2015. május 12., kedd

big day 2015 +

big day

nem is tudom hányszor kezdtem neki idén biciklis bejegyzésnek. országútisnak, mert fixes már legalább 1 van. szezon van. csapjunk bele. a motivációt az íráshoz ez adja :) amikor jó idő van, és indulok el a melóból, nagyon gyakran ezt dúdolgatom. óriási. pár hónapja azt mondom, ez a prosectura legjobb száma. a youtube önállósította magát: 1 számra rákeresek, ő meg odadobál még nemtom mennyit.

az idei big day május elsejére esett. a tavalyi később volt. tavaly május 1-jén éppen belgiumban bicikliztünk a szokásos éves shke túra keretében. vissza is idéztük. hát, azt kell mondjam, életem 1ik legjobb biciklis napja volt 2014. május 1. és a tavalyi big dayről nem írtam beszámolót? mikor az is a legek között van! hallatlan. gyors utánanézek. valóban. akkor megmarad az élmény a résztvevőknek...

idemásolom a gábor által kidolgozott tervet:
4.00 – Busz indul Salgótarjánból/Somoskőújfaluból
5.30 – Gödi beszállás
6.15 – Budapesti beszállás(ok)
8.30 – Megérkezés Sásdra.
9.00 – Indul a BIG Day
Útvonal: Sásd – Komló – Zobákpuszta – Hármas-hegy (NATaCHA)[a Mecsek legmagasabb aszfaltos pontja és egyben legmeredekebb aszfaltos emelkedője] – Józsefháza – Árpádtető – Lapis – Misina (bicaj emelés) – Lapis – Orfű – Bodolyabér – Oroszló – Sásd
~90 km és 1100 m

tesóm ezt kevesellte, s azt találta ki, hogy hazafele jöjjünk 1 db-ig (dunaújváros) lábon. ha már az egész nap elmegy, és olyan messzire utazunk, legyen benne tekerés, ne csak 90 km. ment a variálás, hogy autó+bicikli vagy vonat+bicikli, végül az utóbbi mellett döntöttünk.

útvonal, térkép

nem voltam túl pihent péntek előtt, ezért nem sok esély volt, hogy elcsábuljak a mechwart pincébe a többiekkel csütörtök este, aztán pénteken 3:50-kor felkeljek. jól tettem, hogy az alvást választottam. nem okozott problémát este 9-kor nyugovóra térni, és elaludni (1 lapozás után kihullott a könyv a kezemből).
3:50-kor tehát felkeltem. szerencsére ha időre kell mennem valahova, gyorsan magamhoz térek. összecsomagoltam, agyaltam, mit vegyek fel, mi fér bele a zsebeimbe. a sisaktartó táskámba tettem a szendvicseimet. az 1 szar konstrukció- nem is értem, miért nem olyanra gyártották, amit hátra lehet tenni. de 12 km-t kibírtam vele, sőt annyit se kellett.

pont 1xre értünk tesómmal a délibe. jegyvásárlás, majd be a szupervonatba. hú, fűtöttek rendesen, igen kényelmes volt. szerencsére nem kellett átszállni, csak dombóváron leszállni. útközben láttunk mindenféle víztornyot meg állatot. tesóm vette észre az állatokat, még 1 rókát is, én pedig a víztornyokat. az a jó, ha nézel ki a vonatablakon, majdnem mindig lát6sz 1 víztornyot, de általában többet. az autópálya mentén is ugyanez a helyzet. lehet sarkítok? tesóm mindent észrevesz. ő örökölte a papa szemeit. az én szemem a fémre meg a betonra érzékenyebb hehe.
tesóm felkészült térképpel az útra. én amikor megláttam az övét, rájöttem, hogy nem készültem fel. a google maps alkalmatlan ilyenre. ezt mindig megállapítom, de mire jön a következő alkalom, elfelejtem. szóval én bírka magatartást tanúsítottam ezen a szent napon is: mondják merre menjek, és én megyek, és nem hisztizek :)
talán vásárosdomónál értek minket el a többiek a kisbusszal. gábor megállt 1 buszöbölben (?), balázs kipattant, és kérdezte, elvigyenek -e vmit, igen, a hátizsákjainkat, kezezés, aztán ők el, mi el. vicces volt.
sásdon a vasútállomásnál parkoltak le. úgy alakult, hogy összesen heten vágtunk neki a big daynek. 5en a buszosok, meg mi tesómmal. név szerint:
balázs
gábor
gyuribá
robi. őt nem ismertem. de most már valamelyest. 1ütt megyünk a fekete erdőbe. alapba montizik, mentegetőzött, hogy gyenge lesz, azonban ez nem így volt, 1általán nem.
somi
tesóm
én
összeszokott csapat :)

