még

mindig semmit nem tettem a 2 biciklizés beszámoló ügyében. csak ellene: felejtek. de hát mire valók a jegyzetek?
azért vannak dolgok, amikről lehet írni:

mária
van a támfal. arra néz az ablakom. szép ez. homokkővel vagy mivel van kirakva, ami helyenként hiányos. lóg le róla a borostyán, mállik az egész, a metlaki hullámos és 60 éves, feketerigó, 1x mátyásmadár, száradó ruhák. tiszta rusztikus. nyáron olyan, mint 1 olasz udvar.
a homokkő téglák megadják magukat az időnek. 1 ki is esett. arra gondoltam, veszek majd 1 használt szűz mária szobrot, és beteszem oda. ezért többször felkerestem a közelben lévő régiségboltot, azt nem találtam, viszont szódásszifonfejet, habszifont már igen. végül 1 távolabbi elhunyt rokonnál rátaláltam máriára. magamhoz ragadtam, majd mária ragadt a falhoz. csemperagasztóval rögzítettem, miután előkészítettem (leütöttem a maradék malter, és kitakarítottam) neki a terepet. azóta ott őrködik. tetem mellé 2 kis gyertyát, és szombaton, maikor már besötétedett, meggyújtottam őket. julinak, és kamillának pedig szóltam, hogy nézzenek ki az ablakon. hát nagyon szép
látvány volt. ez lesz a karácsonyi zug a továbbiakban.

mosószóda
azt mondják, kiváló folttisztító. az edényről leszedi az odakozmált cuccot. nos, kipróbáltam, és működött. rászórtam a zománcos lábas fenekére mosószódát, bepermeteztem vízzel (azaz szuszpenziót készítettem), hagytam állni (6ni) vagy fél napot, majd enyhén megsúroltam, és láss csodát, lejött a folt. gondolom, teflonon meg ilyen bevonatosokon nem érdemes próbálkozni, hátha elreagál. aztán ki tudja.
ide kívánkozik az is, hogy minden konyhahasználót arra buzdítsak, szerezzen be 1 körömkefét, és tegye a mosogatószivacs közelébe. nagyon jól jön, néha könnyebb vele eltávolítani foltokat, mint a szivacs dörzsis felével. pl. címke az üvegen. a körömkefe sörtéi közül a címkecafatok könnyen kimos6ók, míg a dörzsibe beleragadnak.
meg arra jöttem rá -főleg az új ablakoknál-, hogy 1 használt, puhább sörtéjű fogkefe is nagyon hasznos: a rárakódott port ablakpucoláskor különösen a sarkokból könnyedén ki lehet takarítani 1 fogkefével, ronggyal pedig bajos. meg ezek a szigetelőanyagok kicsit tapadósabbak, jól megragadnak rajtuk a porszemek. a műanyag ablakot meg ne súroljuk, mert mikrokarcolásokat okozunk rajtuk, amibe idővel beleül a kosz, és ronda lesz. hát igen, a faablak drágább, szebb, könnyebb takarítani.

bicikli
már napok óta éreztem, hogy pumpálni kéne. azonban nem tettem meg. mindig akkor jutott eszembe, amikor bicikliztem, a pumpa közelében ilyen gondolataim nem voltak. annyira jól tudom ezt csinálni: kiírtam a konyhaszekrényre, hogy vitamin. nagy betűkkel, feltűnően. ott volt folyton a szemem előtt. és a konyhaszekrény részének tekintettem, így is elfelejtettem bevenni. ezért nálam valóban hosszú ideig kitartanak a vitaminok, gyógyszerek, ui. minden 2. alkalommal jut eszembe a beszedésük.

where's gizi?

