2010 szezonzáró tekerés, SK

képek itt

előzmények
jesszum, ki tudja, hány éve bicikliztem szlovákiában. akkor még csak féltudatosan.
szombat este csak 1 sört engedélyeztem magamnak, de azt -sajnos- jó hosszan ittam. este 10-re értem haza. át kellett tenni a giziről a pedált a kázmérra,, pumpálni, összekészíteni a ruházatot. ez mindig komoly dilemma. bár annyi segítség volt, hogy az autóban elfér. este a cba-ban vásárolt zsömléket keménynek ítéltem meg, gondoltam, reggel alkotok belőlük szendvicset, a zsömlék műanyag zacskóban való 1 éjszakán át tartózkodása megpuhítja a tésztát. ebben elég nagyot tévedtem. az 1ik konkrétan betonkemény volt reggel 4-kor is. lehet a szárazzsömlés rekeszből vettem ki az összeset? nem volt rá kiírva. érted, a liliom v milyen utcában, a rehabilitált ferencvárosban ilyeneket adogatnak el. 1 (+) azért volt a boltban: a briós. akkora volt, hogy eltakarta az egész tenyeremet, pedig elég nagy kezem van. és a tésztája is kellemes, nem megszáradt. borcsát megkínáltam belőle, persze a közepéből tört le 1 db-ot. én rögtön le is basztam, hogy sorba menjen (úgy eszem a brióst is, mint a kakaóscsigát, hogy tekerem lefele, és a végére marad a közepe. ha normális kakaóscsigákat lehetne kapni, akkor harapnám. de a széle nem akkora élvezet. a táblás csokit szinte mindig töröm, pedig az 1enletes mindenhol, akár harap6nám is. oké, ha legközelebb veszek, akkor harapni fogom, ahogy a reklámban csinálják), ne zabálja ki a közepét :)
na jó, írok inkább a biciklizésről.

indulás
beszórtam a ruhák mellé a kajákat, még 3x kipakoltam, hogy az legyen fölül, ami rögtön kell, a kulacsot sem felejtettem otthon. tesóm már feltette a biciklijét, jött az enyém, 5-kor úton voltunk.
elgondolkodtam, szükségem van -e erre a túrára, nem éreztem magam kirobbanó formában, sőt. az olaszországi -ami ugye inkább volt osztrák, kevésbé szlovén és olasz- biciklizés előtti izgalmat, tetterőt nyomokban sem leltem meg magamban. persze a napfényes itália elég nagy motiváció nekem, segít leküzdeni az akadályokat már a gondolat is, hogy olaszba' tekerhetek/lehetek. kialvatlanságom lehetett az 1ik visszahúzóerő. 4 óra, előző este 4,5 óra, sőt a 7en is elég kevés. hiába nem ittam sokat, a kevés pihenés mégis számított. ezt főleg később gondoltam végig számtalanszor, hiszen a teljesítményemben is megmutatkozott a fáradtság. érdekes, hogy ez konkrétan nem fáradtság érzésben mutatkozik meg először, hanem úgy, hogy szarul tekerek.
pétert a népstadinál, nórát az oktogonnál vettük fel.
tesóm 3 órás autóutat becsült, na mondom, fasza, akkor legalább a kocsiban alszok. természetesen ez nem következett be, mert pofáztam meg álmosnak sem éreztem magam. nóra még párnát is hozott- készült :) péter előző este 10-ig játszott vmi lövöldözőset, ő sem kipihenve érkezett. tesóm a spar budget energiaitalt a hazaútra tartogatta.
hideg volt, 6 fok lehetett. útközben folyamatosan figyeltük a hőmérsékletet, volt ahol nulla fokot mutatott.
a táj tipikus őszi volt. a reggel elképesztően ragyogó, tiszta és színes. most jó lenne költővé válni és természeti leírásokkal szórakoztatni/untatni az olvasót. ezen költői képességek híján csak az íróira támaszkodva folytatom. azt gondoltam, a legszebb dolog az évben az októberi naplemente előtti időszak, amikor a nap aranyoz még, és nem narancssárgít. ezt ez az októberi reggel megdöntötte. csupa harmat/dér volt a fű, a fák. csillogtak a reggeli napfényben. szerencsére ilyenkor lassan melegszik az idő, így a reggeli fényesség megnyúlik, akár 1 órán át is élvezhető (a fűtött kocsiból:) komolyan mondom, nagyon lassan kelt fel a nap. én csodálkozva tekintgettem körbe, bámultam a színes fákat és bokrokat az óriási árnyékukkal, a gőzölgő trágyadombokat, sőt gőzölgő szénaboglyákat. nekem ez akkora flash volt. gőzölög a széna! akkor mennek benne a biokémiai folyamatok vagy csak tiszta fizika az egész? közben a hőmérsékleti adatok visszarángattak a földre.

