rémisztő rémisztő, hogy egyesk mit csinálnak:
tegnap jövünk le az istenhegyin tesómmal, ő elől, én kb. 100 m-re mögötte, gurulunk, nem 20-szal nyilván, senki nem megy ott gyökkettővel, meg minek is, hisz lehet többel menni.
szóval istenhegyi # galántai.
látom, h se index, se semmi, 1 autó balra (nagyívben?) bekanyarodik tesóm előtt a galántaira!!! ááá. majdnem elütötte. centiken múlt! baszki, aki nem lát, minek ül autóba?! én még azt is el tudom képzelni, hogy észre se vette ez a gyökér, hogy mit csinált. nekem is remegett a lábam még 1 db-ig attól, amit láttam...
utána kellett volna mennem. most már nagyon bánom, hogy nem tettem. mostanában már kiabálok a gyalogosokkal is. olyan szinten leszarják az emberek 1mást és magukat, hogy hihetetlen. tőlem saját magátleszar6ja mindenki, de másokat azért ne. csak ált. az van, hogy ha magadat is leszarod, akkor válogatás nélkül másokat is.a szülők nemtom mégis mit csinálnak gyereknevelés helyett? hogy ilyen szarmócsingok mászkálnak az utcán, nyilván nem a gyerekek hibája. mondjuk nem kötelező szülni, a fogamzásgátlás olcsóbb, mint gyereket vállalni és felnevelni.
tegnap mondta viki barátnőm- várandós, karácsonykor szül, tehát elég nagy a hasa- hogy utazott a buszon a minap, minden hely foglalt volt, ő állt és kapaszkodott. meleltte két 16évesforma suhanc pöffeszkedett. szólt 1 idősebb nő nekik, hogy adják át a helyet a kismamának, mire az 1ik angolul visszaszólt, hogy nem érti. viki annak ellenére, hogy be volt dugva a füle, hallotta és értette, mit pusmognak magyarul. a gyerekek leszálltak, és a nő még 1x utánuk szólt a helyátadás kapcsán, mire ez volt az 1ik reakciója: miért, és velem ki törődik?!
tudok ám jót is írni. alapvetően kezd helyreállni a kedv a fejemben. talán visszatér az éveleji állapot
pl: ebben a minutumban küldött 1 sms-t 1ik középiskolai osztálytársam, hogy világra jött a kislánya.
milyen jó kifejezés: világra jött. elhagyta a sötét anyaméhet, kijött közénk a fényre. és mennyi árnyoldala van a fénynek. és a méhbeli sötétség meg alapvetően jó. én legalábbis meg vagyok győződve erről. akkor közkinccsé teszem az elméletemet magammal kapcsolatban. szerintem engem tesóm tuszkolt ki (ikrek vagyunk), magamtól nem születtem meg volna. ő mint másfélszer nagyobb (nehezebb) volt nálam, tehát erősebb is meg minden, biztos könnyebben kijött volna. azonban látta, ha ő lesz az 1., akkor én bent maradok, ezért előre engedett. amikor megszületünk, otthagyjuk a meleg, biztonságos anyaméhet. ikerség esetén otthagyjuk a testvért is, osztozkodni kell a testvéren a többiekkel a kinti világban ezután. eddig csak mi voltunk, ezentúl én, ő és mások. ez az osztozkodás most jutott eszembe. eddig csak annyt gondoltam, hogy ez meglátszik az egész életemen: mindig azt várom, hogy vki megmondja, mit csináljak, nincs 5letem, és tovvábbszőve, lehet ezért se tudok rögtön reagálni, csak nézek (a 100.on jut eszembe, hogy lent felejtettem a kulcsot), és negyed óra múlva 20x átgondolva a hejj-zetet, már tudom, mit kellett volna mondani. most is szeretem a kényelmet, biztonságot, 1 helyen megrekedek, és nem szívesen mozdulok onnan ki, ha jól érzem magam, még akkor se, ha ez hosszútávon nem biztos, hogy annyira jó nekem, mint rövidtávon.
...közben eltelt a minutum...sok-sok minutum
2014. szeptember 18., csütörtök
2014. augusztus 25., hétfő
NEO tábor + 2 BIG
jól elmaradtam az írással.
emlékezőtehetségem hanyatlóban.
jobb lesz, ha nekiállok.
era még tavasszal kérdezte, megyek -e velük táborba harkányba- úgyis fizetett a biztosító, hahaha.
hátmondom, ... megyek, jaja, amíg ők edzik a kutyákat, én biciklizek, azt este meg iszunk :)
lázas munkába kezdett az agyam, ui. rájöttem, hogy baranyában még nem bicikliztem sosem, s akkor az utolsóelőtti magyar BIGet is letudom. aztán k.gábor felvetette, hogy átmehetek horvátországba is, nem messze van 1 BIG. ilyen kilátások voltak, tehát igent mondtam a harkányi nyaralásra.
természetesen nem azonnal, hiszen döntésképtelenségből jeles vagyok. a szakvizsga árnyéka ott lebegett felettem... áhh, de a naptárba pillantva megnyugodtam: tábor nekem július 9-13, a választott vizsga meg július 24-én van.
kicsit feszült lettem, amikor kiderült, hogy elnéztem a dátumot, és a vizsga július 14-én van...
hát jó, majd előre tanulok, vasárnap korán hazajövök, s ha valami maradt még, akkor azt vasárnap pótolom.
különösebben nem izgattam magam rajta, csak annyira, hogy nyavalyogtam, de tanulni már elég lusta voltam.
mit kell tudni a NEO-ról?
i t t v a n a h o n l a p
röviden annyi, hogy én era barátnőm jóvoltából keveredtem a segítőkutyásokkal kapcsolatba (eránál laktam fél évig), mivel neki is van 2 segítőkutyája. borka szerelmemet már nyugdíjazta, őt era szülei kényeztetik, dzsokit meg csecsemő korától kísérem figyelemmel. nem bírom a kutyákat, de az ilyen okos és hasznos kutyákkal kivételezek. dzsoki is bír engem, nem hiábavaló az a sok szalonnabőr meg séta :)
a kutyákkal szembeni ellenállásomon enyhítettek ezek az okos kis dögök meg a gazdáik. az ellenállásom így is nagy, de. megmértük, 1400 (m)ohmnál lekapcsoltuk. a munkatársamé 600 körül volt. szóval jó villanyszerelő lenne belőlem. avagy száraz a bőröm. ebből az ellenállás értékből ne vonjunk le messzemenő következtetéseket, jó? :)
a táborról az összefoglaló video
tehát minden évben van ilyen neo-tábor, ahol a sok segítőkutya meg a gazdáik vannak jelen, és kiképződnek. ricsi a főnök, ő tud a legtöbbet a kutyákról. én mindig csak pislogok, hogy hányadik kutyájánál tart. szabályosan állatkertje van.
ide csöppentem bele.
tábor előtti szombaton eránál volt 1 kerti parti, ahol megismerhettem még azokat az embereket és állatokat, akikkel eddig nem találkoztam.
szuper volt minden. annyi húst ettem, hogy hús-undorom lett. 1 nap alatt. 1 este alatt.
megbeszéltük azt is, hogy ricsi hoz bicikliszállítót a biciklimnek, ami era autójára kerül majd fel, miután bepakoltunk.
itt megszakítom a folyamatot, s elmesélem, hogyan akartunk flórával leutazni pécsre, harkányba:
vonattal.
hahaha
bővebben:
ic, 2 db segítőkuytya, 1 db bicikli, 2 db ember.
valamely este a déliben a máv jegypénztárban. kicsit bonyolult lesz, de elmondom milyen jegyet szeretnék, mire közli velem a pénztáros, hogy vágányfelújítás van, nem tudok biciklit vinni. ó, baszki, megköszöntem, és sarkonfordultam. és ideges lettem. aztán visszaballagtam, hátha van valami másik útvonal opció. a másik pénztáros 1 idősebb férfi volt, aki lelkesen próbált nekem segíteni, eltűnt, hogy utánanéz, percekig ott álltam és vártam. amikor előkerült, hallottam, hogy a kollégák legyintenek, xy. bácsi, minek küzd vele, teljesen felesleges. mire ő mosolyogva visszajött, hogy nem érti, a kollégák olyan pesszimisták, ezt és ezt nézte ki nekem. végighallgattam, azonban feladtam, hogy vonattal pécsre jussak, mert 1 örökkévalóság lett volna odajutni.
mostanában az elvirán dátumra keresek, és amikor néztem, pár nappal a vágányzár előtt, még semmi jel nem mutatott arra, hogy vágányzár lesz majd. viszont az kiderült a menetrendet böngészve, hogy vasárnap, amikor hazajövök, éppen megszűnik a vágányzár.
erre nagy szükségem is volt, ugyanis nem sikerült era autójára rábűvölni a bringaszállítót- ezek szerint csak ricsiével kompatibilis. erről később.
vasárnap indultak a táborba era, gabi, zita (zsuzsi), ricsi, ricsi fia és 2 unokatestvér meg számtalan kutya.
én elvittem erához a colnagót, és segítettem pakolni.
ricsi megérkezett utánfutóval, kutyákkal, a srácokkal és rengeteg gumipókkal. egész délelőtt pakol6tak. era autója ugyancsak tele lett. tömtük azt is, az utánfutót is, igazgattuk a gumipókokat. végül jött a biciklim. 20perces erőlködés után feladtuk, s a 2 kerekesszék mellé -era javaslatára- beszuszakoltuk a bringámat is. részvéttel gondoltam rájuk, hogy mennyit kell majd pakolniuk. pakolásfóbiám van.
előre megvettem a vonatjegyeket. a mávosok képben voltak, hogy a segítőkutyák ingyen utaznak, sőt olyan helyet néztek nekünk, ahol jól elférünk.
nekem nem volt túl izgalmas az utazás, de flórának a 2 kutyával annál inkább. ő észlelte, hogy köcsög volt a kaller a kutyák miatt. akik amúgy békében utaztak. amper a ...nemtommilyenfajta... felnőtt, s volt a kicsi, curie, őt még baba/kutyahordozóban cipelte flóra. úgy néz ki, mit 1 játékmedve: barna, göndör, puha szőre van.
dombóváron átt kellett szállnunk buszra, ami kicsit tortúrás volt. aztán vissza az ic-re 1 óra zötykölődés után. nem volt olyan gáz. hisz láttunk szivárványt!
a vonaton 1 3fős család mellé keveredtünk. az anyuka és a kislány majd meg-vesztek a kiskutyáért. kapta a kiképzést curie.
amúgy van még 2 testvére curie-nek, akik pont úgy néznek ki, mint ő, az 1ik neve tesla. a neo most ilyen tudományos nevekben gondolkodik. amper nem neo-sként kapta a nevét.
era és zita kijöttek értünk pécsre a vonathoz, s elszállítottak minket harkányba a kempingbe.
jó kis hely ez. 3 éve építették meg ezeket az apartman házakat. előtte kb. fabódék álltak a kertben. szépen meg vannak csinálva, tágasak is. belépsz az amerikai konyhába. az erkély felé a nappali, és van 1 hálószoba. no meg a fürdő. az erkély 6almas. a hálóban 1 óriási gardrób szekrény. mondjuk van 1-2 dolog, ami arra utal, hogy van esély a gyors leamortizálódásra. pl. az erkélyajtónál az elhúz6ó szúnyogháló. e 1 rossz konstrukció. kiesik a helyéből. és a konyhaszekrény fiókgörgői. pedig az ilyen igénybevételeknél kéne jobb minőségű anyagot beépíteni, hiszen az emberek jó része nem törődik nemhogy máséval, de még a sajátjával sem, s idegenbe tönkreteszik. láttál -e már pláza közbudiban no-name csaptelepet?
zita volt olyan kedves, és ö.rakta a biciklimet. a keze bánta, mert 3 napig olajos volt- nem tudta lemosni. az erős keze. ezt hozzátenném. úgy megszorította a gyorszárat, hogy képtelen voltam kilazítani, hogy pontosabban beállítsam a kereket. de legalább ő ki tudta nyitni.
megnéztem az időjárás előrejelzést, és úgy döntöttem, hiába kötöttem meg csütörtökre az utasbiztosítást, mégis baranyába megyek, mert kevésbé esős időt mondtak mo-ra. arra a horvát részre 100 % esőt jósoltak.
nyomtattam térképeket az úthoz, jól megterveztem mindent. felkészültem végre 1x. ez van, ha az ember lánya nem hagyatkoz6 a fiúk tájékozódási képességére, térképeire, felkészültségére. vége lett 2 napra a bírka-biciklizéseimnek, s rájövék, hogy tudok tájékozódni valamelyest, ha muszáj.
baranya kör + misina, csütörtök
harkány - siklós - kozármisleny - pécs - komló -hosszúhetény - pécs, misina - szalánta - bisse -harkány. ~147 km. 6:30-14:30. átlagsebesség 23,1 km/h, max: 69,2 km/h
6 előtt kikecmeregtem az ágyból. meglepődve hallottam, hogy flóra telefonja 10 percenként ébreszt. minek állította be ilyen korára, amikor tudtommal ő nem siet sehova sem...
asszem reggeliztem, ö.pakoltam, s kb. fél 7-kor útnak indultam. nem ígértek túl jó időt, ezért felvettem az aláöltözőmet és a nemrég vásárolt térdmelegítőmet is. elárulom, még elgondolkoznom se kellett, hogy levegyem -e vagy sem a nap folyamán. az esőt délutánra ígérték. úgy számoltam, hogy alig fogok megázni vagy 1általán nem. nem számoltam ö. a megteendő km-eket, de 120-at saccoltam.
természetesen északi szél fújt, mivel észak felé haladtam. gondoltam ez nem baj, hiszen ha nem fordul meg, akkor hazafele majd hátba nyom, a hegyek és dombok között meg úgysem számít a szélirány.
siklóson van kerékpárút, amit nem használtam. mertem remélni, hogy 7 körül még reggeliznek a rendőrök. nem értem, hogy minek kellett oda bringagyászt építeni. tök fölösleges.
talán vokány előtt/után volt egy baromi jó kis szerpentines rész, a tetején párhuzamosan "kötött" 3 kőkereszttel. ilyet se láttam még, hogy 3 kőkereszt lenne 1más mellett. ekkor döbbentem rá, hogy elfelejtettem elkérni erától a fényképezőgépét, pedig milyen jó lett volna ezt a viccest lefotózni.
alig mentem pár km-t, jobbra 3 1forma víztorony (hidroglóbusz) 1más mellett. ez aztán valóban vicces volt. ráadásul nem lehettek magasabbak 6 m-nél. törpevízmű hahaha. (nálunk volt törpevízmű vagy mifene annakidején. hogy ez mit jelent igazából, a mai napig nem tudom... ezt?)
elég uncsi volt az út. úgy értem sík újpetrétől. a síkot meg nem bírom. főleg ha kanyarmentes. hamar kikészíti az agyamat.
pécs előtt, kozármisleny felé kanyarodtam le, s onnan valahogy bevergődtem a városba. ez elég jó rész volt. meglepődtem, hogy milyen kicsi a forgalom. az út pont a 6-os fűútra vitt, amiről nekem le kellett kanyarodnom komló felé. természetesen tilos biciklizni a 6-oson a városon belül is. hát hol a fenébe menjek? nem ismerem a környéket, mittudomén mi hol van, maradtam a 6-oson. simán elfértem, mert itt is alig voltak kocsik. fel kellett mászni 1 dombra, s ott volt előttem a tábla: komló balra.
folytattam tovább a mászást, s távolodtam a város magjától. egész jó volt az út. amikor kiértem pécsről, még jobb lett. szerpentin kezdődött. jött közben lejtő is. nagyon széles volt az út, autók alig, csupa öröm volt itt biciklizni.
igen. azt kell mondja, meg vagyok elégedve a baranyai utakkal. oké, csak 150 km-t jártam be, de kellemes meglepetés volt.
komlóba úgy gurultam be/le, mintha a tengerpartra mennék. bennem mindig ez van, ha legurulok 1 városba. kiszélesedik az út, kanyarog, de nem annyira lejt, s akkor 1x csak ott vagyok. szépen látszottak a kémények, ipari létesítmények. 1x jártam komlón 1 szilveszteri buli előtt. semmi nem maradt meg a fejemben róla. mentem, amerre gondoltam. a tesconál azonban elvétettem az irányt. ez feltűnt később, ezért leálltam, s jött 1 futó, akitől megkérdeztem, merre menjek hosszúheténybe? pont ellenkezőleg, ki kell mászni a városból. megdícsérte a csodás biciklimet, s futott tovább.
