2012. május 15., kedd
mi ez?
2012. május 8., kedd
te, ön , maga
elborzasztó, hogy öregszem. 1re többen köszönnek jó napot-ot helló helyett. én meg simán letegezek másokat. legalább jó napot kívánok-ot köszönnének... és diszkrimináció: nagykovácsiban a cukkrázzdában a pultos csajnak, köszönök, helló, ezt szeretném. erre visszaköszön, hogy jó napot. és a mögöttem álló srácoknak meg szia-zik... pedig nem nézek ki öregebbnek náluk. szerintem a jó napot elég bunkón hangzik. én mindig hozzáteszem a kívánok-ot.
másrészt meg ha totál biciklisben vagyok, akkor simán letegez mindenki. az is, aki nem bringás.
haramadrészt a házban lakó megközelítőleg 80éves ica (néni) rámcsodálkozott múltkor, amikor az utcán ö.futottunk, hogy mi miért nem tegeződünk. azóta tegeződünk. még szoknom kell :) a szervusz olyan idősebbeknek való köszönés, legalábbis az én szótáramban úgy tűnik. de én a szerV/Buszt nem szeretem használni. marad a szia. a hello túl fiatalos. a szia-val meg úgy vagyok, hogy túl bizalmas, ritkán köszönök szia-t. a barátaimnak/haverjaimnak/rokonaimnak. bazz, a munkahelyen simán köszönök szia-t. hát én ezt nem értem.
és miért tűnik úgy, hogy a jó reggelt és a jó estét kívánok nélkül is illedelmesen hangzik ellentétben a jó napot-tal?
amikor elkezdtem az 1etemet, és a férfitanárok csókolomoztak, furának találtam, sőt, idegesített. aztán megszoktam.
itt, a munkahelyen is az a szokás, h a férfiak a nőket magázzák/csókolomozzák, a 1mást tegezik, és fordítva. különös és zavaró volt ez a csókolomozás nekem, aztán hozzászoktam itt is. olyannyira, hogy amikor 1 faszi jó napot kívánokot mond, az rosszul esik :)
nagykovácsi
vasárnap du. 2 órás indulással kezdtük a túrát. néztem a telefonba (haha), hogy du. elindulniii? de nem volt rossz 5let, így legalább viszonylag kipihentem magam a pénteki dúrva buli után. és autóval gyorsan kiértünk, közbeiktattuk a fent említett cukkrázzdát, majd kb. 3-kor elindultunk.
én szerintem még sem jártam a nagyszénáson. hát baromi jó környék. az a sok domb... attila és tibor előttem értek fel. olyan földönkívüli volt, ahogy felértek, és a domb tetején álltak, mögötük pedig a semmi, ill. nem tudni, hogy mi lentről. csodaszép tiszta idő volt, mindenfélét lehetett látni, igaz ez a szélnek volt köszönhető, ami majd' levitte a fejünket, és a melegburkot is levékonyította a testünk körül.
fényképezőgépet nem vittem. ezt nagyon sajnálom, mert gyönyörű virágos volt a rét. kakukkfű, zsálya pl. ezek kékek és lilák voltak. aztán még virágzott a szamóca, és olyan növények, amiket nem ismerek; sárgák, narancssárgák, halványlilák, fehérek, minden. és árvalányhaj. nem emléxem, hogy valaha is láttam volna árvalányhajat.
amikor gyalogoltunk a faluban, feltűnt, hogy milyen tiszta. és az erdő is tiszta volt. nem nagyon láttam eldobott csokipapírt meg cigis- és energiaitalos dobozt. ez tökjó.
másrészt meg ha totál biciklisben vagyok, akkor simán letegez mindenki. az is, aki nem bringás.
haramadrészt a házban lakó megközelítőleg 80éves ica (néni) rámcsodálkozott múltkor, amikor az utcán ö.futottunk, hogy mi miért nem tegeződünk. azóta tegeződünk. még szoknom kell :) a szervusz olyan idősebbeknek való köszönés, legalábbis az én szótáramban úgy tűnik. de én a szerV/Buszt nem szeretem használni. marad a szia. a hello túl fiatalos. a szia-val meg úgy vagyok, hogy túl bizalmas, ritkán köszönök szia-t. a barátaimnak/haverjaimnak/rokonaimnak. bazz, a munkahelyen simán köszönök szia-t. hát én ezt nem értem.
és miért tűnik úgy, hogy a jó reggelt és a jó estét kívánok nélkül is illedelmesen hangzik ellentétben a jó napot-tal?
amikor elkezdtem az 1etemet, és a férfitanárok csókolomoztak, furának találtam, sőt, idegesített. aztán megszoktam.
itt, a munkahelyen is az a szokás, h a férfiak a nőket magázzák/csókolomozzák, a 1mást tegezik, és fordítva. különös és zavaró volt ez a csókolomozás nekem, aztán hozzászoktam itt is. olyannyira, hogy amikor 1 faszi jó napot kívánokot mond, az rosszul esik :)
nagykovácsi
vasárnap du. 2 órás indulással kezdtük a túrát. néztem a telefonba (haha), hogy du. elindulniii? de nem volt rossz 5let, így legalább viszonylag kipihentem magam a pénteki dúrva buli után. és autóval gyorsan kiértünk, közbeiktattuk a fent említett cukkrázzdát, majd kb. 3-kor elindultunk.
