no, megfőztem a petrezselymes levest. sajnos a kép homályos. van még mit tanulnom...

paradicsom

úúúúgy rászoktam a paradicsomra nyersen önmagában... szóval rászoktam. ezentúl paradicsomot fogok venni gyümölcs helyett, ha nagyon ratyi/drága lesz a gyümölcskínálat. persze télen nem, mert akkor biztos nagyon drága lesz. őszit 300-ért tudtam venni a piacon. a. szerint újpalotán már 150-ért is egész szép volt. ez meglepően olcsó. tavaly többe került. nem értem ezt. a gabonának 1ik felét elvitte az aszály, a másikat az árvíz, mi marad?
tegnap este hazafele 1 mondat motoszkált a fejemben, amit szándékomban állt leírni. valami nagy felismerés lehetett. nem elfelejtettem?!
főcukival játszottam 1 csomót. persze mutattam neki a hülyeséget, amit nem kellett volna. 1 ilyen székszerűre felállt, ugrándozott lefele róla úgy, hogy fogtam a kezét. a kő csúszik, velem nem tud elesni, de ha nekibátorodik, akkor 1edül nagyot tud zakózni. aztán e. szólt, hogy ezt nem szabad, veszélyes. erre jött a sírás, de sikeresen eltereltem a figyelmét, így csak pár másodperc volt az egész. hát ez van, nemszülői fejem nem tud szülői fejjel gondolkodni bármennyire is igyekszik. és akkor kitől tanulja meg a hülyeséget?! persze okosak ezek a kicsik, rájönnek maguktól is rengeteg dologra, nem kell őket tanítani.

ez kimaradt:

múltkor jöttünk ki éjjel a toldimoziból, és ezt láttuk: kisebb méretű emelőskocsi mögés felsorakoztatva 3 bólya. a kosárban 2 ember áll, felemelkedik, vízzel lenyomatják a közlekedési lámppa búráit (a színes karikákat), majd ronggyal alaposan áttörlik. leereszkedés, bólya összeszed, következő. az 1ik lámpa mosását végignézük úgy, hogy a takarítók is látták, hoyg feléjük bámulunk. erre nekiálltak integetni. majd amikro végeztek, továbbindultunk és integettünk újra. mire ők visszaintettek (sok volt az int...). annyira jó volt ez a néma közjáték. úgy örültem, hogy ilyet lát6tam. fene se gondolta volna, hogy ezeket a lámpákat időnként tisztítják. igaz közlekedési táblát láttam már lemosni.

a tegnapi vihar
csak előjelét tekintve volt vihar. gorombakék felhők jobbra, balra ragyogó napsütés. ilyenkor a legszebb az ég: kristáyltiszta körvonalak, ragyogó, aranyló napsütés, kontraszt. kézzelfogható közelségbe kerülnek a templomtornyok is. tisztaság.megtisztulás. baljós fények. és akkor képzeljük el, ahogya bajcsy járdán rohanok e-val magam előtt tolva a kerekesszéket, e. kezében a póráz, a kutya galoppozik mellettünk. láthatóan ő élvezte a legjobban. végre fut6. a délután számára fegyelmezéssel telt. mi röhögünk, az utcán az emberek is nevetnek, és összesúgnak, hogy nézdmá, milyen aranyos kutya. gy. és e. bepakolták magukat az autóba, én el a biciklimhez. ekkor már elkezdett esni. érdekes módon se mennydörgés, se villámlás, se szél nem volt. hirtelen totál besötétedett. kb. a madách imre utcáig jutottam, ott beálltam az árkádok alá sok embertársammal 1etemben. de! mégiscsak volt szél, mert emléxem, hogy páran a kifordított ernyőjükkel küszködtek. csodás volt. szivárványunk is lett. amikor elcsendesedett az eső, startoltam a toldiba. jól tettem, mert utánam valószínűleg leszakadt az ég. kevésbé áztam el. 1 sör után pedig nem áztam el. és még otthon bekajáltam. tegnap rengeteget ettem. a 3. gírosz is lecsúszott délután. most megcsömörlöttem tőle. nem kívánom a húst. pedig holnap a laggziban lesz. mondjuk az más.

amatőr vagyok,

betettem a hűtőbe a paradicsomot reggel, és természetesen áthűlt. mostanában kezdek rájönni, hogy sokkal jobban kijön az élelmiszerek valódi íze szobahőmérsékleten. a sajtról eddig is tudtam. a vörösbor is jobb nem jéghidegen. most melegítem a paradicsomot a zsebemben... atyááám. így nem fog felmelegedni a paradicsom. észre se vettem, hogy kiesett a zsebemből. tőlem 1ébként se melegszik fel, mert bennem hűtővíz folyik, nem vér.

vérről jut eszembe: láttam, hogy a lehel piacon véradás lesz 7végén. nem merek elmenni, hátha leszívja azt a kevés energiámat is, és még punnyadékabb leszek biciklitúrára. sajnos nehezen kelek fel. régebben mindig kipattantam. most meg? áhh. mi történhetett velem?

vérről jut eszembe: eper. ez is piros. tegnap felhívott m., hogy istenicsúcsszuper eperlekvárt főztem, r. barátjával istenítenek engem és az összes családtagomat. hát igen, eddig mindenkinek nagyon ízlet. érett, zamatos eperből lehet jó lekvárt főzni. én is megállapítottam 7fő este, hogy valóban szenzációs lett. epres joghurtot készítettem belőle. majdnem sírásra késztetett, mint a passo dello stelvio. ide megyünk. biztos szippancs lesz, de meg fog érni minden szenvedést. azt írják, hogy ezt minden bringásnak legalább 1x meg kell másznia életében. eljönnek azok a pillanatok. már csak 3 hét. fel kell készíteni a kázmért is. lesz dolog...

kádárműhelyben mértünk tegnap. ma meg a csodálatos katonákat. akik igazából nem si katonák, mert zenészek.
szóval srácnak olyna karja volt a kádárban! sovány, de tiszta izom a sok kalapálástól. minden kis izmocska tökéletesen látszott. ilyet nem lehet gyúrni. a munkásizom az igazi, a szép. inkább munkásizom+sörhas, mint konditeremizom+sörhas. van benne valami kiábrándító.

vérről jut eszembe: paradicsom. az is piros. tegnap nagyon finomat sikerült beszereznem a piacon. kivégzem az összeset. már félig felmelegedett az utolsó.
piacról jut eszembe: az 1ik eladó srác. fiatal volt, olyan arccal, akiről nem feltételetem volna, hogy piacos arc. és nagyon kedves. háááá. ilyenek vannak. nem tudom visszaidézni. olyan jólesik, ha emberszámba vesznek. sajnos nem vagyok 1 öntudatos vásárló meg ember, tehát lehet azért se kedvesek velem. akin megérzik, hogy bele lehet rúgni, abba belerúgnak. ez most kicsit erős volt, de szerintem téynleg így van. lehet ezért nem szeretek senkit se cseszegetni ok nélkül. ez az alsóbbévesek szivatása nálam kimaradt, és engem se nagyon piszkáltak sosem ilyen ügyekkel.

megettem a paradicsomot. paradicsomi volt.

párás

volt a reggel. esőerdőfeeling.
fú, a hajam nagyon gáz lett, mire beértem. megítélésem szerint a fésű jót tett volna neki. fésűm nem lévén, villával igazgattam meg 1 kicsit. este meg buli. nem kéne hajat mosni előtte. de akkor holnapra nagyon gáz lenne. és fél 7-kor legkésőbb el kell jönnöm otthonról. necces lesz.

tegnap turkáltam a lakkzira 1 felsőt. 1700 ft túl sok pénz 1 turkálós felsőért. ráadásul fekete. valami színes kell, színes harisnya, mert végül is esküvőre megyek, nem temetésre. de hát a fekete olyan jól áll...

megnéztünk a ludwig múzeumban 1 kiállítást. holland fotós képei. főleg művészekről, különös tekintettel a depeche modra. anton corbijn.