így visszafordultam, aztán a megadott irányban folytattam. még 1x leellenőriztettem magam 1 járókelővel, aztán többet nem kérdeztem.
kikacskaringóztam a városból, dimbidombiztam, s máris hosszúhetényben találtam magam. vakaróztam kicsit, hogy hol van az a hotel kövestető? a faluban megmondták, hogy azon az úton, amin jöttem. hah, csak nem vettem észre. visszamásztam, s valóban ott volt. most belenéztem gábor útitervébe, s látom, hogy onnan kellett volna még tovább menni egy ún. NATaCHA ponthoz. hát... ez kimaradt.
olyan volt kicsit az egész, mint luxemburg. háborítatlanul biciklizgettem egész nap. elvoltam, nem is volt rossz 1edül biciklizni. szerintem a nem is rossz esőben biciklizni analógia ez is: esőben akkor nem szar tekerni, ha tudom, hogy olyan helyre tartok, ahol át tudok öltözni szárazba. akkor úgyis mind1, semmi bajom nem lehet. 1edül biciklizni: nem is szar, ha nem beszélgetek egész nap senkivel, majd hazaérek és lesz társaságom.
hosszúhetényben amikor visszafordultam, jött mögöttem ezerrel 1 hvcs. namondom, kééész, nehogymá ezzel a szar biciklivel lehagyjon. aztán lemaradt vagy bekanyarodott valahol.
tehát elértem a kövestetőt, s megállapítottam, hogy fölöslegesen másztam fel ide a másik irányból is. visszagurultam hosszúhetény felé, majd 1 domb után kint találtam magam a 6-os úton. ahol tilos kerékpározni. mind1, mentem tovább, s 10 km múlva már pécsen találtam magam újra. zúztam a városban, néha elmentünk a helyijáratos busszal 1más mellett. közben figyeltem, és persze megérzésből kanyarodtam le jobbra, ahol sejteni véltem a tv-toronyhoz vezető utat. kivételesen jók voltak a megérzéseim, s csak 1x kellett megkérdeznem a keresett utat, ami felvitt a bighez. ki volt táblázva: tv-torony, mert bizony elég kacifántosan vezetett oda az út. egész jó idő volt, így hamar csurgott rólam a víz. az útvonal alsó szakasza elég meredek. kicsit izgultam is, mi lesz lefele, igencsak húzni kell a féket, ez lakott terület, nem 1 néptelen szerpentin.
nem mondom, hogy az utolsó 3-4 km-t élveztem, ui. megint elcsesztem a táplálkozást, és felhőbe borult a táj. izzadtam, csöpögött a fejemről a víz, amikor felértem a tetejére igencsak fáztam. csuromvíz volt a mezem is, azt kiteregettem a szélbe, s megettem a szendvicsemet. hihetetlen, milyen gyorsan rosszba fordult az idő. a tv-toronyba szállingóztak a látogatók, én meg úgy éreztem magam köztük/mellettük, mint 1 ufó. aztán nekiállt csöpögni az eső, ezért gyorsan felöltözködtem, s megkezdtem a gurulást. takonyban nem volt kedvem és sosincs 1ensúlyozni. a forgalom itt is a nullához tartott. amikor jöttem felfelé mindenhol a tv-torony táblát követtem. kíváncsi voltam, vajon mi van a hátuljára írva, lefele hova tartok? megmondom: centrum.
pár km után van 1 érdekes minek nevezzem?... kilátóhely. nagy betontömbök, lépcsőn fel lehet rajtuk menni, és rálátni pécsre. elég vagány a cucc. és 1úttal félelmetes is, ui. ezek a betontömbök keskenyek, max. 50 cm szélesek lehetnek. és azon állni vagy ülni meglehetősen bátor tett. jól néztek ki az emberek (volt ott 2 tarajos punk) ahogy ott álltak a tömbön, s előttük a város. én a kopogós cipőmre fogtam, hogy nem mentem fel 1ikre sem. itt már sokkal melegebb volt, és az eső sem szemerkélt. megnyugodtam. 1úttal el is ámultam, hogy ilyen kis viszonylatokban is kijön a hegy-völgy időjáráskülönbség, nem kell hozzá az alpokban lenni.
szépen begurultam a belvárosba, s kerestem magamnak 1 cukkrázzdát. a főtér közelében megtaláltam azt, ahol 2011 júliusában ettünk fagyit. vettem magamnak 2 gombócot. ám ezek a gombócok igen nagyok voltak, több nem is kellett volna. vagy 20 percig ettem 1 padon ülve. néha riogatnom kellett a galambokat fagyizás közben. nehezemre esett elindulni. nem sokat teketóriáztam, mert a belváros fölött kezdtek gyülekezni a felhők, és még hátravolt az út 1/3-a.
gyorsan kikeveredtem a városból. a harkányba vezető út ismerős volt, hiszen era is ezen vitt minket a kempingbe.
az északi szél maradt, így hátba támadott :)
az út szélén 1 zöldségesnél vettem 3 szem őszibarackot- még éppen befértek a mezembe. hazáig kitartott, nem ment péppé 1ik sem.
szalánta után egy balkanyarral bisse felé vettem az irányt. gábor útmutatásai szerint cselekedtem: mielőtt beértem a faluba, jobbkanyar 1 keskeny aszfaltos útra. azonban előtte megállás és kaja. vízzel gyengén álltam, úgy ítéltem meg, a 2. NATaCHA pontig elég lesz. reméltem, hogy ezt megtalálom, és 1értelmű lesz.
elég töredezett kis út volt. kíváncsi voltam, mi lesz a végén. meg arra is, hogy eső előtt fel-, vagyis inkább leérek -e. az út elején és mentén volt pár ház. araszolgattam, s hallom: nézd mennek fel biciklire a hegyre. elmosolyodtam. ezek szerint ez a helyi hegy. akkor biztos izgi-bizgi lesz, nem sétabiciklizés. gábor amúgy se küldött volna fel 1 nulla-helyre. voltak egész kemény részek is, megizzasztott ez a domb rendesen. a végén persze vmi katonai létesítmény volt. leálltam megtörölközni, s akkor vettem észre, hogy ott 1 őr. gyorsan tovább is álltam, ne nézegessen engem, amint ott pihegek.
lefelé nem volt 1 leányálom a feslett betonon gurulni, de óvatosba leértem. addigra a gyerekek eltűntek, s nem mondta senki sem, hogy nézd, már vissza is jött.
visszatértem a főútra, s túrony 6árában betértem a temetőbe vízért- életmentés.
aztán majdnem borulás lett belőle, ui. elkövettem azt a hibát, hogy elinduláskor ellöktem magam a bal lábammal az úttesttől, s jól megcsúsztam. 1ensúlyoztam ösztönből (nem agyból), hogy fent maradjak a biciklin. szerencsére nem jött 1 autó sem, amíg én ott bénáztam. imádom ezt a cipőt, de meg kell regulázni az agyam, hogy ebben nem csúszkál6ok, mint a többiben, mert sokkal nagyobb sebességgel megy az betonon, mint ahogy lassulok. jó nagyot lehetne esni ebben a cipőben. a cipő sarka is csúszik, nem csak a stopli. és ne koptassam azt a drága stoplit. és néha nem sikerül becsatolnom elsőre a bal lábammal. nagy csattanás kíséretében csúszik le a pedálról a lábam. ez se kellemes.
túrony után van 1 királyfi lejtő, ahol lehet szaggatni. szerintem itt értem el a maximum sebességemet a nap folyamán. részvéttel gondoltam magamra, hogy ezt vasárnap majd meg kell másznom :)
harkányba érve, újra nekiállt csöpögni az eső- nehogymá az utolsó 1 km-en ázzak meg!
gyorsítottam, beértem a kempingbe fél 3 körül, s nekiállt esni az eső.
megúsztam az esőt. azaz a colnago nem lett csupa dzsuva.
nem mondom, hogy frissen topogtam be a lakásunkba.
le is feküdtem aludni, miután tisztára suvickoltam magam.
az alvás egészen 4-ig tartott, amikor is nekiállt szakadni az eső. mintha dézsából öntötték volna. folyt be az erkélyre a víz, verdeste a permet a szárítón lévő ruhákat, és persze nagy zajt csapott.
ezek után már nem bírtam aludni többet.
néztem a vizet az erkélyen, és mertem remélni, hogy a lakásba nem folyik be.
nem sokáig szakadt, alábbhagyott, s ragyogón sütött a nap ezután. bekapcsoltam a tévét, s megnéztem az aznapi tour de france utolsó 3/4 óráját. ennyit még életemben nem láttam belőle. volt esés, eső, minden.
aztán flóra is megjött, s 1ütt tévéztünk tovább. közben fikáztuk az embereket, akik szerepeltek a beszélgetős műsorokban. de annyira tré volt. amikor meglátsz 1 bőrgyógyászt, aki rémesen néz ki. mint 1 60-as évekből ottfelejtett bútordarab. a megjelenése nem passzolt a mondókájához. pedig értelmesen beszélt.
...
>1 hónap után elég nehéz lesz összeszedni a gondolataimat és az emlékeimet. azonban találtam hozzá jó zenét
...csakhogy zenehallgatás közben nem tudok emlékezni...
sajnos fogalmam nincs, hogy mi volt este. biztosítást kötöttem meg dumáltunk eráék birodalmában. nagy nevetések közepette, bár ezt hozzá se kéne tennem :)
péntek, horvát big: nevoljas pass 761 m
harkány - drávaszabolcs - donji miholjac - slatina - papuk - slatina - donji miholjac - harkány, 180 km
én koncentráltam a horvát utamra. izgultam, bár annyira sem lehetett eltévedni, mint baranyában- angyon 1értelmű volt az út. 1kitűnő kört lehetett volna tenni a papuk hegység körül, ami >200 km lett volna. tekintettel arra, hogy a nap folyamán 70 % esély volt esőre, és du. 1-től ígérték is, ezt az 5letet elvetettem. meg tesóm mondta, hogy elég bonyolult az út a papuk hegység keleti oldalán. ez nekem is beugrott, hogy horvátországban mennyit szerencsétlenkedtünk, mire végre megtaláltuk a célokat. rossz a kitáblázás (azaz sok helyütt nincs is).
tehát ugyanaz az útvonal 2x. így legalább tuti nem tévedtem el.
számolgattam, reménykedtem, hogy ha leérek a hegyről, pont akkor fog megeredni az eső, és nem előbb. ezért időben, fél 7 körül elindultam. drávaszabolcsig elég rossz volt az út. van még 6árellenőrzés. odaértem, leálltam, köszöntem. semmi. hogy megtörjem a csöndet, kérdezem, hogy adjam -e a személyimet (néha átengedik a bringásokat, hadd menjen). a 6árőrnő kioktatólag közölte velem, hogy képzeljem el, ez 1 6árállomás, igen, kell a személyi. nem szoktam erre járni? nem is tudtam? és hogy ő este 8 óra óta itt dolgozik blabla,.. és majd a horvát kollégák is el fogják kérni a papírjaimat, blabla, a többire nem emlékszem. magamban reméltem, hogy csak 12 órás a műszak, és este, amikor jövök, már nem ő lesz. amúgy meg mindenki adja automatikusan a papírokat, igazából el is kérhetnék, hisz ez a feladatuk. na mind1.
a dráva árterében haladtam 1 kicsit. tele volt minden vízzel, és különböző vizimadarakkal. a horgászok is éledeztek. 1esek már a csónakukban várták a kapást, mások akkor készülődtek neki a munkának. szép rész volt ez, élővilágban gazdag egészen donji miholjacig. utána nyugat felé fordultam, és szomorúan láttam, hogy ez bizony kőkemény alföldi táj brutális szembeszéllel, nyílegyenes, uncsi, szakadozott szélű utakkal. semmi szórakoztató emelkedő, csak sík, néha 1 kanyar, kis, lepukkant falvak, engem előzgető nagyszámú kamion. eléggé próbára tette az elmémet. abban reménykedtem, hogy nem fordul meg a szél, és hazafele hátbafúj. 22-24 km/h-val menni nem volt valami fényes érzés, és szedte ki belőlem az erőt. hűvös volt, elkelt az aláöltözet, kar- és a térdmelegítő. ugyanakkor izzadtam. de ez nem újdonság. mindig izzadok- főleg csöpög a fejemről a víz.
az időjárás is elborzasztott: éppen nem esett az eső. semmi napsütés, csak a haragoskék ég körbe, néhány világosabb felhővel. az eső/nemeső 6árán. ez okozott némi izgalmat, ugyanis tudtam, hogy az utolsó 10 km murvás úton lesz. esőben különösen nekem való falat... sárhányóm nem volt. pluszban még 1 széldzsekit vittem, de azt csak a hegyről lefele szándékoztam felvenni.
néha 1-1 bokor vagy erdősáv szegélyezte az utat, ami adott némi védelmet a széltől.
podravska moslavina-nál a nyugati irányt kissé módosítottam, azonban a szembeszél tartott tovább. már nagyon elegem volt az alföldből, semmi szépséget nem találtam benne.
1 érdekesség azért volt: az útmenti meggyfákon túlérett a gyümölcs, és elképesztően erős meggyillatot árasztottak. azért ez ritka, hogy 4-5 m-ről orrba csapjon a meggy illat. tömény volt a cucc :)
és végre végre elértem slatinába. a város elég nagy volt és pörgős. látszott, hogy a hegy előtt ez az utolsó nagyobb település. kinéztem magamnak 1 pékséget, ahol majd hazafelé megállok. slatinából kifelé tartva már emelkedett az út, kicsit hegyvidékes lett minden. ez jó, ezt már szeretem. több fokkal boldogabban folytattam tovább az utamat immár délnek. még a városban, a járdán 1 kisszéken 1 öregember ült, aki a birkáit legeltette az árokparton. olyan cukik voltak!
Ceralijébe volt 1 jó kis szerpentin meg gurulás, fasza volt az út. meg is lepődtem, mert olyan lepukkant volt minden, olyan halott, világvégés- kakukktojásnak tűnt ez az út. a falu végén balra el, majd pár 100 m múlva jobbra. itt kezdődött a papuk nemzeti park. innen már a lábamban volt a bugi. kanyargós, jóminőségű utak, emelkedők, lejtők, tiszta erdők, forgalom nulla. bár az útszéli őz kissé megijesztett. mostanában kezdtem el komolyan venni a vadveszély táblákat, és ez némi bizonytalanságot sző a háborítatlan biciklizéseimbe. jómagam is meglepődök, hogy mennyivel nagyobb öröm dimbi-dombizni nekem, mint síkon menni. mintha minden könnyebb lenne. több boldogság.
slatinski drenovac faluból kell megmászni a nevoljas passt északról. elég aranyos falu ez, bár kihalt. előtte nagyon szép részek vannak. igazi nemzeti parkos érzés. éreztem, hogy ez miért nemzeti park. megérte az alföldi szenvedés :)
a falu végében véget ért az aszfaltos út, és megkezdődött a murvás rész. nem sokat tekertem, mire a legkisebb fokozatban találtam magam. nyeregből kiállásról szó sem lehetett, ui. nedves valamint elég meredek volt az út ahhoz, hogy kipörögjön a hátsó kerék. volt idő(járás) elgondolkozni az életem felől. meg hogy vajon lefelé gyorsabban vagy lassabban fogok lejönni. a felhők lassan leereszkedtek a fák közé, és néha annyira sötét volt, mintha este lenne.
a jankovac nevű helyen megálltam. nem tudtam, mi az. hát 1 tó volt meg hütte. szép kis turistahely, ami csak szétnézésre ösztönzött, mert a párperces álldogálásban elkezdtem fázni. a tó előtt megálltam, ui. találtam 1 sziklafalat, aminek kénsárga színe volt. ilyet még nem láttam. lépcsők is vezettek hozzá, ám a nagy párában nem láttam a végét, meg outi cipőben úgyse topogtam volna nedves köveken és nedves fákon. 1x csak nagy reccsenést hallottam. mi ez? először azt hittem, dörgés. aztán: vonat? itt? a semmi közepén? lehetetlen. álldogáltam 1 db-ig, mire megérkezett a zajforrás 3 billencses teherautó képében. ezek úgy rongyoltak lefelé, mintha biztosan tudnák, hogy nem lesz szembeforgalom és kitűnő az út... elég félelmetes látványt nyújtottak.
a tóig 5 km-t tettem meg, és fogalmam nem volt, mennyi van még hátra. rémlett, hogy van vmi kis világháborús emléktábla, és hogy igazából semmi nem jelöli a hágó tetejét. araszolgattam fölfelé, és 1re kevesebbet láttam. örültem, hogy pár méterre legalább tiszta a kép, és semmiféle autós nem ijeszteget. alapban síri csend honolt, így könnyen meghallottam volna, ha közelít vmi gépjármű, s időben le tudtam volna húzódni. aztán bevillant, hogy kb. 10 km hosszú a big aljától a tetejéig, lassan fel kéne érnem. a felhők elkezdtek kidurranni, s finom permet hullott rám. elég hűvös volt, s a hiszti6árhoz közeledtem :) abban bíztam, hogy ez a hágó 1 1xű hegy, úgy mondom, hogy csak emelkedik, nincs benne szintvesztés. így könnyedén megtalálom a tetejét. ahol elkezd lejteni, az a teteje, és én szépen visszafordulok. ez be is következett a tűrés6árom környékén. gyökketővel elkezdtem gurulni a köves, szakadozott és vizes úton. ekkor láttam meg a háborús emlékművet- jó helyen járok! megettem 1 banánt, felvettem a széldzsekimet, és ugyanazzal a sebességgel, amivel fölfele jöttem, megkezdtem az ereszkedést. kb. 5x álltam meg. nyakam, combjaim, karjaim totál elgémberedtek. a kezeim és a nyakam a fékezéstől. a combjaim meg? azon a terepen nem lehetett nyeregben maradni. így lebegve rendesen megpróbált ez a big. alig vártam, hogy a biztonságos aszfalton tudhassam magam. nem volt 1 nagy élmény. technikai tudásomat csiszolnom kéne. tudásomat? azért azt nem mondanám :)
innentől fogva már nem érdekelt, hogy esik -e vagy sem. ugyanis ott volt előttem a papuk sima kacskaringós aszfaltja, ami kárpótolt újra a lejtmenet megpróbáltatásaiért. az út széle horvátországban sem mentes mindenféle síremlékektől, de láttam 1et, ami komolyan elgondolkodtatott, hogy miért nem tiltják be őket. a sír a hegyen, lejtőn, a padkától 1 méterre körbe van véve kovácsoltvas kerítéssel, aminek minden 1es darabja nyíl alakban végződik. speciel ide nem szívesen borulnék bele autóval sem, nemhogy biciklivel. ilyet miért engedélyeznek?!
slatinába nagy örömmel hajtottam be, ui. 1) vártam a bírkákat meg a bácsit, de ők eltávoztak már a munkából 2) 1 jó kis horvát pékáru után áhítozott a szervezetem 3) hátszél volt.
a pékségből sms útján tájékoztattam tesómat, hogy megcsináltam, minden fasza, amikor beértem, nekiállt esni az eső, de már nem érdekelt, mert a hátszél kisebbítette a megázás miatti kényelmetlenségeimet.
szóval a beváltott 50 kunából elköltöttem 6-ot 2 db péksüteményre.
aztán kiszabadultam az esőbe. szerencsére a kamionok száma lecsökkent, és hopp, nem 23-mal mentem, hanem ált. 35 fölött. egészen addig tudtam figyelni a sebességemet, míg a sok víztől le nem állt a km-órám. így már szinte öröm volt az alföldi biciklizés. nem érdekelt, hogy szarrá ázok, hiszen a táborban vártak a száraz ruhák, s másfél órát adtam magamnak, hogy hazaérjek. locsi-pocsi. éreztem, ahogy nyomja ki az első kerék a vizet, éreztem az ellenállást. amikor vízügyileg elérem a steady state-et, akkor a legjobb: minden mind1, jöhet bármi. kivéve a defekt.
az 1ik falun keresztülhaladva, balra néztem, láttam, hogy a kocsma eresze alatt poharazgatnak az öregek. megláttak, felálltak, és megtapsoltak! ez nagyon jólesett. új erőre kaptam tőle. a bíztatás, az ilyen spontán megnyilvánulás nagyon sokat tud adni. ez volt bennem: érdemes volt megszületni. sokszor gondolom ezt, de vannak kitüntetett pillanatok, amikor különösen érvényes ez.
elgurguláztam donji miholjacig, ahol már alig hullott az égi áldás. drávaszabolcstól harkányig volt bicikliút, immár nem voltam rest használni, ui. az országútnál jobbminőségű volt.
3 körül értem haza.
hogy volt az este?
jó volt.
babgulyást főztünk. főztek a srácok. kornél és sanyi. én is kimentem hozzájuk a kertbe lotyogni meg inni. mond6om, jót szórakoztunk. a srácok igazán tisztességes szakácsok voltak! főzés és vacsora után is kivették a munkából a részüket. és baromi jót főztek. mmmmmmmm. jaaaajjjj. nemtom hogyan volt az este meg a késő délután.
biztos jót szórakoztunk és sokáig.
szombat
kialudtam magam úgy-ahogy. mivel jobb 5letem nem volt, így elmentem biciklizni 1 kis körre. gondoltam megnézem villányt. beleteszek a biciklimbe 70 km-t, s az elég is lesz a 7végére, mert vasárnap még úgyis el kell tekerni pécsre. azt a szállítási tortúrát senkinek nem kívántam, amit előzőleg eljátszottunk :)
apát felhívtam, hogy megnézném magamnak a pistát, akitől a bort szokták venni annakidején. ő villányban tevékenykedik.
siklóson megint keresztül kellett menni. itt van bicikliút, de szerencsére nem jött 1 rendőr sem, aki rákényszerített volna. nagyharsány után villányig van 1 csinos kerékpárút, amin 1 db-ig tudtam is menni, azonban a nemtomhányadik homoklefolyásnál kimentem az útra. úgy értem, hogy a bringaút pont a szőlődomb aljában kanyarog, a talaj homokos, és az eső rámosta 1 csomó helyen a homokot a bicikliútra. nem akarom ecsetelni, mekkora élmény és biztonság rámenni 1 ilyenre... pista telefonszáma későn érkezett meg. az ismeretlen ismerős. apával beszéltem telefonon, és mondta, hogyan örült volna nekem. de lehet, hogy láttam őt, amikor pakolt ki a fehér opeljéből. csak nem tudtam, hogy ő az. a pincéjüket nem találtam meg. a szoborpark felé van. oda 1 k. meredek -igaz rövid- út vezet fel.
végiggurultam villányon. nagyon szép volt. ott kellett volna megállnom kajálni. olyan takaros volt. villánykövesd azonban túltett villányon. és nem volt nálam fényképezőőő. nagyon sajnáltam. 1 halom gyönyörűség. ék-szer-doboz- így nevezem el. a régi, ütött-kopott vagy felújított pincék látványa lenyűgöz. belesimul a tájba. látom magam előtt a gondos-szorgos kezeket, borospoharakat, vidám embereket. mintha az ember 1 lenne a Földdel. én nem csodálom, hogy a borban annyi minden koncentrálódik. annyi íz. régebben nem értettem, mit lehet 1 boron elemezni órákig? hogy különbözhetnek ennyire? gyümölcsös íz? de hogy, amikor szőlőből van? és 1általán mit izélnek? a szőlő is gyümölcs. ám mostanra nem azt mondom, hogy megértettem, de közelebb vagyok hozzá, kezdem megérteni a bor körüli felhajtást.
palkonyáról se feledkezzek meg, az is 1 gyönyörű falu.
újpetrén megálltam 1 parkban kajálni. itt majdnem elhagytam a km-órámat. itt fikázódok 1 kicsit. agyrém, hogy van vmi -feltételezem- eu-s pénz, s akkor a faluban kialakítanak 1 parkot. semmi értelme a semmi kellős közepén. megközelíteni nem lehet, mert az ösvények a járdától y méterre kezdődnek. csak úgy oda van szórva minden. semmi koncepció. akkor festenék ki inkább az iskolát. vagy ilyesmi. nálunk, a faluban is van 1 kis tó, amin keresztülvezet 1 híd. azt az érzést kelti bennem, mint 1es művészek öncélú képei. csak azért csinálták oda, mert el kellett költeni a pénzt. és kilóg a tó fenekét borító fekete fólia, csupa alga minden. blöá.
amikor épp elindultam lihegés a hátam mögött- szint megijedtem. hát 1 biciklis volt. megelőzött, én mentem utána. nem erőltette meg magát. volt rajta 1 rajtszám, kérdeztem, verseny van? nem, csak rajta maradt. elkezdtünk beszélgetni. kérdezte, pécsi vagyok -e. mondom nem, csak úgymond nyaralok. na,a zért, mert akkor ismernie kéne engem. lazába nyomtuk meg dumáltunk. jólesett végre valakihez szólnom 1 biciklizés alatt. harkányig jöttem vele. neki van edzője és triatlonozik. visz némi tudatosságot a biciklizésbe/felkészülésbe. nekem nemtom, hogy van -e edzőm vagy nincsen... :)
szombaton nagyon éreztem a nevoljos pass áldásos 6ását, azaz fájt a nyakam, és nem volt kedvem tovább tekerni, pedig ezzel a sráccal jó lett volna menni még 1 30-ast.
ezért
el6ároztam, hogy
bemegyek a gyogyófürdőbe, és
kikúrálom magam.
nézzük, valóban 6ásos -e?
a többiek mondták, hogy a NEO-sokat ingyen beengedték. tehát így jutottam be én is a fürdőbe nulla forintért. útbaigazítottak, mi merre. természetesen a szaunában kezdtem. hú de jó volt. rálocsoltam az izzó kövekre némi vizet, és iz-zad-tam. csak én voltam bent. csurgott rólam a víz, égett a zsííír.
aztán jött a hidegzuhany. majd megállt a szívem.
majd a medence a különböző irányból érkező vízsugarakkal. jó sok időt eltöltöttem itt. elképzeltem, ahogy kilazulnak az izmaim, s úgy lötyögnek, mint 1 úszóé. de koránt sincs annyi izmom hehe. a legnagyobb meglepetés pedig az volt, hogy volt 1 ilyen vízcsapszerű izé, amiből felülről jött a víz, pont a nyakamra. pár percig masszíroztattam vele a nyakamat, és elmúlt a horvátországban szerzett nyakfájásom!
utána levezetésképpen bementem 1 körre a szaunába, ugyanis elkezdtem fázni a medencében.
beállítottam a homokórát, leheveredtem a legfelső polcra és .... elaludtam. nem sokat, kb. 5 percet. nem locsoltam előzőleg vizet, ezért le se izzadtam. letámolyogtam locsolni, majd megkezdtem az izzadást. hú, de jó volt.
kiélményfürdőztem magam, és távoztam.
újjászületve.
(búcsú)este
elmentünk pécsre. 1 csomót sétáltunk meg röhögtünk. látvány volt a NEO-s csapat a 3 kerekesszékessel meg a sok okos kutyával. és a népek nem is tudták, amit mi igen: hogy gabi úgy rodeózik a pécsi utcákon a kerekesszékével és a mosolygós arcával, hogy alig lát, és mi mondjuk neki, hogy jobbra/balra/lassíts.
ami a szálláson volt a pécsi kiruccanás után, azt leír6atlan. annyit nevettünk (meg ittunk), hogy belefájdultak a tagjaink. ricsi sztorizott ezerrel, meg mindenki mondta a hülyeségeit és szivattuk 1mást.
ezért az estéért is érdemes volt megszületni.
nem tudok idézni. ez olyan tökéletes jelen volt, mint legurulni 1 kacskaringós lejtőn.
mást nem fűzök hozzá, így is elég hosszú lett ez a bejegyzés.
400 km összejött ezalatt a 4 nap alatt.
eRa, köszönöm, hogy meghívtál !
emlékezőtehetségem hanyatlóban.
jobb lesz, ha nekiállok.
era még tavasszal kérdezte, megyek -e velük táborba harkányba- úgyis fizetett a biztosító, hahaha.
hátmondom, ... megyek, jaja, amíg ők edzik a kutyákat, én biciklizek, azt este meg iszunk :)
lázas munkába kezdett az agyam, ui. rájöttem, hogy baranyában még nem bicikliztem sosem, s akkor az utolsóelőtti magyar BIGet is letudom. aztán k.gábor felvetette, hogy átmehetek horvátországba is, nem messze van 1 BIG. ilyen kilátások voltak, tehát igent mondtam a harkányi nyaralásra.
természetesen nem azonnal, hiszen döntésképtelenségből jeles vagyok. a szakvizsga árnyéka ott lebegett felettem... áhh, de a naptárba pillantva megnyugodtam: tábor nekem július 9-13, a választott vizsga meg július 24-én van.
kicsit feszült lettem, amikor kiderült, hogy elnéztem a dátumot, és a vizsga július 14-én van...
hát jó, majd előre tanulok, vasárnap korán hazajövök, s ha valami maradt még, akkor azt vasárnap pótolom.
különösebben nem izgattam magam rajta, csak annyira, hogy nyavalyogtam, de tanulni már elég lusta voltam.
mit kell tudni a NEO-ról?
i t t v a n a h o n l a p
röviden annyi, hogy én era barátnőm jóvoltából keveredtem a segítőkutyásokkal kapcsolatba (eránál laktam fél évig), mivel neki is van 2 segítőkutyája. borka szerelmemet már nyugdíjazta, őt era szülei kényeztetik, dzsokit meg csecsemő korától kísérem figyelemmel. nem bírom a kutyákat, de az ilyen okos és hasznos kutyákkal kivételezek. dzsoki is bír engem, nem hiábavaló az a sok szalonnabőr meg séta :)
a kutyákkal szembeni ellenállásomon enyhítettek ezek az okos kis dögök meg a gazdáik. az ellenállásom így is nagy, de. megmértük, 1400 (m)ohmnál lekapcsoltuk. a munkatársamé 600 körül volt. szóval jó villanyszerelő lenne belőlem. avagy száraz a bőröm. ebből az ellenállás értékből ne vonjunk le messzemenő következtetéseket, jó? :)
a táborról az összefoglaló video
tehát minden évben van ilyen neo-tábor, ahol a sok segítőkutya meg a gazdáik vannak jelen, és kiképződnek. ricsi a főnök, ő tud a legtöbbet a kutyákról. én mindig csak pislogok, hogy hányadik kutyájánál tart. szabályosan állatkertje van.
ide csöppentem bele.
tábor előtti szombaton eránál volt 1 kerti parti, ahol megismerhettem még azokat az embereket és állatokat, akikkel eddig nem találkoztam.
szuper volt minden. annyi húst ettem, hogy hús-undorom lett. 1 nap alatt. 1 este alatt.
megbeszéltük azt is, hogy ricsi hoz bicikliszállítót a biciklimnek, ami era autójára kerül majd fel, miután bepakoltunk.
itt megszakítom a folyamatot, s elmesélem, hogyan akartunk flórával leutazni pécsre, harkányba:
vonattal.
hahaha
bővebben:
ic, 2 db segítőkuytya, 1 db bicikli, 2 db ember.
valamely este a déliben a máv jegypénztárban. kicsit bonyolult lesz, de elmondom milyen jegyet szeretnék, mire közli velem a pénztáros, hogy vágányfelújítás van, nem tudok biciklit vinni. ó, baszki, megköszöntem, és sarkonfordultam. és ideges lettem. aztán visszaballagtam, hátha van valami másik útvonal opció. a másik pénztáros 1 idősebb férfi volt, aki lelkesen próbált nekem segíteni, eltűnt, hogy utánanéz, percekig ott álltam és vártam. amikor előkerült, hallottam, hogy a kollégák legyintenek, xy. bácsi, minek küzd vele, teljesen felesleges. mire ő mosolyogva visszajött, hogy nem érti, a kollégák olyan pesszimisták, ezt és ezt nézte ki nekem. végighallgattam, azonban feladtam, hogy vonattal pécsre jussak, mert 1 örökkévalóság lett volna odajutni.
mostanában az elvirán dátumra keresek, és amikor néztem, pár nappal a vágányzár előtt, még semmi jel nem mutatott arra, hogy vágányzár lesz majd. viszont az kiderült a menetrendet böngészve, hogy vasárnap, amikor hazajövök, éppen megszűnik a vágányzár.
erre nagy szükségem is volt, ugyanis nem sikerült era autójára rábűvölni a bringaszállítót- ezek szerint csak ricsiével kompatibilis. erről később.
vasárnap indultak a táborba era, gabi, zita (zsuzsi), ricsi, ricsi fia és 2 unokatestvér meg számtalan kutya.
