lótuszülés

de előbb
gyógyszertár
bemegyek. meglepődtem, mert 1 idős csávó volt a pultban, nem a megszokott nők.
-jó napot kívánok
-jó napot kívánok. tessék.
-gézt szeretnék venni.
-mennyit?
-kettőt. a szélesebből
...kiszolgál. poénosan a szememre hányja, hogy nincs kétszázasom (190-be került). majd:
-itt van a gyerek a kórházban?
-(vigyorogva)öö, nincs gyerek, teához szoktam venni. köszönöm, viszontlátásra.
-viszontlátásra.

hát ez nagyon vicces volt.

lótuszülés
tegnap jógán hárman voltunk plussz mukes, az oktató. ha nem említettem volna még, ő indiai. áutentikus teljesen. elboldogulok valahogy. bár a beszédének kb. 75 %-át nem értem. igaz mindig mutatja, odajön, kijavít, very good, more up, shoulders down, minden a fejben dől el stb...
az óra elején mondja, hogy a lótuszülés az alap. megtanuljuk. na mondom, ezt meg hogy? és váó! sikerült tök simán. ez az óra döbbentett rá, milyen különbözőek vagyunk testileg. van aki itt hajlik, van aki ott hajlik jobban. az 1ik lány pl úgy megcsinálta a hidat, hogy a sarka meg a keze összeért, de a lótusszal szenvedett. én meg hídba nem tudtam felmenni. gyengék a karjaim. mindig is azok voltak. de a kezeim erősek. szerintem.
na hát iylen jó dolgok történtek.

birsalma
jógára már gyalog mentem. onna tovább arokonghoz, mert a szüleim küldtek fel vele cuccokat. amikro megláttam a zsák birsalmát, ezt sóhajtottam: apa kibaszott velem. mennyit dolgoz6ok vele. végül is dzs. segített, és nagyon hamar kséz voltunk a pucolással, darabolással. előfőztem kicsit, és majd ma olasz után befejezem. még üvegeket kell mosni, átpasszírozni, tovább főzni. úgy csináltam, hogy a kockára vágott birset főztem citromos vízben. gyönyörűen kivilágosodott tőle a gyümölcs. itt szúrom közbe, hogy a citromos víz sokkal jobb, mint a citromsavas. eddig úgy tűnik, nem barnul meg az ezzel kezelt gyümölcs. acsodálatos eperlekvárjaim már színüket vesztették pár hónap alatt...
szóval amikor megfőtt az alma, leszűrtem róla a levet 1 fazékba- majd megiszom. azonban botmixerezés után amikor főztem, el kellett kezdenem visszapótolni a levet, mert 1re vette fel. szerintem még többet is kell beleöntenem, hogy ne sajtot csináljak belőle. mert a sajt a 2. sarzsból fog készülni, ezek a birsek még érelenek, talán 7végére beérnek.

1 kis bicikli
reggel örömmel vettem tudomásul, hogy nem esik az eső. így biciklivel jöttem. nagyon fasza volt, végig hátszél. lehet hazafele is szerencsém lesz, mert meg szokott fordulni a szél. már süt a nap. mondjuk areggeli 8 fok elgondolkoztatott, elfelejtettem, milyen ruhát kell iylenkor felvenni. előkerült a horgászkesztyű, a szélálló zokni is. ez utóbbi már tegnap reggel, amikor megtaláltamaz rp kamáslimat. biciklitúra előtt kerestem égen-földön ezt a szélálló zoknit, ideges voltam, hogy nem találtam; hát a kamásli mellett kellett volna keresni.

ma szeretek élni.

nyomtatás

tanítson meg vki kommunikálni
annyira elegem van 1rsézt abból, hogy az emberek össze-vissza pazarolnak, másrészt meg abból, hogy nem tudok nekik ész érvekkel, nyugodtan előhozakodni, hogy miért is ne tegyék.
amióta van nyomtató meg számítógép, több papír fogy, mint előtte. az emberek 1 része (nemtom, hogy a többség -e, de gyanítom, hogy a többség, mert pesszimista vagyok) csak megnyomja a gombot és már nyomtatja ki a sok fölösleges dolgot. olyan kibaszott egyszerű így. semmi felelősségérzet nincs bennük. nem az ő pénzük... én megérteném, ha szigorúbban vennék a papírfelhasználást. ott van atetüs zámítógép, mindenki emailezik, el lehetne küldeni 1 csomó mindent így, de szarnak rá vastagon. utálom ezt apazarló rendszert.
nem tudok ebbe belenyugodni.
"... én nem szarakodok vele, hogy összetömörítsem, azért van a nyomtató, hogy nyomtasson, dokumentálni kell, nem látom,... "