király-hegy (kral'ova hol'a) 1946 m
tisovecben a főtéren 1 étterem mellett tettük le az autót. pont árnyékos részen álltunk meg. emiatt hűvösebbnek mutatkozott az idő, mint amilyen valójában volt. érted amikor kiszállsz a meleg autóból, logisztikázol a ruhákkal, már az elején pokolba kívánod az egészet, na akkor csinálsz hülyeségeket. konkrétan én. szarul öltöztem. ez az elején kiderült, legszívesebben visszamentem volna a kocsihoz átrendezni az egész göncöt.
tudtuk, hogy emelkedővel kezdünk, mégis magunkra húztunk 1 csomó ruhát. ilyenkor ősszel a legnehezebb öltözködni (gyalog is. vagy városban biciklivel). reggel hideg van, a hegyekben hideg van, gurulni lefele hideg van, délben esetleg meleg.
a ragyogó kék ég és a színes levelek megérlelték azt a gondolatot bennem, hogy ide érdemes volt eljönni. ám ekkor még csak egy lokális maximum, muranska huta felé tartottunk. az út mesés volt, és nem túl meredek, kistányér nem is kellett. mindig hálát adok a vizdákjánosnak, hogy rábeszélt a monti hajtóműre.
épp miseidőben tekeregtünk, mentek a népek templomba. sok gyalogost láttunk egész nap, itt nincs mindenkinek autója. és a forgalom is elég gyér volt, nem kellett kamionokat, terepjárókat szagolni. ennek ellenére egész nap csöpögött az orrom. ez általános nálam: ha kimegyek a természetbe, folyik az orrom. gyalogosan is. törölgetem a kesztyűbe folyamatosan (már ha van rajtam) tökmind1 hogy milyen idő van. zavaró, mert folyamatosan szipogok, és nem tudok mély levegőt venni. tesóm azt mondja, hogy tisztul. oké. na de a hatnapos biciklitúra 6. napján is tisztulok? neked is csöpög az orrod? vagy csak én vagyok ilyen szennyezett?!
cervená skala város után dobtunk 1 jobbost sumiac felé. tábla is jelezte, hogy erre van a király-hegy. a kereszteződés után nem sokkal felbukkant 1 dombnak látszó tárgy -ami valójában 1 hegy volt , csak szép íves-púpos-, valamint annak a tetején 1 torony- na oda megyünk. a szél felélénkült és szomorúan, inkább szitkozódva, vettem tudomásul, hogy ez a mai nap ilyen, szél, szél mindig lesz.
sumiac tündibündi falu jellegzetes hegyi házakkal. kívülről a rétegrend függőleges irányban: fagerenda - vályog/sárgaföld/agyag, de láttam olyat is, ami purhabbal volt kitöltve :) a kedvencem ez a fekete-kék csíkos volt. számos pléhtetőt is láttunk, sok közülük frissen festve (itt pléh program volt panelprogram helyett?) a pléhtetőktől kikészülök. (+) értelemben. nagyon tetszenek főleg akkor, amikor már kopottak. ennél menőbbek már csak a tavalyi túrán olaszországban látott kőtetők voltak. az is baromi jól néz ki, amikor a házsor előtt folyik 1 patak, és hídon kell bemenni. ilyet szentendrén is lát6sz, nem kell elautózni 300 km-t.
a király-hegyre úgy készültem, hogy györgyi gábor túraleírását elolvastam, így nem ért arculcsapásként, amikor az aszfaltos utat kavicsos váltotta fel a falu végében. arra nem emlékeztem, hogy milyen hosszan tart, de azt tudtam, hogy a vége újra aszfaltos lesz.
tesóm hamar előrecsörtetett, péter később tűnt el a szemem elől. nóra 1 db-ig mögöttem jött, néha tolta a biciklijét- ugye országútival nehezebb témosz, főleg úgy, hogy előtte nem nagyon gyakoroltál ilyen terepen. szidtam magamban én is az egészet. mondom, ezen lejönni? inkább letolom! annyira azért nem volt durva, de lefele izgalmasabbnak ígérkezett. párszor leálltam, mert leállt a bicikli. ilyenkor felváltottam, kézzel tekertem 1et, hogy újra el tudjak indulni. volt 1 szép kanyar, amire -mint később kiderült- nóra is és én is azt hittük, hogy kezdődik az aszfalt- közben csak 1 nagy fenyőnek az árnyéka volt...
amikor végre megjelent a hőn áhított aszfaltszerűség, eltűntek a fák is, rá lehetett látni a "dombra". nagyon közelinek tűnt, viszont baromi messze volt. ez a szilárd burkolat elég lyuggatott volt, de legalább nem repültek percenként kavicsok a kerekek alól oldalra. áldás békesség a patentpedál feltalálójára.
aztán nóra is elhagyott még a murvás szakaszon. pár biciklis azért akadt. hűvös volt, időnként bevadult a szél. meg kellett állnom kajálni. 8 müzliszeletet tettem el. az autóban megettem 3 sajtos szendvicset, a parkolóban 2 banánt, és úgy ítéltem meg, nekem a breznoi tesco fölösleges lesz majd. evés után sem ment sokkal jobban a tekerés, már k. untam, alig vártam, hogy vége legyen. a panoráma csodálatos volt. szép tiszta idő, lábam alatt törpefenyő, körülöttem kopár dombok, szédelgő turisták. de én ennek akkor nem tudtam örülni. csak az akadályt láttam magam előtt. a toronyról meg a dombról a speikkogel jutott eszembe, hogy milyen hasonló ez a 2. a kopár domb, a szél. azt mondják, a speikkogel durvább, ám én ezt éreztem nehezebbnek. ennyit számít a forma.
1x csak megjelent az aszfalton felfestve: 2 km. el sem hiszem. még ennyi? hova fér az út? hiszen annyira közel van! aztán megláttam a korlátokat kanyarodni. gondoltam, a többiek már ott kuksolnak a házban és neadjisten türelmetlenül várnak. nem húztam bele jobban. enyhülést a hirtelen előbukkanó tátra hozott a havas csúcsaival. elég 6almas látvány volt. szépen lehetett látni a növény- és hó6árt. átsuhant az agyamon, hogy megérte. nem minden nap lehet ilyet látni. a hegytetőről látszik, hogy van tér, nem csak 1 kis dobozban élünk, hanem nagy a világ. érezni, hogy mennyire porszemek vagyunk. ezzel nem azt akarom mondani, hogy fölöslegesek vagyunk, hanem azt, hogy a tágasság miatt a viszonyrendszerünk is megváltozik nem csak a térben, hanem a fejben is. eltörpülnek a problémák. mondjuk ebben benne van az is, hogy oda kell figyelni a biciklire. de szerintem ez benne a kikapcsoló, hogy csak erre az 1 dologra koncentrálok, minden energiámat ide összpontosítom, nincs munkahely, nincs magánélet (az amúgy se:), nincs senki, csak én+bicikli+természet szentháromság. nem olyan mint az irodában ülve álmodozni/tipródni. ez különösen lefele igaz. ekkor nagyobb esély van rendellenes módon leszállni a bringáról.
na tartom az időrendet.
nehezen, de felértem. izzadtam meg fáztam- a szokásos. az épület naptól védett részénél jégdb-ok voltak. a napos felénél turisták szárogatták ruháikat, ettek, nézelődtek. a többiek már kijöttek a melegedőből. én le se néztem a hegyről, csak bementem, felrángattam még 1 mezt az átizzadt testemre, benyomtam 1 müzlit, majd kimentem. minek várakoztassam a többieket, megszáradni úgysem fogok.
lábaimat alig éreztem, azért felapplikáltam a kamáslimat. hogy úgy nézzek ki, mint 1 lovag (nóra mondta). gurulás a harctérről haha.
vízkészletünk megcsappant.
izgultam mint a fene. murva 5 km-en. kinek hiányzik ez? és nem is a murvás szakasz volt brutál, hanem az aszfaltos lenti vége. annyira rázott a bicikli, hogy azt hittem, meg kell állnom. éreztem ahogy rezegtek az izmaim és zsírjaim. de mindenhol. talán az arcizmaim nem. de csak azért, mert a nagy koncentrálásban megfeszítettem őket. ez 1 igazi egésztest-rezgés volt. nem mondom azt, hogy szeretettel gondoltam lefele jövet a biciklizésre. tesóm 1 helyen bevárt minket, közösen dohogtunk az út miatt.