én szerintem még sem jártam a nagyszénáson. hát baromi jó környék. az a sok domb... attila és tibor előttem értek fel. olyan földönkívüli volt, ahogy felértek, és a domb tetején álltak, mögötük pedig a semmi, ill. nem tudni, hogy mi lentről. csodaszép tiszta idő volt, mindenfélét lehetett látni, igaz ez a szélnek volt köszönhető, ami majd' levitte a fejünket, és a melegburkot is levékonyította a testünk körül.
fényképezőgépet nem vittem. ezt nagyon sajnálom, mert gyönyörű virágos volt a rét. kakukkfű, zsálya pl. ezek kékek és lilák voltak. aztán még virágzott a szamóca, és olyan növények, amiket nem ismerek; sárgák, narancssárgák, halványlilák, fehérek, minden. és árvalányhaj. nem emléxem, hogy valaha is láttam volna árvalányhajat.
amikor gyalogoltunk a faluban, feltűnt, hogy milyen tiszta. és az erdő is tiszta volt. nem nagyon láttam eldobott csokipapírt meg cigis- és energiaitalos dobozt. ez tökjó.
2012. május 7., hétfő
víztorony
a hosszú 7vége víztoronyban gazdag volt. 2 víztorony/4 nap. ez jó, nem? margitszigeti és a gázgyári.
a víztorony.hu-n utánanézhettek ennek a 2 víztoronynak. meg a többinek is. érdekes elfoglaltság köztük böngészni.
képek
margitszigeti
jó, hogy április elején ránéztem a viztorony.hu -ra, mert megláttam bejegyzést, amelyben a szerző arra buzdított, hogy az április 28-án tartandó margitszigeti ingyenes (!) víztoronylátogatásra jelentkezzen a kedves olvasó. ó, de boldogság, a lépcsőzőizmaim máris megfeszültek, és nekiálltam kombinálni. én biztos megyek, tesómékat is megkérdezem, ha már összegyűlünk családilag. ha nem akar senki, én akkor is megyek. az ingyenes szócska is fontos, mert mint kiderült, 1.400 ft lesz majd a belépő a hivatalos megnyitó után.
lalala.
eljött az április 28. délután 3 óra. jöttek a szüleim, nagynéném, tesómék 4en meg én. a látogatás előtt felhívtam a szervezőt, aki megerősítette, hogy minden a tervek szerint fog menni. ehhez képest fél órát késett, és ott főttünk a melegben, és nem is telefonált, és a telefont sem vette fel, és 1re mérgesebbek lettünk rá. a víztorony tulajának képviselője beadta a derekát: akkor felmegyünk nélküle. mihelyst megszületett ez a döntés, megjelent a szervező is.
irány a torony!
150 lépcső.
de ez nem gond, hiszen több pihenő is van, és a csigalépcső 1 olyan csodálatos találmány, hogy azon sokkal kevésbé lehet elfáradni, mint a hagyományos lépcsőn. erre mindig rácsodálkozok. jó lenne, ha lenne 1 saját, különbejáratú csigalépcsőm. ill. nem is kellene saját, csak valami magas csigalépcsős épület a közelben, amit meg lehet mászni naponta akár többször is. barátnőm ulmban lakik, és ott van a münster. katedrális. az elég magas (161 m). én oda bérletet vennék, és ott edzenék minden nap. minden áldott nap. minden nap, nem mindennap. emlékeim szerint régen nem írtuk egybe a minden napot.
a toronyban elég sötét és baromi meleg van. elsötétítették, mert bent vetítenek. mindenféle színes krix-kraxokat, az 1. emeleten bp. híres épületeit, a 2-on sztem az ember tragédiájából részleteket. érdekes elgondolás. nekem amúgy tetszett. úgy is boldog lettem volna, ha bokáig járunk a galambszarban, ám erre nem került sor, ui. elszállíttattak 2 teherautónyit (ennyit?), és még ki is meszelték a tornyot belülről.
sajnos a legtetejébe nem mehettünk fel, csak az erkélyekig. jólesett kilépni a szabad levegőre a nyomasztó melegből. itt volt huzat.
megláttuk a szabadtéri színpadot is. én kb. tavalyig nem tudtam, hogy ez itt van, azzal meg csak most szembesültem, hogy milyen nagy. nem volt ott dolgom, na...
jaj, már 1 hete volt. mást nem tudok róla írni. örülök, hogy bejut6tam végre 1 víztoronyba. oké, nem panaszkodom, 1x munkából kifolyólag voltam az eötvös útiban is, csak akkor még nem voltam szerelmes a víztornyokba :) micsoda nagyszerű az is. körbekerüli 1 út. minden nap arra kéne edzenem.
azon gondolkoztam, mi indít6ta el bennem ezt a víztornyos lelkesedést. nem emléxem. talán az, hogy olvastam valami hírben, hogy megépült az új budafoki víztorony, és rácsodálkoztam, hogy ez milyen érdekes. és akkor így...
