barkács

barkács

nem emléxem, hol hagytam abba.

(a végét összecsaptam, hogy a 7re is legyen vmi. ez a *.txt szöveg sem illeszthető ide be normálisan... sőt, a képeket sem akarja bevenni... most nagyon igyekeznem kell, hogy ne legyek ideges. gáz lesz ez a külalak... hát mind1, ilyenek lettek a székek, azért ez látszik. sőt a polc is. azokból a deszkákból csak minimumot lehetett kihozni... a 3. szék még nincs kész)

szóval a lecsiszolt, szétszedett székek, és a beújságpapírozott ablakok oár hete vártak rám.
a redőnyt akartam lefesteni, de amikor a közelébe kerültem, észrevettem, hogy nem csak a lécek, hanem a fém részek is rossz állapotban vannak, így azokat is le kell festeni. -1.500 a rozsdaálló fekete zománcfesték...
műveleti sorrendet nem írok. vasárnap reggel még készítettem sorrendet, de azt hamar felrúgtam.
vasárnap korán keltem, nekiláttam a munkálatoknak. kipakoltam minden eszközt és anyagot 1 kis ládába, ami majdnem megtelt.

elkezdtem az alapozást. ugye a 3 szék meg a 3 deszka a polchoz. kis doboz trinát fehér alapozót vettem, amit maradéktalanul felhasználtam. jobban nem is gazdálkod6tam volna az alapozóval.
közben telt-múlt az idő. hol ez száradt, hol az száradt, csiszoltam, sőt még ecsetért is el kellett mennem az obiba. ez elvett pár órát az életemből, mert nyilván akkor beugrottam tesómékhoz is a barackért meg hogy mi újság, milyen volt a nyaralás.
a vastaglazúrt csak kicsit kellett higítani, ment fel a redőnyre. nyilván harmadnap tudatosult bennem, hogy akármennyire is igyekeztem, jól elszúrtam a lécek lefestését: a redőny léceit én hülye széthúzogattam, és azt a 2 fémszalagot, amin futnak a lécek, is bekentem lazúrral. azóta ezek nem mondanám, hogy nagyon mozognának. hogy ez miért kerülte el a figyelmemet? hogy lehettem ilyen amatőr?! akkor megakadt a redőny. kiderült, hogy megcsavarodott a gurtni. próbaképpen kiszedtem az ablaktokból, hátha látok valamit. láttam: megcsavarodott valóban. leszedtem a gurtnit arról a dobozkáról, és felhívtam attilát, az 1000mestert. aki elmondta, mit kell csinálni. a telefonban nem nagyon értettem, de miután letettem, nekiálltam nézni, és 1x csak beugrott, hogy mit mondott, meg tudtam csinálni. hát 1 kicsi híja volt, meg bizonyos magasságban elkezdett lefele csúszni a redőny, amit 1 csipesszel állítottam meg. szóval így le tudtam festeni a redőnyt. az utolját este sötétben lámpafényben... másnap kívülről még 1x rámentem. na, ha ezek után szét tudom szedni a rendszert, akkor gratulálok magamnak. én mekkmesterné vagyok inkább :( a fémrészeket is 2x kellett lefesteni, mert nem fedte be teljesen a festék őket. hála a festőnek, aki összekent mindent fehérrel. én is majdnem akkorát gányoltam így, mint ő...
amilyen lelkesen álltam hozzá a barkács témához, most annyira elkeserítőnek találom a félmegoldásaimat. maradjunk annyiban: tanulok, de még sokat kell tanulnom.

az alapozó nem száradt meg, így a székek illetve a deszkák színezését vasárnap ki kellett hagynom. míg dolgoztam, világosban szél kerekedett, nekiállt dörögni, éppen össze tudtam pakolni, bemenekítettem a cuccokat a lakásba, és dohogtam, nem is ígértek esőt. akkor mi ez? rövidesen alábbhagyott az eső/záporocska, és folytat6tam tovább a munkát.
7főn du. 1ből azokkal kezdtem. ez a trinát sötétbarna frissen vásárolt magasfényű zománcfesték szépen terül, sokkal szebben, mint a régi piros zománcfesték, aminek tuti lejárt már a szavatossága.olyan szépek lettek a székek! csillognak. mintha frissen leöntötték volna őket étcsokoládéval. naggyon menő lesz hozzájuk a fehér-zöld csíkos kárpit.
a 7fő éjjelem is nyugtalan volt, minden levélzördülést hallottam, és esőt sejtettem, így éjfélkot kikászálódtam az ágyból, és bepakoltam mindent a lakásba. nagy élmény volt lazúr és zománcfesték szagban aludni. az ablakot becsuktam, mert annyira zavart a szél.
a székek reggelre szinte teljesen megszáradtak. azért írom, hogy szinte teljesen, mertszerda du. beletenyereltem 1 nagy pöttybe.
kedden a polcokat kentem még 1x pirosra meg a redőny vasakat először feketére.
szerda reggelre már csak a redőnyvasak másodszori áthúzása maradt.
a redőnyhöz hozzányúltam még 1x- nem kellett volna. azt a gurtnis részt meg kell csinálnom valahogy. és a léceket is. van feladat...
a piros polcokat 1másnak támasztottam. természetesen nem száradtak meg tökéletesen, így megmaradt a nyomuk 1máson. mind1. már fent vannak a helyükön, rápakolni még nem mertem.... 2 nap száradás után rápakoltam, és aztán leszedtem a cuccokat, ám tépőzár hangot adott, úgyhogy b meg a festék. miért nem szárad hamarabb? napok se elegek hozzá...

