cím

energiatakarékos
igen, bementem a tungsram márkaboltba, ahol vettem 1 db energiatakarékos izzót. nemtom jó választás volt -e. most utánaolvastam jobban.
-oda kell figyelni a teljesítményre. ez könnyen megy.
-aztán a színhőmérsékletre. 2800 K körül van a Napé. ilyet érdemes választani.
-színvisszaadási indexre CRI. ez a természetes napfény esetén 100. azt írják, h a hagyományos (szar) energiatakarékos izzóké 60-80 körül van, és nekünk az ajó, ha közelíti a 100-at
szendi gábor hírlevelében találtam rá erre az információra. az oldalon "tényleg kék?" címmel van 1 érdekes cikk, azt is érdemes elolvasni. hümm. nem gagyogok, ott a link, azt kell elolvasni. angolnyelvű oldalakon is ugyanezt találtam full spectrum bulb ügyben.
a kikában vettem a másik égőt, amit otthon be akartam csavarni, és kiderült, hogy mignon/minyon foglalatút vettem tévedésből. azt most visszacserélem. vagyis ezen fenti infok alapján megnézem, hogy érdemes -e. ha nem, akkor megpróbálok vmi más terméket venni, és 1 full spektrummal kísérletezni a későbbiekben.

bicikli
tegnap este úgy döntöttem, hogy megtekerem. nyomtam izomból az október 23-petőfi híd-soroksári-illatos út távot. pár piroson átmentem. aztán szabályos akartam lenni, megálltam a zebránál, vártam, hogy jöjjenek az autók. közben befutott a villamos is. 1x csak 1ensúlyomat vesztettem, s eldőltem jobbra :) a pedált beolajoztam, így könnyedén kioldott, de én már a földön voltam ekkor. szerencsére nem szakadt ki a harisnyám, csak a térdemet zúztam le 1 kicsit. mindig rácsodálkozom, hogy is van ez: elesek, van seb, de a ruha nem lyukad ki.

állatkert
téren 1re durvább a helyzet.
tegnap poldi lápáját fel akartam kapcsolni, mikor a gomb felé nyúltam, odaugrott az üveghez, sőt, neki is ugrott, hallottam, ahogy koppan a feje.
joya el van kanászodva rendesen. tegnap a nagy pörgetés után gondoltam benyomok 1-2-3-4-5 palacsintát. ott tébláboltam a konyhában, folyton rám ugrált. morogtam, rászóltam. akkor leállt. 5 pillanatra. amikor kissé lehajoltam, és mondtam neki, hogy nem, felugrott majdnem az orromig. kentem a palacsintát, sündörgött lábamnál. és irtóra nem szeretem, ha a nedves kutyaorr hozzáér a fedetlen lábamhoz. eddig nem volt gond, mert hideg volt, és mindig hosszúnadrágot viseltem. és era mondta, fordítsak neki hátat. ám követett. ott kergetett a pult körül, nem tudtam enni. era röhögött, végül megkegyelmezett nekem, és magához rendelte joyát.
azt a jó palacsintát ilyen nehezen tudtam megenni. újítottam is: az ikeából hozott vki sült hagyma darabkákat. és azt szórtam rá az előzőleg kacsazsírral megkent és megsózott zöld palacsintára. nagyon finom volt. jobb a sós változat, mint az édes. persze a végén azért megettem 2 baracklekvárosat...

hát ennyi. a szombati boxzsákcipelés történetét holnap írom meg.