vágás

egy másik halálesetről is be kell számolnom.
...
disznót vágtunk.
mekkora... bigyó vagyok... ezö túl vad, nem?
nem, nem vaddisznó volt.
a szokásosnál is nagyobb izgalom uralkodott el a mutteron, ui. a röfink jókorára meghízott, 2 hónappal tovább élt, mint terveztük, mert nem bírtuk összeszervezni a disznóvágást családilag. na és ha így kiterebélyesedett, ez azt jelenti, hogy nem csak a térfogata nőtt meg, hanem a tömege is, inkább a 3 mázsához állt közelebb, mint a 2-höz. nagyobb tömegben nagyobb erő lakozik (bár a tömeg a tehetetlenség mértéke... akkor nemtom hogy is van ez?).
mindig nevettem, amikor #apám kiengedte a disznót, és ott futkosott a tyúkok között, akik 2ségbeesetten rebbentek széjjel a nagy test láttán.

hú, hányszor írtam már itt disznóvágásról?

szóval az a tapasztalat -a férfiak mondják-, hogy ha fejbe lövik a disznót szúrás előtt, sokkal durvábban rángatózik szegény. és akkor 1 ilyen nagy állatnál nagy dolgokra számítottunk. de hamar bevégezte, nem sokáig szenvedett.
amikor valami nagy, akkor nagyon szívszorító a halála. ahogy sír- mert a hangja is megvan hozzá. ha az állatok némák lennének, mint a növények, biztos könnyebb lenne őket megölni. szerencsére nem némák.
a disznóvágás elején még nem sok a tennivaló, el lehet gondolkodni dolgokról. aztán később nincs idő ilyesmire, a munka magával sodorja az embert, s teszi a dolgát, ahogy megtanulta.

a vágás így házilag ritka esemény, mégis meg lehet tanulni, hogyan kell. főleg az eleje, a szúrás. meg kell érezni, azt is hogyan kell. hogyan kell lefogni, hogy minél gyorsabb legyen. kevés szenvedés.
nem csoda, ha pálinkát isznak előtte. normális ember nem szeret ölni. tényleg csak letompulva lehet ezt kibírni. fél évig neveltél 1 állatot. éltetted. aztán az életére törsz 1x csak. ez túl dúrva. itt is végig lehet gondolni az élet/halál méylségeit.

viszont a húst szereted. meg a zsírt is. el kell venned a természettől, ahogy az oroszlán teszi a zebrával. vajon gondolkod6 -e valamin is az oroszlán, amikor ráugrik, átharapja, és leteperi a földre a zebrát? vajon mit érezhet az oroszlán, amikor először kell neki 1edül megszereznie a táplálékát? vannak -e benne ellenérzések? vagy csak teszi a dolgát, mert bele van programozva, hogy ha éhes vagy, enned kell, ahhoz meg ölni.

szóval ott volt ez a disznó. el kellett mennie.
amikor pörzsölés van, akkor már vidámabb a társaság. nekem most születtek meg ezek a gondolatok a fejemben, nem akkor. szombaton nem nagyon foglalkoztam ilyennel, ha foglalkoztam volna, nem tettem volna meg azt, hogy a disznó testét művészkedésre használom.
de amikor elkezd égni, eltűnik a szőr, kifeszül a bőr, a szája mosolygósra húzódik, akkor nem moralizálunk, csak nézzük, amint a lángnyelvek nyaldossák a mozdulatlan feketedő testet, adjuk az instrukciókat, s előkerül 1-2 pálinka is még. (ha mikát hallgatnék, akkor tutira másokat írnék ide. asszem, nem is folytatom, majd holnap, ha jobb hangulatban leszek)
...
(másnap van)
szóval pörzsöléskor alig van tennivaló, álldogálunk körben, míg 2 ember dolgozik, s megnyílik az elme, asszociálunk mindenféléket. ilyenkor kezd anyagszerűvé válni a disznó. pöttyös lesz, fekete, feszülős, mint ami mindjárt szét-pattan. a testnyílásai összesülnek.
tehát végeztek a pörzsöléssel, feldobták (mondjuk így. a 280 kilós állatot) a bontószékre. 1ik felét levakartuk, majd a másik felének én láttam hozzá. hisz kikönyörögtem.
bele szoktam karcolni az évszámot, de most ennél többet akartam, vmi képet. kedvenceim raffaello cuki puttói, így ők kerültek a röfink oldalára. sajnos elég antikolt lett a kép, mert nálunk pörzsölés közben is vakargatják a bőrét, és nem szénfekete alapból vakartam vissza.

a sablongyártás fogott ki rajtam leginkább. letöltöttem a netről a képet, és nem bírtam csak fekete-fehérben megcsinálni, ugyanakkor karácsonykor sikerült, hiszen ezeket az angyalokat festettem #apám atlétájára, tehát 1x már sikerült, és nem emlékeztem, hogyan. 3 embert is megkérdeztem. végül leeset, amikor a telefonos segítséggel beszéltem, hogy az elküldött leveleim között meg kell lennie a fekete-fehér képnek. így is volt, csak nagyítottam rajta 1 kicsit. otthon öntapadósból vágtam ki, nemtom miért, hogy gondoltam, hogy tapadni fog az égett bőrre a fólia... mind1, rátámaszkodva egész jól lehetett vele bánni. legalább nem ázott el, mint 1 papír.
mindenki boldog volt. főleg én. máskor is csinálok majd ilyet, csak pörzsöléskor közbe kell lépnem.

aztán eltüntettük a képet- tiszavirág élet...
majd apa felvágta a hasánál. innentől már nincsenek képek, dolgozni kellett, nem értünk rá ilyenekre. kell 1 hivatásos fotós :)
baromi nagy volt ez az állat. 3x kellett feltenni a zsírját.
nagyok voltak a húsai.
mutter isteni májat készített belőle. komolyan mondom, nagyon rendben volt. a sóssága is. ha az egész disznó 1 nagy máj lenne, mi azt se bánnánk a petivel. ez a friss vágás annyira megismételhetetlen ízt kölcsönöz a májnak, hogy évközben nem is érdemes ilyet csinálni- csak csalódáshoz vezet.

olasz szalámit akartam csinálni. 1x már próbálkoztunk vele, fincsi volt nagyon, bár túlszárítottuk. fatter meg én ettük, pontosabban csak ő, mert mire feleszméltem, elhordta otthonról az összeset :)
a zsírvágás oké lett volna, a szalonna szépen kihűlt, az 1 egzakt vmi, jól lehet szeletelni és kockázni (élhossz max 10 mm) ellentétben a hússal, ami meleg volt, és rostos. szerencsére alig vágtam fel vmennyi szalonnát, amikor megvizsgáltam a húst... és feladtam. apa mondogatta, hogy hagyjam, majd szerez húst meg szalonnát, mire legközelebb hazamegyek, és akkor töltünk kolbit hideg alapanyagokból, amiket kezelni is lehet. nem kellett elismételnie 100x... még most is azokat vágnám.
így is jól elment az idő.
a húsleves is kiba. jó lett. mondtam anyának, hogy majdnem olyan finom, mint tyúkból. mert szerintem abból van a legízletesebb húsleves.
na, a másik utánoz6atlan dolog a pecsenye. ilyen húst az életben nem sütsz "állott" húsból.
#apám a préshurka felelős. mondtam neki, hogy ne nyomassa meg túlzottan a nevével ellentétben, mert jó az, ha van közte 1 kis kocsonyás rész is. hát ezt nem sikerült kiviteleznie, de azért finom lett nagyon- ahogy szokott.

a kifolyt kocsonya 1 tepsiben gyűlt össze (nohát, nohát, a gyomor áteresztő...), amit kidobtam a tyúkoknak. az 1ik rögtön felkapta, és ott himbálózott a csőrében 1 kb. 1 a/4-es méretű kocsonyadarab. hát vicces volt, ahogy a buta fejével bólogatott, és táncolt a zselé.
a savanyúkáposztát magdi nem mosta ki annyira, mint amennyire a mutter szereti, s emiatt sokkal finomabb lett, mint szokott. én ki se mosnám (?)
mi volt még?
nem emléxem.
jó volt, nem volt szombat esti családi vitaest.
nem kellett altatót bevennie senkinek sem.
másnap pedig megjött a hó.
szerencsések voltunk az időjárást illetően.

muci
nem a disznóvágáshoz tartozik, de a muci, a macska 1re cukibb és barátságosabb. ha meglátom az udvaron kószálni, ahányszor szólok neki, mindig odajön, dorombol. most szombaton megálltam, leguggoltam, mutattam mucinak, hogy tegye a lábát a combomra. oda támaszkodott. majd átugrott a másik lábamra is. a nyakamhoz dörgölőzött, kis híján nem ugrott feljebb. majd legközelebb.
minek szidják a macskákat otthon? sokat esznek, mindig az ajtó körül sündörögnek, mert éhesek. muci meg a hülye pesti macska. de ebbe az állatba szerintem sok értelem szorult. a család többi tagja ezt még nem ismerte fel.
a rózsi néniéknél van 1 muci hasonmás: a gyereke. csak éppen hosszú a szőre, viszont uo. barátságos.
jó szőre van nagyon, sosem sprőd, akármilyen időjárás van vagy bármit eszik. a régebbi macskáink nem voltak ilyen kiválóak kívülről sem.


zipzár
eránál voltam, amikor a dzsekim (az aldis, többé kevésbé vízálló) zipzárja bemondta az unalmas. erától kölcsönkértem a dzsekimet, s abban távoztam. a parasztvakító sherpáról van szó.
tegnap elvittem a hibás dzsekit, ui.  a sherpával az a legnagyobb baj, ha be van húzva a kapucni a nyakba, akkor vastagabb ottan a izé, hozzádörzsölődik a sisakomhoz, és pár perc alatt kinyitja. meg amúgy is hosszú.
becsöngettem.
beléptem.
feltűnt, hogy igen kikerekedett a hasa a bácsinak. eddig nem volt ekkora. meg hátracsapott baseball sapkában volt, bajuszt növesztett- azt mondta, most követi a trendet. a füle rosszabb lett, mint volt. megvizsgálta a zipzárt, azt mondja, ez 1xű. rácsapott, és kész. rácsodálkoztam. mire ő: én vagyok a zip-király! igaz is :)
meg kellett volna tanulni tőle a zipzár javítást.

pistabá'

bírtam az öreget nagyon.
meg írtam is róla itt párszor.
igazi rock'n'roll arc volt.
amikor először megláttam, úgy tűnt a cinkos mosolyával meg a sok aranylánccal a nyakában, hogy örök életű, sose öregszik meg. tényleg lenyűgözött,  mondta, hogy tegezzük, meg ő a pistabácsi, nyolcvanéves, boxoló volt...
aztán kiderült, hogy járt amerikában, sitten, taxizott, ismerte a város összes kurváját, az alvilágot, barátnőt mindig tartott, haverja volt a palik... nótázott, pezsgőt ivott vörösborral, s a cigiről se tudott leállni.
nyáron elkezdett gyengülni.
nem is írom tovább
nemtom hogyan kell szépen visszaemlékezni, hogy lejöjjön, amit érzek, gondolok, mint említettem, nem vagyok költő, sem író. ráadásul idevágó idézetet se tudok idebiggyeszteni...
azér' pistabácsi, remélem, érti, mit akarok mondani... maga volt a legidősebb rokker, akit ismertem.

gizi
ezt múltkor nem fejtettem ki rendesen. illetve tovább pörögtek az események.
szóval szegény gizi toldozott-foldozott, ragasztott sárhányó, a belső-markolat még tart. a nyereg amikor nekimentem balázsnak, lefittyedt, hiába húztam meg, tegnap is ez történt, amikor mentem haza. kézzel vissza1engettem, aztán otthon nekifeszültem az imbuszkulccsal.
elmentem a szimplába vanmocsello koncertre, majd hazajöttem. hát oylan fura ez a bicikli- gondoltam. mi nem stimmelhet vele? mintha ki akarna esni a kereke, pattog. leálltam, hát defekt az 1.ben. hurrá. felpumpáltam amennyire tudtam, hátha lassú defekt, s 1-2 pumpálással haza tudok viharozni. szerencsém volt: az astoriánál álltam meg először, majd a lánchídnál, s onnan már haza tudtam tekerni.
tanakodtam, mit csináljak? reggel vagy este szereljek defektet? mivel úgy nekibuzdultam, nem fáztam, úgy döntöttem, este. ez a tuti. előtte leborítottam gizit 2 vödör forróvízzel, hogy a dzsuva nagyja lemenjen róla. megtörölgettem. kikaptam az 1. kereket, bevittem. azt hittem, belezöldülök, mire lekínlódtam a külső 1ik felét a felniről. a külsőben volt 1 k. nagy üvegszilánk. ennyit a continental contact safety systemről. a belsőn keletkezett 4 apró lyuk 1 cm2-en. ez számomra rejtély, hogyan csináltam. lehet nem tett jót neki a felnin tekerés... vagy elmozdult a felnin a szalag. nem tudtam leszedni a külsőt a felniről, így hagytam az egészet a francba, reggel betettem a nyári kerekemet. csak 7 barra fújtam, remélem, az nem lesz túl puha. ez teljesen elvette a kedvemet. csak most, hogy végiggondoltam. nincs nyugodtság.

koncert
zsuzsi tegnap megkérdezte, hogy vagyok. mondtam, hullámzó a kedvem. ez ijesztő. annyira hullámzó 1 napon belül is, hogy csak pislogok.
a vanmocsello koncertről van szó.
nem mondanám, hogy lelkesen indultam el, mert 1x már hallottam, és az nagyon nem jött be, de hát tamás játszik benne, csak megnézzük a havert. és tetszett. jó hangos volt, nem tették tele ilyen jazzes c-c-c-vel. vetítettek 1 filmből a háttérben. hát azzal 1ütt aztán igazán dúrva volt. párszor már kiakadtam, hogy a fogyasztói társadalom kiszolgálására milyen munkákat kell elvégeznie emberek százezreinek, millióinak, de ez kivágta  a biztosítékot. szegény emberek meg állatok. milyen lehet 1 ilyen munkás élete? neki nincs önmegvalósítás. ilyen dokumentumok nézésekor azért belát6ó, hogy a világ leggazdagabb emberei közé tartozunk, úgyhogy csak semmi nyavalygás.
a zene nagyon soxor úgy összepasszolt a képekkel, mintha megtervezték volna, pedig nem.
szóval erről se tudok írni sokat, a zenéről mit lehet írni? hallgatni kell, nem? beleszívódott az agyamba, mint a wasabis mogyoró vagy 1 jó húsvéti frissen reszelt torma. de őszintén mondtam tamásnak, hogy tetszett, várakozásaimat sokszorosan felülmúlták :)
(ezek után a defekt visszahúzott a valóságba :)

film
erával múltkor kipróbáltuk a projektort. az én javaslatomra (na, ilyen is van) megnézük az állj mellém c. filmet. utánanéztem most vmi fórumon, és ott megemlíti vki, hogy annakidején áll ki mellettem címen futott. én sem tudtam, hogy ez stephen king novella megfilmesítése. az írótól talán 1 könyvet sem olvastam. nincsenek előítéleteim vele kapcsolatban, fatternak sok könyve megvan, nem tudom azonban, miért nem kezdtem bele 1be sem. talán azt hallottam, hogy félelmetes, és ezért?
én nem bírom a félelmetes dolgokat meg a stresszt a filmekben. annyira tudok izgulni, hogy az már fizikailag kellemetlen, nekem nem éri meg. lehet ezért se vagyok 1 nagy filmes? a másik oka, hogy elfelejtek pislogni. a 3., hogy mi van, ha nem értem meg? a regények számomra 1értelműbbek, van bennük sok rizsa. a drámákat sem értettem sosem. csak párbeszédek. mi vaaan? a rómeó és júlia megértése is problémát okozott, pedig az nem olyan bonyolult történet. ezek után nem csoda, ha nem szeretem a verseket, és nehezen jegyzek meg dalszövegeket.
nekem kiskoromban is tetszett ez a film, most pedig nagyobb tudattal még jobban.
a 6ása alá kerültem, kiborított. most is uo. aktuális, mint akkor. vagyis bármikor.
ezért is linkeltem be ezt a pozitív kritikát. ezt érzem igaznak.
és hát így (úgy. a kép) kapcsolódott be dzsoki is, amint lát6juk :)
és akkor írás közben hallgatom a vanmocsello-t, amit lehet a netről, hát kész vagyok.

