körök

mi ez (a vonal)?

bicikli

a fehér megint a szervizióban van. most a középrész a problémás. ez már múltkor is gond volt, de a probike-ban szombat este 6-kor megnyugtattak, hogy 100 km-t még nyugodtan el lehet vele menni. ideges voltam ám akkor. amikor gurultam le az istenhegyin, hallottam vmi zajt, ami nem a szokásos: két kulacstartó összerezeg, hanem vmi új. otthon megrázogattam a biciklit, s a hajtómű felől jöttek a hangok. megrángattam. lötyög. nemkéne. kimentem, megrángattam a kristóf biciklijén is, hát az stabil. akkor itten baj van. tesómtól telefonos segítséget kértem, aki átirányított gáborhoz, hogy neki minden eszköze van, vele nézessem meg, ő is tőle kérte kölcsön. gábor nem bíztatott nagyon. ekkor eszembe jutott tamás, mégiscsak övé volt a bicikli, jól ismeri. ő ellátott tanácsokkal, ha ez van, ezt csináld, ha az van, azt csináld. ezt elmondtam gábornak, akinek eszébe jutott, hogy a probike szombaton is sokáig nyitva van, menjek be, kérdezzem meg. tőlük meg a fentieket hall6tam.

így indultam a mészkőemberen. persze megint elbasztam, mert a vácig biciklizés bemelegítésnek nem rossz, de a rajtig kellett várnom vagy másfél órát, s nem ártott volna tekerni 1et előtte. mekkora barom vagyok. tavaly is ez lehetett a hiba. mind1, az 1. 2 helyen úgyis versenyzők végeztek, sokkal jobb idővel, mint én. most elég sok volt a korombeli tyúk. vagy 21-en voltunk a felnőtt nő kategóriában. korábban feleennyien.

barkács

elkezdtem felragasztani a köröket  a lámpára. a ~180 db elfogyott, és  csak félig jutottam. újabb körkivágás és festés, viaszolás következett.

ja ezt a vágólap sztorit le se írtam még. beláttam, hogy muszáj vágóalátétet vennem, különben szívás lesz a körökkel. majdnem 4000-ért meg is vettem az olfa A4-es (legkisebb) vágóalátétjét. és basszus, ez valóban öngyógyuló. simán vágtam ki vele a köröket, saját hibámból rontottam 1-2 db-ot. nem kis munka, 144 db d=70 mm kör kivágása közel 2 órát vett igénybe.

sokáig tanakodtam, mi lehet az a rit dye. ez volt az eredeti receptben. az angoloknál/amcsiknál vmi festék, ami köznevesült. a képek alapján, textilfestékre tippeltem, s azt is kezdtem el keresni itthon. olyan, amit vízben oldasz fel, és megfőzöd a ruhát benne. találtam columbus márkájút körmenden a hobby boltban. elég olcsó volt. csak narancsot meg skarlátvöröset vettem. aztán kitaláltam, hogy sárga-narancs-piros vonalon szeretném a lámpát, ezért a sárga után vadásztam 1 db-ig. végül a wekerlén a hobby boltban tudtam rendelni napsárga színű textlfestéket. itt olcsóbb volt, mint körmenden. mondta a nő, hogy ezt viszik, ez az olcsóbb, és jó is. 

a körkivágás után jött a festés. nem akartam 1színűt, hanem tarkát, mint az eredetiben. persze nem értem el azt a 6ást, hanem vmi egészen mást. meg kellett fejben tervezni, hogyan is fessem be őket:

• sima nap
• sima narancs
• sima piros
• pirossal fröcskölt nap
• pirossal fröcskölt narancs
• naranccsal fröcskölt nap
• nap viaszfolttal, később pirosra festve (a képen)
• narancs viaszfolttal, később pirosra festve
• nap viaszfolttal, később narancsra festve (a képen)

ezt így kimatekoztam. feloldottam a festéket melegvízben, beáztattam a köröket, míg befogta őket a festék. nagyon szép textúrák jöttek ki. főleg úgy, hogy ha 1másra tapadtak a korongok a festékben is, meg később száradás közben is. úgy raktam száradni zsírpapírra, hogy némelyek fedjék 1mást.  nagyon állati. köszönjük az alkotónak ezt a jó 5letet. még van 1-2 bigyó a fejemben, ahol hasznosítani fogom ezt a festésmódot.

tehát kicsit száradtak a korongok, s utána fröcsköltem rájuk sötétebb színt.

már majdnem végeredmény

amikor totál megszáradtak, olvasztottam viaszt (azúr vegyszerbolt, józsef krt. 60, paraffin viasz pasztilla 1100 ft/kg), s ráöntöztem a körökre.

aztán ezek megszáradtak, s újból festékfürdőbe merítkeztek.

száradás után kimártottam őket viaszba. 1 kicsi részt szabadon (szárazon) kell hagyni, ui. oda kell nyomni majd a ragasztót.

a viaszos kimártás azért szükséges, mert így fényáteresztőbbé válik a papír. kimártás után újra a zsírpapírra tettem a korongokat. az a fele került felülre, amelyik a lápán is kifele fog nézni. ui. ahogy letettem a zsírpapírra, azért 1-2-3 ponton összegyűlt a viasz a karikákon.

száradás után lehet ragasztani. ehhez tényleg csak a ragasztópisztoly jó. szerencsére 1x a mutter rendelt 1 ilyet, és legalább erre nem kellett beruháznom. a kis szerkezet zabálja a ragasztót, még 1 csomaggal kell vennem. (415 ft/10 db kicsi)

nna, akkor a főbb összetevők:
lámpa, 2000 ft
3 csomag textilfesték, 750 ft
körkivágó, 3150 ft
vágóalátét, 3685 ft
4db A1 180 g/nm papír, 360 ft
2 csomag ragasztó kicsi pisztolyba, 830 ft
0,3 kg paraffin viasz, 330 ft

szumma: 11105 ft. meg a sok munka.
nyereség: ez a szép lámpa és a sok új tapasztalat

japáncseresznye

azt hiszem, abban 1etérthetünk, hogy a legszebb 3 dolog közé bevehetjük a virágzó japácseresznye fát:

fényképezőgép, fontos

ez valóban nagyon fontos információ. remélem, hasznos lesz valakinek.
írtam, hogy bedöglött a fényképezőm. az objektívet nem húzta be többé. ott púposodott ki a gépből.
azt tudjuk, hogy ezeket a modern és viszonylag olcsó gépeket nem érdemes javítani, mert alig többért már újat lehet kapni. fogyasztói társadalom. és ha megjavítják, akkor is ki tudja, mennyi ideig lesz jó.
hát miután elromlott (?) elkezdtem angolul keresgélni a neten a problémáról. gyorsan megtaláltam 1 oldalt, ezt kimentettem, és csak halogattam a végigolvasását és kipróbálását.
öcsém.
bementem a canon szervizbe, ahol azt mondták, 15.000-ért javítják meg.
na, bazz...
állt a szekrényben a fényképező.
tegnap még 1x lefordítottam a szöveget, és nekiálltam. van 1 olyan javítási lehetőség is, hogy kiveszed a memóriakártyát, és aztán beteszed a friss akksit, majd bekapcsolod.
én csak simán betettem a friss akksit- ugye ez az 1. lépés. bekapcsoltam, s láss csodát: működött. belenéztem aztán a gépbe, s kiderült, hogy nincs bent a memóriakártya. kivettem valamikor. az jó kérdés, hogy hova tettem.
ennyi.
érted...
ezt 15.000-ért megcsinálta volna nekem a canon szerviz. tehát még csak por sem ment bele. amúgy lehet kevesebbet számláztak volna, én nem tudom. jó dolog ez az internet, spórolt nekem 1 csomót.

hollókő

ezt tekinthetjük szezonnyitónak is.
vasárnap, azaz április 14-én jártunk ott.
balázs 5lete volt hollókő. kíváncsi voltam rá én is, milyen ez a falu? miért lett a világörökség része? nem keresgettem róla képeket a neten, úgyhogy meglepetés volt.