gázgyári
30-án balázzsal tekertünk 1et a városban. javasoltam, hogy keressük fel a gíroszos a pünkösdfürdő utcánál, hiszen idén még nem jártunk ott. és előtte 1 hhh, hogy valami erőlködés legyen a kalóriabombáig.
rengeteg hely van budán, ahol még sosem jártam. a hhh megerőltetései után (13 perc kereken. a kereszteződéstől. onnan mérem, nem a kolosytól) óbuda felé vettük az irányt. hát fantasztikus volt. nulla forgalom (autós és emberes 1aránt), ezer fok meleg, szárazság. mintha valami francia hegyi faluban lettünk volna. fent még virágzott az orgona, és a vastag virágerdő ontotta ki magából az illatokat. fenséges volt.
majd legurultunk a gíroszoshoz. balázs eléhezett- kért tőlem 1 müzliszeletet mielőtt kiadták a gíroszt. amiből 2 db-ot is megevett. én csak 1et, és lenyomtam 1 tekerős fagyit a szomszédban. valamint megtöltöttem a kulacsainkat vízzel a mosdóban.
miután kiültük magunkat, továbbálltunk. balázsnak áradoztam a gázgyári víztoronyról meg a körülötte lévő lakótelepről, hogy milyen nagyszerűek. kérdezte: megnézzük? aha. 180 fokos fordulat, irány a torony és környéke.
én nem tudtam róla semmit, csak azt, hogy kb 100 éves, és nem működik.
a közelébe érve megláttuk a fémkerítést (alumínium? hát nemtom. azt ellopnák, nem?), ami nyitva volt. akkora rés volt 2 elem között, hogy simán befértünk. 1. körben bejutottunk. a tornyok körül még 1 hasonló szerkezet volt. balázs arrébb tolta és bementünk. az "omlásveszély" feliratú tábla nem tartott minket vissza, ám a "kutyával őrzött terület" 1 pillanatra elriasztott.
-mit kell csinálni, ha jön 1 kutya?
-nemtom. ordítani. meg magad elé tenni a biciklit. az utóbbit tesómtól tanultam. az ordítást meg a neten olvastam
-jó, de mi van, ha 2 jön?
-...
a fákkal, gazzal, bokrokkal dúsan körbenőtt ösvényről lefordultunk balra, és átverekedtük magunkat a növényi akadályokon. rögtön a nagy toronynál találtuk magunkat. bemenjünk? menjünk, ha már idáig eljöttünk. letettük a bringákat, és sisakban (védőeszköz) elkezdük a csigalépcső megmászását, ami kezdetben elég galambszaros volt, de sokkal kevésbé, mint amit sejtettem. és a rozsda se ette meg annyira, hogy veszélyesnek érezzem a felmenetelt. én kb. a felénél jár6tam, amikor balázs az elején, és közölte, hogy neki tériszonya van. lenéztem, jesszum, csak görcsöt ne kapj, inkább botorkálj le, ne gyere fel, csak a telefonodat add ide, hogy fényképezhessek. inkább lemegyek érte. szerencsére nem lett semmi baja balázsnak, bár elég rosszul nézett ki, ahogy rátapadt a korlátra, és alig kivehető sebességgel mozgott lefelé.
én visszamentem a tetejére. egészen addig, amíg tartott a csigalépcső. onnan befényképeztem az órákhoz. feljebb nem mertem menni. innen már 1enes létra vezetett a magasba.
átmentünk az 1ik kis toronyba. ezek ramatyabb állapotban van, úgyhogy nem merészkedtem fel a csigalépcső tetejéig. festékszórót nem hoztunk, hogy otthagytuk volna a nyomunkat a falakon.
a képeket nézzétek meg.
fantasztikus ez a víztorony. az a sok tégla. mesés. 2 év alatt építették meg az egész komplexumot. és egy részét -ami nem műemlék- az önkormányzat vagy ki már értékesítette: a graphisoft vette meg. zép munkakörnyzetet teremtett a dolgozóinak, az biztos. szívesen dolgoznék azon a környéken és laknék a gázgyári lakótelepen.
miután kigyönyörködtük magunkat, kiosontunk a belső kerítés mögül, és a duna part felé vettük az irányt. az óbudai sziget csücskében fürödtek a lovak meg a kutyák, az emberek strandoltak. bámultuk, és dumáltunk, körbejártuk a bontási terület környékét, amely lát6óan nem csak minket érdekelt, mert megjelent 1 srác az autójával -namondom, téglát gyűjt?- elővette a műanyag zsákjait, és nekiállt bontott téglákat belepakolni... aztán feltűnt a biztonsági örni. mit keresünk mi itt? ez 1 magánterület. ki van írva. tényleg? észre sem vettük. nekem valahogy nem merült fel a fejemben, hogy ha kerítés van meg kutyával őrzött terület táblák, akkor oda nem ildomos belépni :) örültem neki, így legalább nyugodtan illegálkodtam. ezerszer elmondta, hogy mennyire balesetveszélyes, látja, hogy nem fémtolvajok vagyunk, magánterület, itt bontás van, milyen nagy szerencse, hogy ő van itt, nem a kollégái, akik elengedik a kutyákat...