pénteken jöttem melóba, eszembe jutott, hogy vajon mikor kapok defektet? erre mi történt? a kálvinnál már éreztem, hogy igen kopogok, hűha, itt vmi van. lapos volt. félresétáltam, felfújtam. látszott, hogy ezzel a melóig kihúzom, max. 1 pumpálással. a kálvária térre mentem először. addig eresztett le. dolgomat elvégeztem, újra pumpáltam, nyomtam 1000rel. 1x csak 1 óriási szisszenés kezdődött el, én meg kerestem az okát. nagyon a szelep felől jött a hang. túlfújtam? mi ez? nem volt mit tenni, defektet szereltem. bekormányoztam magam a közeli játszótérre a hintákoz, és nekiláttam. nem találtam a lyukat a belsőn. felfújtam, és semmi. a külsőben rengeteg üvegszilánk volt, ám nem tőlük eresztett le a belső. agyaltam 10 mp-et, hogyan szedhetném ki a szilánkokat, aztán rájöttem, hogy van nekem elég hegyes eszközöm: a fülbevalóm vége. így azzal kipiszkáltam a db-okat. láttam, hogy a külsőm 1 helyen teljesen át van vágva, átlátni rajta. a gumiköpeny is emlékezik, ui. most már nagyon könnyű volt leszedni illetve visszatenni.
bent leellenőriztem a belsőt, és a rohadék a szelepnél eresztett. igen igen lassan. 3 mp-enként 1 buborékot vetett. ezek a belsők engem megtréfáltak idén.

na, folyt köv. meguntam.

matek

schladming

van 1 rejtvényfejtő könyvem, amit a minap találtam meg. mindenféle fejtörővel van tele. elkezdtem megoldogatni őket. és mi a nagy helyzi? szükség lett volna 1 kis matekra, és csődöt mondtam.
pl. a gömb térfogatát nem tudom. az a dúrva, hogy általánosban, amikor tanultuk a gömböt, pont hiányoztam a matekóráról betegség miatt, és az nem rögzült a fejemben ellentétben a többi testtel. azóta se bírtam megjegyezni. tehát most néztem utána a neten a gömbnek. hallatlan...
és találtam 1 olyan rejtvényt, amire másodfokú 1enletet kellett felírni. szerinted? biztos eszembe jutott a megoldóképlet... hát nem. most néztem utána ennek is. és azt hittem, hogy ez örökre bevésődött az agyamba. hát nem. hallatlan
a túrabeszámoló... lassan kikopik az agyamból a sok kedves emlék. remélem, hogy a jegyzeteim nagyon segítenek majd visszaidézni a történéseket. lassan már történelem lesz ez a 2 biciklizés... akkor csak szépet írok majd.

kint álltam az udvaron, sütött a nap és örültem. mondom virágnak: hát én ezt szeretem legjobban, amikor süt a nap, ezt a jó meleget. virág: akkor igyál melegvizet.
öcsi, ilyeneket szól be ez a gyerek :) nagyon meglendült, azt kell mondjam. szórakoztató.

befőzés
jól haladtam vele.
készült fügedzsem, ficoco (ez kakaóporral, mézzel kevert füge), rumos szilvadzsem, szilva-lekvár, ketchup jamie szerint és cefre. készülőben pedig a fügebor meg az őszibaracklikőr. (meg ne büntessenek:)
a fügétől nem vágtam magam hanyatt. sebaj, majd elosztogatom, hehe. szóval nyersen finomabb. a borban bízom. az összevagdalt fügére lehűtött cukrosvizet kell önteni és várni, pihentetni meleg/napos helyen- ennyi a recept. természetesen tegnap már ellepték a muslicák a lakást, így kipateroltam az üvegeket a pincébe. a rohadékok persze ott maradtak. a fürdő-ben! mikor nem is ott tároltam a fügebor alapot. mentek a fényre. megpróbáltam kifüstölni őket szó szerint. azaz füstölőt gyújtottam. remélem, elpályázik du-ra az összes.
szóval annyit főztünk be, hogy jövőre nem foglalkozunk ezzel, csak feléljük a készleteket.
idén rengeteg gyümölcs volt. és kijelentem, hogy a paprika és a paradicsom is csodásan néz ki otthon, roskadoznak a növények a sok terméstől.
nagybátyám oylan körtéket hozott a cefrébe, ami a fény utcai piacon 800-ért menne el... de nem tudunk ennyi gyümölcsöt felzabálni. ésszerű megoldás, hogy a pálinka a gyümölcs 1ik tartósítási módja. ennek következnie kell a fölöslegből.
10 diszperzites vödör szilvit szedtünk össze 2 szilvafa alól. ebből lett lekvár és aszalt is nem csak cefre.
nem is emléxem, mikor gyűjtöttem utoljára gyümölcsöt cefrébe. 1 alkalom rémlik. általános iskolás voltam, és szedtük a fáról lerázott fosókát cefrének. ott durrogtam, hogy minek kell nekem ezzel dolgozni, amikor meg se iszom. hehe. most nagyobb kedvvel szedtem. nem mintha óriási pálinakfogyasztó lennék. inkább azt látom benne, hogy ne vesszen kárba a gyümölcs, meg kell menteni mindent, nehogy a komposzton végezze be. és  hasznos dolog a pálinka különösen háború idején :) sose lehet tunnyi, mi lesz...

