nyaralás y.

das csapat

osztrák-olasz nyaralás 2014

nem panaszkod6ok erre az évre. az van bennem, hogy egész évben nyaraltam :)
akkor tekintsük ezt a szakaszt nyaralásnak.
... ja, 2. nyaralásnak (volt mínusz egyedik meg mínusz kettedik is- bevezetem én is ezt a mínuszozást, miként a sziget :) mondanám, mert az első a NEO-s tábor volt, ami minden nyaralás-kritériumnak megfelel. amelyek nálam ezek:
*nyáron legyen
*legalább 2t aludjak ott/valahol
*biciklizzek
sajnos elfelejtettem lejegyzetelni, hogy miket és mennyit ettem nyaralás alatt. kezdek hanyag lenni.
akkor a szokásos tagolást alkalmazom. tessék jót szórakozni, ha már erőlködök (nem is), hogy szórakozzatok. az előzményekben... és a pakolásban a biciklizésről általában szó sincs, hehe.

előzmények
tavaly nem voltunk biciklis nyaraláson, mert tesóm, az 1ik fő mozgatórugó, igen elfoglalt volt. idén  ő noszogatta a társaságot, ami kb. az utolsó pillanatban állt össze.
az elején még francia tervek voltak, meg 10 napos csomagos. össze is ültünk 1x balázs, tesóm meg én megbeszélni a túrát, amiből evés és italozás lett. baromi jókat nevettünk, azonban nem jutottunk semmire. tesóm már felvetette azt is, hogy tekerjünk el gdanskba pestről. az kb. nyílegyenesen északra van. gyanítom végig szembeszélben...
én természetesen olyan tervet szövögettem, amiben szerepel olaszország. balázs meg hezitált, hogy jön vagy nem jön. hallatlan... aztán nem hezitált, amikor megtudta, hogy rövidben gondolkozunk.
plusz: a nyaralás után mint1 levezetésképpen megcsináljuk az észak-déli irányú országátszelőt. hahh. ebből az lett, hogy tesóm 1edül teljesítette. zoli, gratulálok itt is!
kéremszépen közben csoda történt:  én is előálltam 1 tervvel! biztos az lódított meg, hogy a harkányi nyaralásra képes voltam tervezni. úgy szerettem volna, hogy a kib... big-ek miatt tudjunk azért 1ütt tekerni, sőt a lehető legtöbbet tudjunk. gábornak mind1 volt, csak tesómmal, balázzsal és jómagammal kellett sakkozni.
tehát elfogadták az én tervemet -ami nyaralásunk közben persze módosult- s aszerint cselekedtünk (de nem bele :) 3 éjszaka vmi kempingben. lienzet jelöltem ki origónak, ami lehetővé tette az autóhasználat mellőzését. olasz és osztrák bigek meghódítása.

kerékpárjaink

felkerült az alpesi (kompakt, 50-34) hajtómű a colnagora, amit hm... nem is tudom mikor teszteltem le 1 dobogókő körrel a két bükkfa nyereg irányában. könnyebb volt vele, nem mondom, azonban a betegség kivett belőlem elég sokat, így nem tudom rendesen ö.hasonlítani az 53-39-cel. a betegségről nem írtam. pedig nagyon izgi volt. azt nem állítom, hogy halálfélelmem volt, főleg ha belegondolok abba, hogy 2x éreztem halálfélelmet életemben, s 1ik sem hasonlított ehhez. 1x bad religion koncert elején a szigeten, amikor elkezdett a tömeg pulzálni, s azt hittem, hogy kinyomják belőlem a levegőt, agyontaposnak, meg fogok halni. ehelyett valahogy kimenekültem, és megfogadtam, hogy soha többet nem merészkedek ilyen közel a színpadhoz, ennyit nem ér az egész. a másik álmomban történt. ezt is az életemnek tekinthetem? ez hogy van? ez nem halálfélelem volt, hanem iszonyat. ez a halálfélelemnél sokkal rosszabb. álmomban éreztem ezt. rettenetes volt. ez vajon igazi érzés? vagy mi? nekem minden álom valóságosnak tűnik, a legképtelenebbek is. akkor és ott nem tűnik fel, hogy semmi logika nincs se térben, se időben. a tudatos álmodást kéne gyakorolnom. joshua mesélte, hogy akitől zsonglőrlabdázni tanult, ő tudatos álmodó volt, és tudatos álmában is gyakorolta a zsonglőrködést, ami sokkal 6ékonyabb tanulást eredményezett. akkor nekem álmomban a monociklizést kellene gyakorolnom.


pakolás
erről mindig meg kell emlékeznem.

falkertsee

azzal kezdődött, hogy rendet kellett raknom. olyan kupleráj volt, ami ritkán fordul elő. a tetőpont nyaralás szerdáján volt, amikor dzs, fecó, n.zoli ö.gyűltünk dumálni a margitszigeten, közben lecsúszott 1-2-4 üveg bor. hajnalban hazatámolyogtunk a bemmoziból, s akkor nekiálltam főzni. a szomszéd  küldött 1 sms-t, hogy halkabban :) n.zoli megette a kolbászt (nem eszik húst). és a legfontosabb, hogy fecó a belépés után felborította valahogy a high5-os dobozt, s jópár adag izotóniás italpor kiömlött a parkettára. még orsi hátizsákját is beterítette. ö.söpörtem úgy-ahogy, vizes felmosóronggyal odatöröltem neki, aztán hagytam a francba a többit.  reggel megláttam a hátizsákot... ragadt. ragadt a padló is. olyan volt az egész lakás, mint 1 nagy tépőzár. csütörtök reggelire megittam a szerda reggeli biciklizésből maradt izotóniás löttyöt ááá. kívántam az édeset. még kólát is bírtam volna inni. aztán átmentem a boltba és vettem 1 liter narancslevet. sajnos megláttam a gránátalmalevet is. arra (a gránátalmára) nagyon rákaptam mostanában. megjegyzem, a hűtőből kivéve kissé mák-utóíze volt.
1 liter narancslében van 100 g cukor. a kólában meg 120 g. hát a narancslé is k. egészségtelen, ha lehúzunk 1 liternyit  rövid idő alatt. a gyümölcs jobb, abban van rost. örülök, hogy nem költök ilyenekre gyakran, csak ha beteg vagyok vagy ilyesmi. azt tudtátok, hogy hányingerre narancslé vagy pl. multivitaminos ilyen dobozos mennyire jó? megiszol pár decit, s utána olyan jót hánysz. csak a folyamatot kell túlélni (fulladás nélkül), aztán jön a megkönnyebbülés.
fél pár kesztyűmet elhagytam a nagy szórakozásban.  jött  1 sugallat, hogy nézzem meg a bemmoziban... és ott volt!  azonban lezúzott lábszárammal nem tudtam elszámolni...

turracher höhe felé

ok, ez nem a biciklizésről szól. na mind1. pénteken már csak 2 fröccsöt ittam, de az este akkor is elhúzódott, mert 3-ra vagy 4-re értem haza.
fú, és mire felmostam a vízzel elegyedett, majd kiszáradt high5-ot... és kiirtottam a hangyákat...
szombaton sütöttem a ratatouille-t meg a kenyeret. ez lett az 1.közös vacsoránk a túrán.
gábor és balázs lehozták a cuccaikat délután és este. vasárnap reggel 6-kor indulás tőlem.

1. nap- augusztus 17. vasárnap
647 Falkertsee Hütte 1872 m
 
hajnali kelés, alig alvás- a szokásos indulási körülmények.
tesóm már fél 6 előtt megjelent. hordtuk ki a cuccokat. közben balázs és gábor is begurultak, s pontban (?) 6-kor távoztunk. a szigetet még 1mondat erejéig felhozom. ébredés után kinyitottam az ablakot, és mély, halk dübörgést hallottam. azt hittem, még mindig a szigetről jön a zaj. kicsit félelmetes volt, miközben pakoltunk, akkor is körülölelt minket ez a csendes dübörgés. mindenhol ott van, mint ...

falkertsee

lassan bemelegedtünk és összeszoktunk, ment a csevej.
fogalmam nincs, hol léptük át a 6árt. (baszki, 1 hónap után kellene emlékeznem. most nyakon vágom magam, amiért nem írtam meg előbb ezt a beszámolót. vagy legalább jegyzeteim lennének). azt tudom, hogy én hol léptem át a 6ár(oma)t, de erről majd később.
rohadt lassan telt az utazás, pedig még aludtam is.
persze egyre közeledtünk a cél, Falkertsee Hütte felé. ilyenkor a biciklizés elkezdése előtt nincs kedvem tekerni. de amint nyeregbe pattanok úrrá lesz rajtam a lelkesedés, és nem értem magam, hogy támad6tak az előző gondolataim. balázs közben ismertette, hogy kb. ez lesz a legmeredekebb hegy, ezért úgy döntöttünk, hogy nem az aljából indulunk, hanem valamivel előbb tesszük le a kocsit- legalább a bemelegítés látszata meglegyen. feldkirchen falu végén felkanyarodtunk 1 dombra, és ott leparkoltunk. nem volt az a parizerpöndörítő meleg, így a széldzsekit elraktam. még osztottunk-szoroztunk, hogyan legyen, aztán elindultunk. jjuhhh!
az út jó volt, forgalom majdnem nulla, néha kicsi szerpentin, hátszél. gábor már az elején eléhezett vagy mi. szerinte edzetlen. de fejlődőképes, ezzel nyugtattuk. patergassen falunál tesómnak dejavu érzése támadt, közben balázs mutatta, ha itt jobbra el, akkor az a turracher höhére visz fel, és ez a fele garantáltan meredekebb, mint a másik. én ezt tavaly abszolváltam, balázs pedig korábban. a másik felének a vége is elég szivatós. örültem, hogy a könnyebbik utat kaptam. tesóm pedzegette, hogy ha belefér, akkor visszafele felmegy a turracher höhe-re.

falkertsee felé

a falkertsee-hez vezető leágazás elég hirtelen kezdett emelkedni, gyorsan a legkönnyebb fokozatban találtam magam. 1 db-ig hármasban tekertünk és beszélgettünk, majd a srácok lehagytak, gábor meg vhol mögöttem volt. mondtam balázsnak, hogy ez olyan hegy, ami nem beszélgetős, mire ő: figyeld meg, utolér minket tesód, és lesz témája! így is lett :) még tesóm gondolkozott, hogy schubizolitól sms-ben megkérdezi, hogy járt -e a turracher höhe-n, de aztán ez elmaradt.
szép volt az út, hamar meg kellett állni enni annak ellenére, hogy zabáltam az autóban eleget. a jánoshegyi edzések nem érnek fel az alpokkal.
a vége felé turistaelosztóba botlottam, és azt nézegettem, hol a bánatban lehet ez a falkertsee hütte valamint a srácok. végül kénytelen voltam megkérdezni. így rábukkantam mind3-ra. tele volt minden néppel. gyaloglók is akadtak, nem csak olyanok, akik felkocsikáznak vacsorázni a helyi ételkülönlegességeket felvonultató szépséges éttermekbe. 1872 m-en nem volt túl meleg, gyorsan előkerült a széldzseki. nem sokat teketóriáztunk, pár fénykép, azt góó lefele. tesómmal megbeszéltük, hogy felmegy a turracher höhe-re, mi vissza a kocsihoz, felcuccolunk, és patergassenben találkozunk. fúú, most is megborzongok, annyira fáztam, hogy simán felvettem volna 1 hosszúujjas kesztyűt, ha van nálam.
tehát tesóm el, balázs le, én szintén. valahol elhagytam őt, mert nem használja alsófogásban :) ... és megállt fényképezni is. a big felé vezető úton valami áruház előtti területen gyorsulási versenyt rendeztek. leálltam és figyeltem, mint szlalomoznak a srácok. lassan balázs is begurult, s 1ütt néztük 1 db-ig a versenyzőket. azért választottam ezt a helyet, h 1) ne unatkozzak, 2) süssön rám a nap- épp itt nem volt felhős az ég mint1 3 percig...

