bakony

7végén a bakonyban voltunk.

nagy szerencsénk volt az időjárással. örültem a napsütésnek. pihentetett és gyógyított. 

most csak gondolatok vannak a fejemben, nem áll össze 1 kerek történetté az egész. 

MÁV

miért állunk vazze'?

győr
ez nagyon igaz volt az utunkra. képzeljük el, hogy a mávot még jobban szétcincálták, más cég intézi az utaztatást, más a karbantartást, ki tudja még, mi van. a vasútállomáson feltűnt, hogy a mozdonyokon új felirat van: máv trakció. most rákerestem: "...megrendelésére végez személyszállítási és árufuvarozási célú vontatási, illetve tolatási tevékenységet." vmi ilyesmit mondott a kaller is. hogy más kezeli a mozdonyt, más a vagonokat. remek. így hangolják össze a tevékenységeket. tehát képzeljük el a következőt: a mozdonyvezető benyomja a nívópálcát. kiveszi. tökszáraz. ezzel így nem lehet továbbmenni. józanparasztiész ezt mondaná: töltsünk bele motorolajat, és már indul6unk is. a valóság ezt mondja: hozzunk 1 mozdonyt celldömölkről, csatoljuk rá, és menjünk. így is lett. közel másfél órás késéssel indultunk tovább. szerencsére jó idő volt, és nem siettünk. MI. de a kurvannyát a sok naplopó mávosnak, hogy ezért fizettetnek az utasokkal ennyi pénzt, hogy kukutyinból hozzák a mozdonyt, ahelyett, hogy tízezerért beletöltenek a szerencsétlen mozdonyba motorolajat, és várakoztatják a jónépet, köztük 1 39 főből álló óvódás csoportot, akik éppen haza készülnek. meg tökmind1, hogy hány embert. az utasok a szolgáltatásért. kaller elkeseredve, kiborulva, hogy ez így megy, lopják ki ezzel a kis szétválással a pénzt továbbra is, itt semmi nem megy, felelősséget nem vállalnak, az un. managgerek aránya a mávnál közelíti a 20 %-ot, míg régen az 5-ö sem érte el. és ő így képviselje a mávot. hát ezt ni. ő el nem kéri a jegyet senkitől se, ez a minimum. váltsák vissza.
siralmas.

slambuc
az idei überelte a tavalyit, az biztos. a slambucban az a jó, hogy ha valamelyik hozzávaló nem megfelelő minőségű, valahogy kompenzálja az egész massza. most a kolbász volt a szűk keresztmetszet. savanyú volt. meg kell venni a drága gyulait. megbíz6atlanokat árusítanak elérhető áron. vagyis g., majd ha töltenek, tesz félre, hogy az kerüljön bele a slambucba következő ősszel. én meg hozok otthonról szalonnát. most nem találtam a hűtőben. nem értem, azt hittem, hoztam otthonról.
annyira jól sikerült. krémes lett. lett 1 pici leve. igen, ez a szó a legjobb: krémes. krémes és selymes. júúúújj, isssteni volt. melegítve másnap még jobb. hiába a szabad tűz nem hazudtolja meg magát.
tuti kaja ez a slambuc. fodros tésztát tettünk bele lebbencs helyett, de így is nagyon szuper volt. mmmmmmmm

homok
igen, a bakonyban van homok. most is gyalogoltam benne 1 kicsit. nem volt kánikula, így nem forrósodott fel annyira, hogy égesse a talpamat. nagyon érdekes megtapasztalni, hogy mennyivel hidegebb a homok az árnyékban, mint a napon. és ezt csak mezítláb érezhetjük. és az a különös, hogy már egészen apró kis homokbuckák esetén is kijön a különbség. a napsütötte oldala jó meleg, míg az ellentétes oldala szinte hűvös. hasonló a slambuchoz: selymes.

túra
túrának nem nevezném azt az összesen kb. 6 óra gyaloglást, mait 2 nap alatt csináltunk. de jó volt. én most nem igényeltem kifárasztó menetelést, mert le vagyok pukkanva  egészségileg. igaz a múltkori "bokasérülésem" miatt volt szar gyalogolni, mert csesztette a bokámat a bakancs magas szára. nem akarok panaszkodni, de ez tény.
érdekes, hogy az erdő nem őszült. minden zöld volt. persze a szárazságtól kisárgult a fű, ám az ősznek semmi nyomát nem láttuk. ugyanakkor tudom, hogy ott van az elmúlás az őszben. és ez olyan lehangoló tud lenni. hogy ezek az utolsó meleg őszi napsugarak, jön majd a hideg, vele 1ütt minden szar. és akkor abban kell megtalálni a szépet. szerencsére messziről ez sokkal kivitelezhetetlenebbnek tűnik, mint amikor tényleg ott van a csúnya tél. csak akad szép fehér hó vagy némi napsütés, ami reménnyel tölt el. és jó nem megfeledkezni róla, hogy az élet 1 körforgás, még mindig van 4 évszakunk, és eljön majd a tavasz is. és aminek van eleje, annak vége is. ha jó, ha rossz. a másik meg: az ősz 1 csomó színnel meg terménnyel megajándékoz minket. ezek meg éltetnek. a szilva, alma, körte, tök, stb. mégiscsak van benne élet.
szeretem az őszt mindezek ellenére.
és 1re inkább rájövök, hogy a jelenben kell élni. a múltat és a jövőt csak minimálisan szabad beengedni a gondolatainkba, mert abból csak a baj lesz, ha folyton ezekkel vagyunk elfoglalva a jelen helyett.
múltkor voltam templomban. nem érdekelt 1általán, de elmentem misére ha már ott vagyok. végig tudom ülni. ha kibírtam 10 évig, most is kibírom 1 alkalommal.

beültem, álmos voltam, a prédikációt végigaludtam. néztem a világos falakat, a nagy ablakokat, és rácsodálkoztam, hogy jé, 1 világos templom. ide nem kell világítás napközben. és mennyi diszperzitet festhettek el vajon, mire felújították? és alig van hívő. mind1, nem az én pénzem. vagy ki tudja? nem érdekel.
és hogy minek ülök én ott, ha ellenkezik a világnézetemmel a misére járás? rossz érzésem volt tőle annak ellenére, hogy végig bírtam ülni károsodás nélkül.
:)
istenhez imádkozni? istent imádni? mi ez? a FÖLDÖN hogy lehet 1 nem földi dolgot imádni? a földön a földiekkel kell jónak lenni. magunkhoz és a környezetünkhöz. velük kell jóban, harmóniában lenni, nekik kell segíteni. a földön kell örülni és szomorkodni. miért üljek bármilyen templomban is bármilyen istenhez imádkozva? a földre születtem, itt van feladatom. földi eszközeim vannak hozzá. hát én most itt tartok. nekem a vallás sokat nem adott, csak rontott rajtam. ebből kell kifürödnie még a nem vallásosoknak is. beszívódott a zsigereinkbe, ott van a génjeinkben a kereszténység minden hátulütője. gondolom ezt más vallások hívei is elmond6ják magukról. a vallás nem ad szabadságot. a vallásszabadság szónak így nincs értelme. ez most jutott eszembe.

jól elkanyarodtam a gyaloglástól. szóval nem publikus okok miatt kripli vagyok, úgyhogy nekem 1 db-ig pihennem kell. meg amit mindig írok: elgondolkozni.

almás pite
a-val összedobtunk friss, harsogóan ropogós almából 1 pitét.  imádom, amikro fröcsög a friss almából a lé. majdnem akkora élmény, mint amikor beleharapok 1 kolbászba, és fröccsen belőle a zsír. nem csak úgy szétposszan.
nem sokáig tartott ki az 1 tepsi sütemény.
vittem 1 szilvatöltelékes piskótatekercset- hogy nem menjek üres kézzel. ennek is hamar vége lett. nem kiadós sütemény ez a piskótatekercs. és hiába zsíroztam, liszteztem ki a tepsit, leragadt a tészta, alá kellett vágnom. a sütőpapíromat nem találtam meg (nem is kerestem :)

olvastam pár sütőtökös receptet. ezeket meg kell csinálnom. imádom a sütőtököt, mégis tök ritkán sütök :)
sütöttönk körtét a parázsban. lett 1 arany göncölszekerünk, és 1 egerünk. remélem, látjátok ti is.

vértes-gerecse 2011 szeptember

filóztam 1 db-ig, mire eldöntöttem, hogy tesómmal, balázzsal meg gáborral elmegyek vasárnap biciklizni. kilátásban volt 1 szombati házibuli, ami azt hiszem, elmaradt. így nyugodt szívvel döntöttem a biciklizés mellett.
kicsit izgultam, mert utoljára kb. augusztus elején tekertem valamennyit, a szerbet. aztán 2x volt bp-velence, de ez csak 50 km. siralmas. biciklitúró sem volt :(
balázs meg járt svájcban, ausztriában, ki tudja merre. én meg alig tekertem. semmi délutáni vagy reggeli edzés. tesóm és gábor legalább gyakorolnak. kát hátránnyal indultam: a) edzetlenség b) lány vagyok. ez mindig megvan bennem. hogy nem akarom hátráltatni a társaságot. nem bírom tartani velük a tempót. ezért is volt különösen szuper tavaly barnabással biciklitúrázni, mert nagyjából 1forma erősek voltunk, és jól tudtunk 1ütt haladni.

szombaton semmi buli. elég volt kiheverni a pénteket. már este 10-kor aludtam. kellett is, mert 5-kor szólt a telefon. fél órát adtam  magamnak összekészülődni. az utolsó pillanatban becsomagoltam a kenyérpudingot- hogy majd bedobom elinek az ajtó elé. ahogy szoktam, ha korán megyek vagy nincs senki otthon.
az intersparban szombaton vettem szendvicskiflit, ami olcsóbb és jobb volt, mint a sima kifli. 1 szendvicset megettem reggelire, 2-t bepakoltam. tehát akkor mit ettem? kezdjük ezzel.

kaja
reggeli: 1 szendvics, 2 kisebb szelet kenyérpuding
7 cerbona
2 power bar
2 zsömle
6 nagyobb szelet felvágott
1 kis kaukázusi kefir
1 banán
2 másik müzliszelet
2 szendvics
víz
1 pohár sör

stat
225 km
átalg 24,3 km/h
nyeregben: 9 óra 16 perc
max. seb.: 61,7 km/h
cal. (nemtom mennyire reális): 4594

többi
fél 6 után kicsivel érkeztem tesómékhoz. feldobtam a cuccot, és téptünk is tovább az illatos úton, lágymányosi híd, egér út, budaörs. nem volt éppen meleg. és reggel még azon gondolkodtam, hogy otthon hagyom a térdmelegítőt. kiderült, hogy a srácok fejében is megfordult ugyanez a gondolat. és 11 után vettük le.
tesóm 1x jól elhúzott, amikor a kikanyarodó busz mögé beállt. én sajnos le voltam maradva, meg a féloldalas pedált nehezen csatolom be, és amúgy is lassan indulok el.
budaörs után a budakeszi leágazónál volt megbeszélve a találkozó fél 7-re. mi pontosak voltunk. örömömben majdnem elütöttem tesómat. nem örömömben, de így volt. ahogy telt az idő, és vártuk gábort meg balázst, kezdtünk kihűlni. fáztunk. én a rövidujjú mez fölé csak a crane széldzsekimet vettem föl. tesóm mániája a mellény.
tesóm mondja, mi van, ha budakeszi, budaörs leágazót beszéltük meg? próbálta hívni a srácokat, azonban 1ikük sem vette fel a telefont.  1x csak megjelent balázs. mellkasvédője is volt: 1 újság. amíg tanakodtunk, gábor küldött 1 üzenetet, hogy 1 órás késésben van az új telefonja, ne várjuk, menjünk. micsoda pech.

így hát hármasban kezdtünk a túrának. nekem csak sejtelmeim voltak az útvonalról, 1x megnéztem térképen.
7 körül 6 fokot mért balázs. brrr. jó volt nyeregbe pattanni és bemelegedni. a kezeim és a lábaim 1előre nem fáztak.
a reggeli csípős hideg ellenére látszott, hogy jó időnk lesz. keletről sütött a nap, mentünk ketten: az árnyékom majd én. ezt szórakoztatónak találtam.
etyeken fesztivál volt, azért reggel 8-kor nem ütköztünk akadályba. tesóm benyomott 1 gélt. etyek és alcsútdoboz között dimbi-dombi a táj. az ilyet szeretem. bár most nem volt akkora királyság, ugyanis hidegben nagytányérról kicsire letenni elég nehéz. és lassan melegedett az idő...
alcsútdobozon megálltunk 1 boltnál. tesóm hozott 1 pogácsát és 1 túrós batyut. a túrósbatyut választottam. nem kellett volna. kiakasztott rendesen. nem értem, hogy ad6nak el ilyen terméket élelmiszerként. rettenetes. a tésztája, a tölteléke, ahogy kinéz. botrány. és 150 ft. ennyiért jót is adnak. ezt adják az embereknek... sok mindent meg kell váltani ebben az országban. megettem. de minek? nevezzük élelmiszernek, mert táp-láléknak a legnagyobb jóindulattal sem mondanám.
tesóm megevett 1 powerbart. budaörsön is, amíg vártunk a srácokra. néztem, mennyit eszik. úristen, én nem eszek jól? vagy csak ennyire más az anyagcseréje? lassú vagyok. attól, hogy szarul táplálkozom vagy attól, hogy szar vagyok alapba'?
felcsutat elhagytunk, majd újbarok felé vettük az irányt. csodálkoztunk, hogy micsoda príma utak vannak errefelé. amúgy ez jellemző az egész túrára. nagyon szuper utak voltak. az erdőben is. öröm volt ezeken biciklizni. szintben se volt sok.
közben melegedett az idő, de a széldzsekit, térdmelegítőt nem lehetett még levenni.

annyi falun mentünk keresztül, hogy összekavarodok. szárligeten tértünk rá 1 erdei útra, ami -ha jól emlékezek- vérteskozmáig vitt. féltem, hogy mi vár ránk. előttem voltak a big dayes utak, amit még 1x a hátam közepére sem kívánnék. de nagyon jó volt. senki nem volt az erdőben rajtunk kívül. ja de: jött 1 öregemeber biciklivel. elment mellettünk. mi megálltunk 1 szép sziklafal mellett a napsütésben enni. és ő leszállt,  megkérdezte, eltévedtünk -e, mit keresünk. mondtuk, hogy minden oké, csak kajálunk :) eszembe jutott nagyokat lélegezni, ha már 1x a természetben vagyok.
elég sokat mentünk az erdőben.
feltételezzük, hogy vérteskozmára jutottunk. onnan gánt következett. talán gánt után volt 1 kavicsbánya. engem mindig lenyűgöz, amikor vmi ipari mennyiségben van jelen. ezek a nagy kavics és homokhalmok. mint 1 hegy. látszik ahogy "megfolynak". legközelebb viszek fényképezőt. most nem volt nálunk. az 1etlen kép ez a térképvázlat lesz, amin rajt van az útvonal. nekem már alig volt vizem. találtunk 1 benzinkutat. ott nem adtak csapvizet, mert i6atlan. ezért bementünk csákberénybe vizet vételezni. a kocsmában adtak is. én ekkor szabadultam meg a széldzsekitől és a térdmelegítőtől. lehetett vagy 11 óra. és be kellett nyomnom az 1ik power bart is.

visszamentünk kicsit gánt felé, majd ismét be az erdőbe. a fiúk jól kiigazodtak a térképvázlaton, én csak mentem. megint szuper utak fogadtak minket az erdőben. balázs ment elől, és látott vmi óriási szarvast, mai fekete volt. tesóm sajnálkozott, hogy ő nem látta.
ezen a részen elkezdett homokos lenni az út. nem volt vészes, csak néhány helyen csúszott be némi homok az útra. nem szerették a biciklik. kíváncsiságképpen rámentem pár homokfoltra, már a legkisebb is megvezette a biciklit.
1 környékbeli biciklis elmagyarázta, merre rövidítsünk oroszlány fele. mondta, hogy van vmi vár is, de úgysem találjuk meg. és semmitmondó, kilátás sincs :) tesóm megtalálta a táblát, megálltunk, hogy megnézzük. 100 m. közel van. gyalog is. azért bementünk biciklivel, mert ha lehet, nem gyalogolunk. én pont olyan irányt választottam, hogy tudtam akadálymentesen menni rajta, tesóm betalált a homokba :) kb. 15 mp után feladtuk. minek nézzük meg, ha úgysem látni semmit? megfordultam én is, ekkor már homokos földön. borultam 1et. a jobb oldalamra estem. puhára. semmi bajom nem lett. csak eldőltem, a bal lábam felcsapódott az égnek. semmi kellemetlenség nem volt.
találkoztunk még 1 szénával megrakott szekérrel és  2 utasával, akik útbaigazítottak minket. olyan ványadt lú húzta a szekeret, hogy szamárnak néztem. lehet erősebb szemüveg kéne?
végül kilyukadtunk oroszlányban. a sparban még zsömle se volt, így a tescoban kötöttünk ki. a bringásoknak jól jön az, hogy vasárnap is nyitva vannak a boltok itthon, így nem egész napra kell pakolni.
találtam 1 müzliszeletet, ami nem tesco sajátmárkás és nem is cerbona. csak 45 ft/db. mire kiértem a boltból, balázs már 3 buktát befalt, éppen a 4.et ette. számolgattunk, hogy mennyi van még hátra. jó sok. 1 óra lehetett. vagy több? balázs du. 4 órára való hazaérkezése füstbe ment terv maradt.

