a güssingi vár |
biciklizés spd nélkül?
igen.
megáll nélküle az élet.
hónapok óta, pontosabban kb. október közepe óta nem bicikliztem sima pedállal, ezért amikor fel akartam szállni, kibuggyant belőlem: úristen, hogyan kell spd nélkül? hogy elszoktam a sima pedáltól. elkényelmesedtem. visszagondolva a múltra, el se tudom képzelni, hogy tudtam sima pedállal biciklizni. nagyon fura az ember. amikor először megálltam, önkéntelenül kifordítottam a bokámat- mintha ki akarnék oldani. ez a 3. megálláskor elmúlt.
autó <---> bicikli
múltkor itt voltak a szüleim, és autóval mentünk valahova. olyan fura volt beülni és alacsonyról szemlélni a környezetet, mintha kamionból ültem volna szgk-ba. ilyen még nem történt velem sosem. és persze szokásos: 2 pirosat végigvártunk, és már ideges voltam. kérdeztem apát, hogy lehet ezt túlélni, hogy mindig csak sorban áll. azt mondta, ő már nem nagyon megy városban, ezért kibírja. régen mennyit szívtak a 6áron. kemény lehetett. ott tötyögni a sorban órákon, félnapokon át. nem al6tak el, csak araszolt a sok kamion.
cukker bírkák |
oua & aua
elmentek.
jó hogy itt voltak. gyakoroltam az angolt és megismertem amerikaiakat. valamennyire. azt mondták, jövőre is jönnek.
én meg adós vagyok 1 csomó sztorival, amit közösen éltünk át. nem nagyon iparkodtam blogot írni az elmúlt 1 hónapban.
voltunk epret szedni. oua nagyon gyors volt, aua alig maradt le tőle. mondtam nekik, jó rabszolga lett volna belőlük, mert olyan gyorsan és ügyesen dolgoztak. 14 kiló epret szedtünk le. oua hozta az utánfutót, és abba pakoltuk bele. egész jól túlélték, csak a zacskós eprek sérültek meg, a dobozosak nem.
hazafele betértünk a város legjobb gyrososához. rettenetes kivárni a sort. kb. másfél óránkba telt, mire leléptünk onnan. jönnek a telefonos megrendelések, és szerintem az zavar be ennyire. erre fel kell készülni. hogy itt program várni.
otthon eperturmixozás, pálinkázás volt. fú, odabaszottt az az eperturmix.
hullámos macska |
nyugszik a nap |
valamit még kéne írnom, hogy ne lógjon a levegőben az utolsó kép. ma elővettem a fényképezőt, de csak holnap teszem fel a szuperfotót, ne legyen 1xre olyan sok. most nincs türelmem, nemtom hogy szedjem össze magam.
nagy tanulság, hogy az események megtörténte után gyorsan el kell készíteni a beszámolót, különben minden a feledés homályába vész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése