már 2011 februárjában beszámoltam arról, hogy ez a gorenje kézi mixer nem volt 1 nyerő választás. nekem annyira kellett ez a szuperszép gép, hogy nem koncentráltam a lényegre.
múltkor botmixeltem a sóskát, és amikor ki akartam tekerni a botmixerrudat a gépből, bent ragadt. körbeförgott, de ki nem jött. remek...
találtam az 1ik kis utcában 1 szakit, aki háztartási gépeket szerel, és már reggel 7-kor kinyit, bevittem hozzá. eltelt 1 7. reggel közölte, hogy kampec, nem lehet vele mit csinálni, belesült. remek... rávettem, hogy szedje szét, legalább a habverőt tudjam használni. a habverőt, ami 1 rakás szar, mert annyira kicsi fordulatszámon pörög, és így k. lassan ver habot. én kézzel előbb végzek, mint a gép. tojásfehérje esetében. tejszínt nem próbáltam, az necces lenne, mert felét elfröcsögtetném, mire habbá verném.
volt 1 szép szar gépem, ami sokba került, és még tönkre is ment :)
ezzel kapcsolatban elgondolkodtam, hogy mennyi szar pénzügyi döntést hoz6tam már, mennyivel rövidíthettem meg magam az előre nemlátásommal, és hogy a bujkáló kritikust elnyomtam magamban. pl. a lakás villanyszerelése: nem gondoltam végig, hiába agyaltam rajta fél évig, hogy legyen, és ezért pluszmunka lett a vége. most más nem jut eszembe. ennek a mestere úgyis tesóm, nem én :)
hársillat
a hársfák gőzerővel nyomatják az illatukat még mindig. tegnap kiderült, hogy a kerepesi út is hársfákkal szegélyezett a pillangó utca-örs szakaszon. fantasztikus.
eperillat
azt elfelejtettem leírni, hogy amikor szombaton epret szedtünk, közelítettünk az eperföld felé, és megcsapta az orrunkat az eperillat. szívet melengető érzés volt., ha van szaga, akkor nyilván rengeteg eper van még a területen. jó volt látni az embereket, ahogy szorgoskodtak a földön. óriási ez az eperföld. ameddig a szem ellát, addig tart. és a nép dolgozott meg izzadt :)
esés
nemcsak az eső, hanem én is.
ez még szombaton történt. eljöttem a sellőből, éppen elkezdett esni az eső. ez a legrosszabb, ilyen taknyos réteg fedi az utat. a tgy körül építkezés van, így a nemtomilyen utcán mentem be, ami macskaköves. előttem araszolt 1 autó. 1x csak befordul balra, én satufék kézzel-lábbal, és természetesen esés. a bal oldalamra estem, amin teljesen meglepődtem. természetesen pár szitokszó elhagyta a számat, hogy miért nem bírt indexelni. csávó kiugrott, kérdezte, mi a baj, tényleg minden rendben van, ne haragudjak, hát igen, elfelejtett indexelni... mondtam, oké, nincs semmi bajom, de az indexet ne felejtse el. ennyit számít. letört a pálca az 1. sárhányómról, de azt visszapillanatragasztóztam. mindig elmozdul. amúgy is 1 hulladék... nagyon felidegesített.
aztán orsitól megtudtam, hogy ő az autók közül előbukkanó gyalogost fejelt le, és zuhant 1 6almasat, még a váza is eltört :( sokkal rosszabbul járt. most tervezi az új biciklijét.
sóska
amit vasárnap este főztem, belekötött az edénybe. bele-kocsonyásodott. mitől? :) a tejszíntől? a krumplitól? gondoltam elhozom a fangliban, és megmelegítem a rezsón- végre nem mikrohullámúban melegített ételt ebédezhetek. letakartam folpackkal, és nem folyt ki. de a 6áron volt :) jó dolog ez a folpack. era szomszédjáéktól lestem el. akik a wekerlei bioétteremből rendelték a kaját, és a nagyszerű bioétterem a menzaínál 21 fokkal halványabb leveseit minden 1es alkalommal műanyag dobozba tette, és 18x körbetekerte folpackkal. érezzük mi az a bio... tényleg rettenetesek voltak azok a levesek. jó hogy észnél voltam, különben azt hittem volna, hogy háború van.
bicikli
új goldsprint gépek vannak, új szoftver. aszonygák nehezebb tekerni, nem lehet annyira pörgetni. akkor én ezt ma kipróbálom, hátha ez a stílus jobban fexik nekem, mint az előző...
2012. június 14., csütörtök
2012. június 12., kedd
hárs
volt szerencsém ö-v mászkálni a városban az elmúlt 2 7ben, nem csak a szokásos útvonalaimon tekertem. rengeteg fa és zöldterület mellett elhaladtam, s asszem most ért a tetőpontjára a hársfavirágzás. olyan tömény illatot árasztanak magukból, hogy majd lefordulok a bicikliről. i-má-dooom. mindenen át6ó illat. nem számít a szmog, a hársfa annál is erősebb. kár hogy nem örökké virágoznak. annyira jó lenne hársfaillatban tekerni egész évben.
izomláz
a velence 10x óta 1 7ig folyamatosan izomlázam volt. már nagyon untam. rádolgoztam vasárnap az eperszedéssel, ekkor a kapálóizmaimba szuperponálódott az izomláz.
szerdán újra az eperföldön találtam magam, azonban a 7végét akkorra még mindig nem pihentem ki. kapálóizmok újra bedurrantak.
csütörtökön jógázni voltam, így az egész testemben izomláz volt.
szombaton újra epret szedtem
vasárnap reggel már eléggé kész voltam, és nem volt sok kedvem elmenni tekerni, bár a 7 közepén még lelkesen készültem az alcsútdobozi víztoronyhoz.
lepusztítottam magam amennyire tudtam úgy, hogy alkoholt sem ittam :)
mellesleg szombat éjjel annyira eláztam a nagy esőben, hogy vasárnapra nemhogy a kesztyűm, de még a cipőm sem száradt meg. és vizes cipőben amúgy sem lett volna élmény tekerni, akkora meleg nem volt. vizes kesztyűben sem. kesztyű nélkül meg k. szar.
