nna
elég sok dologról kellene írnom. rengeteg 5letem volt. nézzük, mi maradt meg a fejemben:
spinning
cycling?
kipróbáltam, ui. találtam a kupponvilágon 1 oylan lehetőséget, hogy 9000 ft62 hó-ért korlátlanul használ6om a fitnesz (?) terem bigyóit. ezért kipróbáltam a spinninget. mielőtt megvettem a bérletet. így volt:
felhívtam a kedves kontaktot, aki megnyugtatott -ez a legfontosabb-, hogy van a pedálon spd lehetőség is. huh, nagy kő esett le a szívemről, mert nem voltam benne biztos, hogy van olyan cipőm, amiben tudok tekerni. végül megtaláltam az ezer éve nem használt teremcipőmet.
kitekertem az árpád fejedelem útra. nagy nehezen megtaláltam a bejáratot :) körbekalauzoltak kedvesen.
fogalmam nem volt, hogy megy 1 ilyen óra. 11-kor kezdődött az enyém. a srác már előtte is tartott órát, így nyeregben maradt sok vendéggel 1etemben, akik tovább taposták a pedált. jött 1 lány, kérdezte, hogy mi van, nem lehet bemenni? 10.57 volt. hát fogalmam sincs, én most vagyok itt először. bementünk. volt hely, csak fel kellett ülni a gépre. nekem nagyjából ok. volt a beállítás, de ki tudja, kinek a helyére kerülök legközelebb, akkor majd módosítanom kell.
elkövettem pár hibát:
-otthon felejtettem a kulacsomat
-a kesztyűt lusta voltam beszórni a zsákba
-fejemre nem hozam semmit
1 egész óráááán át folyamatosan tekerni kell! 1 mp-re se áll6sz le. ez dúúrva. 13 perc után már elkezdtem izzadni. aztán a 20. percben már patakokban folyt rólam a víz, a 30.ban pedig már úgy néztem ki, mint aki az uszodából jött.
a spinning gépen az ellenállás növelésével kapcsolsz nehezebb fokozatba. ha nem tudtad volna. én nem tudtam. az oktató mindig mondja, hogy most pörgess, aztán rakj rá 1 kicsit, figyelmeztet, hogy hegymenet jön, akkor kiállunk a nyeregből, miután pakoltunk rá ellenállást, vagy síkon tekerünk izomból, stb. a végén folyamatos tekerés közben lenyújtjuk a karokat, nyakat, majd a gépről leszállva következik a láb. aztán mindenki odasétál az ajtóhoz, szakít magának papírtörlőt, ráfúj vmi fertőtlenítőt, letakarítja a gépét, s távozik.
az oktató erősen javasolja a pulzusmérő használatát. hhá, mondom, annyit belefektetniii... az aldiban már lehet venni hatezerér'. ahha.
elkezdtem utánanézni, s a dekkatlonos legolcsóbb 1 szar: bezavarnak a szomszédok jelei. most kölcsönkérem gábortól az övét, s majd meglátjuk. lehet addig tart ez a spinning, amíg lefogyok kicsit meg az olcsó bérlet lejártáig.
iszonyúan leizzadtam, ilyet nem értem még sosem. kell vinnem sapkát vagy vmit a fejemre, mert baromi kellemetlen, amikor belefolyik a csípős izzadság a szemembe. pedig nem volt a bőrömön naptej. nna, a spinning teremben nem kell fűteni, van ott olyan meleg meg pumaszag :)
utána zuhany. de még mindig annyira melegem volt (az arcom, piros, mint a pipacs- szörnyű :), meg olyan páratartalom az öltözőben, hogy a zoknimat tekergettem a levegőben, hogy száradjak már, és fel bírjam venni a ruháimat. a hajam csuromvíz. amikor meguntam, felöltöztem valahogy, de éreztem, hogy nedves a mezem, és hideg. aztán megálltam az "mdf-piacon", ha már észleltem, hogy ilyen is van. vettem sütőtököt, kelkáposztát és sárgarépát.
szóval a szaunával kellett volna zárnom a fitnesz klubban a napot, de akkor már nagyon éhes voltam (szombat este ettem utoljára), és menni akartam haza, hogy nagynéném vendége legyek 1 jófajta dödöllére.
úgy sejtem, hogy ez a spinning égeti a zsírt. igen, ahogy ültem a nyeregben és pörgettem, éreztem, ahogy lötyög a combom.
én nem mondanám, hogy élveztem ezt a spinninget, de a cél (mínusz kilók) érdekében ha nem is mindent, de ezt simán meg bírom tenni.
nem csoda, ha 1esek 2 órára is beneveznek, mert utána a tisztálkodás, újraöltözés annyi időt igénybe vesz, hogy így sokkal jobban megéri, mint 1 óráért ugyanannyit öltözködni.
jóga
voltam vasárnap és szerdán is.
szórakoztató volt, mint mindig. sőt, vasárnap volt 2 külföldi, ezért fele angolul ment. jó sokan voltunk aznap. összeszámolom... 10en. hát, vicces, vicces. utána telihold meditációt tartott gabi, amire ott maradtam. az eleje relax volt, ott természetesen aludtam, majd visszatértünk ülő helyzetbe, így nem tudtam aludni, csak a figyelmem kalandozott el. nem hiszem, hogy nagy 6ása volt rám a meditációnak. talán könnyebbnek éreztem magam. én erre még nem vagyok felkészülve :)
sütőtök leves
jamie szerint. ez a csávó tud vmit. sütöttem kenyeret 7végére, s hűtőnyitogatás közben szembetalálkoztam a sütőtök maradék felével. namondom, ezt is meg kell sütni, mielőtt bepenészedik, na essünk túl rajta, a kenyérrel 1ütt megsül majd.
dagasztás közben ráeszméltem, hogy a 7en nem ettem még meleg ételt, és csak szombaton fogok, amennyiben nem főzök magamnak előbb. no, de mit csináljak? aztán eszembe jutott, hogy a tökből lehet levest főzni. jamie receptjén változtattam kicsit: sült tököt tettem bele, nem nyerset, és kihagytam a zellerszárat, mert nem volt otthon valamit a chilit is, hisz -mint ismeretes- tudok én beletenni annyi borsot, hogy csípjen :)
hallod, nagyon ütős levest kaptam. ne szaladjak ennyire előre, leírom, mit csináltam:
1 db d=5 cm vöröshagymát felkockáztam, 4 fokhagymát szétlapítottam, kissé összevágtam. 1 20 centis sárgarépát vékonyra karikáztam. lábasban forrósítottam 1 kis olivaolajat, rádobtam szárított zsályát meg rozmaringot, aztán a zöldségeket, tekertem rá fekete borsot, szórtam rá sót, s elkezdtem párolni. amikor már barnult a hagyma (nem égett) löttyintettem rá 1 kis vizet, és fedő alatt tovább pároltam. no, hiszen arra vár6tam, hogy a sárgarépa megpuhul... később felöntöttem fél liter vízzel, forráskor belehajítottam 1 leveskockát (...bocsásd meg a mi vétkeinket...), főztem, míg széjjelment, és lezártam. reggel belekotortam a 865 g nyers sütőtök sült maradékát, összeforraltam, majd leturmixoltam. ennyi. nem kellett utánasóznom, borsozni meg főleg. elárulom, hogy nem muszáj 1 éjszakát várni a sülttök hozzáadásával. sok vizet ez a leves nem visel el. én pont eltaláltam. holnap du. otthon melegítem a maradékot a főzőlapon, és akkor kerül beléje fínom tökmagolaj is. na, ez aztán odabasz neki úgy, hogy az örömkönnyek folyóként ömlenek végig az arcomon.
időjárás
azt mond6om, hogy változatos. 7főn reggel mínusz;, most már 13 fok van. ebből baj lesz...
2013. január 23., szerda
felix et melanie
(: tegnap annyit beszéltem angolul, ma meg annyit írtam, vigyáznom kell, nehogy itten is angolul nyilvánuljak meg :)
2013-ban feleix és melanie voltak az 1. warmshowerses vendégeim. 7főn olvastam az emailt, hogy kedden érnek pestre, lehetséges -e? gondolkodtam rajta 1 keveset, ui. nem akartam kihagyni a jógát. aztán eszembe jutott, hogy csütörtökön is van, így küldtem felixnek 1 sms-t, hogy jöhetnek, remélem nem vegetáriánusok, mert rajtuk fogom akkor tesztelni az új röfi receptemet.
visszaírt, hogy köszi, jöhet a disznó.
így rendet raktam, előkészítettem mindent.
a biciklimet otthon lesikáltam, mert múltkor nem olajoztam be, és csupa rozsda volt a lánc.
megjöttek. sok cuccal, esőálló bigyókkal, kiszuperált, húszéves biciklikkel.
hát mit mongyak? jó volt velük beszélgetni, eszmét cserélni, elmondani, mi van itt, meghallgatni mi van franciaországban. nevettünk is sokat.
a hús ízlett neki, bár felix elmondta, hogy ő vegetáriánus 1 ideje, de ez valóban fini volt. receptet elküldtem :)
nem tudom visszaidézni, mikről beszélgettünk, mert angolul folyt a társalgás, mai lekötötte a figyelmemet.
cukik voltak.
azt mondják, grúzia nagyon jó hely, megéri odamenni tekerni. a táj és az emberek is lenyűgözőek.
felix valamelyik bringaboltban vett 1 kamáslit, bbb, amit jó nehezen tudott felszenvedni a cipőjére. a boltban nem próbálta meg. azt modja, 42-es lába van, és a kamásli meg 48-as.igaz nem biciklis cipőben nyomja, hanem másban, de így is szenvedett vele.
jóga
vasárnap voltam szórakozni. megemlítette az oktató, hogy nem voltam előző 7en. hát igen, le kellett vágni a disznót. mire ő: az jó. szeretem az igazi házikolbászt, nekem fizethetsz kolbászban is.