tatabányán megnéztük a turul madarat. mind3an megkérdeztük, merre találjuk, 2féle választ kaptunk. jó hogy felmentünk. utoljára általános iskolás koromban jártam ott. egy kb. 2 km-es emelkedő vitt fel a szoborig. elég 6almas közelről. a fején van 1 aranykorona. körülötte szemét. a sok köcsög turista. mindenhol szemét van. ebben élünk. áhh.
jó volt lefelé gurulni. utolértem pár autót. balázs feltartotta a sort :)

asszem én tarjánig voltam kalibrálva. tesómék eltűntek a szemem elől, felhívtam, hogy merre. "ahol a kutya ugat." éppen ugatott. gyermely jött. megálltak a faluban 1 kocsmában. sör, kaja. megettem a szendvicsemet, 1
a 2. power bart meg 1 müzliszeletet. tesóm nekiállt aggódni, hogy még a végén boltba kell mennie :) kereszteljük el anyagcsere zoltánnak :)
már nem volt kedvem biciklizni. elfáradtam, és kezdett nyomni a nyereg is. mondjuk eddig ez a legjobb, mert 170 km fölött jelentkezett a tünet. a bokámat még a nap elején meghúztam, ez 1re szarabb lett. balázs már korábban mondta, hogy álmos. érdekes, én biciklizés közben talán csak 1x voltam álmos. inkább fáradt szoktam lenni. de azt se úgy érzem, hogy na most akkor fáradt vagyok, hanem lassulok, és unok tekerni. igen, ez a legtalálóbb szó: unom.

most kelet felé tartottunk. árnyékunk elől.
gyermely és zsámbék között elég szar volt az út. ez se tett boldoggá. meg hogy lemaradok. engem az frusztrál. balázs szerint csak fél perccel voltam lemaradva, ne aggódjak.
a budakeszi út nem kellett volna a végére :) ez volt a legszarabb. fent váltunk el balázstól.
szerintem jó volt a budakeszi úton gurulni. megelőzött minket egy busz, emiatt még fékeznem is kellett, kikerülni nem lehetett. tesóm ment elől, én mögötte. beletalált vmi hasítékba az úton. én is. volt ám csattanás. az volt a szerencse, hogy gyorsan mentünk, nem lett belőle borulás.
nagyon örülök, hogy nekiálltam országútizni. sokkal biztonságosabb, mint a trekking. nem győzöm elégszer hangsúlyozni. lejtőn lefele, mindig hasonlítgatok. még vizes úton is magabiztosabbnak érzem magam vele. nem beszélve arról, hogy outival lehet a leggyorsabban haladni.

6-ra értem haza. jól kitakarítottam, megfőztem a friss borsóból készült levest (isteni lett. a fagyasztottból nem lehet ilyen jót főzni) és a fura szilvát. a fura szilva: inkább volt héjaváló, mint magvaváló. ennek felhasználásáról később számolok be.
11-kor már aludtam is.
besültek a szemeim.
izomlázam van.
elfelejtettem nyújtani
jó volt ez a környék. ide máskor is elmegyek. a táj, az utak, az emberek.