így megreggeliztem, és visszafeküdtem aludni, mely tevékenységet fél délig folytattam. rámfért már 1 kis ágynyugi :)
eper
1 7 alatt 6000 ft-ot elköltöttem szedd magad eperre. ennek 1 részét megettem, főztem belőle dzsemet, készítettem panna cottát, epres joghurtot és turmixot, sütöttem belőle sütit, és valamennyit elajándékoztam.
a süti félsült állapotban a képen. a sült még homályosabb lett. nem jöttek ki jól a színek, élőben szebb volt. brutál csokis linzertészta volt az alapja. legközelebb kevesebb kakaót teszek bele. de hálás anyag, ui. nem kell bele tojás. a krémbe is csak 1 sárgája meg 1 egész tojás kell. és persze tejszín meg csoki. kicsit sokáig sült a torta, ui. nem vettem figyelembe, hogy az eper kiereszti magából a nedvességet sülés közben. mind1, rányomtam a grillt, így nem égett oda az alja.
a szezonban volt szerencsém 3 eperföldet letesztelni. most már csak utólag tudom mondani az okosságokat, de vannak olyan tanácsaim, amelyeket jövőre is meg lehet fogadni.
a friss eperből készült joghurtnak párja nincs.
az eperdzsemet érdemes főzés után max. 2-3 hónapon belül elfogyasztani, ui. nagyon átalakul belül. elveszíti a gyümölcsös frissességét, és szerintem az ízélmény 60 %-ot romlik. olyan karamelles lesz. nemtom meg lehet -e ezt akadályozni valamivel. én citromsavat tettem bele még, de tudom, hogy ez sem elég az örökös frissességhez. meg kell enni az epret, aztán jön a sárgabarack, amivel nincsenek ilyen problémák.
zipzár
tegnap ellátogattam a zipzáros bácsihoz. mertem remélni, hogy még dolgozik. amúgy nem olyan idős, hatvanegynéhányéves lehet.
nem tudtam lelakatolni, mert vmi gubanc van a lakatommal, így az ő javaslatára felvittem gizit a lakásba (magasföldszint). megnézte mi a gond a zipzárakkal, és azt mondja, mivel régóta járok, ad kedvezményt.
közben próbáltam hívni erát, hogy megfelel -e ennyiért a javítás, s amíg foglalt volt, addig dumáltunk. hogy meséljek valamit. látja, biciklizek, ő is biciklizik, érden van telkük, néha a fia is kimegy. van mandulájuk, megkínált vele. meg sportolt ő is annakidején, súlyt emelt.
megtörtént a telefon.
tudok -e most fizetni valamennyit.
-hátö... csak tízezresem van. felváltsam?
-igen. tudod, itt a közelben van 1 bolt, és akkor hoz6nál 3 ilyet is- rámutat a löwenbrau dobozos sörre (mint a régi szép időkben :)
-hát jó.
-a biciklit hagyd itt, majd vigyázok rá. adjak szatyrot?
-nem, köszönöm, viszem a hátizsákomat.
megvettem a szakinak a sört (régebben arany ászokot ivott. lehet most ez az akciós a boltban), és nevetve mentem vissza. leszámoltuk a csökkentett árból a sört, és mondta, hogy szerdán mehetek is a cuccokért.
komoly arc :)
izomláz
a velence 10x óta 1 7ig folyamatosan izomlázam volt. már nagyon untam. rádolgoztam vasárnap az eperszedéssel, ekkor a kapálóizmaimba szuperponálódott az izomláz.
szerdán újra az eperföldön találtam magam, azonban a 7végét akkorra még mindig nem pihentem ki. kapálóizmok újra bedurrantak.
csütörtökön jógázni voltam, így az egész testemben izomláz volt.
szombaton újra epret szedtem
vasárnap reggel már eléggé kész voltam, és nem volt sok kedvem elmenni tekerni, bár a 7 közepén még lelkesen készültem az alcsútdobozi víztoronyhoz.
lepusztítottam magam amennyire tudtam úgy, hogy alkoholt sem ittam :)
mellesleg szombat éjjel annyira eláztam a nagy esőben, hogy vasárnapra nemhogy a kesztyűm, de még a cipőm sem száradt meg. és vizes cipőben amúgy sem lett volna élmény tekerni, akkora meleg nem volt. vizes kesztyűben sem. kesztyű nélkül meg k. szar.
így megreggeliztem, és visszafeküdtem aludni, mely tevékenységet fél délig folytattam. rámfért már 1 kis ágynyugi :)
1 7 alatt 6000 ft-ot elköltöttem szedd magad eperre. ennek 1 részét megettem, főztem belőle dzsemet, készítettem panna cottát, epres joghurtot és turmixot, sütöttem belőle sütit, és valamennyit elajándékoztam.
a süti félsült állapotban a képen. a sült még homályosabb lett. nem jöttek ki jól a színek, élőben szebb volt. brutál csokis linzertészta volt az alapja. legközelebb kevesebb kakaót teszek bele. de hálás anyag, ui. nem kell bele tojás. a krémbe is csak 1 sárgája meg 1 egész tojás kell. és persze tejszín meg csoki. kicsit sokáig sült a torta, ui. nem vettem figyelembe, hogy az eper kiereszti magából a nedvességet sülés közben. mind1, rányomtam a grillt, így nem égett oda az alja.
a szezonban volt szerencsém 3 eperföldet letesztelni. most már csak utólag tudom mondani az okosságokat, de vannak olyan tanácsaim, amelyeket jövőre is meg lehet fogadni.
