kaposvár

meglátogattam b-t meg az ő pereputtyát.
hű
annyi mindent akartam írni. azt hittem, úyg fognak száguldania gondolatok a fejemben, mint tegnap este. de visszatértem a valóságba.
a deák téren köröztem a 105 busz megállóját keresve. elmentem mindenféle irányba, végül 2 járókelő segítségét kértem, akik útbaigazítottak. este volt, vagy 3/4 8. szép csendesen esett. régen voltam ilyen elfogadó az esővel szemben. kifejezetten kellemes volt. a közvilágítás csillogtatta a vizes juharleveleket a fákon. a felmelegedett reflektorokra hulló csapadék elpárolgott és gőzként gomolygott a világítótestek fölött. gőz és eső egyszerre. ahogy bámultam az esőt a földön, különös jelenségre lettem figyelmes: a lámpafények kifele táguló koncenrtikus körökben világítottak. na ezt nem tudom érthetően megfogalmazni. én meg vártam. így vár6ott a kisherceg a rókára. volt bennem valami nagy általános bolfdogság meg nyugodtság, ami majdnem szétfeszítette a bőrömet. gondoltam, a gellérthegyet is arrébb tudnám tolni. egész nap ez ment. ilyet még nem éltem át. egy kb. 2 éve nem látott barátnőmmel találkoztam este, s ahogy közeledett az idő, 1re jobban örültem. ezt a napot kell majd mindig felidézni, ha valami szomorkodnivalóm akad. néha abiciklizésnek is annyira tudok örülni, hogy majd kiugrok a bőrömből. de zet múltkor biztos írtam. sebaj, ez nem változott pár nap alatt.
belegázoltam bokáig vmi 1 nagy tócsába, ám ez sem zavart. nem volt hideg.
elmúlt ez a nagy öröm...

ma meg ki kell hagynom a jógát, mert beszerveztem 1 mérést... amatőr vagyok. legalább biciklizhetek többet mint a meló oda-vissza. nem mintha bárki megakadályozna abban. hoyg csak úgy biciklizgessek kedvemre a városban, de nekem fontos, hogy legyen valami valós cél. legalább az élet 1 területén legyen célom.
szeretem az időjárást. ez kissé értelmetlen, viszont jól hangzik.

szimpla

szimplában voltunk tegnap az olaszosokkal. rácsodálkoztam a helyre, hogy mennyire megnőtt. 1re csak terebélyesedik. 550 a sör... hát legalább van fűtés meg jól néz ki.
tegnap azta súlyos hibát követtem el, h tömeggel jöttem melóba a reggeli eső miatt. aztán olasz után hazametróztam, s biciklivel mentem a szimplába. csak 2 sört ittam meg. néha annyira rámtör a biciklizés iránti szeretete, hogy azt hiszem, meg-ő-rülök. a szimpla biciklitárolójában megkérdezte 1 távozó fogyasztó, h igaz -e szerintem, hogy az ember szerelmes a bringájába? IGAZ. ezek után még jobb volt hazatekerni.h ogy más is így gondolja.

azt hiszem, fogytam. már épp ideje volt, mert kezdtem elzsírosodni. még nem szeretném abbahagyni. karácsonyra el kéne érnem a 60 kilót. akkor úgyis újra beindul a zsírszövetmegnagyobbodás. bizonyára nem tesz jót ez a súlyingadozás. biciklitúra után kéne megtartanom a súlyomat. persze az a terhelés, amit akkor adok a szervezetemnek, nem általános, nem mindennapi. elég nehéz dolog utána nem visszahízni. mert kííívánom az ételt, úgy érzem, fel kell töltődnöm, mert a sok mozgás ellenére is 1 lepusztult arc néz vissza a tükörből. és a naptej+napsütés+por+verejték kombó az arcbőrömnek kifejezetten káros. most meg teljesen jó. időnként megtapogatom, hogy még mindig olyan sima -e, mint 3 órával ezelőtt. ezen pörgök.

most mit csináljak a banánnal? banános joghurtként fogyasszam vagy 1em meg önmagában? kalóriaszegényebb a 2. verzió.
nincs narancsbőröm. ez megnyugtató. huhh.

van még vmi?
valami miatt mindjárt szét-robbanok... mi ez?

gizella

most lesz 1 éves. és nem tudom pontosan mikor vettem. tiszta gáz. próbáltam utánanézni a blogomban, de nem volt kedvem elolvasni ennyi mindent, így hagytam a fenébe. hogy ünneplek így? melyik napot jelöljem ki születésnapnak? hívjam fel a srácot, akitől vettem? biztos emlékszik rá...