először gödöllő felé akartunk menni, aztán hogyan hogy nem balázs visszafelé a vácig biciklizést javasolta, mert én keveselltem a km-eket. ha vác, akkor naszály :)
megfordítottuk a kört

szentei (?) templom

rákészülés
ja, ezt már leírtam.

a vanilin cukkrázzdánál találkoztunk. hánykor is? 7?
felvettem az új kamáslimat- gyönyörű neonsárga, a rövidujjú kesztyű alá a mama vékony kesztyűjét. reggel még csípős idő volt. gondoltam, minek fagyoskodjak? a kamásli jól teljesített amúgy. mondjuk 10 fokban ne is fázzon benne a lábam.
nem reggeliztem, mert rájöttem, hogy minek? 30-40 km-t simán letekerek kaja nélkül sík terepen. jobban is érzem magam üres gyomorral indulva.
a városból kifelé haladva, megállapítottam, hogy jó döntés volt a kamásli és a 2 kesztyű. dunakeszin megálltunk, benyomtunk 1 kis kaját.
aztán vácon a naszály aljában a rajtvonalnál szétosztottam gábor és balázs közt a cuccaimat (magammal cipelt tömegcsökkentés elve), és nekiálltam magammal versenyezni. azt beszéltük meg, hogy 1x megyünk fel izomból. legalábbis én.és gábor hazamegy, mert 1000 a dolog, mi meg lecsorgunk a naszályról a másik oldalon. a másik oldal az igazán rettenetes amúgy. sötétben nyaktörés garantált. a buszok gyökketővel mennek, és rajtuk kívül mások is. kátyú kátyú hátán, borzalom.
az év 1. hegye izomból 14:43-at eredményezett. 1 percet kellett volna javítanom. 14-en belüli álom...
azért kifárasztott rendesen ez az erőltetett menet. lihegtem a tetején pár percig.
befutott gábor is 1 kis idő múlva. ott van 1 kocsma, amit még sosem láttunk nyitva. a tulaj épp akkor nyitotta ki a kaput, és ezt mondta, hogy nyugodtan menjünk be klotyóra, ha akarunk, ehhez nem kell fogyasztani.
köszönjük. csak néztünk. magyarországon vagyunk?
végül betértünk fogyasztani is, mert balázs úgyis kávézni akart. bent ropogott a tűz a kandallóban, és a konvektorok is üzemeltek. jólesett a csípős idő után ez a kis melegség. az ablakból oylan panoráma tárult elénk, hallloood... a gellért-szobrot is lehetett látni szabad szemmel. a pincér rém udvarias volt, hozta  a távcsöveket, elmondta, mi merre, a cementgyártás rövid folyamatát, kedvesen kiszolgált, felajánlotta, h tegyük az átizzadt mezt a kályha közelébe száradni. én csak estem 1ik ámulatból a másikba.
a srácok ettek 1 adag pacalt, én csak belekóstoltam. nekem nincsenek érzelmeim a pacallal kapcsolatban, mert még sosem ettem. ugyan most megkóstoltam, de nem ájultam el tőle se pozitív se negatív értelemben.
miután megtömtük a belünket, mi balra el, gábor jobbra. a szuper úton.
a 2-esre mentünk ki, ami nagyon állat. imádom azt az utat. jó széles, sima, vannak benne kanyarok meg emelkedők, és szombaton alig volt forgalom. felfele és lefele is lehet rajta zúzni. rétságig élvezhettük ezt a részt. közben erdők is vannk, amik ontják a szentgyörgy virág/odvas keltike (Coridalis cava- ezt éppen nem felejtettem el)  és ibolya illatot. ez annyira jó, amikor tavasz illatban tudok biciklizni. még szabadabb, még természetközelibb lesz tőle a kerékpározás.
áthajtottunk bánkon meg merre is?...cserhátsurány, alsótold, hollókő.
elég sok falu volt.
ez a nógrád oylan, mintha szlovákiában lennék. érzésre. nem tudom megindokolni, csak ezt érzem.
jó kis dimbi-dombi, gyakran kellett használni a váltót. az utak vegyesek. 1es szakaszokon iszonyú kátyúsak, máshol meg szuperjók. vagyis: a falvakban kátyúsak, a falvak között pedig remekek. arra gondoltam, hogy azért így csinálták meg, mert a faluban úgyis lassan kell menni, kívül meg lehet gyorsabban. sötétben nem 1 életbiztosítás ezeken az utakon rodeózni. voltak szerpentinek is. meg lepukkant falvak. szép templomok. windows xp háttér (balázs szerint:) zöld rétek. nekem nagyon bejön ez a nógrádi táj. sokat gurultunk. baromira élveztem, hogy nem hajtűkanyaros volt, csak ilyen kis enyhe. nem kellett hozzá taktika.
az erő még mindenhol a téli arcát mutatta: lehullott lombok, minden barna és szürke, sehol 1 zöld folt. láttam 1 nyírfát az erdő szélén, nagyon viccesen nézett ki: a bal oldalon volt, és a jobb oldalon terebélyes lombkorona, a bal oldala pedig szinte lecsapva. úgy nézett ki, minta félbevágtak volna 1 rendes fát hosszában.
hollókőre du. 3 körül értünk be. a leágazásnál van 1 holló szobor, ott megszabadultam a lábszármelegítőmtől, viszont a széldzsekit nem kellett levenni egész úton, annyira nem volt meleg.