én elvittem erához a colnagót, és segítettem pakolni.
ricsi megérkezett utánfutóval, kutyákkal, a srácokkal és rengeteg gumipókkal. egész délelőtt pakol6tak. era autója ugyancsak tele lett. tömtük azt is, az utánfutót is, igazgattuk a gumipókokat. végül jött a biciklim. 20perces erőlködés után feladtuk, s a 2 kerekesszék mellé -era javaslatára- beszuszakoltuk a bringámat is. részvéttel gondoltam rájuk, hogy mennyit kell majd pakolniuk. pakolásfóbiám van.
előre megvettem a vonatjegyeket. a mávosok képben voltak, hogy a segítőkutyák ingyen utaznak, sőt olyan helyet néztek nekünk, ahol jól elférünk.
nekem nem volt túl izgalmas az utazás, de flórának a 2 kutyával annál inkább. ő észlelte, hogy köcsög volt a kaller a kutyák miatt. akik amúgy békében utaztak. amper a ...nemtommilyenfajta... felnőtt, s volt a kicsi, curie, őt még baba/kutyahordozóban cipelte flóra. úgy néz ki, mit 1 játékmedve: barna, göndör, puha szőre van.
dombóváron átt kellett szállnunk buszra, ami kicsit tortúrás volt. aztán vissza az ic-re 1 óra zötykölődés után. nem volt olyan gáz. hisz láttunk szivárványt!
a vonaton 1 3fős család mellé keveredtünk. az anyuka és a kislány majd meg-vesztek a kiskutyáért. kapta a kiképzést curie.
amúgy van még 2 testvére curie-nek, akik pont úgy néznek ki, mint ő, az 1ik neve tesla. a neo most ilyen tudományos nevekben gondolkodik. amper nem neo-sként kapta a nevét.
era és zita kijöttek értünk pécsre a vonathoz, s elszállítottak minket harkányba a kempingbe.
jó kis hely ez. 3 éve építették meg ezeket az apartman házakat. előtte kb. fabódék álltak a kertben. szépen meg vannak csinálva, tágasak is. belépsz az amerikai konyhába. az erkély felé a nappali, és van 1 hálószoba. no meg a fürdő. az erkély 6almas. a hálóban 1 óriási gardrób szekrény. mondjuk van 1-2 dolog, ami arra utal, hogy van esély a gyors leamortizálódásra. pl. az erkélyajtónál az elhúz6ó szúnyogháló. e 1 rossz konstrukció. kiesik a helyéből. és a konyhaszekrény fiókgörgői. pedig az ilyen igénybevételeknél kéne jobb minőségű anyagot beépíteni, hiszen az emberek jó része nem törődik nemhogy máséval, de még a sajátjával sem, s idegenbe tönkreteszik. láttál -e már pláza közbudiban no-name csaptelepet?
zita volt olyan kedves, és ö.rakta a biciklimet. a keze bánta, mert 3 napig olajos volt- nem tudta lemosni. az erős keze. ezt hozzátenném. úgy megszorította a gyorszárat, hogy képtelen voltam kilazítani, hogy pontosabban beállítsam a kereket. de legalább ő ki tudta nyitni.
megnéztem az időjárás előrejelzést, és úgy döntöttem, hiába kötöttem meg csütörtökre az utasbiztosítást, mégis baranyába megyek, mert kevésbé esős időt mondtak mo-ra. arra a horvát részre 100 % esőt jósoltak.
nyomtattam térképeket az úthoz, jól megterveztem mindent. felkészültem végre 1x. ez van, ha az ember lánya nem hagyatkoz6 a fiúk tájékozódási képességére, térképeire, felkészültségére. vége lett 2 napra a bírka-biciklizéseimnek, s rájövék, hogy tudok tájékozódni valamelyest, ha muszáj.
baranya kör + misina, csütörtök
harkány - siklós - kozármisleny - pécs - komló -hosszúhetény - pécs, misina - szalánta - bisse -harkány. ~147 km. 6:30-14:30. átlagsebesség 23,1 km/h, max: 69,2 km/h
6 előtt kikecmeregtem az ágyból. meglepődve hallottam, hogy flóra telefonja 10 percenként ébreszt. minek állította be ilyen korára, amikor tudtommal ő nem siet sehova sem...
asszem reggeliztem, ö.pakoltam, s kb. fél 7-kor útnak indultam. nem ígértek túl jó időt, ezért felvettem az aláöltözőmet és a nemrég vásárolt térdmelegítőmet is. elárulom, még elgondolkoznom se kellett, hogy levegyem -e vagy sem a nap folyamán. az esőt délutánra ígérték. úgy számoltam, hogy alig fogok megázni vagy 1általán nem. nem számoltam ö. a megteendő km-eket, de 120-at saccoltam.
természetesen északi szél fújt, mivel észak felé haladtam. gondoltam ez nem baj, hiszen ha nem fordul meg, akkor hazafele majd hátba nyom, a hegyek és dombok között meg úgysem számít a szélirány.
siklóson van kerékpárút, amit nem használtam. mertem remélni, hogy 7 körül még reggeliznek a rendőrök. nem értem, hogy minek kellett oda bringagyászt építeni. tök fölösleges.
talán vokány előtt/után volt egy baromi jó kis szerpentines rész, a tetején párhuzamosan "kötött" 3 kőkereszttel. ilyet se láttam még, hogy 3 kőkereszt lenne 1más mellett. ekkor döbbentem rá, hogy elfelejtettem elkérni erától a fényképezőgépét, pedig milyen jó lett volna ezt a viccest lefotózni.
alig mentem pár km-t, jobbra 3 1forma víztorony (hidroglóbusz) 1más mellett. ez aztán valóban vicces volt. ráadásul nem lehettek magasabbak 6 m-nél. törpevízmű hahaha. (nálunk volt törpevízmű vagy mifene annakidején. hogy ez mit jelent igazából, a mai napig nem tudom... ezt?)
elég uncsi volt az út. úgy értem sík újpetrétől. a síkot meg nem bírom. főleg ha kanyarmentes. hamar kikészíti az agyamat.
pécs előtt, kozármisleny felé kanyarodtam le, s onnan valahogy bevergődtem a városba. ez elég jó rész volt. meglepődtem, hogy milyen kicsi a forgalom. az út pont a 6-os fűútra vitt, amiről nekem le kellett kanyarodnom komló felé. természetesen tilos biciklizni a 6-oson a városon belül is. hát hol a fenébe menjek? nem ismerem a környéket, mittudomén mi hol van, maradtam a 6-oson. simán elfértem, mert itt is alig voltak kocsik. fel kellett mászni 1 dombra, s ott volt előttem a tábla: komló balra.
folytattam tovább a mászást, s távolodtam a város magjától. egész jó volt az út. amikor kiértem pécsről, még jobb lett. szerpentin kezdődött. jött közben lejtő is. nagyon széles volt az út, autók alig, csupa öröm volt itt biciklizni.
igen. azt kell mondja, meg vagyok elégedve a baranyai utakkal. oké, csak 150 km-t jártam be, de kellemes meglepetés volt.
komlóba úgy gurultam be/le, mintha a tengerpartra mennék. bennem mindig ez van, ha legurulok 1 városba. kiszélesedik az út, kanyarog, de nem annyira lejt, s akkor 1x csak ott vagyok. szépen látszottak a kémények, ipari létesítmények. 1x jártam komlón 1 szilveszteri buli előtt. semmi nem maradt meg a fejemben róla. mentem, amerre gondoltam. a tesconál azonban elvétettem az irányt. ez feltűnt később, ezért leálltam, s jött 1 futó, akitől megkérdeztem, merre menjek hosszúheténybe? pont ellenkezőleg, ki kell mászni a városból. megdícsérte a csodás biciklimet, s futott tovább.
így visszafordultam, aztán a megadott irányban folytattam. még 1x leellenőriztettem magam 1 járókelővel, aztán többet nem kérdeztem.
kikacskaringóztam a városból, dimbidombiztam, s máris hosszúhetényben találtam magam. vakaróztam kicsit, hogy hol van az a hotel kövestető? a faluban megmondták, hogy azon az úton, amin jöttem. hah, csak nem vettem észre. visszamásztam, s valóban ott volt. most belenéztem gábor útitervébe, s látom, hogy onnan kellett volna még tovább menni egy ún. NATaCHA ponthoz. hát... ez kimaradt.
olyan volt kicsit az egész, mint luxemburg. háborítatlanul biciklizgettem egész nap. elvoltam, nem is volt rossz 1edül biciklizni. szerintem a nem is rossz esőben biciklizni analógia ez is: esőben akkor nem szar tekerni, ha tudom, hogy olyan helyre tartok, ahol át tudok öltözni szárazba. akkor úgyis mind1, semmi bajom nem lehet. 1edül biciklizni: nem is szar, ha nem beszélgetek egész nap senkivel, majd hazaérek és lesz társaságom.
hosszúhetényben amikor visszafordultam, jött mögöttem ezerrel 1 hvcs. namondom, kééész, nehogymá ezzel a szar biciklivel lehagyjon. aztán lemaradt vagy bekanyarodott valahol.
tehát elértem a kövestetőt, s megállapítottam, hogy fölöslegesen másztam fel ide a másik irányból is. visszagurultam hosszúhetény felé, majd 1 domb után kint találtam magam a 6-os úton. ahol tilos kerékpározni. mind1, mentem tovább, s 10 km múlva már pécsen találtam magam újra. zúztam a városban, néha elmentünk a helyijáratos busszal 1más mellett. közben figyeltem, és persze megérzésből kanyarodtam le jobbra, ahol sejteni véltem a tv-toronyhoz vezető utat. kivételesen jók voltak a megérzéseim, s csak 1x kellett megkérdeznem a keresett utat, ami felvitt a bighez. ki volt táblázva: tv-torony, mert bizony elég kacifántosan vezetett oda az út. egész jó idő volt, így hamar csurgott rólam a víz. az útvonal alsó szakasza elég meredek. kicsit izgultam is, mi lesz lefele, igencsak húzni kell a féket, ez lakott terület, nem 1 néptelen szerpentin.
nem mondom, hogy az utolsó 3-4 km-t élveztem, ui. megint elcsesztem a táplálkozást, és felhőbe borult a táj. izzadtam, csöpögött a fejemről a víz, amikor felértem a tetejére igencsak fáztam. csuromvíz volt a mezem is, azt kiteregettem a szélbe, s megettem a szendvicsemet. hihetetlen, milyen gyorsan rosszba fordult az idő. a tv-toronyba szállingóztak a látogatók, én meg úgy éreztem magam köztük/mellettük, mint 1 ufó. aztán nekiállt csöpögni az eső, ezért gyorsan felöltözködtem, s megkezdtem a gurulást. takonyban nem volt kedvem és sosincs 1ensúlyozni. a forgalom itt is a nullához tartott. amikor jöttem felfelé mindenhol a tv-torony táblát követtem. kíváncsi voltam, vajon mi van a hátuljára írva, lefele hova tartok? megmondom: centrum.
pár km után van 1 érdekes minek nevezzem?... kilátóhely. nagy betontömbök, lépcsőn fel lehet rajtuk menni, és rálátni pécsre. elég vagány a cucc. és 1úttal félelmetes is, ui. ezek a betontömbök keskenyek, max. 50 cm szélesek lehetnek. és azon állni vagy ülni meglehetősen bátor tett. jól néztek ki az emberek (volt ott 2 tarajos punk) ahogy ott álltak a tömbön, s előttük a város. én a kopogós cipőmre fogtam, hogy nem mentem fel 1ikre sem. itt már sokkal melegebb volt, és az eső sem szemerkélt. megnyugodtam. 1úttal el is ámultam, hogy ilyen kis viszonylatokban is kijön a hegy-völgy időjáráskülönbség, nem kell hozzá az alpokban lenni.
szépen begurultam a belvárosba, s kerestem magamnak 1 cukkrázzdát. a főtér közelében megtaláltam azt, ahol 2011 júliusában ettünk fagyit. vettem magamnak 2 gombócot. ám ezek a gombócok igen nagyok voltak, több nem is kellett volna. vagy 20 percig ettem 1 padon ülve. néha riogatnom kellett a galambokat fagyizás közben. nehezemre esett elindulni. nem sokat teketóriáztam, mert a belváros fölött kezdtek gyülekezni a felhők, és még hátravolt az út 1/3-a.
gyorsan kikeveredtem a városból. a harkányba vezető út ismerős volt, hiszen era is ezen vitt minket a kempingbe.
az északi szél maradt, így hátba támadott :)
az út szélén 1 zöldségesnél vettem 3 szem őszibarackot- még éppen befértek a mezembe. hazáig kitartott, nem ment péppé 1ik sem.
szalánta után egy balkanyarral bisse felé vettem az irányt. gábor útmutatásai szerint cselekedtem: mielőtt beértem a faluba, jobbkanyar 1 keskeny aszfaltos útra. azonban előtte megállás és kaja. vízzel gyengén álltam, úgy ítéltem meg, a 2. NATaCHA pontig elég lesz. reméltem, hogy ezt megtalálom, és 1értelmű lesz.
elég töredezett kis út volt. kíváncsi voltam, mi lesz a végén. meg arra is, hogy eső előtt fel-, vagyis inkább leérek -e. az út elején és mentén volt pár ház. araszolgattam, s hallom: nézd mennek fel biciklire a hegyre. elmosolyodtam. ezek szerint ez a helyi hegy. akkor biztos izgi-bizgi lesz, nem sétabiciklizés. gábor amúgy se küldött volna fel 1 nulla-helyre. voltak egész kemény részek is, megizzasztott ez a domb rendesen. a végén persze vmi katonai létesítmény volt. leálltam megtörölközni, s akkor vettem észre, hogy ott 1 őr. gyorsan tovább is álltam, ne nézegessen engem, amint ott pihegek.
lefelé nem volt 1 leányálom a feslett betonon gurulni, de óvatosba leértem. addigra a gyerekek eltűntek, s nem mondta senki sem, hogy nézd, már vissza is jött.
visszatértem a főútra, s túrony 6árában betértem a temetőbe vízért- életmentés.
aztán majdnem borulás lett belőle, ui. elkövettem azt a hibát, hogy elinduláskor ellöktem magam a bal lábammal az úttesttől, s jól megcsúsztam. 1ensúlyoztam ösztönből (nem agyból), hogy fent maradjak a biciklin. szerencsére nem jött 1 autó sem, amíg én ott bénáztam. imádom ezt a cipőt, de meg kell regulázni az agyam, hogy ebben nem csúszkál6ok, mint a többiben, mert sokkal nagyobb sebességgel megy az betonon, mint ahogy lassulok. jó nagyot lehetne esni ebben a cipőben. a cipő sarka is csúszik, nem csak a stopli. és ne koptassam azt a drága stoplit. és néha nem sikerül becsatolnom elsőre a bal lábammal. nagy csattanás kíséretében csúszik le a pedálról a lábam. ez se kellemes.
túrony után van 1 királyfi lejtő, ahol lehet szaggatni. szerintem itt értem el a maximum sebességemet a nap folyamán. részvéttel gondoltam magamra, hogy ezt vasárnap majd meg kell másznom :)
harkányba érve, újra nekiállt csöpögni az eső- nehogymá az utolsó 1 km-en ázzak meg!
gyorsítottam, beértem a kempingbe fél 3 körül, s nekiállt esni az eső.
megúsztam az esőt. azaz a colnago nem lett csupa dzsuva.
nem mondom, hogy frissen topogtam be a lakásunkba.
le is feküdtem aludni, miután tisztára suvickoltam magam.
az alvás egészen 4-ig tartott, amikor is nekiállt szakadni az eső. mintha dézsából öntötték volna. folyt be az erkélyre a víz, verdeste a permet a szárítón lévő ruhákat, és persze nagy zajt csapott.
ezek után már nem bírtam aludni többet.
néztem a vizet az erkélyen, és mertem remélni, hogy a lakásba nem folyik be.
nem sokáig szakadt, alábbhagyott, s ragyogón sütött a nap ezután. bekapcsoltam a tévét, s megnéztem az aznapi tour de france utolsó 3/4 óráját. ennyit még életemben nem láttam belőle. volt esés, eső, minden.
aztán flóra is megjött, s 1ütt tévéztünk tovább. közben fikáztuk az embereket, akik szerepeltek a beszélgetős műsorokban. de annyira tré volt. amikor meglátsz 1 bőrgyógyászt, aki rémesen néz ki. mint 1 60-as évekből ottfelejtett bútordarab. a megjelenése nem passzolt a mondókájához. pedig értelmesen beszélt.