- a szigetszentmiklósi földön sokkal édesebb és több eper van, mint a pomázin vagy a budakalász-hermészin. fantasztikusan édes. ilyen jó epret... 2 éve ettem utoljára, amikor szintén a szigetszentmiklósiba bicikliztem ki. nincsenek rá szavak
- megfigyeléseim szerint az az eper finom, aminek a levelei nem túl dúsak, és inkább sárgászöldek, mint sötétzöldek. jobban éri a nap? és másfajta, látszik az alakján, a színén, nemcsak a levelén
- az aszalt vagy félig aszalt eper persze a legédesebb. ezek puhábbak és fakók, van amelyik szinte fehér
- aminek kidülled a magja, és nem vörös, hanem piros, az is tuti édes
- az az eper is mindig édes, aminek a zöldje könnyen lejön, ui az a rész kicsit száraz és felmagasodik
a friss eperből készült joghurtnak párja nincs.
az eperdzsemet érdemes főzés után max. 2-3 hónapon belül elfogyasztani, ui. nagyon átalakul belül. elveszíti a gyümölcsös frissességét, és szerintem az ízélmény 60 %-ot romlik. olyan karamelles lesz. nemtom meg lehet -e ezt akadályozni valamivel. én citromsavat tettem bele még, de tudom, hogy ez sem elég az örökös frissességhez. meg kell enni az epret, aztán jön a sárgabarack, amivel nincsenek ilyen problémák.
zipzár
tegnap ellátogattam a zipzáros bácsihoz. mertem remélni, hogy még dolgozik. amúgy nem olyan idős, hatvanegynéhányéves lehet.
nem tudtam lelakatolni, mert vmi gubanc van a lakatommal, így az ő javaslatára felvittem gizit a lakásba (magasföldszint). megnézte mi a gond a zipzárakkal, és azt mondja, mivel régóta járok, ad kedvezményt.
közben próbáltam hívni erát, hogy megfelel -e ennyiért a javítás, s amíg foglalt volt, addig dumáltunk. hogy meséljek valamit. látja, biciklizek, ő is biciklizik, érden van telkük, néha a fia is kimegy. van mandulájuk, megkínált vele. meg sportolt ő is annakidején, súlyt emelt.
megtörtént a telefon.
tudok -e most fizetni valamennyit.
-hátö... csak tízezresem van. felváltsam?
-igen. tudod, itt a közelben van 1 bolt, és akkor hoz6nál 3 ilyet is- rámutat a löwenbrau dobozos sörre (mint a régi szép időkben :)
-hát jó.
-a biciklit hagyd itt, majd vigyázok rá. adjak szatyrot?
-nem, köszönöm, viszem a hátizsákomat.
megvettem a szakinak a sört (régebben arany ászokot ivott. lehet most ez az akciós a boltban), és nevetve mentem vissza. leszámoltuk a csökkentett árból a sört, és mondta, hogy szerdán mehetek is a cuccokért.
komoly arc :)
2012. június 6., szerda
baleset
ez 5-én történt.
nem velem történt, én szemtanú voltam.
reggel 7 körül mentem a fő utcán a buszsávban. szomorkás volt az idő, csöpörészett az eső, ennek megfelelően több autó volt az úton. én mindent láttam, ami előttem van. araszolgatnak az autók a belső sávban, látom, hogy jön át 1 gyalogos a zebrán. láttam az esernyőjét. előttem ment a buszsávban 1 kocsi, és tudtam, hogy ő nem fog megállni, hanem elüti. így is lett, durr, oldalba kapta szegény leányt. kocsi félreáll, lány felpattan és elindul, én leszállok, megyek, hogy mi van. anyósülésről kiszáll a csaj, kérdi lett -e valami baja. az áldozat csak annyit kérdezett, szerinted? a sofőr is kiszáll, hívjon -e mentőt? a lány azt mondta, hogy nem. én javasoltam a rendőrt is 1. körben. a sofőr még párszor megkérdezte, hogy mivan, hív mentőt, aztán elment.
a lány leült vmi épülethez, remegett, mint a nyárfalevél. és gondolom, meg volt ijedve. odamentem hozzá, megadtam a telefonszámomat és leírta a rendszámot.
én is elmentem, miután a lány is elindult dolgozni.
nagyon mérges voltam magamra, hogy nem hívtam rendőrt. megint le lehet vonni a tanulságokat. számtalanszor olvastam fórumokon, hogy ragaszkodni kell a rendőrhöz, mentőhöz.
és az áldozat szempontjából az jó, hogy fel tud kelni, és kimenekülni legalább fizikailag 1 ilyen szituációból. jó, hogy olyan állapotban van, hogy nem maradt ott. én is rögtön felpattanok esés után, és arrébb állok. ez természetes, hogy mentjük a bőrünket, nehogy még más is ránk taposson. most belegondolok, amikor ősszel csináltam a balesetet a margithídon. felkeltem, arrébb húztam a biciklit, nehogy még el is üssenek. erre a mentős reakciója az volt, hogy megsemmisítettem a baleseti helyszínt...
az áldozat másik szempontjából meg nem jó, hogy fel tud kelni, mert így az elkövetőnek (autósnak) ott van a lehetőség, hogy büntetlenül megússza vagy 1 kis pénzt ad a zsebbe. és én nem vagyok biztos benne, hogy tanul ebből, ha nincs jogi és anyagi következménye. végül is elütött 1 embert, bűnhődjön.
akit elütöttek, az meg örül, hogy életben maradt, fel tudott kelni, nyilván nem azon gondolkozik, hogy rendőrt meg mentőt hívjon. nincs is olyan lelkiállapotban, hogy esetleg felmérje a következményeket, világosan lássa a helyzetet.
ezért a szemtanúknak meg a környezetnek kell megtenni a szükséges lépéseket, és nem hagyni annyiban a dolgot.
hibáztam.
ha ott maradt fekve, vérben, akkor 1ből jön a mentő, rendőr. milyen kicsi választja el az áldozatot attól, hogy fekve marad vagy felkel. és az elkövető ennek a paraszthajszálnak köszönhetően milyen óriásira meg tudja úszni vagy bűnhődik...
a francba. tanuljatok ebből. bár sose legyen rá szükség.
és ugye: mit keresett a buszsávban az autós?!
az iskolában kéne tanítani, begyakorolni, hogy a genetikai állományunkban benne legyen, mit kell baleset esetén csinálni. mint a tűzoltók.
vagy legalább otthon sokszor végiggondolni, hiszen ha fejben gyakran lejátszod, a valóságban is működhet.
juteszembe, az autós még bocsánatot sem kért, oda sem jött, csak 5 méterről kérdezett.
jaj, ha 1x a megfelelő időben reagálnék valamire... mindig később és későn jut eszembe, hogy mit kellett volna mondani illetve tenni.
remélem, nem lett komolyabb baja a lánynak, és kék-zölden megússza ezt a balesetet.
nem velem történt, én szemtanú voltam.
reggel 7 körül mentem a fő utcán a buszsávban. szomorkás volt az idő, csöpörészett az eső, ennek megfelelően több autó volt az úton. én mindent láttam, ami előttem van. araszolgatnak az autók a belső sávban, látom, hogy jön át 1 gyalogos a zebrán. láttam az esernyőjét. előttem ment a buszsávban 1 kocsi, és tudtam, hogy ő nem fog megállni, hanem elüti. így is lett, durr, oldalba kapta szegény leányt. kocsi félreáll, lány felpattan és elindul, én leszállok, megyek, hogy mi van. anyósülésről kiszáll a csaj, kérdi lett -e valami baja. az áldozat csak annyit kérdezett, szerinted? a sofőr is kiszáll, hívjon -e mentőt? a lány azt mondta, hogy nem. én javasoltam a rendőrt is 1. körben. a sofőr még párszor megkérdezte, hogy mivan, hív mentőt, aztán elment.
a lány leült vmi épülethez, remegett, mint a nyárfalevél. és gondolom, meg volt ijedve. odamentem hozzá, megadtam a telefonszámomat és leírta a rendszámot.
én is elmentem, miután a lány is elindult dolgozni.
nagyon mérges voltam magamra, hogy nem hívtam rendőrt. megint le lehet vonni a tanulságokat. számtalanszor olvastam fórumokon, hogy ragaszkodni kell a rendőrhöz, mentőhöz.
és az áldozat szempontjából az jó, hogy fel tud kelni, és kimenekülni legalább fizikailag 1 ilyen szituációból. jó, hogy olyan állapotban van, hogy nem maradt ott. én is rögtön felpattanok esés után, és arrébb állok. ez természetes, hogy mentjük a bőrünket, nehogy még más is ránk taposson. most belegondolok, amikor ősszel csináltam a balesetet a margithídon. felkeltem, arrébb húztam a biciklit, nehogy még el is üssenek. erre a mentős reakciója az volt, hogy megsemmisítettem a baleseti helyszínt...
az áldozat másik szempontjából meg nem jó, hogy fel tud kelni, mert így az elkövetőnek (autósnak) ott van a lehetőség, hogy büntetlenül megússza vagy 1 kis pénzt ad a zsebbe. és én nem vagyok biztos benne, hogy tanul ebből, ha nincs jogi és anyagi következménye. végül is elütött 1 embert, bűnhődjön.
akit elütöttek, az meg örül, hogy életben maradt, fel tudott kelni, nyilván nem azon gondolkozik, hogy rendőrt meg mentőt hívjon. nincs is olyan lelkiállapotban, hogy esetleg felmérje a következményeket, világosan lássa a helyzetet.
ezért a szemtanúknak meg a környezetnek kell megtenni a szükséges lépéseket, és nem hagyni annyiban a dolgot.
hibáztam.
ha ott maradt fekve, vérben, akkor 1ből jön a mentő, rendőr. milyen kicsi választja el az áldozatot attól, hogy fekve marad vagy felkel. és az elkövető ennek a paraszthajszálnak köszönhetően milyen óriásira meg tudja úszni vagy bűnhődik...
a francba. tanuljatok ebből. bár sose legyen rá szükség.
és ugye: mit keresett a buszsávban az autós?!
az iskolában kéne tanítani, begyakorolni, hogy a genetikai állományunkban benne legyen, mit kell baleset esetén csinálni. mint a tűzoltók.
vagy legalább otthon sokszor végiggondolni, hiszen ha fejben gyakran lejátszod, a valóságban is működhet.
juteszembe, az autós még bocsánatot sem kért, oda sem jött, csak 5 méterről kérdezett.
jaj, ha 1x a megfelelő időben reagálnék valamire... mindig később és későn jut eszembe, hogy mit kellett volna mondani illetve tenni.
remélem, nem lett komolyabb baja a lánynak, és kék-zölden megússza ezt a balesetet.
2012. június 5., kedd
velence 10x 2012
elolvastam a 2009-es bejegyzésemet, s most állok neki az idei megírásának. hát...
a bringaboltban hallottam, hogy június 2-án lesz a tókerülő teljesítménytúra. korábban foglalkoztatott a dolog, persze utána nem néztem az időpontnak... így hogy megmondták, máris beindult az agyam, és eldöntöttem, hogy idén is végigcsinálom. ezzel letesztelem az országúti bringát meg a másik cipőt. csak javítok valamennyit.
már a big dayen bebizonyosodott, hogy vmi k. nincs rendben a beállítással, mégsem csináltam semmit. ez nagy hiba volt, ui. 280 km alatt aztán tényleg minden hiba kijön, ami csak lehetséges. tehát megfájdult a térdem. kicsit bemerevedett, és ez nem tett jót a teljesítményemnek. no, tartsuk az időrendet.
9 mm esőt ígértek pénteken szombatra. csüt szombatra pedig csak 2-t. az utóbbi jött be inkább. megbíz6atlanok az időjósok. ugye előre nem tudtam, hogy pontosan mi lesz, csak reménykedtem, hogy kevés esővel megússzuk illetve nem lesz nagyon hideg.
ezért reggel rövidben indultam, és felvettem a lábszármelegítőimet, amik le se kerültek rólam egész nap. a széldzsekit is magamon hagytam volna, de inkább megálláskor vettem fel, hogy ne fagyjak szét, amíg pihenek, kajálok 1 kicsit. mez-nyeregtáska kombináció elég volt a cuccaim raktározásához. tudtam, hogy útközben van pár kék kút meg bolt és kocsma, ha minden kötél szakad. szakadt :)
a vonaton még hárman utaztak rajtam kívül velencére.
nem reggeliztem, bekészítettem magamnak 1 kulacs isostart, gondoltam azzal 2 körig jó vagyok, utána majd eszek.
8-kor indultam. 1 db-ig mentem 1ütt a kezdeti csapattal, de hamar szétszóródtunk, a sukorói emelkedőnél. így fejlógatva vettem tudomásul, hogy 10 óra unatkozás következik, vagy legalábbis némaság- milyen szuper sport ez a kerékpározás, annyira erősíti a közösségi élményt... mondjuk hazafele vonaton vagy autóban igen, de tekerés közben? persze van akinek igen, aki 1forma tempót megy valakivel. én nem megyek 1formát senkivel, így 1edül küzdök a szembeszéllel, a menetszelet se takarja ki előttem senki... 1-2 esetben tudtam a többiek mögött menni, azonban leszakadtam. nem bírok 30-cal menni tartósan.
az eltelt 10 óra alatt többször megfordult a szél, estére csökkent a sebessége, és kisütött a nap is. jobb idő lett. biciklizéshez nem volt rossz idő, 34 fokban nehezebb lett volna végigcsinálni ezt a 10 kört. 2x esett 1 keveset. annyira nem esett, hogy megálljak. a sárhányót nyugodtan letehettem volna a sátornál, ahol adminisztráltak. mindenki otthagyta a fölösleges cuccát.
a tó déli partja unalmas, sík terep. még mindig :) most nem dühöngtem rajta annyit, alig vártam, hogy pákozdra érjek, ahol már néhány hepe-hupa is van. tó mellett menni amúgy is szar. nemtom mit sugároz ki magából, amikor szerbiában tekertünk tavaly, akkor is pont ui. szar volt a nádas mellett araszolni. nekem ez a fejemet nagyon próbára teszi. és a lábamat is.
pákozdon útfelújítás zajlik, az út 1ik felét felszedték és az 1. emelkedő mentén villanyrendőr van. ráadásul ledes- ilyet még nem láttam. ez a szakasz amúgy a legjobb. itt felfele 28-cal mentem, mint síkon. csak sokkal kényelmesebb volt. az északi part megváltás a délihez képest.
az emberek ö-v jöttek, nemtom ki körözött le, ki nem, megállapít6atlan volt. mint utólag megtudtam, 1esek becsaptak 1 lángost vagy gíroszt itt-ott, és jól megpihentek. ez teljesítménytúra, nem verseny, úgyhogy simán belefért 1 kis lazítás mindenkinek. én is ebéd körül pihentem vagy 20 percet. ez a 4. kör volt. meg talán a 6,5. körnél, amikor rájöttem, hogy kevés lesz a kajám, és a sukorói zöldségesnél vételeztem 1 kókuszrudat meg 1 0,33-as kólát és 2 banánt. még 1 csoki kellett volna, csak újra nem akartam megállni.
tekerés közben természetesen szidtam magam, hogy minek csinálom ezt, nem vagyok normális, kapok 1 pipát és kész. magamnak csinálom. hogy képes vagyok rá. én leszek a legjobb női induló. és ha már 1x 0 kört terveztem, nehogymá' ne csináljam meg? ha a big dayt kibírtam 1 pici hsiztivel -pedig az 240 km és >3.000 m szint volt-, akkor ezt is meg kell tudnom csinálni.
asszem a 9. kör végén tekertem 1ütt a vonatos kollégával meg valakivel, és a valaki nekem adott 1 fél energiaszeletet. életet mentett vele. én voltam olyan felelőtlen és feledékeny, hogy nem vettem pénteken legalább 1et. ez nagyon jót tett volna- tapasztalat.
1 félkörön keresztül beszélgettem valakivel, ez jót tett szintén. ide úgy érdemes jönni, ha valakivel 1ütt tudsz tekerni. sokat segít. mégiscsak 10x kell ugyanazt az útvonalat bejárni. unalmas.
a biciklisforgalom elég nagy volt, jöttek családok, turisták, tanárok diákokkal. autó is akadt pár darab. a 7-esen csak 1 dudált rám egész idő alatt. ez nem rossz szám. 2009-ben többen voltak, akiknek nem tetszett, hogy ott megyek/megyünk.
defektet nem kaptam, azonban nem mindenki volt ilyen szerencsés. pl. 1 srác fixxel rakta meg, és az 5. körében defektet kapott a szingójával. tol6ta a bringáját vagy 14 km-en keresztül. ráadásul igazi outis cipőben. amikor melléértem mondtam neki, hogy mezítláb kellett volna jönnie, nem ebben a kopogós cipőben. mire mutatja, hogy félig sikerült is: leszakadt a cipő talpa... leszakadt a pedál, és a kulacstartója is.
hát rájárt a rúd szegényre.
aztán volt még 1 érdekes eset: jön felcuccolva csomagtartóra. ez a műanyagdoboz, mint a motorosoknak. és akkor még hátizsákot is cipel. komolyan nem értem, hogy ha van csomagtartó, akkor minek szenved még vki hátizsákban? örülök neki, hogy leszoktunk a hátizsákos túrákról, és ma már mezben nyomjuk. micsoda kényelmes.
közben nézegettem az órát és számoltam, szinte kezdtem 2ségbeesni: nehogymár rosszabb időt menjek, mint a konával! rosszabbat nem mentem de nem javítottam sokat. 19:24-kor értem be. bruttó idő így 11 óra 24 perc lett. ez 2009-ben 12 óra. ahogy visszaolvasom. nettó idő 10 óra 14 perc 272 km-re. ez 26,5 km/h-s átlag.