akkor hogy jutott be az autós? mert keresztezniük kellett 1más útját. meg kinyitni a kerítést. csak nem lefizette? :)
fontso emberünk még 100.000x elismételte a mondókáját, majd leléptünk. körbenéztünk a gázgyári lakótelepen. mind a 2n. van 1 a dunaparton meg 1 beljebb is. mesebeli. olyan szép, mint a wekerle. van ott 1 gázgyári sporttelep is.
aztán megmutattam balázsnak, melyik az 1ik kocsma, ahova sziget előtt be szoktunk ülni. kértünk 2 radlert, kifizettük, 330/üveg. balázs megkérte a pultost, hogy töltse tele az 1literes kulacsát vízzel. azt mondja a nő, ok, de fizetni kell érte. fizetni? a csapvízért? hát, ez nekik is költség, a wc sincs ingyen. mégis mennyit? 100 ft. az egész?-s már nyújtja is a kulacsot balázs. nem, decije. ó, akkor köszönjük, elég lesz a sör is.
öcsém. a klotyóért semmilyen helyen nem kell fizetni a fogyasztó vendégeknek, és ez is van kiírva az ajtóra- ismerem a helyet. ezresért kapott volna 1 liter vizet. az eszem megáll. megittuk, és továbbálltunk a raktár utcába. tán az volt a baja, hogy nem adtunk borravalót?
a raktár utcai bódénál nem volt gond, vizet sem akartunk már inni. itt figyeltem fel arra, hogy a korsó és pohár sör decije ugyanannyiba kerül. régebben, ha leosztottuk, akkor a pohár fajlagosan többe került.
jaj de jó lenne milliárdosnak lenni. megvenném ezt a víztornyot, felújítanám, lenne benne minden jó, és abban laknék. és sokáig bírnám a lépcsőzést, mert mindig kanyarognék rajta.
szóval vicces volt ez az illegálkodás. valószínű mostanában nem megyek oda...
a naiv fejem...
képek itt
a víztorony.hu-n utánanézhettek ennek a 2 víztoronynak. meg a többinek is. érdekes elfoglaltság köztük böngészni.
képek
margitszigeti
jó, hogy április elején ránéztem a viztorony.hu -ra, mert megláttam bejegyzést, amelyben a szerző arra buzdított, hogy az április 28-án tartandó margitszigeti ingyenes (!) víztoronylátogatásra jelentkezzen a kedves olvasó. ó, de boldogság, a lépcsőzőizmaim máris megfeszültek, és nekiálltam kombinálni. én biztos megyek, tesómékat is megkérdezem, ha már összegyűlünk családilag. ha nem akar senki, én akkor is megyek. az ingyenes szócska is fontos, mert mint kiderült, 1.400 ft lesz majd a belépő a hivatalos megnyitó után.
lalala.
eljött az április 28. délután 3 óra. jöttek a szüleim, nagynéném, tesómék 4en meg én. a látogatás előtt felhívtam a szervezőt, aki megerősítette, hogy minden a tervek szerint fog menni. ehhez képest fél órát késett, és ott főttünk a melegben, és nem is telefonált, és a telefont sem vette fel, és 1re mérgesebbek lettünk rá. a víztorony tulajának képviselője beadta a derekát: akkor felmegyünk nélküle. mihelyst megszületett ez a döntés, megjelent a szervező is.
irány a torony!
150 lépcső.
de ez nem gond, hiszen több pihenő is van, és a csigalépcső 1 olyan csodálatos találmány, hogy azon sokkal kevésbé lehet elfáradni, mint a hagyományos lépcsőn. erre mindig rácsodálkozok. jó lenne, ha lenne 1 saját, különbejáratú csigalépcsőm. ill. nem is kellene saját, csak valami magas csigalépcsős épület a közelben, amit meg lehet mászni naponta akár többször is. barátnőm ulmban lakik, és ott van a münster. katedrális. az elég magas (161 m). én oda bérletet vennék, és ott edzenék minden nap. minden áldott nap. minden nap, nem mindennap. emlékeim szerint régen nem írtuk egybe a minden napot.
a toronyban elég sötét és baromi meleg van. elsötétítették, mert bent vetítenek. mindenféle színes krix-kraxokat, az 1. emeleten bp. híres épületeit, a 2-on sztem az ember tragédiájából részleteket. érdekes elgondolás. nekem amúgy tetszett. úgy is boldog lettem volna, ha bokáig járunk a galambszarban, ám erre nem került sor, ui. elszállíttattak 2 teherautónyit (ennyit?), és még ki is meszelték a tornyot belülről.
sajnos a legtetejébe nem mehettünk fel, csak az erkélyekig. jólesett kilépni a szabad levegőre a nyomasztó melegből. itt volt huzat.
megláttuk a szabadtéri színpadot is. én kb. tavalyig nem tudtam, hogy ez itt van, azzal meg csak most szembesültem, hogy milyen nagy. nem volt ott dolgom, na...