:)
na, kérem, ezek után mit várunk? mindig viccesek az órák.
nem megy a fogyókúra már megint. nemtom mi lesz így :( mikro tudom ö.szedni magam fejben?
pörcös
szombaton megrendezésre került a pörcös johanna lángosevési tehetségkutató verseny 10 órai kezdettel. a népek boldog mosollyal az arcukon kezdtek neki a sorbanállásnak. mind közül p.zolié emelkedik ki, aki megteremtette ezt a pörcös hagyományt.
én zac-kel nyáron voltam itt utoljára, akkor a pörcös nem jött be, vmi igénytelen, rosszízű szalonnából csinálták. a magunkéhoz vagyok szokva, magasan van a mérce. (nem is tudom, mi lesz téli túrán, honnan szerzek be ehető és elérhető árú szalonnát)
még a tömeg előtt sorbaálltunk, és ki-ki kikérte magának az adagot. én forraltbort is rendeltem hozzá, hogy teljes legyen az élmény. jómagam a káposztás- fokhagymás-tejfölös-füstöltsajtos verziót próbáltam, ki, s mond6om, nem okozott csalódást. nem sajnálják róla a sajtot, és ez tuti nem vmiféle kutyulmány, hanem valódi sajt. persze a vége felé kezdtem érezni, hogy gyomrom legaljába nehezedik az előemésztett massza, s fel sem merült bennem, hogy elfogyasszak még 1 példányt akár a leglájtosabból is. régebben még bevállaltam volna 1et közvetlenül az 1. után is. öregszem vagy mifene: időnként hányingerem van vagy fáj a gyomrom.
ezért a pörcöst és társait kéretik nagy sebességgel felfalni, hogy legalább addig ne fájjon, amíg eszed.
mindez nem volt elég, zsuzsi kitalálta, hogy térjünk be az augusztba, ha már minőségi táplálkozás, és amúgy is desszerttel kell zárni az étkezést.
megint lőttek a fogyinak... nem akartam kihúzó lenni, és a társasággal tartottam.
mint kiderült, az augusztban van emelet, s kihozzák a sütilapot, jönnek a pincérek.
erre a lángosra ráküldtem 1 krémest, ami meg6ározta további sorsomat: még órákig jajgattam, mire lecsillapodott bennem a sok zsír meg szénhidrát annak ellenére, hogy 20 km-t tekertem a csepeli célpontig. a többiek is hasonlóan nehéz gyomorral hagyták el a cukkrázzdát, s felmerült bennem az is, hogy ma már többet nem eszek.
az auguszt krémesével nem voltam megelégedve. jól nézett ki, de valahogy semmi intenzitás nem volt a vaniliás sárgakrémben, pedig a vaniliapöttyök is benne voltak. nem mintha ez jelentene bármit is, ui. annakidején olcsón vettem a bónusz brigádon 1 csomag vanilia rudat, de azoknak, se ízük-se bűzük, mintha jelen sem lennének az ételben...
falrajz
telített gyomorral hazagyalogoltam, s nekiláttam felpumpálni a biciklit. ez néha nehéz művelet, mert a presta szelepre nem megy rá a pumpa izéje, és ereszt, ereszt, amikor már csak 2 bar van benne, és 100x próbálkoztam, megfordítom a pumpa bigyóját, előszedem a szelepátalakítót, és könnyedén felfújom a kívánt nyomásra...
manóéknál családi ebéd volt, amiből én kihagyattam magam a fenti okok miatt. meg hánytuk-vetettük, hogy hova fessem-rajzoljam a kisherceget meg a rókát meg a rózsát. amit mariannénitől tanultam, azt alkalmaztam. manó hívta fel rá a figyelmemet, hogy a pasztell kréta milyen intenzív, mennyire szép dolgokat lehet vele alkotni. nekem meg van, 10 éve használtam utoljára. miért ne? tegyünk 1 próbát.
először indigóval átmásoltam a róka meg a herceg vonalait.
vízfestékkel aláalapoztam
elkezdtem kidolgozni a képet. persze nem úgy, ahogy a sodics lacibá tanította, azaz nem 1xre fejlesztettem a képet, hanem a legnagyobbal, a kisherceggel kezdtem. aztán a róka. majd a háttér. majd a rózsa.
elszórakoztam a képpel vagy 4-5 órát.
és mi történt?
közben megéheztem.
vacsoráztunk meg ittunk 1 üveg bort és számtalan pálinkát, dumáltunk mindenféléről, és annak ellenére, hogy azt mondtam a gyerekeknek, hogy nem alszok ott, ott aludtam. mondom, jó így is, legalább ha megyünk tekerni, nem kell fölöslegesen annyit bicikliznem :)
vasárnap reggel csodás időnk volt, az egész égbolt 1edlen felhővé tágult, s 9 előtt még elkezdett potyogni vmi az égből. namondom, ebben a dzsuvában én nem biciklizek, inkább lemondom. ez a széldzseki nem jó ez eső ellen.
aztán visszamentem a házba, nézegettem a képet. a festőszalag leszedte a falról a festéket, ami meglepő, ilyet még nem láttam. szombaton a kép elkészülte után rögtön lehúztam. kár is volt felragasztani, most már belátom. a ragasztón belüli rész jelentette a 6árt. le kellett csiszolni a festést, hogy szépen fogjon rá a porpasztell. és lacibá 2. tanácsát sem fogadtam meg, miszerint kitöltjük a rendelkezésre álló teret, a lapon/falon nem marad fehér felület.
manó keretet akart csinálni a képhez a javaslatomra. forgatta a papírt, vágta, mire el6ároztam, hogy a kép nem marad6 így, befejezetlenül, normálisan, téglalap alakúra ki kell húznom a hátteret, adjak már ki rendes munkát a kezem alól. a pasztellal rá lehet menni több rétegben is, nem gond.