amúgy reggel volt 1 dúrva kempingbiciklis arc. megelőzött egy fixist is, tépett mint az állat. bár lehet, hogy ezt ma már 1x leírtam. előttem haladt fényévekkel. ilyne kis kerekekkel... pörgethetett rendesen...

múltkor beírtam a no salty-ra egy megjegyzést, amelyben a hulalát fikáztam a hagyományos habtejszín ellenében. kimoderálták. most ezen pörögnek. észrevettem. 1re több helyen méltatják. uhhh

kulcs

tegnap ismét elkerekeztem a bem moziba, és átvettem a kulcsaimat. ajtón kívül még 1x ellenőrizem, hogy tuti a zsebemben vannak -e. hazafelé lánchidaztam. mostanában igen rászoktam. csak tegnap dudáltak le, pedig raktam neki, mint a fene. persze az én végsebességem véges... jó ez a híd, mert rövid. annyit kibírnak mögöttem az araszolók. és ha nem, akkor meg előzzenek meg. elférnek. szeretek legurulni a pesti oldalra.

eszek 1 kis húrkát. szobahőmérsékleten önmagában a leg-jobb. tegnap sütöttem a sütőtökkel 1ütt, 1 tepsiben. koncert volt a tűzhelyben. a kisülő zsír a kisülő vízzel hangrobbanás kíséretében elegyedett. a májas húrkát jobban imádom, mint a véreset. a mutter pont fordítva. a családban a véres/májasból töltsünk többet kérdésben kisebbségben van, ennek ellenére többször sikerült kibuliznia, hogy véresből töltsünk többet.
a végén mindig marad 1 kis húrkamassza, ami a töltőből nem jön ki, a bazsakása. tesóm szerint nagyon idióta szó ez. keresztapámtól hallottam először a bazsakását kb. 20éves koromban. szerintem vicces. mint a presszbors=préshúrka=disznósajt. a préshurka szó nagyon jól közelíti a valóságot ellentétben a disznósajttal. a disznósajt kissé elvont. a presszbors németes, csak a bors felével nem tudok mit kezdeni.
visszatérve a rizshez. én nem igazán kedvelem a bazsakását megsütve, mert nem sül ki belőle a zsír, mint a bélbe töltött hurkából. hiába döntöm meg a tepsit, attól még a zsír nagyja a masszában marad.
1x tesóm kitalálta, hogy a bazsakásából csináljunk rizsfelfújtat :) szerintem nagy on nagy 5let volt, sajnálom, hogy nem nekem jutott eszembe. kissé bizarr volt, azt bevallom, én finomabbra számítottam.
ettem már piacon is hurkát. mertem enni. ott jöttem rá, hogy mustárral milyen fasza. ám a májas igen gáz volt, iszonyú puha.
van zsömlés hurka is. régen azzal töltötték meg kölessel mert rizs nem volt. 1ik disznóvágáskor sikerült rábeszélnem a családot, hogy töltsünk zsömléset is (mama süteményesnek mondja). persze ez rengeteg plusz munka, így meg is csúsztunk időben. oda akartam magam tenni, ezért saját magam sütöttem a kenyeret hozzá. ezt fel kell szeletelni, kockákra vágni, s az a legjobb, ha sütőben kicsit megpirítjuk, de csak épp annyira, hogy a kenyérkockák kívülről enyhén megkeményedjenek. később erre borítjuk rá a vért. a szárítástól nehezebben szívja be a vért a kenyérkocka. kérge van. a pontos sorrendet nem tudom, a mama a profi ebben. én csak kifőzni szoktam. vajon igaz -e az az állításom, hogy a hurka 1 steril étel? 1. meg kell köveszteni (abálni) a rizst 2. kifőzzük a hurkát 3. megsütjük a hurkát. a botulizmus baktérium toxinjai ezt a 3 hőkezelést már nem bírják?
tavaly készítettünk kenőmájast is. azt hiszem, rosszul kötöttük össze némelyiket, így a tartalmuk a főzővízben diszpergálódtak. később a macska meg a földön huzigálta az üres beleket, amik a kifőzés 6ására tartalmukat vesztve hosszukban harmadukra zsugorodtak. hogy van ez a rizses hurka esetében? a rizsszem megdagad, a bél meg rázsugordik?

nahát, ez nagyon szép lett.