sedlo certovica 1238 m
ahol az út ismét normálra váltott, ott találkoztunk újra. megváltás volt ez. innen 1 szuper gurulás következett a kereszteződésig, ahol brezno felé folytattuk utunkat. úgy sejtettük, hogy nagyjából lejteni fog a terep meg szintben megyeget. kis könnyebbség volt így, ám azért felmerült bennem, hoyg én a 2. hegyet meg se mászom. még a BIG-volta sem növelte bennem a motivációt. jó lett volna 1 forrásra lelni, de nem volt semmi. legalább a nap sütött. még. a király-hegyről kb. fél 3-kor értünk le, és akkor még hátra volt 100 km. hajaj.
péterrel 1 napsütötte helyen megvártuk nórát meg tesómat. kiderült, hogy a benzinkútnál vételeztek vizet. ebből kaptam én is, és tesóm lebaszott, hogy micsoda felelőtlenség 1 kulaccsal útnak indulni. én meg válaszoltam, hogy nincs családom, nincs felelősségtudatom, és 1ébként is nyugat-európában hozzászoktam, hogy mindig van valahol víz.
továbbindultunk, én lemaradtam. a kázmérral nemtok 40-nel menni. valószínű outival sem tudnék- talán majd 1x megbizonyosodok felőle.
brezno előtt egy jobbkanyarban vártak meg a többiek. kicsit furcsán néztünk, hogy 1 hágóra ilyen szűk úton kell továbbmenni, de azért bekanyarodtunk.
1 helyi archoz közeledtem a térképet lengetve, mutatom, hogy sedlo certovicat keressük. szerencsé(jé)re jött a fia, aki kedvesen útbaigazított minket -nóra szerint a magyar kiejtése jobb volt, mint a német :)- , (mennyi jel:) s rögtön terelt, altatott volna minket a jarabában lévő panziójába. elmondta, hogy az utat lezárták, de biciklisek mehetnek rajta. namondom, akkor miylen út lehet ez? föld?
minden úgy volt, ahogy mondta: mászás, majd 1 nagy lejtő, és lezárás a hágó aljában. nem mintha ez a lezárás bármiylen autóst zavart volna...
még mindig fantasztikus volt a táj. most a délutáni lemenő nap nyújtogatta az árnyékokat. imádom, amikor 1 fa árnyéka 3x olyan hosszú, mint amilyen magas.
a lezárástól indultunk közösen, amjd leszakadtam. az út szées volt, jó minőségű, gyérforgalmú, nem meredek. ettől nem tekertem vidámabban, és 1re többször merült fel bennem, hogy feladom. csak a BIGség miatt szedtem össze magam. láttam, hogy nóra és tesóm 1ütt tekernek, aztán a távolság meg a kanyarok miatt eltűntek a szemem elől. péter kicsivel később. lassú voltam, hol volt a múltkori formám? sehol. vajh eléheztem? eléheztem úgy, hogy észre se vettem? széthulltam, leálltam hólyagüríteni és benyomtam az utolsó előtti müzlimet. na, nem csak az öltözködést szúrtam el, hanem a kajálást is. remek. szerencsére péter túladagolta magát kajával, így számít6tam az ő segítségére. csak utol kellett érnem a hegyen... :)
nem mondanám, hogy nagy 6ással volt rám a müzliszelet. néha ha megfelelő szögben voltam, láttam 1 tornyot, azt hittem, oda kell felmászni. kiábrándítóan messzinek tűnt. aztán leálltam még 1x a szalagkorlátnak támaszkodva megettem az utolsó kajámat is. nórának írtam 1 sms-t, hogy ne várjanak meg. majdnem beleírtam, hogy lehet fel sem megyek. ekkor jelentek meg tesóm és nóra ugye immár lefele. eléheztem. mi is. mennyi még? másfél km, lent a lezárásnál találkozunk. oké. elindultam, megláttam az 1 km felfestést, majd 500 m, 300 m, parkoló tábla, kiszélesedő út, ház, péter. nem diadalittas mosollyal értem fel, ő sem repesett a boldogságtól. tehát mindannyian kikészültünk. vagyis nórát nemtom, ő nem nyilatkozott. péter odaadott 1 több túrát megjárt sportszeletet, amit gyorsan az arcomba tömtem. 1ütt indultunk lefele. a hátsó villogómat bekapcsol6tam volna... amúgy igan szuper volt ez a hágó lefele. féket nem nagyon kellett használni. sajnálom, hogy felfele így kivoltam. a nem összezipzárazott zsebemből kiesett a mellényem, amit a számba vettem, s úgy gurultam tovább, nem akartam megállni. 1x pétert meg is ijesztettem a mellényes fejemmel :)
mire leértünk, mond6ni, besötétedett. ez azt jelenti, hogy tartalék energiák bújnak ki belőlem. mondjuk sportszelet nélkül nem bújt ki volna semmi.

