hárs

azt hiszem, csúcson vannak a hársfák. olyan bódító illatot árasztanak magukból, hogy majd lefordulok a bicikliről. elég sokáig virágoznak amúgy. igazán rendes tőlük, hogy így kényeztetik az orrunkat.  egész évben el tudnám viselni, hogy hársfaillatban tekerek.

taxi
2 (+) élményem is van a taxisokkal kapcsolatban. ne csak foylton szidjam őket. bár nekem nem sok konfliktusom van az autósokkal. időnként van csak.
1. az erzsébet híd után teszek az autókkal 1 balkanyart. nem is kanyar, hisz arra visz az út. szóval a döbrentei utcába bemegyek. az elején 2oldalt állnak a parkoló kocsik. nem sietek. hátranézek, jön 1 taxis. namondom, had menjen, kicsit lehúzódok jobbra, hogy elférjen rendesen a mercijével. kikerült, s nekiállt villogni- megköszönte, öcsém! van ilyen is.
2. jövök a fő utcából a lánchídi körforgóba. adnám az 1.bbséget a taxisnak, erre beenged.

paleolit
már megint elkezdtem ezen agyalni, hogy akkor most micsináljak? megpróbáljak áttérni vagy sem? találtam 1 enyhébb verziót is, ami nagyjából a tejet meg a glutént likvidálja és a hüvelyeseket. még csak a könyv elején tartok. a krumplit engedi. csak vicces, hogy olvastam 1 cikket, amiben a krumpli is károsnak van feltüntetve. hol itt az igazság? igazából nincs semmi bajom 1előre. vagy csak nem érzem. mit módosít rajta a táplálkozás? vagyis annyi bajom van, hogy vannak pattanásaim. száraz a bőröm. meg pár kilót le kéne adni... elképzelhető, hogy van kisebbfajta ételallergiám. mindenkinek más jön be. mindenkinek más az igazsága? hogy találjam meg a sajátomat?
a lisztről nehezebb lemondani, mint a tejtermékről. rétes. bukta. tészták. a kína tanulmány megengedi a glutént, csak teljeskiőrlésű formában. viszont a tejtermékeket nem.
valahogy rá kell találnom az én ételeimre.
ez csak pár kiragadott példa. mindenki olvassa el az idevágó (szak)irodalmat és döntsön.

mika
megvettem 1 koncert dvd-jét. vicces. szeretem ezt a hangulatot meg designt, amit hordoz. és jó nézni, hogy mennyire örül a koncerten, csak mosolyog, mosolyog. augusztus 10-én lesz a szigeten a mika koncert. baszki, 14 ropi a jegy. azért elmegyek, had fogyjon a kártyáról a mani a kultúrára.

meleg
eddig nem volt semmi bajom ezzel a kánikulával, de mostanra sajnos van. fáj tőle a fejem. amikor éppen eszek vagy iszok, akkor nem fáj, különben igen. pedig pozitivan állok hozzá már régóta. mégis nyomja a fejemet.

csoda

több csoda is történt mostanában, de ez jut hirtelen eszembe. oké. oké, nem csoda, viszont fölöttébb érdekes jelenség:
végzettt a mosógép, kiteregettem az udvarra. du. 5 körül volt, még odatűzött a nap. végeztem, felnéztem. ... mi ez? miért füstöl a csipesz? mi ég? úristen! közelebb mentem. láttam, hogy minden ruha "füstöl". azaz párolgott ki belőlük a víz. érdemes ránagyítani a képre, úgy látszik valamelyest. a zöld nadrág zöld csipesze mentén. ilyet még sosem láttam. ma is kiteregetek du. kíváncsi vagyok, megismétli -e önmagát a jelenség. elvileg minden adott hozzá. a napsugár beesési szöge nem mind1. lehet lecsúszok róla? ki látott már ilyet? na, sikerült ideizélnem a videót is. figyeljétek a gőzt!

keleltt volna múlt 7en is írnom, ui. volt írnivaló meg innivaló is bővan.
az
árvíz 
jól sikerült, szabadon lehetett közlekedni miatta a fő utcán napokig. nagy öröm volt ez a biciklisnek, azonban 1 autósnak és 1 bkv buszsofőrnek nem:
kietteék a sárga táblát, h mindkét irányban lehet közlekedni. a csalogány#fű utca-ben is ott volt. erre kanyarodik ki a buszos a csalogányból jobbra nagy ívben. meg kellett állnom, meg felmenni a járdára, különben elüt. és szerinte én voltam a hülye. mellesleg így is majdnem lezúzta a padkát, mm-eken múl6ott. azt hitte, h az övé az egész utca... másnap este ugyanabban a kereszteződésben , már majdnem beleértem a kereszteződésbe (tehát jöttem a fő utcán jobb oldalon, mert lehetett), jön 1 autós, és anyázik, hogy mit keresek ott. közben ő ment a szar helyen. direkt visszafordultam, az ellenkező oldalon is ott volt a sárga tábla a fekete nyilakkal. legalább nem ütöttek el :)
amúgy este a budai oldal bringagyászon érdekes volt jönni, akkor még nem volt kánikula, és a 6almas víztömeg ontotta magából a hideget. szabályosan fáztam a duna mellett tekerve. jó nagy sodrása volt a folyónak. palackpostát kellett volna küldeni vele. most sokáig leúszott volna. erről lecsúsztam.

jóga
minden csütörtök reggel oylan rettenetes izomlázam van tőle, hogy alig bírok felkelni. nemhogy felkelni, meg-mozdulni is (se?). bizonyíték, hogy mozogtam. azért hasznos. ezt megmond6ja mindenki. pl.  én. tekertünk tesómmal reggel, éppen a győző aladáron küzdöttük fel magunkat. végre felértem én is, a tüdőm majd ki-szakadt, szar volt, na. szomorkodtam, hogy 1re rosszabbul megy a tekerés. tesómmegszólalt, hogy ez aztán emelkedő, próbára teszi rendesen a derekat. na, nekem a derekammal semmi bajom nincs bringázás közben. meg se érzem. mintha ott se lenne. szóval ennyire jó a jóga.
reggel xyz ászanába kellett ülnünk. mondom nem fér oda a lábam. (ez törökülés féleség, de nem az ugye, mert féleség. nem feleség) oktató: nem kéne annyit biciklizni. mindig lebasz, hogy minek biciklizek annyit, nem tesz jót, jógázzak helyette :) hát ilyen vicces ez. mert vicces, nehogy azt higgye valaki, hogy komolyan lebasz.
na, megveszem a tudományt. jó lenne alkalmazni is, nem csak olvasni .

szárított sonka
rákérdeztem, mi van a szárított sonkánkkal (recept a bűvös szakácsról, hadd ne keressem meg), amit az utolsó desznyóvágáson követtünk el. fatter meg felajánlotta, hogy elhozza nekem az 1iket. édes istenem, hát ez mennyei lett. most nem száradt ki annyira, de így is elég kemény, jó késsel lehet forgácsolva szeletelni, gyönyörűséges. annyira összekovácsolódtak benne az ízek, felejthetetlen. mindig rácsoidálkozok, hogy ennyire kevés fűszerrel micsoda eredményt lehet elérni. szóval magyarországi körülmények között is lehet finom sonkát szárítani. az olasz szalámi is isteni lett, sokkal jobban ízlik nekem, mint a hagyományos paprikás kolbászunk, pedig az is odabasz.

utántöltő
ezen mindig röhögnöm kell.
szerintem hülyeség.
elárulom miért.
megveszel 1 mosogatószert. kiürül a flakon. látszólag kiürül. ha elég sokat öblítgeted, akkor elmosogatsz vele még 1-2 7ig. mire csont tiszta lesz, nem lesz benne szermaradvány. nem tudom, a lakosság hány %-a hajlandó megtenni ezt az óriási erőfeszítést. gyanítom, nem sok. 1ik barátom mesélte, hogy a lépcsőházukban volt 4 nagy kuka plusz a szelektívesek. ez kevésnek bizonyult, és betettek még 4 kicsi vegyes kukát. ugyanabba a helyiségbe, csak másfél méterrel odébb. ez így van, jómagam is láttam. a lusta nép ahelyett, hogy odasétálna, és felhajtaná a kis kuka tetejét, inkább zacskóban melléteszi a nagy kukának a szemetet. aztán ha az 1ik hülye megcsinálta, akkor sorra pakolgatják oda a saját szemetüket a többiek is. a 4 kis kuka meg üresen árválkodik másfél méterrel odébb. na, az ilyenektől felmegy a vérnyomásom.
megveszed zacskóban az utántöltőt, aminek alig kisebb a súlya, mint az eredeti flakonnak. levágod a csücskét, beletöltöd a mosogatószert a flakonba. ha ügyes vagy, nem öntöd mellé, de lehet 2emberes ez a munka. ha megpróbálod összehajtani hosszában, és úgy tovább préselni belőle a mosogatószert - ezt már csak haladók csinálják -, akkor tuti mellé fog menni.
aztán a fegyelmezettebbek akár 1x ki is öblítik a zacskót, de nem vagyok benne biztos, hogy a mosogatószivacsra/felmosóvízbe.
közben még kurva sok mosogatószer benne marad ebben a zacskóban. feltapad az oldalára. ez tény. és ez ált. megy ki a kukába. elpazarolt izé. mint a fogkrémes tubusban  meg az ajakírben. amúgy nem végeztem kutatást, lehet, hogy sokkal jobb a lakosság hozzáállása, mint ahogy én itt feltételezem. csak körbenézek és figyelem azt a néhány embert. akinek az baj, hogy nálam kupleráj van, de az nem baj, hogy a papírt se hajlandó külön gyűjteni a tágas irodában.

nézsai (?) iskola/óvoda

amúgy én az 1etemen a kollégiumban lestem el a takarítónőktől, hogy ők az otthagyott tusfürdős izéket belemosták a felmosóvízbe. nekem ilyen gondom már nincs, mert én szappan használok már évek óta, annak van 1 kis papír csomagolása, és 99 %-ban el lehet használni a szappant, nem marad után a sok szemét. a csatornába persze nyilván ebből is belekerül ez-az.

bicikli
a velence 280-ra nem mentem el, mert
-lusta voltam
-nem akartam megázni, és úgy tekeregni órákon át, és ugye vagy 10 kör vagy nulla
-éjjel 1kor feküdtem le, 5-kor kellett volna kelnem, és ittam is előtte
-szüleimnek minden áron cappuccinot akartam főzni meg kávét adni

útvonal
aztán csak nem hagyott nyugodni a dolog, és felhívtam balázst, elment -e nógrádsápra. nem ment, így

a virágos temető

rávettem, hogy menjünk.
dunakeszin találkoztunk. induláskor vettem észre, hogy a kormányszáramból lógnak ki a csavarok. bementem a bicikliboltba, kértem 1 imbuszt, és orvosoltam a hibát.
csodák csodája, hátszelem volt dunakesziig. késtem, és így tett balázs is.1-kor indultunk tovább. vácra. hogy én mennyire unom ezt a dunakeszi-vác útvonalat... még gondolkodtam rajta, hogy felmegyek a naszályra, aztán hamar letettem róla, mondom, csak az időt húznám vele.
vácon dobtunk 1 jobbost rád fele, s lassan nyakunkba vettük nógrád megyét.
szép idő volt, azt sejtettem, hogy le fogunk égni. azért bekészítettem magamnak kar és lábmelegítőt meg széldzsekit, mondtak mindenfélét szombatra is.
végig hársfa és bodzaillatban tekertünk, azért ez nem rossz.
pencen megálltunk a cba-nál. mindig megállunk ott.
bírom ezt a nógrád megyét, nem túl nagy kihívás, csak néha, és nagyon szép. itt nem éreztem szlovákia szelét, csak simán cuki volt a táj. minden beindult, kilombosodott meg virágzott, sok szép kedves úton tekeregtünk föl-le. összeborult lombkoronák, mintha a gyűrűk urában lennék. azt ilyesminek képzeltem (a filmet természetesen nem láttam).

nógrádsápi templom

felmentünk a nógrádsápi templomhoz (az 1ikhez?), ami nagyon hasonlított a múltkori túránk 1ik templomjához. dombon van, körbekerítve, körülötte temető, a templom meg csontra ugyanaz. najó, nyilván nem, ám a dejavu (hogy kell írni) érzés megvolt. viszont feltűnően virágos volt ez a temető. a templomudvarban nagy vízzel teli vödrök, és azokba is beleállogatva a kerti virágok. sok idős asszony tevékenykedett a sírok körül. megkérdeztem az 1iküket, hogyhogy itt ilyen virágos a temető? azt mondta, itt mindig ilyen, most meg különösen, mert vasárnap úrnapi körmenet lesz. fatter is mondta a telefonba, hogy otthon búcsú lesz. nálunk a faluban úr napjakor van búcsú. fatter emlékeztetett, hogy annakidején még én is szórtam a virágszirmot.... igen, ez volt a szokás. ilyet is csináltam. ebbe nőttem bele, amivel nincs semmi baj, csak idősebb fejjel annyira furának tűnik. tanították/oktatták a hittant, de 1etemista koromig zűrzavaros volt az egész húsvét körüli izé. mire megértettem... nem sikerült elmagyarázni, hogy is volt ez az egész.

na, vissza a biciklizéshez.

máris-barlang

tehát nem vártuk meg a vasárnapi körmenetet, hanem legurultunk a faluba. a falu előtt kezdődött 1 jó kis 11 %-os lejtő, ám mi vmi belső úton gurultunk le a mária-barlangig. tele volt a környezete virágokkal, szobrokkal. a faluban mindenhol a vallásosság nyomait lehetett látni. volt 1 kis cuki kápolna is a barlang fölött valamivel. nem emlékszem, hogy nógrádsápon -e vagy valamelyik előtte lévő faluban .... igen, nézsán volt 1 templom, ami körül vezetett az út. hát az ilyeneket bírom. a 16. kerületben is van 1 ilyen templom, amit körbe lehet menni. a mária barlangnál megpihentünk kicsit, és latolgattuk, meddig tudunk szárazban tekerni. végül hirtelen felugrottunk, és tovább indultunk.majd a falu 6árában eszem,be jutott, hogy amiért jöttünk, azt meg elfelejtettük: vagyis megnézni a nógrádsápi kastélyt. amely most óvodaként üzemel. hát nem 1 nagy durranás... viszont mellette ez a kutyaól :)
azt megjegyezném, hogy penc után olyan szar az út, mint a naszályról lefele északra. akkora kráterek vannak, hogy max. 10-zel lehet lefelé gurulni, néhol át kell menni az út másik szélére, ha nem akarok 1 fejest borulni. és ezen az úton küzdi fel magát nap mint nap a busz. biztos jót tesz neki. a meredek út meg a kátyúk 1ütt amortizálják ám a kinglongot rendesen. viszont keszeg után az alsópetény/nézsa elágazás után olyan szuper az út, mintha ausztriában lennénk. azon aztán tényleg öröm volt tekerni, amin még a hátszél is dobott :)
balázs jóhiszeműen kijelentette, hogy nógrádsáp után már nem lesznek emelkedők. szerinte. nógrádban sosem lehet tudni. párszor azért kellett használni a kistányért :)
vácegres végében kezdődött 1 kis szerpentin, na az nagyon állat volt. erdőkertes meg iszonyú hosszú falu. azt hittem, sose érek ki belőle. balázs lemaradt kicsit, és én már csak azon tudtam gondolkodni, vajon mikor kap el minket az eső, ki meddig fog jutni? és erőkertes meg veresegyház között mennyi préri van? hát kiderült, hogy gyakorlatilag nulla. én épp beértem a városba, amikor nekiállt csöpögni. elindultam, s vizslattam jobbra-balra menedék után kutatva. végül 1 eperárust láttam meg, akihez bekéredzkedtem az ernyő alá. aztán találtam jobb helyet is. beszélgettem vele, és közben szívtam magamban a cc. eperillatot, ami majdnem elcsábított, ám végül nem vettem 1ik árkategóriásból sem.
az volt a terv, hogy ha időben érkezünk veresegyházra, akkor meglátogatjuk a katlan bandi éttermet, amit nagyon dícsérnek. rákérdeztem az epres nőnél, merre van? azt mondja, 20 éve itt lakik, de még nem hallott róla, és különben sem szokott étterembe járni. én sem, csak itt van ez a szép kártya...

közben az eső is visszavett, már alig hullott, amikor megérkezett balázs. gyorsan megtaláltuk a katlant. elég jól  néz ki kívülről is. a hátsó kertben dohányzó pincért megkérdeztem, hogy ilyen (részemről full biciklis, balázs kicsit visszafogottabb. meg már 100 km bennünk volt meg az arcunkon, ruhánkon) ruhában bemehetünk -e. válaszolt, hogy persze, micsoda kérdés ez, a biciklit tegyük oda, menjünk be nyugodtan.
rém udvariasak voltak, kicsit fura volt ilyen cuccban ott toporogni

mikaaaaaaa
lesz mika koncert a szigeten!!!!!!!!!! és bad religion is. lesz értelme elmenni. az előzőt ki nem hagynám. erre vártam :)

tovább gurulok. tehát tanakodás az étlap fölött. disznó vagy kacsa? disznó. sörös malac izé savanyúkáposztával töltött krumpligombóccal. balázs ránézésre franciásnak ítélte az adagot, azonban nem bírt a sajátjával, hehe. nekem is igyekeznem kellett, hogy bepakoljam mind a 4 db húst meg 3 gombócot a gyomromba. ettünk levest is, ami szintén töltötte a helyet. na az isteni volt. vmi kapros leves 1 nagy májgombóccal a nemtomilyen gombóc közepében. és a levesescsésze le volt fedve 1 db tésztával, s úgy 1ütt sütötték meg. jaj, hát az nagyon szép és finom volt. sima, puha tészta, éppen tökéletes. ez volt a legjobb része a vacsorának. nagyon eltalálták.
közben párszor eleredt az eső, én majd' megfagytam, ezért is vállaltam be a levest. szóval esett meg sütött, ebből szépséges, vakító szivárvány született. még telefonnal fényképezve is milyen jól látszik. mostanában mindig 2 szivárvány van. lehet régebben is így volt, csak nem figyeltem fel rá. nem voltam ekkora szivárvány-rajongó. meg víztorony-rajongó.

 nagyon bekajáltunk, alig bírtunk elindulni. aztán ment a bringa, mint a veszedelem. nagyon szép részek voltak ezek is. főleg csomád után, amikor kezdett lemenni a nap, és bearanyozta a tájat. minden zöld levél narancssárgán csillogott. nagy volt az örömöm. egészen addig, amíg gyanús nem lett a biciklim. lenézek. hátsó defekt. ideges lettem. balázs intézte a külsőt. ami úyg látszik, bemelegedett, ui. könnyebb volt vele bánni. szerdán meg még könnyebb, de ne szaladjak ennyire előre. azt majd később, most szaladok a vonatra. jól összecsaptam ezt is...

mária barlang felvirágozva- közelről

balázs kaja

andi kaja

mindenki szivárványa

katlannyi koviubi

titkok

lámpa világosban

több dologra is rájöttem az elmúlt időszakban. lehet, hogy van, amit már leírtam. lusta vagyok... nem, nem vagyok lusta utánanézni. utánanéztem, nem írtam róluk.

sminklemosó
megtaláltam a legbőrbarátabb sminklemosót: vizes vattára mandulaolajat cseppentek. eddig ez a leg6ékonyabb szemfesték eltávolító, amit próbáltam. és nincs benne semmi vegyszer, adagolása könnyű, nem szárad ki, mint a mostanában oly divatos popsitörlő.

tejhab

ebben nagyon kiműveltem magam. megvettem/kaptam a kávéfőzőt, és végre tudok cappuccinot inni.
a tejhabot -mint megtudtam- hideg tejből lehetséges elkészíteni, és utána felmelegíthető.
tehát van létjogosultsága a tejhabosítómnak. a belelöttyintett tejet 3-4szeres térfogatúra habosítja fel. utána átöntöm  1 kislábasba, és 8-as fokozaton felmelegítem. nem ég oda, hamar felmelegszik. biztos a sok levegő miatt. a tejhab a melegítés 6ására még krémesebb lesz, be-sűrűsödik a hőtől. de kipróbáltam a hideg habos tejeskávét, az is tuti krémes lett.
a sparban le volt árazva a biotej. namondom, veszek azt. megérte. ebből aztán olyan tejhabot lehet csinálni, mint a beton. sőt, belekevertem tegnap a tejbe 1 ksi cukrot, s éppen villa akadt a kezembe, amivel összekevertem, s a villás mozdulatoktól (ahogy a tojást verjük fel), is elkezdett habosodni ez a biotej.
szóval a biotej nem átbaszás? azt mondják, a többi tejet tejporból hígítják vissza. a nyerstejről nem tudok nyilatkozni, ui. az majdnem meg volt savanyodva, amikor habosítani próbáltam. majd frissel újra próbálkozom.

(kerámia)kés

erről még nem írtam. de ez is fontos.
a különböző kuponoldalakon gyakran találkoz6sz színes kerámia késekkel hihetetlen alacsony árakon.
no, ezeket TILOS megvenni!
indoklás: sokáig én sem értettem a dolgot, csakúgy, mint a miért használjunk alapozót a festéskor, de jártam 1-2 késes szakinál az extrametálban, akik megvilágosították az elmémet.
a kerámiakésként reklámozott vágóeszközök valójában kerámiabevonatos kések. azaz az ilyen-olyan minőségű acélpengére rátesznek 1 kerámiabevonatot. a kések kb. addig élesek, amíg ez a bevonat tart. utána élezhetetlenek és szarok, tehát kuka. vettél nyolcezerért 4 kést 4 hónapra... a valódi kerámiakés többtízezer forintba kerül, és házilag hátnemtom, h élezhető -e... azonkívül törik. tehát ha leejted, akkor kampec. ezért jobban jársz, ha veszel 1 normális, acélpengés kést. ezekből is van iszonyat drága. lehet, hogy szép színes a kerámiabevonatos, de szar. 1 átlagos háztartásba úgysem kell olyan sokféle kés. érdemes beruházni olyanba, amit az extrametál is forgalmaz. nem akarok reklámot csinálni nekik, nem fizetnek érte, de hallgatok az ottani szakik véleményére és vannak saját tapasztalataim is.
pl. az ikea és fiskars késeket felejtsd el. pont a 7végén próbáltam 1 ikea kést. hát... lehet régen volt megélezve, és az volt a baja. fiskarst az extrások nem is tartanak. kész csoda, hogy az én santoku-alakú késem jól működik. van 1 görbepengéjű hámozókésem, na az már kínos. a santokut már nagyon régen vettem, lehet, hogy akkor még minőségibb volt a fiskars. azt nem tudom, hogy a kerti eszközei milyenek.
az acél kések közül a tehetősebbek választ6ják a kovácsolt változatot, aki szerényebb anyagi eszközökkel rendelkezik, vegyen sima hengerelt acélkést, abban sem fog csalódni.
(lehet, hogy már írtam késes posztot?)
szóval pár normális késsel jól elboldogul6sz a konyhában. az életlen kések csak foglalják a helyet, balesetveszélyesek és idegesítőek. fatter régebben minden 1es étkezéskor felpattant az asztaltól, és élezett :)
nekem ennyi szuper késem van, amivel mindent el tudok intézni (halat nem eszek, ahhoz nincs speckó eszközöm. meg tyúkot sem bontok):
+húsvágó kés
+santoku (zöldség szeletéshez illetve aprításhoz) kés
+kenyérvágó kés. pékárut szigorúan ezzel vágok, ui. a többi késnek a kemény héj nagyon kiveszi az élét. ez meg hullámos, és fasza. jól bele tud kapni a kenyérbe.
+hámozókés. ez kiskés tulajdonképpen. és 1enespengéjű
+fenőacél. ez elengedhetetlen a jó kések mellé. mert azokra is ráfér az élezés időnként. majd ha már a házi élezés sem segít, akkor mehet a műköszörűshöz. jobb ebből is a nagyobb méretűt venni, hogy végig lehessen rajta húzni a hosszúpengéjű kést is. nem emléxem, hogy nekem mekkora van, de sztem 20 centis.
+spatula. ez meg a cukrászkodáshoz, sütikészítéshez fontos.

 függesztékek

azért szívem szerint vennék még 1 jóminőségű  görbepengéjű zöldségkést. a karalábévájó és a 2féle zölédséghámozó jó kiegészítője a konyhai tevékenységeknek.

a szakácskést megemlíteném még, mert ez aztán univerzális db. ezzel a kenyéren kívül bármit vág6asz, darabol6sz, szeletelhetsz. szerintem 20 cm pengéjű már használ6ó méret. persze több mani esetén, többféle méretet is megvehetsz.

vége a titkoknak, hehe

lámpa
végre a múlt 7en felkerült a helyére a sajátkészítésű lámpabúra.

velence 10x
szanfransziszkóóó, eltolták a dátumot, június 1-jén lesz, nem 15-én... most micsináljak? baromi gyorsan meg kéne tennem ezt a távot, hogy estére odaérhessek a feldmár előadásra. esélytelen...nem vagyok annyira gyors.még van pár napom eldönteni, hogy bukom az előadásra megvett jegyet és helyette versenyre megyek vagy fordítva. ezt nem kalkuláltam bele az életembe...

sütőverseny
ha már szóba hoztam a versenyt.nem is tudok róla lelkesen írni, mert ez a fenti tényező teljesen megzavart. azért megpróbálom. csütörtökön jött az e-mail,  hogy idén tavasszal is megrendezésre kerül az édes sütemények versenye a wekerlei székelykapu napok keretén belül. én már rutinos versenyző vagyok, részt vettem vagy 3x egész jó eredményekkel, ám azért volt mit überelni. gondolkoztam, hogy részt vegyek -e, ha igen, mivel induljak. aztán jött a nagy 5let, hogy van még maradék eprem, kombinálom almával és gyömbérrel, és a tölteléket buktatésztába helyezem. ne 100%-ban másoljam jamie olivert. én csak a bogyóssal és gyömbérrel kiegészített almát gondoltam tovább. az eper is berry, bár a sütés végeredményén észrevehető, hogy a ribizlik sokkal markánsabb ízt kölcsönöznek az almának, mint az eper. a vízízű eper. mert még csak olyan terem a szigetszentmiklósi eperföldön. voltam ott múlt 7en. az eprek nagyok, pirosak, sokan vannak, viszont az ízük nulla. gyorsan megtöltötték a magammal vitt műanyag dobozokat.  visszatérve a sütihez. tehát a héjuktól és magházuktól megfosztott almákat apróra daraboltam, és megdinszteltem kevés vajban megolvasztott cukron, melyhez őrölt gyömbért adtam. amikor majdnem kész volt, ráborítottam fele mennyiségű epret. kicsit főztem

lámpa sötétben az ablakból

1ütt, majd félretettem hűlni, kihűlés után leszűrtem. a buktatészta 1 sima kelttészta volt. bazz, 1 kg lisztből csináltam, ez kicsit sok volt, azt hittem, sose végzek a betöltéssel. természetesen kevés tölteléket készítettem, így a maradék tésztába a fahéjas szilvilekváromból tettem. mondanom sem kell, hogy a lekváros verzió sokkal finomabb lett. a szilva zamatosabb, mint az eper-alma kombó. az alma elnyomja az epret. a buktákat kimártottam olvasztott zsírban, és 1 32 cm-es tortakarikába helyezgettem nem szorosan. szépen megkeltek fél óra alatt. öröm volt rájuk nézni. lekentem őket tojással, és jól megszórtam fahéjas porcukorral, majd megsütöttem, kitettem hűlni, s fél óra múlva döbbentem figyeltem az alját, hogy meg sem sült. visszatettem még sülni. sokat nem változott az aljának a kinézete, mivel odaégetni nem akartam, bíztam a tűpróbában. ja, nem ok nélkül. gyönyörűen megsültek a bukták, 1 nagy körben a sok 1forma buborék. mivel szállítani kell a sütit, ezért mindig olyat kell kitalálnom, ami hátizsákban, biciklivel ugyanolyan ép marad, mint szállítás előtt. a kihűlt buktákat a tortakarikában hagytam, és lefolpackoztam jó szorosan. így nem tudtak ki-buk-ni. rohantam, mint 1 őrült (több okból kifolyólag) le ne késsem a 6áridőt, odaértem 12:26-kor, és erre rámcsodálkoztak, hogy máris hozom a sütit? ezek szerint nem fél 1-ig kellett leadni, hanem fél 1től... gyorsan megszabadultam tőle, s elmentem tesómékhoz. nekik életemben először fasírtot csináltam. amihez beáztattam a sütőben megpirított zsömléket hidegvízbe. namondom, biztos érdekes lesz így, hogy nem levegőn száradt zsömlét teszek bele, hanem sütőben pirítottat. ezt se tudtam meg, ugyanis a nagy kapkodásban belevertem a mosogatóvízbe a zsömlés tálat... julinak pont volt 3 száraz zsömléje, amit nekem adott.
az eredményhirdetés fél 5-kor volt. semmi kedvem nem volt hozzá, nem jött ki velem senki, reméltem, hogy csak pár percet csúsznak, és nem kell sokat unatkoznom a szélben. a bemondó azt mondta, az 1. helyezettel kezdi, ne legyen izgulás. és öcsém, az én nevemet (termékemet) mondta! nem akartam hinni a fülemnek. oké, oké finom volt, de ennyire? hogy nem csinált senki jobbat? szebbet nehéz lett volna, haha. így lettem végre első. írok is joshuának, hogy mi a helyzet :)

rétes

7végén hazautaztunk tesóm+gyerekek+én.

makaróni :)

jöttek külföldi rokonok, úgyhogy pörgés volt, semmi munka. vagyis munka az volt, de csak főzés meg ilyenek.
mutter kitalálta, hogy ha már otthon vagyok, akkor süssünk mamával rétest.  így is lett.
sajnos nem csináltam fényképeket, pedig rózsaszín rétes is volt, ami eddig még soha. újítottunk magunkhoz képest.
úgy döntöttem, leírom, hogy csináljuk a rétest. a zsírsütés után a 2. legfontosabb dolog 1 jó rétestészta elkészítése.

4+1 réteshez 150x120 cm asztalhoz így csináljuk:
1. mama kiméri a hozzávalókat. az a baj, hogy nem tudok pontos adatokkal szolgálni, csak  kb. az arányok fontosabbak talán. 80-90 dkg liszt (1/3 rétesliszt, 2/3 finomliszt) átszitálva, 1 lapos ek. sóval összekeverve. 2. ezt elmorzsolom 1 púpos ek. zsírral.
3. csinálok bele 1 mélyedést, beleütök 1 tojást
(amúgy ha 2x ennyi tésztát csinálnék, akkor is 1 tojás kerülne bele, esetleg zsírból menne több. én 1x kipróbálnám fehérje nélkül is, ui. az a kelttésztát is keményíti, tehát feltételezem, hogy bármilyen tésztát keményít, és a rétestésztát meg huzigálni kell. emiatt is van benne rétesliszt, mivel az nagyobb szemcséjű, mint a finomliszt, a sikérszálak, amik a rugalmasságot biztosítják, nincsenek benne annyira összetörve, jobban nyújt6ó tőle a tészta)
4. és belelöttyintek ~fél deci langyos vizet, amivel összekeverem a tojcit. így elkerülhető, hogy megcsomósodjon a tojás.
5. kamilla további langyos vizet adagol hozzá és a padlóra, majd hozza a mopot és feltörli, de rá kell szólni, hogy 2 kézzel csinálja, mert úgy 6ékonyabb.
én kevésnek találom a tésztát, és még szóratok mamával bele lisztet. majd kamilla tovább önti a langyos vizet, amiből ismét jut a padlóra, virág jön és 2 kézzel fogja a mopot, feltörli.
túl soknak találom a vizet, ezért mama hint bele némi lisztet, majd mondja: többet semmit- mindig ezt mondja :)
rájövök, hogy jól kiszúrtam magammal, mert sok lett a tészta, dagasztgatom, lágynak találom, de már nem szólok, mert kezd alakulni, s ha újabb adag lisztet adnék hozzá, még tovább kéne izzadnom a dagasztásban.
6. én minden erőmmel dagasztom a tésztát. nyomom, húzom, közben forgatom a tálat, és a cucc mindinkább egységes formát ölt, 15 perc kemény meló, 2 deci sós lé leadása után összeáll a tészta. ekkor nem tapad rá a kézre, és a tálra sem. ahogy felhúzom, ilyen tépőzárasan jön fel, és tök sima a felülete, sőt hólyagos is lehet. azt mondják, hogy a rétestésztát gyúrjuk. nekem olyan lötyi lett, hogy én dagasztottam. igazából mindig dagasztani szoktam.
7. ha kész a tészta, lisztezett ruhára rakom a 4bevágott és kigömbölyített cipókat. letakarom őket. a pihentetés langyos helyen történjen legalább fél órán át. a tészta könnyen terül, rugalmas is. ezt leírni nem lehet, látni, megtapogatni kell. irány a youtube vagy live megnézni! találtam 1 videót, melynek a végén látszik a tészta puhasága, ilyesmi a rétesé is.
8. amíg a tészták pihennek... nem, mi nem pihenünk, hanem előkészítjük a töltelékeket, ha még eddig nem tettük meg. ezt nem keverem ide, majd külön bekezdésben tárgyalom.