kimértük a fülemet. 31 évesen hozzávetőlegesen 18,5 kHz-ig hallok. az ultrahangos kutyariasztó készülék indította be az érdeklődésünket.
nekem tanulnom kéne.
de csak nyavajgok magamban meg bámulok. tegnap is tanulás helyett firkáltam. meg elaludtam az asztalnál.

a csalántea, a lúgosítópor keverék meg az útifűmaghéj rostpor 1üttes használata nem eredménytelen: kezd normalizálódni az arcbőröm. a jógától meg elkezdek/tem ragyogni. nagyszerű. napként tündökölhetek. jobban is érzem magam. igaz, hogy a kezeim olyan szárazak, hogy alig bírom kinyújtani az ujjaimat. de ez a hidegtől van.

szombat... ejjj

mint a diszkó... este 11-kor indultam el bulizni a bem moziba. b. beszélt rá, én nem ragaszkodtam hozzá. míg vártam a telefonját, el is aludtam ülve a konyhaasztal mellett. kezdett hűlni az idő, de nem vettem fel 100 réteget, hiszen úgyis baromi közel van a bem mozi. a rétegrend: trikó+hosszúujjú+széldzseki. sapkámat és kesztyűmet b. zsákjába sülyesztettem, és örültem, hogy végre hátizsák nélkül lehetek. most mostam ki, nem akartam, hogy bebüdösödjön. beléptünk, és vmi fura volt. pár perc múlva rájöttem. csend van. csend... szóval nem szólt zene, csak beszélgettek a népek. mire megvettük a sörünket, már szólt is a diszkó :)
sok mindenre nem emlékszem, amire meg emléxem az is kevés meg nem publikus, de az biztos, hogy villámberúgás volt. a hely szelleme... tavaly is rettenetesen berúgtunk vmi bicikklis buli alkalmával a bem moziban. akkor 3-3 sört ittunk, a mostanira nem emléxem.
a csodás (cuki, zöld, tehenes ülőke) női budit ki sem próbál6tuk, ugyanis a vécécsészébe bemenő vízvezeték el volt válva a porcelántól. csak néztünk. úszott a budi így derült ki. a pultosnak újságoltam, hogy mit tapasztaltunk, hát nem nagyon örült neki, de mi sem. így a férfi klotyóba jártunk ezentúl...
volt tánc, röhögés, és totál emlékezetkiesés. az agyelhagyó buli.
reggel amikor tekertem haza, rámköszönt 1 bringás, ő biztos túrázni ment. kicsit hoályos volt a dolog. vasárnap reggel sapka és kesztyű nélkül. valamelyest kijózanított. hát még az maikor a házhoz érve elővettem volna a kulcsaimat, de üres volt a zsebem. felcsengettem dzs-t, akinek vázoltam az eseményeket, majd sapkát és kesztyűt húzva visszatekertem a moziba. a margit hídon. még nem volt sok gyalogos. hiába zörgettem, cs. nem hallotta. hazamentem aludni. nem volt lakatkulcsom, lakáskulcsom, telefonom.
szerencsére vannak pótkulcsok, így nem volt akkora para.
1 körül kikászálódtam az ágyból, és újra eltekertem. ezúttal a láchídon. így futottam össze b-val, aki épp a margithíd felé tartott. nem voltak a táskájában akesztűm meg a sapkám :( a mozi még zárva volt, így hazakullogtam. kifejezetten jót tett ebben a metsző időben a biciklizés. felfrissített.
mivel fél 5-kor már adtak vmi filmet, 4 környékén visszatértem a bemmoziba a cuccaimért. a pultos már ott volt. előadtam neki bánatomat. s lám, a kulcsaim, telefonom megvoltak. szuper, zsebrevágtam, megksözöntam, majd hazaindultam. a sok gyalog miatt most a lánchidat választottam. otthon a kapu előtt belenyúltam a zsebembe, és gyanúsnak találtam, hogy alig zörög. bazz, a pulton hagytam a kulcsaimat, csak atelefont vágtam zsebre. neeeeee. ettől sírtam volna, ha tudok. ennyire béna hogy lehetek?! vicces. szerencsétlen. mind1. talán ma bemegyek értük, remélem, még megvannak. kemény dolgok ezek. hahah
kell nekem ez a sok alkohol...

ma reggel örömmel tapsztaltam, hogy a múzeum körúton az új kerékpársávon nincs 1etlen parkoló autó sem.

pénteken megvettem a turmixgépet. nagyon szuper.
sütöttem szalonnás-savanyúkáposztás kenyeret. a káposztától nem száradt ki. és kacsazsírral megkenve világbajnok. hadd ájuljak el nagyságomtól 1 pillanatra, hehe