...
>1 hónap után elég nehéz lesz összeszedni a gondolataimat és az emlékeimet. azonban találtam hozzá jó zenét
...csakhogy zenehallgatás közben nem tudok emlékezni...
sajnos fogalmam nincs, hogy mi volt este. biztosítást kötöttem meg dumáltunk eráék birodalmában. nagy nevetések közepette, bár ezt hozzá se kéne tennem :)
péntek, horvát big: nevoljas pass 761 m
harkány - drávaszabolcs - donji miholjac - slatina - papuk - slatina - donji miholjac - harkány, 180 km
én koncentráltam a horvát utamra. izgultam, bár annyira sem lehetett eltévedni, mint baranyában- angyon 1értelmű volt az út. 1kitűnő kört lehetett volna tenni a papuk hegység körül, ami >200 km lett volna. tekintettel arra, hogy a nap folyamán 70 % esély volt esőre, és du. 1-től ígérték is, ezt az 5letet elvetettem. meg tesóm mondta, hogy elég bonyolult az út a papuk hegység keleti oldalán. ez nekem is beugrott, hogy horvátországban mennyit szerencsétlenkedtünk, mire végre megtaláltuk a célokat. rossz a kitáblázás (azaz sok helyütt nincs is).
tehát ugyanaz az útvonal 2x. így legalább tuti nem tévedtem el.
számolgattam, reménykedtem, hogy ha leérek a hegyről, pont akkor fog megeredni az eső, és nem előbb. ezért időben, fél 7 körül elindultam. drávaszabolcsig elég rossz volt az út. van még 6árellenőrzés. odaértem, leálltam, köszöntem. semmi. hogy megtörjem a csöndet, kérdezem, hogy adjam -e a személyimet (néha átengedik a bringásokat, hadd menjen). a 6árőrnő kioktatólag közölte velem, hogy képzeljem el, ez 1 6árállomás, igen, kell a személyi. nem szoktam erre járni? nem is tudtam? és hogy ő este 8 óra óta itt dolgozik blabla,.. és majd a horvát kollégák is el fogják kérni a papírjaimat, blabla, a többire nem emlékszem. magamban reméltem, hogy csak 12 órás a műszak, és este, amikor jövök, már nem ő lesz. amúgy meg mindenki adja automatikusan a papírokat, igazából el is kérhetnék, hisz ez a feladatuk. na mind1.
a dráva árterében haladtam 1 kicsit. tele volt minden vízzel, és különböző vizimadarakkal. a horgászok is éledeztek. 1esek már a csónakukban várták a kapást, mások akkor készülődtek neki a munkának. szép rész volt ez, élővilágban gazdag egészen donji miholjacig. utána nyugat felé fordultam, és szomorúan láttam, hogy ez bizony kőkemény alföldi táj brutális szembeszéllel, nyílegyenes, uncsi, szakadozott szélű utakkal. semmi szórakoztató emelkedő, csak sík, néha 1 kanyar, kis, lepukkant falvak, engem előzgető nagyszámú kamion. eléggé próbára tette az elmémet. abban reménykedtem, hogy nem fordul meg a szél, és hazafele hátbafúj. 22-24 km/h-val menni nem volt valami fényes érzés, és szedte ki belőlem az erőt. hűvös volt, elkelt az aláöltözet, kar- és a térdmelegítő. ugyanakkor izzadtam. de ez nem újdonság. mindig izzadok- főleg csöpög a fejemről a víz.
az időjárás is elborzasztott: éppen nem esett az eső. semmi napsütés, csak a haragoskék ég körbe, néhány világosabb felhővel. az eső/nemeső 6árán. ez okozott némi izgalmat, ugyanis tudtam, hogy az utolsó 10 km murvás úton lesz. esőben különösen nekem való falat... sárhányóm nem volt. pluszban még 1 széldzsekit vittem, de azt csak a hegyről lefele szándékoztam felvenni.
néha 1-1 bokor vagy erdősáv szegélyezte az utat, ami adott némi védelmet a széltől.
podravska moslavina-nál a nyugati irányt kissé módosítottam, azonban a szembeszél tartott tovább. már nagyon elegem volt az alföldből, semmi szépséget nem találtam benne.
1 érdekesség azért volt: az útmenti meggyfákon túlérett a gyümölcs, és elképesztően erős meggyillatot árasztottak. azért ez ritka, hogy 4-5 m-ről orrba csapjon a meggy illat. tömény volt a cucc :)
és végre végre elértem slatinába. a város elég nagy volt és pörgős. látszott, hogy a hegy előtt ez az utolsó nagyobb település. kinéztem magamnak 1 pékséget, ahol majd hazafelé megállok. slatinából kifelé tartva már emelkedett az út, kicsit hegyvidékes lett minden. ez jó, ezt már szeretem. több fokkal boldogabban folytattam tovább az utamat immár délnek. még a városban, a járdán 1 kisszéken 1 öregember ült, aki a birkáit legeltette az árokparton. olyan cukik voltak!
Ceralijébe volt 1 jó kis szerpentin meg gurulás, fasza volt az út. meg is lepődtem, mert olyan lepukkant volt minden, olyan halott, világvégés- kakukktojásnak tűnt ez az út. a falu végén balra el, majd pár 100 m múlva jobbra. itt kezdődött a papuk nemzeti park. innen már a lábamban volt a bugi. kanyargós, jóminőségű utak, emelkedők, lejtők, tiszta erdők, forgalom nulla. bár az útszéli őz kissé megijesztett. mostanában kezdtem el komolyan venni a vadveszély táblákat, és ez némi bizonytalanságot sző a háborítatlan biciklizéseimbe. jómagam is meglepődök, hogy mennyivel nagyobb öröm dimbi-dombizni nekem, mint síkon menni. mintha minden könnyebb lenne. több boldogság.
slatinski drenovac faluból kell megmászni a nevoljas passt északról. elég aranyos falu ez, bár kihalt. előtte nagyon szép részek vannak. igazi nemzeti parkos érzés. éreztem, hogy ez miért nemzeti park. megérte az alföldi szenvedés :)
a falu végében véget ért az aszfaltos út, és megkezdődött a murvás rész. nem sokat tekertem, mire a legkisebb fokozatban találtam magam. nyeregből kiállásról szó sem lehetett, ui. nedves valamint elég meredek volt az út ahhoz, hogy kipörögjön a hátsó kerék. volt idő(járás) elgondolkozni az életem felől. meg hogy vajon lefelé gyorsabban vagy lassabban fogok lejönni. a felhők lassan leereszkedtek a fák közé, és néha annyira sötét volt, mintha este lenne.
a jankovac nevű helyen megálltam. nem tudtam, mi az. hát 1 tó volt meg hütte. szép kis turistahely, ami csak szétnézésre ösztönzött, mert a párperces álldogálásban elkezdtem fázni. a tó előtt megálltam, ui. találtam 1 sziklafalat, aminek kénsárga színe volt. ilyet még nem láttam. lépcsők is vezettek hozzá, ám a nagy párában nem láttam a végét, meg outi cipőben úgyse topogtam volna nedves köveken és nedves fákon. 1x csak nagy reccsenést hallottam. mi ez? először azt hittem, dörgés. aztán: vonat? itt? a semmi közepén? lehetetlen. álldogáltam 1 db-ig, mire megérkezett a zajforrás 3 billencses teherautó képében. ezek úgy rongyoltak lefelé, mintha biztosan tudnák, hogy nem lesz szembeforgalom és kitűnő az út... elég félelmetes látványt nyújtottak.
a tóig 5 km-t tettem meg, és fogalmam nem volt, mennyi van még hátra. rémlett, hogy van vmi kis világháborús emléktábla, és hogy igazából semmi nem jelöli a hágó tetejét. araszolgattam fölfelé, és 1re kevesebbet láttam. örültem, hogy pár méterre legalább tiszta a kép, és semmiféle autós nem ijeszteget. alapban síri csend honolt, így könnyen meghallottam volna, ha közelít vmi gépjármű, s időben le tudtam volna húzódni. aztán bevillant, hogy kb. 10 km hosszú a big aljától a tetejéig, lassan fel kéne érnem. a felhők elkezdtek kidurranni, s finom permet hullott rám. elég hűvös volt, s a hiszti6árhoz közeledtem :) abban bíztam, hogy ez a hágó 1 1xű hegy, úgy mondom, hogy csak emelkedik, nincs benne szintvesztés. így könnyedén megtalálom a tetejét. ahol elkezd lejteni, az a teteje, és én szépen visszafordulok. ez be is következett a tűrés6árom környékén. gyökketővel elkezdtem gurulni a köves, szakadozott és vizes úton. ekkor láttam meg a háborús emlékművet- jó helyen járok! megettem 1 banánt, felvettem a széldzsekimet, és ugyanazzal a sebességgel, amivel fölfele jöttem, megkezdtem az ereszkedést. kb. 5x álltam meg. nyakam, combjaim, karjaim totál elgémberedtek. a kezeim és a nyakam a fékezéstől. a combjaim meg? azon a terepen nem lehetett nyeregben maradni. így lebegve rendesen megpróbált ez a big. alig vártam, hogy a biztonságos aszfalton tudhassam magam. nem volt 1 nagy élmény. technikai tudásomat csiszolnom kéne. tudásomat? azért azt nem mondanám :)
innentől fogva már nem érdekelt, hogy esik -e vagy sem. ugyanis ott volt előttem a papuk sima kacskaringós aszfaltja, ami kárpótolt újra a lejtmenet megpróbáltatásaiért. az út széle horvátországban sem mentes mindenféle síremlékektől, de láttam 1et, ami komolyan elgondolkodtatott, hogy miért nem tiltják be őket. a sír a hegyen, lejtőn, a padkától 1 méterre körbe van véve kovácsoltvas kerítéssel, aminek minden 1es darabja nyíl alakban végződik. speciel ide nem szívesen borulnék bele autóval sem, nemhogy biciklivel. ilyet miért engedélyeznek?!
slatinába nagy örömmel hajtottam be, ui. 1) vártam a bírkákat meg a bácsit, de ők eltávoztak már a munkából 2) 1 jó kis horvát pékáru után áhítozott a szervezetem 3) hátszél volt.
a pékségből sms útján tájékoztattam tesómat, hogy megcsináltam, minden fasza, amikor beértem, nekiállt esni az eső, de már nem érdekelt, mert a hátszél kisebbítette a megázás miatti kényelmetlenségeimet.
szóval a beváltott 50 kunából elköltöttem 6-ot 2 db péksüteményre.
aztán kiszabadultam az esőbe. szerencsére a kamionok száma lecsökkent, és hopp, nem 23-mal mentem, hanem ált. 35 fölött. egészen addig tudtam figyelni a sebességemet, míg a sok víztől le nem állt a km-órám. így már szinte öröm volt az alföldi biciklizés. nem érdekelt, hogy szarrá ázok, hiszen a táborban vártak a száraz ruhák, s másfél órát adtam magamnak, hogy hazaérjek. locsi-pocsi. éreztem, ahogy nyomja ki az első kerék a vizet, éreztem az ellenállást. amikor vízügyileg elérem a steady state-et, akkor a legjobb: minden mind1, jöhet bármi. kivéve a defekt.
az 1ik falun keresztülhaladva, balra néztem, láttam, hogy a kocsma eresze alatt poharazgatnak az öregek. megláttak, felálltak, és megtapsoltak! ez nagyon jólesett. új erőre kaptam tőle. a bíztatás, az ilyen spontán megnyilvánulás nagyon sokat tud adni. ez volt bennem: érdemes volt megszületni. sokszor gondolom ezt, de vannak kitüntetett pillanatok, amikor különösen érvényes ez.
elgurguláztam donji miholjacig, ahol már alig hullott az égi áldás. drávaszabolcstól harkányig volt bicikliút, immár nem voltam rest használni, ui. az országútnál jobbminőségű volt.
3 körül értem haza.
hogy volt az este?
jó volt.
babgulyást főztünk. főztek a srácok. kornél és sanyi. én is kimentem hozzájuk a kertbe lotyogni meg inni. mond6om, jót szórakoztunk. a srácok igazán tisztességes szakácsok voltak! főzés és vacsora után is kivették a munkából a részüket. és baromi jót főztek. mmmmmmmm. jaaaajjjj. nemtom hogyan volt az este meg a késő délután.
biztos jót szórakoztunk és sokáig.
szombat
kialudtam magam úgy-ahogy. mivel jobb 5letem nem volt, így elmentem biciklizni 1 kis körre. gondoltam megnézem villányt. beleteszek a biciklimbe 70 km-t, s az elég is lesz a 7végére, mert vasárnap még úgyis el kell tekerni pécsre. azt a szállítási tortúrát senkinek nem kívántam, amit előzőleg eljátszottunk :)
apát felhívtam, hogy megnézném magamnak a pistát, akitől a bort szokták venni annakidején. ő villányban tevékenykedik.
siklóson megint keresztül kellett menni. itt van bicikliút, de szerencsére nem jött 1 rendőr sem, aki rákényszerített volna. nagyharsány után villányig van 1 csinos kerékpárút, amin 1 db-ig tudtam is menni, azonban a nemtomhányadik homoklefolyásnál kimentem az útra. úgy értem, hogy a bringaút pont a szőlődomb aljában kanyarog, a talaj homokos, és az eső rámosta 1 csomó helyen a homokot a bicikliútra. nem akarom ecsetelni, mekkora élmény és biztonság rámenni 1 ilyenre... pista telefonszáma későn érkezett meg. az ismeretlen ismerős. apával beszéltem telefonon, és mondta, hogyan örült volna nekem. de lehet, hogy láttam őt, amikor pakolt ki a fehér opeljéből. csak nem tudtam, hogy ő az. a pincéjüket nem találtam meg. a szoborpark felé van. oda 1 k. meredek -igaz rövid- út vezet fel.
végiggurultam villányon. nagyon szép volt. ott kellett volna megállnom kajálni. olyan takaros volt. villánykövesd azonban túltett villányon. és nem volt nálam fényképezőőő. nagyon sajnáltam. 1 halom gyönyörűség. ék-szer-doboz- így nevezem el. a régi, ütött-kopott vagy felújított pincék látványa lenyűgöz. belesimul a tájba. látom magam előtt a gondos-szorgos kezeket, borospoharakat, vidám embereket. mintha az ember 1 lenne a Földdel. én nem csodálom, hogy a borban annyi minden koncentrálódik. annyi íz. régebben nem értettem, mit lehet 1 boron elemezni órákig? hogy különbözhetnek ennyire? gyümölcsös íz? de hogy, amikor szőlőből van? és 1általán mit izélnek? a szőlő is gyümölcs. ám mostanra nem azt mondom, hogy megértettem, de közelebb vagyok hozzá, kezdem megérteni a bor körüli felhajtást.
palkonyáról se feledkezzek meg, az is 1 gyönyörű falu.