így felkerült a kisbolygó is a kép bal oldalára. nem akartam vele szarakodni, de üres volt a kép, hiányzott onnan valami, így fedobtam rá azt is.
szegény hercegecske fejét próbáltam javítani, de az sajnos nem sikerült, még mindig kicsit durcásan néz a messzeségbe. a szemeivel nem tudtam megbirkózni. a száj ameg először volt jó, azonban belejavítottam- ezt nem kellett volna.
összeségében szerintem fasza lett. és meg is dícsértek érte, feltételezem nem udvariasságból. majd lesz kép is, ha lefényképezik a háziak.
közben mardel kitalálta, hogy élhetnék ebből. 1 kép 15.000 + ebéd + 1 liter pálinka + :) ja, nem lenne rossz.
így szépen eltelt az idő, ebédre is csepelen maradtam. még du. játszottam a gyerekekkel, és hazaindultam, hogy le ne késsem a jógát.
jó kis 7vége volt!
2013-ban feleix és melanie voltak az 1. warmshowerses vendégeim. 7főn olvastam az emailt, hogy kedden érnek pestre, lehetséges -e? gondolkodtam rajta 1 keveset, ui. nem akartam kihagyni a jógát. aztán eszembe jutott, hogy csütörtökön is van, így küldtem felixnek 1 sms-t, hogy jöhetnek, remélem nem vegetáriánusok, mert rajtuk fogom akkor tesztelni az új röfi receptemet.
visszaírt, hogy köszi, jöhet a disznó.
így rendet raktam, előkészítettem mindent.
a biciklimet otthon lesikáltam, mert múltkor nem olajoztam be, és csupa rozsda volt a lánc.
megjöttek. sok cuccal, esőálló bigyókkal, kiszuperált, húszéves biciklikkel.
hát mit mongyak? jó volt velük beszélgetni, eszmét cserélni, elmondani, mi van itt, meghallgatni mi van franciaországban. nevettünk is sokat.
a hús ízlett neki, bár felix elmondta, hogy ő vegetáriánus 1 ideje, de ez valóban fini volt. receptet elküldtem :)
nem tudom visszaidézni, mikről beszélgettünk, mert angolul folyt a társalgás, mai lekötötte a figyelmemet.
cukik voltak.
azt mondják, grúzia nagyon jó hely, megéri odamenni tekerni. a táj és az emberek is lenyűgözőek.
felix valamelyik bringaboltban vett 1 kamáslit, bbb, amit jó nehezen tudott felszenvedni a cipőjére. a boltban nem próbálta meg. azt modja, 42-es lába van, és a kamásli meg 48-as.igaz nem biciklis cipőben nyomja, hanem másban, de így is szenvedett vele.
jóga
vasárnap voltam szórakozni. megemlítette az oktató, hogy nem voltam előző 7en. hát igen, le kellett vágni a disznót. mire ő: az jó. szeretem az igazi házikolbászt, nekem fizethetsz kolbászban is.
:)
na, kérem, ezek után mit várunk? mindig viccesek az órák.
nem megy a fogyókúra már megint. nemtom mi lesz így :( mikro tudom ö.szedni magam fejben?
pörcös
szombaton megrendezésre került a pörcös johanna lángosevési tehetségkutató verseny 10 órai kezdettel. a népek boldog mosollyal az arcukon kezdtek neki a sorbanállásnak. mind közül p.zolié emelkedik ki, aki megteremtette ezt a pörcös hagyományt.
én zac-kel nyáron voltam itt utoljára, akkor a pörcös nem jött be, vmi igénytelen, rosszízű szalonnából csinálták. a magunkéhoz vagyok szokva, magasan van a mérce. (nem is tudom, mi lesz téli túrán, honnan szerzek be ehető és elérhető árú szalonnát)
még a tömeg előtt sorbaálltunk, és ki-ki kikérte magának az adagot. én forraltbort is rendeltem hozzá, hogy teljes legyen az élmény. jómagam a káposztás- fokhagymás-tejfölös-füstöltsajtos verziót próbáltam, ki, s mond6om, nem okozott csalódást. nem sajnálják róla a sajtot, és ez tuti nem vmiféle kutyulmány, hanem valódi sajt. persze a vége felé kezdtem érezni, hogy gyomrom legaljába nehezedik az előemésztett massza, s fel sem merült bennem, hogy elfogyasszak még 1 példányt akár a leglájtosabból is. régebben még bevállaltam volna 1et közvetlenül az 1. után is. öregszem vagy mifene: időnként hányingerem van vagy fáj a gyomrom.