pont pont pont

jó sokára fejezem be ezt a posztot. most erőt veszek magamon, és kivégzem.
nem akarom mondani, hogy hány órát szívtam a kárpitozással. a kis támla nélküli székbe belement a tűzőgép kapcsa, mert az 2 cm vastag fenyődeszka, a támlás 7 mm-es ülőkéjébe -ami farostlemez- azonban nem. mindig visszapattant. így gondolkoznom kellett, hog ylehet odarögzíteni. tesóm ajánlotta a palmatexet, amit nem akartam elhinni, végül is kipróbáltam, és az megfogta a textilt. ha rögtön azzal kezdem, fele annyi idő alatt megvagyok. az anyag ráncolása nagy kihívás volt. ennyire sikerült.
és nemakaromondani, h a 4 napja száradó székláb is otthagyta a nyomát a parkettán...
a támlás székkel vasárnap 3 órát dolgoztam.
utána elkezdtem afürdőben a világító fugát. az megint nem lett tökéletes. amikor leszedtem a takarószalagot, a fuga felső része szép 1enes volt,az alsó meg cikk-cakkos. még nem jöttem rá, hogy mit csináltam rosszul, hogy ilyen csúnya lett. ha még 2x ennyi csíkot kifugázok, akkor éjjel valóban nem kell villany, ha kimegyek klotyóra. állati.

üveg

nem tudom,kit kell utálni a 7végi üvegszilánk tengerek miatt.
nyilván azokat, akik odaszórják a járdára, a kerékpársávra és lassan már az útközepére is az üvegeket.
szombat, vasárnap és 7főn különösen sok üvegszilánkkal találkoz6unk az utakon.
régen azt gondoltam, hát ez is 1 indok a gyalog-bicikliút és járda elkerülése mellett. de most már mindenféle, nagyobb forgalmú utakon is széttörik az üveget a bulizók. tenyerelne rá valamelyik ökör, és taposná meg valaki a kezét. ezt kívánom nekik.
1re durvábban buliznak az emberek. és ezzel mások életét megkeserítik. én akármilyen részeg is voltam, soha nem törtem el 1etlen üveget az utcán. a szórakozóhelyen is max levertem 1 poharat.
miért kell így csinálni. azt hiszik ezek (nem ők), hogy menő széttörni 1 üveget? szerintem az menőbb, ha valakit meg tud győzni, hogy ne hajigálja el...
most már hetente többször kell böngésznem a kerekemet apró üvegszilánkokat keresve.és bemennek, alig lehet kipiszkálni őket.
most már nem is bánom, hogy nem lehet este 10 után piát venni a boltokban. bár ugyanolyan könnyű kihozni 1 kocsmából is, ha éppen arról van szó...
ma reggel is jöttem a kiskörúton, az astoria megálló környéke keresztbe üvegszilánkos volt. azt se tudtam, hogy menjek. le kellett volna szállni a bringáról, és kézben arrébb cipelni.
balesetek után sem takarítják fel (rendesen) a huladékot.
elszomorító.
büszkék lehetünk a magyar értelmes, okos fiatalokra. 1re több van belőlük...

7vége

hm. időrendbe veszem az eseményeket.

vízvető
péntek du elmentünk erával szemüveget csináltatni. nagyon megterveztem az utat.
a vízvető sorsát akartam rendezni. így először a külső mester utcába, a lapszbászatba autóztunk a vízvetővel. ott mondták, hogy visszaveszik, de 8 napon belül. hát, azon túl voltam sokszorosan is... ezt bebuktam. 1etlen esélyem a vatera... így a vízvető ismét visszakerült hozzám. zárójelben leírom az útját: megvettem, tesóm elfuvarozta hozzájuk. onnan átkerült hozzám. majd visszavitettem velük, hogy majd elviszem a lapszabászatba. aztán múlt 7en, maikor kutyaúsztattunk, áttettem era kocsijába. onnan kivettem, állt 1 hetet a garázsban, majd akkor pénteken ugye elvittük a lapszabászatban, ahol nem fogadták, így újra nálam van :) akkor módosítom a bekezdés címét vízvetőre :)


szemüveg
az wiener optika a bécsi úton van, oda kellett elvergődnünk. a budai alsó rakpart 1 része még mindig lezárva, úgyhogy nem haladtunk túl gyorsan. az üzlet előtti mozgássérült parkoló természetesen foglalt volt, így odébb találtunk szabad helyet. szerencsére a bécsi út ezen szakasza (symbol és környéke) csupa macskakő, így erának és nekem is nagy élmény volt megtenni a 200 méteres utat az üzletig. 1 db-on villamossineztünk, amit dudálással jutalmaztak az autósok. de hát annyira ratyi a járda. tiszta pukli, oszlopok, kifele lejt, befele lejt. remélem, azt is megcsinálják. amikor dudáltak, behúztunk a járdára 1 szalag alatt, mely 1 ilyen 3 ferdecsíkos táblához volt kötve. ezt majdnem felborítottam a hátizsákommal.
először era választott napszemüveget. érdekes módon nem a legdrágább állt neki legjobban. ez viszonylag gyorsan zajlott.
aztán edina megvizsgálta a szememet. nem romlott! olyan vizsgálati módszerek is voltak, melyeket én korábban nem láttam.
aztán edina kipakolt 50 szemüvegkeretet, és nekiálltam próbálni, később era is csatlakozott, hiszen neki is szüksége van új szemüvegre,  (biztos joya szétrágta:). próbálgattunk. úgy látom, már nem divat a nagyon lapos keret, inkább a nagyobbak mennek. szerettem volna feketét, de 1ik sem állt jól, pedig volt 1, aminek pöttyös volt a szára, s szinte halálosan beleszerettem, de beteljesületlen lett a kapcsolat, hiszen a szemüveg egész nap a fejemen van, nem lehet csak azért megvenni, mert tetszik...
volt 1 piros, ami erának is meg nekem is igen jól állt. aztán ugyanaz lilában. ám az elején edina kitett 1 rózsaszín-kék-sárgát, ami nagyon megtetszett, és nem is állt rosszul, hogy nem volt kérdés, eráé lehet a piros, nekem a tarka kell :) így meg1eztünk.
...
kivergődni már könnyebb volt.

szórakozás 1
era hazafuvarozott, bedobáltam a lakásba a fent említett vízvetőt, a gyúródeszkámat és 1éb barkácskellékeket. elégedetten dörzsöltem a kezem, hogy milyen jól kisakkoztam mindent, a lehető legkevesebb kocsikázással megoldottuk a feladatainkat.
és itt nem ért véget, ui. erát meghívtam 1 limonádé+fagyikehely kombinációra, mait akciósan vásároltam. az idő jól eltelt, erát várta a kiskutya, de már mindketten ki voltunk éhezve a fagyira, így szó sem lehetett 1 másik alkalomról.
a ferenc téren van ez a francesco cukkrázzda, . tök jó heyl lenne, ha nem pöfögnének az orrunkba az autók. klassz volt a fagyi, féláron megérte.

szóarkozás 2
estére fecóékhoz voltam hivatalos pécelre. kitekertem igénybevéve a bicikliutat. mostanában használok bicikliutat. öregszem vagy mi. és nem is pörgetem túl magam. lassulok. mégiscsak 42-es tányér kellett volna előre... de meredeken meg nem rossz ez.
rákoskeresztúr központ után a pesti úton folytattam utamat, hiszen nem messze van a sáv, amiből pécel felé lehet kanyarodni. erre jön 1 kisbusz, faszi üvölt, mint a fába szorult féreg, hogy a bringaút, menjek oda. nem is tudom, minek foglalkozok vele, hsiszen úgysem tudja, hogy nekem mi okom van használni az utat, azonkívül, hogy jogom van használni.
fecóéknál rengeteg rántott zöldséget megettem. én érkeztem legkésőbb, a lányok már paníroztak és sütöttek. mondtam, hogy nem segítek, most k. nincs hozzá kedvem. csak ittam meg ettem.
jót dumáltunk. viola bébi 1re szebb lesz. nemtom miért bámulta folyton tihanyit :)
hazafele nem csábultam el, és tekertem, így spóroltam 1 csomó pénz. és amúgy is rámfért már 1 kis tekerés a sok zabálás után.

kaja
jöttek szombat du. lászlóék, így gondoltam, sütök valamit. most olvastam el a rizsát a recept mellett, 1 horvát nemzetiségi sütit csináltam. nagyon finom lett. eteti magát. ezért a maradékot gyors bedobozoltam, és elvittem tesóméknak, ott jobb helye van/volt. fénykép nincs. tehát ki is törölhetném ezt a pár sort :)

szalonnás zöldbableves
ennek külön bekezdés jár, ugyanis annyira finom.
volt zöldbabom, ami elkezdett barnulni, ezért péntek reggel gyors előfőztem.
anyától kaptam 1 csomó szalonnabőrt, meg én is halmoztam, így valamennyit megfőztem kuktában 15 perc alatt.
pirítottam 1 kis fej vöröshagymát, rádobtam a zöldbabot, 1ütt sütöttem őket pár percig. majd rászórtam 1 ek. lsiztet, átforgattam, és felöntöttem a szalonnalével :) dobtam bele tárkonyt, durvára tört borsot és sót. elkezdtem főzni, és később beledobtam pár szem megtisztított, felkockázott krumplit. az időzítés sikerült: 1xre főttek meg. avagy intelligens zöldségekkel dolgoztam, amik 1máshoz igazítják főzési idejüket.
csak másnap ettem belőle. ja a végén a maradék tejszínt  és a maradék tejfölt összekevertem, és belefőztem a levesbe.
nem 1 fotogén fogás, de így nem tudom beküldeni a nosaltyba. igaz hogy semmit nem mértem le, tehát itt is sántítana a dolog.
komolyan mondom, régen ettem ilyen finom levest. mindent eltaláltam benne. a füstös íz meg a tárkony nagyon összepasszol! langyosan a legjobb. bolond vagy, ha nem próbálod ki :)

a 7végi barkács sztorimat majd holnap tesezm közzé. remélem, addigra befejezek mindent, és többet nem kell róla írnom :)

barkács

ezt a kakaós-fahájas palacsintaizét 7főn csináltam. ribizli és cukor van a rétegek között. 1 hibája volt: alulcukroztam. a cukor kihozza az ételek ízét csakúgy, mint a só.

