moziban voltam, ami ritkaság nálam (a toldiban sem ittam 3 hete...). bár kb. 2 hete is megnéztem az ádám almáit. természetesen dán film. a dán filmeket nézem meg szívesen a moziban, ha már 1x rászánom magam 1 filmre. van bennük valami különös. olyan érzésem van, mintha a magyar és dán lelkek össze lennének kapcsolva. pedig tök más ország, mégis közel áll hozzám. nem tudom, dánok szoktak -e magyar filmeket nézni, és ha igen, akkor rokonlelkűeknek tekintik -e magukat a magyarokkal?
most kv. választott filmet: csak 1 szerelmesfilm.
jó volt, de túl anyg 6ással volt rám. én ált. úgy jövök ki a moziból, mint akit fejbevágtak. ezen nem kellett sírni, nevetni se nagyon, de odabaszott.
komoly volt a téma. ezek a dánok mindig érdekeset alkotnak. az 1ik jelenetben a pali rázuhant az ágyra a nő mellé, tök hirtelen, úristen, annyira megijedtem. persze ha nem lett volna hangja, akkor nem ijedtem volna meg. még avgy 5 percig az egész testemben dobogott a szívem. ilyenkor elgondolkozok, mi szükség van erre, hogy végigizguljak 1 filmet, minek megyek moziba? még a dallason is képes voltam izgulni. biztos ezért is van az, hogy havonta kb. 1 filmet ha látok. igazából max. moziban nézek filmet. hát nem túlzottan érdekel a kultúrának ez a része. nem vagyok 1 izgága alkat, de nehezen bírok ki 1 filmet 1 helyben ülve végignézni. technikailag le vagyok maradva, így dvd meg hasonlók sem játszanak. el se bírom magamról képzelni, hogy beüljek a tévé elé vagy a video elé bambulni. mind1, mások vagyunk mindannyian.
szóval ez a film rettenet volt amúgy. örültem, hogy kiérek a moziból, és biciklire ülhetek. valamennyire elvette a nyomasztó érzést a tekerés. persze apetőfi hídon figyelni kell.
a kocsmában le is hajtotam 1 fél rumot, hogy oldja a feszültséget. sikerült. leküldtem még 2 sört, és előbb elaludtam, mint b.
na, megyek kőszegre, viszlát bp.
2008. november 28., péntek
2008. november 26., szerda
vacsoránk: lapin aux olives
a vacsoranyuszi ihlette a rajzot. van ahol nyulfinak említik a nyulat. persze csak a fiatalt. milyen vicces: nyulfi.
(most dühös vagyok.)
az étel elkészítésének az előzményeit nem írom le, mert az nem vetne jó fényt rám és még... azt se merem leírni még hova nem vetne jó fényt.
amúgy a netről szedtem a receptet. és a szerint azért ezt választottam, mert olajbogyó kell hozzá. van benne valami. nagyon szeretem az olajbogyót, bár a) autentikusat csak 1x ettem. na az totál más volt, meg csípett is, mert istentuggya, hogy volt elkészítve b) kijönnek tőle a pattanásaim, úúúúú.
de legalább a pedált kicseréltem az új bringán. és nem estem le a bicikliről idefele jövet.
a nagy gondolatok kimentek a fejemből. helyette maradt a gondolatok olat nélkül.
még le akartam írni, hogy vettem ecseteket+3akvarellpasztillát v mi az. ötezer. költök, mint a tyúkanyó. és olyan ecsetet láttam, amin a szőrök helyett szilikon vagy gumi van. ilyen lötyögős, rugalmas. tökjól nézett ki. hát ha a nyúlfit viccesnek találtam, akkor ez az ecset még viccesebb volt.
több vicc nincs. csak komolyság. meg gondolkodnivaló, ejj...
2008. november 25., kedd
hóesésben biciklizni...
...nem is rossz. 1 igazán zavarót találtam benne tegnap: hogy a fejem és a szemüvegem közé behullanak a hópelyhek, és ha a gonoszabb fajtából valók, akkor mint 1 apró kés, belevágnak a szemembe, és az legalább fél pillanatig nagyon fáj. szerencsére azért látok tőlük. vagy lehet, hogy a fél pillanat alatt 1általán nem látok semmit? olyan gyorsan történik, hog ynem tudom megállapítani. és persze ráesik a szemüvegemre a hó, az is korlátoz. akkor megállok, elkezd párásodni, s alig várom, hogy újra indulhassak, legalább a pára ne homályosítsa el a tekintetemet. azt 1edül az alkoholgőznek engedem meg :) tegnap még annak sem. ui. bevallom, kicsit izgultam, mi lesz este, ha jövök haza az örsről. vajon fagyni fog -e? nem fagyott. persze tiszta dzsuva lettem, de az nem érdekelt, jól lehetett jönni a kerepesin, semmi forgalom. kifelé meg a pillangú utcától az örsig dugó volt. na az iylet szeretem, amikor alig haladnak 2oldalt az autók, én meg suhanok köztük. ez most valóban jól jött, mert így nem fröcskölték rám a vizet, és biztonságban halad6tam.
amikor csatakosan tekertem, nekiálltam röhögni, hogy én hülye vagyok, nem is bátor. sajnálom a bkv jegyre a pénzt, inkább szarrá ázok 1 este 2x, mert megfelelő felszerelésem sincsen. tényleg sajnálom. bliccelni meg nem tudok, nem vagyok én ta, akihez oda se mernek menni az ellenőrök, pedig fehér, csak magas, és tud zordul nézni. sajnálom.
öh, lehet kéne 1 dioptriás bicikliszsemüveg. ebben az évben már másodszor gondolkoztam el rajta. ami annyit tesz, hogy sosem lesz, haha.
a névrövidítések mellé rakjak pontot? valaki mondja meg.
2008. november 24., hétfő
leesett az 1. hó
több nap eseményeit kell lejegyzetelnem (hosszú lesz):
szerda
bűnös vagyok, amiért a karinthyn a 4 db vészvillógós terepjárót nem jelentettem a rendőrségnek. fene a bizonytalanságomat meg agyávaságomat és lustaságomat. ki kéne belőle nőni.
de utána: bementünk 1 sörözőbe, ahol kiittuk őket a forraltborukból. nem volt nehéz, mert csak 5 pohárnyi volt, nem kell mindjárt arra gondolni, hogy alkoholisták vagyunk. utána kértem 1 korsó sört (hb). belekortyoltam, s azt hittem, rögtön ki is köpöm, de az illendőség kedvéért lenyeltem. talán a bor után van ilyen szar íze? még többször próbálkoztam, ám hiába, uo. szarnak éreztem. ha már a szabálytalanul parkoló autókat nem jelentettem, így vettem a bátorságot, s fizetéskor megjegyeztem, hogy eléggé érdekes volt ez a sör. így nem fizettették ki... ettől sem lettem jobban. azt mondták a rádióban, hogy a vendéglátóhelyeken túl gyakran mondjuk a pincér kérédésére, hogy finom volt a kaja, és nem szólunk, ha kifogásolnivalónk van. és amíg így járunk el, addig nehezebben jön a változás is. a fogyasztói jogaink...
csütörtök
nem lóhalálában, hanem éhhalálában értem haza. a brokkolis tészta ízre nem tudom, hogyan sikerült, mert annyira elsóztam, hogy a són kívül más ízt nem éreztem. még sosem sóztam el ennyire ételt... el is gondolkodtam, vajon kibe vagyok szerelmes? de nem találtam senkit, akibe lehetnék. megint megdöntöttem a közmondást...
arra jó volt a sok NaCl, hogy gyorsabban csússzon a sör. amikor megérkeztem a kuplungba, már páran ott üldögéltek 2 asztalnál. nagy lendülettel könyököltem rá az 1ikre, mely nyomban kissé megrogyott. szerencse, hogy a sörből már leittam, így nem folyt ki. rövid tanakodás következett, hogy ezt az asztalt innen el kell távolítani, hozni helyette 1 másikat, mert csúnya vége lehet így az italjainknak. megkérdeztük a pincérleányt, aki nem ellenkezett, és hozzátette, hogy a többi asztal is hasnló konstrukció. elképzeltem, amint tele van a kuplung, minden asztalnál varázsszóra megtámaszkodnak a vendégek, s az asztalok összeroskadnak, dőlnek kifele a pálinkák, sörök, fröccsök, rá a földön hagyott táskákra, bőröndökre.
nagyon szép este volt ez, csak a hazamenetelre nem emléxem. előfordul...
péntek
a csontkovács kikészített. még most is érzem.
szerencsémre esőben biciklizhettem sashalomra. az elején ideges voltam főleg azért, mert nem tettem el a hátsó villogót, s így bicikliutaznom kellett valamennyit. nem sokáig bírtam,hisz a kerepesivel párhuzamosan vérlázítóan szar az az út. az eső 1 idő után nem érdekelt. valahogy megnyugtat a csapadék, csak nehéz elindulni. elindulni mindig nehéz...
aztán tortát sütöttem. sajnos nem lett vmi szép. sőt. utálom, hogy nem tudok olyat csinálni, mint ami a fejemben van. gyakorolnom kéne. áhh. ez a finomabb, mint szebb kategória lett kivételesen és nem fordítva.
mire befejeztem a sütést, már totál kész voltam, és az éjfélt is elkongatták a harangok. és haza kellett bicikliznem. és otthon észrevettem, hogy a hátsó villogó a táskámban...
redőny leereszt, zuhany, ágy, telefon kikapcsol.
szombat
olyan remekül aludtam. 11 után keltem fel. elhoztam az új biciklit, piacozás, takarítás. noigen, kicsaptam a szőnyegeket az erkélyre, 1x csak odapillantok, hát belepte őket a hó. feldolgoz6atlan, hogy ilyen korán megkezdődött. latolgattam az esélyeimet, hogy mi lesz este, el tudok -e menni forraltborpartira biciklivel vagy sem. aztán megfőztem az ebédet. munkatársaim szerint elég bizarr, de nekem bejött.
mivel tőlem függött a forraltbor (én profi vagyok benne b szerint), igyekeztem 5-re odaérni: 5-kor indultam el. meglepődve tapasztaltam, hogy szakad a hó. elképzeltem amint a slick gumival csúszkálok az úton, és jobb esetben nem esek le. megnyugtattam magam, hogy conti contacttal is biztos csúszkálnék. már 2 perc múlva alig láttam valamit a szemüvegemen megtapad hópelyhektől, a szél pont a jobb fülembe fújta a havat, és a szemüveg meg a fejem közti réseken is tolta 1enesen a szemembe a menetszél meg a "rendes" szél. nagyon remeknek ígérkezett ez a pár km-es túra. az utakon alig volt autó, biciklis is csak 1, aki felkiáltott engem meglátva: éljenek a biciklisek! nevettem (azért világítása lehetett volna...). nem is volt rossz hóban tekerni*. 1. kicsúszásom akkor történt, amikor a bicikliútról át akartam térni a jászaira. tényleg gyökkettővel kellett haladnom. azon a kis emelkedőn természetesen nem bírtam feltekerni, mert folyton kipörgött a kerék. tolta a szél az arcomba a havat, tényleg alig láttam. hát mondom, mi lesz, nem akarom tolni a biciklit. a híd lejtős részén könnyebben ment. jó előre behúztam a féket. de amikor van az a (hó miatt ugye) viszonylag meredek rész, amikor átvezet a rakparti bicikliútra, na az dúrva ott (mind2 csusszanás jelölve) kicsúsztam, hiába óvatoskodtam. a szemüvegemet megpróbáltam letakarítani, majd kihúztam az autók közé. több bohóckodást nem vállaltam volna a bicikliúton. a bem rkp-on meg a fő utcán tökjó volt az út, a hó is csak szállingózott. a kesztyűmre ráfagyott a hó. örültem, hogy megérkeztem, és 4 emeletet kell cipelni kk-t.
a buli remekül sikerült. életemben annyi pálinkát összesen nem ittam, mint most. najó, ez túlzás, de tényleg sok volt.
részletesen nem írom le, mert a k k o r volt vicces megélni. asszem szerencsémre hajnalban/éjjel nem találtuk a kulcsot, így nem tudtam kimenni a lakásból, kénytelen voltam ott aludni. alvás nem sok volt, mert a szomszéd horkolt, álmában kiabált. meglepődtem, hogy miért zavar engem részegen a horkolás, miért nem alszok én is. ez már az a mennyiségű szesz volt, miután már csökken az alvóképességem?
vasárnap
erről nem írok. az új bicikli végett. mert csak ideges leszek. és fájt a fejem. a spar borok után nem csoda ( vagy a mennyiség is közrejátszott?). de amikor rászántam magam, hogy beveszek 1 algo-t, rögtön megszűnt a fejfájás. azt tapasztaltam még a fejfájással (ha piálás után következik be) kapcsolatban, hogy ha eszek valamit, akkor hajlamos elmúlni, nem kell gyógyszer. ha éjjel (fél)részegen állok neki enni, reggel ált semmi bajom nincs. mindenképp enni kell. meg sok vizecskét inni.
és mikor lesz már nyár?! rettenetesen utálok fázni! és korán sötétedik. kiábrándító. hideg kezek, hideg lábak, száraz bőr, téli bohócruha. nem csoda, ha nem kedvelik a bicikliseket- ahogy pl. én ki tudok nézni... ki kell találni a stílusomat, haha. az a baj, hogy sokba kerül. így marad a bohócöltözék és az élmény.
*1. hóbantekerős élényem még fiatal 1etemista koromban történt egy decemebr 23.ai vagy 24.ei napon. tesóm javasolta, hoyg próbáljuk meg. szó nélkül bele1eztem, pedig tudom magamról, hogy félős vagyok, és csak az esésre tudok koncentrálni. bár jó eső vagyok, azt meg kell hagyni, erősek a csontjaim, mint az állat, mondta is a fogorvosom, hogy remek állkapcsom van, jó masszív. tehát csodás csontjaim vannak, kopp-kopp. szóval kihúztunk a rétre, amit ~40 centis
hó fedett. én 1 szál melegítőben, sportcipőben, jellemzően abban a ruhában, amiben bent si szoktam lenni télen. plusz ruhadarabként a cipőt és a sapkát említhetjük. mutter mindig is ki volt ezen akadva, hoyg folyton meg akarok fagyni, bent több pulóver van rajtam, mint kint, ki érti ezt? tehát 5 perc telt el, mire felszálltam a biciklire. nagyon röhögtem. sok részletre nem emléxem már, az maradt meg bennem, hogy a felszántott, fagyott földön sikerült nyeregbe pattannom valamely csoda következtében, és nem elindultam. megállni nem akartam, mert tudtam, hogy utána újraindulni képtelenség. ott zötykölődtem ahullámos szántáson, nevettem, szerintem agyrázkódást is kaptam. hát nagyon vicces volt. további karácsonyi történeteket később fogok közölni. most befejezem. pá.
szerda
bűnös vagyok, amiért a karinthyn a 4 db vészvillógós terepjárót nem jelentettem a rendőrségnek. fene a bizonytalanságomat meg agyávaságomat és lustaságomat. ki kéne belőle nőni.
de utána: bementünk 1 sörözőbe, ahol kiittuk őket a forraltborukból. nem volt nehéz, mert csak 5 pohárnyi volt, nem kell mindjárt arra gondolni, hogy alkoholisták vagyunk. utána kértem 1 korsó sört (hb). belekortyoltam, s azt hittem, rögtön ki is köpöm, de az illendőség kedvéért lenyeltem. talán a bor után van ilyen szar íze? még többször próbálkoztam, ám hiába, uo. szarnak éreztem. ha már a szabálytalanul parkoló autókat nem jelentettem, így vettem a bátorságot, s fizetéskor megjegyeztem, hogy eléggé érdekes volt ez a sör. így nem fizettették ki... ettől sem lettem jobban. azt mondták a rádióban, hogy a vendéglátóhelyeken túl gyakran mondjuk a pincér kérédésére, hogy finom volt a kaja, és nem szólunk, ha kifogásolnivalónk van. és amíg így járunk el, addig nehezebben jön a változás is. a fogyasztói jogaink...
csütörtök
nem lóhalálában, hanem éhhalálában értem haza. a brokkolis tészta ízre nem tudom, hogyan sikerült, mert annyira elsóztam, hogy a són kívül más ízt nem éreztem. még sosem sóztam el ennyire ételt... el is gondolkodtam, vajon kibe vagyok szerelmes? de nem találtam senkit, akibe lehetnék. megint megdöntöttem a közmondást...
arra jó volt a sok NaCl, hogy gyorsabban csússzon a sör. amikor megérkeztem a kuplungba, már páran ott üldögéltek 2 asztalnál. nagy lendülettel könyököltem rá az 1ikre, mely nyomban kissé megrogyott. szerencse, hogy a sörből már leittam, így nem folyt ki. rövid tanakodás következett, hogy ezt az asztalt innen el kell távolítani, hozni helyette 1 másikat, mert csúnya vége lehet így az italjainknak. megkérdeztük a pincérleányt, aki nem ellenkezett, és hozzátette, hogy a többi asztal is hasnló konstrukció. elképzeltem, amint tele van a kuplung, minden asztalnál varázsszóra megtámaszkodnak a vendégek, s az asztalok összeroskadnak, dőlnek kifele a pálinkák, sörök, fröccsök, rá a földön hagyott táskákra, bőröndökre.
nagyon szép este volt ez, csak a hazamenetelre nem emléxem. előfordul...
péntek
a csontkovács kikészített. még most is érzem.
szerencsémre esőben biciklizhettem sashalomra. az elején ideges voltam főleg azért, mert nem tettem el a hátsó villogót, s így bicikliutaznom kellett valamennyit. nem sokáig bírtam,hisz a kerepesivel párhuzamosan vérlázítóan szar az az út. az eső 1 idő után nem érdekelt. valahogy megnyugtat a csapadék, csak nehéz elindulni. elindulni mindig nehéz...
aztán tortát sütöttem. sajnos nem lett vmi szép. sőt. utálom, hogy nem tudok olyat csinálni, mint ami a fejemben van. gyakorolnom kéne. áhh. ez a finomabb, mint szebb kategória lett kivételesen és nem fordítva.
mire befejeztem a sütést, már totál kész voltam, és az éjfélt is elkongatták a harangok. és haza kellett bicikliznem. és otthon észrevettem, hogy a hátsó villogó a táskámban...
redőny leereszt, zuhany, ágy, telefon kikapcsol.
szombat
olyan remekül aludtam. 11 után keltem fel. elhoztam az új biciklit, piacozás, takarítás. noigen, kicsaptam a szőnyegeket az erkélyre, 1x csak odapillantok, hát belepte őket a hó. feldolgoz6atlan, hogy ilyen korán megkezdődött. latolgattam az esélyeimet, hogy mi lesz este, el tudok -e menni forraltborpartira biciklivel vagy sem. aztán megfőztem az ebédet. munkatársaim szerint elég bizarr, de nekem bejött.
mivel tőlem függött a forraltbor (én profi vagyok benne b szerint), igyekeztem 5-re odaérni: 5-kor indultam el. meglepődve tapasztaltam, hogy szakad a hó. elképzeltem amint a slick gumival csúszkálok az úton, és jobb esetben nem esek le. megnyugtattam magam, hogy conti contacttal is biztos csúszkálnék. már 2 perc múlva alig láttam valamit a szemüvegemen megtapad hópelyhektől, a szél pont a jobb fülembe fújta a havat, és a szemüveg meg a fejem közti réseken is tolta 1enesen a szemembe a menetszél meg a "rendes" szél. nagyon remeknek ígérkezett ez a pár km-es túra. az utakon alig volt autó, biciklis is csak 1, aki felkiáltott engem meglátva: éljenek a biciklisek! nevettem (azért világítása lehetett volna...). nem is volt rossz hóban tekerni*. 1. kicsúszásom akkor történt, amikor a bicikliútról át akartam térni a jászaira. tényleg gyökkettővel kellett haladnom. azon a kis emelkedőn természetesen nem bírtam feltekerni, mert folyton kipörgött a kerék. tolta a szél az arcomba a havat, tényleg alig láttam. hát mondom, mi lesz, nem akarom tolni a biciklit. a híd lejtős részén könnyebben ment. jó előre behúztam a féket. de amikor van az a (hó miatt ugye) viszonylag meredek rész, amikor átvezet a rakparti bicikliútra, na az dúrva ott (mind2 csusszanás jelölve) kicsúsztam, hiába óvatoskodtam. a szemüvegemet megpróbáltam letakarítani, majd kihúztam az autók közé. több bohóckodást nem vállaltam volna a bicikliúton. a bem rkp-on meg a fő utcán tökjó volt az út, a hó is csak szállingózott. a kesztyűmre ráfagyott a hó. örültem, hogy megérkeztem, és 4 emeletet kell cipelni kk-t.
a buli remekül sikerült. életemben annyi pálinkát összesen nem ittam, mint most. najó, ez túlzás, de tényleg sok volt.
részletesen nem írom le, mert a k k o r volt vicces megélni. asszem szerencsémre hajnalban/éjjel nem találtuk a kulcsot, így nem tudtam kimenni a lakásból, kénytelen voltam ott aludni. alvás nem sok volt, mert a szomszéd horkolt, álmában kiabált. meglepődtem, hogy miért zavar engem részegen a horkolás, miért nem alszok én is. ez már az a mennyiségű szesz volt, miután már csökken az alvóképességem?
vasárnap
erről nem írok. az új bicikli végett. mert csak ideges leszek. és fájt a fejem. a spar borok után nem csoda ( vagy a mennyiség is közrejátszott?). de amikor rászántam magam, hogy beveszek 1 algo-t, rögtön megszűnt a fejfájás. azt tapasztaltam még a fejfájással (ha piálás után következik be) kapcsolatban, hogy ha eszek valamit, akkor hajlamos elmúlni, nem kell gyógyszer. ha éjjel (fél)részegen állok neki enni, reggel ált semmi bajom nincs. mindenképp enni kell. meg sok vizecskét inni.
és mikor lesz már nyár?! rettenetesen utálok fázni! és korán sötétedik. kiábrándító. hideg kezek, hideg lábak, száraz bőr, téli bohócruha. nem csoda, ha nem kedvelik a bicikliseket- ahogy pl. én ki tudok nézni... ki kell találni a stílusomat, haha. az a baj, hogy sokba kerül. így marad a bohócöltözék és az élmény.
*1. hóbantekerős élényem még fiatal 1etemista koromban történt egy decemebr 23.ai vagy 24.ei napon. tesóm javasolta, hoyg próbáljuk meg. szó nélkül bele1eztem, pedig tudom magamról, hogy félős vagyok, és csak az esésre tudok koncentrálni. bár jó eső vagyok, azt meg kell hagyni, erősek a csontjaim, mint az állat, mondta is a fogorvosom, hogy remek állkapcsom van, jó masszív. tehát csodás csontjaim vannak, kopp-kopp. szóval kihúztunk a rétre, amit ~40 centis
hó fedett. én 1 szál melegítőben, sportcipőben, jellemzően abban a ruhában, amiben bent si szoktam lenni télen. plusz ruhadarabként a cipőt és a sapkát említhetjük. mutter mindig is ki volt ezen akadva, hoyg folyton meg akarok fagyni, bent több pulóver van rajtam, mint kint, ki érti ezt? tehát 5 perc telt el, mire felszálltam a biciklire. nagyon röhögtem. sok részletre nem emléxem már, az maradt meg bennem, hogy a felszántott, fagyott földön sikerült nyeregbe pattannom valamely csoda következtében, és nem elindultam. megállni nem akartam, mert tudtam, hogy utána újraindulni képtelenség. ott zötykölődtem ahullámos szántáson, nevettem, szerintem agyrázkódást is kaptam. hát nagyon vicces volt. további karácsonyi történeteket később fogok közölni. most befejezem. pá.
2008. november 20., csütörtök
roppanóságy
most lesz nálunk lomtalanítás. volt 1 ágyunk. a roppanóságy. md levedlett ágyát kaptuk meg jópár éve, hogy tudjunk nálunk mindenféle embereket altatni. a hallban volt a helye egészen tavaszig(?) elnevezését kv-nek köszönheti. 1 ősrégi darab volt ez, a közepén lyukkal (kifekvésből adódó bemélyedés), így C alakban lehetett rajta leginkább kényelmesen aludni, derékfájás nélkül felkelni. jómagam csak néhányszor kényszerültem rá. vendégszeretetünket élvező barátainknak jó volt ez is, nehogy túlságosan hozzánk szokjanak, netán ide is költözzenek, mint azt gyanította minap az 1ik lakó, akit az egyszerűség kedvéért nevezzünk snidlingnek. bár kiír6nám az igazi nevét, úgysem olvassa, de hát a barátaimét sem írom ki, vele sem kivételezek.
