búék

!
lassan húsvétot kell már kívánni, ha azt akarom hangsúlyozni, mily gyorsan is telik az idő, miután az ember leánya elmúlt 18 éves. csak kapkodom a fejem, mint tollas meccsen.

a fényképező a fiókban. ebből csak jövő 7en lesz vmi. ha meg tudják csinálni úgy, hogy megéri, akkor örülök. ha nem, akkor 2 út van: a) a neten talált technikai segédlet gondos áttanulmányozása után megpróbálom jómagam megjavítani a gépet b) (ez tul kép a) kudarca után következik, bár ne következne) veszek 1 másikat. ebben majd a kollégám segít, ő nagyobb műszaki és üzleti érzékkel van megáldva, mint én.

sajnálom, hogy nem tudtam fényképezni, pedig igazán gyönyörű mézeskalácsokat készítettem. a cukormáz majdnem annyira szivatott, mint máskor. maguk a sütik meztelenül elég pufik lettek. nem szaroztam, vastagra nyújtottam őket, nem állt szándékomban 4 órát görnyedni a mézeskalácsok fölött. főleg úgy, hogy valószínűsítettem, hogy a cukormáz szivatni fog. a legkönnyebb megszüntetni a cukormáz gáncsoskodását, ha a kikristályosodó mázat a zacskó csücskéről 1xűen leszívjuk. ez azt jelenti, hogy meg kell enni a cukormázat. és ez baromi undorító dolog. mármint megenni azt a gejl cukrot. szerencsére ez a sütidíszen nem érződik. itt, pesten (budán, na) apró színes gömbalakú cukorgyöngyökkel próbáltam javítani a túlságosan folyós máz megjelenését, otthon meg #apám talált ezüstszínű gömböcskéket, és azzal dobtam fel a mézeskalácsokat. mond6om, elegánsak lettek, ilyet máskor is fogok csinálni.

mivel december 20 óta rengeteg nap telt, ezért sok érdekesség kimarad innet. jegyzetelnem kellett volna.azért 1 a4-est be tudok tölteni a guszti kis sztorijaimmal.

erdő
30-án családilag kimentünk az erdőbe. tesómék, szüleim meg én. én vezettem, és túléltük. na, kicsit gyakorolni kell, és már nem annyira szörnyű, de azért mindig úgy ülök be az autóba, hogy jézussska, ezt hogy lehet kibírni, sőt szeretni?! a (+) hozzáállás a lényeg, mint tudjuk.
tesómék nem hoztak fényképezőt. lemerült. az övé mindig lemerül. a videokamerát is otthon felejtették. így a szép erdei képeket emlékezetünkben őrizzük meg. nem vagyok jókai. hogyan írjam le, hogy mennyire szép volt?
képzelj el 1 fenyőerdőt. sűrű, sötét valami, ahol vágni lehet a csendet. az ágak meg az avar nem roppan a lábad alatt, sőt inkább kissé besüpped, mintha mbt cipőben (haha) lépdelnél. a lényeg az óriási kuss. a bevágásokban teret adnak a fenyők a gyöpnek is. bár lehet, hogy az inkább különféle mohák keveréke volt. kiérsz a bevágáshoz. hirtelen nagy fény. a csend marad. elnézel jobbra, majd el is fordulsz. a nap pont szembe süt veled, az erdő vége látszik, kb 150 méter. szembesüt veled a nap, ezért hihetetlen fények és árnyékok vannak a szemed előtt. észreveszed, hogy barázdás a talaj. szép párhuzamosan futnak, ahogy a fák (telepített erdő). előtted sétál a cukker, akinek a nayg fényben minden hajszálát megszámlál6od. mindenki arany körvonalakkal 6árolt. ez nem sci fi, ez a valóság. később az erdőszélre sétálva 5 szarvas tűnik fel. látszik, hogy ráérősen futkosnak, ám 1x csak észrevesznek minket. ez jó. figyelnek. állnak, tehát sebességük nulla, így jobban megfigyelhetők. pont annyira van meleg, hogy látszik a leheletük. élő anyag. misztikus. majd úgy döntenek, jobb ha szaporázzák, és eltűnnek az erdő sűrűjében. az 1. 3 -gondolom a bejáratott útvonalon- 1 csapásra 1 csapásban eltűnik. szép rugalmasan szökellve tűnnek el a cserjék és fák közt. a másik 2 később követi őket, és őket kicsit odébb nyeli el az erdő. annyira szép volt, ahogy lélegeztek. én az utcán most is szoktam figyelni az embereket, ahogy előtör a pára az orrukból meg a szájukból a hidegben. ott gomolyog. érdekes.