én lettem a legjobb női induló. ezt sejtettem már előre. hogy nem nagy a valószínűsége annak, hogy lesz még 1 elvetemült nő, aki letekert 280 km-t. mivel nóra nincs itt, így nem volt veszélyben a pozícióm, haha. kaptam 1 kupát meg matricát, emléklapot és kitűzőt. ezenkívül volt 1 nagy doboz ránézésre csokis, de ízre citromos nápolyi, amiből lehetett falatozni.
vége lett. leszálltam. nyújtottam. persze ennyi biciklizés után ne várjak izomlázmentes vasárnapot. hazavonatoztam. és nagynéném maradék töltöttpaprikáját bezabáltam, majd kinyúltam. egész sokat aludtam ahhoz képest, hogy így kikészítettem magam :)
hazafele a vonaton utazott velünk 1 versenyző is, edzésről jött, duatlonos talán, és őt kikérdeztem erről-arról, kajálásról. mondott jó dolgokat, meg 4en szépen elbeszélgettünk a biciklizésről.
hát ez nem lett túl összeszedett... még 1 bekezdés
kaja
4 banán
6 müzliszelet
1 kókuszrúd
3 kisebb szendvics
fél energiaszelet
0,33 l kóla
0,5 l isostar
víz
az evést elbasztam. későn kezdtem el enni. ugye az említett kóla, 2 banán, kókuszrúd csak később került megvételre. az ideális az lett volna, ha minden körben megeszek 1 banánt meg 1 müzliszeletet a 6. körtől. és az utolsó (két) körre viszek 1-1 energiaszeletet. azt nemtom, hogy a nátha mennyire játszott közbe, mert 7főn, kedden még eléggé tele volt a fejem vele, és most is, amikor ezeket írom, még orrhangom van, és furákat fújok ki az orromból.
és ha valaki azt megmondaná, hogy miért folyik szakadatlan az orrom, ha biciklizek, az jó volna. ha biciklitúrán vagyok, ha 1naposon, csak ömlik, ömlik. mind1, hogy tavasz van vagy ősz, netán nyár. városon belül, ha közlekedek, akkor ez a jelenség ismeretlen, de mihelyst b i c i k l i z e k, folyik az orrom.
szóval a térdem kikészült. ilyet többet nem csinálok. átstrukturálom a biciklit :) hogy változ6tam meg ennyire?!
jövőre inkább elmegyek a pelsora.
a bringaboltban hallottam, hogy június 2-án lesz a tókerülő teljesítménytúra. korábban foglalkoztatott a dolog, persze utána nem néztem az időpontnak... így hogy megmondták, máris beindult az agyam, és eldöntöttem, hogy idén is végigcsinálom. ezzel letesztelem az országúti bringát meg a másik cipőt. csak javítok valamennyit.
már a big dayen bebizonyosodott, hogy vmi k. nincs rendben a beállítással, mégsem csináltam semmit. ez nagy hiba volt, ui. 280 km alatt aztán tényleg minden hiba kijön, ami csak lehetséges. tehát megfájdult a térdem. kicsit bemerevedett, és ez nem tett jót a teljesítményemnek. no, tartsuk az időrendet.
9 mm esőt ígértek pénteken szombatra. csüt szombatra pedig csak 2-t. az utóbbi jött be inkább. megbíz6atlanok az időjósok. ugye előre nem tudtam, hogy pontosan mi lesz, csak reménykedtem, hogy kevés esővel megússzuk illetve nem lesz nagyon hideg.
ezért reggel rövidben indultam, és felvettem a lábszármelegítőimet, amik le se kerültek rólam egész nap. a széldzsekit is magamon hagytam volna, de inkább megálláskor vettem fel, hogy ne fagyjak szét, amíg pihenek, kajálok 1 kicsit. mez-nyeregtáska kombináció elég volt a cuccaim raktározásához. tudtam, hogy útközben van pár kék kút meg bolt és kocsma, ha minden kötél szakad. szakadt :)
a vonaton még hárman utaztak rajtam kívül velencére.
nem reggeliztem, bekészítettem magamnak 1 kulacs isostart, gondoltam azzal 2 körig jó vagyok, utána majd eszek.
8-kor indultam. 1 db-ig mentem 1ütt a kezdeti csapattal, de hamar szétszóródtunk, a sukorói emelkedőnél. így fejlógatva vettem tudomásul, hogy 10 óra unatkozás következik, vagy legalábbis némaság- milyen szuper sport ez a kerékpározás, annyira erősíti a közösségi élményt... mondjuk hazafele vonaton vagy autóban igen, de tekerés közben? persze van akinek igen, aki 1forma tempót megy valakivel. én nem megyek 1formát senkivel, így 1edül küzdök a szembeszéllel, a menetszelet se takarja ki előttem senki... 1-2 esetben tudtam a többiek mögött menni, azonban leszakadtam. nem bírok 30-cal menni tartósan.
az eltelt 10 óra alatt többször megfordult a szél, estére csökkent a sebessége, és kisütött a nap is. jobb idő lett. biciklizéshez nem volt rossz idő, 34 fokban nehezebb lett volna végigcsinálni ezt a 10 kört. 2x esett 1 keveset. annyira nem esett, hogy megálljak. a sárhányót nyugodtan letehettem volna a sátornál, ahol adminisztráltak. mindenki otthagyta a fölösleges cuccát.
a tó déli partja unalmas, sík terep. még mindig :) most nem dühöngtem rajta annyit, alig vártam, hogy pákozdra érjek, ahol már néhány hepe-hupa is van. tó mellett menni amúgy is szar. nemtom mit sugároz ki magából, amikor szerbiában tekertünk tavaly, akkor is pont ui. szar volt a nádas mellett araszolni. nekem ez a fejemet nagyon próbára teszi. és a lábamat is.
pákozdon útfelújítás zajlik, az út 1ik felét felszedték és az 1. emelkedő mentén villanyrendőr van. ráadásul ledes- ilyet még nem láttam. ez a szakasz amúgy a legjobb. itt felfele 28-cal mentem, mint síkon. csak sokkal kényelmesebb volt. az északi part megváltás a délihez képest.
az emberek ö-v jöttek, nemtom ki körözött le, ki nem, megállapít6atlan volt. mint utólag megtudtam, 1esek becsaptak 1 lángost vagy gíroszt itt-ott, és jól megpihentek. ez teljesítménytúra, nem verseny, úgyhogy simán belefért 1 kis lazítás mindenkinek. én is ebéd körül pihentem vagy 20 percet. ez a 4. kör volt. meg talán a 6,5. körnél, amikor rájöttem, hogy kevés lesz a kajám, és a sukorói zöldségesnél vételeztem 1 kókuszrudat meg 1 0,33-as kólát és 2 banánt. még 1 csoki kellett volna, csak újra nem akartam megállni.