köldök
múltkor kb. 25 év után belefeküdtem a kádba. nem bírok én ennyit a vízben :) nem engedtem tele, csak épp valamennyit, hogy felmelegedjek, s ne uo. hidegen fejezzem be a fürdést, mint ahogy elkezdtem. megállt a köldökömben a víz, és azt figyeltem. pont úgy hullámzott, ahogy a szívem vert. ilyet még nem láttam.

bomba
tegnap bombát 6ástalanítottunk a nemtom milyen cégnél a wesselényi utcában. kíváncsi voltam, mi lesz ez tulajdonképpen. ennyit mondott a csaj: itt van ez a szoba, benne 1 csomó minden, fésüljük át alaposan, nyitogassuk a lakatokat, 1 óránk van 6ástalanítani a bombát. jesszum. ezt meg hogy? a csapatunk agyalt-agyalt, de a végén csak felrobbantunk. ha 1 álló napig bent lehettem volna, akkor se jöttem volna rá 1edül, hogy a fenébe kell ezt elkezdeni meg folytatni. lövésem sem volt.
mostanában van 1-2 ilyen kiszabadulós hely. lehet másodszorra 1 teljesen más izé is könnyebben menne? nincs nekem ehhez annyi logikám sem, mint amennyit feltételeztem. hát majd leteszteljük.
érdekes lehet kitalálni 1 ilyen izét. kíváncsi vagyok, mennyi időnként kell új feladatot kreálni.

jóga
asszem nagy segítség a teniszkönyökre (vagy mi [volt] ez) a jóga. vasárnap volt a szórakoztató óra, 7főn a nóra-óra- leteszteltem 1 másik jógaoktatót.
tünde múltkor mondta, hogy az ő teniszkönyökét erika "húzta ki". szívesen megcsinálja nekem is. tehát én kapaszkodtam az ajtófélfába, ő húzta izomból a karomat. pár másodpercre jobb lett, aztán uo. szar, mint előtte. ez  karácsony környékén már olyannyira zavart, hogy el6ároztam, elmegyek dokihoz. ja, még 21-én a háziorvoshoz, mert vmi fura, időnként belenyillaló fájdalom kezdődött, ami aztán baromira idegesített. a doki nem jelent meg a rendelési idő kezdetére, ott fagyoskodtak az emberek az udvarban, ezért gyógyultnak nyilvánítottam magam, és hazasétáltam. otthon #apám vmi szuperkenőcsöt adott, és azzal ápolgattam, ami legalább ez utóbbi nyűgöt megszüntette.
aztán kedden észrevettem, hogy nem fáj a könyökem. jógán mondják, hogy nyújtsd ki a karod, lábad. kinyújtottam. de, nem. szóval ha még nem jártál jógán, akkor azt hiszed, hogy ki szoktad nyújtani a végtagjaidat. de ha 1x elmész jógázni, bebizonyítják neked, hogy még sosem nyújtottad ki úgy igazán a karjaidat és a lábaidat.
na, arra gondoltam, hogy annyit nyújtóztattam, hogy emiatt múlt el. most letesztelem disznóvágáskor. jó sokat kell majd dolgozni, itt majd minden szépen kijön.
hát így vagyok.
megyek hullámozni...

