új időszámítás

kezdődött az életemben, ui.:
ú j r a   i s z o k !
ettől várom a megváltást. közben nem is ez volt a legnagyobb baj. de az legyen az én magánügyem. még bármikor visszatérhet- peszsimista mivoltomat nehogymá' meghazudtoljam hehe

hogy is volt?
szombat, rohanás, napsütés, család felpattan a biciklire, át a szomszéd faluba. rokonokhoz. 1. pálinka március 1 vagy 9 óta. de szerintem 1. úgy emléxem, előbb kezdtem, mint ahogy a nagyböjt elkezdődött. megfogadtam, hogy többet iylet nem csinálok. viszont az édességcsökkentést továbbra is szeretném megtartani. úgy gondoltam, csokit max. sportoláskor veszek. enni máskor is, mert pl. ha már ott van és megkínálnak, nem utasítom vissza. péksüteményt, ami édes remélhetőleg nem vásárolok magamnak. max. olyat, amin tényleg látszik, hogy jófajta, tehát a múltkor említett dejóscsiga az étlapról törölve. viszont sütni fogok, és abból eszek is.

tömjénfüst napfényben

visszatérve az italhoz. 1 fél sör és 1 kis pálinka után bevonultunk a templomba, épp az ételszentelés már a végét járta. a pap lassan járta körbe a népet, végig mosolygott, és fröcskölte a szenteltvizet. amikor visszatért az oltárhoz, először azt hittem, vizet pótol, mert szétoszlatta az egészet. a szertartás után a templom előtt beszélgettünk a rokonokkal. ilyenkor kérdezem meg norbit, hogy mi újság a mávnál, lesz -e belőle igazgató? ő 1 év alatt rendbetenné az egész kócerájt, jól ismeri. szabad kezet kapna, és akkor fasza lenne. de hát a máv 1 bebetonozott szervezet, amit nehéz új eszmékkel és elvekkel előrevinni, mert az ősi sejtek nem akarják a változást, mert felborulna a kényelmük. még halottak napja környékén is megbeszéljük ezt. sosincs semmi változás...
a pap meg kijött beszélgetni velünk, és kezet fogott, "boldog ünnepeket" kívánt. ezen olyannyira meglepődtem, hogy én is ugyanezt nyögtem ki- szerintem tökbéna kifejezés.
templom után irány a kocsma. szerencsére közel vannak 1máshoz. ez így van rendjén. kocsma után irány a rokonok. szerintem azért nem rúgtam be, mert megettem negyed tepsi süteményt a pezsgő, a sör és a pálinkák mellé. jajj, de jó volt. és maikor hazavinne az utunk, belebotlunk másik rokonba, majd újra a kocsmában találjuk magunkat. szerintem ez nem gáz. mert ilyenkor találkozunk ea rokonokkal, akik tökjó fejek, ital meg kell, hogy gördülékenyen menjen fél év kihagyás után. meg én ilyen vagyok, kis sör után jobbat teret tudok adni az érzelmeimnek. a cél persze az, hogy 1re kevesebb ital elég legyen 1re nagyobb érzelem kifejezéséhez. na stop.

bicikli
jót tett a pihenés, már alig fájt a combizmom. a biciklizés nem tesz neki jót, ezt pár nap fixizés után tapasztalom. micsináljak? járjak bkv-val? akkor meg idegbeteg leszek. most már mind1, eladtam bérletemet, marad a bicikli meg az optimizmus, hogy elmúlik.
kamilla 2 keréken biciklizik. és még 4 éves sincs. tökjó tökjó!
virgács azzal hogy jár nyitottabb is lett az emberek felé. legalábbis felém. én úgy vagyok vele, hogy kisgyereknél nem erőltetek semmit, ha akar odajön, ha akar ad puszit. amúgy se vagyok 1 puszilkodós. és azt hiszem, ezt meghálálják a gyerekek. nem lehet erősködni.
állítólag ők nagyon megérzik, hogy ki mennyire van rendben, velem mégsincs akkora baj, ha szeretnek a gyerekek. kösz, kamilla!

