leveske

itt van, ni. spenótos csicseriborsó leves. a recept innen van. annyira finom. számomra az 1ik legfinomabb spenótos cucc. kicsit változtattam rajta. már évekkel ezelőtt kimentettem papírra ezt a receptet, s szombaton megtaláltam. úgy éreztem, jó lesz nekem, ha megfőzöm. amikor olvastam a baby pasta kifejezést, nagyon elcsodálkoztam. mi lehet ez? először a babyre koncentráltam, nem a pastára. aztán később a pastára. ok, ez nyilván vmi tészta, akkor túl nagyot nem tévedhetek, ha valamiféle tésztát teszek bele. házi cucc, nem is cérna, nem is széles. pont ehhez a kajához találták ki. a leves kb. felét összeturmixoltam, hogy krémesebb legyen. a tésztát csak a végénb gondoltam meg igazán. így ahhoz a levesből átszűrtem valamennyi levet, majd kifőztem benne a tésztát. a végén összeborítottam. kicsit izgultam, hogy túlkardamomozom. nemtom mi lett benne sok, valami, ami csíp. szerecsendió? most szűkmarkúan bántam a borssal :)
na, ennyi, nem több.

rejtély

a szőlőlekvárral. pár hete 7végén gergőéknél szőlőlekvárt főztünk. én javasoltam, hogy csináljunk azt a sok izabellából, mert tavaly sem tudtak mit kezdeni vele, annyira sok termett. idén az esőhiány miatt jóval kevesebb szőlőt adtak a tőkék, de azért volt bőven. a lekvárcsinálás felért 1 keresztúttal.
reggel 10 körül leszedtük a szőlőt. kb. 2/5-ét tettük félre lekvárnak. megmostuk, leszemeztük. a házban a sporlhelten főztük, tehát izzadtunk a tűz mellett szakadatlan. volt 1 nagyobb fazekunk és 1 bográcsunk, aminek szerencsénkre lapos a feneke. ezekbe adagoltuk a leszemezett szőlőt. elkezdett rottyanni a cucc, és még töltöttünk hozzá. közben krumplinyomóval nyomogattuk, hogy miné inkább szétmenjenek a szőlőszemek. a kocsonyás belseje hamar kiugrik a héjból, viszont elég nehezen folyósodik el. amikor már elég 1nemű volt a massza, következett az átpasszírozás ágó mamájának a 100éves passzírozójával. mint a húsdaráló, olyannak képzeljük el. azaz következett volna, ugyanis a dög darálta a magokat, és mindenhonnan folyt belőle a szőlőlé.
így működésbe léptek a mérnök agyak. mivel lehetne helyettesíteni? találtunk szűrőket, és azokon passzíroztunk több fázisban. nagyon vicces volt meg fárasztó és unalmas, valamint főleg hosszadalmas. ekkor már ki tudja, hány óra lehetett.
passzírozás után vissza kellett tenni besüríteni a lét. ez is órákat vett igénybe.
most azon gondolkozom, hogyan is volt a sorrend. mert valamikor nekiálltunk a slambucnak is, és azt kint ettük meg az udvaron. de nyilván éjfél előtt. akkor félbehagytuk a lekvárfőzést vagy olyan korán végeztünk vele? mind1, úgysem ezt akartam leírni, csak érzékeltetni akartam, mennyi munka volt ezzel a ... szőlőlekvárral.
édesítését kristálycukorral végeztük. ez volt a nagy kísérlet. 2 éve otthon rengeteg szilvalekvárt főztünk, ám ahhoz befőzőcukrot adtunk. ezt okoltam később az elbaszott lekvárért: ugyanis a lekvárban apró kristályocskák keletkeztek. élesek, laposak, amik élvezhetetlenné teszik az amúgy ízletes lekvárt. gondoltam biztos keveset főztük a cukorral, és amiatt van az egész.
erre ma felbontottam 1 üveggel a friss szőlőlekvárból, és ugyanazt tapasztaltam. kristályos. ez nem is kristáyl nyilván, hanem valami amorf cucc. talán ebben kevesebb van, mint a befőzőcukrosban. ez rettenetes. ezért dolgoztunk ennyit? nem tudom, mi lehet az oka, milyen reakció játszódik le a szőlő és a cukor között? hogy lehet kiküszöbölni ezt? 1általán ki lehet -e küszöbölni? ezért nem csinál senki szőlőlekvárt? mondjuk irreálisan sok meló van vele. lehet célszerűbb mustból csinálni. jaj de szeretem a piros mustot. és leginkább: megszüntethető -e ez a jelenség a kész szőlőlekvárban?

paprika+padlizsán
tegnap bedobtam a sütőbe a padlizsánjaimat meg pár paprikát. padlizsános lecsót csináltam. ami a mai napon hideg állapotában paprikás padlizsánkrémre módosult, és kijelenthetem, sokkal jobb így, mint tegnap.
recept: padlizsánt és a paprikát megsütöttem grillen. paprikát sütés után műanyag zacskóba tettem negyed órára- így könnyen lejön a héja. padlizsánról lehúztam a bőrét. vöröshagymát olivaolajon megdinszteltem, utána jött a fokhagyma. rádobtam a héjatlan padlizsánt, sütöttem kicsit 1ütt, sóztam, borsoztam. a héjától megszabadított paprikát is rádobtam, összekevertem, és kész. szóval paprikás padlizsánkrém. hogy én mennyire imádom a sültpaprikát. főleg a pirosat. olyan íze van, ami semmihez nem fog6ó. fagyiba simán elmenne, mert úgyis édes. ezt 1x kipróbálom. most úgyis tele van a piac gyönyörű kápia paprikával. ha jól emléxem, ilyentájt a legolcsóbb.

bicikli

a túráról nem írtam beszámolót. 1 maradandó epizód: az első nap már az első big nagyon kemény volt. szidtam magam, amiért nem cseréltem le a hajtóművet 1 kompaktra. izomból nyomtam szinte végig. azért beszúrok ide 1-2 képet bizonyítékként, hogy mennyire megérte feltekerni. gáborral 1xre álltunk meg. én már nagyon kivoltam, minden tartalékom elfogyott. végre találtunk 1 olyan helyet, ahonnan el is lehet

indulni. ettünk, pihentünk kicsit, és indultunk tovább. én betoltam a biciklit e ház mellé, és úgy szándékoztam lendületet venni. a ház mellett 1 kb. 1 méter magas kőkerítés futott, amin 1 olló hevert. ez pont jól jött, ugyanis a nw nadrágomból évek óta lóg ki 1 szál, amit már rég le kellett volna nyisszantanom. így fogtam az ollót, elvágtam, és visszatettem a kerítésre :)

más körülmények, de biciklis. kimentem budaörsre pénteken. baromi jó idő volt, tehát jól tettem. már bent voltam a templom tér előtt. a buszmegállóból jött ki 1 busz, lelassítottam, hogy kiférjen, és előttem távozzon. erre 1 terepjárós asszonyság elhúzott mellettem balra, pedig nem is a szélén lassítottam direkt. elhúzott mellettem 10 centire. nyilván ezt 1általán nem érzékelte. az a durva, hogy autósok terén én is kezdek hímsoviniszta lenni. hogy ha valamelyik autós csinál vmi hülyeséget, az nagy %-ban nő. tehát amikor benézek, s meglátom, hogy nő, magamban mondom, hogy sejtettem. ez gáz, mi?

másik szépség: mentem a lehel piac felől a gogol utcában. kerékpársáv mind2 oldalt, s a viegrádi utcából jövőknek elsőbbséget kell adniuk. mentem szépen, mögöttem még 2 bringás. jött ki a visegrádiból 1 nő mercivel. éreztem, hogy nem fog elengedni. látszatra úgy tűnt, hogy igen, mert nem száguldott ki onnan, hanem lassan jött, lassított. megérzésem helyesnek bizonyult, így kényszerültem balra kanyarodni, s vele 1ütt a visegrádi utcában folytatni utamat. miért nem anyáztam?! nem láttam a reakcióját, de biztos nem érezte magát hibásnak. bekanyarodtam a thurzó utcába, majd rá a pannóniára. a biciklis ismerős épp akkor ért oda. meglepődött, hogy nem anyáztam, minimum megkarcol6tam volna spd-vel az oldalát :)  hát ennél sajnos lassúbb és bárgyúbb vagyok... aszongya, az 1ik ismerőse hasonló szituációban lerúgta a visszapillantót, és beadta az ablakon, hogy tessék, minek neki, úgysem használja :)

na röfögök már valamit :)

bicikli
ma reggel a kiskörtén jöttem a bringasávban, megláttam gyurit, a volt kollégát, és integettem neki, aztán meggondoltam magam, és visszafordultam, hogy beszéljek vele pár mondatot. ezt a 100 métert a járdán tettem meg. az újságos bódé mellett 2 nyanya dumált, szépen elmentem mellettük. az 1ik nekiállt óbégatni. néztem, hogy miért, hiszen abszolút nem veszélyeztettem őket. a reakcióideje eléggé megnövekedett, mert már leszálltam, és túlvoltam a 2 puszin, amikor nyavalygott. majd a másik nő is elkezdett pampogni, hogy miért a járdán megyek, amikor nekünk építették a biciklisávot. kösz bazmeg, majd biztos visszamegyek a kedvedért a túloldalon... nem mondtam semmit, úgyis fölösleges magyarázkodni, hogy egész eddig ott mentem, és kíváncsi lennék, hányszor akadályozta ő és a kutyácskája a biciklis forgalmat a bringagyászon kolbászolva... kár is volt rá ennyi szót pazarolni

gizinek elcsavarodott a stucnija valami nagy rejtély folyamán. tesómtól kaptam 1 másikat, azonban a szerelést hamar feladtam, ugyanis a régi 1beforrt a vázzal... a bicikliszervizben a szerelő ki1engette 1 nagy csővel, mivel a belerohadás ennyit engedett. azt mondta, szerencsém, hogy ilyen régi, puha alumíniumból van, így hajlott, nem pedig tört, mint az újak. sanyi szerint: öntsek bele kólát, és az majd kioldja, és szétszedhetem. naigen.

vettem mizo kaukázusi kefirt, hát ez nagyon szar... a milli a legjobb.

kaja
a kép történetét mesélem el. erre van idő. a sok jó sztorival meg adós maradok...
szombaton spenótfelfújtat csináltam. ehhez a spenótot kevés olivaolajon fokhagymával, szerecsendióval, sóval és borssal megdinszteltem. eresztett némi levet. a spenótot kicsavartam, s ezt a levet félretettem. 1 coca-colás pohárnyi lett. a felfújt készítésekor kenyérkockám is maradt, amit félredobtam. szerdán este felütöttem 2 tojást, megsóztam, borsoztam, hozzáöntöttem a felmelegített levet, rádobtam a kenyérkockákat. amíg ez puhult, addig felkarikáztam 3 cm házikolbászt, amit fél perc alatt megsütögettem, rázúdítottam a spenótos trutyit, és a serpenyőben megsütöttem. hogy kicsit megpironkodjon, ne legyen olyan lötyi. naggyon fincsi lett! sajnos a zöldet nem tudtam lefényképezni este, mai amúgy sem volt annyira harsány, mint a friss spenót zöldje.