hollókői vár

hollókő ófalu része valóban 1 mesebeli falura emlékeztet. nemtom hogyan maradt meg ez így az utókornak. kocsival nem lehet behajtani, csak engedéllyel. 1 utca van vagy 2. ezek burkolata kő. de nem macskakő, hanem ilyen nagy darabok. kb. ahogy lebányászták, úgy le is rakosgatták. nagy élmény volt bicikliscipőben topogni rajta, és még tolni hozzá a bringát. jött szembe velünk 1 helyi öregasszony, és látta, mennyire élvezzük, s elmondta, hogy talán idén megcsinálják az utat, mert ez esőben és hóban nagyon csúszik, balesetveszélyes, már 2-3x elcsúszott ő is télen, amikor jött haza templomból. (és ez az út olyan hepehupás amúgy, hogy szerintem ezen 1 hótoló se tudna végigmenni, mert beakadna tolója.) mondom neki, hát legalább ott a kontya, ha hanyatt esik, akkor az tompítja az ütést. mire ő, igen ám, de van benne hajtű is, az meg szúr :)
felgyalogoltunk a várba. tanácstalanok voltunk 1 db-ig, hogy megtegyük -e, ui. az út eleje ilyen kis köves volt, amiből kezdett elegünk lenni. végül megkérdeztem 1 párt, hogy milyen messze és milyen az út. ők megnyugtattak, hogy szuper és csak 500 méter.
a vár nekem tetszett, kis zeg-zugos cukiság. balázs szakértő szemei szerint össze van gányolva. nem a minőségre értette, hanem stílusra. hogy olyanok vannak belekeverve a felújításba, amik akkor nem voltak.
megpihentünk, én benyomtam 2 müzliszeletet, és eldöntöttük, hogy 60-ig letekerünk, s ott vonatra szállunk. én nem nagyon akartam húzni az időt, mert még sonkát kellett főznöm meg ilyenek.
hát nagyon szerencsések voltuk, ugyanis hazafele majdnem végig hátszelünk volt, de nagyon durván.
balázs meg belassult. kicsit pöröltem vele, hogy jó, hogy nem bírja, ha már 3 órája nem evett semmit. hogy ő nem éhes. hát ha éhes vagy, akkor már rég el van baszva az egész. biciklizés közben az éhséget meg kell előzni. megetettem vele az energiaszeletemet, és akkor rájött, hogy így eredményesebben teker. nna.

alsótold után van egy útelágazás, az 1ik fele pásztóra visz, a másik szarvasgedére. mi az utóbbin gurultunk tovább. ezt az utat! mintha ausztriában lettünk volna. 1 szakaszon meg oylan lejtő volt, annyira sima és klassz, hogy max 67-tel mentem- állati volt. és biztonságos. semmi para. ugyanez a konával félelmetes lett volna. lehet nekem is kéne vennem 1 cc biciklit túrázni. azért ez az outi geometria meg kormány nagyban növeli a biztonságérzetet.
már ezért a 10 km-ért érdemes volt elmenni erre a túrára.