ráadásul esik.
mind1, végül is hónapok óta nem esett. vagy nem tűnt fel nekem. azért jó volt biciklivel jönni dolgozni. szegény goizellát már szombat este is eláztattam. ezért takarítottam le. nem sikerül tolyan szépre, mint múltkor. de legalább van új pedál. 1előre csak atáskámban. nem mertem nekiállni átszerelni, mert esélyesnek tartom, hogy p. elbaszta a hajtókarban a menetet, és akkor meg itt maradok esőben fél pedállal. majd ha száraz idő lesz, átszerelem. és ha nem stimmel, akkor eltekerek, s vágatok 1 új menetet. remélem, sikerül. mert ha nem, hajtókart kell cserélni. arra most nem szeretnék költeni, elég lesz a sisak és a kesztyű is.

annyira rég nem volt eső. felújították a közelünkben lévő parkot. csináltak szép játszóteret agyerekeknek, letérkövezték. na a kockákba rajzoltak a gyerekek krétával, és csak vasárnap esett annyi eső, hogy lemossa. mostantól rajzol6nak újra.már jó régóta ott volt. mondjuk az aszfaltrajz végett vár6ott volna még az eső, mert rengeteg hely volt újabbaknak. na mind1. ezt figyeltem 1 ideje, hogy mikor újul meg a térkő.

kezd világosodni.
jó lenne, ha tudnék bicajjal menni jógára. megyek szétcseszni a forgóimat. ezt lehet meg kéne bezsélni a reumatológussal. hoyg énnekem kivannak a csípőforgóim. a gyaloglástól is. ennek utánajárok biciklis körökben...

aqua

olaszon.
kettoszlik a csoport. abba a felébe kerülök, akinek ki kell vonulnia a teremből. várjuk a tanárt. csoporttárs mondja, milyen jó, akkor most elmegy inni.
a nyelviskolában van 1 vízautomata műanyag poharakkal. ingyenes, csak megnyomod a gombot, és már folyik is a víz.
jön vissza a csoporttárs, hogy nem volt phár, úristen, mindjárt szomjan hal. mondom, a csapból is jön a víz. de ezt eleresztette a füle mellett, én meg annyiban hagytam. minek kötözködjek?
de fájt nagyon. és még mindig...

málnasapka

a képernyőn a hátterem 1 halom málna. nagyon jól néz ki. szeretnék 1 sapkát, ami úgy néz ki, mint 1 málnaszem. biztos jól állna. olyan fejrehúz6ó formája van. a gizella málna-vaj színű lett volna, ha dizájnosra akartam volna megcsináltatni. akartam valamennyire, de aztán győztek a mocskos anyagiak. a szép festéshez már szép alkatrészek kellettek volna. így az álomszínkombinációt az életem más területén fogom érvényesíteni. a sapka kivitelezésén még gondolkodom. ha megcsinálom, sok munka lesz. és nem biztos, hogy hordani fogom. úgy járok vele, mint a műanyag táskákból varrt esőkabáttal: kurva sokat dolgoztam vele, iszonyú ronda lett, minden csak nem vízálló. érleltem a fiókban 1-2 évet, majd ki akartam dobni. tesóm azt mondja, ne, ő majd elhordja. aztán gyorsan meggondolta magát, hogy inkább mégsem, hátha megverik az aluljáróban... hát igen. cseppet színes volt. az a régi skálás reklámszatyor, amin nők vannak karácsonyi cuccban. akkor a sárga-fekete centrumos zacskó. ilyeneket kell elképzelni.

tegnap majdnem bőgtem. az utolsó csepp a pohárban 1 taxis volt. gondoltam, szabad utat engedek a dühömnek és bőgve megyek haza, az időmbe belefér (gyalogoltam), nem lát senki. erre megszólalt a telefonom. így kénytelen voltam az önsajnálatot befejezni, és felvenni. keserűen vettem tudomásul, hogy a hívó lelki nyomorúsága sokkal nagyobb és folyamatos. még ha ezt viccesen is adja elő...

mostanában alig írok. pedig iszok is...

nehéz az olasz. rengeteget kéne tudni. rengeteg szót. mi ennyit nem vettünk az előző 2 tanfolyamon. ráadásul k. nehezen értem. szóval nemtom mi lesz így. elég szarul állok. megint az aljába tartozok... ami engem ugye sosem motivál jobb teljesítményre.

szanfransziszkó! 4felé törik a dió de úgy ám, hogy mind a 4 negyed bentmarad, ütvefúróval kell kiszedni.
hogy pucolnak diót? hogy maradnak egyben a diók? nekem sosem sikerült. baromi ideges voltam emiatt. ugyanis ha sokszor kevés bent marad, az 1x sokká dagad, és máris elkeserítő a hejjzet. áááááá

czifray...