sütemény
igen, megsütöttem a dobostortát. mindenkinek ízlett, csak nekem nem. de ez jó, fordítva rosszabb lett volna :)
a meggyes mákos végzetre keressetek rá a gugliban, na az odabaszott. fú. fél kiló mákot daráltam le hozzá. a mákdaráló kérdése újból és újból felmerül, hogyan lehetne gépesíteni, 1xűbbé tenni a mákdarálást úgy, hogy jó minőséget kapjunk. nyilván a kávédaráló nem opció. az csak lustáknak és nem a minőségre törekvőknek való. aki evett már hagyományos mákdarálón áthajtott mákból készült akármit, az belát6ja, hogy a kávédarálónak semmi értelme, az 1 visszalépés, engedés a minőségből. nem értem, hogy iparilag miért nem tudnak kivitelezni 1 ugyanolyan jót, mint házilag. pedig az iparban ált. sokkal faszább dolgokat tudnak előállítani, mint házilag. vagy ha nem is ipar, de nagyüzem. a háztartásoknak csak megbonyolítanak mindent.
erős motor kell, lassú áttétellel, hogy krémesre daráljuk a mákszemeket.

keresek vmi képet ...
majd folytatom, csak röviden írtam, hogy vmi mégis legyen erre a 7re.

húsvét :)

kisbolt

mégis írok.
viszonylag korán felkeltem, 6:35-kor. már kedd reggel is úgy éreztem, hogy sokkal jobb nekem, ha bőven 7 előtt kelek fel, és nem utána. lehet hogy csak azért érzem ezt, mert április vége van, korán világosodik, és ezért nagyobb lendülettel lehet nekiindulni a napnak.
elpakoltam az edényeket, sőt hajat is mostam- ideje volt.
majd betértem a kisboltba zsömléért, ma keveset költök kajára, mert tegnap túlköltekeztem magam. nem gyakran látogatom ezt a boltocskát, mert kicsi a választék, ám reggelente (1 hónapban 2x) bemegyek pékáruért. szombaton verseny előtt ugrottam be. boltosnő mondja, hogy igen, az ő fiai is sportolnak, keményen, kicsit ellötyögtünk. eddig még nem is találkoztam a nővel, 1 faszi szokott bent lenni. ma reggel ismét a nő volt. 1ik vásárló kérdezte, hogy lesz -e újra az a finom barnasör. boltosnő mondta, hogy akkor rendel újra, 1 amerikai csávó is szokott vinni, nagyon szereti. majd én következtem. mosolygott, és felajánlotta, hogy tegezzem. nusi. anna. így tegeződünk mostantól. tökjó.

bicikli
reggel felfújt a felüljáróra a szél.
alig voltak autók, pedig szokásomhoz  híven 7:30-kor az üllői úton voltam. üres volt az út. nem tudtam 2 kocsisor között menni, mert nem volt.

najóvanna. ennyi.

mészkő

mi más lehetne a címe az eheti bejegyzésnek. eheti, mert szerintem a 7en már több nem lesz.
hát jól bemelegítettem a mészkőemberre... pénteken akartam tekerni újra, tamás is jött volna velem. de reggel ébredés után kaptam tőle 1 sms-t, hogy ő nem jön, mert vizes az út. felkeltem, kinéztem: valóban. így én sem mentem. lusta voltam meg nem akartam kísérletezni/bohóckodni a fehérrel. ráadásul vasárnap tudtam meg, hogy ezek a külsők nagyon nem szeretik a vizet. hát igen, szárazban nem akkora dolog biciklizni, hóban, esőben, olajon jönnek ki a technikai tudások/nemtudások...

pénteken alig bicikliztem, inkább a konyhában sürögtem meg kamilláztam. olyan hideg volt, hogy be kellett kapcsolnom a konvektort. ezért pucoltam meg az ablakokat?! össze-mocskolta az égéstermék az üveget újra. sőt, éjjel is arra ébredtem, hogy úristen, megfagyok. tapogattam a polár plédem után. ám az emberi test melege 6ékonyabb, mint a takaró.