ezért a pörcöst és társait kéretik nagy sebességgel felfalni, hogy legalább addig ne fájjon, amíg eszed.
mindez nem volt elég, zsuzsi kitalálta, hogy térjünk be az augusztba, ha már minőségi táplálkozás, és amúgy is desszerttel kell zárni az étkezést.
megint lőttek a fogyinak... nem akartam kihúzó lenni, és a társasággal tartottam.
mint kiderült, az augusztban van emelet, s kihozzák a sütilapot, jönnek a pincérek.
erre a lángosra ráküldtem 1 krémest, ami meg6ározta további sorsomat: még órákig jajgattam, mire lecsillapodott bennem a sok zsír meg szénhidrát annak ellenére, hogy 20 km-t tekertem a csepeli célpontig. a többiek is hasonlóan nehéz gyomorral hagyták el a cukkrázzdát, s felmerült bennem az is, hogy ma már többet nem eszek.
az auguszt krémesével nem voltam megelégedve. jól nézett ki, de valahogy semmi intenzitás nem volt a vaniliás sárgakrémben, pedig a vaniliapöttyök is benne voltak. nem mintha ez jelentene bármit is, ui. annakidején olcsón vettem a bónusz brigádon 1 csomag vanilia rudat, de azoknak, se ízük-se bűzük, mintha jelen sem lennének az ételben...
falrajz
telített gyomorral hazagyalogoltam, s nekiláttam felpumpálni a biciklit. ez néha nehéz művelet, mert a presta szelepre nem megy rá a pumpa izéje, és ereszt, ereszt, amikor már csak 2 bar van benne, és 100x próbálkoztam, megfordítom a pumpa bigyóját, előszedem a szelepátalakítót, és könnyedén felfújom a kívánt nyomásra...
manóéknál családi ebéd volt, amiből én kihagyattam magam a fenti okok miatt. meg hánytuk-vetettük, hogy hova fessem-rajzoljam a kisherceget meg a rókát meg a rózsát. amit mariannénitől tanultam, azt alkalmaztam. manó hívta fel rá a figyelmemet, hogy a pasztell kréta milyen intenzív, mennyire szép dolgokat lehet vele alkotni. nekem meg van, 10 éve használtam utoljára. miért ne? tegyünk 1 próbát.
először indigóval átmásoltam a róka meg a herceg vonalait.
vízfestékkel aláalapoztam
elkezdtem kidolgozni a képet. persze nem úgy, ahogy a sodics lacibá tanította, azaz nem 1xre fejlesztettem a képet, hanem a legnagyobbal, a kisherceggel kezdtem. aztán a róka. majd a háttér. majd a rózsa.
elszórakoztam a képpel vagy 4-5 órát.
és mi történt?
közben megéheztem.
vacsoráztunk meg ittunk 1 üveg bort és számtalan pálinkát, dumáltunk mindenféléről, és annak ellenére, hogy azt mondtam a gyerekeknek, hogy nem alszok ott, ott aludtam. mondom, jó így is, legalább ha megyünk tekerni, nem kell fölöslegesen annyit bicikliznem :)
vasárnap reggel csodás időnk volt, az egész égbolt 1edlen felhővé tágult, s 9 előtt még elkezdett potyogni vmi az égből. namondom, ebben a dzsuvában én nem biciklizek, inkább lemondom. ez a széldzseki nem jó ez eső ellen.
aztán visszamentem a házba, nézegettem a képet. a festőszalag leszedte a falról a festéket, ami meglepő, ilyet még nem láttam. szombaton a kép elkészülte után rögtön lehúztam. kár is volt felragasztani, most már belátom. a ragasztón belüli rész jelentette a 6árt. le kellett csiszolni a festést, hogy szépen fogjon rá a porpasztell. és lacibá 2. tanácsát sem fogadtam meg, miszerint kitöltjük a rendelkezésre álló teret, a lapon/falon nem marad fehér felület.
manó keretet akart csinálni a képhez a javaslatomra. forgatta a papírt, vágta, mire el6ároztam, hogy a kép nem marad6 így, befejezetlenül, normálisan, téglalap alakúra ki kell húznom a hátteret, adjak már ki rendes munkát a kezem alól. a pasztellal rá lehet menni több rétegben is, nem gond.
így felkerült a kisbolygó is a kép bal oldalára. nem akartam vele szarakodni, de üres volt a kép, hiányzott onnan valami, így fedobtam rá azt is.
szegény hercegecske fejét próbáltam javítani, de az sajnos nem sikerült, még mindig kicsit durcásan néz a messzeségbe. a szemeivel nem tudtam megbirkózni. a száj ameg először volt jó, azonban belejavítottam- ezt nem kellett volna.
összeségében szerintem fasza lett. és meg is dícsértek érte, feltételezem nem udvariasságból. majd lesz kép is, ha lefényképezik a háziak.
közben mardel kitalálta, hogy élhetnék ebből. 1 kép 15.000 + ebéd + 1 liter pálinka + :) ja, nem lenne rossz.