már most lefagy a lábam a melóban cipőben. elkezdődött a féléves fagyoskodás időszaka?

megjöttem

ezentúl írok címkéket.
visszatértem kelet- majd nyugat- európából. 2x5 nap biciklizés-BIGezés volt. igazán nagyszerű napok voltak ezek. én csak örülni tudok a helyzetemnek jelenleg. persze néha elkap az ideg, de alapvetően minden szuper velem és körülöttem.
mire legépelem, meg megcsinálom a 2 biciklizés anyagát, el fog telni jópár nap.
ezt csak azért írom, hogy legyen már valami.

annyit elárulok, hogy keserves volt átülni az országútiról a fixre. úgy lihegtem, kapkodtam a levegőt, szinte szenvedtem, mintha 2 7ig nem biciklizéssel, hanem fekvéssel töltöttem volna az időt. most már kezdek visszaállni, felvenni a pesti ritmust, ami 1ébként abszolút nem hiányzott.
csakúgy mint semmi meg senki más. külföldön biciklizés közben én úgy el tudom felejteni, hogy léteznek rokonaim meg 1éb barátaim, hogy az már félelmetes. 1xűen én vagyok meg a bicikli meg a közvetlen környezet. a tökéletes jelen. hát ez van. akkor legalább elmond6om, hogy jól ki tudok kapcsolódni nyaralás alatt. a nyaralás értelme végül is ez :)
azért ideteszek 1 képet. ez a tauernpaßról (641 BIG) lefele menet készült.
a hegyek, a hegyek...
ezzel most bezsebeltem 9+7 BIGet, ami azt jelenti, h 2. szintre kerültem. juhéjj.
na, majd jövök.

sárgabarack

eddig jutottam a múltkor, hogy kitaláltam a címet.
annyi újdonság van.

• pl. a melegben már nem a fejem fáj, hanem dagad a bokááám. rettenetes. először azt hittem, hogy amiatt van, mert p.zoli esküvőjén felöntöttem a garatra, és rászuperponálódott a meleg meg a kialvatlanság. valószínűleg nem vagyok beteg, csak hát öregszem vagy mi...
• megint megmakacsolta magát a fényképezőm. a múltkor egyszerű trükk nem vált be, úgyhogy most már bele kell nyúlnom komolyabban.
• rájöttem arra, hogy tulajdonképpen a növényektől származunk. a bizonyítékot a sárgabarack szolgáltatja: olyan megérinteni 1 sárgabarackot, mint 1 csescsmőt megsimogatni. szerintem ez elég tudományos.
• lekvárközben flóra megcáfolta az elméletemet. azt állította, hogy a fővő lekvárnak istállószaga van. istállóban kik laknak? a tehenek. tehát a tehéntől származik a sárgabarack, tőlük meg az emberek. ha a tehéntől származunk, akkor a tehéntej és a tejtermékek egészségesek... valószínű ilyesmiket gondolnak a tej élet, erő egészség c. közmondás felhasználói (tejcégek) is

félre a tréfát.

lekvár
nagy lazán rendeltem 30 kg sárgabarackot. lekvárnak. nem szólt bele senki sem, ám amikor az utcán pakoltam a ládákba (házhoz jött a barack), akkor vakartam a fejemet, hogy mekkora hülye vagyok, miért csináltam magamnak ennyi munkát? szerencsére flóra eljött magozni, és megfőztünk 1 lábasnyit. de még mindig ott volt fele úgy, hogy már likőrnek is tettem félre, a fagyasztóba is bevágtam valamennyit. 
ez a barack jó puha volt, viszont nem olyan édes, mint tavaly. a lekváron nem érződik hiba.
a 2. sarzsot vasárnap főztem meg. péntek este lecukroztam unokatesóm elmondása alapján, berakosgattam a hűtőbe, és vártam. mit csináltam szombaton? nem emléxem. a vasárnapi lekvárfőzést nagyon untam. 1folytában keverni kellett, és nehezen párolgott a fölös víz. amikor teljesen elfogyott a türelmem, késznek nyilvánítottam, lekapcsoltam 1esre, és kimertem üvegekbe, be a dunsztba. elment a nap a főzéssel. sose fekszek le időben. úgyis mind1, mert szarul alszok.
á-há, megvan szombaton a

vidámpark
ban voltunk. kamilla 6 éves lett, és a szülők kitalálták, hogy legyen ez az ajándék. végül virág és én is mentünk. meglepetés volt. kamilla kibetűzte a bejáratnál az 1ik táblát: vidámpark. nagyon örült.
kíváncsiak voltunk, tesómmal utoljára 8-ban osztálykirándulás keretében jártunk ott. felcsatolták a karszalagot, térképszerzés, indulás.
nézzük, mit jegyeztem meg a buliból?
dodzsem: lézeres változat. vagyis vetítenek piros illetve zöld pontokat a kőre, és ha zöldre kormányozod az autót, pontot kapsz, ha pirosra, levonnak. én agyon élveztem, bár kb. a legrosszabb eredményt produkáltam. nem is értettem, hogyan.
elvarázsolt kastély: megnézhettem magam a varásztükörben, milyen elhízott amerikai lennék. nem szép látvány... a pörgőszékről leestem akárcsak tesóm meg kamilla. ez nagyon tetszett kamillának, még 2x vissza kellett vele menni.
a hordó a végén van. úgy néz ki, hogy van 1 forgó henger, amin keresztül kell jutni. 1féleképpen lehet: ha mindig jobbra tartva futsz. először tesóm futott át rajta, utána én simán. a gyerekek nem mertek. később amikro visszamentem kamillával, ő ment előre. belépett, majd elesett. próbált felkelni. én néztem, néztem, néztem, és 10 másodperc múlva már úgy éreztem, hogy a hordó áll, és mi forgunk körülötte. gondolkoztam, hogy el kéne indulni. bepörgött, átvert aggyal beléptem, természetesen azonnal elvágódtam, és fel sem bírtam kelni. szét-csúsztam. a srác megállította a hordót, aminek nagyon örültem. nem bírtam volna kimászni.
az óriáskerék is jó volt. virág megtalálta a tövében lévő csónakalakú hintákat, úgyhogy ő ott akart maradni. neki a hinta a mindene. vicces, hogy ennyire szereti.
tesóm elindult a hullámvasút felé, ám végül nem ült fel. 1edül nem lett volna poén, a gyerekeket meg nem lehet magukra hagyni.
azért mi is szórakoztunk felnőttesen. vmi durvát mi is kipróbáltunk. tesóm először. miután leszállt, úgy nyilatkozott, hogy életének 1ik legdurvább élménye volt, s ide kell izom. felültem én is. 1 bigyó, amiből karok nyúlnak ki, melyek végén van az ülés, ami saját tengelye körül forog. meg az egész forog körbe. nagy gyorsítások és fékezések. a sapkámra ráültem. befészkeltem magam, lábaimmal betámasztottam. hát igen igen dúrva volt. azt hittem, sosem lesz vége, és láttam a lelki szemeim előtt, hogy üzemzavar, leáll, elereszt, repülünk mind, rommá törjük magunkat, újsághír. néha tényleg olyan erők léptek fel, hogy azt hittem, kirepülök a székből. komoly izommunka volt megtartani magam. a fejemet a felétől lógattam, ha netán megint óriási fékezés lesz, ne vágódjon ismét a fejtámlába, mert az az orrcsontomat is éreztem, hogy létezik. nem emléxem, hogy sikogattak -e, vagy nézegettek -e a többiek, én a szimpla túlélésért küzdöttem. soha többet nem ülök fel ilyenre. el se tudom képzelni, hogy lehet ezt élvezni...
amikor gödöllőn a sörfesztiválon találtam 1 érmét, felültünk tesómmal 1 nagy ringispilre. pörgött és hullámzott, mint a veszedelem. én csak csodálkoztam, hogy bírnak sikogatni meg kurjongatni, amikor belőlem 1 hang se tudott volna kijönni, örülök, hogy 1általán levegőt kaptam. a pörgéstől olyan nyomás nehezedett a mellkasomra, hogy esélytelen volt a némaságon bármi is.
szellemvasút: szegény virág már az 20 mp után mellémbújt, a végén pedig elsírta magát.
megállapít6juk, hogy a vidámpark nem ajánlott kicsiknek. 10 évben 6ároznám meg, amikortól érdekesebb lehet. vagyis. vagyis. vannak kicsiknek szóló bigyók. meg van ez a durva és társaik, ahova lehet 1 10évest se engednének fel.
tükörszoba. ez vicces volt, ui. másodszorra virággal a kezemben nekidurrantottam 1 tükörnek/üvegnek. meg volt puha padló. sétálsz, 1x csak megrogysz, mert a kemény padló helyett vmi puhát érzel a lábaid alatt.
a vendéglátós árak magasabbak az utcai átlagnál. sokan hozott anyagból (szendvics) dolgoztak.