a víztorony

szarvasgede után kimentünk a 21-esfőútra. sejtettem, hogy kint lesz a kerékpárral behajtani tilos tábla. megálltunk gondolkodni, hogy mi legyen. a falvakban vagy a 21-esen? nem volt nagy kedvem a főúton menni, de sietnünk kellett. balázs nem nagyon jött stéherben mögöttem. pedig kibaszott hátszelünk volt. 15 km rémálom. az eleje még oké volt, mert az út széle nem volt gáz. aztán elszaródott az út, az autók meg csak jöttek. csodálom, hogy nem dudáltak le minket 1x sem. abban reménykedtem, hogy nem jön 1 rendőr sem. aztán 60 előtt 1x csak kiszélesedett az út, 2x2 sávos lett, középen elválasztva. 110-es tábla kint-jesszum, csak ezt éljük túl. jó, lehetett ezen a 2 km-een szaggatni biciklivel is nem csak autóval. bennem volt a para, hogy vki ránk küldi a rendőröket. itt már nem várogattam balázsra, tekertem, ahogy tudtam, csak végre bent legyek a városban. és baszki, még 60-ban sem lehet azon a rohadék 21-esen biciklizni. belül is tilos.
vmi körforgó után megvártam balázst, onnan 1ütt mentünk. épp vmi kereszteződéshez értünk, ahonnan kanyarodott ki 1 rendőrautó. én meg gyorsan be. nehogy ránk szóljon, hoyg mit keresünk a főúton.
aztán 1 helybeli kérésünkre elmondta, merre van a vasútállomás. át kell menni a síneken, úgy a legrövidebb. namondom, most meg a vonatok... :)
az állomás mellett van vmi felújított épület, és ha jól láttam, 1 felújított víztorony is. azt már nem volt időnk megnézni. meglesem itt.... nem találtam. viszont volt 1 vicces: két hidroglóbusz 1 helyen, 1más sarkában.
a restiben fogyasztottunk némi ezt-azt, majd fel a vonatra. ilyen piros helyközi szupervonattal jöttünk. ahol inkább a hűtés ment, mint a fűtés. gyorsan beértünk a keletibe.
szóval 1.re nem volt rossz teljesítmény. kezdődik a biciklis szezon.

szumma
fogyasztás: 4 cerbona, 1 szendvics, 1 twix,1 csokis croissant, 1 diós tekercs, 3 dl őszilé, víz
~160 k, 1541 m szint.
(jó lenne a szintet is kiszámolni, de nemtom hogyan kell. legközelebb olyan órát veszek, ami ezt meg tudja mondani.)

