madártej
böjt.
szóval a madártej hallatán fel kellett függesztenem a böjt5. kísérleteztem: a tojásfehérjét több cukorral vertem kemény habbá, majd be a sütőbe, és megsütöttem. sajnos kevés volt neki a hőkezelés, így kicsit nyúlós lett. de szerintem nagyon passzol a vaniliás lébe. a képen az a gyöngyös az én új tojáshabom, a nagy fehér pedig anya hagyományos változata. kiütötte a cukor. nemtom miért. talán azért, mert lefedtük a tálat folpackkal és a hűtőben volt.
és még lenyomtam 1 málnakrémet is. ez szintén tartalmazott hozzáadott cukrot. sőt egy kis étcsokit is- boldogtalannak éreztem magam, és úgy döntöttem, ez oldja a feszültséget. a boldogtalanság helyére lelkiismeretfurdalás költözött, hogy összezabáltam ennyi cukrot. aztán elmúlt mind2. alvással el lehet mulasztani minden bajt. persze nem álmodtam szappanbuborékokkal meg tündérekkel. annyi maradt meg, hogy szar volt. ez épp elég.
a sok evés ellenére kb. 60 kiló vagyok. attól tartok, nem tudok lejjebb menni. az izom nehezebb, mint a zsír. bár van rajtam bőven zsír, nem mond6om azt, hogy csupa izom vagyok. a szüleim a zsírkérdést nem így látják, szerintük sovány vagyok. hát hozzájuk képest lehet, de valójában nem. megnyugtató, hogy így látják. hehe
pihenés
ez a kép hasonlít a madértejre |
pihentem a napon, leégtem. negyed óra elég volt. olyan kár, hogy nem bírom a napot. így kénytelen leszek kenni magam. pedig annyira jólesett ez a meleg, úgy vártam, mint a messiást.
kapor
csütörtök délután elkértem elitől az ásót, és nekiálltam a kertnek. mint említettem, csak a 400 0forintos kapormagot akartam elszórni. (zárójelben jegyzem meg, hogy amit otthon elvetettem, az sokkal nagyobb és szebb volt) kivittem az összes vetőmagot.
miután felástam a kiszemelt részt, akkor döbbentem rá, hogy tavaly nem is ott kezdtem aveteményezést, hanem hátrébb. kihajtott a petrezselyem, és a bant maradt sárgarépák. a föld alig volt gazos, ezért el6ároztam, hogy 1 kicsit még bevetek, úgyis maradt 1 kevés kapormag. így végül az összes maradék magot elszórtam, még retket és spenótot meg 1 kis zellert. aztán megálljt parancsoltam magamnak.
közben felmentem vízért, s amikor visszaértem, tesóm és az egész családja jól rámijesztett a sufnink mögül. ügyesek voltak. nagyon örültem, hogy rámijesztettek.
az öntözőkanna rózsáját elnyelte a sufni, így hoztam otthonról 1et. végül is van esély, hogy passzoljon. keresgélnem kéne, ugyanis a sufniban rejtőzhet a szuperjó pedálom, amit a giziről szedtem le, mielőtt patentra váltottam. néha "normális" cipőben is kéne tekerni. bár fixhez nem a legjobb választás a z un. normális cipő. majd szemfestékkel ellensúlyozom a bicikliscipőt hehe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése