szárított sonka
rákérdeztem, mi van a szárított sonkánkkal (recept a bűvös szakácsról, hadd ne keressem meg), amit az utolsó desznyóvágáson követtünk el. fatter meg felajánlotta, hogy elhozza nekem az 1iket. édes istenem, hát ez mennyei lett. most nem száradt ki annyira, de így is elég kemény, jó késsel lehet forgácsolva szeletelni, gyönyörűséges. annyira összekovácsolódtak benne az ízek, felejthetetlen. mindig rácsoidálkozok, hogy ennyire kevés fűszerrel micsoda eredményt lehet elérni. szóval magyarországi körülmények között is lehet finom sonkát szárítani. az olasz szalámi is isteni lett, sokkal jobban ízlik nekem, mint a hagyományos paprikás kolbászunk, pedig az is odabasz.

utántöltő
ezen mindig röhögnöm kell.
szerintem hülyeség.
elárulom miért.
megveszel 1 mosogatószert. kiürül a flakon. látszólag kiürül. ha elég sokat öblítgeted, akkor elmosogatsz vele még 1-2 7ig. mire csont tiszta lesz, nem lesz benne szermaradvány. nem tudom, a lakosság hány %-a hajlandó megtenni ezt az óriási erőfeszítést. gyanítom, nem sok. 1ik barátom mesélte, hogy a lépcsőházukban volt 4 nagy kuka plusz a szelektívesek. ez kevésnek bizonyult, és betettek még 4 kicsi vegyes kukát. ugyanabba a helyiségbe, csak másfél méterrel odébb. ez így van, jómagam is láttam. a lusta nép ahelyett, hogy odasétálna, és felhajtaná a kis kuka tetejét, inkább zacskóban melléteszi a nagy kukának a szemetet. aztán ha az 1ik hülye megcsinálta, akkor sorra pakolgatják oda a saját szemetüket a többiek is. a 4 kis kuka meg üresen árválkodik másfél méterrel odébb. na, az ilyenektől felmegy a vérnyomásom.
megveszed zacskóban az utántöltőt, aminek alig kisebb a súlya, mint az eredeti flakonnak. levágod a csücskét, beletöltöd a mosogatószert a flakonba. ha ügyes vagy, nem öntöd mellé, de lehet 2emberes ez a munka. ha megpróbálod összehajtani hosszában, és úgy tovább préselni belőle a mosogatószert - ezt már csak haladók csinálják -, akkor tuti mellé fog menni.
aztán a fegyelmezettebbek akár 1x ki is öblítik a zacskót, de nem vagyok benne biztos, hogy a mosogatószivacsra/felmosóvízbe.
közben még kurva sok mosogatószer benne marad ebben a zacskóban. feltapad az oldalára. ez tény. és ez ált. megy ki a kukába. elpazarolt izé. mint a fogkrémes tubusban  meg az ajakírben. amúgy nem végeztem kutatást, lehet, hogy sokkal jobb a lakosság hozzáállása, mint ahogy én itt feltételezem. csak körbenézek és figyelem azt a néhány embert. akinek az baj, hogy nálam kupleráj van, de az nem baj, hogy a papírt se hajlandó külön gyűjteni a tágas irodában.

nézsai (?) iskola/óvoda

amúgy én az 1etemen a kollégiumban lestem el a takarítónőktől, hogy ők az otthagyott tusfürdős izéket belemosták a felmosóvízbe. nekem ilyen gondom már nincs, mert én szappan használok már évek óta, annak van 1 kis papír csomagolása, és 99 %-ban el lehet használni a szappant, nem marad után a sok szemét. a csatornába persze nyilván ebből is belekerül ez-az.

bicikli
a velence 280-ra nem mentem el, mert
-lusta voltam
-nem akartam megázni, és úgy tekeregni órákon át, és ugye vagy 10 kör vagy nulla
-éjjel 1kor feküdtem le, 5-kor kellett volna kelnem, és ittam is előtte
-szüleimnek minden áron cappuccinot akartam főzni meg kávét adni

