tesóm kitalálta -mint a régi, szép időkben-, hogy menjünk el lábon otthonról. sopronig; és a többiekkel tegyük meg a big-es távot, majd biciklizzünk haza. ez nagyon jól hangzott egészen addig, amíg elég közel nem jött a big day, és nem éreztem azt, hogy képtelen vagyok 200 km fölött menni. mert fáradt voltam- ránézésre plusz 5 év. úgy értem, annyival öregebbnek néztem ki. a fáradtság nagyon öregít.
hazafelé a vonaton 1 rémálom volt a colnagoval utazni. a szerelvény vagy 500 méter hosszú volt, de bringát eltenni rajta normálisan nem lehetett. amúgy is csak az 1. vagy az utolsó kocsiban megengedett. folyton rányitották az ajtót- nem tudtam rendesen aLÚDni. jó hogy a másik vonaton nem maradtam fent, mert olyan szépen elszunnyadtam.
tesómék este 11 körül értek haza. én addigra már legyártottam a szendvicseket, mindössze 6ot. szerencsére a mezzsebbe nem fér sok, így nem kell annyit dolgozni. orsi rájövesztett arra, hogy kiflit kell csomagolni zsömle helyett, mert az jobban elfér. ha hajlított a kifli, akkor kettévágni, mert 1 nagyon görbe kifli sok helyet elfoglal, és nehezebb mellé pakolni.
a terv az volt, hogy 4:30-kor kelünk és 5:00-kor indulunk. sopronig kb. 100 km az út. 10-re lazába odaérünk.
ehhez képest 5:25-kor indultunk. annyira elmegy reggel az idő... tesóm hezitált: széldzseki vagy karmelegítő? én karmelegítőt vettem fel, széldzseki ment a zsebbe. reggel nem volt túl meleg, azt hittem, ráfagyok a bringára. 8 fokkal kezdtünk. tesóm mondta, hogy ő ilyenkor, hajnalban szeret igazán biciklizni. és milyen igaza van! nulla forgalom, jó levegő. igazán élvezetes volt. kőszeg körül kezdett több autó lenni. felébredtek az emberek. nem mintha forgalmas útvonalon tekertünk volna. jópárszor átléptük az osztrák-magyar 6árt. és 1x csak megkezdődött a szembeszél. mivel észak felé tartottunk, esélyes volt, hogy nem ússzuk meg. hát az időnként elszomorító volt, h 20-szal mentünk, azt hittem, elsírom magam.
amúgy szép volt a táj. még minden zöld, semmi sárgulás. a bakonyban is. világosban utaztam haza, úgyhogy lát6tam. ez ritka. hamar besárgul. eddig fel se tűnt, hogy a bakony tud zöld is lenni.
kőszeg környékén elkezdődtek a dombok. az a furcsa, hogy még sosem bicikliztem erre, sőt 1általán nem jártam erre. nagy ez a vas megye, nekem mégis a világ kell :)
tesóm mindig figyelmeztet, hogy egyek. olyan gyorsan elrepül az idő, túl sokat nem szabad hagyni kaja nélkül.
a lidliben bevásároltunk, és megállapítottam, hogy vikiékhez már sajnos nincs időnk beugrani. a vasútállomáson találkoztunk a többiekkel. itt békében megkajáltunk,és még naptejet is akartam kérni somitól, azonban amint megláttam, már el is felejtettem, ennek megfelelően leégtem- a szokásos. ez vélhetően nem tesz jót a bőrnek. nem lenne fontos idejekorán megöregedni...
a busszal jöttek ancsi, robi, somi, ali és családja. utóbbiak nem bicikliztek, ali volt a sofőr, ő vette le a terhet a többiek lábáról. gábor meg balázs már korábban eljöttek otthonról, bringázással töltötték az előző napokat. gábor big keresztapa lett a hörmann-forrást illetően. egész pontosan velünk lett keresztapa, ui. 24x ment fel, a 25. mászást a big dayre időzítette. balázs meg a környékbe biciklizgetett 1 csomót. bár ha csomót írok, akkor a ...GETett enyhe kifejezés.
szóval megkajáltunk, belülről is megtekintettük a soproni vá. női klotyóját, gábor üdvözölte az ö.gyűlteket- közben szaporodtunk a suplitz családdal, akik salzburg környékéről ruccantak ide a big day kedvéért.
10-kor elrajtoltunk a lővérek felé. kicsit hisztiztem (remélem csak magamban), hogy már most kivagyok az emelkedőtől, mi lesz később?! az út nagy része az erdőben vezetett. olyan jó volt érezni a tiszta levegőt meg a finom tavaszi illatokat. látszott a nap állásából, hogy izzasztás lesz, esőre nem kell számítanunk.a lővérekből legurultunk vissza sopronba, majd brennbergbánya felé vettük az irányt. figyeltem gábort, bekapcsolta a tempomatot, olyan 1enletesen tekert. mintha odaragasztották volna fejtől csípőig a biciklire.
hm. érdekes ez a google maps: nem írja ki a brennbergbánya településnevet, pedig gábor azt mondta, hogy a táblánál találkozunk, és én is úgy emlékszem, hogy volt rendes tábla... itt kicsit elidőztünk, mert suplitzék lemaradtak. gábor megvárta őket. nem jöttek. visszagurult balázs is. nem jöttek. erre tesóm mondja: "megnézem én is őket. mint a kisgömböcben" mindenki nevet.
amikor újra 1ütt volt a csapat, nemsokára megláttunk 1 helyi kocsmát, gyuribá rögtön meg is kérdezte, nem iszunk -e valamit. jó kis tér volt. látszott, hogy bányászfaluról van szó, kiszuperált csillék díszelegtek teleültetve virággal meg bokorral. nagyon viccesen néztek ki. a kocsma 1 régi, szép épület aljában volt. beérve a szikrázó napsütésből alig láttam valamit. illedelmesen köszöntem, és kértem 2 kólát. a kocsmárosnő olyan nehezen mozdította meg magát, szinte fájt neki, hogy ki kell szolgálnia. 500 volt a két coca, ötezressel fizettem. kelletlenül visszaadott, majd amikor megjelent tesóm azzal az udvarias kéréssel, hogy töltse tele a kulacsát csapvízzel, még lassabb lett, és komolyan mondom, azt hittem, megtagadja tőle a vizet. fú, de felbaszott. örülne, hogy bejön valaki, nem csak a béláéknak osztja a kisfröccsöt, erre olyan savanyú, mint az ecetes uborka...még jött 1 balázs, és így 11-re dagadt a létszám. innentől ausztriában tekertünk egészen kőszegig. ez csodajó volt.
jártunk liszt ferenc szülőházánál. mellé építettek 1 modern koncerttermet. szépen rendben van minden- ausztria, ne csodálkozzak... a múzeumhoz vezető járdára pedig violinkulcsokat festettek. és kertben vannak műanyag fotelek, amikről messziről nem tudtam volna megmondani, hogy micsodák.
itt volt 1-2 nagy gurulás, nem is értettem, mi lesz ezek után, mert csak lejtőztünk percekig. mintha már mélyföldön lennénk, olyan érzésem volt.1ik faluban pont délben megszólalt a légvédelmi sziréna. tesóm elkezdett menekülni. hogy van benne ennyi tartalék, hogy sprintel 1ik pillanatról a másikra?! elég ijesztő volt ez a sziréna. ahogy elkezdett felpörögni...
áhh.
valamikor aztán kiértünk a gurulásból. izzott a levegő, én szidtam magam, hogy miért nem naptejeztem, és kurvára semmi kedvem nem volt tovább biciklizni. 1 idióta helyen álltunk meg, és a kerítés árnyékában fogyasztottam el a szendvicsemet. lassan elértük a 6árt, be kőszegre. unokatesómék háza előtt mentünk el. a hörmann-forráshoz vezető úton találkoztunk pár autóval, és 1 kis szakasza elég ratyi volt, különben fasza az út. ancsi előrehúzott- van a csajban bőven erő :) balázs meg tesóm is hamar eltűntek a szemem elől. volt ebben az útban lejtés is bőven, nyafogtunk kicsit somival, hogy visszafele ezt újra meg kell tenni.
a hörmann-forrás vize 1ébként nem i6ó- szörnyű. így csak oldatba vittem a bőrömre kirakódott sót. pont ott volt 1 anyuka a gyerekkel, és a fiú töltötte a kulacsot forrásvízzel. megjegyeztem, hogy nem i6ó, mire az anyuka mondta, de már 2 órája gyalogolnak víz nélkül, csak nem lesz semmi. (jól felkészült túrázók...) erre én: "végül is a gyilkos galócát is ehető. 1x meg lehet enni. aztán utána..." tesóm osztott-szorzott, nehogymá nem tudok hazamenni innen biciklivel. én kivoltam, lázadoztam, nem akartam többet biciklizni. persze, csak gurulni kell szombathelyig... végül beadtam a derekamat, miután megvolt a közös bicikliemelős fotózás. mi munkált bennem? hogy nem kell költeni egész nap közlekedésre. és ne legyek már ilyen zsírsegg, hogy nem bírok 200 km-t letekerni.
1ütt gurultunk 1 db-ig, és a velem elágazás táblánál balázs+gábor+tesóm én a velem irányt választotta, a többiek mentek vissza kőszegre. mi megúsztuk a visszamászást, velemig csak gurulnunk kellett. itt balázs+gábor jobbra el, mi balra. gurultunk tovább. szerencsére bozsokon találtunk 1 boltot, itt megpihentünk és bevásároltunk, és természetesen ettünk. ez a 20-25 perc életet mentett. új erőre kaptam. a hátszél is sokat segített. mentünk vagy 5 percet, amikor közölte tesóm, hogy kb. eléhezett... síkon valahogy bírtam (mióta rövidebb a stucni, kényelmes, sőt 1enesen pihentető alsófogásban menni), de emelkedőkön tesóm úgy ott hagyott, mint a szél. és bolt belőle pár db. néha még a szembeszéllel is meg kellett birkóznunk....
áhh, meguntam. most megnézem, mit írt ancsi (:
vagyis előbb leírom, hogy láttam döglött sünt, rigót, vakondot, békát.
kaja 224 km-re, 2300 m szintre
2 főttojás
3 szendvics
1 fehérje-energia szelet
3-4 cerbona
másfél kaukázusi kefir
2 kakaóscsiga
3 szelet felvágott
2 köményes kifli
2 kulacs izolötty
másfél doboz kóla
víz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése