a németek kevesebb sört isznak

hallatlan!
a kávérádióban mondták, hogy a németek 25 %-kal kevesebb csapolt sört fogyasztanak nemtom mióta (imre pilóta). és ez 1részt a fogyasztói szokások megváltozásának másrészt a dohányzási lehetőségek korlátozásának harmadrészt nemtomminek köszönhető. nem úgy járnak az emberek kocsmába, mint régebben. hát ez dúrva. ez a cigifüggőség. 1re nehezebben tolerálom a cigifüstöt. hissz-ti-zek miatta.

jöttem fel az aluljáróból. csepegett fentről a víz, közben szemből sütött a nap. leesett a csepp a gránitra, s ott ezerfelé porlasztódott. először azt hittem rosszul látok. de nem. érkezett a következő csepp. na, ilyet se láttam még élőben. csodás környezet volt hozzá a nagyváradtéren, haha.

nos... tegnap is láttam még érdekességeket, mert emléxem, hogy széles mosolyra nyitottam a számat többször is, ám a kiváltó okokra nem emléxem. eltűnnek az apróságok az emlékezetemből. pedig azok jobban bele szoktak ragadni, mint a nagy-ságok.

jó 7végét!
csak a szórakozáááás!

lánc

az 1sebességes biciklivel is van gond.
sejtettem, hogy nem úszom meg.
7főn a kiskörtén tekertem du fél 5 tájékán, amikor 1x csak hiába, mert nem haladtam. jesszum, mi van? félreállok, nézegetem, nem értem. nem esett le a lánc. telefonos segítséget kértem. tesómnak elhadarom, mi van, ő kérdezi, nem esett le a lán? á, nem, de várj... bazz tényleg leesett. csak nem jó a szemem. már kezdett sötétetdni, és nem hajoltam le először, csak miután tesóm szólt, akkor hajoltam le, hogy szemügyre vegyem. na, hát a rövidlátók élete ilyen.
sikerült feltenni. másnap amunkahelyen pedig -úgy gondoltam- alaposan beszorítottam és hátranyomtam a hátsó kereket. ebben is nagyot tévedtem, mert este esőben az üllői úton a népliget után leesett a lánc. remek. amíg megálltam szerencsémre senki nem ütött el. a 2. szerencse meg az volt, hogy pont a vasúti híd közelében történt, így szarráázás nélkül meg tudtam szerelni.

és ck. unokahúgom nagyon cuki volt. fürdőzés után miután tesóm bebugyolálta a törölközőbe, hozzám kérezkedett. megtörölni sikerült, de a pelenkát elég nehezen adtam rá, sőt tesóm bele is javított. de nagyon türelmes volt ck., kivárta nyugiban amíg megoldom, sőt az öltöztetésnél sem kellett utána rohannom, hanem fekve kibírta. na, hát ilyenek is vannak. csak nézek, csak nézek.

és akkor a délelőtti pozitiv döbbenetem: lehet venni már <500-ért style="font-weight: bold;">rizottó rizsáááát. tudom hova kell menni olasz élelmiszerért.
akkor együnk...

moziban voltunk

(majdnem jól tudok rajzolni painttel)
megnéztük a csirke, a hal és a királyrák c. filmet. "A franciaországi Lyonban kétévente rendezik meg a szakácsok olimpiájának számító Bocuse d’Or versenyt, ahol 24 ország csapata méri össze a tudását bizonyos kötelező összetevők felhasználásával megálmodott ételsorok elkészítésében..."

ugye mozijegyet kellett venni. csak 2 sört ittam meg a film előtt és olasz után. de ez épp elég volt a következő párbeszéd lebonyolításához:

én: helló, 4 db jegyet kérek a 9 órás filmre.
pénztárossrác: melyikre?
én: ja... az ééé-lelmiszeresre
pénztárossrác és
jegyszedő: hahaha, bruhahah, hihihihi!
és így röhögtünk mindannyian. vagyis ők biztos, én szerintem csak rajtuk.

a film 1ébként nagyon jó. én nem gondoltam volna, hogy ilyen precíznek kell lenniük a szakácsoknak. szóval tényleg olimpiai felkészülésszerű amit csinálnak. az a rengeteg nyersanyag, amit próbálnak, mire elkészül a tökéletes étel... hú nem semmi.
tökizgi lehetett úgy forgatni ezt a filmet, hogy 1általán nem tudták, mi lesz a végeredmény. a legjobb spanyol szakács bejutott a Bocuse d’Or 24 döntőse közé, és a kamera a versenyzőkkel 1ütt tudta meg, ki nyerte meg a gigászi küzdelmet.
a csúcsgasztronómiai álommásfélóra után nyomor érzés volt rágondolni a 8 forintos osan zsömlére. én reggel drágábbért vettem a zsömlét, de gondolom, majden ugyanolyan szar, mint az osanos társa. feltúrbóztam házi kenőmájassal- ennyit javítottam rajta.

a mozi után hidegzuhanyként ért, hogy esik az eső. és nem csillapodott. a nyergem totál elázott. olyannnyira, hogy kb. 5 méter megtétele után már a bugyim is vizes volt.
a felújított toldiban még nem moziztam, csak ittam. ez is 1re kevesebbszer fordul elő- drága. pedig jó hely...

reggel is esett. miután feltettem a szemüvegemet, és sasoltam ki az utcára, látszott, hogy a tócsákat nem a szél borzolja, hanem hullanak beléjük az esőcseppek. mind1. nagyon kellemes volt betekerni melóba. a víznek köszönhetően a gumiabroncsok még nagyobb zajt csapnak, így a pannónia utcán haladva hangosan gyakorol6om az olaszt a megnövekedett alapzajban. sajnos a ruháim nem vízállók. most még az esőnadrágom is beázott, pedig az nem szokott. lábfej környékén. hallattlan. hát délutánra megszárad, velem nem baszik ki itt semmiféle ruhadarab.

rendet raktam a szobában. az üllői út közelsége a falakon is nyomot hagyott. meg a számítógép is: ahogy fújta a falra aporral kevert langyos levegőt, ott maradt 1 csík. ezt akartam eltüntetni, de csak szétmaszatoltam az egészet. nem is kell kifesteni, elég ha 1 vizes rongyot nekinyomkodok a falnak, és máris kialakul az anti dalmata minta. vagy negativ dalmata. értitek?

voltam tegnap biciklis demonstráción. nem állítom, hogy kevesebb volt az újságíró, mint a biciklis. reméálem, lesz már vmi foganatja ennek a sok tüntetésnek, szájbarágósdinak. előbb-utóbb annyi biciklis lesz, hogy kénytelenek lesznek minket 1enrangú félként kezelni. meghódítjuk a várost. elkezd élni. egy pozitiv agymosásnak vetjük alá a népet. győzzön az ész, az értelem, a logika!

PRONTO. ez nem csak 1 bútortisztító, hanem az olaszok ezt mondják a telefonba, amikor felveszik. jó, mi?

még 10^6 dologról írtam volna a 7végével kapcsolatban, de kiment a fejemből a sok gondolat. kivéve egyet:
ez a havazással kapcsolatos. mert a hazafeleút utolsó 50 km-e nagyon változatos volt időjárás szempontjából. sárváron szárazság, utána nem sokkal (miután megírtam az sms-t, hogy ne fáradjon ki elém senki, majd hazagyaloglok ebben a szuper időban, most csak gyalogolni van kedvem) nekiállt esni az eső, szombathelyen már havaseső fogadott, s mire .rádócra ért a vonat és felpillantottam a rottenből (john lydon: rotten), már több centi hó borított mindent. igen esett vagy 10 cm. apa rendes volt, mert kijött elém, bár hóban is szívesen hazagyalogoltam volna, mert annyira gyönyörű volt. meg csend. éjfél volt. gyorsan nekiálltam hóembert gyúrni. nekem ez a boldogságom. pont jó volt a hó, úgy tapadt, mint a fokhagyma. persze összeomlott saját súlya alatt. ekkor vad hólapátolásba kezdtem, kezdtünk. nagyon örültem. felkészültem a reggelre, hogy jó korán kelek, és minden havat ellapátolok. boldog arccal és széjjelfagyott ujjakkal mentem a házba. kézmosás. ekkor belepillantottam a tükörbe, és megláttam, hogy kiesett az 1ik fülemből a fülbevaló. a cuki muffinos, amit b-tól kaptam. 1ből üröm vegyült az örömömbe. kiszaladtam lápával. nem találtam. azt hittem, a vonaton kiesett, beleakadt a sálamba, akármi. azért kértem a szüleimet,, hogy nyitott szemmel járjanak, és ha látnak 1 rózsaszín foltot, megfelelő óvatossággal kezeljék, lehetőleg ne tapossák meg, hanem vizsgálják meg, hátha az én gyönyörű kis muffinom.
...
és láss csodát: apa beállít másnap du. a fülbevalómmal. megtalálta az udvaron! ollé!

KAJA
a vadpörkölt nem lett annyira finom, mint a múltkor.
a diós-fahéjas keltkifli tésztáját is elszúrtam, de ez nem érződött és nem látszódott rajta.
viszont a málna charlotte-ban nem volt hiba. és eperrel készült. ehhe.
ennyi.

eső. hogy az a ....

...ezt nem hiszem el. tél közepén miért esik az esőőő?!
az is gáz, hogy amióta van bkv bérletem, azóta már 1 csomószor használtam. rossz érzés ez itt, belül, hogy így rákaptam. nem sejtettem volna, hogy ennyire mélyen érint a dolog. kialakítottam ezt a biciklizés őrületet, és ha tömeggel megyek, lelkiismeretfurdalást csinálok magamnak. ez normális? van így még vele valaki?
pl ma is tömeggel vagyok. esőben budára tekerni nem lett volna kedvem. ahova megyek du., ott jobb h anormálisabban nézek ki és illatozok, mint a bohócruhás változatom. bár a hajamt kétségkívül jól formázza a sisak. jobb is, hogy ilyen elterjedt a bukó, mert ha lobogna a hajam a szélben, akkor egészen érdekesen alakulna a fejem. persze a divatos biciklissapka erre is megoldást jelentene.

a tegnapi bablevesem egészen kiváló lett, hiába fikázták az elején a drága barátaim, hogy mi ez? főzelék? az az igazság, hogy a csipetkére ráragad a sok liszt, s az mind belekerül a levesbe, ezért jól besűríti. ezért egészen sovány kis rántást teszek bele. de 1napi állás után így is késsel kell vágni. monnyuk felfordítani nem merném a lábost, ez mégsem tojásfehérjehab, enne van súlya. hús mégsem került bele. eredetileg nem akartam, de a vendégeg húspártiak, ezért megadtam magam, ám amikor már kijöttem a boltból, akkor jutott eszembe, hogy a husikát elfelejtettem. szalonnabőrrel gazdagítottam. eléggé kijött az íze. szórtam bele 1 kis tárkonyt is, amit eddig még nem tettem. babérlevelet is. ezzel csínján bánom, nem igazán szeretem, amióta 1x elbaßtam a pejslit, mert belepakoltam 1 csomó babérlevelet. ez 1 mumus, ez a babérlevél. 1 aljas. bitang fűszer, haha.
az este nagyon jól sikerült, bár alig ittam alkoholt. annyira sokat röhögtem, hogy fájt a szám, az arcizmaim. érdekes módom arcizomlázam nem lett. 1általán létezik arcizomláz? azt tudom, hogy a nyelőcsőben előfordul. 2 esetet mesélek el:
1. eset: teleettem magam, rosszul voltam, s gondoltam rómaiasra/fotómodellesre/bulimiásra veszem a figurát, és 1 jót hányok. szinte a gyomromban jár már a mutatóujjam (szájnyíláson át közelítve), még mindig nem jött semmi. így hát abbahagytam a kísérletezést. másnapra a szervezetem megbosszulta az erőszakos beavatkozást, és nyelőcsőizomlázam lett a sok hányingerkeltő ujjmozdulattól.
2. eset: analitika labor. gyakoroljunk pipettázni. egész labor alatt csak szívogattam a rohadt pipettát. átalakultak a fejemben a nyomásviszonyok. másnap nagyon éreztem a nyelőcsövemet. nem értettem, hogy mitől van ez az izomláz, amikor nem dugdostam le az ujjamat a torkomon, hogy hányjak. aztán később rájöttem: annyit pipettáztam, hogy nyelőcsőizomlázam lett.