 |
| vicces volt további 2 víztornyot látni a víztoronyból |
 |
| van, aki minden előadást ingyen néz |
azon gondolkoztam, mi indít6ta el bennem ezt a víztornyos lelkesedést. nem emléxem. talán az, hogy olvastam valami hírben, hogy megépült az új budafoki víztorony, és rácsodálkoztam, hogy ez milyen érdekes. és akkor így...
gázgyári
rengeteg hely van budán, ahol még sosem jártam. a hhh megerőltetései után (13 perc kereken. a kereszteződéstől. onnan mérem, nem a kolosytól) óbuda felé vettük az irányt. hát fantasztikus volt. nulla forgalom (autós és emberes 1aránt), ezer fok meleg, szárazság. mintha valami francia hegyi faluban lettünk volna. fent még virágzott az orgona, és a vastag virágerdő ontotta ki magából az illatokat. fenséges volt.
majd legurultunk a gíroszoshoz. balázs eléhezett- kért tőlem 1 müzliszeletet mielőtt kiadták a gíroszt. amiből 2 db-ot is megevett. én csak 1et, és lenyomtam 1 tekerős fagyit a szomszédban. valamint megtöltöttem a kulacsainkat vízzel a mosdóban.
miután kiültük magunkat, továbbálltunk. balázsnak áradoztam a gázgyári víztoronyról meg a körülötte lévő lakótelepről, hogy milyen nagyszerűek. kérdezte: megnézzük? aha. 180 fokos fordulat, irány a torony és környéke.
én nem tudtam róla semmit, csak azt, hogy kb 100 éves, és nem működik.
a közelébe érve megláttuk a fémkerítést (alumínium? hát nemtom. azt ellopnák, nem?), ami nyitva volt. akkora rés volt 2 elem között, hogy simán befértünk. 1. körben bejutottunk. a tornyok körül még 1 hasonló szerkezet volt. balázs arrébb tolta és bementünk. az "omlásveszély" feliratú tábla nem tartott minket vissza, ám a "kutyával őrzött terület" 1 pillanatra elriasztott.
-mit kell csinálni, ha jön 1 kutya?
-nemtom. ordítani. meg magad elé tenni a biciklit. az utóbbit tesómtól tanultam. az ordítást meg a neten olvastam
-jó, de mi van, ha 2 jön?
-...
a fákkal, gazzal, bokrokkal dúsan körbenőtt ösvényről lefordultunk balra, és átverekedtük magunkat a növényi akadályokon. rögtön a nagy toronynál találtuk magunkat. bemenjünk? menjünk, ha már idáig eljöttünk. letettük a bringákat, és sisakban (védőeszköz) elkezdük a csigalépcső megmászását, ami kezdetben elég galambszaros volt, de sokkal kevésbé, mint amit sejtettem. és a rozsda se ette meg annyira, hogy veszélyesnek érezzem a felmenetelt. én kb. a felénél jár6tam, amikor balázs az elején, és közölte, hogy neki tériszonya van. lenéztem, jesszum, csak görcsöt ne kapj, inkább botorkálj le, ne gyere fel, csak a telefonodat add ide, hogy fényképezhessek. inkább lemegyek érte. szerencsére nem lett semmi baja balázsnak, bár elég rosszul nézett ki, ahogy rátapadt a korlátra, és alig kivehető sebességgel mozgott lefelé.
én visszamentem a tetejére. egészen addig, amíg tartott a csigalépcső. onnan befényképeztem az órákhoz. feljebb nem mertem menni. innen már 1enes létra vezetett a magasba.
átmentünk az 1ik kis toronyba. ezek ramatyabb állapotban van, úgyhogy nem merészkedtem fel a csigalépcső tetejéig. festékszórót nem hoztunk, hogy otthagytuk volna a nyomunkat a falakon.
a képeket nézzétek meg.
fantasztikus ez a víztorony. az a sok tégla. mesés. 2 év alatt építették meg az egész komplexumot. és egy részét -ami nem műemlék- az önkormányzat vagy ki már értékesítette: a graphisoft vette meg. zép munkakörnyzetet teremtett a dolgozóinak, az biztos. szívesen dolgoznék azon a környéken és laknék a gázgyári lakótelepen.
miután kigyönyörködtük magunkat, kiosontunk a belső kerítés mögül, és a duna part felé vettük az irányt. az óbudai sziget csücskében fürödtek a lovak meg a kutyák, az emberek strandoltak. bámultuk, és dumáltunk, körbejártuk a bontási terület környékét, amely lát6óan nem csak minket érdekelt, mert megjelent 1 srác az autójával -namondom, téglát gyűjt?- elővette a műanyag zsákjait, és nekiállt bontott téglákat belepakolni... aztán feltűnt a biztonsági örni. mit keresünk mi itt? ez 1 magánterület. ki van írva. tényleg? észre sem vettük. nekem valahogy nem merült fel a fejemben, hogy ha kerítés van meg kutyával őrzött terület táblák, akkor oda nem ildomos belépni :) örültem neki, így legalább nyugodtan illegálkodtam. ezerszer elmondta, hogy mennyire balesetveszélyes, látja, hogy nem fémtolvajok vagyunk, magánterület, itt bontás van, milyen nagy szerencse, hogy ő van itt, nem a kollégái, akik elengedik a kutyákat...
akkor hogy jutott be az autós? mert keresztezniük kellett 1más útját. meg kinyitni a kerítést. csak nem lefizette? :)
fontso emberünk még 100.000x elismételte a mondókáját, majd leléptünk. körbenéztünk a gázgyári lakótelepen. mind a 2n. van 1 a dunaparton meg 1 beljebb is. mesebeli. olyan szép, mint a wekerle. van ott 1 gázgyári sporttelep is.
aztán megmutattam balázsnak, melyik az 1ik kocsma, ahova sziget előtt be szoktunk ülni. kértünk 2 radlert, kifizettük, 330/üveg. balázs megkérte a pultost, hogy töltse tele az 1literes kulacsát vízzel. azt mondja a nő, ok, de fizetni kell érte. fizetni? a csapvízért? hát, ez nekik is költség, a wc sincs ingyen. mégis mennyit? 100 ft. az egész?-s már nyújtja is a kulacsot balázs. nem, decije. ó, akkor köszönjük, elég lesz a sör is.
öcsém. a klotyóért semmilyen helyen nem kell fizetni a fogyasztó vendégeknek, és ez is van kiírva az ajtóra- ismerem a helyet. ezresért kapott volna 1 liter vizet. az eszem megáll. megittuk, és továbbálltunk a raktár utcába. tán az volt a baja, hogy nem adtunk borravalót?
a raktár utcai bódénál nem volt gond, vizet sem akartunk már inni. itt figyeltem fel arra, hogy a korsó és pohár sör decije ugyanannyiba kerül. régebben, ha leosztottuk, akkor a pohár fajlagosan többe került.
jaj de jó lenne milliárdosnak lenni. megvenném ezt a víztornyot, felújítanám, lenne benne minden jó, és abban laknék. és sokáig bírnám a lépcsőzést, mert mindig kanyarognék rajta.
szóval vicces volt ez az illegálkodás. valószínű mostanában nem megyek oda...
a naiv fejem...
képek itt
2012. május 4., péntek
tavaszi szél
nem áraszt vizet.
vizet főleg nem.
várjuk az esőt.
kell a növényeknek.
azaz kell nekünk.
bár az élelmiszerárak lehet jobban függnek az üzemanyag áraktól, mint az időjárástól...
ez 1 külön bejegyzés lesz a tavaszi szél n. biciklis teljesítménytúráról. a többit külön írom.
-1. bekezdés
múltkorában tesóm terve az volt, hogy a május 1-jei 7végén csináljuk meg a zágrábi BIGet. ez érdeklődés hiányában elmaradt, és balázs beláttatta vele/velünk, hogy érdemesebb azt vas megyéből megközelíteni, nem a fővárosból. tanakodás, hogy mi legyen. tesóm nem nagyon akart velem tekerni, hisz én sokkal lassabb vagyok. ő fixivel is milliószor gyorsabb, mint én a váltóssal... 1ik du. (múlt 7főn. amikor másnapos voltam) jöttem le a felüljáróról, és úgy döntöttem, most megrakom hazáig, pörög a lábam. hátranéztem, láttam, hogy mögöttem van 1 biciklis árny. sokat nem láttam belőle, csak regisztráltam, hiszen ebben a szemüvegben inkább csőlátásom van. a pöttyös utcánál köszönt rám tesóm- ő volt az árny. hazatekertem vele, közölte, hogy jól mentem, akár mehetünk is 1ütt biciklizni. juhú. ebből nem lett semmi.
biciklis reggelin balázs említette, hogy ő elmegy az 1-jén rendezendő teljesítménytúrára, 125 km, gödöllői dombság, 500 szint. arrafele 1x jártam fecóval. nekem tetszett. úgyhogy meghagytam talonban ezt a lehetőséget. jobban szerettem volna 7főn tekerni, hogy utána rá tudjak pihenni.
aztán eldőlt: megyek balázzsal teljesítménytúrára. elmondta, hogy idén már 25x megcsinálta dobogókőt... meg alapba' is erős nagyon.
fő
7-kor találkoztunk a batthyányi téren. a reggeli bemelegítés megvolt: rákoskert vm-ig 27 km-es út állt előttünk. én megpróbálkoztam éhgyomorral elindulni, ahogy tesóm tanácsolta. simán ki is bírtam.
beregisztráltunk, ettünk 1-1 hazai szendvicset (mind2en paprikás-sajtos-kolbászost vittünk :), és 8:15-kor elindultunk.
az elején megtévesztett minket az itiner, kicsit kavarogtunk a pesti út#zrinyi út-ben. végül is kiderült, hogy a zrínyin kell továbbmenni, és majd az metszi a péceli utat.
már az első CP előtt elhagytam az itinert, úgyhogy én voltam a problémás eset. de találtak nekem 1 papírt, amire később megkaptam a CP matricákat.