repce

9. sarolta előkészíti a tepsiket: megfelelő méretű sütőpapírt vág. megolvasztjuk a zsírt. disznózsírt használunk amúgy. ez elég semleges. régen, a szegénységben nem nagyon volt zsír, vajjal készítették a rétest. én azt szeretném elérni, hogy ne legyen anyagi probléma zsír helyett vajjal sütni a rétest. mondjuk a zsír is baromi drága, az 1 dolog, hogy nekünk otthon van, és nem kell érte közvetlen pénzt kiadnom.
10. leterítem az asztalt 1 nagy régi, háziszőttessel (ez elég vastag és erős, nehezen deformálódik, stabil, ami a rétes alá kell).
11. enyhén megszóróm liszttel. azzal a mozdulattal kábé, ahogy a pap szórja a szenteltvizet.
12. hozom a tésztát, és azt a felét teszem alulra, ami eddig is alul volt. 30-40 cm átmérőjű körré nyújtom
13. alaposan lekenem zsírral. erre azért van szükség, hogy nyújtás közben ne száradjon ki.
14. most túl lágy volt a tészta, ezért nem pörgettem az ökleimen a levegőben, hanem csak középre rántottam, és elkezdtem kihúzogatni. néztem 2 videót, 1ik sem úgy csinálja, ahogy mi. 1x felvetetem valakivel, ,mert ezt leírni nem lehet. húzogatom úgy, hogy felfele néz a tenyerem, és az ujjbegyeim szinte párhuzamosak a tésztával. nehogy kibökje. időnként alányúlok, és meghúzom az ujjbegyeimmel a tésztát. járkálok körbe az asztal körül. a tészta egyre nagyobb lesz. esetleg ki is lyukad6. ez esetben arrébb lehet húzni a ruhát, és a lyuk kijjebb kerül.
15. amikor az asztal szélénél járok, 1 6ározott mozdulattal megrántom, és lehúzom a tésztát úgy, hogy lelógjon a széle. körbejárok. ügyes vagyok, ezért nincs lyuk a tésztán, és szép vékony. ha túl vastagnak találom, még húzok rajta 1et. ha van rajta lyuk, az sem gond, mert úgyis fel lesz tekerve, s eltűnik a sok réteg között.
16. mama odaadja a kést, és körben levágom a széleit. jól látszik, hogy ez sokkal vastagabb, mint ami az asztalon fekszik. a szélét belevágom a tálba. ehhez jön majd a többi, és alapos összegyúrás meg némi langyos víz hozzáadása után pihentetés, majd újra fel lehet használni rétesnek. bár ez már nem annyira jól kezelhető, mint az eredeti tészta. ezért igyekeznünk kell minél kevesebb szélet gyártani :) az utolsó rétes széléből mama laskát süt, de erről majd később
17. lecsöpögtetem a tésztát olvasztott zsírral. soknak tűnhet a zsírozgatás, de ha kihagyom, száraz lesz, ami nem jó. nem lehet a zsírral spórolni. és sietni is kell, mert így kihúzogatva ez a lehelet vékony tészta hamar kiszárad és töredezni kezd.
18. innen elválnak a réteskészítés további fázisai, ui. ez különbözik rétesenként.

az alábbiakban felsorolom, hogy mink miket szoktunk sütögetni és hogyan. a rétes tészta, tehát bármi beletölthető némi anyagtudás birtokában legyen az sós vagy édes töltelék.
tejfölös alap: kézi habverővel elkeverem a tejfölt, és löttyintek hozzá tejet, hogy kicsit hígabb legyen

tojásos rétes
3 egész felvert tojást megsózok. ezt terítem szét a tésztán. fogok 1 villát, és félköríves mozdulattal kilöttyintek 1 keveset. mindig ez a félköríves izé. a lényeg, hogy 1enletesen legyen a tésztán. a szélein is. jön a tejfölös alap. mivel nagy az asztal, 2 oldalról tekerjük (mama+én) a rétest. felhajtjuk a hosszabbik oldalán a tésztát gyors mozdulatokkal, majd a ruha segítségével elkezdi 2 ember 1más felé görgetni. amikor összeértek, stop. most jön a mama: behajtja csigavonalba a rétest. a tojásossal baromi nehéz bánni, én csak annyit teszek, amikor beleemeli a tepsibe, gyorsan alátolom a tepsit, amikor a tészta még épp a levegőben van a kezében.
mama kicsit széjjel húzogatja, majd megy a forró sútőbe.
megsül.
sülés után rögtön lekeni zsírral.