így szépen eltelt az idő, ebédre is csepelen maradtam. még du. játszottam a gyerekekkel, és hazaindultam, hogy le ne késsem a jógát.
jó kis 7vége volt!
2013. január 18., péntek
vér
adás
itt, a melóban volt véradás. elmentem, hogy kiderüljön, egészséges vagyok -e? az vagyok. annak is éreztem magam. bár...
amikor oda jutok, hogy kitöltöm a kérdőívet, megszúrják az ujjamat, akkor módosult tudatállapotba kerülök, és már nem is vagyok annyira biztos az egészségemben. hát amikor befejezem. kiszedik a tűt, mondják, pihenjek. pihenek. jól van? jól, igen. közben ebben se vagyok biztos. valami a fejemben lejátszódik, ami máskor nem szok'.
mostanában úgy működik a véradás, hogy kapsz 1 0,5-ös vizet meg 1 csokit. ami nem is csoki, hanem nápolyi. a csaj eljött úgy vért adni, hogy egész nap 1 kávét ivott- hallottam (11 óra elmúlt). hagyták, had adjon. nekem meg majdnem kevesellték az 1 litert. és akkor lehúzta az 1 palack vizet, majd nagy környezettudatosan jó erősen rácsavarta a kupakját- ezt nyomd össze, kukásautó!
reggel
ma reggel jókedvemben olyanokat csináltam a biciklivel, hogy lecsukott volna érte a rendőr, ha meglátja. a piroslámpázáson kívül. azé' jó volt. olyan könnyen gurult a bicikli. a takarítás áldásos 6ása? vagy kiaLÚDtam magam? korán keltem- ez lehet az oka? azt se tudom, mikor feküdtem le. kicsit sok volt a bor tennáp este.
kráfli
szerdán begyúrtam a hájas tésztát. olyan nehéz volt rákenni a hájat, hogy ennyire még sose volt ilyen nehéz. de fasza lett, könnyen kezelhető. tök izgi, ahogy sül a kráfli. lé-leg-zik: ahogy jön ki belőle a gőz, emelgeti a tésztarétegeket. sajnos video nincs róla. de el lehet képzelni. mmm.
nincs türelmem írni.
itt, a melóban volt véradás. elmentem, hogy kiderüljön, egészséges vagyok -e? az vagyok. annak is éreztem magam. bár...
amikor oda jutok, hogy kitöltöm a kérdőívet, megszúrják az ujjamat, akkor módosult tudatállapotba kerülök, és már nem is vagyok annyira biztos az egészségemben. hát amikor befejezem. kiszedik a tűt, mondják, pihenjek. pihenek. jól van? jól, igen. közben ebben se vagyok biztos. valami a fejemben lejátszódik, ami máskor nem szok'.
mostanában úgy működik a véradás, hogy kapsz 1 0,5-ös vizet meg 1 csokit. ami nem is csoki, hanem nápolyi. a csaj eljött úgy vért adni, hogy egész nap 1 kávét ivott- hallottam (11 óra elmúlt). hagyták, had adjon. nekem meg majdnem kevesellték az 1 litert. és akkor lehúzta az 1 palack vizet, majd nagy környezettudatosan jó erősen rácsavarta a kupakját- ezt nyomd össze, kukásautó!
reggel
ma reggel jókedvemben olyanokat csináltam a biciklivel, hogy lecsukott volna érte a rendőr, ha meglátja. a piroslámpázáson kívül. azé' jó volt. olyan könnyen gurult a bicikli. a takarítás áldásos 6ása? vagy kiaLÚDtam magam? korán keltem- ez lehet az oka? azt se tudom, mikor feküdtem le. kicsit sok volt a bor tennáp este.
kráfli
szerdán begyúrtam a hájas tésztát. olyan nehéz volt rákenni a hájat, hogy ennyire még sose volt ilyen nehéz. de fasza lett, könnyen kezelhető. tök izgi, ahogy sül a kráfli. lé-leg-zik: ahogy jön ki belőle a gőz, emelgeti a tésztarétegeket. sajnos video nincs róla. de el lehet képzelni. mmm.
nincs türelmem írni.
2013. január 17., csütörtök
vágás
...
disznót vágtunk.
mekkora... bigyó vagyok... ezö túl vad, nem?
nem, nem vaddisznó volt.
a szokásosnál is nagyobb izgalom uralkodott el a mutteron, ui. a röfink jókorára meghízott, 2 hónappal tovább élt, mint terveztük, mert nem bírtuk összeszervezni a disznóvágást családilag. na és ha így kiterebélyesedett, ez azt jelenti, hogy nem csak a térfogata nőtt meg, hanem a tömege is, inkább a 3 mázsához állt közelebb, mint a 2-höz. nagyobb tömegben nagyobb erő lakozik (bár a tömeg a tehetetlenség mértéke... akkor nemtom hogy is van ez?).
mindig nevettem, amikor #apám kiengedte a disznót, és ott futkosott a tyúkok között, akik 2ségbeesetten rebbentek széjjel a nagy test láttán.
hú, hányszor írtam már itt disznóvágásról?