design

design hét van még a 7en (szóismétlés). érdemes belemerülni, akinek van hozzá affinitása. én csak az erzsébet téren voltam megnézni fiskars village művészeinek alkotását meg a magyar dizájnerekét. most megmutatom, milyen érdekes cuccokat láttunk (alatta még van szöveg)

wow 1 merényi canga wow

csillár. én is csinálok hasonlót magamnak. elég költség6ékony megoldás, csak pet palackos italt kell vennem, mert én azt se szoktam. ez lesz a komoly beruházás :)

papucs, DIY!!!

zsámoly/szék

fákból fa

felülről. állat, mi?

harisnyaszék?

műgyanta+száraz fa

család

villa

teáskannák, macaron

teáskannák

huzalfüggöny

bödön puff

jóga
ernő kiszállt a tanításból :( tegnap voltam az 1ik új oktató óráján, hát nem ugyanaz... igaz elég kemény volt, csak kicsit lassú. még szokni kell. rácsodálkozok, hogy mennyiféleképpen lehet oktatni a jógát. alapból sokféleképpen, mert rengeteg fajtát kifejlesztettek az európai ember szája ízének megfelelőre.
relax közben meg rángott a combizmom. nem volt annyira jelentős a zavar, hogy ne tudjak elaludni. jó lenne 1x jóga után addig aludni a teremben, ameddig bírok.

csokifesztivál
ez 2 hete volt. dzs-vel felbaktattunk a várba. vonszoltam magam az előző napi buli miatt- pedig otthon rúgtam be, nem kellett éjjel hazacsimbókolnom. minden tagomat éreztem. a pálinka, a pálinka... és szívtam a fogam, mert gondatlanságomnak köszönhetően a péntek eset főzött babgulyás felhabosodott, borít6tam vagy 4 litert a klotyóba. úgy, hogy az 1ik alapja a pörkölt is úgy készült a kuktában, hogy elfelejtettem pótolni a vizet, és odakozmált az alja, amit nem tehettem bele a babgulyásba. vagy ezt már írtam?
ilyen anyagi veszteség után kiköhögtem a belépőt, 2000 forint. dzs-ével 1ütt fizettem, s kaptunk 1 db limitált kiadású tibi csokit. ha külön vesszük, bazz, akkor 2t kapunk. mind1. beszúrom ide, hogy a csokit kivégeztünk, nagyon fincsi volt. természetesen ét. és kakaóbab törettel dúsították, ami nagyon jó 5let volt, etette magát.
a fesztivál emiatt nagy lehúzásnak éreztem, kb. megnézhettem, hogy milyen csokiboltok, kézműves készítők, fagyisok léteznek hazánkban (budapesten). és ugye ez nem az a kategória, hogy ó,itt 1 kis bonbon, ezt bekapom, ó, itt 1 másik csokicska, hamm, de finom; ezekért mind fizetni kellett (volna), hiszen a bonbon meg az ilyen exkluzív kaják elképesztően drágák, az árak nem a közalkalmazotti (én köztiszt) bértáblához igazodnak.
volt nyírfacukor keménycukorka, amit ingyé' lehetett kóstolni. dzs elhozta a leírást. kiderült, hogy a nyírfacukrot (xilit a divatosabb nevén) a kukorica torzsájából állítják elő. kb. 10x drágább, mint a répacukor (kristálycukor), és nem cukorként viselkedik a szervezetben, tehát cukorbetegeknek 1 jó alternatíva. kijelentem, hogy ez is az évtized átbaszása. gondolom szarér-hugyér állítják elő, és mivel egészségesebb, ezért irreális áron kínálják szerencsétlen fogyasztónak, aki rá van kényszerülve, ha néha megkívánja az édeset. hangsúlyozom, hogy mindezeknek nem olvastam utána, csak gyártottam 1 összeesküvés-elméletet. majd jövő 7en nyomozok, és korrigálok, ha túl nagyot tévedtem.

szüret
ez most lesz.
alma- és szőlőlekvárt fogunk készíteni, és az évenkénti rendes slambuc partit is most tartjuk. valahogy meg kéne bolondítani az almát. a fahéj-alma körből jó lenne kitörni.