ashley & james

honlapjuk

leírtam a nevüket, és angolul jönnek a gondolatok... pedig csak 2 napot voltak itt.
mostanában elég sokan megkerestek, hogy elszállásolnám -e őket, mert világkörüli biciklitúrán vannak. csak néztem, nézegettem, mi van itt? mi ez a nagy, soha nem látott lelkesedés az osztrákok meg németek részéről? télvíz idején biciklizni?
aztán írt ash(ley) angliából, aki alkalmas időtartamot jelölt meg, hogy fogadjam őt meg a haverját, jamest. írtam ashnek 1 smst. hogy jöhetnek, ha szépen beszélnek angolul.
gondoltam kéne vmit főznöm, ahogy szoktam. semmi 5letem nem volt, csak a palacsinta. aztán bementem a pinyóba és megláttam a rengeteg kukoricadarát és a palkó mellett felajánlottam a puliszka (nekik polenta) opciót is. puliszka szalonnával. ez utóbbi mellett döntöttek, így kiderül, hogy nem gömbölyű a föld. dolce vita szerint készítettem. ő azt írja, sok vízzel csináljuk, sokáig főzzük, akkor lesz igazán finom. hazaértem, nekiálltam vadul főzni a pulsizkát, közben jó mélyeket szippantottam az illatából, s bizony kiderült: ennek inkább szaga van. kevergettem, kevergettem, csomós is volt, meg szürkés. de leginkább büdös. lehúztam a tűzről, s átrohantam a szíbíébe 1 vállal6ó kukoricadaráért. addig 3 fokot hűlt a 3,5 kg-os massza, amit beleborítottam a kukába, s szerencsére nem olvasztotta meg a kukászacskót. az idő telt, s nagyjából kész akartam lenni, mire jönnek a vendégek. vágyak, remények.
kimostam a lábast, felraktam 1 újabb adag vizet, s beleszagoltam, még annak is pinceszaga volt- hallatlan. addig forraltam, amíg rendes vízillata lett a víznek. ekkor besóztam, majd elkezdtem borítani a kukoricadarát, és negatív irányban keverni a cuccot a hőálló habverővel. és láss csodát: nem lett csomós, kellemesen szaglott, és aranysárgán kavarogtak a daradarabok (hahaha) a vízben. keverés közben kisüt5tem zsírjára a szuper szalonnánkat. nem takarékoskodtam vele, 500 g kukoridarához sok kell, hogy íze is legyen. amikor már fincsi puha volt, belevágtam 1 db vajat és némi reszelt grana padanoval ízesítette, és elkezdtem kiteríteni a sütőlemezre, hogy hűljön.
ekkor megszólalt a kapu-telefooon. ash jelentkezett be. kimentem, s a kapuban csak öreg szivarokat láttam tanácskozni bicikli nélkül. megijedtem 3/4 pillanatra, hogy hol van a hang tulajdonosa? kinéztem, és megláttam a 2 jólmegpakolt bringást. fel bírták magukat küzdeni a lpcsőn. temérdek cuccukat a pinyó és a lakás között eloszlatták, s a nagy találkozásra/meglepetésre megitattam velük 1-1 kupica pálinkát, melynek fogyasztása alól magamat sem vontam ki.
hú annyi mindenről beszélgettünk, annyira jó volt.
azér' a kaja bakik száma 1gyel növekedett: mielőtt rászórtam volna a kiszaggatott puliszkára a túrót, megkóstoltam, és bazz, savanyú volt. itt osztanám meg a tapasztalatomat, hogy a 7en belekóstoltam 1 tejbe, amin éreztem, hogy még 10 másodperc, és megromlik, na ezt aztán nem lehetett tejhabbá alakítani, úgy folyt, mintha habosítót se látott volna.
szóval james-szel hiába kóstoltattam a túrót, ő ezt nem ismeri, és nem találta rossznak. nem akartam őket megmérgezni, ezért ezt is hajítottam a kukába. amúgy a bélyegző szerint volt még 3 napja... a puliszka a kiszaggatás ellenére a sütő hőjétől 1 masszává állt össze, amin nevettük, ám jó szájízzel fogyasztottuk el. a srácok hoztak pár sört a boltból, hogy lemossunk mindent a gyomrunkba. tetszett nekik a puliszka.
aztán felgyalogoltunk a várba, de kb semmit nem láttak belőle, mert gyaloglás közben beszélgetünk.  meg amúgy is a reflektorok mindig szembe világítanak, elvakítanak. de legalább gyalogoltunk 1et.