a 7végén akartam felújítani a 3 széket meg a redőnyt. ezt 1 hete elterveztem. erre kedden reggel megjelentek az udvarépítők, és keresztülhúzták a számításaimat. felszedték a követ, térköveztek, betonoztak, homokoztak. ez 1 hete tart. reményeim szerint 1-2 napon belül befejezik. mert hát porban, homokban nem lehet festeni. nem rücskös, hanem sima felületet szeretnék.

attilától kölcsön kértem az elektromos tűzőgépét, hogy az milyen nagy segítség lesz a kárpitozáshoz. pénteken elhoztam tőle. ha már az örs környékén jártam, beugrottam az ikeába. találtam evőeszköztartót, aminek nagyon megörültem, bár a 18. érzékem azt súgta, hogy ne vegyem meg, úgysem lesz jó. én ezt elhallgattattam, és megvettem. szembe kellett néznem a problémával: a mérete. már a hazacipelése is gondot okozott. a sisaktartókkal akartam összefogatni, ám túl rövidnek bizonyultak a szíjak. szerencsére volt nálam 1 textilszatyor, így azzal meghosszabbítottam a szíjakat, és biztonságosan odarögzítettem a hátizsákhoz az 50x51 cm evőeszköztartót- tesóm meg is dícsért, hogy 5letes. hát igen, a mérnök-agy :)

közbeszúrom, hogy ezek után betértem tesómékhoz, el a gyerekekkel a játszóra, míg eli könyvtárazott. ott nagyon jól szórakoztunk, megcsúsztunk időben, és még fagyizni is bementünk. aztán szidtam magam, hogy most szarul érzem magam, de erről 1edül én tehetek, maiért nem voltam következetes. közben virág elfeküdt a játszótéren és sírt. én néztem, hagytam, nem tudtam vele mit csinálni, az sem használt, hogy azt ígértem neki, megyünk anyához.
fagyizás után ez megsimétlődött az utcán, ült a motoron, és nem volt hajlandó továbbmenni. miután arrébb sétáltam, akkor is ült és sírt, ezért gondoltam, felveszem, és hazaviszem. ekkor már kicsit ideges voltam, és szidtam magam, hogy most minek vagyok ideges, ne legyek az, mikor én nem startoltam időben. virág simán ahgyta magát hazacipelni, tán még el is aludt a kezemben.
otthon azt mondta, hogy sírt, és nem vettem fel. v vmi ilyesmi. ezek szerint fel lehet simán venni, nem fog ellenkezni. jó lenne a fejembe vésni, hogy 1 gyerek az gyerek, tehát gyerek módjára él, eszik, viselkedik, úgy is kell kezelni. talán tanultam belőle.
kamilla a csúzdán lezúzta a könyökét, meg az 1ik ujjacskáját is felsértette a körömágynál. mindez nem volt érdekes és fájdalmas a játszón ellentétben az otthonnal. ahol csak sírt, hogy mennyire fáj, nem akar fürödni. aztán megnyugodott. virág jól bírta a fürdést. ő már kicsit kipihente magát a karjaimban.

most jön a barkácssztori
tanuljunk.
szombaton reggel már 7-kor talpon voltam. szöszmötöltem, majd megcéloztam a kárpitos boltot, ahol 2 db 3 cm vastag habszivacsért kiadtam 1000 ft-ot. sajnos kapcsot nem kaptam a nőtől, viszont azt megtudtam, hogy a kárpitosok nem használnak sokfélét, és azokat természetesen jóval olcsóbban lehet kapni, mint a hobby gépekhez való kapcsokat. direkt úgy gyártják őket, hogy 1félét tudj venni horror összegért.
elindultam hát a lágymányosi híd felé, ott 1 kupacon talál6ó obi, praktiker és tesco- hátha valamelyik kínál valamit.
a tescoban jártam először. ott nem volt semmi, meg eladó sem, aki tudna segíteni. viszont megjegyeztem, hogy a tesa 50 mx 3cm takarószalag bőven >700 ft, míg én a festékboltomban 660-ért vettem.
átgurultam a praktikerbe  (a 7en 3. alkalommal jártam ott), és utánaérdeklődtem a kapcsoknak. srác mondta, hogy nincsen, de nézzem meg az obiban, ők is tartanak black&deckert. közben ráeszméltem, hogy nekem kéne fűrész is, mert farostlemezt kell vágnom. megláttam a b&d árakat, és azokról lemondtam, a nagyon gagyit meg 1500-ért nem akartam megvenni.
próbálkoztam az obiban is, ahol találtam kapcsot 1500 ft/1000 db. ezt betettem a kosaramba, majd megvizsgáltam a fűrészeket. a legolcsóbb használ6ó 1 obis volt 2500-ért, s ekkor választást kényszerítettem magamra: vagy veszek fűrészt vagy kapcsot. ha veszek fűrészt, az jó lesz máskor is (mikor? :), és szegeket is be tudok ütni, az olcsóbb, mint a kapocs. tehát fűrész.
a soroksárin hazafele eszembe jutott a piac, beugrottam némi paradicsomért és dinnyéért.

hazaértem, megfőztem (petrezselymes petrezselyemkrémleves), és bosszankodtam, hogy mennyit költöttem, és még mindig nem tartok sehol. elment a kedvem. imádom a zöldséget- mi így mondjuk nyugaton. szerencsére rászoktatott #apám. ha friss, párja nincs. ugyanez igaz a sárgarépára is.
du. 3 óra után nekiálltam fűrészelni (2ig lehet szombaton zajozni). csak az ülőkének kellett kivágni a lapot. munka közben rájöttem, miért lombfűrész, és mi az a finomfűrész.  ennek a lombnak nem lehet irányítani a fűrészlapját, mert széles, csak 1eneset tud vágni. így nem kanyarogtam, hanem érintőket rajzoltam a farostlemezre, és úgy vágtam le ívesre. majd lecsiszoltam, mai már könnyen ment, mert a csizsolóvászon zabálja a farostlemezt.
a szétcsavarozott széket is sikerült összeraknom valahogy. tesómtól ugyan elkértem a spanifert, de közben eszméltem, hogy a pillanatszorító kellett volna inkább, mert a x szétnyomásával jobban jártam volna, mint y összehúzásával. már bőgtem, és mérgelődtem, hogy ezt a szaros spanifert sem tudom használni, pedig tesóm megmutatta, és én is gyakoroltam. valamit csináltam, de nem volt az igazi.
fogalmam nincs, hogy sikerült összecsavarozni a széket. megtaláltam az alátétet a csavarhoz, amit kerestem, feltettem mind2re, és utána ment. ezt még át kell rágni tudományosan...

a szombatot diy szempontból sikertelennek éltem meg, és összeráncolt homlokkal közelítettem a gödört, hoppá, akváriumot.
dumáltunk meg minden.
kovács aszonta, hogy csak költségtérítésesre vették fel, de nem bánja, így nem adta oda az államnak a seggét. szóval nem csak az orvostanhallgatókkal köt az állam ilyen szigorú izét, hanem bármilyen 1etemistával! kemény. ezt valahogy nem közvetítette a média. bár amennyi hírt én olvasok/hallok/látok, beszélhettek is róla utcahosszat...
kipróbáltam az új goldsprint gépet. nekem sokkal jobban bejött, mint az előző. ez nem olyan pörgetős áttétel, nem kell hozzá annyi tüdő. persze azért utolsó lettem a lányok közül :)
este/éjjel borival beszélgettem, de már alig vártam, hogy elinduljon, mert 500x lecsukódtak a szemeim, azt se tudtam hol vagyok, legszívesebben lefeküdtem volna a földre aludni.

...lehet attila meggyőzött, hogy vegyek kapcsot a tűzőgépbe...

vasárnap
du. elmentem erához, majd a szomszédékkal közösen ki kutyát sétáltatni, úsztatni. a kopaszi gát hátsó bejáratánál van 1 kutyafuttató, ott le lehet menni a partra is. a kutyák totálisan bezsongtak, borkával alig bírtam, era odaadta nekem- őt kirántotta volna a székből. era azt mondja, borkától veszi át joya a hülyeséget, amit nehéz belőle kiszedni, így borkát hazaküldi kicsit, és csak 1 kutyával foglalkozik. baromi nagy erő volt benne. azt hittem, elránt engem is, kb be a dunába. amikor vizet ért a teste, megnyugodott.
ez a kopaszi gát erának meg a kutyáknak nem jó hely, úgy a gubacsi hídhoz mentünk, amit ők már ismernek.
nándi biztos ami biztos alapon fürdőnadrággal készült, amire szükség is volt, ugyanis közeledett a vihar, amitől borka fél, ezért őt era betette az autóba, joya pedig nem volt hajlandó utánaúszni a labdának, ami bent nem marad6, így nándi beugrott érte. legközelebb neki is dobálunk labdát :)
kiszórakozták magukat az ebek. aztán hazahúztunk. már 2 órával előbb látszott, hogy nagy zuhé lesz, ami be is következett. hazaértünk, éppen mindent el tudtunk pakolni. én még megkérdeztem erát, hogy menjek most vagy reggel? aztán 1 perc múlva nekiállt szakadni az eső. milyen naiv voltam, hogy azt hittem, még legalább fél óra van az esőig. így rövidre zárta a dolgot a víz, eránál töltöttem az éjszakát. alvás előtt még jól bezabáltunk mindenféle édességet, megittunk 1 üveg bort.

sljeme

cuki régi ház

hazavittem a biciklimet abban a reményben, hogy 1 napot tekerünk valahol. tesóm a zágráb melletti biget, sljeme 1032 m jelölte meg lehetséges célként.
hamar meg1eztünk, hogy ez jó lesz, és kedden reggel nekivágtunk.