tisovecig sötétben
hideg is volt, hajtani kellett. próbáltam 1ütt tekerni a többiekkel, de nem ment, ők gyorsabak. a lokális maximum elérése után annyi volt a dolgunk, hogy beguruljunk breznoba, majd a tescoba. természetesen nem találtuk meg, így a helyiek segítségét vettük igénybe, akik 1 cba-hoz irányítottak minket. jó volt már leszállni meg olyna kaját enni, ami nem müzliszelet.
ugye ez szlovákia, nem nyugat-európa- tesóm felvállata, hogy kint marad a biciklikkel. becsattogtunk a boltba, vásárlás, ki. végül is az előtérben fogyasztottuk el az elemózsiát. 2féle péksütit vettem, szezámos, brokkolis krémmel töltött párnát, meg talán almás valamit, ami pörkölt rendes mogyoróval volt megszórva. annyira jó volt érezni ezt a tiszta mogyoróízt, nem a hulladék amerikait. ez a finomabb és a drágább. a brokkolis is finom volt. a rövid regenerálódás után nem rajongtunk a biciklizésért abban a hidegben. breznotól tisovec még kb. 30 km volt. a térképen ráadásul jelöltek 1 >> felfele és 1 <<<>>t. lefele tartottuk végig a sorrendet: péter->nóra->én->tesóm. msot a 3nyilas szakaszt vártuk, de nem volt ez annyira meredek. forgalom gyak. nulla volt, út közepén raktuk a fehér csík mentén. ha autó jött, lassítottunk, lehúzódtunk. ez tök menő volt. a buszos megköszönte, amikor megelőzött minket. némán gurultunk, a széldzsekik sem ropogtak, néha péter szólt, ha vmi gyanúsat látott az úton. utólag olyan érzést kelt bennem, mintha jól összedolgozó tolvajok lettünk volna. vagy a világ 1ik legjobb filmje, az ember a magasban. ezt a 2 mondatot nem tudtam összekapcsolni értelmesen...
nagyon szép úton mehettünk. 1 szakaszon leszűkült, látszott/éreztük, hogy sziklafal van mellettünk jobbra. a 3nyilas szakasz is olyan félretájékoztató volt, mint a 2nyilas. és akkor, juhéjj, felbukkant a tisovec tábla! kutyaugatás fogadott minket, szerencsére csak a kerítések mögül. az autó 1ben megvolt, tesóm megnyugod6ott.