vasárnap este újra kitekertem tesómékhoz. hoztak nekem
dinnyé
t. lent van a sufniban. jézus, ez bazinagy. becsusszantottam a hátizsákomba a gömböt, meg rápakoltak még néhány zöldséget. szerencsére a lakatomat otthon hagytam. még kicsit dumáltam soma bébével is. bírom. ha nem alszik, akkor 1folytában jár a lába- teker.
fú, hazatekerni azzal a tonnás dinnyével nem volt 1 leányálom. végigszitkozódtam és jajgattam az utat. otthon aztán feldobtam a mérlegre, és 10 kilót mutatott. azt hittem, kapok 1 felet, és azt lapjával támasztom a hátamnak, de ez a gömbös kialakítás nagyon kényelmetlen. az erőd utcán meg se kíséreltem feltekerni, leszálltam. közben láttam az üllői úton a vasúti felüljáró alatt 1 halott gyíkot. szombat este is ott feküdt. pont a szélén volt, így az autósok nem bírták eltaposni.

na, meguntam. nincs kép. de vmi régit beteszek. várjuk az esőt!

Sölkpaß, Stoderzinken

Sölkpaß, Stoderzinken

végre írok valamit. valami bicikliset.
múlt 7en otthon voltam, és tesóm is jött a népes családjával 1ütt. 1 nap ausztria kerékpáron betervezve.
kedden történt mindez. most nem kellett izgulni, hogy lesz eső vagy nem lesz eső, stabil napsütés ígérkezett. nem mintha megtekintettük volna az időjárás előrejelzést.
7fő este 10-kor az addigi terveket 5 perc alatt felülírta a 2 zoli. nekem meg mind1 volt, jó úgyis. pedig a tervezésbe/gondolkodásba még én is feccöltem némi időt, nem a szokásos megyek, mint a birkák hozzáállással bírtam. szóval gröbmingig autó, s onnan indul 2 big:

• a 638 stoderzinken 1845 m, 1069 m szint (nyugatnak)
• a  653 sölkpaß 1790 m, 887 m szint (délnek)

azokat megmásszuk, és ha még marad idő, akkor el schladmingba, s onnan bekebelezzük a 640 hochwurzen hütte-t.
elkészítettem másfél szendvicskenyeret szendvicsnek. a kihűlt tejberizst anyával csináltattam rizsfelfújttá, ui. igencsak csúsztunk ki az időből.
az indulás időpontját 5.15.-re tűztük ki. tesóm elaludt, így nekem kellett ébresztenem. azonban olyan sötét volt a szobájukban, hogy azt se tudtam, hova hajoljak, vajon hol alszik ő, nehogy véletlenül elit vagy a  gyerekeket piszkáljam meg hajnali fél 5-kor. végül a suttogás mellett döntöttem, amire felébredt (a földön fekvő tesóm).

rendszám

mindent szépen bepakoltunk, majd elindultunk zoliért. nem hozott sütit a disznaja :)
a lukoilnál tankoltunk, ám a rohadékoknak nem volt autópályamatricája, ezért a szemközti agipot is meg kellett látogatnunk. teltek a percek...
odakint szinte hideg volt, 15-16 fok. a nagy kánikulában ez meglepően kevés.
a hegyek lábához érve talán még hűvösebb lett, vsizont az 1ik alaugútban felment a hőmérséklet 30 fok fölé, amit nem értettünk. panel6ás?
én közben elaludtam. ezért szeretek autózni, mert akkor nyugodtan lehet aludni.
az első látványosság ez a kamion volt a rendkívül 1xű rendszámával. amúgy ált. arra szoktam ébredni hátul, h tesóm felkiált: hegyek! most nem emléxem, hogy történt. szeltük a km-eket, rettegtünk az alagutakban :) s 1x csak gröbmingbe értünk. persze a billa parkolójában csak 1 órát lehetett ingyen parkolni, így más helyett kerestünk a kocsinak. jól bementünk a városba, és 1úttal ki is, aztán visszafordultunk, hogy nehogymá megmásszuk a stoderzinkent autóval. a patakparton 1 kiszélesedő részen 1 faház mellett letettük a kocsit. összeraktuk magunkat meg a bringákat, és a sölkpaß felé vettük az irányt. alighogy kiértünk gröbmingből (nem kínában vagyunk), jött 1 nagy lejtő. izomból húztam a féket, szinte füssstölt. namondom, szép lesz visszafele ezzel zárni a szakaszt...
amikor megláttam ezeket a teheneket, leálltam fényképezni. majd naptejeztünk. nagyon látványos volt, ahogy a felülről sütő nap a domboldalon tehénnyi tehénárnyékot csinált az állatok alá. ezen a monitoron nem jönnek ki olyan szépen a színek...