cm, autómentes nap

megemlékezek róla, van mit írnom.
a cm-hez való hozzáállásom nem változott. eldöntöttem múlt 7en, hogy nem megyek. aztán rájöttem, hogy megyek, mert ez kerékpáros közlekedés lesz, ez jófajta változat, éppen kedvemre való.
autómentes nap, mi?
du. 4 előtt ez a körút forgalmán meg sem látszott. mit várok? sőt, tömve volt éppen busszal meg terepjáróval, kénytelen voltam bemenni a járdára, ha sínezni nem akartam. a blaha előtt. mindig ott a necces. meg az oktogon után. de most ott rendben volt.
este 6 körül sem volt jobb a hejjzet. tele volt autóval a kis körút. lehet azért, mert sok volt a biciklis? hát igen: ha ugyanannyi autó mellé még több biciklist teszünk, akkor így még nehezebben férnek el. világos.
borcsával a körtéren a köveknél találkoztunk volna. időben odaértem, így a bolt felé vettem az irányt. erre meglátom borcsát. és nem késett :) a sparban kígyózott a sor, ezért úgy döntöttem, hogy nem vagyunk éhesek.
a nép összegyűlt, csak kis csúszással kezdődött a móka. kezdésnek bringaemelés, aztán a holland nagykövet (ő volt?) rövid köszöntője, majd elindult mindenki, amerre lát. eléggé 1 irányban láttunk. nyilván minél távolabb megyünk az origótól, annál többféle úton mehetünk, ám a tömeg nyilván 1felé áramlik. egészen jól bírtam, azonban a szabadság híd után már nagyon ideges voltam, feszített a húgyhólyagom is, de az már 6-kor. mondtam borcsának, hogy hazaugrok klotyóra. erről lebeszélt, és végül is a piac mellett bementünk, majd végig a ráday utcán. ekkor már az éhség valóban az agyunkra ment. jó volt, hogy így volt, ugyanis megtaláltam a város 1ik legjobb kakaóscsigáját.
ez a pékség/boltocska a mester utcai villamos megállónál van, a híd fele menő sáv jobb oldalán, pontosan a zebrával szemben. este 7-kor puha kakaóscsigát kaptunk. és nem fornettis volt. máskor is tesztelem majd a helyet. a legtutibb pékséget 1előre az üllői út kb. 755 szám alatt találom. ez 1 bolgár pékség. csodálatos. nem spórolnak ki a srácok semmit sem. van tömegük a péksütiknek, van kinézetük, és áruk is. tegnap láttam: túrós batyú.

aztán a körúton folytattuk, majd becsatlakoztunk atömegbe az andrássyn.
akkor kiakadtam még 1x, hogy ráterelnek minket a szerviz útra, mikor tök üres az andrássy.
a bp fesztiválzenekar is megtisztelte a játékával  a nagyérdeműt.
ha már összeszedték magukat, és a biciklizés mellé álltak, nem tudom, miért nem lehetett slágeresebb számokat játszani? tudom, ne elégedetlenkedjek, de akkor is. a kultúrából 1 fél évre megint elég :)
a paso koncert feltűnően halk volt. a kertemben tömeg. de legalább jót beszélgettünk. helyrejött a hangulatom. láttam 1 idős házaspárt is. aranyosak voltak, ahogy nézték a koncertet.

utána széjjelváltunk tünditől, aztán én borcsakálmántól. eltűntek a hátam mögött, ezért jól megraktam az r33-ig. nagyon fasza volt este biciklizni.
az r33-ban simán jó volt. nagy tér, cigifüst eltűnik. nem sokan gyűltünk össze. orsi megnyerte a goldsprintet. gratulálok. én nem fogok javítani a közeljövőben. lassú vagyok, hamar fáradok. zé 7x indult. rápakolt az aznapi munkára rendesen.
érdekes volt, na.

vasárnap tekerés. hogy fogom bírni? punnyadék vagyok. rápihenek, az segít. nem csak mindig a szórakozás

eljött az ősz: fázik a lábfejem. jájj, ez lesz fél évig :)

7fő este éppen mentem be a lakásba, amikor hallom, hogy jön a szomszéd 1 vendéggel, és beszélik, hogy be kell tolni az autót. meghallottam, szóltam, hogy szívesen segítek. pont a kapuban merült le az akksi. nándi beszállt, mi a vendéggel (nő) elkezdtük tolni. gondoltam, laza lesz, szeretek autót tolni, ketten sima ügy. csakhogy a kerekeknél volt vmi mélyedés, amiből nem tudtuk kimozdítani az autót. ezért szóltam a garázsszomszédnak- aki éppen a garázsában bütykölt-, hogy segítsen. ő nem találta a kulcsát, és a másik ajtón (ablakon?) jött ki. így hárman simán eltoltuk. y-ozni kellett, úgyhogy 1x hátulról is megtoltuk a tütüt.
vicces volt.
cserébe kértem nokedliszaggatót.
bírom a szomszédékat.