ó-a

jóga
mióta ernő lelépett, azóta jópár tanár megfordult a jóga stúdióban, én meg próbálgattam őket. elkeseredtem, hogy nem felelt meg senki sem, és újra rácsodálkoztam, mennyire számít a tanár személyisége, ami olaszon annakidején nagyon észrevehető volt.
aztán volt 1 srác, na mondom, letesztelem őt is, hátha (hatha jóga).
alig voltunk, családias környezetben zajlott az óra. ám nagyon szórakoztató volt. nem  gondoltam volna, hogy a jógaóra ilyen vicces tud lenni. ennek megörültem. említésreméltóan vicces.
ezért volt 1 szabad reggelem, és elmentem még 1 órára is. de hogy?   :
kedden melókarácsony volt, főnököm meg én ittunk rendesen. aki vezet meg aki bringázik, hehe.
utána áttekertem erához, hogy 1ütt múlassuk tovább az időt. kiderült, hogy reggel jönnek az ajtósok hozzá, tehet nem lehet 9-ig heverészni. namondom, akkor elmegyek jógára, mind1 az már, hogy 20 perccel előbb vagy később kelek fel.
elég korán odaérek. hát redőny leeresztve. ú, jaj? mégis be kellett volna jelentkezni? lehet nem jelentkezett be senki, és ezért meg se lesz tartva? amíg ültem a biciklin és ezen tanakodtam, megérkezett a jógaoktató. megnyugodtam.
ez is szórakoztató óra volt. mindig meglepődök, hogy 1-1 ászanával kapcsolatban tudnak új információkat közölni, amitől jobban meg lehet érteni, és könnyebb megvalósítani. a sok tudásmorzsa. csak hamar kimegy a fejemből.
az oktató stílusa nem mindenkinek jött be múltkor, ők lemorzsolódtak.
miután jól kiszórakoztam magam, átöltöztem. nem siettem az igaz, még megettem a buliból maradt pogácsáimat, hogy ki tudjak tekerni csepelre. úgy elhúztam az időt...
felmegyek a pincéből (pinyóban a jóga, felszínen a bolt), nyitom az ajtót. azaz csak nyitnám, mert az bizony zárva volt. úúú, bazz, bezártak! én azt hittem, mire kijövök, már itt lesznek a boltosok, ezért sem rohantam. lemegyek, hahózok, semmi. hát akkor itt maradok 1 db-ig. mit csináljak? leültem. á, felhívom a jógásokat, tudom a számukat, telefonon szoktam bejelentkezni. tárcsázok. kicseng. csak éppen az üzletben. ez nem jött be... felhívtam manót csepelről, hogy ha kiszabadulok, akkor indulok feléjük, ez nemtom mikor lesz, remélhetőleg 10-kor nyitnak és nem 11-kor, és nem késnek sokat. így jól eltrécseltünk. manó otthon, én meg a próbafülkében a puffon ülve. felkeltem, hátha meglelem az ajtón a nyitvatartás táblát. megvolt. 10-kor nyitnak. szuper, akkor nem kell sokat várnom talán. azért még 1x leosontam a pincébe, majd fordulás után hallottam, hogy csörög a kulcs a zárban, valaki jön. az 1ik csaj volt, mondtam neki a ruhák mögül, ne ijedjen meg, csak én vagyok. mind2en nevettünk 1et.
hát így jártam. hehe.
aztán nagy lelkesedésemben loholok a tanár után, 1 másik jóga helyre. ez a régi közelében van, és baromi jó helyen. a világ legkényelmesebb lépcsői vannak ebben a szintén régi házban. sajnos a 2.on van a stúdió, és nem az 5.en, ezért nem gyaloglok annyit. bár hobbiból felmehetnék az 5.re, ha már ennyire imádom ezt a lépcsőt. tesómék régi házában volt hasonló arányú lépcső. az 1esével és 2esével is uo. kényelmes volt. sőt, biciklit cipelni is elég jó volt rajta.
ez az óra is nagyon jó volt. az emberek is.
hm. milyen kibaszott nehéz kinyújtani a végtagjaimat. meg kihúzni magamat. azért néha eszembe jut. televeszem a tüdőmet levegővel, kitágítom a mellkasomat, mintha szét akarna robbanni.
a jógához kapcsolódik a bringás lámpám további története. megvettem ezt a szuper drágaságot, nagyon fasza. megérte. erre 1 7 múlva elhagytam az 1ik szilikon csíkot, amivel a vázra lehet rögzíteni a lámpát. tegnap pedig fordulok ki jógáról, csattanás. mi volt? tőlem vmi műanyag? vizsgálom a kövezetet, nem lelem. 1x csak meglett a kis piros műanyag db. letörtem a lámpa 1ik végéről az odacsíptető műanyagot... scheisse. komolyan mondom, nem hiszem el, hogy ilyen nyomi vagyok. 7 ropi volt a lámpa, de már félig használ6atlanná tettem. najó, még simán megold6ó, de akkor is bosszantó ez az ügyetlenségem. tanulság? az van: ne tegyük a hátizsákra, ne lafogjon, és akkor nem akad bele az ajtórácsba.