hazafelé
hát többet nem nagyon bírtam volna. pakolás, cuccok ide-oda, keresgélés, spar budget, go home.
nóra a hazafele utat nagyjából végigaludta, én csak pár percen keresztül éreztem magam kiütöttnek. beszélgettünk. ezt nem lehet visszaadni. amikor közösen véghez viszel valami nagyot (bár senki nem tekint hősnek minket, amikor hazaérünk, hiába is vágyunk rá vagy főleg vágyik rá tesóm :)...hm akkor kialakul vmi másik energiamező. jó hogy biciklizés után van 1 kis 1üttautózás vagy vonatozás. ez segít feldolgozni; megszépíti a kellmetlen emlékeket, a kellmeseket még szebbé teszi, többet megtudunk a másik emberről, tapasztalatot cserélünk. lehet én ezt szeretem az egészben a legjobban, és ezért nem szeretek 1edül biciklizni?

gellérthegy

a pénteki nap közepesen szarul indult.

erstebank
elmentem az erste-be, mert az ügyintéző elfelejtett aláiratni velem vmilyen papírt. amikor elkzdtem az ügyintézést, már akkor is nagyon kedves volt ez a lány. most az aláírás után beszélgettünk vagy 10 percet. ritkán vagyok bankba, utoljára tavasszal lehettem, de akkor is (+)an reagált a bankos csaj arra, hogy biciklizek, meg a mostani is. ő spinning biciklis cipőt akar venni. beszélgettünk a közlekedésről meg mindenről. bolfdog mosollyal távoztam, hoyg milyen jó, hogy nem csak idegbetegek vannak, hanem ilyen kedvesek is.
hazafele láttam 1 ismerős futárt, aki integetett, ettől is csak jobb lett a kedvem.
a lidl-ben a pénztásosnő jó utat kívánt- bár ez lehet csütörtökön történt.