tó
van 1 bányató a közelben, ami a 2. vh. után és közben elnyelt 1-2 dolgot. amikor áltsulisok voltunk, még kijártunk csúszkálni a jegén. ám benőtték a környékét a cserjék, a fák, a pangó víz otthont adott mindenféle vízi zöldnek, gyakorlatilag megközelíthetetlenné vált.
az önkormányzat kitisztíttatta a tó környékét, és új életet leheltek belé. még van min dolgozni, de fasza. van 1 csomó kavics a partán, amiket lehet dobálni. ez most különösen jó volt, ugyanis a tó már 1-2 cm vastagon be volt fagyva.
tesóm, a gyerekek meg én kavicsokat hajigáltunk bele néha átszakítva a jeget.a jég alatt levegőbuborékok álldogáltak vagy éppen mozogtak. ha jól odavágtuk a kavicsot, a buborékok elmozdultak, szaladtak szét, aztán meg össze. ezt nagyon megbabonázó volt nézni.
tesóm a parton hagyott csónakba belenézett, abban is állt a jég, melyet betört, és elkezdte a nagyobb darabokat ráhajigálni a tó jegére. hallod? ilyen koncertet ritkán hallasz. ahogy széttört a jég és a kis darabok csúsztak a tavon... nincsenek rá szavak. még! még! aztán a végén én is elkezdtem szórni. szóval ilyen nagy falusi csendben igazán különös élmény volt.

én jól kiszórakoztam magam ezen a délelőttön. csak a fényképező nélküliséget bántam.
ezek után nem mesélem el a macskás sztorit, mert annyira hervasztó lenne. az 1ik. viszont a másik:

muci
ez a macska 1re szociálisabb lesz. ha meglátom az udvaron, és hívom, tuti odajön. apa mondja, hogy az út túloldalán lévő repce földön sok időt tölt. ezt én is észrevettem. sajnos az utóbbi években megnövekedett az autóforgalom, ezért szegény mucink veszélyben van naponta soxor. amikro mentünk a temetőbe, mondtam kamillának, hogy nézd, ott a macska, idehívom. nekiállt felénk szaladni, közben meg jött 1 autó. lepörgött az életem, jézusom, most megölöm, pont én, de bolond vagyok... aztán az árokparton való felfutás ideje alatt elhúzott az autó, és biztonságban átért. ráadásul a srácok nem hússzal mennek...
a csíkost is szocializáltam valamelyest: kaja közben már hagyja magát megsimogatni. látszik rajta, hogy annyira nincs ínyére, de talán megérti 1x, hogy nem bántani akarjuk. lát6ja, hogy az anyja (muci) is mennyire szereti, ha foglalkoznak vele.
a mucinak 2 kölykét a rózsinéniék kapták meg. 1ik nap átmentem megnézni, mert rózsinéni mondogatta, hogy feltétlen nézzem meg, mert ilyen kis lompos. hát ez a macska pont olyan, mint a muci, csak hosszú a szőre. nagyon vicces. és barátságos. figyeltem, mit csinál, hogy szemez a tyúkkal.
jófajta anyagból van mucink. mindig sima és selymes a szőre ellentétben a korábbi macskáinkkal, amik ehettek bármit, akkor is rossz volt a tapintásuk. ezek meg ehetnek bármit, akkor is simák. a téli macska nagy. felemeled, és meglepődsz, hogy nagysága ellenére könnyű. a sok zsír lecsökkenti a sűrűségüket.

most mennem kell. a horror és a 2012 év meg hányása és vetése valamint a 2013 év elképzelése a jövő 7re marad. juhú, mennyi írnivaló.