ócsa
ó-a
ó-a
mivel karácsony környékén tovább szalonnásodtam, ezért gondoltam jó lesz, ha biciklizek 1et. balázzsal vasárnap reggel nyeregbe pattantunk. nekem 1xű dolgom volt, csak tekernem kellett, ő találta ki az útvonalat. kb. 30 km oda, az télvíz idején is még a vállal6ó kategória.
mondanom sem kell, hogy alulöltöztem magam. pedig tudom ám, hogy a városon kívül sokkal hidegebb van, ezt gondolatban bele is kalkuláltam, de tettekben nem sikerült. az aldis kesztyűben már csepelen fázott a kezem.
na, az elején.
nagyon nem akaródzott felkelnem, de eszembe jutott, hogy múltkor is ez volt, s aztán lázas izgalom és lelkesedés uralkodott el rajtam, hogy biciklizni megyünk. jó korán keltem, mert volt 1-2 tennivalóm. az 1. és legfontosabb, hogy vmi markolatot kreáljak a gizire. ugyanis a rohadék baloldali markolatot már vagy 4x vagy 5x feltettem, azonban folyton lecsúszik. a jobbos simán a helyén marad szappanos rögzítéssel, de a balos állandóan lecsúszkál. még volt ilyen felcsavaroz6ó markolatom, amiben bíztam. de nem jöttem rá, hogyan kell feltenni, lehet nem is csavaros. kb. elbasztam azt is, erre ráuntam, s nem szaroztam, levágtam a baloldali markolatot sniccerrel- húzogassa a rossebb. ez este volt.
reggel elővettem 1 már megkezdett használt belsőt, végigmentem rajta palmatex-szel, megszáradt, és feltekertem. a féknál szigszalaggal rögzítettem. amúgy nem vagyok biztos benne, hogy a palmatex fogja össze a rétegeket, mert a végét igencsak nyomnom kellett, hogy le ne tekeredjen az egész. nem végeztem próbaragasztást a felrakás előtt. a túrát kibírta, már 1 napja szuperál.
no, a lényeg, hogy a város üres volt. alig léázengett 1-2 autó, enyém volt az út. a rudasnál volt jelenősebb mennyiségű gépjármű: előttem 3 csuklós busz, velem szemben meg 2. ez 7.45 környékén lehetett.
már felkelt a nap, aranyosan csillogott minden. elég felhős volt az égbolt. az hittem, tisztább reggelre ébredek, mert az előző este annyira fújt a szél, s gondoltam, minden felhőt eltakarított. de nem. nagyon szép volt így is. ezt minden reggel látni kéne. öröm volt mindenre ránézni. talán még a szemétdarabok is drágakőnek tűnnek ebben a fényben.
pontos voltam, mentünk a szabadkikötő út mellett kialakított bringaúton. sehol senki. csepelen vmi zebránál nekidurrantottam balázsnak. nem estünk el... nyoma maradt: az 1. sárhányó 3 pálcája letört (elengedett a ragasztó). félreálltunk. vmi nem stimmelt a gizivel. ahogy lenyomtama földre, tök kemény érzés volt, defekt nem volt. volt volt volt.
balázs észrevette, hogy kioldódott az 1. kerék  gyorszára... höhöh
balázs 2 hátsó sárhányó pálcáját is letörtem. ő megragasztotta. én csak az 1iket, de az is elég volt.
na, végre nekiálltunk rendesen tekerni. nem volt melegem. csepelről átjutottunk szigetszentmiklósra. az az út elég szar volt, ezért csak lassan mentünk, újra élet keletkezett az ujjaimban.
amúgy minden jó volt, dunaharasztiba is eljutottunk valahogy. jó sok kocsma volt. de mi ócsán szándékoztunk.
alsónémeditől már csak 3 km volt, mondtam balázsnak, rakjuk meg izomból addig. ő befáradt a végére. jól megraktam. mehettem vagy 28-cal szerintem, s azt hittem, meg-szakadok. elpunnyadtam. múltkor is alig bírtam feltekerni az erőt utcán. 1x kitéptem a lábam a pedálból, másszor meg kellett állnom, mert ha sok autó felgyűlik, akkor nekem nincs elég rengeteg helyem, ahhoz, hogy felküzdjem magam. ha lassabb vagyok, több tér kell. emlékeztetem magam a régi szép időkre, amikor 42/16-tal és sima tornacipőben is felmentem, most meg 39/16 + spd, és hullanulla vagyok... tunyulás? zsírosság? öregedés?
na, vissza ócsára. balázs mondta, hogy van 1 római (... utánanéztam... római baaaa, romááán koriii) templom, amit megnézte. hamar megtaláltuk. éppen jött 1 100éves ikarus öregasszonyokkal. na mondom, mi lesz itt? mise?
meg 1általán. szállingóztak az emberek, csak nem a templomba, hanem mellé vmi épületbe. ??
a templom szép kívülről, mellette meg régi zsuppfedeles parasztházak. nagyon cuki 1 rész.
megállítottunk 1 nőt, tudja -e hogyan lehet bejutni a templomba. intézkedett. intézkedett ott mindenki. a vasárnapi istenttiszteletre (evangélikusok a hívek) szép ruhába öltözött emberek között furán mutat6tunk sisakban. 1 néni ránk köszönt, és elbeszélgetett velünk. aranyos volt. büszke erre a templomra.
aztán jött akulcsos néni, aki beengedett minket a templomba. az istentiszteletet ilyen hidegben nem a templomban tartják, hanem mellette 1 kisebb épületben, amit rendesen lehet fűteni. érthető. mert a templomban gyak uo meleg (hideg) volt, mint odakint. a mama elkért fejenként 500 froncsit a belépőért, mait gondolatban sokalltam. főleg hogy 5 percet beszélt, s a karzatra sem lehetett felmenni, mert az orgonista (a fura nő, akit megkérdeztünk) nem engedi. akkora érték.
annakidején a premontreiek építették ezt a katolikus, aztán elfoglalták a törökök, akik mecsetnek hazsnálták, de előtte a falat lefestették, hogy ne kelljen látniuk a pogány falfestékeket. majd kivonultak a törökök, és az evangélikus teleki felajánlotta, hogy rendbehozatja a templomot, de csak akkor, ha nem katolikusként működhet, hanem evangélikusként (teleki ez volt). mária terézia engedélyezte, és így is lett. aztán teltek múltak az évek, a templom újra lepusztult. mint1 10 év alatt rendbehozta a műemlékvédelem: leszedték a török kencét a falakról, csináltak új padokat, megerősítették a falakat, hogy ne málljanak, világítás stb. nagyon cukker templom, akusztikája kitűnő, nyaranta sok koncertet rendeznek itt. (kérem az 500 forintot :) ha szép hangom lett volna, akkor nekiállok énekelni. így családi hármasban nem lett volna ciki. ja, majdnem hangosan kimondtam, hogy valóban fasza.
örültem, hogy nem regélt negyed órát 1 ... templomról, mert akkor már csak arar bírtam koncentrálni, hogy mennyire hideg van, hol 1 jó kis falusi kocsma cserépkályhával.
elég nehéz volt ráakadni erre a kis sarki krimóra. balázs mondta: olyan istenfélő ez a falu, hogy tán még kocsma sincs.
aztán meglett. lakatot nem vittünk, ám a pultoscsaj kedvesen kinyitotta nekünk a kaput, és biztonságba helyeztük a bringákat. a szomszéd telekre átláttunk, és ott ült 1 felemás szemszínű fehér macska.
a kocsmában nem volt túl meleg. teával kezdtem meg rummal. aztán megettem az 1ik szendvicsemet, s amikor rájöttünk arra, hogy ezekben a fotelekben sehogy sem lesz meleg, odavándoroltunk a pult melletti konvektrohoz a lány mellé. így bekapcsolódtunk a falu vérkeringésébe. a gépbe szórták a pénzt, lenyomtak 1 csomó red hot chili peppers számot, azt jött a p-mobil.
jóskától megtudtuk, hogy ócsa nem falu, hanem város és vagy 10ezren lakják, amúgy szar hely, nem törődnek az emberek 1mással. ez általános sajnos. engem simán városinak nézett, megnyugtattam, hogy faluról származom, ilyen vagyok, ez van. már nem is tudom miket beszélt a sok sör között, ui. én s lenyomtam még 2 páleszt, balázs meg sörözgetett. jóska bukója az asztalon volt, tehát ő is 2 keréken érkezett. kértem, hogy vagy előttünk menjen vagy sokkal utánunk. de szerintem nem vette, hogy miért. megnyugtató, hogy nem maradok öreglány, mert azt mondta, ha legközelebb ócsára jövünk, feleségül vesz. hahaha.
amúgy szép házak vannak ócsán. mármint a régiek. az újak uo. rondák, mint máshol. a jóska által ajánlott pincesort nem találtuk meg. a 2órás kocsmai tartózkodásunknak délben vetettünk véget. nem fáztam, jó volt így biciklizni. a fejemben nem, csak a testemben éreztem az alkoholt. hazafele meg keleltt állnom 2 müzliszeletre, mert az eléhezés 6árán voltam. balázs levált a soroksárin, én meg mentem haza. annyira lassú voltam, hogy inkább a lágymányosi hidat választottam, onnan meg a kerékpárutat, s csak az erzsébet hídnál tértem le róla. nagy nehezen felevickéltem az erőd utcán, azt' haza. eléheztem nagyon. gizit újra betuszkoltam alkásba, hogy majd megcsinálom a sárhányót.