tekerés közben természetesen szidtam magam, hogy minek csinálom ezt, nem vagyok normális, kapok 1 pipát és kész. magamnak csinálom. hogy képes vagyok rá. én leszek a legjobb női induló. és ha már 1x 0 kört terveztem, nehogymá' ne csináljam meg? ha a big dayt kibírtam 1 pici hsiztivel -pedig az 240 km és >3.000 m szint volt-, akkor ezt is meg kell tudnom csinálni.
asszem a 9. kör végén tekertem 1ütt a vonatos kollégával meg valakivel, és a valaki nekem adott 1 fél energiaszeletet. életet mentett vele. én voltam olyan felelőtlen és feledékeny, hogy nem vettem pénteken legalább 1et. ez nagyon jót tett volna- tapasztalat.
1 félkörön keresztül beszélgettem valakivel, ez jót tett szintén. ide úgy érdemes jönni, ha valakivel 1ütt tudsz tekerni. sokat segít. mégiscsak 10x kell ugyanazt az útvonalat bejárni. unalmas.
a biciklisforgalom elég nagy volt, jöttek családok, turisták, tanárok diákokkal. autó is akadt pár darab. a 7-esen csak 1 dudált rám egész idő alatt. ez nem rossz szám. 2009-ben többen voltak, akiknek nem tetszett, hogy ott megyek/megyünk.
defektet nem kaptam, azonban nem mindenki volt ilyen szerencsés. pl. 1 srác fixxel rakta meg, és az 5. körében defektet kapott a szingójával. tol6ta a bringáját vagy 14 km-en keresztül. ráadásul igazi outis cipőben. amikor melléértem mondtam neki, hogy mezítláb kellett volna jönnie, nem ebben a kopogós cipőben. mire mutatja, hogy félig sikerült is: leszakadt a cipő talpa... leszakadt a pedál, és a kulacstartója is.
hát rájárt a rúd szegényre.
aztán volt még 1 érdekes eset: jön felcuccolva csomagtartóra. ez a műanyagdoboz, mint a motorosoknak. és akkor még hátizsákot is cipel. komolyan nem értem, hogy ha van csomagtartó, akkor minek szenved még vki hátizsákban? örülök neki, hogy leszoktunk a hátizsákos túrákról, és ma már mezben nyomjuk. micsoda kényelmes.
közben nézegettem az órát és számoltam, szinte kezdtem 2ségbeesni: nehogymár rosszabb időt menjek, mint a konával! rosszabbat nem mentem de nem javítottam sokat. 19:24-kor értem be. bruttó idő így 11 óra 24 perc lett. ez 2009-ben 12 óra. ahogy visszaolvasom. nettó idő 10 óra 14 perc 272 km-re. ez 26,5 km/h-s átlag.
én lettem a legjobb női induló. ezt sejtettem már előre. hogy nem nagy a valószínűsége annak, hogy lesz még 1 elvetemült nő, aki letekert 280 km-t. mivel nóra nincs itt, így nem volt veszélyben a pozícióm, haha. kaptam 1 kupát meg matricát, emléklapot és kitűzőt. ezenkívül volt 1 nagy doboz ránézésre csokis, de ízre citromos nápolyi, amiből lehetett falatozni.
vége lett. leszálltam. nyújtottam. persze ennyi biciklizés után ne várjak izomlázmentes vasárnapot. hazavonatoztam. és nagynéném maradék töltöttpaprikáját bezabáltam, majd kinyúltam. egész sokat aludtam ahhoz képest, hogy így kikészítettem magam :)
hazafele a vonaton utazott velünk 1 versenyző is, edzésről jött, duatlonos talán, és őt kikérdeztem erről-arról, kajálásról. mondott jó dolgokat, meg 4en szépen elbeszélgettünk a biciklizésről.
hát ez nem lett túl összeszedett... még 1 bekezdés
kaja
4 banán
6 müzliszelet
1 kókuszrúd
3 kisebb szendvics
fél energiaszelet
0,33 l kóla
0,5 l isostar
víz
az evést elbasztam. későn kezdtem el enni. ugye az említett kóla, 2 banán, kókuszrúd csak később került megvételre. az ideális az lett volna, ha minden körben megeszek 1 banánt meg 1 müzliszeletet a 6. körtől. és az utolsó (két) körre viszek 1-1 energiaszeletet. azt nemtom, hogy a nátha mennyire játszott közbe, mert 7főn, kedden még eléggé tele volt a fejem vele, és most is, amikor ezeket írom, még orrhangom van, és furákat fújok ki az orromból.
és ha valaki azt megmondaná, hogy miért folyik szakadatlan az orrom, ha biciklizek, az jó volna. ha biciklitúrán vagyok, ha 1naposon, csak ömlik, ömlik. mind1, hogy tavasz van vagy ősz, netán nyár. városon belül, ha közlekedek, akkor ez a jelenség ismeretlen, de mihelyst b i c i k l i z e k, folyik az orrom.
szóval a térdem kikészült. ilyet többet nem csinálok. átstrukturálom a biciklit :) hogy változ6tam meg ennyire?!
jövőre inkább elmegyek a pelsora.