mink. vacsora előtt

végül arrébb araszoltunk 1 napsütöttének tűnő helyre, s itt bevártuk gábort. jó hátszelünk volt, elég királyfi volt végigszáguldozni az autóig- lábamban a boogie! azok a jó kis lejtők meg emelkedők! tetszett, tetszett.
azt nem mondom, hogy gyorsan, de fel- és bepakoltunk. úgy számítottuk, hogy tesóm fog várni ránk, és nem fordítva, hiába mászta meg a helyenként 23 %-os emelkedőt. és valóban így is lett.
ha vérfagyasztó hideg nem is volt, de nagyon lehűlt a levegő.
továbbautózva elkezdhettünk gondolkodni a szállás felől. a lienzi kempingek baromi drágák, legalábbis amikről volt info a neten. hogy oldjuk meg olcsón? majd lesz valami. a térképet nézegetve ráeszméltem, hogy én már jártam ezen a környéken, sőt, nem csak én, hanem mi (tesóm, gábor, schubizoli) is, és jürgennél aludtunk a kempingben az oscheniksee alatt, ott ahol annakidején barnabással. képbe jöttünk mind, visszaemlékeztünk, hogy elfogad6ó az ár, jó a fürdő, látogassuk meg jürgent ismét. akinek hiába mondta el balázs, hogy én már 2x jártam itt, nem 6otta meg (=nem adott kedvezményt), csak mosolygott.
jók voltunk, világosban kezdtük meg a sátorállítást. balázs dekkatlonos köralakút hozott, amit sose értettem, hogyan van ez, igaz meg se akartam tudni. most azonban kiderült: kinyitod a kört, és pikk-pakk felállítod, csak a sátor ö.hajtogatásánál kell észnél lenni, az a bonyolult. tesóm új sátorral jött, ezt se volt nehéz ö.rakni. megnyugtató hogy fejlődik a technológia, s 1re kevesebbet kell szarozni ezzel is.
a nap elment aludni, s maga helyett küldte a hideget. a forró zuhany jólesett, s utána bebundázódtam. eRa pulóvere különösen jó szolgálatot tett. nagyon sűrű szövésű polár, talán még a vizet is lepergeti.
a vacsorát az 1. estére én biztosítottam: a sokmagvas kenyér és ratatouille. jaj, hogy ez a ratatouille micsoda szenzációs étel! az ízek tobzódása. tobzódott utána mindenki, gázhajtásra kapcsoltunk az egész túra alatt. én a kenyeret hibáztattam (a magok miatt) ellentétben balázzsal, aki a ratatouille-t. tavaly erdélyben nem volt gáz, tehát a kenyér volt a bűnös :)
jürgennél a melegben lefojtottuk a vacsorát némi söritallal, és megbeszéltük a 7főt: balázs meghódíCCSA a hírhedt oschenikseet, majd a jamnig hüttét, mink addig olaszba' lazázunk: kis tekerés, pizzák, fagyik, cappuccinók.
lássuk, mi lett belőle:

2. nap- augusztus 18. hétfő
709 Plan de Corones (Kronplatz) 2273 m
710 Passo delle Erbe 2006 m

passo furcia felé

tehát széjjel váltunk reggel 1nem túl pihentető alvás után. hideg volt. végigfagyoskodtuk az éjszakát. reggel 8 fok volt. majdnem olyan lassan készültünk el, mintha sátrat kellett volna bontanunk.
balázs 628 oscheniksee-s képei közül párat idebiggyesztek, mert amilyen hírhedt (átlagos meredekség 9,8 %), olyan szép is.
mivel jürgen (flattach) 30-40 km-re van lienztől, az eredeti táborhelyünktől, így nem 70 km autózás lett a big lábáig, hanem jóval több. és sajnos a továbbiakban is gyűjtöttük az autós km-eket, nem csak a bicikliseket.
lassan fogytak ezek a km-ek, és már kikristályosodott bennünk hamar, hogy ha a terveinket valóra akarjuk váltani, akkor még a 7fő este jüregnnél, aztán sátorbontás, és nyugatabbra kell költöznünk.
az időjárásról azt nyilatkozták a helyiek, hogy jó lesz, 7főn még jó. azért akadt jópár felhő az égen, és megsülni sem kellett. találgattuk, milyen lesz a kronplatz a murvás végével.
lienzben az interspart meglátva rögtön otthon éreztük magunkat, és bementünk bevásárolni napközbenre valamint kedd reggelre. tesóm leemelt 1 gyönyörű kenyeret a polcról...
silliannál értünk át olaszországba. ezt pont átaludtam, s azt se tudtam, hol parkoltunk le. elég szarul álltunk az idővel: 10 óra, és még nem bicikliztünk 1 métert sem... gyorsan ö.pakoltunk. lámpakérdés? nálam nem volt kérdés. viszont tesóm a tocsikban hagyta, mondván úgyis visszaérünk világosban.

"furcsa" hágó

feltehetően valdaora di sotto niederolang falu szélén parkoltunk le.
nem az én útvonaltervem szerint közelítettük a kronplatzot, hanem keletről. végül így kevesebbet kellett autózni. én meg nem figyeltem, azt hittem, csak 1 irányból lehet megközelíteni a biget.
ki volt táblázva, úgyhogy csak 1x mentünk el rossz irányba, de a helyiek útbaigazítottak minket.
voltak combi részek, áldottam a kompakt hajtóművet, hogy mennyivel szebb vele az élet, mint nélküle. megrohadni nem kellett a melegtől, én egész nap a térdmelegítőben voltam. azért persze izzadtam. 20 perc mászás, és már másodpercenként csöpög le a víz a sapkám sildjéről. nagy melegben ez előbb bekövetkezik.
felértünk a passo furcia-hoz 1789 m-re. itt pihi, tesóm úgy dobta el a banánhéjat, mintha én végeznék kislabdahajítást, amiből köztudottan nullás voltam :) ez a furkelpass volt a korábbi big, majd át (szó szerint feljebb) helyezték a biget. a minap mesélte balázs, hogy 1 magyar biges teljesítette a furkelpasst, s mire hazaért, hogy beikszelje, már nem a furkelpass volt a big, hanem a kronplatz :)
bevártuk 1mást, és kis lejtőzés után meg kellett volna találnunk a bighez vezető immár 1etlen utat. nem sikerült, gurultunk tovább. én elől. 1x csak kezdett gyanús lenni ez a sok gurulás, és az arra alkalmas helyen megálltam. gondoltam, hogy így is jelentősen túllőttem a célon, és majd tesóm küld 1 sms-t, hogy forduljak vissza. azonban mögöttem ők is megálltak gáborral. vissza kellett másznunk vagy 200 m-t a felvonókig. ebből volt vagy 3 plusz 1 hotel. megtaláltuk a bighez vezető utat, amit hamar murva borított.
1ből visszakapcs a legkönnyebb fokozatba gondolkodás nélkül. ez a murva elég laza volt és vastag, közben gyalogos turisták kolbászoltak viszonylag sűrűn (és zárt szemekkel). tesóm hamar látótávolságon kívülre került, engem meg gábor került ki, amikor megállásra késztettek a gyalogok: az amúgy sem széles út 1ik felét elfoglalta 1 földmunkagép, aminek a vezetője lapáttal igazgatta a murvát. araszolok feléje, látom, mozog a tra

elég meredek

rktor, miközben a srác a telefonját nyomkodja. szóltam neki, de nem tudom, hogy ennek 6ására vagy önmagától, beszállt, és arrébb ment. sajnos pont ekkor értek oda a gyalogok,  nem fértünk el, s le kellett szállnom. pipa voltam, mert tolnom kellett 1 db-ig, mire találtam 1 alkalmas (kevésbé meredek) helyet, ahol fel tudtam szállni. az út kanyargott, néha éles hajtűkanyarok tarkították. természetesen itt halmozódott fel a legtöbb murva, és időnként azt éreztem, hogy szó szerint az életemért küzdök: kanyar, vastagon ezzel a rohadt fehér kővel, az út k. meredek, nyeregből kiállni nem lehet, mert kipörög a kerék, aminek nyeregben is megvolt az esélye. és akkor hálát ad6tam, hogy nem jön 1etlen gyalogos sem.
1x eldőltem. nagyon lassan mentem, a bal lábam a pedálban maradt. azon gondolkoztam, vajon fekve ki tudok -e csatolni. az olasz turisták visszanéztek, intettem nekik, hogy minden oké, mehetnek tovább. szerencsére 1ik ruhám sem szakadt ki.
persze rohadt ideges lettem (sokkal idegesebb), hogy többet murvás bigre nem jövök, a k. annyát annak, kai ilyen helyekre tesz bigeket, amik outival alig jár6ók, és úristen, mi lesz lefelé, lookban sétálva kell tolnom majd ezen a szaron. aztán ráeszméltem, hogy én akartam idejönni, és lehiggadtam valamelyest, hogy részben magamnak köszönhetem, akkor minek háborgok.

kronplatz

az utolsó 7-8 kanyart híres bicikliversenyzőkről nevezték el. ez  nagy segítség volt felbecsülni, hogy vajon mennyi van még hátra. rácsodálkoztam, hogy a francba ment itt a giro?! ezen a fos úton?
1x csak kisimult az út, alig emelkedett, a murva is kellemesebben jár6ó lett. namondom, lassan itt a teteje, vége a megpróbáltatásoknak, nagytányér-kónusz! az örömöm vagy 800 m-t tartott, amikor is jött 1 hirtelen balkanyar, amit képtelen lettem volna megmászni ezen az úton. aszfalton ment volna, de így? megláttam a távolban a felvonók végállomását, a még meredekebb hullámos, egyenes utat, emberek színes foltjait, s a szívemhez kaptam. akárhogy tanulmányoztam a tájat, a big teteje sehogy nem jött közelebb, és semmi jár6ó menekülő útvonal nem mutatkozott.
legalább szép napsütés volt, jó kilátás mindenfelé, főleg a felvonókra, s már ekkor el6ároztam, hogy én ezen le nem tekerek, leutazok a lifttel, kerül, amibe kerül. nem most akarok meghalni.
kitoltam a biciklit a fűbe, tipródtam, hogyan induljak el, és vajon meddig jutok. addig haboztam, míg feltűnt gábor, és bevártam.

kronplatz

1ütt toltuk a bringákat a kronplatz tetejéig. szerencsére szép zöld fű volt az út bal oldalán, így abban viszonylag kényelmesen sétál6unk, sőt még a gyalogok is kitértek előlünk látván, hogy mi nehezített üzemmódban nyomjuk.
ez murvázás+tolás szakasz megviselte az idegrendszeremet. gábor is a felvonó használatát támogatta a visszafelé irányban.
azért a tetején kisimult az út, s gurulva tettem meg tesómig a maradék pár100 m-es utat. ő nézegette a kronplatzos ajándékokat. sajnos ezek szuvenírek szuvenír áron. nem háromgyerekes magyar családapának való  árszínvonal... meggyőztem tesómat, hogy irány a hütte, mindenki a vendégem 1 cappuccinóra, azt elfogyasztjuk, aztán majd döntünk az ajándékok felől.
beléptünk, gáborral 1ből ráfókuszáltunk a süteményes pultra, igen és lesz 1 rétes is :)
elég emberes adagot adtak a meggyes rétesből, sőt vaníliahabot is mellékeltek hozzá, mai 1. ránézésre messziről pudingnak tűnt. mondjuk ha akkora halom pudingot meg kellett volna ennem, akkor úgy gurulok ki a hüttéből. szóval hab volt- hamar ö.esett.