kamilla
du. kamillával játszottam. bevásároltam a piacon, hogy tudjon gyümölcsöt enni meg 1ébként is keleltt. annyira cuki: pénteken ébredés után otthon sosem éhes vagy szomjas, mindig nálunk eszik ált. gyümölcsöt. és néha mondja: andi, főzzél valamit.
az én életemet tényleg megváltoztatta ez a kislány. kinek kell ezt meghálálni? a szüleinek vagy neki+szülőknek? persze vissza lehetne menni ádámhoz + évához. jó lenne ha találnék rá szavakat, hogy mennyire nagyon jó érzés ez. vagy vmi metaaforát, hasonlatot. vmi kifejezőt. de nem vagyok költő sem író, így abban bízom, hogy elég csupán törődni, foglalkozni vele, és áramolnak a (szeretet)rezgések oda-vissza. és minden megy a maga útján. hű

este
nagy jókedvvel távoztam tesóméktól. gyors összekészültem, és tekertem borcsához. aki már az 1ség előtt várakozott többedmagával. kapásból beletoltam a biciklimet 1 óriási kutyaszarba. tamás adott 1 zsepit, hogy töröljem le, mert fel fogja csapni. igaza lett: szombaton láttam, hogy a felületes törlés miatt, a sárhányóra is jutott belőle. így kissé hibbantidegbetegen mentem be a kocsmába. ahol baromi füst volt, viszont meleg, míg a kertben hideg és jobb levegő. meggyőztem a többieket, hogy legyünk bent - bár senki nem dohányzik -, én ui. eléggé kevés ruhával voltam ellátva. naiv vagyok. minek feltételezem, hogy télen bárhol is meleg lenne? bár kedden a mister (+) csalódás volt. jól befűtöttek oda, öröm volt üldögélni a füstben :)
szóval beszélgettünk, sörözgettünk, balázs levette a bukóját, hogy felpróbálja az enyémet, addig imre elrejtette az övét, hogy sapkában maradjon :) meg nevettünk is. szóval jó hangulat volt. közben fellépett 1 női zkr, a vége felé tamás indítványozta, hogy nézzünk el máshova. én bele1eztem, aztán felvetettem, hogy biciklizzünk 1et. hova? istenhegyi út. vmi kihívás kell. az nem jó, túl messze van. akkor hova? srácok javasolták a gellért hegyet. jó, csak biztos, hogy az megmász6ó 1sebességessel? még sosem jártam ott bringával, csak gyalog. végül balázs, tamás és én kerekedtünk fel, a többiek lemorzsolódtak.
nagyon jó volt. örültem, hogy végre vki eljött velem éjjel biciklizni. így spontán. persez fent majd szét-fagytam, de amíg fölfelé küzdöttünk, addig legalább melegem volt. a hegyalján legurultunk, és végül si a tündérgyárban kötöttünk ki még 1 sörre meg dumáltunk 1 csomót.
nna minden nagyon szuper és vicces volt. 02.45-kor már otthon is voltam.
reggel meg tesóm keltett, mert szétvágta a zárnyelvet, ui. elhagytam az 1etlen sufnikulcsot. aztán mentem az obiba zárért. most legalább van 2 kulcsunk, hogy a (+) oldalát nézzük a dolognak. és sikerült beszerelnem. hát az az ajtó elég gáz...

és az éjjel folyamán nem pihentem rá a másnapi szlovák tekerésre, meg is lett a böjtje, de azt majd holnap írom le, hoygan volt. most azt gondolom, nem lesz olyan hosszú, hoyg nem tudok róla sokat írni. majd meglátjuk. addig kialszom magam, mert szét vagyok hullva, szemeim csíkok.

és a
szilvaleves
sem sikerült oylan jól. ennek a besztercei szilvának -ezen a néven árulták- semmitelen íze volt. a mienknek otthon nagyon karakteres az íze, ez meg csak nyersen ehető. mondjuk látszik is a héján. a kékhéjú szilva rendelkezik oylan zamattal, ami hőkezelés után is megmarad, a rózsaszines nem.

izomlázam van. ezt a sok biciklizést nemtom mennyi jógával lehetne kompenzálni. v el kéne járni masszőrhöz. azt mindenféleképpen. már msot éhes vagyok. mit eszek vacsrára? tésztááát. este fél 9-kor. de sok bringázástól mindig baromi éhes vagyok máésnap. 160 km, 3300 m szint. pedig miylen sokat ettem. na de erről majd holnap.

kesztyű

letakarították az üllői úti felüljárót. szerintem. ugyanis nincs ott a kesztyűm.
reggel tökjó volt, amikor kikanyarodtam a 6ár útról, akkor érkezett oda 1 biciklis az üllőire. és akkor nyomattuk. nem mondom, hogy 1ütt, lehet észre sem vett. csak 1xűen mindketten dinamikusan tekertünk. a felüljárón legurulva aztán jóval lemaradtam mögötte. szeretem, ha vki így biciklizik (mint ahogy én).