2012. június 4., hétfő
szabadítás
hát ugye éppen elfelejtettük, hogy era kocsija meghibásodott, csak 1 kellemetlen sohavisszanemtérő emlék maradt, amikor csüt du. 2 körül megszólal a telefonom. era hívott. lerobbant az autópályán. tudok -e menni menteni? hát hógyne, jogsim nincs, és az autót se vezettem még utcán, de megoldjuk. a kézivezérlés szállt el, én lábbal tudtam vezetni.
közben annyi változott, hogy era szomszédja, nándi vitt ki az autópályára, és nekem csak a wekerlére kellett kitekerni.
megvártam míg nándi megeteti marcit, bevágódtunk az autóba, s indultunk is. közben era küldött 1 sms-t, hogy kitáblázták és körbebólyázták, tuti meglátjuk. nándival elbeszélgettünk a 2006-os mű1etem lőtéri tűz balesetről meg effélék. marcit az utazás végére már a keksz sem szórakoztatta, sírt.
megláttuk a kék alapon fehér nyíl táblát meg a bólyarengeteget. nándi behúzott 2 közé, megállt, kiszálltam, be erához, és kissé 2ségbeesve indítottam, hogy akkor remélem, el tudom vezetni az autót és nem lesz semmi gáz. vagy még több. közben kiderült, hogy era kerekesszéke defektes, a kutyák a csomagtartóban izzadnak, és az 1esületük pályázata körül botrányok vannak, szóval stressz van.
az automata váltós kocsit nem akkora ördöngösség elvezetni, a féket meg a gázt kell nyomni, és forgatni a kormányt. így szépen hazaértünk.
era kerekét elvittem a bringaboltba, mondván én nem szarozok vele, nekem 1 örökkévalóság. a bringaboltos is csak foltozni tudta, mert nem volt olyan belsője, és a fejét csóválta, mennyire el van kopva ez a külső. ekkor tudtam meg, hogy 7végén , 2-án van a velence tókerülő teljesítménytúra... erről később.
marcinak nagyon tetszik a biciklim, mindig azt taperássza. a kerítéshez szoktam támasztani, és akkor odaragad, és nyúlkál feléje. vicces.
miután minden elrendeződött, visszahúztam a melóba.
felértem az emeletre. zuhogás. mi ez? nem is, ez dörömbölés. majd kisvártatva 1 emberi hang: segítség. a klotyóból jött, valaki bent ragadt :) az tanácsoltam neki, rúgja ki az ajtót. azt mondja, nem jó, akkor szerinte széthullik az egész. megtaláltam a széthullot kilincs darabjait a füldön, benyomtam azt a négyszögvasat, én ellentartottam a bentszoruló tekerte, és így kinyílt az ajtó. és meglátta 1mást a szabadító és a kiszabadított :)
jóga
ezek után még postáztam, majd elindultam a józsef körúti postáról a dohány utcai jógastúdióba. a kálvin téren jutott eszembe, hogy a melóban felejtettem a ruhámat. azztakúúú.... mi legyen? hagyjam ki? van még >fél óra... hazamegyek másik ruháért. 18:23 van, és 19:00-kor kezdődik a jóga. siettem, így már 55-kor átöltözve vártam az óra kezdetét. tegnap jutott eszembe, ha visszajövök a melóba, az sokkal közelebb lett volna :)
változott valamit a jóga óra. továbbléptünk. nekem ez nem megy. és nagy a fluktuáció a csapatban. rajtam kívül senki nem jár ebben az időpontban rendszeresen. én szeptembertől jelenek meg minden 7 csütörtökén.hm. mikor tudok végre 1 lábon megállni?
najó, eleget írtam. holnap a velence 10x-rel folytatom.
közben annyi változott, hogy era szomszédja, nándi vitt ki az autópályára, és nekem csak a wekerlére kellett kitekerni.
megvártam míg nándi megeteti marcit, bevágódtunk az autóba, s indultunk is. közben era küldött 1 sms-t, hogy kitáblázták és körbebólyázták, tuti meglátjuk. nándival elbeszélgettünk a 2006-os mű1etem lőtéri tűz balesetről meg effélék. marcit az utazás végére már a keksz sem szórakoztatta, sírt.
megláttuk a kék alapon fehér nyíl táblát meg a bólyarengeteget. nándi behúzott 2 közé, megállt, kiszálltam, be erához, és kissé 2ségbeesve indítottam, hogy akkor remélem, el tudom vezetni az autót és nem lesz semmi gáz. vagy még több. közben kiderült, hogy era kerekesszéke defektes, a kutyák a csomagtartóban izzadnak, és az 1esületük pályázata körül botrányok vannak, szóval stressz van.
az automata váltós kocsit nem akkora ördöngösség elvezetni, a féket meg a gázt kell nyomni, és forgatni a kormányt. így szépen hazaértünk.
era kerekét elvittem a bringaboltba, mondván én nem szarozok vele, nekem 1 örökkévalóság. a bringaboltos is csak foltozni tudta, mert nem volt olyan belsője, és a fejét csóválta, mennyire el van kopva ez a külső. ekkor tudtam meg, hogy 7végén , 2-án van a velence tókerülő teljesítménytúra... erről később.
marcinak nagyon tetszik a biciklim, mindig azt taperássza. a kerítéshez szoktam támasztani, és akkor odaragad, és nyúlkál feléje. vicces.
miután minden elrendeződött, visszahúztam a melóba.
felértem az emeletre. zuhogás. mi ez? nem is, ez dörömbölés. majd kisvártatva 1 emberi hang: segítség. a klotyóból jött, valaki bent ragadt :) az tanácsoltam neki, rúgja ki az ajtót. azt mondja, nem jó, akkor szerinte széthullik az egész. megtaláltam a széthullot kilincs darabjait a füldön, benyomtam azt a négyszögvasat, én ellentartottam a bentszoruló tekerte, és így kinyílt az ajtó. és meglátta 1mást a szabadító és a kiszabadított :)
jóga
ezek után még postáztam, majd elindultam a józsef körúti postáról a dohány utcai jógastúdióba. a kálvin téren jutott eszembe, hogy a melóban felejtettem a ruhámat. azztakúúú.... mi legyen? hagyjam ki? van még >fél óra... hazamegyek másik ruháért. 18:23 van, és 19:00-kor kezdődik a jóga. siettem, így már 55-kor átöltözve vártam az óra kezdetét. tegnap jutott eszembe, ha visszajövök a melóba, az sokkal közelebb lett volna :)
változott valamit a jóga óra. továbbléptünk. nekem ez nem megy. és nagy a fluktuáció a csapatban. rajtam kívül senki nem jár ebben az időpontban rendszeresen. én szeptembertől jelenek meg minden 7 csütörtökén.hm. mikor tudok végre 1 lábon megállni?
najó, eleget írtam. holnap a velence 10x-rel folytatom.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)