mutánsok

7végén hazautaztam tesómékkal, és sokfélét láttam. hahaha, nagyon vicces.
virág milyen jó megfigyelő (: ült az ölemben, 1x csak megszólal: -andi!
-tessék.
-okos vagy!  én is okos vagyok!
csíkos pólóban voltam, azt nézegette:
-andi! csíkok.
annyira viccescuki volt.
vasárnap reggel kimentünk az erdőbe, hátha találunk gombát. szedtünk 1 kosár őzlábat. sajnos nem vittünk fényképezőt, pedig nagggyon menő volt, amikor kamilla 1 csokor gombával közeledett felénk. kis gyerek, nagy gomba.
szombat reggel tesóm, szülők, nagybátyám elmentek almáért. hoztak enni és pálinkának is. estefele nekiálltunk feldolgozni. előjöttek a régi emlékek, amikor kicsik voltunk, és mi is segédkeztünk a pálinka előkészítésében, azaz szedtük a hullott gyümölcsöt meg hajtottuk a darálót. az utóbbit szerettem, főleg a szilvát lehajtani, mert ugye az puha volt lévén fosóka. összeszedni már kevésbé. mert amilyen könnyű volt darálni (a fosókát), annyira nehéz volt felszedni a földről. emléxem, dohogtam is, hogy ezt minek kell csinálnom, ha úgysem iszok pálinkát. a darálás viszont jó buli volt. bevallom, nálunk némi cukrot szór a gyümölcs közé keresztapám. aztán meg szoktuk kóstolni erjedés után. a pajtában vannak a kék műanyaghordók, és időnként beleettünk, hogy milyen.  ez volt régen. az alma elég kemény, és muszáj feldarabolni (kettévágni), hogy a daráló fogai belekapjanak, és

MINT KÉT TOJÁS... (TESÓM JAVASOLTA FOTÓ ÉS CÍM:)

levigyék- különben csak görgeti. mama közben sztorizgatott. elmesélte, hogy 1x a papa kissé kapatosan jött haza, és kiment a pajtába, mama utánament, hogy mit csinál, hát üresen hajtotta a darálót :) régebben kihajtották a teheneket a rétre legelni. még általános iskolás voltam amikor ez szokás volt a tsz-ben. jól meglepényelték a rétet, nőtt ám ott a gomba szatyorszám! öröm volt szedni. nem értem, hogy miért jobb egész évben az istállóban tartani a teheneket, amikor a réten elvannak, a szart sem kell utánuk összepucolni, ehetnek mindenféle füveket, csak vizet kell nekik vinni. elmondták most a szüleim, hogy mennyiféle táplálékuk volt régen a teheneknek: tök. gyakorlatilag a magján kívül az összes részét megkapták. mama mindig mondja, hogy szekérszám volt a tök. kerékrépa, burgundi (takarmányrépa). ezeket is le kellett szecskázni. azonkívül legeltek, meg télen a széna. hirtelen ennyi. nem csoda, ha olyan jó tejet adtak, amikor ennyifélét ettek.  muter szokta mondani, mennyire megérezte a tejen azt, hogy éppen mit ettek a tehenek. nem csoda, ha a hegyi sajt olyan finom. kiteszik a tehenek szűrét a hegyi népek, egész nap bóklásznak, és zabálják a sokféle növényt, és szuper tejet adnak, amiből zseniális sajtokat készítenek az