útvonal
aztán csak nem hagyott nyugodni a dolog, és felhívtam balázst, elment -e nógrádsápra. nem ment, így

a virágos temető

rávettem, hogy menjünk.
dunakeszin találkoztunk. induláskor vettem észre, hogy a kormányszáramból lógnak ki a csavarok. bementem a bicikliboltba, kértem 1 imbuszt, és orvosoltam a hibát.
csodák csodája, hátszelem volt dunakesziig. késtem, és így tett balázs is.1-kor indultunk tovább. vácra. hogy én mennyire unom ezt a dunakeszi-vác útvonalat... még gondolkodtam rajta, hogy felmegyek a naszályra, aztán hamar letettem róla, mondom, csak az időt húznám vele.
vácon dobtunk 1 jobbost rád fele, s lassan nyakunkba vettük nógrád megyét.
szép idő volt, azt sejtettem, hogy le fogunk égni. azért bekészítettem magamnak kar és lábmelegítőt meg széldzsekit, mondtak mindenfélét szombatra is.
végig hársfa és bodzaillatban tekertünk, azért ez nem rossz.
pencen megálltunk a cba-nál. mindig megállunk ott.
bírom ezt a nógrád megyét, nem túl nagy kihívás, csak néha, és nagyon szép. itt nem éreztem szlovákia szelét, csak simán cuki volt a táj. minden beindult, kilombosodott meg virágzott, sok szép kedves úton tekeregtünk föl-le. összeborult lombkoronák, mintha a gyűrűk urában lennék. azt ilyesminek képzeltem (a filmet természetesen nem láttam).

nógrádsápi templom

felmentünk a nógrádsápi templomhoz (az 1ikhez?), ami nagyon hasonlított a múltkori túránk 1ik templomjához. dombon van, körbekerítve, körülötte temető, a templom meg csontra ugyanaz. najó, nyilván nem, ám a dejavu (hogy kell írni) érzés megvolt. viszont feltűnően virágos volt ez a temető. a templomudvarban nagy vízzel teli vödrök, és azokba is beleállogatva a kerti virágok. sok idős asszony tevékenykedett a sírok körül. megkérdeztem az 1iküket, hogyhogy itt ilyen virágos a temető? azt mondta, itt mindig ilyen, most meg különösen, mert vasárnap úrnapi körmenet lesz. fatter is mondta a telefonba, hogy otthon búcsú lesz. nálunk a faluban úr napjakor van búcsú. fatter emlékeztetett, hogy annakidején még én is szórtam a virágszirmot.... igen, ez volt a szokás. ilyet is csináltam. ebbe nőttem bele, amivel nincs semmi baj, csak idősebb fejjel annyira furának tűnik. tanították/oktatták a hittant, de 1etemista koromig zűrzavaros volt az egész húsvét körüli izé. mire megértettem... nem sikerült elmagyarázni, hogy is volt ez az egész.

na, vissza a biciklizéshez.

máris-barlang

tehát nem vártuk meg a vasárnapi körmenetet, hanem legurultunk a faluba. a falu előtt kezdődött 1 jó kis 11 %-os lejtő, ám mi vmi belső úton gurultunk le a mária-barlangig. tele volt a környezete virágokkal, szobrokkal. a faluban mindenhol a vallásosság nyomait lehetett látni. volt 1 kis cuki kápolna is a barlang fölött valamivel. nem emlékszem, hogy nógrádsápon -e vagy valamelyik előtte lévő faluban .... igen, nézsán volt 1 templom, ami körül vezetett az út. hát az ilyeneket bírom. a 16. kerületben is van 1 ilyen templom, amit körbe lehet menni. a mária barlangnál megpihentünk kicsit, és latolgattuk, meddig tudunk szárazban tekerni. végül hirtelen felugrottunk, és tovább indultunk.majd a falu 6árában eszem,be jutott, hogy amiért jöttünk, azt meg elfelejtettük: vagyis megnézni a nógrádsápi kastélyt. amely most óvodaként üzemel. hát nem 1 nagy durranás... viszont mellette ez a kutyaól :)
azt megjegyezném, hogy penc után olyan szar az út, mint a naszályról lefele északra. akkora kráterek vannak, hogy max. 10-zel lehet lefelé gurulni, néhol át kell menni az út másik szélére, ha nem akarok 1 fejest borulni. és ezen az úton küzdi fel magát nap mint nap a busz. biztos jót tesz neki. a meredek út meg a kátyúk 1ütt amortizálják ám a kinglongot rendesen. viszont keszeg után az alsópetény/nézsa elágazás után olyan szuper az út, mintha ausztriában lennénk. azon aztán tényleg öröm volt tekerni, amin még a hátszél is dobott :)
balázs jóhiszeműen kijelentette, hogy nógrádsáp után már nem lesznek emelkedők. szerinte. nógrádban sosem lehet tudni. párszor azért kellett használni a kistányért :)
vácegres végében kezdődött 1 kis szerpentin, na az nagyon állat volt. erdőkertes meg iszonyú hosszú falu. azt hittem, sose érek ki belőle. balázs lemaradt kicsit, és én már csak azon tudtam gondolkodni, vajon mikor kap el minket az eső, ki meddig fog jutni? és erőkertes meg veresegyház között mennyi préri van? hát kiderült, hogy gyakorlatilag nulla. én épp beértem a városba, amikor nekiállt csöpögni. elindultam, s vizslattam jobbra-balra menedék után kutatva. végül 1 eperárust láttam meg, akihez bekéredzkedtem az ernyő alá. aztán találtam jobb helyet is. beszélgettem vele, és közben szívtam magamban a cc. eperillatot, ami majdnem elcsábított, ám végül nem vettem 1ik árkategóriásból sem.
az volt a terv, hogy ha időben érkezünk veresegyházra, akkor meglátogatjuk a katlan bandi éttermet, amit nagyon dícsérnek. rákérdeztem az epres nőnél, merre van? azt mondja, 20 éve itt lakik, de még nem hallott róla, és különben sem szokott étterembe járni. én sem, csak itt van ez a szép kártya...

közben az eső is visszavett, már alig hullott, amikor megérkezett balázs. gyorsan megtaláltuk a katlant. elég jól  néz ki kívülről is. a hátsó kertben dohányzó pincért megkérdeztem, hogy ilyen (részemről full biciklis, balázs kicsit visszafogottabb. meg már 100 km bennünk volt meg az arcunkon, ruhánkon) ruhában bemehetünk -e. válaszolt, hogy persze, micsoda kérdés ez, a biciklit tegyük oda, menjünk be nyugodtan.
rém udvariasak voltak, kicsit fura volt ilyen cuccban ott toporogni

mikaaaaaaa
lesz mika koncert a szigeten!!!!!!!!!! és bad religion is. lesz értelme elmenni. az előzőt ki nem hagynám. erre vártam :)

tovább gurulok. tehát tanakodás az étlap fölött. disznó vagy kacsa? disznó. sörös malac izé savanyúkáposztával töltött krumpligombóccal. balázs ránézésre franciásnak ítélte az adagot, azonban nem bírt a sajátjával, hehe. nekem is igyekeznem kellett, hogy bepakoljam mind a 4 db húst meg 3 gombócot a gyomromba. ettünk levest is, ami szintén töltötte a helyet. na az isteni volt. vmi kapros leves 1 nagy májgombóccal a nemtomilyen gombóc közepében. és a levesescsésze le volt fedve 1 db tésztával, s úgy 1ütt sütötték meg. jaj, hát az nagyon szép és finom volt. sima, puha tészta, éppen tökéletes. ez volt a legjobb része a vacsorának. nagyon eltalálták.
közben párszor eleredt az eső, én majd' megfagytam, ezért is vállaltam be a levest. szóval esett meg sütött, ebből szépséges, vakító szivárvány született. még telefonnal fényképezve is milyen jól látszik. mostanában mindig 2 szivárvány van. lehet régebben is így volt, csak nem figyeltem fel rá. nem voltam ekkora szivárvány-rajongó. meg víztorony-rajongó.

 nagyon bekajáltunk, alig bírtunk elindulni. aztán ment a bringa, mint a veszedelem. nagyon szép részek voltak ezek is. főleg csomád után, amikor kezdett lemenni a nap, és bearanyozta a tájat. minden zöld levél narancssárgán csillogott. nagy volt az örömöm. egészen addig, amíg gyanús nem lett a biciklim. lenézek. hátsó defekt. ideges lettem. balázs intézte a külsőt. ami úyg látszik, bemelegedett, ui. könnyebb volt vele bánni. szerdán meg még könnyebb, de ne szaladjak ennyire előre. azt majd később, most szaladok a vonatra. jól összecsaptam ezt is...

mária barlang felvirágozva- közelről

balázs kaja

andi kaja

mindenki szivárványa

katlannyi koviubi