étel-ital

nagy örömmel estünk neki az étel-italnak. kicsit elrontotta az örömömet, hogy találtam benne 1 ősz hajszálat, majd később 1 másik valamit, ami tök merev volt, mint 1 sörte. rájöttem, hogy az 1 kenőecsetnek a szőre volt. tesóm máris reagált: ha akarsz ingyen enni... :) ... idegen honban nem volt kedvem reklamálni. amúgy se biztos, hogy szóltam volna, ha a személyzet perfekt magyar. 1x képviseltem angolul az érdekeimet, az felettébb izgalmas volt, elég volt annyi. itt, a hegy tetején az osztrák-olasz 6áron, amikor semmi nem jutott eszembe olaszul, még az sem, hogy per favore, és németül kértem.
a mosdóban elhelyeztek 1 nagyteljesítményű kézszárítót, ez pont jól jött csurvíz ruházatomnak.
még szétnéztünk a csodálatos hegyen, és tesóm elnapolta a vásárlást- a gyerekek nagyon fognak örülni  a mini banánnak és a csokik különböző variációinak is.
tényleg nagyszerű kilátás nyílt mindenfelé. azon imádkoztam (nem is), hogy a passo furcia-ra vezető felvonó működjön. tesóm azt mondta, ő legurul, mi gáborral fejenként 7,5 euróért lifteztünk. ha nem is tartogatott annyi izgalmat, mint a murván való gurulás, azért valamennyit igen: olyan fülkék voltak, mint 1 hordó. jöttek gyorsan, majd a fedett részen lelassítottak, kinyílt az ajtó, és így lehetett beszállni. a liftkezelő kijött segíteni a biciklik elhelyezésénél. ott toporogtunk, hogyan is lesz az, kivette a kezemből a colnagot, és hátsó kerékre állította, majd belökte, s intett gábornak is, hogy tegye ugyanezt. őszintén szólva én azt hittem, hogy vár még 1 fülkényit, mert már eléggé kiszállóágban voltam én is amikor beszálltam. gábor betrükközte magát, de majdnem odacsípődött, s az ajtó bezárult. kényszeredetten röhögtünk, hogy ez izgi volt, már ettől levert a víz, és mi lesz kiszálláskor, ha a beszállás is ilyen stresszes volt?! mi van ha nem sikerül? megyünk még 1 kört? ki fizeti ki? végül egész ügyesek voltunk, és baleset nélkül megúsztuk.

felvonóból

tesómra alig kellett várni, gyorsan leviharzott. elmeséltük a kalandunkat, ő is beszámolt róla, hogy 1x azt hitte, a mentőben végzi. felgyorsult, kifutott a fűre, és k. nehezen tudott megállni. szerinte a szerencsefaktornak nagyobb szerepe  volt, mint a technikai tudásának. ja, sajnos ez utóbbi nekem sincs/nincs. jó kis montis múlt hasznos lenne. mint múltkor az aug. 30-ai teljesítménytúrán volt 1 srác, aki vmi régi outival jött, és a fekvőrendőrökön simán átjött, ott mindig megelőzött minket. amikor átugratta a vasúti síneket, megértettem a gyorsaságának az okát. a fekvőrendőr-specialista.
tehát túléltük, s az ismerős lejtőn folytattuk tovább san vigilio felé. ez az útvonal a big másik megközelítési lehetősége. elég szivatós ez is. még mindig jó időnk volt, kipihenhettük a kronplatz fáradalmait. jó időben viszont nem voltunk, sejthető volt, hogy sötétben érünk az autóhoz.

kilátás a kronplatzról

kilátás a kronplatzról

gábor, én

gábor, tesóm

elértünk pikoleinbe. innen indul a würzjochhoz az út. tesóm bement a forrásnál lévő utazási irodába, és hozott pár ingyenes kakasos matricát- ez a jele a kronplatznak. nekem tetszett ez az út. zöld dombok, gyakori kanyarok, minden szép. mondjuk amikor vesztettünk vagy 300 m szintet, akkor nem voltam olyan boldog, hogy azon visszafele másznunk kell majd. de koncentráljunk a jelenre, hiszen lefelé csak az van. a tökéletes jelen. emlékeztem, hogy nem muszáj pikoleinbe visszamenni, van 1 leágazás valahol, és akkor spórolunk jópár km-t. szintvesztésről persze fogalmunk se volt, hogy van -e vagy sem.

csipkés?

rina felé kellett lekanyarodni, itt támasztottuk a szalagkorlátot, és bámultuk a hegyeket. asszem ez a dolomitok. ö.gyűjtöttük magunkat és erőnket az utolsó menetre. tesóm felfedezett 1 élelmiszerboltot, amit visszafelé meglátogattunk.
innen már nem volt sok, csak kicsit ki1enesedett az út. tesóm 1x eléhezett, én közben rosszul 1ensúlyoztam, és mellétettem a kulacsomat, ami leesett, átmentem rajta hátsó kerékkel, leszálltam a bringáról, s kétségbeesetten rohantam (amennyire lookban lehet) a kulacsom után. mielőtt a szakadékban végezte, sőt, jóval előtte, megfogtam.

3 nyelven kiírva

a környéken 3 nyelven vannak kiírva a települések meg minden: olasz, német és még vmi. csupa ö meg ü betű. majd kreicsig. megmondja, hogy kiké ez a nyelv :)
végül felértünk. hűvös volt, gyors beöltözés, fénykép, irány le. gábor mondta, annyira fázott, hogy remegett, és így rázta a kormányt. én is. ez jó megfigyelés. nem 1 életbiztosítás.
a boltnál szünetet tartottunk, megálltunk némi tápért még épp zárás előtt. míg tesóm a falon lévő térképet nézegette, ui. a kis nyomtatványom enyhén szólva részletszegény volt, mi gáborral letelepedtünk a bolt szellőztetőjéhez. hallottam, hogy szól vmi ventilátor, megnéztem magamnak, hideget fúj -e vagy meleget, és így gubbasztottunk ott, mint 2 csöves. aztán el kellett indulni, hogy időben a kocsihoz érjünk. persze...
innentől fogva a felhők tornyosultak a fejünk fölött, kérdezgetések, tanakodások, merre menjünk, vajon moi a neve a településnek, ahol leparkoltunk? kissé szivatós lett a nap vége.

oschenik see

erősen alkonyodott, bekapcsoltuk a lámpákat, és stéherben menetünk 1más mögött. gábor elől (neki erős 1. lámpája van), tesóm középen (nincs világítása), én a végén, mert nekem van hátsó villogóm.
olaszokat is kérdeztünk. ők kb. csak vigyorogtak, és mondták forza forza. szerencsére minden faluban van térkép a környékről, így könnyebben boldogultunk. innentől én átvettem a bírka szerepet, arra mentem, amerre mondták hehe.

oscheniksee

szépen besötétedett, elkezdett szemerkélni az eső, majd esni. így aztán izgalmas volt biciklizni! vízfüggöny, zérushoz közelítő világítás, koromsötét. sok volt a kanyar, így az autók se száguldoztak annyira, de azért elképzeltem párszor, hogy hátulról belémjönnek. sőt a szembejövő autók fényében jól látszottak az úttal párhuzamosan futó barázdák az aszfaltban, így azt is elképzeltem, hogy mekkorát lehetne ezeken borulni, eső, esés, keresztülszáguld rajtam 1 autó, miután elvágódtam. próbáltam elhessegetni ezeket a gondolatokat. az autóban persze kiderült, hogy mindannyiunk agyán átfutottak ezek a lehetőségek :)
talán san lorenzo városban kaptuk 1 éppen záró kocsmárosnőtől az utolsó utasítást, hogy merre menjünk, ha niederolangba akarunk eljutni. mert itt volt az autó.
és megérkeztünk. mint1 varázsszóra elállt az eső, és világítást is kaptunk a pakoláshoz. ugyanis 1 focipálya mellett horgonyoztunk (ha már víz volt), és éppen akkor nyírták a füvet. pakolás, öltözés, beszállás. még 1 szerencse is ért minket: kb. amikor beszálltunk, akkor kapcsolták le a reflektorokat, tehát minden időben történt.
már csak 1 ~2órás kocsikázás az esőben választott minket el a vélhetően hideg vacsorától. elképzeltük, hogy balázs ekkorra puccparádéban min. 1 wiener schnitzellel a gyomrában elégedett olvassa a regényét.
12-re, kajaidőre vissza is értünk a kempinghez. főzés elmaradt (nem kértük meg balázst, hogy főzze meg a rizst/tésztát), viszont megszegtük a kenyeret. és? és! b+ ez köményes, neee. gáborral fogtuk a fejünket, hogy most a kenyértől lesz gáz a helyzet, nem bírjuk tovább :)
a 2. éjjel jobb volt. magamra vettem még 1 réteget, és valószínű nem volt annyira hideg sem, mert ö.zártak a fejünk fölött a felhők. nna, vmi hasznuk is van a mihasznáknak
akkor ahogy említettem, íme még néhány kép az oscheniksee-ről és környékéről. aztán folytatódik a túra leírása.

3. nap- augusztus 19. kedd
629 Hochstein parkplatz 1990 m
627 Volkzeiner Hütte 1884 m

kipihenten... najó, nem is ... ébredtünk.
ö.csomagoltuk a sátrakat, bicikliket fel a tetőre, ettünk pukkantós kenyeret, majd nyugatnak vettük az irányt. autóval megint megmásztuk az iselsberget. jó kis út, biciklivel is fasza lett volna. lienz után elkezdtük sasolni a kempingeket, és amlachban találtunk is 1et. balázs a fő-fő németesünk bement és kikérdezte a személyzetet az árakról, tesóm be-vigarzott klotyóra.
csak picivel volt drágább, mint jürgen.
az eső még váratott magára, hűvös volt. térdmelegítő kötelező. tesóm meg pont aznap hagyta ott- minek az? balázs rádöbbent, hogy külsőt kell cserélnie, mert totál szétment már. épp ideje volt, mert tavaly romániába, ausztriába, s idén luxemburgba is elhozta.
jó kis kemping volt ez, konyha, közösségi tér, blabla. a szomszédságunkban 1 lovas farm volt- időnként nyerítettek a lovak meg prüszköltek vagy nemtom mi az a hang, amit ki szoktak adni, olyan tipikusan lovas megszólalás. szerencsére este ők is lenyugodtak csakúgy, mint annakidején olaszban a helikopter.,1 mentőhelikopter le/felszállópálya mellett volt a kemping, és 1folytában riasztás volt. estére abbamaradtak a balesetek, és csak a patak zuhogását lehetett hallani.
mire elkezdett szemerkélni, mi is elindultunk. az elején irányt tévesztettünk. aztán 1 öregasszony útbaigazított minket.

buszmegállóból

és tapostuk a pedált izomból. 1 buszmegállóban ö.gyűltünk mind, hogy aztán újra szétválhassunk. ekkor már mond6ni, hogy esett. legalább fölfele melegem van. ha eddig izomból nyomtuk, akkor utána izom a négyzetenből 1-2 szakaszon. oké, nem volt  talán az életemért küzdök érzés, mint a kronplatz felé, de megdolgoztatott a hegy rendesen. kb. az aszfaltot bámultam végig, nem volt 1 nagy látvány se jobbra, se balra. és azon morfondíroztam, hogy milyen szar lesz lefele, nincs nálam kamásli, fél pillanat alatt beázik a cipőm, ha ezt nem teszi meg  már a hegy tetejéig.
csak felértem. fagyhalál. felkészülés a gurulásra (evés).
és hirtelen, a semmiből megjelenik 1 angyal! csávó és felesége bécsből kisbusszal befejezték a csodás hochstein parkplatzon a kirándulást, indulnak lefelé. csávó látja, hogy készülünk lefelé, kiszól, levigyen -e minket? igeen! azaz mégse... mégis igeeen- kinek van kedve fossá ázni? tesómnak persze volt. balázzsal elfogadtuk a szívélyes invitálást, beszálltunk a buszba, s learaszoltunk a buszmegállóig, ahol tesóm már várt minket bekapcsolt fényképezőgéppel. lefele találkoztunk gáborral.

a "kies" hochstein parkplatz

itt toporogtunk 1 jó darabig, és 100x újraterveztük a továbbiakat. pl:
*menjünk vissza a kempingbe
*gábor mondta, kikészült, megfagy, visszamegy a kempingbe
*menjünk haza
*ha itt vagyunk, irány a volkzeiner hütte!
*induljunk el, találunk vmi boltot, és lesz vmi
*menjünk haza
*menjünk a volkzeinerre, de ezen a rövidítő útvonalon.
remegtünk a fázástól, előtört  a hiszti, k. annyát az esőnek, nem hiszem el, miért pont minket szivat? 1 napot igazán vár6ott volna!
közben megérkezett 1 helyi öregasszony a buszmegállóba, kérdezte, elment -e a busz. balázs beszélgetett velem, én odasúgtam neki, hogy kérdezze meg már, mit jelent a molke szó, mert napok óta furdalja az oldalamat. balázs mondta korábban, hogy a molken=fejni, tehát vmi tejes cucc lesz. csakúgy, mint a molkerei. megtudtuk, hogy molkerei=tejcsarnok. balázs kérdezett a nénitől még valamit, erre nekiállt magyarázni, hol vannak tejcsarnokok a közelben. 1-2