NÉGYEK

emberek. hát... ez a városi lét gyakran hiábavalónak tűnik és fenntart6atlannak. annyi érték és tudás van a mezőgazdaságban. és ez az életünk alapja. amit megeszünk. és lenézek, semmibeveszik. mondjuk alapba' is ez van a fizikai munkával kapcsolatban. de mégis miért? ha nem termelik meg nekünk a zöldséget meg a gyümölcsöt, nem tart valaki állatot, hogy húst ehessünk, akkor mégis mi a francot eszünk, hogy túléljünk? régen szinte az egész év azzal telt, hogy megtermelték a megenni kívánt javak, biztosították a hideg, terméketlen hónapokra az emberek maguknak és állataiknak az élelmet. mindennek megvolt a helye. a karajnak ugyanúgy, mint a bélnek vagy a gyomornak vagy a kukoricaszárnak.nem volt szemét. most meg megy a zöldhulladék a kommunális hulladékba. és amikor komposztálót akarok, akkor a lakóközösség fujjog. pedig nem büdös, nem is látnák.

azért némi törekvés elindult, annyira nem vagyok 2ségbeesve. a bor is felvirágzott pár év alatt, most meg nyomatják a sztárszakácsok a szöveget, népszerűek lettek a gasztrobloggerek, az emberek nyitottak az újra, a jóra, tehát van piaci igény, és ezt észreveszik a termelők is. mondjuk nem voltam még ilyen termelői piecon itt a nagy fővárosban, nem tudom, mennyivel drágábban adják, mint a sima piacon. mert ugye az ár meg6ározó.
múltkor isaszegen voltam 1 kisboltban, ott is tartottak jázmin rizst. régebben ez nem volt sehol. tehát elindult valami.
ja még 1 cuki szösszenet: virággal a kertben bóklásztunk, és meglátta a körte alakú paradicsomokat a bokron, mire: kérek körtét.

plüssök hasznosítása

hideg
elkezdődött az ősz. reggelente fel kell öltözni, du. nem annyira, este ismét. az ablakot nem nagyon nyitogatom, csak szellőztetéskor. szabályozni is tudom, mennyi levegő jöjjön be, lásd a képet :) igen, mert ha túl illatosat főzök, akkor úgy tudom a konyharészben tartani az illatot, ha kinyitom a lichthof ablakot meg a szobaablakot, és a huzat felviszi a magasba a szagot. ám ha a fürdőablak (ez szintén a lichthofra néz) és ajtó is nyitva van, akkor a szag tesz 1 kört, és bejön a szobába. tehát az utóbbi 2t be kell csukni.
jaj, de szar, hogy már hosszúnadrágozni kell. ráadásul a kedvenc farmernadrágom -nem mintha kényelmes lenne farmerban biciklizni- foszlik, mint a kalácsi, meg vannak számlálva a napjai.
már most szét-fagy a lábam a melóban.

mentás zöldborsópüré
mutter nyáron vetett borsót, és most is van friss borsó. szombaton csináltunk belőle franciasalátát, vasárnap leszedtem z újabb adagot, és fellapoztam jamie oliver csak természetesen c. szakácskönyvét, hogy elkészítsem belőle a mentás zöldborsópürét. elég sok sajtóhiba van ebben a könyvben: a hozzávalók között szerepel a fejtőbab meg a borsó. és nem írja, hogy meg kell őket főzni, csak azt, hogy mozsárban szétzúzni. én a borsót még csak megeszem nyersen, de a babot?! szóval szerintem meg kell őket főzni, különben emészthetetlen a cucc. a hozzávalók között szerepel a menta, de az elkészítéskor nem írja, hogy mikor tegyük bele.
már több receptet kipróbáltam, elolvastam a könyvből, és ez gyakran előfordul, hogy a hozzávalók között szerepel 1 valami, de az elkészítéskor nem. és nem a sóról van szó.
mind1, manóval konzultáltam, aki megerősített abban, hogy a borsót hőkezelni kell. megcsináltam, finom lett és főleg zöld. a fénykép nem adja vissza. be kéne rendezkednem 1 minimálisat ételfotózáshoz. olyan gyönyörűek a színek, azonban fényképen alig mutatnak. vagy csak ritkán. természetes napfényben ezzel a kis géppel is tudok szép ételfotókat csinálni, ám a nap nem süt este 9-kor...

lábak