hát megvettem a könyvet.
a metrón kivételesen nem olasz mondatokat fogalmaztam, hanem beleolvastam. vicces. teljesen eltérő a nyelvezete a maitól. jópár szót nem is értek. a régiek nem voltak túl konkrétak, ahogy elnézegettem a recepteket. bár néhányat azért tudnék reprodukálni. sok morzsit és írós vajat használ a czifray. azonkívül érdekes, hogy abban az időben (1800-as évek közepe) még ettek teknősbékát, vidrát, hódot, fenyőrigót. hihetetlen. szórakoztató élmény olvasni ezt a szakácskönyvet. valamit majd csak meg tudok főzni/sütni belőle. komolyan mondom, változatosabbank tűnik az akkori konyha, mint a mai. bár nem tudom, kiknek írta. nem hiszem, hogy czitrom héj minden falusi háztartásban rendelkezésre állt...

fú, annyira kiszáradt a bőröm, hogy olivaolajjal kentem le zuhany után. jön az ősz, a hideg --> állandóan lehet hidratálni a bőrt, 1etlen alkalmat se kihagyva :(

fenyőfő
6fős baráti társaságunk (mondjuk annak) fenyőfőn 7végézett. csodás időnk volt nappal. estére, éjjelre már erősen lehűlt a levegő. elszörnyedve gondoltam az következő hónapokra: mennyit fogok majd fázni. lefagy a talpam, a kezem. hűt a menetszél, szinte reménytelennek tűnik a helyzet a szélálló zoknival is. szomorúan gondoltunk a hajléktalanokra, akik aluljárókban és ki tudja merre töltik az éjszakáikat ilyen és ennél sokkal durvább hidegekben. itt van 1 történet. nagggyon dúúúrva. milyen könyen kicsúsz6 az ember lába alól a talaj. remélem, ez a férfi nem jutott hajléktalan sorsra.
csodás ez a bakony.
jó volt a társaság is.
a gyaloglás vasárnap már nem esett annyira jól. meg untam is. éreztem a forgóimat. erre ma rágyúrok 1 kis jógával. lehet érdemes lenne beszedni a condrosulfot az ízületi gyengeségeimre. ha már 1x ez van... vagy porcgyengeségemre vagy mimre.

slambuc
kicsit izgultam, ugyanis a bicskei sparban vásárolt szalonna messze színvonalon aluli volt. ezt már a megvételkor láttam, dehát kolozsváriból nem lehet slambucot főzni. a parasztkolbász úgyszintén gyanús volt. a szalonna ízbeli rettenetessége akkor derült ki, amikor péntek este a túrós tésztához sütöttem ki. nem akartak megpirulni a szalonnakockák. a zsír szépen kisült. fú, és amikor bőségesen megszórtam a tésztát utólag a kockákkal...! nem kellett volna. ezek után izgultam, hogy mi lesz a slambuccal. á. jó sok vöröshagymát megpucolt. gondoltam, ez majd ellensúlyozza a szalonna rettenetességét. a kolbászból is kiizzasztottam a nagyja zsírt, biztos ami biztos. a lebbencstészta nagyon hálás kis hozzávaló, ugyanis a krumplira kellett várni, és nem főtt széjjel. no és a csodálatos alföldi porpaprika annyira gyönyörűvé varázsolta az egész kompozíciót, hogy még! szóval arettenetes szalonna és gyanús parasztkolbász ellenére is kitűnően sikerült a slambuc. azért elszomorító, hogy milyne különbségek vannak a szalonnák között. a mienk pl. annyira finom, hogy ha kisütöm, akkor szinte desszertként ropogtat6om el a szalonnakockákat. van íze. van színe.

múltkor írtam, hogy nem képesek belepakolni a pénztárosok a kezük alá helyezett bevásárlókosárba. erre azóta már 2x hajlandóak voltak. mostantól számolom.

itt iszonyú hideg van. hozom hamarosan a gypjzuh zoknimat.
éjjel össze-vissza álmodtam mindent- a szokásos. éreztem, hogy ki kéne mennem budira, de annyira fáradt voltam, hogy átfordulni sem bírtam. ezt párszor átéltem az ébredések után. majd végül erőt vettem magamon, és kimentem. fú, annyira hideg volt, hogy zoknit húztam utána. szeretek dunyhával takarózni, mert jó nehéz és meleg. csak azt sajnálom, hogy ilyen izé lábam van, hogy októbertől áprilisig zokniban kell laudnom, mert annyira zavaróan hideg a lábfejem. de legalább rájöttem, hogy ez a megoldás. laza zoknit kell felvenni, az nem kényelmetlen. ennyi. ez van.