7fő este még ment az agyalás, hogy alig van otthon kenyér, miből csináljunk szendvicset? végül abban maradtunk, hogy elmegyek reggel a boltba. így is lett, hoztam kenyeret meg csigát, túrós táskát. a finompékáru szar volt, mint általában, a kenyér oké, bár belseje kalácsos jellegű volt, tehát ez kovászt, lassú kelesztést nem ért meg.

reggeli sokk
kimentem a házból a biciklimért, hogy a boltig tartó 500 m-es távolságot mihamarabb leküzdjem. benyitok a nyúlházba...biciklim, sőt a biciklik sehol. elszaladok a kamrakulcsért, ott sincsenek. úristen, ellopták? nemá! ez itt a vég! a kocsi tetején se volt. megnéztem még 1x, de hát annyira vak nem lehetek, hogy nem veszek észre 2 biciklit... aztán megkérdeztem tesómat, hol vannak a bringák, ugye ő tette el őket. igen, este bepakolta a csomagtartóba, huhh

kocsiút
a 86-os úton kocsikáztunk rédicsig. a kamionforgalom közepes volt, rosszabbra számítottam. 1x tesóm megelőzött szép sorjában hármat, akik valamelyik faluban (!) visszaelőztek minket. bosszankodott is miatta, hogy ezért kár volt a benzint pazarolni. megdöbbentő, hogy 7közben reggel 7kor a kamionok 60-70-nel rongyolnak lakott területen...
szlovénián viszonylag gyorsan átvágtunk, csak pár km-es az a szakasz. bár a térképen való eligazodással már ekkor elkezdett meggyűlni a bajunk. tesóm sok éve vásárolt horváto-szlovénia-? térképe elég szarnak bizonyult a későbbiek folyamán, és annyira hülyén is volt megszerkesztve, hogy jó sok időbe telt, mire valamelyest eligazodtam rajta a navigátor ülésben.
varasd mellet, jalkovecben tettük le az autót 1 templom melletti parkolóban. én javasoltam, hogy ne a városban, hanem kijjebb parkoljunk, azonban tesómnak igaza van, hogy városban érdemesebb, mert ott talán még ingyenes kijelölt parkolóhely is akad. sebaj, ez a templom és környezete jónak tűnt, tiltó táblát nem láttunk. erre nagyon figyelni kell a horvátoknál, mert ők nem viccelnek, ha tilosban parkolsz. 1ből szállítanak elfele. nyilván a tengerparton izgalmasabb a dolog, hiszen ott eléggé korlátozott a parkolóhelyek száma. meg zadarban :) itt a szüleim autóját is eltüntették. néhány 100/1000 (?) kúna leperkálása után vissza is kapták...

rögtön jövünk

parkolás után összeállítottuk a bringákat, zsebeinket megtömtük, sőt tesóm 1 vászonszatyrot is- ezt á.balázstól tanulta, aki a kormányra fel szokott kötni 1 vászonszatyrot, amiben plusz elemózsiát tárol, ha már a mez zsebei megteltek.
elpakoltuk a sok kaját. én mindig abban a hitben élek, hogy amit reggel összeállítottam, az bőven elég lesz. hát nem. ráadásul én csak 1 kulacsot hoztam haza, így ilyen izészíjjal 1 másfél literes flakont kellett rögzítenem az alsó kulacstartóba.
nagyon iparkodtunk a pakolással, mert mennünk kellett. alig vártuk az 1. kukoricást :) ami pár km után fel is kínálkozott.
tehát megkönnyebbülve kezdtük a túrát. úgy döntöttünk, hogy a sljemet terveinkkel ellentétben nem az északi, hanem a déli oldalról másszuk meg. így biztos 160 km fölött leszünk. az út pofonegyszerű, megyünk 1 úton, majd át a másikra, ahonnan dobunk 1 jobbost, és máris a big lábánál találjuk magunkat.
hát nem.

kerékpáros útvonal m. bistrica felé

a horvátok elég érdekesen tábláznak, aminek következtében kb. 50 embert kérdeztünk meg, hol vagyunk, merre menjünk? nem ritka, hogy mész 1 főúton, ami egy T alakú kereszteződésben végződik stop táblával, és semmi jel/tábla, hogy merre vezet tovább az út. a körforgalmak előtt kiírják, hogy melyik kivezetés merre visz, de a körforgalomban már 1etlen tábla sincs...
extra pihenések nem nagyon kellettek, mert baromi gyakran meg kellett állni térképet nézni vagy kérdezgetni. 1 idő után már nem kérdeztem, hogy esetleg beszél -e angolul, hanem mondtam angolul és kész. a horvát település neveket kereste úgyis mindenki a szavaimban.
párszor azért megérzés szerint mentünk.

na, vmi időrendet tartsak. így 2 7 után elég nehéz.

a plébánia ?

a tekerés 1. szakaszában meg autózva is az volt a meglepő, hogy 1beépítettek 1 csomó települést. 1 oszlopon volt az x falu vége és az y falu eleje jelezve.
az utak jók voltak, forgalom gyér. csodálkoztunk, hogy ilyen jó körülmények között tekerhetünk, és vajon mikor romlik el?
marija bistricában megálltunk. ott van 1 szép templom1üttes ...na most megnéztem, ez 1 horvát nemzeti zarándokhely. nagyon szépen rendbe volt tartva, kevés turista lézengett a környéken. nem láttam galambokat, és direkt felnéztem, galambok ellen kitűzdelt pálcák sem voltak a templom épületén.
a városba egy jelzett kerékpárúton mentünk, ami még nyugisabb volt, mint az addigi út. bár azért ott is meg kellett állni agyalni, hogy akkor most merre menjünk.
megtaláltuk a 29-es utat némi segítséggel, és azon rongyoltunk tovább zágráb felé.