eső
elfelejtettem milyen esőben tekerni. 7főn este kaptam 1 kis ízelítőt. jó volt. az üllői út furán nézett ki. mintha fehér hab lepte volna el az utat. nem is hab, mert nem emelkedett ki az út síkjából, az esővíz sodorta az út közepétől a széléig. a belső sávokban is látszott. ilyet még csak szélső sávban láttam.

kiábrándító, hogy esténként már hamar sötétedik és lehűl a levegő. ezt az őszi elmúlást meg kell szokni. kár hogy én nem tudok téli álmot aludni. legszívesebben október végén elbujdosnék. sőt, már most.
amikor azt hiszem, hogy most már oké, újra fáj... de már azt sem tudom, mi fáj, mi bajom van.  zűrzavar van bennem. néha irigylem azokat,akik nem gondolkodnak, csak élnek bumm bele a világba. most néha van. a gondolkodás sem visz előbbre. valami előbbrevivő gondolkodási mechanizmust kéne megtanulnom. mind1. elmegyek jógára. az jót tett múltkor is.

észrevettem, hogy a makrós könyvnek csak 1 kis részlete van meg. ebből nem tanulom meg... sebaj, szerzek 1et.

megint begyulladt a szemem. idén már nemtom hányadszorra. volt 2 árpám. meg ez is. tavaly volt először árpám bánk után. kár is volt előhozni. enyhén szólva pozitívabb voltam. jól van, hát a szar kedv is az élethez tartozik.mindig is oda tartozott. nem lehetünk mindig viccesek meg vidámak. vannak ilyen időszakok. ha beleszakadok, se tudok mit csinálni. ja de: jóga. majd eljárok meditálni vagy mittudomén. vagy mittudomén. ez jó lesz. csak semmi konkrétum. emléxem, középiskolában erdőgazdaságtanból feleltem. tudtam az anyagot, csak 1etlen 6ározott számnevet sem ejtettem ki a számon felelés közben. mondtam mindent, de konkrét számot nem. tézé -tanárunk- megszólalt: andikám, most már valami konkrétumot is, légyszíves. nem emléxem, hogy sikerült -e. biztos kaptam egy 4/5 aláaláalá-t. ilyeneket szokott osztogatni. tesómék némettanárja meg 1/2 alá-t adott 1 diáknak, aki szólt neki: tanárnő, miért nem 1es? ilyesmi sztori rémlik. unokatesóm mesélte, hogy a főiskolán volt 1 idióta tanáruk. kiosztotta a zh-kat. természetesen szarok lettek, mindenki elkezdte számolni a pontjait, és átböngészni a dolgozatát, hátha összevakar még 1 fél pontot. unokatesóm annyit talált, hogy ugrott 1 jegyet, kettesre. szólt a tanárnak, aki elmagyarázta neki, hogy nem úgy van az. ez egy erős 1es. ez a legjobb 1es az összes dolgozat közül. és nem adta meg neki a kettest...

ezt nézd

esernyő

pénteken kitekertem az aldiba megnézni, hogy milyen esernyőt kínálnak. előtte már kicsit körbejártam a témát. legyünk alaposak.

fatter kipuhatolta, hogy mutternak még nincs normális esernyője, ezért névnapjára esernyőt kap(ott). átlapoztam az aldi és lidli katalógusokat (évekig nem csináltam ilyet, most meg képes vagyok átlapozni a bedobott szórólapokat hetente akár 1x is...) mind2ben kínáltak esernyőt. akkor majd megnézem az aldit. előtte beugrottam az intersparba felmérni az esernyőkínálatot. találtam 1.790-ért. az volt ráírva: származási hely németo. majd a deichmanba. itt volt benetton 3.000-ért. a humanicba ugyanez 3.250-ért. és 1 olcsóbb kínaias 1.500-ért. elmentem hát az aldiba, ahol 1.300-ért adták a szép csíkos kínai esernyőt. ezekután visszamentem -közben pár dolgot elintéztem- a humanicba, megnéztem az ernyőt, hát ez is kínai, akkor inkább interspar. ahol az a csalódás ért, hogy ugyanazt az ernyőt 300 ft-tal drágábban adták, mint a humanicban. megtévesztettek azzal, hogy ezen az ernyőt (ua. a márka) németország volt, nem kína. bk  +. mind1. mmá' megvettem, mert sokat futkostam