amikor valami nagy, akkor nagyon szívszorító a halála. ahogy sír- mert a hangja is megvan hozzá. ha az állatok némák lennének, mint a növények, biztos könnyebb lenne őket megölni. szerencsére nem némák.
a disznóvágás elején még nem sok a tennivaló, el lehet gondolkodni dolgokról. aztán később nincs idő ilyesmire, a munka magával sodorja az embert, s teszi a dolgát, ahogy megtanulta.
a vágás így házilag ritka esemény, mégis meg lehet tanulni, hogyan kell. főleg az eleje, a szúrás. meg kell érezni, azt is hogyan kell. hogyan kell lefogni, hogy minél gyorsabb legyen. kevés szenvedés.
nem csoda, ha pálinkát isznak előtte. normális ember nem szeret ölni. tényleg csak letompulva lehet ezt kibírni. fél évig neveltél 1 állatot. éltetted. aztán az életére törsz 1x csak. ez túl dúrva. itt is végig lehet gondolni az élet/halál méylségeit.
viszont a húst szereted. meg a zsírt is. el kell venned a természettől, ahogy az oroszlán teszi a zebrával. vajon gondolkod6 -e valamin is az oroszlán, amikor ráugrik, átharapja, és leteperi a földre a zebrát? vajon mit érezhet az oroszlán, amikor először kell neki 1edül megszereznie a táplálékát? vannak -e benne ellenérzések? vagy csak teszi a dolgát, mert bele van programozva, hogy ha éhes vagy, enned kell, ahhoz meg ölni.szóval ott volt ez a disznó. el kellett mennie.
amikor pörzsölés van, akkor már vidámabb a társaság. nekem most születtek meg ezek a gondolatok a fejemben, nem akkor. szombaton nem nagyon foglalkoztam ilyennel, ha foglalkoztam volna, nem tettem volna meg azt, hogy a disznó testét művészkedésre használom.
de amikor elkezd égni, eltűnik a szőr, kifeszül a bőr, a szája mosolygósra húzódik, akkor nem moralizálunk, csak nézzük, amint a lángnyelvek nyaldossák a mozdulatlan feketedő testet, adjuk az instrukciókat, s előkerül 1-2 pálinka is még. (ha mikát hallgatnék, akkor tutira másokat írnék ide. asszem, nem is folytatom, majd holnap, ha jobb hangulatban leszek)
...(másnap van)
szóval pörzsöléskor alig van tennivaló, álldogálunk körben, míg 2 ember dolgozik, s megnyílik az elme, asszociálunk mindenféléket. ilyenkor kezd anyagszerűvé válni a disznó. pöttyös lesz, fekete, feszülős, mint ami mindjárt szét-pattan. a testnyílásai összesülnek.
tehát végeztek a pörzsöléssel, feldobták (mondjuk így. a 280 kilós állatot) a bontószékre. 1ik felét levakartuk, majd a másik felének én láttam hozzá. hisz kikönyörögtem.
bele szoktam karcolni az évszámot, de most ennél többet akartam, vmi képet. kedvenceim raffaello cuki puttói, így ők kerültek a röfink oldalára. sajnos elég antikolt lett a kép, mert nálunk pörzsölés közben is vakargatják a bőrét, és nem szénfekete alapból vakartam vissza.
mindenki boldog volt. főleg én. máskor is csinálok majd ilyet, csak pörzsöléskor közbe kell lépnem.
aztán eltüntettük a képet- tiszavirág élet...majd apa felvágta a hasánál. innentől már nincsenek képek, dolgozni kellett, nem értünk rá ilyenekre. kell 1 hivatásos fotós :)
baromi nagy volt ez az állat. 3x kellett feltenni a zsírját.
nagyok voltak a húsai.
mutter isteni májat készített belőle. komolyan mondom, nagyon rendben volt. a sóssága is. ha az egész disznó 1 nagy máj lenne, mi azt se bánnánk a petivel. ez a friss vágás annyira megismételhetetlen ízt kölcsönöz a májnak, hogy évközben nem is érdemes ilyet csinálni- csak csalódáshoz vezet.
olasz szalámit akartam csinálni. 1x már próbálkoztunk vele, fincsi volt nagyon, bár túlszárítottuk. fatter meg én ettük, pontosabban csak ő, mert mire feleszméltem, elhordta otthonról az összeset :)
a zsírvágás oké lett volna, a szalonna szépen kihűlt, az 1 egzakt vmi, jól lehet szeletelni és kockázni (élhossz max 10 mm) ellentétben a hússal, ami meleg volt, és rostos. szerencsére alig vágtam fel vmennyi szalonnát, amikor megvizsgáltam a húst... és feladtam. apa mondogatta, hogy hagyjam, majd szerez húst meg szalonnát, mire legközelebb hazamegyek, és akkor töltünk kolbit hideg alapanyagokból, amiket kezelni is lehet. nem kellett elismételnie 100x... még most is azokat vágnám.