bazz, hogy lehet 50 km-ről ennyit írni?

gizi
szegénykém annyira toldozott-foldozott már. ezzel a felemás markolattal aztán csinos.
sokat kell öltenem rá meg a kázmérre is meg a fehérre is.
vettem pillanatragasztót, s megragasztottam a sárhányót. jó lett. de azért kell rá új. bár nemtom mennyit érdemes rá költeni. ez a váz eléggé leharcolt. mennyivel könnyebb tekerni 1 pillekönnyű bringát. tesóméktól elhoztam a konát, és az a váltók ellenére is könnyebb, mint a gizi fixen...
na, folyt köv.

búék

!
lassan húsvétot kell már kívánni, ha azt akarom hangsúlyozni, mily gyorsan is telik az idő, miután az ember leánya elmúlt 18 éves. csak kapkodom a fejem, mint tollas meccsen.

a fényképező a fiókban. ebből csak jövő 7en lesz vmi. ha meg tudják csinálni úgy, hogy megéri, akkor örülök. ha nem, akkor 2 út van: a) a neten talált technikai segédlet gondos áttanulmányozása után megpróbálom jómagam megjavítani a gépet b) (ez tul kép a) kudarca után következik, bár ne következne) veszek 1 másikat. ebben majd a kollégám segít, ő nagyobb műszaki és üzleti érzékkel van megáldva, mint én.

sajnálom, hogy nem tudtam fényképezni, pedig igazán gyönyörű mézeskalácsokat készítettem. a cukormáz majdnem annyira szivatott, mint máskor. maguk a sütik meztelenül elég pufik lettek. nem szaroztam, vastagra nyújtottam őket, nem állt szándékomban 4 órát görnyedni a mézeskalácsok fölött. főleg úgy, hogy valószínűsítettem, hogy a cukormáz szivatni fog. a legkönnyebb megszüntetni a cukormáz gáncsoskodását, ha a kikristályosodó mázat a zacskó csücskéről 1xűen leszívjuk. ez azt jelenti, hogy meg kell enni a cukormázat. és ez baromi undorító dolog. mármint megenni azt a gejl cukrot. szerencsére ez a sütidíszen nem érződik. itt, pesten (budán, na) apró színes gömbalakú cukorgyöngyökkel próbáltam javítani a túlságosan folyós máz megjelenését, otthon meg #apám talált ezüstszínű gömböcskéket, és azzal dobtam fel a mézeskalácsokat. mond6om, elegánsak lettek, ilyet máskor is fogok csinálni.

mivel december 20 óta rengeteg nap telt, ezért sok érdekesség kimarad innet. jegyzetelnem kellett volna.azért 1 a4-est be tudok tölteni a guszti kis sztorijaimmal.