hát így állunk.
előttem a 7vége stb.

a kirándulás folytatása január 20-ról

tehát forraltboroztunk és vártunk. persz eközben beszélgettünk is. lacibácsi 2x jött be rakni a tűzre, tesóm kínálta pálinkával, amit el is fogadott. én is ittam velük. ízlett az öregnek. én nem értem, hogyan ízlik valakinek 1általán a pálinka. én 1x ittam olyat, amitől nem kezdtem el kígyózni. azt is csak azért nem, mert letompít6ott a sok bor, amit előtte megittam. lacinéni küldött egy kis zserbót nekünk- nagyon kedves volt ez tőle. és finom is, mmmm.
a tésztához a vizet 1x már felforraltam, de még mindig nem érkeztek meg nz-ék. aztán 1xcsak igen. a 2kg száraztészta nagyon vad 5letnek bizonyult, de megvettem. az 1 kilóból is annyi lett, hogy másnap kiborítottuk a maradékot. pazarlás. ételt kidobni? ilynekor mindig lelkiismeretfurdalásom van. szerencsére ritkán fordul elő.
aztán nevtegélés. meg pálinka. meg bor. helyi zenei tévé. amúgy vmi román adó volt. barnás árnyalatban.
chaplin filmet néztünk, amíg fürdőztek a többiek. hiába spóroltak a melegvízzel, még n. is, mégis elfogyott. én így reggelre hagytam a zuhanyt, ui. extrahideg víz jött a csapból, amitől minimum megállt volna a szívem. chaplin filmet 500 éve láttam utoljára. ez vmi hitleres volt, újragondolva. annyit nevettem, azt hittem, meg-szakadok. mint a melegkonyha c. filmen. ezt is mindenkinek melegen ajánlom. fantasztikus.

vasárnap

amikor éjjel nyugovóra tértem, örömmel húztam magamra atakarót, mert gyapjuh volt, és szuper meleg. huzat is volt rajta, így nem bökött. csak n. horkolászott kicsit, a fiúk nem.
nem szívesen keltem fel, mert várt a kinti téli hideg meg a csúszkálás.
meg a száraz reggeli. viszont tesóm kakaóskalácsa isteni volt. állt vagy ötvenféle hozzávalóból, de mitcsináljak, néha kell 1 kis mesterséges a szervezetnek, fincsi, puha kalácsocska, hiszen én is csak 1 fogyasztó vagyok a 21. századból. és már az orromban érzem a cardamommal fűszerezett, diós-fahéjas cukorba beforgatott frissen kisült kelt kiflik illatát. kerek 1 napja ez jár a fejemben. 7végén ilyet sütök. imádok kifliket alakítani. olyan jó tömzsi, soxor feltekert finomságok. gyönyörű az a sok tekervény rajtuk. 1 kifli legyen finom is meg szép is. ez alap. még fejlesztenem kell az igaz, hiszen nem sikerül 1formákat csinálnom sosem, pedig az alap lenne. milyen cukrász vagyok én, he?