forrástól kilátás fölfelé

a következő faluban kettévált az út, s elkezdődött a 26 km-es big. kezdetben 1 folyóvölgyben haladtunk viszonylag gyorsan. néha lejtett az út, forgalom alig. nagytányért is tudtam használni. volt 2 helyen csatornaépítés, és valahol kint volt a "tehenek" tábla sok km-en át tábla. az úton néhány km-enként rácsok voltak elhelyezve (erről később). nem volt veszélyes, de azért lefele nem robogtam át rajtuk 50-nel.
zolit elhagytuk, aztán tesóm mögött hamarosan én is lemaradtam.
tekerés közben gondolkodtam, hogy is lesz ez, mikor durvul be a hágóút? 16 km-t mentem, és még semmi, majdnem mintha az alföldön biciklizgetnék. aztán st. nikolai után elkeskenyedett az út, és feltűnően jobb minőségű lett. a-ha, ezek szerint kezdődik. voltak benne meredek részek, meg kellett állnom 1-2x. 1 forrásnál feltankoltam vízből. kezdtek ritkulni a fák, éreztem, hogy nem sok lehet hátra. és a km-óra is ezt mutatta.
felértem a turistabusszal 1 időben. akkor szállingóztak ki belőle a német/osztrák nyugdíjasok. nem emléxem, hogy min lepődtek meg annyira: a havon vagy azon, hogy itt biciklisek vannak. mindenesetre 1790 m-en 1ik sem akkora szám. és ezen mennyiségű hóra gleccsereztek...
igen, volt 1 kis hó meg szél. és tehenek. bírom ahogy belassulva mozognak. vagy állnak és bámulnak. és elütni nem lehet őket, úgyhogy ha nem hajlandóak odébb menni, akkor várni kell türelmesen. a nyugdíjasok kibámészkodták magukat, és beszálltak. a busz indult volna tovább, azonban a tehenek az utat elállták teljes széltében. a sofőr várt. majd amikor megelégelte, megnyomott vmi levegős gombot, ettől szisszenő, éles hang jött ki a buszból, s a tehenek 20 centit siettek odébb, majd lassan elkullogtak előle. nagyon vicces jelenet volt. sajnos csak 1 másikat vettem fel videóra. ezek a tehenek mennyire bambák!: az 1ik szorosan a sölkpaß tábla mellett haladt el, de olyannyira, hogy a hátával súrolta azt. tessék, így görbülnek meg a táblák :)
kérdeztem tesómtól, hogyan j
önnek át a tehenek ezen a vasrácson? belecsúszik a lábuk... azt mondja, azért vannak itt, hogy ezen nem mernek átjönni. szóval a mozgásuk kissé korlátozva van így. de csak kissé. oldalt mehetnek, amerre tudnak.
az út felső, kb. 3 km-es szakasza 12 %-os lejtő volt. ez felfele nem tűnt fel. mármint emelkedő. összeszedelőzködtünk, és legurultunk. a big-út vége, a lankás folyóvölgyes, már nem lejtett végig, tekerni kellett serényen. váltogatva mentünk. olyan volt, hogy meg lehetett csinálni ezt. na, ez szedi ki igazán belőlem az erőt, ez a stéherezés 30-cal. nem is tudom sokáig csinálni.
egyszercsak megszaporodtak a biciklisek. jöttek velünk szemben szépen eloszolva. verseny lehetett? először azt hittem, vmi biciklis tábor...
a gröbming felé vezető emelkedőn felküzdöttük magunkat a szélcsendben és a szikrázó napsütésben. a nyugalmat nem zavarta meg semmi. ha nem számoljuk bele a döglött macskát az árokparton, pont a legmeredekebb része. volt 1 szaga...
az autónál feltankoltunk étellel, itallal, tesóm zolinak hagyott 1 üzenetet, hogy itt jártunk ekkor, majd elindultunk a stoderzinken felé. kurva sok teherautó jött, verték fel a port. ezt nem értettük. majd vége szakadt az aszfaltos útnak, és murvássá alakult. mi ez? már ilyen hamar vége az aszfaltnak? még hátravan gyakorlatilag az egész... gyanús gyanús. tesóm talált 1 élő embert, aki a helyes irányba igazított minket, és otthagytuk a kőbánya bejáratát.
eléggé sütött a nap, így mertem remélni, hogy erdőben tesszük meg az út nagy részét. érdekes módon nem volt gyilkos meleg. azért izzadtam, de nem a hőség szedte ki az erőt belőlem. ez fizetős útvonal, álltak sorban a buszok meg a kisautók.
amikor kikerültem őket, a gyalogok nem nagyon akartak tudomást venni rólam, igen nehezükre esett arrébb lépni. tesóm figyelmeztetett, amikor szétváltunk, hogy ne felejtsek el enni és inni. a figyelmeztetésnek eleget tettem és az elején benyomtam 1 banánt. a 10 km-es 12 %-os emelkedő tábla kissé megijesztett. és ott, az erdőben pont volt 1 hely, ahonnan el is lehetett indulni.
nem nyüzsögtek az autók, a biciklisek meg főleg nem. vagyis old timerek voltak bőven. másnap, 17-én kezdődött 1 old timer fesztivál gröbmingben. már nagyban folytak az előkészületek 16-án. sátorok, check pointok, táblák mindenütt. a hágóutat meg lezárták 17-én 1 időre, úgyhogy mákunk volt, hogy nem akkor mentünk oda.