csap
vízkőtelenítettem a mosdóban. ecet+idő+körömkefe.
érdekes, hogy otthon a fürdőszobai csap vízkövesedik be leghamarabb. aztán a zuhanyzónál, végül a konyhai. amíg a hegedűsben laktunk, a kádnál meg a mosogatónál talán csak 1x kellett vízkőtelenítenem. míg a fürdőszobai mosdónál kb. havonta. főleg apróbb kavicsok gátolják meg a víz áramlását.

meg kéne értenem ezt a congiuntivot...

iszap

én se megyek el mellette szótlanul.
szörnyűség ez. és már előre látom, hogy nem lesz felelős, majd kibújnak, a lakók szívnak, az állam meg kifizet mindent, a cég eltűnik, újjáalakul máshol, és röhögnek a felelősök a tiszta alpesi levegőben.
az árvíz jobb a vörösiszapnál, az biztos.
húzza az országot az ág is.
a sok év nemtörődömsége, kapzsisága, figyelmetlensége meghozta gyümölcsét.
nyomogattam a telefont, legalább vmivel segítsek. remélem, jó helyre kerül a pénz, nem 1ből a tulajok bankszámlájára.
mi lesz az emberekkel? meg mindennel, ami az iszap által elárasztott területen van. a növények, az állatok, a szennyezett talaj... szörnyűséges ez. és mondanak mindenfélét a vörösiszapról. jó hogy 1esek nem azt állítják, hogy még egészséges is... tipikus magyar megoldás lesz -e vagy normális?

...

olasz
tegnap a marco kiakasztott olaszon. új igeidőt vettünk, a congiuntivot. fele óra ezzel ment el. eddig zita technikája is az volt, hogy karikázzuk be azokat az igéket, amik szerintünk xyz -éppen amit tanultunk- igeidőben vannak. ám tegnap ezt nem tudtam értelmezni. kb. könyörögtem, hogy vki fordítson le 1 mondatot, mert nem fogom fel. marco próbálkozott megmagyarázni, de túl sok szavát nem ismerem, és így nem értettem. már nagyon felhúztam magam. ha vmit nem értek, akkor k. gyorsan ideges leszek. nyugtatott az 1ik csoporttársam. az idegesség elborítja afejem, s utána aztán végképp nem értek semmit.
utána kell járnom ennek az igeidőnek.
fú.
óra után barnabással a misterben megittunk ... ő sört, én meg rumot. hideg volt, kissé eláztam, nem volt kedvem a misteres sört inni, ami hideg, és elég különös ízvilággal bír. a múltkor nem is tudom, hogyan bírtammeginni 1 korsóval, sőt ízlett is.
szeretem a kocsmai rumot. olyan fincsi illata van. nemtom honnan veszik, miből van, de finom.

bicikli
a kocsma után -nem mintha az alkohol bárminemű 6ását éreztem volna- hazatekertem, be a kertbe, leálltam a füvön, jobb lábat nem akasztttam ki, nekiálltam dőlniii... puff... gyorsan felkeltem, szerencsére nem láttasenki. ilyenkor az az első, hogy nyugtázzuk a szemtanúkhiányát. annyira amatőr eldőlni biciklivel.

kesztyű
ha reggel jól láttam, eltűnt a felüljáróról a kesztyűm. még holnap is megtekintem, hátha csak nem vettem észre, mert mondjuk elsodródott.

voltam az aldiban. vajon szükséges volt -e kuglófsütőt vennem? biciklis ruházat helyett. és tegnapelőtt még azt állítottam, hogy most már mindenem megvan, nem veszek a konyhába 1 db-ig semmit...