(l)ejtőzés után

dolgot félreértett, s mi kuncogtunk a háta mögött. balázs kifejtette, hogy a hegyi falvakban kevés az ember, télen el vannak vágva a külvilágtól, s így nyáron megugrik a születésszám. meg több az agyilag zokni/harisnya ember, mert belterjes. hm. az északi középhegységben sok a pajzsmirigyes. úgy emlékszem, hogy ezt is a belterjességgel magyarázták. olvastam, hogy annakidején németország 1es részein a golyva olyan elterjedt volt, hogy az asszonyok un. golyvakötő-kendőt hordtak. szép díszeseket .
végül úgy 6ároztunk, hogy elindulunk, hogy teljesítsük a napi penzumot. a buszmegálló után rögtön behajtottunk 1 zsákfaluba. ez konkrétan azt jelentette, hogy legurultunk, vesztettünk vagy 200 m szintet. megállapítottuk, hogy ez bizony rossz irány. visszamásztunk, s remegő karokkal, kezekkel gurgulásztunk tovább.

fa(l)hoz állítva :)

balázs olvasta, hogy a dráva mentén van 1 fasza kerékpárút, jó volna azt megtalálni, és békében biciklizni a big aljáig.
közben találtunk 1 bezárt élelmiszerboltot, ahonnan kettészakadtunk. én mentem balázzsal, tesóm gáborral. jól elveszítettük 1mást. balázs meglelte a bringautta, s azon száguldoztunk tovább. nem nagyon értettem, hogy folyásiránnyal szemben is ilyen gyorsak vagyunk. jellemzően szembeforgalom volt, a gyíkok olaszból átgurulnak, azt húzzák a féket.
az út valóban királyfi volt, időnként keresztezte a drávát és a vasúti síneket. a vasúti átjáró, ahol 2 kislány rollerezett meg játszott. gratuláltam nekik magamban, hogy ennél jobb helyet nem is talál6tak volna maguknak...
nagyon kellett vécéznem, és megtaláltam a kedvenc szabadtéri klotyómat: 1 óriási farakás. amúgy is imádom a farakásokat. ekkor tűnik fel igazán, hogy milyen nagyok a fák. látszik  a keresztmetszeten.
közben tesómmal sms-kapcsolatot tartottam. le voltak maradva.
sillianban a big aljánál akartuk megvárni a srácokat, azonban eluntuk a várakozást, és elindultunk.
tesóm üzent, hogy a spar előtt kajálnak. így meg sem kíséreltük megvárni őket, jönnek, maikor jönnek.
a volkzeiner hüttéhez vezető út utolsó 4-5 km-ére murvát írtak. előre fostam, hogy olyan lesz, mint a kronplatzos.

azt kell mondjam, ez volt a legizgisebb táj a nyaralás alatt. olyan rész volt ez, ahova gyalog is szívesen visszamennék.volt tér körülöttünk, nem közvetlenül az erdőt láttuk. vízesések tömkelege jobbra-balra vagy inkább csak jobbra. a patak egyre világosabb türkiz színt mutatott. igazi tiszta víz színe volt. tiszta, mint 1 csecsemő. nagyon szép. mostanában divat ez a szín. most ezen a színen gondolkozom. ez volt a legszebb szín a nyaralás alatt.
aztán elkezdődött a murva. ami mellesleg jobb volt, mint a rákóczi út. az volt a szerencsénk, hogy az eső feláztatta, így nem porzott, tök biztonságosan lehetett rajta tekerni. a vége felé itt is volt 1 rész, ahol az életemért küzdöttem. kicsit paráztam, hogy kipörög a kerék, de végül nem volt semmi baj.
lenyűgözött minket a táj.
nem mond6ni, hogy időben voltunk, ui.  a teheneket már hajtották haza.
végül megláttuk a hüttét. oda kövesebb út vezetett, de az felfelé teljesen oké. balázst lefényképeztem a bringájával úgy, ahogy kreicsig. tette anankidején (persze belekötött a hivatalnok, hogy nem pontosan úgy volt :) a hüttében, öcsém, meleg fogadott minket, a kályhában égtek az alpesi fák. vállfák lógtak a kályha körül- milyen figyelmesek itt a népek. addig tartózkodtunk bent, míg elfogyasztottunk 1 jó kis levest és megszáradt a széldzsekim. marha alaplében palacsintacsíkok plusz snidling. hú, igen kiráylfii volt! közben a főúr kikérdezte balázst, merre jártunk, és aggódott a konkurencia miatt, hogy a nemtom hol esetleg többen voltak.

tesóm is megérkezett. nem sokat időzhettünk, mert borult volt az ég, hamar sötétedett. a sparban tesóm vett 1 tekercs folpackot, hogy ez lesz majd a térdmelegítője. körbetekerte magát, és elindultunk. gábor lemaradt, mert hívta a természet. s végül asszem nem ment fel a hüttéig.
lefele is jól lehetett menni ezen az un. murván.
megálltunk a sparnál pihenni és enni. balázs rácsodálkozott tesómr: zoli, te már megint eszel? de már annyit ettél!...
nehezen emészti meg, hogy ilyen gyorsan emészt :)
jól jött a tesóm által vásárolt kifli. bár meglepődtem rajta, hogy édes.
innentől már vegytiszta élvezet volt a kempingig vezető út. kb. 25 km gurulás vette kezdetét. néha ugyan beletekertünk, de azt meg se éreztük. több helyen ki volt téve a tábla, hogy...elfelejtettem. forgalom abszolúte nem volt, mienk volt az egész bringaút. kiba jó volt! és  a nap fénypontja 2 bukkanó 1más után. szinte repültünk. otthon, a faluban is van ilyen pukli. tesóm mondta, hogy kami (a plébános- isten nyugosztalja)  annakidején amikor hurcolta temetésre a ministránsokat, belazult, s nagy sebességgel ráhajtott ezekre a puklikra. én is meg szoktam csinálni, ha nagy ritkán autózok a faluban.

van 1 hegyoldal, ahol vmiért rengeteg fa kidőlt, eltört. nem tudom, mi pusztított ott. amikor 2011-ben errefelé autóztunk, meg 7főn is rácsodálkoztunk. azonban azt nem vettük észre, hogy azon fut keresztül a bicikliút. elég megdöbbentő volt ilyen közelről látni ezt a "tarvágást".
megszavaztuk, hogy előbb fürdés, aztán vacsora: rizs, tonhal, olajbigyó, kukorica(!)
a zuhanyzáshoz kaptunk 1-1 5perces melegvizes érmét. mint kiderült, vizes érme, mert a hidegvíz sem jön, ha letelik az 5 perc. kihasználtam az időt. amúgy 2x több volt, mint ami nekem elégséges. hajszárítóztam is.
tesóm feltette a rizst főni a turistagázra. mondom, stop, ott van a király konyha, nehogymá a saját gázunkat fogyasszuk. leállította, elkezdtünk gáborral átpakolni a konyhába. ráteszem a platinra az edényt. bekapcs...olnám. de hoool? sehol! a tűzhely is érmés. mi több, még asszem a mosogatóban a melegvíz is érmés volt!
na, visszavonulás, szarakodás a kis gázzal. végül is gyorsan megvolt, a fiúk a bicskáikkal úgyis sokáig bontogatták a halat, addig főtt a rizs. bár ezen az előfőzött rizsen röhögnöm kell mindig. azt írja, 20 percig főzzük. ezalatt a rendes rizs is elkészül...
jó hangulatban elfogyasztottuk e kitűnő vacsorát, és előkerült valahonnan még 1-2 doboz sör is.
a mosogatást így a női mosdóban végeztem, ahol rendesen folyt a melegvíz.
ismét íme még néhány kép a volkzeiner hüttéről és környékéről. aztán folytatódik a 4. nappal!

fóliás zoli és a többiek

4. nap- augusztus 20. szerda
626 Neues Lucknerhaus, 1918 m

ausztriából minimum 1 tehenes képet illik. tessék

a jó alvást jó ébredés követte.
szerencsére elfogyott a köményes kenyér, és csak a kukorica meg a hal 6ott :)
a sparnak -ha jól emlékszem- az ölz a saját terméke. ők csinálják a legjobb mákos illetve -a túra alatt rájövék- diós kalácsot. meny-nye-i. a diós übereli a mákosat.  szóval ebből reggelire nem jutott, mert vacsora után desszert gyanánt befaltam az összeset.
szép időnk volt, elindultunk időben.
egy isel menti kis faluban -talán ainet- tettük le a kocsit. innen hubenig, a big aljáig kerékpárút vezetett. ragyogó idő volt tényleg, így a mászás kezdetén rögtön megálltunk vetkőzni. tesóm ezen a napon meg túlöltözött, termós hosszúujjút vett fel kívülre.
annyit mondok, hogy a vetkőzés-ig volt melegünk. utána árnyékba kerültünk, s nem azt mondom, hogy megfagytunk, de hűvös volt. ezen az úton is békességben lehetett tekerni, nem nagyon volt autó. 1 volt, az is vmi hülyeséget csinált, amire már nem emlékszem. dudált... de nemtom miért. utálom, ha rámdudálnak. mindig jól megijeszt. a megijedés pedig veszélyes. félni meg szar :)

szép vízesés

az elején volt 1 szép vízesés, itt nem csak a biciklis turisták állnak meg, hanem az autósok is.
felfelé 1 db-ig 1ütt mentünk, aztán szétszakadtunk. ez ilyen. ki gyorsabb, ki lassab vagy megáll fényképezni illetve budira. elég sok áteresz volt az aszfaltba beépítve, gondoltam lefele majd jó szar lesz ezeken koppanni, és így is volt, elég nagyot ütöttek, így nem igazán tudtam/tudtuk nekiereszteni, pedig amúgy az út adottságai megvoltak 1 gyors leéréshez. 4-5 cm szélesre saccolom ezeket az átereszeket. volt belőle vagy 30.
a táj látványos volt, nem csak az erdő között kacskaringóztunk, volt nyitott domb is.
úgy emlékszem, hogy nem kellett megszakadnunk. azt írja a big honlap, hogy a max. meredekség 19,5 %. ez nem rémlik. az sokkal inkább, hogy nem volt meleg fent, pedig a nap végig sütött, és elég kiszámít6atlan volt, hogy mikor bújik el végleg. fent a térdmelegítő és a széldzseki is igencsak elkelt. tettem 1 halvány kísérletet, hogy a szélben és a napsütésben megszárítom a sapkámat, azonban csak annyit értem el vele, hogy meglevegőztettem, és hidegen, vizesen került rá a fejemre. legalább gurulás közben megszáradt. az a jó, ha lejtőzéskor meg tud száradni a sapka. akkor még jó idő van.

uncle zoli

közös fotónk háttérében a grossglockner lát6ó.
nem túl sokat tanulmányoztuk a tájat, legurultunk.
1ik kereszteződésben megálltunk, s tesóm megjegyezte balázsnak, hogy akár le is fűrészelhetnénk a kormánya végéből, mert úgysem használja :)
1x rám dudált 1 autó, amint az út közepefelé gurultam. ezt k. nem értem. nyilván ha 60-nal megyek le, nem fogok a szélén menni. 1 autó se megy ott. annak a bal oldala ugyanúgy az út közepefelé van, mint ha én az 1 nyomvonalammal mennék ott. tehát mondjuk úgy, autó vagyok. mi itt a probléma? ráadásul szembe jött a csávó.
mire hubenbe értünk, gyülekeztek körülöttünk a felhők. a bicikliúton mentünk visszafelé is. 1x csak jött 1 traktor, és balázs meg tesóm rátapadtak. jó db-ig bírták, aztán leszakadtak. a felhők fenyegetővé váltak, azért megraktuk az utolsó pár km-t. gábor meglódult, mint 1 lavina. aztán kicsivel később balázs szintén. mint 1 rakéta :) voltak még itt tartalékok.

mi ez?

az autóba pakolás viszonylag gyorsan ment- jó motiváció az eső közeledte. nemtom így volt -e, de jól hangzik: pikk-pakk be- és felpakoltunk, beszálltuk, s abban a szekundumban megeredt az eső. ilyen jól kiszámítottuk az aznapi biciklizést.
ezután már "csak" haza kellett vezetni, előtte persze meglátogatni a lienzi interspart mini banánért és bensdorp csokiért. az osztrák interspar árukészlete teljesen eltér a magyarétól. meglátszik az életszínvonalbeli különbség. ezek után felmerül a kérdés: vajon az osztrák mc donalds jobb, mint a magyar? hiába mondják, hogy ugyanolyat ehetsz hong kongban, mint budapesten, én ezt nem hiszem el. szerintem a magyarokkal megetetnek minden szart, idehozzák a szemetet (ugye erre konkrét példa is volt. igaz ehhez kellett 1 trükkös (görény) honfitársunk is, hogy kamionszám jöjjön a szemét ny-eu-ból)

lucknerhaus felé

na, ne ilyen izével zárjam már a nyaralást.
2 technikai probléma volt: az 1ik olaszból hazafelé, szaglott az autó. fékezés szaga volt
(hát ez sokkal jobb :)
...
fékre vagy kuplungra gyanakodtak tesóm és gábor. azonban emelkedőn felfele jött elő, miután jobban figyeltünk, tehát fék nem lehetett. az autó nem olyan erős, mint mi, hogy emelkedőn is fékezünk haha.
a másik gond az ablaktörlőlapáttal volt. a hülyéje elöregedett vagy mi, természetesen a baloldali. felcserélték a jobbossal, és akkor tesóm már kilátott a szélvédőn.

szumma
y. nyaralásom is jól sikerült, szerintem 1etértenek velem az útitársaim is.
szeretek külföldön (ny-európában) biciklizni. flow élmény. legalábbis én vmi ilyesminek képzelem a flow-t. a csomagos túra persze még flow-abb, de 1előre ezzel is megelégszem. mert az outizás élménye is elég sok örömöt ad.
még kívánok magunknak sok ilyet. ha ez teljesül, akkor igazán nem panaszkod6ok. persze most sem :)
még képek:

lucknerhaus felé

ez is

pont középen a gross glockner

mink

vakfigyelem

rémisztő rémisztő, hogy egyesk mit csinálnak:
tegnap jövünk le az istenhegyin tesómmal, ő elől, én kb. 100 m-re mögötte, gurulunk, nem 20-szal nyilván, senki nem megy ott gyökkettővel, meg minek is, hisz lehet többel menni.
szóval istenhegyi # galántai.
látom, h se index, se semmi, 1 autó balra (nagyívben?) bekanyarodik tesóm előtt a galántaira!!! ááá. majdnem elütötte. centiken múlt! baszki, aki nem lát, minek ül autóba?! én még azt is el tudom képzelni, hogy észre se vette ez a gyökér, hogy mit csinált. nekem is remegett a lábam még 1 db-ig attól, amit láttam...
utána kellett volna mennem. most már nagyon bánom, hogy nem tettem. mostanában már kiabálok a gyalogosokkal is. olyan szinten leszarják az emberek 1mást és magukat, hogy hihetetlen. tőlem saját magátleszar6ja mindenki, de másokat azért ne. csak ált. az van, hogy ha magadat is leszarod, akkor válogatás nélkül másokat is.a szülők nemtom mégis mit csinálnak gyereknevelés helyett? hogy ilyen szarmócsingok mászkálnak az utcán, nyilván nem a gyerekek hibája.  mondjuk nem kötelező szülni, a fogamzásgátlás olcsóbb, mint gyereket vállalni és felnevelni.

tegnap mondta viki barátnőm- várandós, karácsonykor szül, tehát elég nagy a hasa- hogy utazott a buszon a minap, minden hely foglalt volt, ő állt és kapaszkodott. meleltte két 16évesforma suhanc pöffeszkedett. szólt 1 idősebb nő nekik, hogy adják át a helyet a kismamának, mire az 1ik angolul visszaszólt, hogy nem érti. viki annak ellenére, hogy be volt dugva a füle, hallotta és értette, mit pusmognak magyarul. a gyerekek leszálltak, és a nő még 1x utánuk szólt a helyátadás kapcsán, mire ez volt az 1ik reakciója: miért, és velem ki törődik?!

tudok ám jót is írni. alapvetően kezd helyreállni a kedv a fejemben. talán visszatér az éveleji állapot

pl: ebben a minutumban küldött 1 sms-t 1ik középiskolai osztálytársam, hogy világra jött a kislánya.
milyen jó kifejezés: világra jött. elhagyta a sötét anyaméhet, kijött közénk a fényre. és mennyi árnyoldala van a fénynek. és a méhbeli sötétség meg alapvetően jó. én legalábbis meg vagyok győződve erről. akkor közkinccsé teszem az elméletemet magammal kapcsolatban. szerintem engem tesóm tuszkolt ki (ikrek vagyunk), magamtól nem születtem meg volna. ő mint másfélszer nagyobb (nehezebb) volt nálam, tehát erősebb is meg minden, biztos könnyebben kijött volna. azonban látta, ha ő lesz az 1., akkor én bent maradok, ezért előre engedett. amikor megszületünk, otthagyjuk a meleg, biztonságos anyaméhet. ikerség esetén otthagyjuk a testvért is, osztozkodni kell a testvéren a többiekkel a kinti világban ezután. eddig csak mi voltunk, ezentúl én, ő és mások. ez az osztozkodás most jutott eszembe. eddig csak annyt gondoltam, hogy ez meglátszik az egész életemen: mindig azt várom, hogy vki megmondja, mit csináljak, nincs 5letem, és tovvábbszőve, lehet ezért se tudok rögtön reagálni, csak nézek (a 100.on jut eszembe, hogy lent felejtettem a kulcsot), és negyed óra múlva 20x átgondolva a hejj-zetet, már tudom, mit kellett volna mondani. most is szeretem a kényelmet, biztonságot, 1 helyen megrekedek, és nem szívesen mozdulok onnan ki, ha jól érzem magam, még akkor se, ha ez hosszútávon nem biztos, hogy annyira jó nekem, mint rövidtávon.
...közben eltelt a minutum...sok-sok minutum

NEO tábor + 2 BIG

jól elmaradtam az írással.
emlékezőtehetségem hanyatlóban.
jobb lesz, ha nekiállok.

era még tavasszal kérdezte, megyek -e velük táborba harkányba- úgyis fizetett a biztosító, hahaha.
hátmondom, ... megyek, jaja, amíg ők edzik a kutyákat, én biciklizek, azt este meg iszunk :)

lázas munkába kezdett az agyam, ui. rájöttem, hogy baranyában még nem bicikliztem sosem, s akkor az utolsóelőtti magyar BIGet is letudom. aztán k.gábor felvetette, hogy átmehetek horvátországba is, nem messze van 1 BIG. ilyen kilátások voltak, tehát igent mondtam a harkányi nyaralásra.
természetesen nem azonnal, hiszen döntésképtelenségből jeles vagyok. a szakvizsga árnyéka ott lebegett felettem... áhh, de a naptárba pillantva megnyugodtam: tábor nekem július 9-13, a választott vizsga meg július 24-én van.
kicsit feszült lettem, amikor kiderült, hogy elnéztem a dátumot, és a vizsga július 14-én van...
hát jó, majd előre tanulok, vasárnap korán hazajövök, s ha valami maradt még, akkor azt vasárnap pótolom.
különösebben nem izgattam magam rajta, csak annyira, hogy nyavalyogtam, de tanulni már elég lusta voltam.

mit kell tudni a NEO-ról?
i t t  v a n  a  h o n l a p
röviden annyi, hogy én era barátnőm jóvoltából keveredtem a segítőkutyásokkal kapcsolatba (eránál laktam fél évig), mivel neki is van 2 segítőkutyája. borka szerelmemet már nyugdíjazta, őt era szülei kényeztetik, dzsokit meg csecsemő korától kísérem figyelemmel. nem bírom a kutyákat, de az ilyen okos és hasznos kutyákkal kivételezek. dzsoki is bír engem, nem hiábavaló az a sok szalonnabőr meg séta :)
a kutyákkal szembeni ellenállásomon enyhítettek ezek az okos kis dögök meg a gazdáik. az ellenállásom így is nagy, de. megmértük, 1400 (m)ohmnál lekapcsoltuk. a munkatársamé 600 körül volt. szóval jó villanyszerelő lenne belőlem. avagy száraz a bőröm. ebből az ellenállás értékből ne vonjunk le messzemenő következtetéseket, jó? :)

a táborról az összefoglaló video

tehát minden évben van ilyen neo-tábor, ahol a sok segítőkutya meg a gazdáik vannak jelen, és kiképződnek. ricsi a főnök, ő tud a legtöbbet a kutyákról. én mindig csak pislogok, hogy hányadik kutyájánál tart. szabályosan állatkertje van.
ide csöppentem bele.

tábor előtti szombaton eránál volt 1 kerti parti, ahol megismerhettem még azokat az embereket és állatokat, akikkel eddig nem találkoztam.
szuper volt minden. annyi húst ettem, hogy hús-undorom lett. 1 nap alatt. 1 este alatt.
megbeszéltük azt is, hogy ricsi hoz bicikliszállítót a biciklimnek, ami era autójára kerül majd fel, miután bepakoltunk.

itt megszakítom a folyamatot, s elmesélem, hogyan akartunk flórával leutazni pécsre, harkányba:
vonattal.
hahaha

bővebben:
ic, 2 db segítőkuytya, 1 db bicikli, 2 db ember.
valamely este a déliben a máv jegypénztárban.  kicsit bonyolult lesz, de elmondom milyen jegyet szeretnék, mire közli velem a pénztáros, hogy vágányfelújítás van, nem tudok biciklit vinni. ó, baszki, megköszöntem, és sarkonfordultam. és ideges lettem. aztán visszaballagtam, hátha van valami másik útvonal opció. a másik pénztáros 1 idősebb férfi volt, aki lelkesen próbált nekem segíteni, eltűnt, hogy utánanéz, percekig ott álltam és vártam. amikor előkerült, hallottam, hogy a kollégák legyintenek, xy. bácsi, minek küzd  vele, teljesen felesleges. mire ő mosolyogva visszajött, hogy nem érti, a kollégák olyan pesszimisták, ezt és ezt nézte ki nekem. végighallgattam, azonban feladtam, hogy vonattal pécsre jussak, mert 1 örökkévalóság lett volna odajutni.
mostanában az elvirán dátumra keresek, és amikor néztem, pár nappal a vágányzár előtt, még semmi jel nem mutatott arra, hogy vágányzár lesz majd. viszont az kiderült a menetrendet böngészve, hogy vasárnap, amikor hazajövök, éppen megszűnik a vágányzár.
erre nagy szükségem is volt, ugyanis nem sikerült era autójára rábűvölni a bringaszállítót- ezek szerint csak ricsiével kompatibilis. erről később.

vasárnap indultak a táborba era, gabi, zita (zsuzsi), ricsi, ricsi fia és 2 unokatestvér meg számtalan kutya.
én elvittem erához a colnagót, és segítettem pakolni.
ricsi megérkezett utánfutóval, kutyákkal, a srácokkal és rengeteg gumipókkal. egész délelőtt pakol6tak. era autója ugyancsak tele lett. tömtük azt is, az utánfutót is, igazgattuk a gumipókokat. végül jött a biciklim. 20perces erőlködés után feladtuk, s a 2 kerekesszék mellé -era javaslatára- beszuszakoltuk a bringámat is. részvéttel gondoltam rájuk, hogy mennyit kell majd pakolniuk. pakolásfóbiám van.

előre megvettem a vonatjegyeket. a mávosok képben voltak, hogy a segítőkutyák ingyen utaznak, sőt olyan helyet néztek nekünk, ahol jól elférünk. 
nekem nem volt túl izgalmas az utazás, de flórának a 2 kutyával annál inkább. ő észlelte, hogy köcsög volt a kaller a kutyák miatt. akik amúgy békében utaztak. amper a ...nemtommilyenfajta... felnőtt, s volt a kicsi, curie, őt még baba/kutyahordozóban cipelte flóra. úgy néz ki, mit 1 játékmedve: barna, göndör, puha szőre van.
dombóváron átt kellett szállnunk buszra, ami kicsit tortúrás volt. aztán vissza az ic-re 1 óra zötykölődés után. nem volt olyan gáz. hisz láttunk szivárványt!
a vonaton 1 3fős család mellé keveredtünk. az anyuka és a kislány majd meg-vesztek a kiskutyáért. kapta a kiképzést curie.
amúgy van még 2 testvére curie-nek, akik pont úgy néznek ki, mint ő, az 1ik neve tesla. a neo most ilyen tudományos nevekben gondolkodik. amper nem neo-sként kapta a nevét.

era és zita kijöttek értünk pécsre a vonathoz, s elszállítottak minket harkányba a kempingbe.
jó kis hely ez. 3 éve építették meg ezeket az apartman házakat. előtte kb. fabódék álltak a kertben. szépen meg vannak csinálva, tágasak is. belépsz az amerikai konyhába. az erkély felé a nappali, és van 1 hálószoba. no meg a fürdő. az erkély 6almas. a hálóban 1 óriási gardrób szekrény. mondjuk van 1-2 dolog, ami arra utal, hogy van esély a gyors leamortizálódásra. pl. az erkélyajtónál az elhúz6ó szúnyogháló. e 1 rossz konstrukció. kiesik a helyéből. és a konyhaszekrény fiókgörgői. pedig az ilyen igénybevételeknél kéne jobb minőségű anyagot beépíteni, hiszen az emberek jó része nem törődik nemhogy  máséval, de még a sajátjával sem, s idegenbe tönkreteszik. láttál -e már pláza közbudiban no-name csaptelepet?

zita volt olyan kedves, és ö.rakta a biciklimet. a keze bánta, mert 3 napig olajos volt- nem tudta lemosni. az erős keze. ezt hozzátenném. úgy megszorította a gyorszárat, hogy képtelen voltam kilazítani, hogy pontosabban beállítsam a kereket. de legalább ő ki tudta nyitni.
megnéztem az időjárás előrejelzést, és úgy döntöttem, hiába kötöttem meg csütörtökre az utasbiztosítást, mégis baranyába megyek, mert kevésbé esős időt mondtak mo-ra. arra a horvát részre 100 % esőt jósoltak.
nyomtattam térképeket az úthoz, jól megterveztem mindent. felkészültem végre 1x. ez van, ha az ember lánya nem hagyatkoz6 a fiúk tájékozódási képességére, térképeire, felkészültségére. vége lett 2 napra a bírka-biciklizéseimnek, s rájövék, hogy tudok tájékozódni valamelyest, ha muszáj.

baranya kör + misina, csütörtök
harkány - siklós - kozármisleny - pécs - komló -hosszúhetény - pécs, misina - szalánta - bisse -harkány. ~147 km. 6:30-14:30. átlagsebesség 23,1 km/h, max: 69,2 km/h

6 előtt kikecmeregtem az ágyból. meglepődve hallottam, hogy flóra telefonja 10 percenként ébreszt. minek állította be ilyen korára, amikor tudtommal ő nem siet sehova sem...
asszem reggeliztem, ö.pakoltam, s kb. fél 7-kor útnak indultam. nem ígértek túl jó időt, ezért felvettem az aláöltözőmet és a nemrég vásárolt térdmelegítőmet is. elárulom, még elgondolkoznom se kellett, hogy levegyem -e vagy sem a nap folyamán. az esőt délutánra ígérték. úgy számoltam, hogy alig fogok megázni vagy 1általán nem. nem számoltam ö. a megteendő km-eket, de 120-at saccoltam.

természetesen északi szél fújt, mivel észak felé haladtam. gondoltam ez nem baj, hiszen ha nem fordul meg, akkor hazafele majd hátba nyom, a hegyek és dombok között meg úgysem számít a szélirány.
siklóson van kerékpárút, amit nem használtam. mertem remélni, hogy 7 körül még reggeliznek a rendőrök. nem értem, hogy minek kellett oda bringagyászt építeni. tök fölösleges.
talán vokány előtt/után volt egy baromi jó kis szerpentines rész, a tetején párhuzamosan "kötött" 3 kőkereszttel. ilyet se láttam még, hogy 3 kőkereszt lenne 1más mellett. ekkor döbbentem rá, hogy elfelejtettem elkérni erától a fényképezőgépét, pedig milyen jó lett volna ezt a viccest lefotózni.
alig mentem pár km-t, jobbra 3 1forma víztorony (hidroglóbusz) 1más mellett. ez aztán valóban vicces volt. ráadásul nem lehettek magasabbak 6 m-nél. törpevízmű hahaha. (nálunk volt törpevízmű vagy mifene annakidején. hogy ez mit jelent igazából, a mai napig nem tudom... ezt?)
elég uncsi volt az út. úgy értem sík újpetrétől. a síkot meg nem bírom. főleg ha kanyarmentes. hamar kikészíti az agyamat.
pécs előtt, kozármisleny felé kanyarodtam le, s onnan valahogy bevergődtem a városba. ez elég jó rész volt. meglepődtem, hogy milyen kicsi a forgalom. az út pont a 6-os fűútra vitt, amiről nekem le kellett kanyarodnom komló felé. természetesen tilos biciklizni a 6-oson a városon belül is. hát hol a fenébe menjek? nem ismerem a környéket, mittudomén mi hol van, maradtam a 6-oson. simán elfértem, mert itt is alig voltak kocsik. fel kellett mászni 1 dombra, s ott volt előttem a tábla: komló balra.
folytattam tovább a mászást, s távolodtam a város magjától. egész jó volt az út. amikor kiértem pécsről, még jobb lett. szerpentin kezdődött. jött közben lejtő is. nagyon széles volt az út, autók alig, csupa öröm volt itt biciklizni.

igen. azt kell mondja, meg vagyok elégedve a baranyai utakkal. oké, csak 150 km-t jártam be, de kellemes meglepetés volt.
komlóba úgy gurultam be/le, mintha a tengerpartra mennék. bennem mindig ez van, ha legurulok 1 városba. kiszélesedik az út, kanyarog, de nem annyira lejt, s akkor 1x csak ott vagyok. szépen látszottak a kémények, ipari létesítmények. 1x jártam komlón 1 szilveszteri buli előtt. semmi nem maradt meg a fejemben róla. mentem, amerre gondoltam. a tesconál azonban elvétettem az irányt. ez feltűnt később, ezért leálltam, s jött 1 futó, akitől megkérdeztem, merre menjek hosszúheténybe? pont ellenkezőleg, ki kell mászni a városból. megdícsérte a csodás biciklimet, s futott tovább.
így visszafordultam, aztán a megadott irányban folytattam. még 1x leellenőriztettem magam 1 járókelővel, aztán többet nem kérdeztem.
kikacskaringóztam a városból, dimbidombiztam, s máris hosszúhetényben találtam magam. vakaróztam kicsit, hogy hol van az a hotel kövestető? a faluban megmondták, hogy azon az úton, amin jöttem. hah, csak nem vettem észre. visszamásztam, s valóban ott volt. most belenéztem gábor útitervébe, s látom, hogy onnan kellett volna még tovább menni egy ún. NATaCHA ponthoz. hát... ez kimaradt.
olyan volt kicsit az egész, mint luxemburg. háborítatlanul biciklizgettem egész nap. elvoltam, nem is volt rossz 1edül biciklizni. szerintem a nem is rossz esőben biciklizni analógia ez is: esőben akkor nem szar tekerni, ha tudom, hogy olyan helyre tartok, ahol át tudok öltözni szárazba. akkor úgyis mind1, semmi bajom nem lehet. 1edül biciklizni: nem is szar, ha nem beszélgetek egész nap senkivel, majd hazaérek és lesz társaságom.

hosszúhetényben amikor visszafordultam, jött mögöttem ezerrel 1 hvcs. namondom, kééész, nehogymá ezzel a szar biciklivel lehagyjon. aztán lemaradt vagy bekanyarodott valahol.
tehát elértem a kövestetőt, s megállapítottam, hogy fölöslegesen másztam fel ide a másik irányból is. visszagurultam hosszúhetény felé, majd 1 domb után kint találtam magam  a 6-os úton. ahol tilos kerékpározni. mind1, mentem tovább, s 10 km múlva már pécsen találtam magam újra. zúztam a városban, néha elmentünk a helyijáratos busszal 1más mellett. közben figyeltem, és persze megérzésből kanyarodtam le jobbra, ahol sejteni véltem a tv-toronyhoz vezető utat. kivételesen jók voltak a megérzéseim, s csak 1x kellett megkérdeznem a keresett utat, ami felvitt a bighez. ki volt táblázva: tv-torony, mert bizony elég kacifántosan vezetett oda az út. egész jó idő volt, így hamar csurgott rólam a víz. az útvonal alsó szakasza elég meredek. kicsit izgultam is, mi lesz lefele, igencsak húzni kell a féket, ez lakott terület, nem 1 néptelen szerpentin.
nem mondom, hogy az utolsó 3-4 km-t élveztem, ui. megint elcsesztem a táplálkozást, és felhőbe borult a táj. izzadtam, csöpögött a fejemről a víz, amikor felértem a tetejére igencsak fáztam. csuromvíz volt a mezem is, azt kiteregettem a szélbe, s megettem a szendvicsemet. hihetetlen, milyen gyorsan rosszba fordult az idő. a tv-toronyba szállingóztak a látogatók, én meg úgy éreztem magam köztük/mellettük, mint 1 ufó. aztán nekiállt csöpögni az eső, ezért gyorsan felöltözködtem, s megkezdtem a gurulást. takonyban nem volt kedvem és sosincs 1ensúlyozni. a forgalom itt is a nullához tartott. amikor jöttem felfelé mindenhol a tv-torony táblát követtem. kíváncsi voltam, vajon mi van a hátuljára írva, lefele hova tartok? megmondom: centrum.
pár km után van 1 érdekes minek nevezzem?... kilátóhely. nagy betontömbök, lépcsőn fel lehet rajtuk menni, és rálátni pécsre. elég vagány a cucc. és 1úttal félelmetes is, ui. ezek a betontömbök keskenyek, max. 50 cm szélesek lehetnek. és azon állni vagy ülni meglehetősen bátor tett. jól néztek ki az emberek (volt ott 2 tarajos punk) ahogy ott álltak a tömbön, s előttük a város. én a kopogós cipőmre fogtam, hogy nem mentem fel 1ikre sem. itt már sokkal melegebb volt, és az eső sem szemerkélt. megnyugodtam. 1úttal el is ámultam, hogy ilyen kis viszonylatokban is kijön a hegy-völgy időjáráskülönbség, nem kell hozzá az alpokban lenni.

szépen begurultam a belvárosba, s kerestem magamnak 1 cukkrázzdát. a főtér közelében megtaláltam azt, ahol 2011 júliusában ettünk fagyit. vettem magamnak 2 gombócot. ám ezek a gombócok igen nagyok voltak, több nem is kellett volna. vagy 20 percig ettem 1 padon ülve. néha riogatnom kellett a galambokat fagyizás közben. nehezemre esett elindulni. nem sokat teketóriáztam, mert a belváros fölött kezdtek gyülekezni a felhők, és még hátravolt az út 1/3-a.
gyorsan kikeveredtem a városból. a harkányba vezető út ismerős volt, hiszen era is ezen vitt minket a kempingbe.
az északi szél maradt, így hátba támadott :)

az út szélén 1 zöldségesnél vettem 3 szem őszibarackot- még éppen befértek a mezembe. hazáig kitartott, nem ment péppé 1ik sem.
szalánta után egy balkanyarral bisse felé vettem az irányt. gábor útmutatásai szerint cselekedtem: mielőtt beértem a faluba, jobbkanyar 1 keskeny aszfaltos útra. azonban előtte megállás és kaja. vízzel gyengén álltam, úgy ítéltem meg, a 2. NATaCHA pontig elég lesz. reméltem, hogy ezt megtalálom, és 1értelmű lesz.
elég töredezett kis út volt. kíváncsi voltam, mi lesz a végén. meg arra is, hogy eső előtt fel-, vagyis inkább leérek -e. az út elején és mentén volt pár ház. araszolgattam, s hallom: nézd mennek fel biciklire a hegyre. elmosolyodtam. ezek szerint ez a helyi hegy. akkor biztos izgi-bizgi lesz, nem sétabiciklizés. gábor amúgy se küldött volna fel 1 nulla-helyre. voltak egész kemény részek is, megizzasztott ez a domb rendesen. a végén persze vmi katonai létesítmény volt. leálltam megtörölközni, s akkor vettem észre, hogy ott 1 őr. gyorsan tovább is álltam, ne nézegessen engem, amint ott pihegek.
lefelé nem volt 1 leányálom a feslett betonon gurulni, de óvatosba leértem. addigra a gyerekek eltűntek, s nem mondta senki sem, hogy nézd, már vissza is jött.