idecsillagoznám be egy levélrészletemet, ami azroppanóságyon gondolkodva jutott eszembe. mivel retrónak is tekinthetjük. mint a szimpla n. szórakozóhelyünket. íme:
1x bemutattam n+b-nak, h miért kerül a szimplában 400ba (min másfél éve) 1 korsó sör: "meg kell fizteni a hangulatot, a lomtalanításról összeguberált bútorokat..." azzal rácsaptam 1 fotelra, s olyan porfelhő szállt fel, h órákig (=óráknak tűnő másodpercekig, nehogy elhidd :) nem láttuk 1mást, és n elkezdett köhögni. ilyenek ezek a helyek. a kultiban legalább nem volt plüss, mi elhozza nekünk az elmúlt 100 év emlékét...
a roppanóságy nem csak 1-1 görbén sikeredett estére nyújtott menedéket dzs-gy+én ismerőseinknek, hanem rövidebb-hosszab ideig al6tak a menedékszállásunkon ők:
hazafele megnézem, hogy elvitték -e már új otthonába vagy végleg az enyészeté lesz. úgy beszélek róla, mintha legalább a biciklim lenne. pedig tavasz óta igazából nyűg volt mint boldogság- különösen snidlingnek.
roppanós amúgy nálunk minden: a virsli és a parketta is. a parketta az durva (a virsli az ritkaság). mióta kibontották a régi ajtótokot, és betették az újat, azóta méginkább recseg az egész szoba. a parketta olyannyira meglazult, hogy 1 pók elsétálása is meghall6ó. mi hozzászoktunk. a lakás egyedi jellegét erősíti. így legalább bizonyos, hogy 2 lábbal a földön járok.
idecsillagoznám be egy levélrészletemet, ami azroppanóságyon gondolkodva jutott eszembe. mivel retrónak is tekinthetjük. mint a szimpla n. szórakozóhelyünket. íme:
1x bemutattam n+b-nak, h miért kerül a szimplában 400ba (min másfél éve) 1 korsó sör: "meg kell fizteni a hangulatot, a lomtalanításról összeguberált bútorokat..." azzal rácsaptam 1 fotelra, s olyan porfelhő szállt fel, h órákig (=óráknak tűnő másodpercekig, nehogy elhidd :) nem láttuk 1mást, és n elkezdett köhögni. ilyenek ezek a helyek. a kultiban legalább nem volt plüss, mi elhozza nekünk az elmúlt 100 év emlékét...
a roppanóságy nem csak 1-1 görbén sikeredett estére nyújtott menedéket dzs-gy+én ismerőseinknek, hanem rövidebb-hosszab ideig al6tak a menedékszállásunkon ők:
- l, aki eljött a nagy nyugatról, h meghódítsa a fővárost. sikerült neki
- a, aki szintén a nagy nyugatról jött, mert otthon nem kapott állást. ott nincs is TB palota
- t, aki délről fogtechnikusként. nem sokáig bírta.
- tesóm, aki Mn-életi válságban volt, azóta kilábalt
- csngy, a vasutas
- szerintem kihagytam pár embert és be is tettem?:
- nz, a csavargó (?)
- k, aki nem is biztos, h k, mert annyira kevesett időzött nálunk, hogy még a nevét sem jegyeztem meg (csak a kulcsokat felejtette magánál...)
hazafele megnézem, hogy elvitték -e már új otthonába vagy végleg az enyészeté lesz. úgy beszélek róla, mintha legalább a biciklim lenne. pedig tavasz óta igazából nyűg volt mint boldogság- különösen snidlingnek.
roppanós amúgy nálunk minden: a virsli és a parketta is. a parketta az durva (a virsli az ritkaság). mióta kibontották a régi ajtótokot, és betették az újat, azóta méginkább recseg az egész szoba. a parketta olyannyira meglazult, hogy 1 pók elsétálása is meghall6ó. mi hozzászoktunk. a lakás egyedi jellegét erősíti. így legalább bizonyos, hogy 2 lábbal a földön járok.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)