jó a szemüvegem?

amikor már sejtettük, hogy hamarosan jön a leágazó, megálltunk térképet nézni. 1 előzőleg megelőzött horvát (helyi) bringás tanakodásunkat látva visszafordult, és megkérdezte, mit keresünk. mutattuk a falu nevét meg a sljemet, hogy délről akarjuk megmászni. elmagyarázta, merre menjünk, és 1et jegyeztem meg még a mondókájából: aber starke berge. nem baaaj, nekünk az kell.
hát volt is starke berge, azt hittem, megpusztulok, mire felértünk az 1ik meredek szakaszon. szerencsére lépcsősen volt kialakítva, így időnként lehetett szusszanni.
kis hegyi úton közelítettünk zágráb fele, de már elvesztettük a fonalat. nem akartunk bemenni a városba, mert az ottani kavirnyálás erősen rabolja az időt, és már így is meg voltunk csúszva. azt hittük, 1-kor már a szerpentinen fogunk kacsázni, de attól nagyon távol voltunk.
tesóm úgy érzte, itt az ideje jobbra kanyarodni, s ez bejött, rátaláltunk arra a "főútra", ami a bighez vezetett. 1 nemrégen zágrábba költöző nő nem tudott segíteni, de átirányított minket 1 közeli coffee barba, ahol a pultoscsaj készségesen elmagyarázta, hogy igen, ez az az út, ami a sljemere vezet, de kanyarog, tele van leágazással, úgyhogy kérdezgessünk. ekkor én még mindig nem értettem, hogy milyen az az 1enesen odavezető főút, amin el lehet tévedni...
bementünk a szomszédos boltba, ahol otthagytunk 34 kunát -most megnéztem, 1200 forintot-, ebben benne volt 2 félliteres ivójoghurt, 2 péksüti és 1,5 l ásványvíz. asszem ennyi. megállapítottuk, hogy horvátországban is tudnak millió pernyére hulló semmitmondó pékárut csinálni. 1 helyi karlovackót fogyasztó idősebb figura tesómtól megkérdezte, hogy svédek vagy finnek vagyunk -e.
bekajáltunk, majd továbbálltunk. nemsokára el is vétettük az irányt. kibaszott jó volt lefele suhanni, de ha hegyre megyünk, akkor lehet inkább felfele kéne menni...
1 benzinkútnál elmagyarázták, merre forduljunk vissza, sőt térképet is nyomtattak nekünk.
mondjuk így, a hegy lábánál megláttam 1 országútis csajt, akitől megkérdeztem, hogy jó úton vagyunk -e a sljeme fele. igen. úgy otthagyott minket, mint a szart, valami nemzeti válogatott versenyző lehetett. ű
kellemes emelkedő volt, a napszemüvegemet is levettem, árnyékban haladtunk felfelé.

igen vettem 1 napszemüveget. ez aztán torzítja a sárgát: minden sárga ház barackszínűnek látszik benne, én meg szörnyülködtem, hogy ezek a horvátok miért festik ilyen undorítóra az összes házat? nem kételkedtem a szemüveg színvisszaadóképességében, hiszen amikor életemben 1x voltam családilag horvátországban teljesen elképesztettek a rondábbnál rondább házak meg színek, gondoltam itt is követik ezt a vonalat. aztán kiderült, hogy azok normál sárgák. a tarló meg a kiszáradt fű is rózsaszín vörösnek tűnik benne, gyanús lehetett volna ez a szemüveg. mind1, legalább a fejemen tartotta a másik szemüvegemet, és nem hunyorogtam. ez fontos, hiszen >30 a szarkalábak 1re vaskosabbak lesznek.

az ideális emelkedő

aztán megérkeztünk a kanyargós útvonal 11 km táblához, tehát hivatalosan is megkezdődött a hegy. tesóm figyelmét elkerülte az 1irányút tábla. én sem akartam elhinni, hogy ilyen van, de a körülmények igazolták látásom helyességét: 1 db autó nem jött szembe velünk a 11 km alatt.
ilyen fasza utat ritkán tud6unk a kerekeink alatt. sima, széles, 1irányú, körbe erdő, meredeksége ideális, hátul az utolsó előtti előtti lánckeréken surrogott a lánc. az ideális szerpentin.
néhol ki lehetett látni az erdőből. kiderült, hogy van 2 tv-torony, vagy legalábbis 2 torony meg 2 fehér félgömb. nem néztük meg, hogy melyik a big pont. gondoltuk az út 1enesen odavezet. ennyi horvát út-tapasztalattal a lábunkban nem is értem, miért csodálkoztunk, hogy nem találjuk meg 1.re találtunk 1 útleágazást balra, amire nem az volt kiírva, hogy sljeme, de irányba jó lett volna. szerencsére 2 helyi biciklis jött szembe, akik útbaigazítottak minket: guruljunk vissza másfél km-t, és jobbra lesz az út. remek.
eléggé el volt rejtve, azon már meg sem lepődtem, hogy ez is 1irányúnak volt jelölve.