jó volt a szervezés: neonzölddel felfújták az útra, hogy merre kell kanyarodni; bőséges élelmiszer és italutánpótlásban volt részünk: banán, alma, narancs, pezsgőtabletták, víz, nápolyi, csoki, mézespusszedli. szóval nem kellett volna tartalékba vinni semmit sem- de ezt nem tud6tuk előre.
balázs ment, mint a rakéta, gyak. az ő szélárnyékában csináltam végig a túrát. hát kb. 10 %-ban mentem elől én. a dombok persze megosztottak minket.
minden szervező kedves volt, és bíztatott, hogy együnk, igyunk még :) ez milyen jó már, hogy itt alapba' mindenki tegeződik- a szubkultúrák sajátossága ez.
az új nyereg marad. bizonyított. 180 km-t beletettem tegnap (kedden), és nem mondom azt, hogy olyan volt, mintha a fotelban ülnék, de sokkal kényelmesebb, mint az eddigiek. meg előrébb toltuk. és a nyeregcsövet is feljebb állítottuk volna, de belerohadt a vázba. remélem a szervizben ki tudják rángatni.
nagyon összejött tegnap minden, jól sikerült a kajálás, jól bírtam. ugyan a végén már kicsit elegem volt. többet kell sokat tekerni, hogy a lelkem is megedződjön. és baromi meleg volt. mintha augusztus lett volna. ez a túra alatt annyira nem érződött, de amikor beértünk a belvárosba, a beton/aszfalt szabályosan sütött.
volt 2 srác, akiket az 1. CP-nél értünk utol. balázzsal előbb elindultunk, majd felzárkóztak hozzánk, sőt meg is előztek minket. 4en mentünk tovább. ők ketten elől váltogatták 1mást. lehet, hogy az előttem tekerő 3 ember akkora szélárnyékot csinált, hogy rosszul ítéltem meg a helyzetet, de szerintem nagyon idiótán tekertek. amikor lehetett volna menni, lazsáltak, a nehezebb részeken meg belehúztak. hát én nem bírom ezt az ö-v tempót. nekem ez sokkal rosszabb, mint 1 közepes, de 1enletes tempó. szerencsére kókára előttük érkeztünk be, s így előbb is indultunk, így többet "nem kellett" velük mennünk.
125 km. bruttó 4:55 h, nettó 4:17 h. ez lett a vége.
már nagyon le kívánkoztam a bicikliről. nyújtottam pár percet, s csak utána ültem oda a zsíros kenyér mellé :) ejj, de jó volt. csalamádéval ettem. és kóstoltam hozzá valami fokhagymás izét is, amit 1. ránézésre paprikás mézbe beleforgatott földimogyorónak véltem. elég ütős volt a fokhagyma ráhalmozva a kenyérre.
kaptunk fagyikupont, amit hazafele beváltottunk a home centerben. 1-1 adag jutott mindenkinek.
szumma: jó volt erőltetett menetben tekerni 1et. így 1 csomó mindenre maradt még időm vasárnap. és az izomláz sem volt olyan vészes hála a nyújtásnak. ezt rohadtul nem kéne lespórolni a biciklizés végéről.
észrevettem, hogy az outin is 1folytában tekerek, mintha fixen ülnék. ha átmegyek 1 sínen, akkor is. pedig megtehetném, hogy legalább akkor nem tekerek. azé' városban jobb fixivel, mint váltóssal. igen jó volt visszaülni a gizire szerdán.
elég uncsi lett az idei 1. biciklis bejegyzésem. pedig ez a 2. esemény volt. az 1. gurgulászás gáborral történt vácra. előtte hhh. azt már nem írom le, mert régen volt.
még sokminden belémszorult, amit jövő 7en írok le. fontos és érdekes dolgokról is lesz szó. szerintem.
vizet főleg nem.
várjuk az esőt.
kell a növényeknek.
azaz kell nekünk.
bár az élelmiszerárak lehet jobban függnek az üzemanyag áraktól, mint az időjárástól...
ez 1 külön bejegyzés lesz a tavaszi szél n. biciklis teljesítménytúráról. a többit külön írom.
-1. bekezdés
múltkorában tesóm terve az volt, hogy a május 1-jei 7végén csináljuk meg a zágrábi BIGet. ez érdeklődés hiányában elmaradt, és balázs beláttatta vele/velünk, hogy érdemesebb azt vas megyéből megközelíteni, nem a fővárosból. tanakodás, hogy mi legyen. tesóm nem nagyon akart velem tekerni, hisz én sokkal lassabb vagyok. ő fixivel is milliószor gyorsabb, mint én a váltóssal... 1ik du. (múlt 7főn. amikor másnapos voltam) jöttem le a felüljáróról, és úgy döntöttem, most megrakom hazáig, pörög a lábam. hátranéztem, láttam, hogy mögöttem van 1 biciklis árny. sokat nem láttam belőle, csak regisztráltam, hiszen ebben a szemüvegben inkább csőlátásom van. a pöttyös utcánál köszönt rám tesóm- ő volt az árny. hazatekertem vele, közölte, hogy jól mentem, akár mehetünk is 1ütt biciklizni. juhú. ebből nem lett semmi.