szóval lass...ssssan elindultunk. szép, napsütéses idő ígérkezett, az elején visszagyömöszöltem a polárt a táskámba, azt gondolván, hogy ma erre már nem lesz szükség. hát tévedtem.
turista utakon is mentünk, nem csak vaktában. nz-nak köszönhetően mindig frrestyle a gyaloglós buli. de kit érdekel, hisz' ő annyira érti mi a csízió az erdőben, hogy nyugodtan rábíz6juk magunkat. legfeljebb 1-2x eltévedünk, de az úgyis direkt van, haha.
a nap gyakran elbújt, s jött helyette az egyhangú, ködös, felhős égbolt. nem volt annyira hideg, mint szombaton, ennek ellenére mégis polárban voltam az idő nagy részében.
gyönyörű volt a téli táj a ragyogó napsütésben. végre fenyvesben is gyalogoltunk, az nagyon mesés volt. a hólepte fenyőfák között, néha 1-1 ágat elhajlítottunk, hogy átférjünk. cuki ösvények. ez télen lehet a legszebb. jajj, hát leír6atlan. ma van a magyar kultúra napja. így se megy jobban.
szóval hóban.
a bakancsom hamar beázott.
ésssö jött a napsugár az arcunkba. az tetszett a legjobban. meg persze a szombati disznók. a japánok vajon MANGAlicákat tartanak?

állandóan ilyenket kérdezgettem: a felét/harmadát/negyedét megtettük már? nem tagadom, bánkútnál már nagyon hisztis és fáradt voltam. fel se mentem a kilátóba, hanem 1enesen be a büfébe. ott kértem magamnak 1 teát, és lerogytam. a többiek elég hamar visszatértek. mire felértek, ellepett mindent a köd, tehát nem sokat veszítettem. valamenynire összeszedtem magam, ettünk csokikát, szendvicset, majd 5 óra környékén felkerekedtünk, hogy megetgyük az utolsó szakaszt. nem kell hangsúlyoznom, hogy a nap már rég az igazak álmát aludta, én rábíztam magamat a többiekre. gyalogoltunk az 1re sötétebben. senki nem hsiztizett, hogy úristen, sötét van, mi lesz. nem is volt annyira sötét a fehér hó miatt. megfogadtam, hogy ezentúl gyalogtúrára sem megyek el lámpa nélkül. nagyon jól jött volna abiciklis lámpám. a vakító fényével. így a végén már estem-keltem a rossz látási viszonyoknak és a meredek terepnek köszönhetően. de ilyenkor szint ejó esni. bele a puha hóba. ebben a sötét kiszámít6atlanságban van valami vonzó. 1edül a frász jönne rám, viszont csoportban kellmes. ilyen nehezebb körülmények között valahogy össze tudom szedni magam és feléledek. ez volt most biciklitúrán, amikor megtettük azt a >200 km-t az utolsó nap. nem éreztem fáradtságot, csak menni előre. amikor a parkban aludtunk, szóval az előtte való hosszas tekeréskor is mintha megnőtt volna a kitartásom annak elelnére, hogy ideges meg hisztis voltam. ki érti ezt? több nehéz helyzetet kéne tán átélnem, hogy megerősödjek? biztos. nem kibújni a nagy életfeladatok elől és még meg is magyarázni, hogy miért jó ez.

aztán fél 7 körül visszaértünk a szállásra.
majd haza.
az autóból alig bírtam ksizállni, mondtam n-nak, hogy lökjön ki.
megint elfogyott a türelmem.
nagyon szuper volt.
sokat kell menni atermészetben. hoyg közel legyünk... valamihez, ami nem tudom mi. már rég elfelejtettük. jesz, 1 alkalom még nem sok, de valaminek a kezdete.