megálló. ebből volt vagy 100

tesóm előbb feltalált a toronyhoz. még vmi rettenetes térkővel kellett volna megküzdenem, de én azon feltoltam a biciklimet.
a torony tövében megkajáltunk, néhányszor meg hánytuk-vetettük, hogy merre menjünk haza, természetesen már a főút játszott 1. helyen, ami vélhetőleg kevésbé meredek és dimbi-dombi, mint az alsóbbrendű utak. csak meg kell találni :) bosszankodtunk, hogy mennyire megcsúsztunk időben, ekkor lehetett avgy du. 4 óra, és még hátra van közel 100 km, sanszos, hogy sötétben érünk vissza az autóhoz, főleg, ha ennyit kell kérdezgetni...
na mind1, elindultunk.
a lejtő nagyon király volt, pár hajtűkanyarral tarkítva, forgalom nulla.

sejtettük, merre kell menni, persze kacifántosan lőttük be az utat. mindig a fura jelzések, a szar térkép, az állandó kérdezgetés. így lassan lehet haladni.
valami kisvárosban megálltunk kajáért, mert kiettük magunkat a vagyonunkból. kunára pontosan annyit fizettünk, mint az előző helyen. vettünk 1 bagettet, 2 ivójoghurtot, 3,5 l ásványvizet és 1 sajtkrémet.
vmi üzem mellett ismét a helyiek segítségét kértük, s kb. 500 m múlva elveszítettük a fonalat. kész. sose érünk vissza az autóhoz. hogy lehet itt kiigazodni?!

kilátás

aztán tesóm meglátott 1 bicikliboltot, tűztünk oda 1ből.  a srác segítőkészen elmagyarázta, merre menjünk, sőt a google mapsen meg is mutatta. fejembe véstem a kitüntetett pontokat. amúgy innen tényleg nem volt gáz, csak a 35. sz. főúton kellett rongyolni. innen nedeljanec után kellett dobni 1 jobbost, amit 1 helyi arctól kérdeztünk. nagyon fasza volt minden, csak kint volt  a kerékpárral behajtani tilos tábla, és ugye ez nem budapest, hanem külföld, itt szabálykövetők vagyunk, nem hajtottunk fel rá.
így begurultunk varasdba, és fingunk nem volt, hogy találunk ki. közben sötétedett. a varasdi kolbászolásunk miatt a bringaboltos jóslata nem jött be, miszerint 9-re a kocsinál vagyunk...
aztán emberi segítséggel rátévedtünk a jalkovec felé vezető útra. aminek a végén megerőltettük a memóriánkat, hogy akkor most jobbra vagy balra induljunk el, hogy megtaláljuk a templomot. 1.re sikerült belőni a helyes irányt, s már csak azon izgultunk, vajh megvan -e még a kocsi?
megvolt.
gyors pakolás, kézmosás, be az autóba, és go home.
hazafele már könnyebb volt.

szóval aki tőlem kérne tanácsot, hogy menjen a sljemére, normális választ nem tudnék adni, csak vonogatnám a vállamat. talán turista térképpel vagy gps-szel.

kaja kb.
1 kakaóscsiga
1 túróstáska
3 müzliszelet
3 banán
4 szendvics
1 csokis croissant
fél bagett körözöttel
2 x 500 ml ivójoghurt
víz
____________
210 km-re. tesóm tudja, hogy én menet közben nem tudok enni, ezért toleránsabb velem :) meg kéne tanulnom. annyit már elértem, hogy ha kibontok 1 müzliszeletet, akkor azt előveszem a zsebemből és megeszem. elég gyakran, tehát pontosan jókor, megálltunk enni, ezért nekem is jól ment a tekerés, bár nagyrészt tesóm szélárnyékában mentem. ez a teljesítményemből levon valamennyit. mind1, meneküljünk, a de én nő vagyok mondat mögé :)
most is bebizonyosodott, hogy enni kell. ha éhes vagyok, akkor késő. tesóm mindig megelőzte az éhségeimet azzal, hogy megálltunk kajálni. asszem az evéssel rontottam el az idei velence 280-at. lehet mégis megcsinálom jövőre csak több odafigyeléssel? :)

vonat

érdekes módon a talpam 1általán nem fájdult meg, pedig 200 km körül azért szoktam érezni. bár most nem volt annyi durva emelkedő, amin nagyon meghúz6tam volna.
a nyakam sem fájdult meg hála a napszemüvegnek, ami az orromon tartotta a dioptriás szemüveget, és így nem kellett hülye pozícióban tartanom a fejemet.
itt van ez a tábla, jól megnéztem magamnak, hogy jé, ilyen magyarországon nincs, mire a nemtom hányadiknál rájöttem, hogy van, csak nálunk gőzmozdony van rajta, nem ilyen modern villanyvonat :)

vonatról jut eszembe. tekertünk fel 1 dombra, tesóm elől. 1 idióta alakú -S ?- vasúti átjárón ment át, amikor az átjáróban nekiállta megelőzni 1 kamion. utána rögtön jobbra kanyarodott az út és 10 %-os emelkedőként folytatódott. tesómnak le kellett szállnia, hogy el ne sodorja az az idióta...

utunk során annyi x % lejtő/emelkedő táblát láttunk, mint még soha. számolni kellett volna. számuk megközelíti a megkérdezett emberek számát.
szumma: jó volt ez a horvát tekerés. meg hosszú is. 50 km-rel és 3-4 órával aláterveztük, de megoldottuk és ez a lényeg :)