szombaton biciklire sem ültem. családi napot tartottunk nagynénémnél. ebéd után felsétáltunk a várba. ez szép volt. kiderült, hogy a nemtommilyen sétány mellett végig japáncseresznye fákat ültettek, éppen most pompáztak csodás habos rózsaszínjeikben. el voltam á-julva örömömben. jó hely ez a vár. a ruszwurm cukkrázzdát is fel kell keresni majd- a vár eszembe juttatta ezt is. állítólag zseniális a krémesük.
este letakarítottam a láncot, beolajoztam, ám a km-órát nem szereltem fel. 5 km-re minek? meg besötétedett és lusta voltam.

mészkőember
szombaton időben lefeküdtem, és nagyon jót aludtam. kb. 9 órát.
jött a dilemma, hogy akkor most rövid vagy hosszúnadrág? széldzseki elég lesz -e? reggel 7-kor kint a wekerlén más a hőérzet, mint a belvárosban. és amikor csípős az idő, el se tudom képzelni, hogy hamarosan melegebb, sőt meleg lesz.
kénytelen voltam a kisboltban 2 csigát venni, mert rájöttem, hogy ha a lidlibe megyek banánért, akkor nem tudom lezárni a biciklimet, tehát nem megyek be.
míg tamásra vártam, elmajszoltam a kakaósat (kakaó nem sok volt benne, inkább cukoríze volt) meg a diósat, ami persze dejós. csak azt nem értem, miért nem azt írják ki, hogy dejós csiga? annyira látszik meg érződik rajta, hogy köze nincs a dióhoz. nem értem, minek vettem meg. megfogadom, hogy többet nem eszek un. diós csigát meg búrkiflit, úgyis átbaszás az egész. elegem is lett a végéből, úgyhogy 10 centi a kukában landolt.
útvonal rakpart, 2-es út. elég hamar vácra értünk, 27-es átlagot mentünk az omv benzinkútig. ha hátul megyek, hajlamos vagyok lemaradozni, elől sokkal jobban bírom tartani a tempót. 2 feltételezésem van: a) látnak, ezért erőltetem meg magam jobban elől, mint hátul b) jobban látom az utat, bátrabban megyek. álló helyzetből lassan gyorsulok fel. tamás néha úgy otthagy...
beértünk vácra, atemető meg gombás utat kerestük. múltkor ugyan jártunk ott, de már elfelejtettük az utat. tamás meglátott 1 srácot outival -amiről később kiderült, hogy cyclocross- trackstandelni, úgy sejtette, hogy ő biztos a versenyre megy, megkérdezte, és valóban így is volt. vele mentünk tovább.
közbeékelem, hogy a váci vasútállomásról kiinduló utca végig van ültetve japáncseresznyével, úgyhogy megvolt a pozitiv löket a továbbiakhoz.
a dóri kocsmánál lehetett nevezni meg átvenni a rajtszámot. innen a rajthoz vissza kellett menni pár100 m-t. volt 1 kis technikai szünet, aztán továbbálltunk, és lazán feltekertünk a naszály szerpentinjén. nagyon kellemes volt a szembeszél nélküli biciklizés. fent tamás rögzítette mátyásra meg rám is a rajtszámot. tamás lett a mi segítőnk. őrizte újdonsült haverunk hátizsákját, aki előzőleg már leszerelte a kulacstartót, sőt letekerte a szelepről azt a kis gyűrűt -nemtommianeve- "nehogy ezen múljon, ne hibáztassam magam, hogy nem tettem meg mindent" :)
mátyás 19.ként rajtolt, én 107.ként. az időmérésben nem jeleskedtek a szervezők, úgyhogy ki tudja, mennyi volt a valóság. ő még biztosan időben indult, de a 100. környékén már üresedés volt, csúszott az egész előre, és a szervezők nem várták ki pl. azt, hogy én 11:53-ra neveztem elő, hanem előbb elindítottak. ezt rögzítette ugyan a stopper, de pl. a 106-os időben jött, csak hozzám képest késve, és őt meg csak útjára bocsátották, hogy úgyis kikésett. nemtom...
figyeltem a népeket, nagytányéron nyomták az elején, a kevésbé meredek szakaszon, de én úgy éreztem inkább megpörgetem, nekem nem megy a nagytányér. 11 körül lenyomtam 1 powerbart. hát ez még csak ehető volt. szegény versenyzők meg egész nap ilyeneket esznek, hát megváltás lehet nekik este 1 adag sós tészta.
tamás meg mátyás drukkoltak nekem, én megpróbáltam a maximumon járatni magam. asszem nem sikerült. a maximum eléréséhez vmi kis lokális maximumot túl kell lépnem. ez tuti fejben dől el, még edzenem kell rá.
jó ez a szerpentin nagyon. élvezet felmenni rá, és lefelé sem rossz. a lelkemnek jót tett, hogy pár előttem rajtolót megelőztem. najó, közülük voltak gyerekek is, meg 2 vagy 3 faszi.
fent osztottak laktózmentes túrórudit, ami tamás gyomrában végezte. nem éreztem bene a laktózt, szar volt, hahaha.
miután kifújtam magam, legurultam a srácokhoz az 1ik kanyarba. lejjebb 1 lány kolompolt, és minden 1es versenyzőt bíztatott folyamatosan. szerintem neki is adni kellett volna érmet. nagyon lelkesen és jól csinálta.
volt 1-2 sügér lent, a dóri  kocsma körül, akik az út közepén álltak meg trécselni, s úgy kellett rájuk kiabálni, hogy széledjenek szét, mert itt verseny folyik, jönnek a bringások. és olyan bámészkodtak ott, akik később maguk is a rajtvonal mögé álltak.
végül megvártuk az eredményhirdetést, melyet vagy másfél órás pihenés előzött meg a dóri kocsma udvarán. a srácok lenyomtak 1-1 sört. nekem is jól esett volna 1, ám tart a böjt, így maradt a szódavíz. itt kicsit enyhébbek az árak, mint a nagy pesti forgatagban, 15 ft-ért i6tam 3 dl szódavizet.
ruha: rövidujjú mezben tekertem fel. kicsit fáztam, miközben sorban álltam, nem volt extra meleg. a hosszú feszülős nadrág jó döntés volt, nem volt melegem egész nap. viszont a lábfejem eléggé lefagyott, 11 óra tájékán tért vissza belé az élet teljesen. hazafele nem kellett széldzseki. én ott ültömben azért felhúztem az ultrakönnyű széldzsekimet meg a szélálló mezemet is.
kaja: reggelire a két csiga, 1 cerbona a váci omv kútnál, 1 powerbar 11-kor, 1 cerbona verseny után, 1 cerbona a dóri kocsma előtt, és az 4. müzliszeletemet már pesten, a kollégium előtt fogyasztottam el. ezután a lidliben 1 családi kókuszrúd 80 %-át pusztítottam el, 1 nagy tányér sajtostésztát, később 1 picike kókuszos csokit majd 1 zsömlét. meg persze sok víz és a Mg pezsgőtabletta.