hagymás-tojásos rétes
ugyanúgy készül, mint a tojásos, csak a sima zsíros öntözés helyett zsírban megdinsztelt vöröshagymát terítek szét a tésztán. a tojásba több só kell, ui. a hagymás zsírnak többet felvesz, a jó íz érdekében.

cseresznyés (szilvás, meggyes) rétes
enyhén leszórom zsömlemorzsával (mások darált dióval) a tésztát, erre jön a (feldarabolt) kimagozott gyümölcs. lehet fagyasztott is. megszórom kristálycukorral. én őrölt fahéjjal keverem a cukrot. feltekerjük. felvágom annyi rúdba, hogy beférjen a tepsibe. a rudak oldalát megzsírozza... valaki, nehogy összeragadjanak.
megsüt. csak langyosra hűlés után szórja meg a mama porcukorral.
a gyümölcsökkel és fűszerekkel lehet kísérletezni. a lényeg, hogy ne legyen száraz, ugyanakkor el se ázzon a tészta. persze ugyanez igaz a zöldségekre is. a sülési idő 20 perc körül van, tehát ezt bele kell kalkulálni, hogy ami ennyi idő alatt nem sül meg, azt előtte hőkezelni kell, pl. a krumplis rétes krumpliját.

nr. 1. mákos rétes
35 dkg mákot összekeverek kristálycukorral. hm. 20 dekával? ezt rászórom 1enletesen a tésztára. majd alaposan meglocsolom a tejfölös alappal. 2 oldalról feltekerjük. csigába hajtja a mama. egy magasfalú tepsibe helyezi. eligazítja ügyesen. majd leborítom tejjel. annyival, hogy majdnem ellepje.ezt a tejet fogja sülés közben felszívni a rétes. jó szaftos lesz tőle. nem szabad spórolni sem a tejföllel, sem a tejjel, különben száraz lesz. ez annyira tuti hidegen és langyosan, hogy minden mást überel. mamán kívül senki nem így csinálja a mákos rétest a környezetemben. főleg a mutter nem, mert ő nem is tud rétest sütni. pedig semmi bonyi nincsen benne. mondjuk műkörmökkel nem érdemes nekiállni :) ha meggyel akarod dúsítani, szerintem az is belefér a tej ellenére.

túrós rétes
mama sósan csinálja, ui. fatter ezt szokta meg. én nem vagyok oda érte, olyan semmilyennek tűnik. utólag cukrozva sem az igazi. annyi, hogy összekeveri a túrót tojással meg sóval, ezt szórja rá a tésztára, majd jön a tejföl. feltekerjük, és beteszem a tepsibe

almás rétes
a héjastul lereszelt almát állni hagyom. amikor levet eresztett, kinyomkodom, és zsömlemorzsás szórás után ezt oszlatom el a tésztán. fahéjas kristálycukorral megszórom. feltekerem, tepsibe vágom (nem belecsapom, hanem elvágom, és finoman belehelyezem).

spenótos rétes
a megmosott spenótot felvágom csíkokra, és kevés olajjal szerecsendió, frissen őrölt bors és só társaságában megdinsztelem. félreteszem hűlni, majd enyhén kinyomkodom belőle a levet. ricottát vagy sovány túrót szórok a tésztára, erre jön a spenót. vagy fetával is csinál6od, de akkor ne sózd meg a spenótot. és lehet, hogy így is túl sós lesz a feta sajttól.

nr. 2. jamie oliver izű rétes
azaz almás-ribizlis-gyömbéres
jaj, de boldog voltam, amikor kiderült, hogy 6 rétesnek is elegendő tésztát dagasztottam ki. végre ezt a jamie-féle tölteléket más tésztában is kipórbál6tam. többféle almát megszabadított a héjától keresztapám. lereszeltem, reszeltem rá bőven gyömbért, ráborítottam 15-20 dkg fagyasztott piros ribizlit meg valamennyi cukrot, és kicsit összefőztem. kitettem hűlni. ekkor alakulnak ki az ízek, összeérik a cucc. a ribizli átadja a színét. rózsaszín lett így a töltelék. olyan lazachús színű, amit a sütés után is megtartott. igen, látom, mert k. vékony a tészta. ez langyosan illetve hidegen igazán finom. a hideg állapotot nem érte meg... :)

19. tehát bekerül a töltelék
20. feltekerjük, tepsibe tesszük
21. ropogósra sütjük
22. még forrón lekenem a tetejét zsírral. nehogy valaki is bármelyik fázisban olajat használjon hozzá! vajat lehet, ha valaki elég gazdagnak érzi magát. margarint sem, léccíííí.
23. ha szükséges, langyosan porcukrozom.

majd ha legközelebb rétest sütünk, lefényképeztetem valakivel, és újra közzéteszem ezt a posztot. addig 1 repcés képet tudok beilleszteni.