így is jól elment az idő.
a húsleves is kiba. jó lett. mondtam anyának, hogy majdnem olyan finom, mint tyúkból. mert szerintem abból van a legízletesebb húsleves.
na, a másik utánoz6atlan dolog a pecsenye. ilyen húst az életben nem sütsz "állott" húsból.
#apám a préshurka felelős. mondtam neki, hogy ne nyomassa meg túlzottan a nevével ellentétben, mert jó az, ha van közte 1 kis kocsonyás rész is. hát ezt nem sikerült kiviteleznie, de azért finom lett nagyon- ahogy szokott.
a savanyúkáposztát magdi nem mosta ki annyira, mint amennyire a mutter szereti, s emiatt sokkal finomabb lett, mint szokott. én ki se mosnám (?)
mi volt még?
nem emléxem.
jó volt, nem volt szombat esti családi vitaest.
nem kellett altatót bevennie senkinek sem.
másnap pedig megjött a hó.
szerencsések voltunk az időjárást illetően.
muci
nem a disznóvágáshoz tartozik, de a muci, a macska 1re cukibb és barátságosabb. ha meglátom az udvaron kószálni, ahányszor szólok neki, mindig odajön, dorombol. most szombaton megálltam, leguggoltam, mutattam mucinak, hogy tegye a lábát a combomra. oda támaszkodott. majd átugrott a másik lábamra is. a nyakamhoz dörgölőzött, kis híján nem ugrott feljebb. majd legközelebb.
minek szidják a macskákat otthon? sokat esznek, mindig az ajtó körül sündörögnek, mert éhesek. muci meg a hülye pesti macska. de ebbe az állatba szerintem sok értelem szorult. a család többi tagja ezt még nem ismerte fel.
a rózsi néniéknél van 1 muci hasonmás: a gyereke. csak éppen hosszú a szőre, viszont uo. barátságos.
jó szőre van nagyon, sosem sprőd, akármilyen időjárás van vagy bármit eszik. a régebbi macskáink nem voltak ilyen kiválóak kívülről sem.
zipzár
eránál voltam, amikor a dzsekim (az aldis, többé kevésbé vízálló) zipzárja bemondta az unalmas. erától kölcsönkértem a dzsekimet, s abban távoztam. a parasztvakító sherpáról van szó.
tegnap elvittem a hibás dzsekit, ui. a sherpával az a legnagyobb baj, ha be van húzva a kapucni a nyakba, akkor vastagabb ottan a izé, hozzádörzsölődik a sisakomhoz, és pár perc alatt kinyitja. meg amúgy is hosszú.
becsöngettem.
beléptem.
feltűnt, hogy igen kikerekedett a hasa a bácsinak. eddig nem volt ekkora. meg hátracsapott baseball sapkában volt, bajuszt növesztett- azt mondta, most követi a trendet. a füle rosszabb lett, mint volt. megvizsgálta a zipzárt, azt mondja, ez 1xű. rácsapott, és kész. rácsodálkoztam. mire ő: én vagyok a zip-király! igaz is :)
meg kellett volna tanulni tőle a zipzár javítást.
2013. január 16., szerda
pistabá'
bírtam az öreget nagyon.
meg írtam is róla itt párszor.
igazi rock'n'roll arc volt.
amikor először megláttam, úgy tűnt a cinkos mosolyával meg a sok aranylánccal a nyakában, hogy örök életű, sose öregszik meg. tényleg lenyűgözött, mondta, hogy tegezzük, meg ő a pistabácsi, nyolcvanéves, boxoló volt...
aztán kiderült, hogy járt amerikában, sitten, taxizott, ismerte a város összes kurváját, az alvilágot, barátnőt mindig tartott, haverja volt a palik... nótázott, pezsgőt ivott vörösborral, s a cigiről se tudott leállni.
nyáron elkezdett gyengülni.
nem is írom tovább
nemtom hogyan kell szépen visszaemlékezni, hogy lejöjjön, amit érzek, gondolok, mint említettem, nem vagyok költő, sem író. ráadásul idevágó idézetet se tudok idebiggyeszteni...
azér' pistabácsi, remélem, érti, mit akarok mondani... maga volt a legidősebb rokker, akit ismertem.
meg írtam is róla itt párszor.
igazi rock'n'roll arc volt.
amikor először megláttam, úgy tűnt a cinkos mosolyával meg a sok aranylánccal a nyakában, hogy örök életű, sose öregszik meg. tényleg lenyűgözött, mondta, hogy tegezzük, meg ő a pistabácsi, nyolcvanéves, boxoló volt...
aztán kiderült, hogy járt amerikában, sitten, taxizott, ismerte a város összes kurváját, az alvilágot, barátnőt mindig tartott, haverja volt a palik... nótázott, pezsgőt ivott vörösborral, s a cigiről se tudott leállni.
nyáron elkezdett gyengülni.
nem is írom tovább
nemtom hogyan kell szépen visszaemlékezni, hogy lejöjjön, amit érzek, gondolok, mint említettem, nem vagyok költő, sem író. ráadásul idevágó idézetet se tudok idebiggyeszteni...
azér' pistabácsi, remélem, érti, mit akarok mondani... maga volt a legidősebb rokker, akit ismertem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)