biciklis reggelin balázs említette, hogy ő elmegy az 1-jén rendezendő teljesítménytúrára, 125 km, gödöllői dombság, 500 szint. arrafele 1x jártam fecóval. nekem tetszett. úgyhogy meghagytam talonban ezt a lehetőséget. jobban szerettem volna 7főn tekerni, hogy utána rá tudjak pihenni.
aztán eldőlt: megyek balázzsal teljesítménytúrára. elmondta, hogy idén már 25x megcsinálta dobogókőt... meg alapba' is erős nagyon.
fő
7-kor találkoztunk a batthyányi téren. a reggeli bemelegítés megvolt: rákoskert vm-ig 27 km-es út állt előttünk. én megpróbálkoztam éhgyomorral elindulni, ahogy tesóm tanácsolta. simán ki is bírtam.
beregisztráltunk, ettünk 1-1 hazai szendvicset (mind2en paprikás-sajtos-kolbászost vittünk :), és 8:15-kor elindultunk.
az elején megtévesztett minket az itiner, kicsit kavarogtunk a pesti út#zrinyi út-ben. végül is kiderült, hogy a zrínyin kell továbbmenni, és majd az metszi a péceli utat.
már az első CP előtt elhagytam az itinert, úgyhogy én voltam a problémás eset. de találtak nekem 1 papírt, amire később megkaptam a CP matricákat.
jó volt a szervezés: neonzölddel felfújták az útra, hogy merre kell kanyarodni; bőséges élelmiszer és italutánpótlásban volt részünk: banán, alma, narancs, pezsgőtabletták, víz, nápolyi, csoki, mézespusszedli. szóval nem kellett volna tartalékba vinni semmit sem- de ezt nem tud6tuk előre.
balázs ment, mint a rakéta, gyak. az ő szélárnyékában csináltam végig a túrát. hát kb. 10 %-ban mentem elől én. a dombok persze megosztottak minket.
minden szervező kedves volt, és bíztatott, hogy együnk, igyunk még :) ez milyen jó már, hogy itt alapba' mindenki tegeződik- a szubkultúrák sajátossága ez.
az új nyereg marad. bizonyított. 180 km-t beletettem tegnap (kedden), és nem mondom azt, hogy olyan volt, mintha a fotelban ülnék, de sokkal kényelmesebb, mint az eddigiek. meg előrébb toltuk. és a nyeregcsövet is feljebb állítottuk volna, de belerohadt a vázba. remélem a szervizben ki tudják rángatni.
nagyon összejött tegnap minden, jól sikerült a kajálás, jól bírtam. ugyan a végén már kicsit elegem volt. többet kell sokat tekerni, hogy a lelkem is megedződjön. és baromi meleg volt. mintha augusztus lett volna. ez a túra alatt annyira nem érződött, de amikor beértünk a belvárosba, a beton/aszfalt szabályosan sütött.
volt 2 srác, akiket az 1. CP-nél értünk utol. balázzsal előbb elindultunk, majd felzárkóztak hozzánk, sőt meg is előztek minket. 4en mentünk tovább. ők ketten elől váltogatták 1mást. lehet, hogy az előttem tekerő 3 ember akkora szélárnyékot csinált, hogy rosszul ítéltem meg a helyzetet, de szerintem nagyon idiótán tekertek. amikor lehetett volna menni, lazsáltak, a nehezebb részeken meg belehúztak. hát én nem bírom ezt az ö-v tempót. nekem ez sokkal rosszabb, mint 1 közepes, de 1enletes tempó. szerencsére kókára előttük érkeztünk be, s így előbb is indultunk, így többet "nem kellett" velük mennünk.
125 km. bruttó 4:55 h, nettó 4:17 h. ez lett a vége.
már nagyon le kívánkoztam a bicikliről. nyújtottam pár percet, s csak utána ültem oda a zsíros kenyér mellé :) ejj, de jó volt. csalamádéval ettem. és kóstoltam hozzá valami fokhagymás izét is, amit 1. ránézésre paprikás mézbe beleforgatott földimogyorónak véltem. elég ütős volt a fokhagyma ráhalmozva a kenyérre.
kaptunk fagyikupont, amit hazafele beváltottunk a home centerben. 1-1 adag jutott mindenkinek.
szumma: jó volt erőltetett menetben tekerni 1et. így 1 csomó mindenre maradt még időm vasárnap. és az izomláz sem volt olyan vészes hála a nyújtásnak. ezt rohadtul nem kéne lespórolni a biciklizés végéről.
észrevettem, hogy az outin is 1folytában tekerek, mintha fixen ülnék. ha átmegyek 1 sínen, akkor is. pedig megtehetném, hogy legalább akkor nem tekerek. azé' városban jobb fixivel, mint váltóssal. igen jó volt visszaülni a gizire szerdán.
elég uncsi lett az idei 1. biciklis bejegyzésem. pedig ez a 2. esemény volt. az 1. gurgulászás gáborral történt vácra. előtte hhh. azt már nem írom le, mert régen volt.
még sokminden belémszorult, amit jövő 7en írok le. fontos és érdekes dolgokról is lesz szó. szerintem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)