visszatértem a főútra, s túrony 6árában betértem a temetőbe vízért- életmentés.
aztán majdnem borulás lett belőle, ui. elkövettem azt a hibát, hogy elinduláskor ellöktem magam a bal lábammal az úttesttől, s jól megcsúsztam. 1ensúlyoztam ösztönből (nem agyból), hogy fent maradjak a biciklin. szerencsére nem jött 1 autó sem, amíg én ott bénáztam. imádom ezt a cipőt, de meg kell regulázni az agyam, hogy ebben nem csúszkál6ok, mint a többiben, mert sokkal nagyobb sebességgel megy az betonon, mint ahogy lassulok. jó nagyot lehetne esni ebben a cipőben. a cipő sarka is csúszik, nem csak a stopli. és ne koptassam azt a drága stoplit. és néha nem sikerül becsatolnom elsőre a bal lábammal. nagy csattanás kíséretében csúszik le a pedálról a lábam. ez se kellemes.

túrony után van 1 királyfi lejtő, ahol lehet szaggatni. szerintem itt értem el a maximum sebességemet a nap folyamán. részvéttel gondoltam magamra, hogy ezt vasárnap majd meg kell másznom :)
harkányba érve, újra nekiállt csöpögni az eső- nehogymá az utolsó 1 km-en ázzak meg!
gyorsítottam, beértem a kempingbe fél 3 körül, s nekiállt esni az eső.
megúsztam az esőt. azaz a colnago nem lett csupa dzsuva.

nem mondom, hogy frissen topogtam be a lakásunkba.
le is feküdtem aludni, miután tisztára suvickoltam magam.
az alvás egészen 4-ig tartott, amikor is nekiállt szakadni az eső. mintha dézsából öntötték volna. folyt be az erkélyre a víz, verdeste a permet a szárítón lévő ruhákat, és persze nagy zajt csapott.
ezek után már nem bírtam aludni többet.
néztem a vizet az erkélyen, és mertem remélni, hogy a lakásba nem folyik be.
nem sokáig szakadt, alábbhagyott, s ragyogón sütött a nap ezután. bekapcsoltam a tévét, s megnéztem az aznapi tour de france utolsó 3/4 óráját. ennyit még életemben nem láttam belőle. volt esés, eső, minden.

aztán flóra is megjött, s 1ütt tévéztünk tovább. közben fikáztuk az embereket, akik szerepeltek a beszélgetős műsorokban. de annyira tré volt. amikor meglátsz 1 bőrgyógyászt, aki rémesen néz ki. mint 1 60-as évekből ottfelejtett bútordarab. a megjelenése nem passzolt a mondókájához. pedig értelmesen beszélt.
...
>1 hónap után elég nehéz lesz összeszedni a gondolataimat és az emlékeimet. azonban találtam hozzá jó zenét
...csakhogy zenehallgatás közben nem tudok emlékezni...

sajnos fogalmam nincs, hogy mi volt este. biztosítást kötöttem meg dumáltunk eráék birodalmában. nagy nevetések közepette, bár ezt hozzá se kéne tennem :)

péntek, horvát big: nevoljas pass 761 m 
harkány - drávaszabolcs - donji miholjac - slatina - papuk - slatina - donji miholjac - harkány, 180 km


én koncentráltam a horvát utamra. izgultam, bár annyira sem lehetett eltévedni, mint baranyában- angyon 1értelmű volt az út. 1kitűnő kört lehetett volna tenni a papuk hegység körül, ami >200 km lett volna. tekintettel arra, hogy a nap folyamán 70 % esély volt esőre, és du. 1-től ígérték is, ezt az 5letet elvetettem. meg tesóm mondta, hogy elég bonyolult az út a papuk hegység keleti oldalán. ez nekem is beugrott, hogy horvátországban mennyit szerencsétlenkedtünk, mire végre megtaláltuk a célokat. rossz a kitáblázás (azaz sok helyütt nincs is).
tehát ugyanaz az útvonal 2x. így legalább tuti nem tévedtem el.
számolgattam, reménykedtem, hogy ha leérek a hegyről, pont akkor fog megeredni az eső, és nem előbb. ezért időben, fél 7 körül elindultam. drávaszabolcsig elég rossz volt az út. van még 6árellenőrzés. odaértem, leálltam, köszöntem. semmi. hogy megtörjem a csöndet, kérdezem, hogy adjam -e a személyimet (néha átengedik a bringásokat, hadd menjen). a 6árőrnő kioktatólag közölte velem, hogy képzeljem el, ez 1 6árállomás, igen, kell a személyi. nem szoktam erre járni? nem is tudtam? és hogy ő este 8 óra óta itt dolgozik blabla,.. és majd a horvát kollégák is el fogják kérni a papírjaimat, blabla, a többire nem emlékszem. magamban reméltem, hogy csak 12 órás a műszak, és este, amikor jövök, már nem ő lesz. amúgy meg mindenki adja automatikusan a papírokat, igazából el is kérhetnék, hisz ez a feladatuk. na mind1.

a dráva árterében haladtam 1 kicsit. tele volt minden vízzel, és különböző vizimadarakkal. a horgászok is éledeztek. 1esek már a csónakukban várták a kapást, mások akkor készülődtek neki a munkának. szép rész volt ez, élővilágban gazdag egészen donji miholjacig. utána nyugat felé fordultam, és szomorúan láttam, hogy ez bizony kőkemény alföldi táj brutális szembeszéllel, nyílegyenes, uncsi, szakadozott szélű utakkal. semmi szórakoztató emelkedő, csak sík, néha 1 kanyar, kis, lepukkant falvak, engem előzgető nagyszámú kamion. eléggé próbára tette az elmémet. abban reménykedtem, hogy nem fordul meg a szél, és hazafele hátbafúj. 22-24 km/h-val menni nem volt valami fényes érzés, és szedte ki belőlem az erőt. hűvös volt, elkelt az aláöltözet, kar- és a térdmelegítő. ugyanakkor izzadtam. de ez nem újdonság. mindig izzadok- főleg csöpög a fejemről a víz.
az időjárás is elborzasztott: éppen nem esett az eső. semmi napsütés, csak a haragoskék ég körbe, néhány világosabb felhővel. az eső/nemeső 6árán. ez okozott némi izgalmat, ugyanis tudtam, hogy az utolsó 10 km murvás úton lesz. esőben különösen nekem való falat... sárhányóm nem volt. pluszban még 1 széldzsekit vittem, de azt csak a hegyről lefele szándékoztam felvenni.
néha 1-1 bokor vagy erdősáv szegélyezte az utat, ami adott némi védelmet a széltől.
podravska moslavina-nál a nyugati irányt kissé módosítottam, azonban a szembeszél tartott tovább. már nagyon elegem volt az alföldből, semmi szépséget nem találtam benne.
1 érdekesség azért volt: az útmenti meggyfákon túlérett a gyümölcs, és elképesztően erős meggyillatot árasztottak. azért ez ritka, hogy 4-5 m-ről orrba csapjon a meggy illat. tömény volt a cucc :)
és végre végre elértem slatinába. a város elég nagy volt és pörgős. látszott, hogy a hegy előtt ez az utolsó nagyobb település. kinéztem magamnak 1 pékséget, ahol majd hazafelé megállok. slatinából kifelé tartva már emelkedett az út, kicsit hegyvidékes lett minden. ez jó, ezt már szeretem. több fokkal boldogabban folytattam tovább az utamat immár délnek. még a városban, a járdán 1 kisszéken 1 öregember ült, aki a birkáit legeltette az árokparton. olyan cukik voltak!
Ceralijébe volt 1 jó kis szerpentin meg gurulás, fasza volt az út. meg is lepődtem, mert olyan lepukkant volt minden, olyan halott, világvégés- kakukktojásnak tűnt ez az út. a falu végén balra el, majd pár 100 m múlva jobbra. itt kezdődött a papuk nemzeti park. innen már a lábamban volt a bugi. kanyargós, jóminőségű utak, emelkedők, lejtők, tiszta erdők, forgalom nulla. bár az útszéli őz kissé megijesztett. mostanában kezdtem el komolyan venni a vadveszély táblákat, és ez némi bizonytalanságot sző a háborítatlan biciklizéseimbe. jómagam is meglepődök, hogy mennyivel nagyobb öröm dimbi-dombizni nekem, mint síkon menni. mintha minden könnyebb lenne. több boldogság.
slatinski drenovac faluból kell megmászni a nevoljas passt északról. elég aranyos falu ez, bár kihalt. előtte nagyon szép részek vannak. igazi nemzeti parkos érzés. éreztem, hogy ez miért nemzeti park. megérte az alföldi szenvedés :)
a falu végében véget ért az aszfaltos út, és megkezdődött a murvás rész. nem sokat tekertem, mire a legkisebb fokozatban találtam magam. nyeregből kiállásról szó sem lehetett, ui. nedves valamint elég meredek  volt az út ahhoz, hogy kipörögjön a hátsó kerék. volt idő(járás) elgondolkozni az életem felől. meg hogy vajon lefelé gyorsabban vagy lassabban fogok lejönni. a felhők lassan leereszkedtek a fák közé, és néha annyira sötét volt, mintha este lenne.
a jankovac nevű helyen megálltam. nem tudtam, mi az. hát 1 tó volt meg hütte. szép kis turistahely, ami csak szétnézésre ösztönzött, mert a párperces álldogálásban elkezdtem fázni. a tó előtt megálltam, ui. találtam 1 sziklafalat, aminek kénsárga színe volt. ilyet még nem láttam. lépcsők is vezettek hozzá, ám a nagy párában nem láttam a végét, meg outi cipőben úgyse topogtam volna nedves köveken és nedves fákon. 1x csak nagy reccsenést hallottam. mi ez? először azt hittem, dörgés. aztán: vonat? itt? a semmi közepén? lehetetlen. álldogáltam 1 db-ig, mire megérkezett a zajforrás 3 billencses teherautó képében. ezek úgy rongyoltak lefelé, mintha biztosan tudnák, hogy nem lesz szembeforgalom és kitűnő az út... elég félelmetes látványt nyújtottak.
a tóig 5 km-t tettem meg, és fogalmam nem volt, mennyi van még hátra. rémlett, hogy van vmi kis világháborús emléktábla, és hogy igazából semmi nem jelöli a hágó tetejét. araszolgattam fölfelé, és 1re kevesebbet láttam. örültem, hogy pár méterre legalább tiszta a kép, és semmiféle autós nem ijeszteget. alapban síri csend honolt, így könnyen meghallottam volna, ha közelít vmi gépjármű, s időben le tudtam volna húzódni. aztán bevillant, hogy kb. 10 km hosszú a big aljától a tetejéig, lassan fel kéne érnem. a felhők elkezdtek kidurranni, s finom permet hullott rám. elég hűvös volt, s a hiszti6árhoz közeledtem :) abban bíztam, hogy ez a hágó 1 1xű hegy, úgy mondom, hogy csak emelkedik, nincs benne szintvesztés. így könnyedén megtalálom a tetejét. ahol elkezd lejteni, az a teteje, és én szépen visszafordulok. ez be is következett a tűrés6árom környékén. gyökketővel elkezdtem gurulni a köves, szakadozott és vizes úton. ekkor láttam meg a háborús emlékművet- jó helyen járok! megettem 1 banánt, felvettem a széldzsekimet, és ugyanazzal a sebességgel, amivel fölfele jöttem, megkezdtem az ereszkedést. kb. 5x álltam meg. nyakam, combjaim, karjaim totál elgémberedtek. a kezeim és a nyakam a fékezéstől. a combjaim meg? azon a terepen nem lehetett nyeregben maradni. így lebegve rendesen megpróbált ez a big. alig vártam, hogy a biztonságos aszfalton tudhassam magam. nem volt 1 nagy élmény. technikai tudásomat csiszolnom kéne. tudásomat? azért azt nem mondanám :)
innentől fogva már nem érdekelt, hogy esik -e vagy sem. ugyanis ott volt előttem a papuk sima kacskaringós aszfaltja, ami kárpótolt újra a lejtmenet megpróbáltatásaiért. az út széle horvátországban sem mentes mindenféle síremlékektől, de láttam 1et, ami komolyan elgondolkodtatott, hogy miért nem tiltják be őket. a sír a hegyen, lejtőn, a padkától 1 méterre körbe van véve kovácsoltvas kerítéssel, aminek minden 1es darabja nyíl alakban végződik. speciel ide nem szívesen borulnék bele autóval sem, nemhogy biciklivel. ilyet miért engedélyeznek?!
slatinába nagy örömmel hajtottam be, ui. 1) vártam a bírkákat meg a bácsit, de ők eltávoztak már a munkából 2) 1 jó kis horvát pékáru után áhítozott a szervezetem 3) hátszél volt.
a pékségből sms útján tájékoztattam tesómat, hogy megcsináltam, minden fasza, amikor beértem, nekiállt esni az eső, de már nem érdekelt, mert a hátszél kisebbítette a megázás miatti kényelmetlenségeimet.
szóval a beváltott 50 kunából elköltöttem 6-ot 2 db péksüteményre.
aztán kiszabadultam az esőbe. szerencsére a kamionok száma lecsökkent, és hopp, nem 23-mal mentem, hanem ált. 35 fölött. egészen addig tudtam figyelni a sebességemet, míg a sok víztől le nem állt a km-órám. így már szinte öröm volt az alföldi biciklizés. nem érdekelt, hogy szarrá ázok, hiszen a táborban vártak a száraz ruhák, s másfél órát adtam magamnak, hogy hazaérjek. locsi-pocsi. éreztem, ahogy nyomja ki az első kerék a vizet, éreztem az ellenállást. amikor vízügyileg elérem a steady state-et, akkor a legjobb: minden mind1, jöhet bármi. kivéve a defekt.
az 1ik falun keresztülhaladva, balra néztem, láttam, hogy a kocsma eresze alatt poharazgatnak az öregek. megláttak, felálltak, és megtapsoltak! ez nagyon jólesett. új erőre kaptam tőle. a bíztatás, az ilyen spontán megnyilvánulás nagyon sokat tud adni. ez volt bennem: érdemes volt megszületni. sokszor gondolom ezt, de vannak kitüntetett pillanatok, amikor különösen érvényes ez.
elgurguláztam donji miholjacig, ahol már alig hullott az égi áldás. drávaszabolcstól harkányig volt bicikliút, immár nem voltam rest használni, ui. az országútnál jobbminőségű volt.
3 körül értem haza.