újpetrén megálltam 1 parkban kajálni. itt majdnem elhagytam a km-órámat. itt fikázódok 1 kicsit. agyrém, hogy van vmi -feltételezem- eu-s pénz, s akkor a faluban kialakítanak 1 parkot. semmi értelme a semmi kellős közepén. megközelíteni nem lehet, mert az ösvények a járdától y méterre kezdődnek. csak úgy oda van szórva minden. semmi koncepció. akkor festenék ki inkább az iskolát. vagy ilyesmi. nálunk, a faluban is van 1 kis tó, amin keresztülvezet 1 híd. azt az érzést kelti bennem, mint 1es művészek öncélú képei. csak azért csinálták oda, mert el kellett költeni a pénzt. és kilóg a tó fenekét borító fekete fólia, csupa alga minden. blöá.
amikor épp elindultam lihegés a hátam mögött- szint megijedtem. hát 1 biciklis volt. megelőzött, én mentem utána. nem erőltette meg magát. volt rajta 1 rajtszám, kérdeztem, verseny van? nem, csak rajta maradt. elkezdtünk beszélgetni. kérdezte, pécsi vagyok -e. mondom nem, csak úgymond nyaralok. na,a zért, mert akkor ismernie kéne engem. lazába nyomtuk meg dumáltunk. jólesett végre valakihez szólnom 1 biciklizés alatt. harkányig jöttem vele. neki van edzője és triatlonozik. visz némi tudatosságot a biciklizésbe/felkészülésbe. nekem nemtom, hogy van -e edzőm vagy nincsen... :)
szombaton nagyon éreztem a nevoljos pass áldásos 6ását, azaz fájt a nyakam, és nem volt kedvem tovább tekerni, pedig ezzel a sráccal jó lett volna menni még 1 30-ast.
ezért
el6ároztam, hogy
bemegyek a gyogyófürdőbe, és
kikúrálom magam.
nézzük, valóban 6ásos -e?
a többiek mondták, hogy a NEO-sokat ingyen beengedték. tehát így jutottam be én is a fürdőbe nulla forintért. útbaigazítottak, mi merre. természetesen a szaunában kezdtem. hú de jó volt. rálocsoltam az izzó kövekre némi vizet, és iz-zad-tam. csak én voltam bent. csurgott rólam a víz, égett a zsííír.
aztán jött a hidegzuhany. majd megállt a szívem.
majd a medence a különböző irányból érkező vízsugarakkal. jó sok időt eltöltöttem itt. elképzeltem, ahogy kilazulnak az izmaim, s úgy lötyögnek, mint 1 úszóé. de koránt sincs annyi izmom hehe. a legnagyobb meglepetés pedig az volt, hogy volt 1 ilyen vízcsapszerű izé, amiből felülről jött a víz, pont a nyakamra. pár percig masszíroztattam vele a nyakamat, és elmúlt a horvátországban szerzett nyakfájásom!
utána levezetésképpen bementem 1 körre a szaunába, ugyanis elkezdtem fázni a medencében.
beállítottam a homokórát, leheveredtem a legfelső polcra és .... elaludtam. nem sokat, kb. 5 percet. nem locsoltam előzőleg vizet, ezért le se izzadtam. letámolyogtam locsolni, majd megkezdtem az izzadást. hú, de jó volt.
kiélményfürdőztem magam, és távoztam.
újjászületve.
(búcsú)este
elmentünk pécsre. 1 csomót sétáltunk meg röhögtünk. látvány volt a NEO-s csapat a 3 kerekesszékessel meg a sok okos kutyával. és a népek nem is tudták, amit mi igen: hogy gabi úgy rodeózik a pécsi utcákon a kerekesszékével és a mosolygós arcával, hogy alig lát, és mi mondjuk neki, hogy jobbra/balra/lassíts.
ami a szálláson volt a pécsi kiruccanás után, azt leír6atlan. annyit nevettünk (meg ittunk), hogy belefájdultak a tagjaink. ricsi sztorizott ezerrel, meg mindenki mondta a hülyeségeit és szivattuk 1mást.
ezért az estéért is érdemes volt megszületni.
nem tudok idézni. ez olyan tökéletes jelen volt, mint legurulni 1 kacskaringós lejtőn.
mást nem fűzök hozzá, így is elég hosszú lett ez a bejegyzés.
400 km összejött ezalatt a 4 nap alatt.
eRa, köszönöm, hogy meghívtál !
2014. augusztus 12., kedd
1098
1098
az új háromlabdás (kaszkád) rekordom. végre 1000 fölött vagyok.
az az érdekes, hogy el6ároztam, hogy MOST rekordot döntök. és sikerült!
bicikli
mindennel le vagyok maradva.
nincs ihlet.
pedig a dolgok történnek.
pl. alpesi hajtóművel hódítom meg az olasz és osztrák hegyeket vasárnaptól. addigra ö.szedem magam fizikailag. beteg voltam, s ez kicsit lepusztított.
vasárnap kipróbáltam. jó lesz ez. nekem is kell 1 kis könnyedség. jaaaajjj, már annyira várom! végre jó utakon biciklizhetünk! és szív6ok olasz levegőt! minden évben megadatik a napfényes itálióból pár nap. de jó, hogy ezt végiggondoltam. most sokkal jobban érzem magam, mint 5 perce.
és a bianchi maratont kb. 10 km után adtam fel, mert kitört/lazult az 1ik küllőm, és totál ki kellett lazítani a féket, hogy elforogjon a kerék. így visszagurultam a rajthoz nagy bánatosan. már bőgni sem tudtam. pedig nagy gyakorlatra tettem szert sírásban az elmúlt 1 évben...
1ik du. mentem a margit körúton 2 kocsisor között. látom, hogy túl szorosan vannak az autók, nem fogok elférni. lassítok, erre a terepjáróból kinyúl a sofőr...
...és behajlítja a visszapillantót!
:)
mostanában, maikor zárójelet gépelek, valahogy nem sikerül megnyomnom a shiftet, és 8-as lesz belőle
az új háromlabdás (kaszkád) rekordom. végre 1000 fölött vagyok.
az az érdekes, hogy el6ároztam, hogy MOST rekordot döntök. és sikerült!
bicikli
mindennel le vagyok maradva.
nincs ihlet.
pedig a dolgok történnek.
pl. alpesi hajtóművel hódítom meg az olasz és osztrák hegyeket vasárnaptól. addigra ö.szedem magam fizikailag. beteg voltam, s ez kicsit lepusztított.
vasárnap kipróbáltam. jó lesz ez. nekem is kell 1 kis könnyedség. jaaaajjj, már annyira várom! végre jó utakon biciklizhetünk! és szív6ok olasz levegőt! minden évben megadatik a napfényes itálióból pár nap. de jó, hogy ezt végiggondoltam. most sokkal jobban érzem magam, mint 5 perce.
és a bianchi maratont kb. 10 km után adtam fel, mert kitört/lazult az 1ik küllőm, és totál ki kellett lazítani a féket, hogy elforogjon a kerék. így visszagurultam a rajthoz nagy bánatosan. már bőgni sem tudtam. pedig nagy gyakorlatra tettem szert sírásban az elmúlt 1 évben...
1ik du. mentem a margit körúton 2 kocsisor között. látom, hogy túl szorosan vannak az autók, nem fogok elférni. lassítok, erre a terepjáróból kinyúl a sofőr...
...és behajlítja a visszapillantót!
:)
mostanában, maikor zárójelet gépelek, valahogy nem sikerül megnyomnom a shiftet, és 8-as lesz belőle
2014. július 16., szerda
tour de zalakaros
2014. június 20-23.
előzmény (nem bicikli. ugord át)
elég nehéz lesz előbányászni az emlékeimet majd 1 hónap után... azonban mindenképen szándékozok írni néhány (100) sort a versenyről, mert tanulságos és jó volt.
péntekkel kezdem a napot. este 7-kor kezdődött kamilla balett bemutatója. namondom, lesz 15 fellépő, akkor ez mennyi ideig fog eltartani?
nem túl jó kedvvel indultam neki, ui. még puccparádéba is kellett öltözni, a színházteremben nyomta a légkondi a hideget, amitől majd szét-vetett az ideg. szerencsére csak előhűtöttek, és a produkciók közben nem hiányzott a kardigán. nem mintha lenne ahhoz az ünnepi szetthez való meleg holmim. úgy látom, a szoknya vagy csinos öltözék azt jelenti, hogy van 1 szoknya 1 felsővel, és vége. ezeket 1ütt tudod hordani, és ha mást akarsz, akkor nem bírod variálni. nem csoda, ha valakinek ezer ruhája van így...
tehát a gyerekek cukik voltak, és igen viccesek, ahogy mindegyik jobbra nézett, mivel ott rejtőzködött a függöny mögött a tánctanáruk, aki mutogatta a mozdulatokat :)
10-kor már otthon is voltam, orsi is hamarosan megérkezett. pakolni, szendvicset meg helyet csinálni kellett, s epilálni pontban éjfélkor.
ó, én defektet szereltem még 2x. szerencsére elsőt, de így is eltartott 1 db-ig.
remek kezdés volt ezek után szombaton.
szombat, verseny előtt (ugord át, ha unod)
a vonaton nem volt semmi különös. mondjuk azt nem bírom, amikor a kerékpárszállító vagonba beülnek a nembiciklis utasok, és foglalják a helyet. amikor a vonat 90 %-a nekik van fenntartva, ők beteszik oda a nagy seggüket, és néznek, söröznek.
utazott velünk 1 fiatal srác, aki triatlon versenyre ment. de ez lehet a felderítő körös 7végén volt...
mind1, valahogy leértünk keszthelyre.
vettem magamnak 1 belsőt, aztán berontottunk orsiék konyhájába, ahol megettük az anyukája főztjét. csak ültem a padon, és olyan hullafáradt voltam, hogy ha még ülök 5 percet, ott alszok el. de el kellett indulni zalakarosra a szállásra.
az utat ismertük, majdnem untam is. orsi 1. váltójával volt 1 kis gond, amit a verseny helyszínén később sala orvosolt.
amúgy jó volt letekerni, a nap is bedobta magát, a reggeli aláöltözet a táskába került. bevallom, hátizsák nélkül sokkal kényelmesebb biciklizni.
zalakaroson már izzították a helyszínt, átvettük a rajtcsomagot (born energia szelet, 1 póló, papírok, velo januári száma, kulcstartó- baszki de utálom ezeket a kulcstartókat, adnának inkább kitűzőt. ki hordja a kulcsot a nyakában vagy ekkora zsinóron?!)
megkerestük a szállást. nagyon cuki környezetben van a szőlőhegyen, minden békés és nyugalmas, tiszta, rendezett, ápolt.
a takarító klárika épp a szobánkat suvickolta alaposan, ugyanis kutyások voltak előttünk, s gondosan felporszívózta a szőröket. közben kiselőadást is tartott, s 1 bemutatót, amit a tv-shoposoktól lesett el: hogyan lehet 1 mozdulattal letörölni a vágódeszkát. ezt tehát átültette felmosó-padló együttesére. alighanem minden takarítónő ismeri ezt a trükköt, én már nem 1 ilyet láttam élőben. a szája gyorsabban járt, mint a keze- bűvész ő? elmondta fél életét. pestről jött- meglepődtem. majd amikor végzett, elnézést kért, ha esetleg kihagyott volna valamit. klárika el, mi be. be 1enesen a fürdőbe. szemüveg nélkül is jól lát6ó volt, hogy oda elfelejtett bemenni. orsival bebámultunk, és nekiálltunk röhögni, és orsi emlékeztetett, hogy végül is elnézést kért, ha valamit nem csinált meg...
szerencsére én kifigyeltem, hogy hol tartják a takarítószereket (a teraszon a felhajt6ó tetejű padban), így villámgyorsan előkerült a domestos meg a sósav. az előző vendégekre is rácsodálkozok most, amikor írom ezeket a sorokat: hogyan tudtak ilyen mocskot csinálni, s abban lenni? ez nem 1napos mutatvány volt...
no, ez csak 1 kis szelete volt a 7végének, 1általán nem rontotta el a hangulatot, s attól még tökjó volt a szállás és a környék is.
meg1eztünk abban, hogy gyaloglásra váltunk, a bringákat betettük a házba, normál ruhát öltöttünk, s elindultunk felfedezni a környéket.
1. cél volt a bolt a szombati reggelihez. nem tudtunk ellenállni a pozsonyi kifliknek, amiket 1 szép új helyi pékség készített. nem ettük meg, csak megvettük, ui. a következő út a cukrászdába vezetett, amit már a városba begurulva kinéztem magunknak.
2-2 szelet torta lecsúszott. mmmm, fííínomak voltak.
ezek után elballagtunk a kilátóhoz. nem titkolt szándékunk volt a zsírégetés. ez a domb tetején van. mondom, én fel nem viszem a boltban vásárolt tengernyi kaját, leteszem ide a lábához, kinek kéne ez a nehéz pakk? ahogy lehajoltam, rögtön kiszúrtam 1 négylevelű lóherét, amit le is szakítottam, s becsúsztattam a pénztárcámba- jól fog ez jönni vasárnap. nem mintha babonás lennék, de ez annyira spontán volt, hogy kénytelen voltam jelnek venni.
a kilátó után 1 hátsó úton tértünk vissza a szállásra. nagyon meg voltam őrülve a sok meggy- é cseresznyefa láttán. meg a gondozott szőlők, lenyírt füvek... szinte ausztriában éreztem magam. olyan jó érzés volt nem a szeméthegyeket meg a kuplerájt látni. itt a bizonyíték, hogy így is lehet.
a nap rohamosan szállt alá, s elkezdett hűlni a levegő. azon izgultunk, hogy milyen idő lesz versenykor. nem készültünk bundával.
a nagy gyaloglásban megéheztünk. nem kellett messzire mennünk, ugyanis a szállás alatt 1 étterem működött, s azt teszteltük le vacsorakor. júúújj, hogy micsoda finomat ettem! szűzérmék salátaágyon plusz hozzá rizs tesóm tanácsára. ez a hús isssteni volt. bepácolták, meggrillezték. olyan puha volt és omlós, ahogy a nagykönyvben meg van írva. igazi élmény és öröm volt enni.
a végén kértünk 2 kávét, amit vasárnap fogyasztottunk el a könnyű, laza reggel érdekében.
mert az este feszes volt. majd ki-durrantunk a bőséges vacsorától.
ezért elindultunk megkeresni a vizimalmot, amit még az étlap is jelzett. jelentem, nem találtuk meg. a térképvázlat nem vágott 1be a valósággal. nagyon szép dolgokat láttunk ám. 1 távolabbi faluból füst szállt fel, amit nyomon követhettünk. ráadásul akkor ment le a nap, úgyhogy az is színezett rajta egyet. én csak ámuldoztam. és megállapítottam, hogy nincs rossz dolgom, idén már harmadszor nyaralok.
hazafelé a kosárlabdázó fiúkat bámulva elfogyasztottuk a pozsonyi kifliket- a látványuk jobban megfogott, mint az ízük...
hálóruháról nem gondoskodtunk, így a tour de zalakarosos póló épp kapóra jött. felvettem az m-est. úgy feszült rám, mondom ezt meg kinek csinálták? nekem az m jó szokott lenni. orsin meg lógott az s-es. ---> elszámozták (betűzték)
verseny, vasárnap
elég jól aludtunk, de azért nehezünkre esett felkelni.
szépen megreggeliztünk, ami nem sokkal később távozott is mind2nkből. ilyen ez a verseny előtti stressz. még sosem voltunk igazi versenyen, ezért izgultunk. szóval a kávé se kellett volna.
balázs fél 9 körül érkezett, s elfogyasztotta a villásreggelijét (zöldséges-húsos tészta?) a teraszon, amit mi hüledezve néztünk végig. a gyomrunk nem tudta tolerálni a látványt. viszont jó hír, hogy belátta, reggelizni kell legalább ilyenkor.
9 után legurultunk a rajthoz, feltettük az időmérő chipeket. mondogatták a hangosba, hogy minél lejjebb tesszük, annál jobb, pl. boka. de könyörgöm, kb. az újszülött csuklójára ment volna rá az a vacak... mind1, a bowdenen is nagyon jó helye volt, s ezt is ajánlották 1. körben.
rajt
az volt, hogy az 1. 200 nevező indul6ott előlről. mi orsival 52 illetve 53 voltunk, így nyomul6tunk az elején a tömegbe. bevallom, én kicsit féltem a tömegrajttól. még sosem vettem részt ilyenben. hogyan lesz? milyen közel lesznek a többiek? nem akarok felborulni stb.
balázs mondta, hogy majd utolér minket, menjünk csak.
én a jobb szélre húzódtam, hogy legalább az 1ik oldalamon ne legyen senki. míg vártunk az indítójelre, beszélgettünk 1mással és másokkal. a polgármester indította útnak a versenyzőket. lassú rajt volt. eléggé tetszett. a sok biciklis gurult, áramlott, keresték a pozíciót. jó volt így menni. és nem volt szoros sem. bár 1-2 partizán azért a frászt hozta rám.
mentünk 1ütt nagy örömben, aztán az 1. emelkedő, a hírhedt gelsei emelkedő a 20 %-ával végleg szétzilálta a tömeget. orsival a verseny előtt azon izgultunk, hogy biztos mi leszünk ketten, akik feltolják a biciklit- milyen égő, dehát ez van. ehhez képest: a mezőny kb. 2/3-a tolta a bringát. elég kényelmetlen volt, és sok időt vesztettem. előbb feladtam, mint a próbakörünk idején. volt aki a cipőjét is levette- bölcs gondolat, gyorsabban lehet kopogós cipő nélkül gyalogolni.
balázs természetesen felküzdötte magát, orsi tolta velem 1ütt. ekkor végérvényesen elszakadtunk 1mástól, s mindenki ment, ahogy és akikkel tudott.
volt 1 idősebb mókus, akinek ugyanolyan colnagoja volt, mint nekem, csak a színe volt más. ő gyanúsított meg azzal, hogy versenyző vagyok, mert igen jól megyek :) hááááááá, nem de azért jólesett.
elég sokat mentem elől és 1edül. ez fárasztóbb, mint stéherezni. de micsináljak, ha 1x nem bírtak a srácok felfelé menni, meg kellett őket előzni, mert hamar becsigultak, s csak toporogtam volna mögöttük. a gelsei emelkedőt hamarosan a börzöncei követte. ez enyhébb, 15 %-os és mindössze másfél km hosszú. ráadásul kanyargós a gelseivel ellentétben. a nyílegyenes utaknál rosszabb meg nincs is. csak a nyíl-sík :)
tehát börzönce is megosztotta a népet. elképedve állapítottam meg, hogy milyen sokan nem bírnak felmenni a 15 %-oson sem. nekem ez múltkor -igaz, hogy fogcsikorgatva- ment, és versenyen se volt ez másképp. szóval a csodagépek csodahajtóművekkel nem elegek, kell hozzájuk csodaférfi/nő is. (most letakarítottam a biciklimet, s immár látszik, hogy én 39/25-tel mentem fel) tehát tolták a srácok elegen, még be is szóltak, hogy nekünk nőknek könnyebb, mert könnyebbek vagyunk. hahh.
hozzáteszem, ha még 100 m-t tart a mászás, lehet én is elvérzek, mert pont addig tartottam ki a kajával, kicsit túl is húztam magam, s igencsak szigorú arccal jutottam a tetejére. itt volt az 1. etetőpont, ahol megöltettem a kulacsaimat iso-lötyivel, ettem 1 kis banánt, ittam vizet, s léptem elfele. mivel alig ettem valamit, leszűrtem azt, hogy az eléhezés 6árán voltam, s csináljak vmit másképp, mert még a verseny 2/3-a hátravan.
az energiaszeletet apránként tömtem magamba. mivel nem tanultam meg elengedett kézzel tekerni, így elég nehéz volt enni annak ellenére, hogy előzőleg levágtam a csomagolás végét. a born energiaszelet, amit kaptunk, megolvadt, s 1 örökkévalóság volt kivarázsolni a csomagolóanyagból. nem jók ezek a kimártott cuccok.
szóval gyűrtük a km-eket. néha bolyban, gyakran 1edül. az emelkedők, mondom, megosztották a bolyokat. nekem síkon problémásabb biciklizni. néha beszélgettünk is, de inkább némán tekertünk. kicsit izgultam a kajálás miatt. hogy nem lesz elég. fárasztó azért ilyen tempót menni, még ha 30-as átlag is jött ki. nem vagyok versenyző, na.
a 2. etetőpont=felsőrajk előtt volt 1 szembeszeles szakasz kertek alatt. így kikerültük zalaszentmihályon azt az emelkedőt, amit mi orsival megcsináltunk a próbakörön. sűrűn gondoltam rá, hogy ott ő mennyire kikészült, és most megmenekült ettől a kihívástól. én sem bántam, hiába szeretek dombozni.
a főútról letérés előtt bizonyosodott be végleg (ekkor tudatosult bennem), hogy kicsit gyorsabb vagyok dombon fölfelé mint a többiek, akikkel tekertem. így kényszerültem 1edül tekerni sokat... ez verseny, nem a kényelemről szól...
dióskálig ordenáré szembeszél fújt, s az út se túl jó. talán ez volt a legrosszabb szakasz annak ellenére, hogy már csak 30 km volt vissza.
közbeszúrom, hogy tök profi volt a szervezés. nyilak mindenütt, és legtöbb kereszteződésben vagy veszélyes helyen sárgamellényes piroszászlós segítők álltak, mutogattak, fújták a sípot. szóval az eltévedésnek esélyt se adtak. gőzöm se volt, hogyan megy ez. nekem mindig az eltévedés a parám.
az 1ik gélt az etetőpont után nem sokkal benyomtam, a másikat pedig 10 km-rel a vége előtt terveztem elfogyasztani. ugyanis a szőlődomb elég meredek volt, s energiáim is elfonnyadóban. kellett az utolsó km-ekre valami segítség.
ahogy éreztem magam fölfelé, nem úgy tűnt, hogy itt bármi is segíthetne... szenvedés volt felmenni, már szombaton dajkáltam magamban ezt a hegyet, hogy milyen jó kis megoldás ez így a végére, ez a kis mászás, mennyire fogom élvezni, mert a szőlőhegyek jók. erre örülhettem, hogy nyeregben bírtam maradni. a kilátó mellett kanyarodott el az út, s itt is volt 1 frissítőpont. ezt igazán nem értettem, hogy 3 km-rel a vége előtt minek tesznek be 1 ilyet. természetesen nem álltam meg, hanem gurultam tovább.
a hegyről le is kellett menni, még kanyarogni kicsit zalakaroson, aztán feltűnt a célegyenes is hamarosan.
elégedett mosollyal nyugtáztam, hogy teljesítettem a távot. balázs rögtön kiabált is, hogy erre. gratuláltunk 1másnak. jó volt. ott toporogtunk zokniban. éreztem minden 1es testrészemet. nyújtani is nehezemre esett. orsi utánam kb. fél órával érkezett meg. elmondta, hogy gelsétől szinte 1edül küzdötte le a távot.
egész nap 100 fok meleg volt, nem kellett karmelegítő meg semmi se. balázs 33 fokot mért. igazából nem volt melegem, míg bicikliztem, ui. a menetszél meg az igazi szél mozgatta a levegőt, nem volt hosszú szerpentin, amin 6-tal lehet fölfele menni, s közben áll a levegő.
eredmény
merthogy versenyen az is van.
4:12:35
kb. 7 percet álltam.
ha jól rajtolok, akkor simán dobogós lehettem volna... mert akkor lett volna kikhez lemaradni. s nem is feltétlenül kellett volna a gelsei emelkedőn felmennem. másfél perc... ez jó tanulság volt, hogy inkább az elejével kell menni, s akkor még le lehet szakadni másokhoz. majd legközelebb, augusztus 2-án! így 4. lettem, abszolútban meg 5.
a tombolán nem mi nyertük meg a merida biciklit. meg mást sem.
a műsorvezető csávó elég gyökér volt, legszívesebben leborítottam volna 1 vödör szarral. jobb is, hogy nem nyertem, így nem kellett vele konfrontálódnom/kommunikálnom/neadjisten nem alázott porrá, mint az 1ik kissrácot, aki nyert.
szerencsénkre balázs autóval volt, s mindhármunk biciklijét be tudtuk passzírozni, így nem kellett hazatekernünk, elvitt minket keszthelyre. a 4,5 óra erőltetett menet után igencsak nem esett volna jól tovább falni a km-eket.
mit írjak még?
jól bekajáltunk orsi anyukájának a főztjéből.
meg is tisztítottuk magunkat.
elsétáltunk a balcsipartra. előtte megittam 1 sört.
ott voltak a bütykös hattyúk, és én szinte fej-vesztve menekültem előlük, valamit be is szóltam nekik (mintha értenék...), és a sétáló fiatalok meg rajtam (velem 1ütt?) röhögtek. a zárójel fölösleges, mert nem számít, hogy rajtam -e vagy velem, mert nem bántott az előbbi sem, illetve lényeg a szórakozás és a szórakoztatás.
szumma
jól éreztem magam a versenyen. máskor is megyek. nekem bejött. az eleje különösen nagy öröm volt, aztán a vége is az volt, de a végefele nem annyira. jobban és többet kell ennem. nyomatni kell az iso-cuccokat, zseléket, minden. itt nincs idő szendvicsből energiát nyerni. ennyit el kell bírjon a szervezet.
előzmény (nem bicikli. ugord át)
elég nehéz lesz előbányászni az emlékeimet majd 1 hónap után... azonban mindenképen szándékozok írni néhány (100) sort a versenyről, mert tanulságos és jó volt.
péntekkel kezdem a napot. este 7-kor kezdődött kamilla balett bemutatója. namondom, lesz 15 fellépő, akkor ez mennyi ideig fog eltartani?
 |
| füst |
tehát a gyerekek cukik voltak, és igen viccesek, ahogy mindegyik jobbra nézett, mivel ott rejtőzködött a függöny mögött a tánctanáruk, aki mutogatta a mozdulatokat :)
10-kor már otthon is voltam, orsi is hamarosan megérkezett. pakolni, szendvicset meg helyet csinálni kellett, s epilálni pontban éjfélkor.
ó, én defektet szereltem még 2x. szerencsére elsőt, de így is eltartott 1 db-ig.
remek kezdés volt ezek után szombaton.
szombat, verseny előtt (ugord át, ha unod)
a vonaton nem volt semmi különös. mondjuk azt nem bírom, amikor a kerékpárszállító vagonba beülnek a nembiciklis utasok, és foglalják a helyet. amikor a vonat 90 %-a nekik van fenntartva, ők beteszik oda a nagy seggüket, és néznek, söröznek.
utazott velünk 1 fiatal srác, aki triatlon versenyre ment. de ez lehet a felderítő körös 7végén volt...
mind1, valahogy leértünk keszthelyre.
vettem magamnak 1 belsőt, aztán berontottunk orsiék konyhájába, ahol megettük az anyukája főztjét. csak ültem a padon, és olyan hullafáradt voltam, hogy ha még ülök 5 percet, ott alszok el. de el kellett indulni zalakarosra a szállásra.
az utat ismertük, majdnem untam is. orsi 1. váltójával volt 1 kis gond, amit a verseny helyszínén később sala orvosolt.
amúgy jó volt letekerni, a nap is bedobta magát, a reggeli aláöltözet a táskába került. bevallom, hátizsák nélkül sokkal kényelmesebb biciklizni.
zalakaroson már izzították a helyszínt, átvettük a rajtcsomagot (born energia szelet, 1 póló, papírok, velo januári száma, kulcstartó- baszki de utálom ezeket a kulcstartókat, adnának inkább kitűzőt. ki hordja a kulcsot a nyakában vagy ekkora zsinóron?!)
megkerestük a szállást. nagyon cuki környezetben van a szőlőhegyen, minden békés és nyugalmas, tiszta, rendezett, ápolt.
 |
| szőlődomb |
szerencsére én kifigyeltem, hogy hol tartják a takarítószereket (a teraszon a felhajt6ó tetejű padban), így villámgyorsan előkerült a domestos meg a sósav. az előző vendégekre is rácsodálkozok most, amikor írom ezeket a sorokat: hogyan tudtak ilyen mocskot csinálni, s abban lenni? ez nem 1napos mutatvány volt...
no, ez csak 1 kis szelete volt a 7végének, 1általán nem rontotta el a hangulatot, s attól még tökjó volt a szállás és a környék is.
meg1eztünk abban, hogy gyaloglásra váltunk, a bringákat betettük a házba, normál ruhát öltöttünk, s elindultunk felfedezni a környéket.
1. cél volt a bolt a szombati reggelihez. nem tudtunk ellenállni a pozsonyi kifliknek, amiket 1 szép új helyi pékség készített. nem ettük meg, csak megvettük, ui. a következő út a cukrászdába vezetett, amit már a városba begurulva kinéztem magunknak.
2-2 szelet torta lecsúszott. mmmm, fííínomak voltak.
ezek után elballagtunk a kilátóhoz. nem titkolt szándékunk volt a zsírégetés. ez a domb tetején van. mondom, én fel nem viszem a boltban vásárolt tengernyi kaját, leteszem ide a lábához, kinek kéne ez a nehéz pakk? ahogy lehajoltam, rögtön kiszúrtam 1 négylevelű lóherét, amit le is szakítottam, s becsúsztattam a pénztárcámba- jól fog ez jönni vasárnap. nem mintha babonás lennék, de ez annyira spontán volt, hogy kénytelen voltam jelnek venni.
a kilátó után 1 hátsó úton tértünk vissza a szállásra. nagyon meg voltam őrülve a sok meggy- é cseresznyefa láttán. meg a gondozott szőlők, lenyírt füvek... szinte ausztriában éreztem magam. olyan jó érzés volt nem a szeméthegyeket meg a kuplerájt látni. itt a bizonyíték, hogy így is lehet.
a nap rohamosan szállt alá, s elkezdett hűlni a levegő. azon izgultunk, hogy milyen idő lesz versenykor. nem készültünk bundával.
a nagy gyaloglásban megéheztünk. nem kellett messzire mennünk, ugyanis a szállás alatt 1 étterem működött, s azt teszteltük le vacsorakor. júúújj, hogy micsoda finomat ettem! szűzérmék salátaágyon plusz hozzá rizs tesóm tanácsára. ez a hús isssteni volt. bepácolták, meggrillezték. olyan puha volt és omlós, ahogy a nagykönyvben meg van írva. igazi élmény és öröm volt enni.
a végén kértünk 2 kávét, amit vasárnap fogyasztottunk el a könnyű, laza reggel érdekében.
mert az este feszes volt. majd ki-durrantunk a bőséges vacsorától.
ezért elindultunk megkeresni a vizimalmot, amit még az étlap is jelzett. jelentem, nem találtuk meg. a térképvázlat nem vágott 1be a valósággal. nagyon szép dolgokat láttunk ám. 1 távolabbi faluból füst szállt fel, amit nyomon követhettünk. ráadásul akkor ment le a nap, úgyhogy az is színezett rajta egyet. én csak ámuldoztam. és megállapítottam, hogy nincs rossz dolgom, idén már harmadszor nyaralok.
hazafelé a kosárlabdázó fiúkat bámulva elfogyasztottuk a pozsonyi kifliket- a látványuk jobban megfogott, mint az ízük...
hálóruháról nem gondoskodtunk, így a tour de zalakarosos póló épp kapóra jött. felvettem az m-est. úgy feszült rám, mondom ezt meg kinek csinálták? nekem az m jó szokott lenni. orsin meg lógott az s-es. ---> elszámozták (betűzték)
verseny, vasárnap
elég jól aludtunk, de azért nehezünkre esett felkelni.
szépen megreggeliztünk, ami nem sokkal később távozott is mind2nkből. ilyen ez a verseny előtti stressz. még sosem voltunk igazi versenyen, ezért izgultunk. szóval a kávé se kellett volna.
balázs fél 9 körül érkezett, s elfogyasztotta a villásreggelijét (zöldséges-húsos tészta?) a teraszon, amit mi hüledezve néztünk végig. a gyomrunk nem tudta tolerálni a látványt. viszont jó hír, hogy belátta, reggelizni kell legalább ilyenkor.
9 után legurultunk a rajthoz, feltettük az időmérő chipeket. mondogatták a hangosba, hogy minél lejjebb tesszük, annál jobb, pl. boka. de könyörgöm, kb. az újszülött csuklójára ment volna rá az a vacak... mind1, a bowdenen is nagyon jó helye volt, s ezt is ajánlották 1. körben.
rajt
az volt, hogy az 1. 200 nevező indul6ott előlről. mi orsival 52 illetve 53 voltunk, így nyomul6tunk az elején a tömegbe. bevallom, én kicsit féltem a tömegrajttól. még sosem vettem részt ilyenben. hogyan lesz? milyen közel lesznek a többiek? nem akarok felborulni stb.
balázs mondta, hogy majd utolér minket, menjünk csak.