ash szavaiból úgy tűnik, jóra fordul hamarosan a világ. a sógora vmi bútorokat importál kínából angliába, s az a tapasztalat, hogy x összegért már nem hajlandók megcsinálni a kínaiak, 1re több pénzt követelnek. ez jó. mert akkor lassan őket is megfizetik, s nem fogja megérni kivinni minden melót ázsiába, s újra lesz munkája az európaiaknak is, az amerikaiaknak is. biztos bonyolultabb ennél a képlet. én mindig mondtam, hogy ha a kínai munkások öntudatra ébrednek, akkor ennek a multis, globális világnak be kell dőlnie. az esélyek nőnek.
aztán említették, hogy az volt a nagy üzlet régebben, hogy a nagy angol cégek call centereit elköltöztették indiába. vki rájött, hogy sok indiai beszéli az angolt, s ők majd szarérhugyér elvégzik ezt a munkát is. ugyanakkor azzal nem számoltak, hogy akcentussal beszélnek, és annyira más kulturális, gazdasági környezetben élnek, hogy 1xűen nem értik meg az angol vásárlók panaszait. és elkezdék visszaköltöztetni a call centereket indiából. a bizalom megrendült, ezért 1es cégek úgy reklámozzák magukat, hogy angliában működik a call centerjük, nem indiában.
aztán az angol farmerek is panaszkodnak, hogy 1re nehezebb az élet, nem éri meg termelni, nehéz az olcsó kínai, dél-amerikai árukkal felvenni a versenyt.
világos, hogy a kis közösségben van az a potenciál, ami segíthet visszabillenteni szerencsétlen földünket az 1ensúlyba. angliában sem fűlik az emberek foga a mezőgazdasághoz, és ez bizony nagy baj. a multik koncepciója mindenhova beette magát. nem akarom démonizálni őket, hiszen minden döntést emberek hoznak meg, nem gépek, a multikét is. a tudatos fogyasztókat, hiszen nekik a fogyasztók a társadalom alapelemei 1re nehezebb lesz megvezetni. ha megerősödnek a kisközösségek, akkor a multiknak is fejet kell majd hajtani. lesz sok értelmes munka. a mg. végre visszanyeri méltó helyét. aki lenézi a parasztot, az cseppet gondolkodjon el, hogy mit eszik úgy általánosságban. papírra nyomtatott jelentéseket vagy zöldséget meg húst? attól tartok, sokan nincsenek tisztában azzal, hogy mennyien fáradoznak és micsoda áldozatokat hoznak emberek és állatok, hogy minden nap csirkemellet zabálhassanak a kényes gyomrúak. aki lilának hiszi a tehenet, az azt gondolja vajon, hogy a kaja csak úgy lesz? lepottyan az égből? ott terem a hűtőpultban?
amúgy tegnap este sokat hánytuk-vetettük a témát már a magyar felebarátaimmal.
oké, oké, mindig csak pofázok, mondod te, miért nem állok neki gazdálkodni? erre nem tudom a pontos választ. most kezdek világosabban látni. lassan ülepszik a világ mocska :)

a srácok mostak is 1et. a gép beindítása előtt volt 1 kis félreértés. kérdeztem, hány fokon mosson? 60 vagy 40? 40. oké. aztán nem értettem, hogy miért hőmérsékletezik ash még mindig, amikor megbeszéltük, és ha gyapjút tartalmaz némely ruhájuk, akkor mos6juk kifejezetten gyapjú programon is. aztán el tudta úgy magyarázni, hogy megértsem. szárító prg ugye nincs hozzá, mert az gyepálja a gyapjút. németo-ban nagy divat a szárítógép.
hamar kidőltünk.
én reggel elosontam.
du. haza. ekkor hívott orsi, hogy rabbi szülinap van, lesz megmozdulás.
közben hazaértek a srácok is, szépen, kipihenten, kiáztatták magukat a széchenyiben, sétáltak sokat. kérdezték, hogy akkor főzzenek -e tésztát valamivel vacsorára? erre én előhozakodtam a gofrival, ha szeretik, akkor süssünk azt, főzhetnek még elég tésztát az elkövetkezendő 15 hónapban. gyorsan meg1eztünk, hogy így is lesz. elküldtem őket az üres üvegekkel a boltba. náluk nincs ilyen üvegvisszaváltó masina- nagyon tetszett nekik.
2 adag gofrit bekevertem, s be is vágtuk különböző lekvárokkal meg csokipudinggal. ash sütötte, azt mondta, élvezi, szívesen csinálja. azért ő is tömte magába rendesen. lekvárjaink jelesre vizsgáztak.
amikor elmentem este rabbi buliba, mondtam nekik, hogy majd reggel ébresztem őket, és akkor elbúcsuzunk, leborítom őket hideg vízzel. ash azt felelte, inkább lekvárral, annak nagyon örülne.
a gofrizás nagyon jó volt. meg utána  a buli is. de ezt már lehet írtam.
jaj mennyi írnivaló van.
folytatom 1 másik poszttal.