hogy volt az este?
jó volt.
babgulyást főztünk. főztek a srácok. kornél és sanyi. én is kimentem hozzájuk a kertbe lotyogni meg inni. mond6om, jót szórakoztunk. a srácok igazán tisztességes szakácsok voltak! főzés és vacsora után is kivették a munkából a részüket. és baromi jót főztek. mmmmmmmm. jaaaajjjj. nemtom hogyan volt az este meg a késő délután.
biztos jót szórakoztunk és sokáig.

szombat
kialudtam magam úgy-ahogy. mivel jobb 5letem nem volt, így elmentem biciklizni 1 kis körre. gondoltam megnézem villányt. beleteszek a biciklimbe 70 km-t, s az elég is lesz a 7végére, mert vasárnap még úgyis el kell tekerni pécsre. azt a szállítási tortúrát senkinek nem kívántam, amit előzőleg eljátszottunk :)
apát felhívtam, hogy megnézném magamnak a pistát, akitől a bort szokták venni annakidején. ő villányban tevékenykedik.
siklóson megint keresztül kellett menni. itt van bicikliút, de szerencsére nem jött 1 rendőr sem, aki rákényszerített volna. nagyharsány után villányig van 1 csinos kerékpárút, amin 1 db-ig tudtam is menni, azonban a nemtomhányadik homoklefolyásnál kimentem az útra. úgy értem, hogy  a bringaút pont a szőlődomb aljában kanyarog, a talaj homokos, és az eső rámosta 1 csomó helyen a homokot a bicikliútra. nem akarom ecsetelni, mekkora élmény és biztonság rámenni 1 ilyenre... pista telefonszáma későn érkezett meg. az ismeretlen ismerős. apával beszéltem telefonon, és mondta, hogyan örült volna nekem. de lehet, hogy láttam őt, amikor pakolt ki a fehér opeljéből. csak nem tudtam, hogy ő az. a pincéjüket nem találtam meg. a szoborpark felé van. oda 1 k. meredek -igaz rövid- út vezet fel.
végiggurultam villányon. nagyon szép volt. ott kellett volna megállnom kajálni. olyan takaros volt. villánykövesd azonban túltett villányon. és nem volt nálam fényképezőőő. nagyon sajnáltam. 1 halom gyönyörűség. ék-szer-doboz- így nevezem el. a régi, ütött-kopott vagy felújított pincék látványa lenyűgöz. belesimul a tájba. látom magam előtt a gondos-szorgos kezeket, borospoharakat, vidám embereket. mintha az ember 1 lenne a Földdel. én nem csodálom, hogy a borban annyi minden koncentrálódik. annyi íz. régebben nem értettem, mit lehet 1 boron elemezni órákig? hogy különbözhetnek ennyire? gyümölcsös íz? de hogy, amikor szőlőből van? és 1általán mit izélnek? a szőlő is gyümölcs. ám mostanra nem azt mondom, hogy megértettem, de közelebb vagyok hozzá, kezdem megérteni a bor körüli felhajtást.
palkonyáról se feledkezzek meg, az is 1 gyönyörű falu.
újpetrén megálltam 1 parkban kajálni. itt majdnem elhagytam a km-órámat. itt fikázódok 1 kicsit. agyrém, hogy van vmi -feltételezem- eu-s pénz, s akkor a faluban kialakítanak 1 parkot. semmi értelme a semmi kellős közepén. megközelíteni nem lehet, mert az ösvények a járdától y méterre kezdődnek. csak úgy oda van szórva minden. semmi koncepció. akkor festenék ki inkább az iskolát. vagy ilyesmi. nálunk, a faluban is van 1 kis tó, amin keresztülvezet 1 híd. azt az érzést kelti bennem, mint 1es művészek öncélú képei. csak azért csinálták oda, mert el kellett költeni a pénzt. és kilóg a tó fenekét borító fekete fólia, csupa alga minden. blöá.
amikor épp elindultam lihegés a hátam mögött- szint megijedtem. hát 1 biciklis volt. megelőzött, én mentem utána. nem erőltette meg magát. volt rajta 1 rajtszám, kérdeztem, verseny van? nem, csak rajta maradt. elkezdtünk beszélgetni. kérdezte, pécsi vagyok -e. mondom nem, csak úgymond nyaralok. na,a zért, mert akkor ismernie kéne engem. lazába nyomtuk meg dumáltunk. jólesett végre valakihez szólnom 1 biciklizés alatt. harkányig jöttem vele. neki van edzője és triatlonozik. visz némi tudatosságot a biciklizésbe/felkészülésbe. nekem nemtom, hogy van -e edzőm vagy nincsen... :)
szombaton nagyon éreztem a nevoljos pass áldásos 6ását, azaz fájt a nyakam, és nem volt kedvem tovább tekerni, pedig ezzel a sráccal jó lett volna menni még 1 30-ast.
ezért
el6ároztam, hogy
bemegyek a gyogyófürdőbe, és
kikúrálom magam.
nézzük, valóban 6ásos -e?
a többiek mondták, hogy a NEO-sokat ingyen beengedték. tehát így jutottam be én is a fürdőbe nulla forintért. útbaigazítottak, mi merre. természetesen a szaunában kezdtem. hú de jó volt. rálocsoltam az izzó kövekre némi vizet, és iz-zad-tam. csak én voltam bent. csurgott rólam a víz, égett a zsííír.
aztán jött a hidegzuhany. majd megállt a szívem.
majd a medence a különböző irányból érkező vízsugarakkal. jó sok időt eltöltöttem itt. elképzeltem, ahogy kilazulnak az izmaim, s úgy lötyögnek, mint 1 úszóé. de koránt sincs annyi izmom hehe. a legnagyobb meglepetés pedig az volt, hogy volt 1 ilyen vízcsapszerű izé, amiből felülről jött a víz, pont a nyakamra. pár percig masszíroztattam vele a nyakamat, és elmúlt a horvátországban szerzett nyakfájásom!
utána levezetésképpen bementem 1 körre a szaunába, ugyanis elkezdtem fázni a medencében.
beállítottam a homokórát, leheveredtem a legfelső polcra és .... elaludtam. nem sokat, kb. 5 percet. nem locsoltam előzőleg vizet, ezért le se izzadtam. letámolyogtam locsolni, majd megkezdtem az izzadást. hú, de jó volt.
kiélményfürdőztem magam, és távoztam.
újjászületve.

(búcsú)este
elmentünk pécsre. 1 csomót sétáltunk meg röhögtünk. látvány volt a NEO-s csapat a 3 kerekesszékessel meg a sok okos kutyával. és a népek nem is tudták, amit mi igen: hogy gabi úgy rodeózik a pécsi utcákon a kerekesszékével és a mosolygós arcával, hogy alig lát, és mi mondjuk neki, hogy jobbra/balra/lassíts.
ami a szálláson volt a pécsi kiruccanás után, azt leír6atlan. annyit nevettünk (meg ittunk), hogy belefájdultak a tagjaink. ricsi sztorizott ezerrel, meg mindenki mondta a hülyeségeit és szivattuk 1mást.
ezért az estéért is érdemes volt megszületni.
nem tudok idézni. ez olyan tökéletes jelen volt, mint legurulni 1 kacskaringós lejtőn.

mást nem fűzök hozzá, így is elég hosszú lett ez a bejegyzés.
400 km összejött ezalatt a 4 nap alatt.

eRa, köszönöm, hogy meghívtál !

1098

1098
az új háromlabdás (kaszkád) rekordom. végre 1000 fölött vagyok.
az az érdekes, hogy el6ároztam, hogy MOST rekordot döntök. és sikerült!

bicikli
mindennel le vagyok maradva.
nincs ihlet.
pedig a dolgok történnek.

pl. alpesi hajtóművel hódítom meg az olasz és osztrák hegyeket vasárnaptól. addigra ö.szedem magam fizikailag. beteg voltam, s ez kicsit lepusztított.
vasárnap kipróbáltam. jó lesz ez. nekem is kell 1 kis könnyedség. jaaaajjj, már annyira várom! végre jó utakon biciklizhetünk! és szív6ok olasz levegőt! minden évben megadatik a napfényes itálióból pár nap. de jó, hogy ezt végiggondoltam. most sokkal jobban érzem magam, mint 5 perce.

és a bianchi maratont kb. 10 km után adtam fel, mert kitört/lazult az 1ik küllőm, és totál ki kellett lazítani a féket, hogy elforogjon a kerék. így visszagurultam a rajthoz nagy bánatosan. már bőgni sem tudtam. pedig nagy gyakorlatra tettem szert sírásban az elmúlt 1 évben...

1ik du. mentem a margit körúton 2 kocsisor között. látom, hogy túl szorosan vannak az autók, nem fogok elférni. lassítok, erre a terepjáróból kinyúl a sofőr...
...és behajlítja a visszapillantót!
:)

mostanában, maikor zárójelet gépelek, valahogy nem sikerül megnyomnom a shiftet, és 8-as lesz belőle