most jön az
ezt nézd

amikor kijöttem az aldiból, pont akkor ért oda 1 16évesforma cigánygyerek a biciklijével. becsúszott a tárolóba, s beviharzott a boltba. amíg majszoltam a brióst, szemügyre vettem a biciklit. bevásárló kosár, elvágott/szakadt 1.fékbowden, és az mi? az 1. lánctányér "tele" van. nézem, ez hogy? eszembe jutott, hogy itt van a fényképezőm, megörökítem. ha már 1x húzza ez is a hátamat, vmi haszna legyen.
átálltam kilakatolni a sajátomat. a másik oldalról is lefényképeztem.
aztán jött a srác, mondtam neki, jó a biciklid. a magáé is. váltottunk pár mondatot, majd mind2en el.
szóval "a magáé is"... hát, én se leszek fiatalabb. meglátszik rajtam a kor. a házban, ahol lakom, van 1 nő meg a lánya, és a lány hol csókolomot köszön, hol hellót. az idősek meg simán letegeznek, ha látják, hogy biciklis vagyok. talán még mindig azt képzelik, hogy 30< az emberek többé nem bicikliznek, és hogy a bringázás 1 fiatalos szórakozás.
kamilla vasárnap megkérdezte, hogy mit kell köszönni az öregeknek.

fűnyíró
bementem az agrogépbe 2 fűnyírókésért. előtte telefonon megkérdeztem, hogy van -e belőlük. igen. nagy nehezen megtaláltam a boltot. csak arar emlékeztem, hogy illatos út. hát ott nem volt. végül 1 portás útbaigazított. az üzletben 2 ember foglalkozott velem. először kijelentették, hogy ilyenről nem hallottak. mondom, telefonon azt mondták, hogy van ilyen raktáron. nézik. kihozott vmit. de ez nem az. a nő összekeverte a típusszámot a leltári számmal. a férfi kihozott vmi felfogatót. de nekem kés kell. visszament, hozott 1 kést. fizetéskor megkérdeztem a biztonság kedvéért, hogy ha mégis vmi gond lenne, kicserélik -e. igen, csak hozzam a blokkot. mondanom sem kell, hogy a sok szerencsétlenkedésnek meglett az eredménye: az 1ik kés nem stimmelt. ezért apa odaadta a régit, hogy majd talán így menni fog.

lipóti
2 fűnyírókéssel a hátamon eltekertem háromkilós lipóti kenyeret venni. nézegettük, hát ez nem fér be a hátizsákba. kaptam 1 papírszatyrot, amit nem tudtam feltenni a kormányra, mert a cipőm orrával rugdostam volna. végigaraszoltam a józsef attilla lakótelepen a bal kezemet kilógatva a kenyérrel. csupa jobbkezes utca, előttem a busz, csak meg ne kelljen állnom és elsőbbséget se kelljen adnom. ott 1ensúlyoztam, mikor látom, hogy jobbra autó, lassítanom kéne. vezető meglátta a körülményeimet, és intett, hogy menjek :) nagyot bólogattam (már csak 1 török hiányzott a számból), hogy köszönöm. meg vigyorogtam. ő is vigyorgott.
rájöttem, hogy nekem nem kell hazáig mennem, csak tesómékig. átjutottam a 6ár úton megállás nélkül. átjutottam a 6ár úton megállás nélkül? tesómék elé érve lassítottam, ledobtam aföldre a táskát. elég ügyes voltam, mert csak pár centire csúszott ki belőle a kenyér. de ezt nem kell tudni senkinek se. hallod, zoli? :)

a 7végéről majd külön írok. ha

lebegés
feltettem a platnira 1 lábas vizet forrni. spenótfőzéshez/puhításhoz. közben tettem-vettem, odanéztem, igazítottam talán a lábason, lehajoltam, hallom, hogy ez mozog. megállítottam, arrébb mentem, hát mozog. ezek szerint nem löktem meg. elkezdtük erával bámulni, az edény beindult, 1re vadabbul rázkódott a platnin.
azért nem értettem, mert era a krumplit ebben főzte, és nem említette, hogy táncolt volna a lábas. bár én amikor pakoltuk helyére az edényeket megjegyeztem, hogy ez púpos, ezt nem lehet villanytűzhelyre tenni.
készítettem videót. annyira röhögtünk.