erdő
30-án családilag kimentünk az erdőbe. tesómék, szüleim meg én. én vezettem, és túléltük. na, kicsit gyakorolni kell, és már nem annyira szörnyű, de azért mindig úgy ülök be az autóba, hogy jézussska, ezt hogy lehet kibírni, sőt szeretni?! a (+) hozzáállás a lényeg, mint tudjuk.
tesómék nem hoztak fényképezőt. lemerült. az övé mindig lemerül. a videokamerát is otthon felejtették. így a szép erdei képeket emlékezetünkben őrizzük meg. nem vagyok jókai. hogyan írjam le, hogy mennyire szép volt?
képzelj el 1 fenyőerdőt. sűrű, sötét valami, ahol vágni lehet a csendet. az ágak meg az avar nem roppan a lábad alatt, sőt inkább kissé besüpped, mintha mbt cipőben (haha) lépdelnél. a lényeg az óriási kuss. a bevágásokban teret adnak a fenyők a gyöpnek is. bár lehet, hogy az inkább különféle mohák keveréke volt. kiérsz a bevágáshoz. hirtelen nagy fény. a csend marad. elnézel jobbra, majd el is fordulsz. a nap pont szembe süt veled, az erdő vége látszik, kb 150 méter. szembesüt veled a nap, ezért hihetetlen fények és árnyékok vannak a szemed előtt. észreveszed, hogy barázdás a talaj. szép párhuzamosan futnak, ahogy a fák (telepített erdő). előtted sétál a cukker, akinek a nayg fényben minden hajszálát megszámlál6od. mindenki arany körvonalakkal 6árolt. ez nem sci fi, ez a valóság. később az erdőszélre sétálva 5 szarvas tűnik fel. látszik, hogy ráérősen futkosnak, ám 1x csak észrevesznek minket. ez jó. figyelnek. állnak, tehát sebességük nulla, így jobban megfigyelhetők. pont annyira van meleg, hogy látszik a leheletük. élő anyag. misztikus. majd úgy döntenek, jobb ha szaporázzák, és eltűnnek az erdő sűrűjében. az 1. 3 -gondolom a bejáratott útvonalon- 1 csapásra 1 csapásban eltűnik. szép rugalmasan szökellve tűnnek el a cserjék és fák közt. a másik 2 később követi őket, és őket kicsit odébb nyeli el az erdő. annyira szép volt, ahogy lélegeztek. én az utcán most is szoktam figyelni az embereket, ahogy előtör a pára az orrukból meg a szájukból a hidegben. ott gomolyog. érdekes.

tó
van 1 bányató a közelben, ami a 2. vh. után és közben elnyelt 1-2 dolgot. amikor áltsulisok voltunk, még kijártunk csúszkálni a jegén. ám benőtték a környékét a cserjék, a fák, a pangó víz otthont adott mindenféle vízi zöldnek, gyakorlatilag megközelíthetetlenné vált.
az önkormányzat kitisztíttatta a tó környékét, és új életet leheltek belé. még van min dolgozni, de fasza. van 1 csomó kavics a partán, amiket lehet dobálni. ez most különösen jó volt, ugyanis a tó már 1-2 cm vastagon be volt fagyva.
tesóm, a gyerekek meg én kavicsokat hajigáltunk bele néha átszakítva a jeget.a jég alatt levegőbuborékok álldogáltak vagy éppen mozogtak. ha jól odavágtuk a kavicsot, a buborékok elmozdultak, szaladtak szét, aztán meg össze. ezt nagyon megbabonázó volt nézni.
tesóm a parton hagyott csónakba belenézett, abban is állt a jég, melyet betört, és elkezdte a nagyobb darabokat ráhajigálni a tó jegére. hallod? ilyen koncertet ritkán hallasz. ahogy széttört a jég és a kis darabok csúsztak a tavon... nincsenek rá szavak. még! még! aztán a végén én is elkezdtem szórni. szóval ilyen nagy falusi csendben igazán különös élmény volt.

én jól kiszórakoztam magam ezen a délelőttön. csak a fényképező nélküliséget bántam.
ezek után nem mesélem el a macskás sztorit, mert annyira hervasztó lenne. az 1ik. viszont a másik:

muci
ez a macska 1re szociálisabb lesz. ha meglátom az udvaron, és hívom, tuti odajön. apa mondja, hogy az út túloldalán lévő repce földön sok időt tölt. ezt én is észrevettem. sajnos az utóbbi években megnövekedett az autóforgalom, ezért szegény mucink veszélyben van naponta soxor. amikro mentünk a temetőbe, mondtam kamillának, hogy nézd, ott a macska, idehívom. nekiállt felénk szaladni, közben meg jött 1 autó. lepörgött az életem, jézusom, most megölöm, pont én, de bolond vagyok... aztán az árokparton való felfutás ideje alatt elhúzott az autó, és biztonságban átért. ráadásul a srácok nem hússzal mennek...
a csíkost is szocializáltam valamelyest: kaja közben már hagyja magát megsimogatni. látszik rajta, hogy annyira nincs ínyére, de talán megérti 1x, hogy nem bántani akarjuk. lát6ja, hogy az anyja (muci) is mennyire szereti, ha foglalkoznak vele.
a mucinak 2 kölykét a rózsinéniék kapták meg. 1ik nap átmentem megnézni, mert rózsinéni mondogatta, hogy feltétlen nézzem meg, mert ilyen kis lompos. hát ez a macska pont olyan, mint a muci, csak hosszú a szőre. nagyon vicces. és barátságos. figyeltem, mit csinál, hogy szemez a tyúkkal.
jófajta anyagból van mucink. mindig sima és selymes a szőre ellentétben a korábbi macskáinkkal, amik ehettek bármit, akkor is rossz volt a tapintásuk. ezek meg ehetnek bármit, akkor is simák. a téli macska nagy. felemeled, és meglepődsz, hogy nagysága ellenére könnyű. a sok zsír lecsökkenti a sűrűségüket.

most mennem kell. a horror és a 2012 év meg hányása és vetése valamint a 2013 év elképzelése a jövő 7re marad. juhú, mennyi írnivaló.