rizs

nem, nem a rádióműsorunkról lesz szó. már el is temettük azt. majd hamvaiból 1x talán feltámad. akkor új nevet is adunk neki.
jázminrizs és folyományai. andival thai sülrizst főztünk szombaton. mellé pedig japán sajttortát sütöttünk. mind2 étel odabaß. a thai rizshez a jázminrizst múltkor a sparban vettem. ez volt köretnek az epres nyuszi mellé is. zoli mondta, hogy jázminrizst a sárkányban vagy az ázsia centerben vásároljak, ott sokkal olcsóbb. ezért túl sok dolgom nem lévén, tegnap kitekertem a sárkányba. sokkal közelebb van, mint az ázsia, ám állítólag drágább. viszont du. még akartam biciklizni, spóroltam az erőmmel meg az időmmel.
annyira kialudtam magam vasárnap reggelre! fél 11-kor keltem fel. ekkor már annyira feszített a húgyhólyagom, hogy muszáj volt kikászálódnom az ágyból.
szóval félre a rizsával, kimentem a sárkányba. bolyongtam az árusok között, kerestem a rizst. a ruhák, cipők és illatszerek között nem találtam. amikro kiértem közülük, megakadt a szemem 1 élelmiszerbolton. lehet több nincs is ott? megtaláltam a jázminrizst, kilónkért 550-ért. nem akartam zsákosat venni, de lehet legközelebb veszek, ha szét tudom logisztikázni a népek között.
vicces volt látni a kis kínai gyerekeket magyarul kiabálni :)
változás állt be a kínai ruházat területén. minth akevésbé volnának büdösek, mint régen. tegnap nagy mennyiséget szagol6tam 1xre, és nem kaparta az orromat. esetleg a cipők. lehet régeben is a cipők gumiszaga csavarta az orromat. hasonló a bicikliboltéhoz, mégse szeretem.
a kínai fehérnemű megtalálta a nyugatinál lévő skálát is. gyanús volt múltkor, hogy már 1500-ért adnak melltartót. pedig ott régebben csak drága holmikat lehetett vásárolni, max. akciósan érte meg pénzt kiadni fehérneműért.
és a nyugati skála amúgy is 1re gázabb. pár éve bőséges üveg- és porcelánkínálat volt, most gyak. nulla. gáz ruhák, lezárt 3. emelet... mit csinálnak? hogy éri ez meg? ha igazán ratyit akartok látni, nézzetek el a ksipesti skálába. az olyan döbbenetes, olyan üres, siralmas és gagyi, hogy nem találok rá szavakat. a vásárlók száma<< eladók száma. lézengés, kongás. szörnyen néz ki belülről. kommenista időket idézi. utoljára akkor szitkozódtam bolt ügyben, amikor nórával a balatonon voltunk vmi élelmiszerboltban. nem tudom, mi lehet a taktika, miért rontják így. ki viseli a sok alkalmazott költségét, mert kitermelni nem tudják, az 100.

bicikli
amint említettem, tekertem 1et. megerőltettem magam. már az elején meglepetés ért: az üllői úti felüljáró jobb szélén megláttam az elhagyott kesztyűm felét... pénteken este kiesett a zsebemből, ui. elfelejtettem bezipzározni. kezdődik a kesztyűelvesztő időszak. remélem, ezzel letudtam az ideit. nagyon sajnálom azt a kesztyűt, még tesómé volt, csak ő kinőtte. csodás kék nemezfoltokat varrtam rá, mert a nagy lyukakat stoppolni nem lehetett már. erre elhaygom. most a 5-10 fok hőmérséklettartományra nincs kesztyűm...
végül is az erzsébet hídon mentem át budára, hogy a hegyalja úton melegítsek az istenhegyihez.
azt éreztem, hogy emelni kéne a nyergen még 1 kicsit.
az istenhegyinek a vége volt a szivatós, csakúgy, mint múltkor (ahol a béla király út becsatlakozik) nem értem, miért, van olyan szakasza, ami kegyetlenebbnek látszik. hát erősen gondolkodtam rajta, hogy feladom. de mondom, ha már ideáig eljöttem, és múltkor sima pedállal mentem fel a gizellával, nem patenttal, mint most, szóval ilyen körülmények között nem ad6om fel. az eötvös utat már nem tudtam bevállalni. bár lehet kis pihenő engedélyezése után ment volna.
5 perc alatt legurultam. szerencsére a gizivel nem lehet úgy döngetni. gurulás közben megfogalmazódott bennem, hogy megcsinálom még 1x. így a kékgolyó utcai kereszteződésnél dobtam 1 balost, s másztam is fel újra. 20+/-2 perc alatt értem fel- nincs km-órám, a telefonomon néztem az időt, az meg csak percpontos. biztos öröltek az autósok akik a béla királyról akartak kikanyarodni az isten hegyire, hogy én ott jövök eggyel. de elengedtek. ugyan nekem volt elsőbbségem. akkor is cikinek érzem araszolni előttük. haha. gondolják, ez őrült, ha ilyen lassan teker, miért nem gyalogol.
volt 2 srác, akik mellett 4x mentem el. 1.re felfele pont a fent említett szakaszon, 2. és 3. kiesett, a 4. már a nagyenyed utcában.
hazafele a krisztina krt-on jártam, amikor eszembe jutott, hogy na, itt lakik glória. ha arra járok, mindig eszembe jut. erre megláttam őt. kiabálás, fék. dumáltunk. szerdán álomvizsgázik.

cini minis
zoli ilyen gabonapelyhet vett. 2 este megettünk 1 zacskóval/dobozzal. mindig megmegyarázza, hogy mennyire jó és egészséges. persze finom, mint az állat, eteti magát, alig lehet abbahagyni.

ennyi.