eredményhirdetés: szóval 2. lettem 14:12-vel. 6 mp-cel maradtam le az 1.től. akit én 10 évvel fiatalabbnak véltem, de most nézem, hogy 83-as, tehát csak 5-tel.
barátunk, mátyás 10:46-tal megnyerte a versenyt, granulálok neki innen is, bár úgysem olvassa :)
tamás elhagyta a napszemüvegét, más anyagi kár nem keletkezett. hazafele is megraktuk, a végén már kicsit kivoltam. mátyás pörget rendesen.
szumma: jó volt ez a verseny, még sosem voltam versenyen, vénségemre kezdem el. hát kell a motiváció.

hajam szála görbült (bezippzáraztam)

erste tour: közben tesóm sem tétlenkedett, aznap volt az erste tour 1. etapja, ő oda ment, 68. lett. azt mondja, az első pár10 ember azér' durva volt. hát igen, a férfiaknak nehezebb dolguk van, mint a nőknek, náluk munkásabb 1.nek lenni, mint a nőknél. néztem az eredményeket, az 1. női idő a férfiaknál kb. a 100. helyhez elég.
néha nehéz beletörődni abba, hogy  v a n  különbség a 2 nem között. példa: tamás kinyomta a fogkrémes tubusból a maradékot. mondtam neki, hogy szét szoktam vágni, ui. még 4-5 fogmosásnyi fogkrém benne marad a "kifogyott" tubusban. tegnap felvágtam, és csodálkozva állapítottam meg, hogy alig tudok 1 fogmosásnyit összekaparni a kiürült tubusból. tessék, már ezt is jobban csinálják...

szél

reggel elmentem tekerni. megint túl későn keltem, és csak 6-kor indultam el. még át kellett szerelni a pedált. este lusta voltam, meg gondoltam, mi van ha ma reggel esik, akkor nem megyek, fölöslegesen ne dolgozzunk.
ö-v álmodtam mindenfélét a biciklizéssel kapcsolatban. szinte örültem, hogy végre felkelhetek.

sárga tenger mélyén

már este elég brutál volt a szél, de szerencsére legalább felfújt a felüljáróra. otthon megettem 1 üveg őszilekvárt (dzsemet), miközben dzs-vel beszélgettünk a nagy dolgokról. hát elkanászodtam, nem tudom tartani az édességmentességet. kicsit leépültem lelkileg, és instant vígasz a lekvár. utána meg attól vagyok ki, hogy úristen, minek ettem meg ennyit, kb 20 dkg cukor... najó, nem annyi, mert annakidején amikor főztem az őszi dzsemet, alig raktam bele cukrot. hát akkor is. van a barackban cukor épp elég. na túllendülök ezen.
reggel természetesen szembeszélben indultam. a kereszteződésekben nagyon megforgatja. az üllői köz mellett elhaladva, mindig dob 1et rajtam. hazafelé az erzsébet hídon lefelé okozott meglepetést, borított volna jobbról-balról, taxis rámdudált a buszsávban, dehát ilyen szélben ki megy az út szélén szorosan, hogy nekifújjon a szegélynek...
szerencsére budán a hegyekben a szélből nem sokat éreztem. javítottam az időmön 2 percet, most 42:50. azt nem számoltam bele, hogy várnom kellett a fogaskerekű átjáróban, és kiesett a telefonom a mátyás király úton, maiért vissza kellett mennem. tehát 2 perc. szerintem csak azért, mert jobban gurultam a jánoshegyi úton, ahol nem tudtam visszatenni kistányérra a láncot, így nagyon kellett végig nyomatni és visszafele is. tényleg nem bírja a hideget a shimano.
a lábfejeim lefagytak, alig bírtam életet lehelni beléjük. pénteken kamásliban fogok menni. fönt még hideg van. alig vártam, hogy leérjek a pesti alföldre. a matáv székház előtt is van 2 japáncseresznye. pompázatosak. a legszebb a krisztina krt-on van. jó hogy tekeregtem 1et reggel, így volt szerencsém látni azt is. tegnap tamással a mű1etem kertjében is megnéztünk 2t, ám nekiállt esni, és így bemenekültünk a K épületbe- nosztalgia... jó rég jártam ott. csináltak sok normális kerékpártárolót.
lefele az istenhegyin már fél 8 körül nagyon sok az autó, valóban érdemesebb korán kelni, hogy lehessen tőlük folyamatosan haladni. ma meg ott tötyögött 2 busz is, aztán sikerült mind2t kicselezni.
ehhez a hajtóműhöz nemtom hogy edződök hozzá... diósárok 1előre álom. szerintem ezzel semmikor sem fogom megmászni- túl dúrva.

ez van. ennek örülök.

csukott nyílászárók mellett is érezhetően áramlik a levegő. mind otthon, mind mh.

nehéz lesz szállást találni triesztben vagy a környékén. olcsót meg főleg.
kerestem 1 képet, hogy legyen valami szín itten.