én a jobb szélre húzódtam, hogy legalább az 1ik oldalamon ne legyen senki. míg vártunk az indítójelre, beszélgettünk 1mással és másokkal. a polgármester indította útnak a versenyzőket. lassú rajt volt. eléggé tetszett. a sok biciklis gurult, áramlott, keresték a pozíciót. jó volt így menni. és nem volt szoros sem. bár 1-2 partizán azért a frászt hozta rám.
mentünk 1ütt nagy örömben, aztán az 1. emelkedő, a hírhedt gelsei emelkedő a 20 %-ával végleg szétzilálta a tömeget. orsival a verseny előtt azon izgultunk, hogy biztos mi leszünk ketten, akik feltolják a biciklit- milyen égő, dehát ez van. ehhez képest: a mezőny kb. 2/3-a tolta a bringát. elég kényelmetlen volt, és sok időt vesztettem. előbb feladtam, mint a próbakörünk idején. volt aki a cipőjét is levette- bölcs gondolat, gyorsabban lehet kopogós cipő nélkül gyalogolni.
balázs természetesen felküzdötte magát, orsi tolta velem 1ütt. ekkor végérvényesen elszakadtunk 1mástól, s mindenki ment, ahogy és akikkel tudott.
volt 1 idősebb mókus, akinek ugyanolyan colnagoja volt, mint nekem, csak a színe volt más. ő gyanúsított meg azzal, hogy versenyző vagyok, mert igen jól megyek :) hááááááá, nem de azért jólesett.
elég sokat mentem elől és 1edül. ez fárasztóbb, mint stéherezni. de micsináljak, ha 1x nem bírtak a srácok felfelé menni, meg kellett őket előzni, mert hamar becsigultak, s csak toporogtam volna mögöttük. a gelsei emelkedőt hamarosan a börzöncei követte. ez enyhébb, 15 %-os és mindössze másfél km hosszú. ráadásul kanyargós a gelseivel ellentétben. a nyílegyenes utaknál rosszabb meg nincs is. csak a nyíl-sík :)
tehát börzönce is megosztotta a népet. elképedve állapítottam meg, hogy milyen sokan nem bírnak felmenni a 15 %-oson sem. nekem ez múltkor -igaz, hogy fogcsikorgatva- ment, és versenyen se volt ez másképp. szóval a csodagépek csodahajtóművekkel nem elegek, kell hozzájuk csodaférfi/nő is. (most letakarítottam a biciklimet, s immár látszik, hogy én 39/25-tel mentem fel) tehát tolták a srácok elegen, még be is szóltak, hogy nekünk nőknek könnyebb, mert könnyebbek vagyunk. hahh.
hozzáteszem, ha még 100 m-t tart a mászás, lehet én is elvérzek, mert pont addig tartottam ki a kajával, kicsit túl is húztam magam, s igencsak szigorú arccal jutottam a tetejére. itt volt az 1. etetőpont, ahol megöltettem a kulacsaimat iso-lötyivel, ettem 1 kis banánt, ittam vizet, s léptem elfele. mivel alig ettem valamit, leszűrtem azt, hogy az eléhezés 6árán voltam, s csináljak vmit másképp, mert még a verseny 2/3-a hátravan.
az energiaszeletet apránként tömtem magamba. mivel nem tanultam meg elengedett kézzel tekerni, így elég nehéz volt enni annak ellenére, hogy előzőleg levágtam a csomagolás végét. a born energiaszelet, amit kaptunk, megolvadt, s 1 örökkévalóság volt kivarázsolni a csomagolóanyagból. nem jók ezek a kimártott cuccok.
szóval gyűrtük a km-eket. néha bolyban, gyakran 1edül. az emelkedők, mondom, megosztották a bolyokat. nekem síkon problémásabb biciklizni. néha beszélgettünk is, de inkább némán tekertünk. kicsit izgultam a kajálás miatt. hogy nem lesz elég. fárasztó azért ilyen tempót menni, még ha 30-as átlag is jött ki. nem vagyok versenyző, na.
a 2. etetőpont=felsőrajk előtt volt 1 szembeszeles szakasz kertek alatt. így kikerültük zalaszentmihályon azt az emelkedőt, amit mi orsival megcsináltunk a próbakörön. sűrűn gondoltam rá, hogy ott ő mennyire kikészült, és most megmenekült ettől a kihívástól. én sem bántam, hiába szeretek dombozni.
a főútról letérés előtt bizonyosodott be végleg (ekkor tudatosult bennem), hogy kicsit gyorsabb vagyok dombon fölfelé mint a többiek, akikkel tekertem. így kényszerültem 1edül tekerni sokat... ez verseny, nem a kényelemről szól...
dióskálig ordenáré szembeszél fújt, s az út se túl jó. talán ez volt a legrosszabb szakasz annak ellenére, hogy már csak 30 km volt vissza.
közbeszúrom, hogy tök profi volt a szervezés. nyilak mindenütt, és legtöbb kereszteződésben vagy veszélyes helyen sárgamellényes piroszászlós segítők álltak, mutogattak, fújták a sípot. szóval az eltévedésnek esélyt se adtak. gőzöm se volt, hogyan megy ez. nekem mindig az eltévedés a parám.
az 1ik gélt az etetőpont után nem sokkal benyomtam, a másikat pedig 10 km-rel a vége előtt terveztem elfogyasztani. ugyanis a szőlődomb elég meredek volt, s energiáim is elfonnyadóban. kellett az utolsó km-ekre valami segítség.
ahogy éreztem magam fölfelé, nem úgy tűnt, hogy itt bármi is segíthetne... szenvedés volt felmenni, már szombaton dajkáltam magamban ezt a hegyet, hogy milyen jó kis megoldás ez így a végére, ez a kis mászás, mennyire fogom élvezni, mert a szőlőhegyek jók. erre örülhettem, hogy nyeregben bírtam maradni. a kilátó mellett kanyarodott el az út, s itt is volt 1 frissítőpont. ezt igazán nem értettem, hogy 3 km-rel a vége előtt minek tesznek be 1 ilyet. természetesen nem álltam meg, hanem gurultam tovább.
a hegyről le is kellett menni, még kanyarogni kicsit zalakaroson, aztán feltűnt a célegyenes is hamarosan.
elégedett mosollyal nyugtáztam, hogy teljesítettem a távot. balázs rögtön kiabált is, hogy erre. gratuláltunk 1másnak. jó volt. ott toporogtunk zokniban. éreztem minden 1es testrészemet. nyújtani is nehezemre esett. orsi utánam kb. fél órával érkezett meg. elmondta, hogy gelsétől szinte 1edül küzdötte le a távot.
egész nap 100 fok meleg volt, nem kellett karmelegítő meg semmi se. balázs 33 fokot mért. igazából nem volt melegem, míg bicikliztem, ui. a menetszél meg az igazi szél mozgatta a levegőt, nem volt hosszú szerpentin, amin 6-tal lehet fölfele menni, s közben áll a levegő.
eredmény
merthogy versenyen az is van.
4:12:35
kb. 7 percet álltam.
ha jól rajtolok, akkor simán dobogós lehettem volna... mert akkor lett volna kikhez lemaradni. s nem is feltétlenül kellett volna a gelsei emelkedőn felmennem. másfél perc... ez jó tanulság volt, hogy inkább az elejével kell menni, s akkor még le lehet szakadni másokhoz. majd legközelebb, augusztus 2-án! így 4. lettem, abszolútban meg 5.
a tombolán nem mi nyertük meg a merida biciklit. meg mást sem.
a műsorvezető csávó elég gyökér volt, legszívesebben leborítottam volna 1 vödör szarral. jobb is, hogy nem nyertem, így nem kellett vele konfrontálódnom/kommunikálnom/neadjisten nem alázott porrá, mint az 1ik kissrácot, aki nyert.
szerencsénkre balázs autóval volt, s mindhármunk biciklijét be tudtuk passzírozni, így nem kellett hazatekernünk, elvitt minket keszthelyre. a 4,5 óra erőltetett menet után igencsak nem esett volna jól tovább falni a km-eket.
mit írjak még?
jól bekajáltunk orsi anyukájának a főztjéből.
meg is tisztítottuk magunkat.
elsétáltunk a balcsipartra. előtte megittam 1 sört.
ott voltak a bütykös hattyúk, és én szinte fej-vesztve menekültem előlük, valamit be is szóltam nekik (mintha értenék...), és a sétáló fiatalok meg rajtam (velem 1ütt?) röhögtek. a zárójel fölösleges, mert nem számít, hogy rajtam -e vagy velem, mert nem bántott az előbbi sem, illetve lényeg a szórakozás és a szórakoztatás.
szumma
jól éreztem magam a versenyen. máskor is megyek. nekem bejött. az eleje különösen nagy öröm volt, aztán a vége is az volt, de a végefele nem annyira. jobban és többet kell ennem. nyomatni kell az iso-cuccokat, zseléket, minden. itt nincs idő szendvicsből energiát nyerni. ennyit el kell bírjon a szervezet.
2014. július 8., kedd
3 rövid (folytatás)
itt, a 2. bekezdésben olvas6tatok az előzményekről.
van fejlemény is. kommentben leírtam, de annyira hm kisstílű/kreatív "megoldás" született, hogy megér 1 külön posztot.
immár 8 éve hurcolom a biciklimet a melóba (irodába, pinyóba). az 1ébként szuper kerékpártároló kb. 1 éve készült el. azóta (van hova tenni) csak megtűrt vagyok vele az épületben. tényleg a véletlenen múlt, hogy mikor futok ö. a gondnokkal/üzemeltetési (fő)osztályvezetővel, és basz le, hogy ott a kerékpártároló, vigyem oda.
megszoktam a kényelmet, na. meg kinek van kedve csattogós cipőben plusz 300 m-t gyalogolni? és ha esik az eső? mire a tárolóhoz érek, szarrá ázok, és ezt jobban szeretem biciklin megtenni, nem gyalogolva a biciklihez. azonkívül autóval bárhol meg lehet állni a kertben, de a biciklit nem lehet odalakatolni bármihez... érdekes. el is felejtettem, hogy megyünk vissza a középkorba. sőt, lokálisan ott ragadtunk. hát ilyen okai vannak/voltak az ún. lázadásomnak.
tehát így kényszerítették ki, hogy a tárolóba tegyem: jövök be reggel, portás nyitja ki az ajtót (róla annyit kell tudni, hogy neki sosem volt probléma, hogy én behozom a bringáimat, sőt meg is csodálta őket időnként. ő 1 rendes ember. másokkal is), közli velem, ha behozom a biciklit, akkor neki mínusz ötezer. al-kal-man-ként.
grimaszoltam 1et, sarkon fordultam, s megadtam magam a rendszernek.
mellesleg xy, aki szerint megkarcolom az ajtót, rámküldte az oéti-s hölgyeket a következő ügyben: belámpázták a kereszteződést előttük, van hangjelzés a vakoknak, az oéti-seket ez k. zavarja. (én ma meghallgattam. hát nem tudom, hol élnek 1ébként, süketszobába vagy mi...) mérjük meg a zajt. aha. még arra se képes a lusta disznaja, hogy intézkedjen, hanem kiadja azt a feladatot másnak, amit neki kéne megoldani. meg azt hiszi, hogy kibasz6 velem/velünk ezzel. először talán meg kéne keresni a bkk-t, hogy csináljanak vmit, lehet -e rendezni az ügyet informálisan.
és akkor a laboros csajokra hárítja a munkát.
én meg üzentem neki, hogy mi a menete a dolognak. ahogy ő üzenget nekünk, intézkedjen a bkk-val, s ha ez eredménytelen, akkor szívesen megmérjük a zajt, amennyiben megrendelik.
persze a dolgozók járnak rosszabbul. mondjuk sztem uo. hangos ez a síp, mint máshol. meg nagy a közlekedési zaj is.
a bicikli miatt tud intézkedni, de a munkatársait leszarja.
grrr.
most sokkal jobb :)
és akkor még nem ejtettem szót a tegnap városligeti üldögélésünkről. lefeküdtem 1 idő után a földre, hogy ne lássam azt a rengeteg kutyát, s ne azon agyaljak, vajon hány db szétporladt kutyaszaron ülök.
a galambok meg olyan szemtelenek. azoktól is kivagyok.
persze az emberek vastagon sárosak ebben tudom. mint pl. az az öregasszony, aki a szabó ervin előtti árnyas, vendéglátós placcon etette a galambokat. orsival továbbálltunk a kálvinra vmi tápért, s öcsééém, ugyanaz az öregasszony ott folytatta tovább a galambetetést- beteg az tuti.
nem azért, de sok probléma van az öregekkel :)
és ezen csodálkoznak.
nem beszélgetnek, hanem galambot etetnek. a közigazgatásban veszik fel a sok lóvét a nyugdíj mellett pl. tanácsadóként, közben a fiataloknak nincs munkájuk. gyakran azt hiszik, hogy mert ők öregek, attól többek.
most emiatt lehet megköveztek, bár úgyse sokan olvassák ezt, úgyhogy ír6ok, amit csak akarok hahaha.
nem mintha sok bajom lenne az emberekkel, alapvetően megvagyok velük, csak néha előtör belőlem az általánosítási hajlam. de kiből nem? most megrendszabályozzam az elmémet?
van fejlemény is. kommentben leírtam, de annyira hm kisstílű/kreatív "megoldás" született, hogy megér 1 külön posztot.
immár 8 éve hurcolom a biciklimet a melóba (irodába, pinyóba). az 1ébként szuper kerékpártároló kb. 1 éve készült el. azóta (van hova tenni) csak megtűrt vagyok vele az épületben. tényleg a véletlenen múlt, hogy mikor futok ö. a gondnokkal/üzemeltetési (fő)osztályvezetővel, és basz le, hogy ott a kerékpártároló, vigyem oda.
megszoktam a kényelmet, na. meg kinek van kedve csattogós cipőben plusz 300 m-t gyalogolni? és ha esik az eső? mire a tárolóhoz érek, szarrá ázok, és ezt jobban szeretem biciklin megtenni, nem gyalogolva a biciklihez. azonkívül autóval bárhol meg lehet állni a kertben, de a biciklit nem lehet odalakatolni bármihez... érdekes. el is felejtettem, hogy megyünk vissza a középkorba. sőt, lokálisan ott ragadtunk. hát ilyen okai vannak/voltak az ún. lázadásomnak.
tehát így kényszerítették ki, hogy a tárolóba tegyem: jövök be reggel, portás nyitja ki az ajtót (róla annyit kell tudni, hogy neki sosem volt probléma, hogy én behozom a bringáimat, sőt meg is csodálta őket időnként. ő 1 rendes ember. másokkal is), közli velem, ha behozom a biciklit, akkor neki mínusz ötezer. al-kal-man-ként.
grimaszoltam 1et, sarkon fordultam, s megadtam magam a rendszernek.
mellesleg xy, aki szerint megkarcolom az ajtót, rámküldte az oéti-s hölgyeket a következő ügyben: belámpázták a kereszteződést előttük, van hangjelzés a vakoknak, az oéti-seket ez k. zavarja. (én ma meghallgattam. hát nem tudom, hol élnek 1ébként, süketszobába vagy mi...) mérjük meg a zajt. aha. még arra se képes a lusta disznaja, hogy intézkedjen, hanem kiadja azt a feladatot másnak, amit neki kéne megoldani. meg azt hiszi, hogy kibasz6 velem/velünk ezzel. először talán meg kéne keresni a bkk-t, hogy csináljanak vmit, lehet -e rendezni az ügyet informálisan.
és akkor a laboros csajokra hárítja a munkát.
én meg üzentem neki, hogy mi a menete a dolognak. ahogy ő üzenget nekünk, intézkedjen a bkk-val, s ha ez eredménytelen, akkor szívesen megmérjük a zajt, amennyiben megrendelik.
persze a dolgozók járnak rosszabbul. mondjuk sztem uo. hangos ez a síp, mint máshol. meg nagy a közlekedési zaj is.
a bicikli miatt tud intézkedni, de a munkatársait leszarja.
grrr.
most sokkal jobb :)
és akkor még nem ejtettem szót a tegnap városligeti üldögélésünkről. lefeküdtem 1 idő után a földre, hogy ne lássam azt a rengeteg kutyát, s ne azon agyaljak, vajon hány db szétporladt kutyaszaron ülök.
a galambok meg olyan szemtelenek. azoktól is kivagyok.
persze az emberek vastagon sárosak ebben tudom. mint pl. az az öregasszony, aki a szabó ervin előtti árnyas, vendéglátós placcon etette a galambokat. orsival továbbálltunk a kálvinra vmi tápért, s öcsééém, ugyanaz az öregasszony ott folytatta tovább a galambetetést- beteg az tuti.
nem azért, de sok probléma van az öregekkel :)
és ezen csodálkoznak.
nem beszélgetnek, hanem galambot etetnek. a közigazgatásban veszik fel a sok lóvét a nyugdíj mellett pl. tanácsadóként, közben a fiataloknak nincs munkájuk. gyakran azt hiszik, hogy mert ők öregek, attól többek.
most emiatt lehet megköveztek, bár úgyse sokan olvassák ezt, úgyhogy ír6ok, amit csak akarok hahaha.
nem mintha sok bajom lenne az emberekkel, alapvetően megvagyok velük, csak néha előtör belőlem az általánosítási hajlam. de kiből nem? most megrendszabályozzam az elmémet?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)