szóval 12 km-t kellett mászni ezzel az áttétellel. tesóm megint rákérdezett, mikor veszek végre 1 női (kompakt) hajtóművet? nem lenne annyira súlyos a helyzet 1 lazább áttétellel. de hát én mikor változtatok ilyeneken? amúgy nem is volt olyan szörnyű felmenni. a balkanyarokat szeretem a legjobban. nagy ívben tudom venni, kevésbé meredek. olyan érzést kelt bennem, mintha haladnék. amúgy jó kis út volt ez. sok kanyarral, nem volt benne sok unalmas, 1enes szakasz. 1enes... nekem ha már 300 m-t 1enesen kell menni, az bajomra van. hátha még sík is. lerombolja az agyamat. mi lenne velem ausztráliában? szóval úgy tűnt, lefele is jó lesz ezen jönni.
elhaladtam 1 forrás mellett. utána meg szidtam magamat, hogy hiba volt, mi lesz, ha nem lesz már több, és 2 dl vizet kell beosztanom 4 km-en? bíztam benne, hogy akad vmi víz, amivel feltankol6ok. és úgy is lett. teletöltöttem mind2 kulacsomat, nem érdekelt, hogy mennyi pluszt kell cipelni. és már a szemgolyóim előtt kólásüvegek ugráltak. én is megkívántam a kólát, s azt éreztem, az lesz az 1etlen "táplálék", amit a gyomrom képes lesz befogadni a hegy tetején. hütte-kóla, hütte-kóla- ezt mantráztam.
az út egyes hajtűkanyaraiban táblák álltak névvel és tengerszintfeletti magassággal. lehetett agyalni, hogy mennyi van még hátra, milyen lesz az út hátramaradó része. ez jó dolog, mert 1ben motivál is meg gondolkodásra késztet. nem mintha biciklizés közben szét-gondolkodnám az agyam. fölfele se szoktam a lelki problémáimon agyalni, lefele meg 1enesen tilos. akkor épp elég koncentrálni a lejtőre. a tökéletes jelen ilyenformán megélhető.
szóval szeretem a kanyarral teli emelkedőket. mindig kíváncsivá tesz, mi lehet a kanyar után.
a vége felé már kiszélesedett az út, parkolók, turisták szerteszét. az utolsó szakaszról már ki voltak tiltva a gépjárművek. a stoderzinken táblánál kiírták, hogy 0 km van hátra. ezek szerint megérkeztem! hol  lehet tesóm? megláttam, integetett 1 fa árnyéka alól. onnan már köves-kavicsos volt az út. azon izgultam, nehogy pont ott dögöljek le a cangról, ráadásul ott mindenki lát. valahogy le1ensúlyoztam tesómhoz. majd szétnéztünk. minden pompázott. ezernyi színes virág, lágyszárú és bokrocska, ragyogó zöld rét, tiszta, vakító kék ég. tesóm felsóhajtott, milyen jó lenne itt nyaralni. ha megunod a gyaloglást, bedobsz 1 jó ebédet, majd elvonulsz a hegyi házikódba.
hát igen, vágni lehetett a nyugodtságot.
betértünk a hüttébe. pontosabban leültünk kint, s a pincér jelenlétében megvitattuk magyarul, hogy akkor 2 kólát iszunk. ő meg magyarul válaszolt. mint később kiderült, azért, mert alapba magyar. itt dolgozik a nyugodtságban, minden fasza, a persil is jobb. 5,60 EUR volt a 2x3 dl kóla. húzós. azonban nem érdekelt, nyaraltunk vagy mi :)
miután megittuk az üdítőt, és megszáradtunk, szétnéztünk a gyönyörű helyen.összekaptuk magunkat, és irány le a kocsihoz. zolival kb. 2 km-rel a cél előtt futottunk össze. tesóm szerint nagyon kivolt, nem szokott ilyeneket csinálni, ezért ő visszamászott vele, hogy lelket öntsön belé. én hezitáltam 1 db-ig, végül inkább legurultam. a zolik távoztak, én meg a belső íven voltam, s áttoltam a bringát a külsőre. jött 1 autós, lassított, és megkérdezte, hogy van -e vmi baj, tud -e segíteni? én meg bámultam rá fél pillanatig, mire felfogtam, miket kérdezett, majd ráztam a fejem, hogy köszönöm, minden rendben. nna, jó, mi? végiggurultam a szuper lejtőn, forgalom alig. viszont nem tudtam nagyon begyorsulni, a végén már tekerni is kellett.
bepakoltam a biciklit az autóba, ettem, nyújtottam, s kerestem 1 helyet, ahol belemehetnék a patakba 1 rövid lábáztatásra. meg is leltem. látszott, hogy a helyiek oda járnak, mert cuki kis lépcső volt kialakítva. leültem, és hűtöttem magam. kisvártatva megjelent 1 nő 1 öntözőkannával. nem értettem mit mond, csak sejtettem. bemerítettem a vízbe az öntözőkannáját, és odaadtam naki. nagyon köszönte, viszlát.

aztán megjöttek a zolik, elrendezték a bicikliket, és odább álltunk. a billáig tanakodtunk, hogy mi legyen a 3. biggel. nem öntött el a lelkesedés az újabb biciklizés gondolatára. tesóm is elég fáradt volt, nem hiányzott neki sem az, hogy éjfélkor vagy utána érjünk haza, tutibiztos holtfáradtan.
így bevásároltunk mindeneféle finomságot, majd a hátunk mögött hagytuk gröbminget. párszor még felvetődött a 3. big gondolata, aztán győzött a lustaság/fáradtság.
így is 1 örökkévalóság volt a hazaérés. mi lett volna, ha autópálya sincs? az autópálya feletti táblák kialakítás nagyon hasonlított a 17/49-es villamoshoz. íme. na de legalább jó hangulatban teltek a percek. vége.