sásd és orszló között van 4 pukli. ez kicsit hasonlít a a a ... szob után van 1 hullámvasútnak nevezett rész. na, arra. reggel nem volt túl remek megindulni ezen a 4 dombon, viszont hazafelé... hú, akkor úgy megraktuk. nagyon jó volt. mint tavaly a big day végén, amikor gáborral meg bergerrel versenyeztünk :)
komló már ismerős volt, taval yjártam itt, amikor a misinára mentem. most nem mánfa felől gurultunk be a városba. az mekkora volt! mintha vmi tengerparti városba érkeznél be. csak itt gyárkémények voltak és iparidúrva maradványok. de k. jó volt az út meg széls, csak dőlni kellett a kanyarokban.
no, tehát komló szélén átverekedtük magunkat, irány zobákpuszta, s 1re közelebb kerültünk a hotel kövestető táblához. onnan 1 erdei aszfaltos út vezet a hármas-hegyhez, ami a mecsek legmagasabb pontja. közben gábor osztja a statisztikákat. ez jó, hogy ennyi mindent meg bír jegyezni. és jobban képben van a bigjeimet illetően, mint én :)
amikor elmondta, hogy lesz 1 20 %-os szakasz, nem lelkesedtem nagyon. ráadásul tele volt az út fatörmelékkel meg porral, apróbb kavicsokkal. namondom, hogy állok ki a nyeregből, kipörög a kerék, azt' nézegethetek. robi is izgult rendesen, bár az erdőben lát6óan jobban érezte magát, mint az aszfalton. elértünk a megosztó szakaszhoz. gábor, balázs, tesóm és somi (de ő montival! :) nem tolták. a maradék igen. elszomorodtam, hogy ha a gelsei emelkedőt is ilyen rosszul veszem, akkor mérges leszek magamra. nagyon meredek ez a 20 %. annakidején mégis fel bírtam menni 1 ilyenen a coppival ausztriában. gyengébb vagyok?
közös fényképezkedés után megkezdtük a gurulást. robi leérve annyit mondott, hogy halálfélelme volt. hát én is ennek a 6árán jártam. balázs kérdezte, hogyhogy ilyen lassan megyek. az elején kell megfogni a biciklit. mondjuk a fatörmeléken meg fűrészporon nem olyan rossz biciklizni, mint a homokban. túléltük.
gábor mondta, hogy ezzel letudtuk a nehezét. innen már minden gyerekjátéknak tűnt.

a misinát hátulról közelítettük meg, nem kavarogtunk pécsen. ez azt jelenti, hogy elkezdtük az erdőben való biciklizést. robinak is megvolt így az öröme. az út aszfaltos volt, kátyúk is akadtak meg mindenféle nagyobb kövek. olyan méretűek mint a vasúton a bazaltágy. lehetett gyakorolni a hogyan maradjunk nyeregben miközben félünk technikát. tesóm kapott 1 defektet, mait gyorsan megszerelt, és elég keményre fel tudta fújni a gummit a sokatszidott pumpájával. balázs sajnos nem vett új pumpát :)
miután kiértünk erről (a retek) útról, kicsit szétszéledtünk. balázs és tesóm előre mentek, én középen. nem unatkoztam, ugyanis folyamatosan csodálkoztam, mennyi medvehagyma van az erdőben. ez volt az aljnövényzet. most virágzik, így legalább tudom, hogy néz ki a virágja. olyan illattal árasztotta el a környezetét, hogy majd' leájultam a bicikliről. kaszálni lehetett volna. hihetetlen, hogy 6-7 éve még azt se tudta az ország, mi a medvehagyma, és akkor is tele voltak vele a mecsek erdői. ma már a csecsemők is ismerik.
tavaly nagyon szenvedtem az utolsó km-eken, mert az eléhezés 6árán voltam. most nem volt ilyen. én csak rácsodálkoztam időnként az útra, hogy már megint lejt, gurulunk 5 perce, baromira unom, mert ráz az út, s a misina meg fent van, nem lent, vissza kell mászni. aztán 1x csak odaértünk. elég rendesen fújt a szél, nem volt melegem. amúgy egész nap térdmelegítőben voltam, s nem éreztem késztetést, hogy levegyem. a rövidujjú mez alá a vastagabb rövidujjú subzero (ki kell hangsúlyoznom a márkáját. ez 1 jó választás volt. csak 1 mérettel kisebbet is gyárt6nának, hogy passzosabb legyen) aláöltözőmet vettem, s az sem bizonyult túlzásnak. a karmelegítőt (vagy karhűtőt?) meg egész nap huzigáltam le-föl. nem rossz dolog ez a karmelegítő.
tesóm vett 1 coca-colát fent a büfében. nem, gulyással itt sem vártak, nem csak a hármas-hegyen. fú, ez a kóla dúrva. annyira szénsavas, hogy szinte szét-robban tőle a fejem az orrom irányításával. az ízét nem is érzem. 1 korty/3 hó elég is belőle. itt jegyzem meg, hogy tesóm simontornyán pepsit is ivott. abba is beleittam az összehasonlítás végett. i6óbb volt, kevésbé szénsavas.
nem sokat időztünk a misinán, mert gábor szerint egyórás csúszásban voltunk. legurultunk, visszamásztunk, stb. abaliget felé vettük az irányt, nem a tervezett útvonalon haladtunk tovább. nem ragaszkodott senki sem a szerpentinek megmászásához. kicsit szétszakadoztunk.
a vége felé, amikor már tudtam, hogy csak a 4 pukli voltam, megindultam. tesóm tanácsa, ha ö.szedem magam, akkor hasznos: 2vel nagyobb áttétellel menni az emelkedőn. ugyanúgy felérsz. persze ez nem a 20 %-osra vonatkozik, hehe. aztán jöttek a többiek is. jól beletapostunk. tartalékainkat bevetettük. persze a fiúk lehagytak, mint a szél, de akkor is nagyon jó volt.
mint a szél... az volt. az erdőben nem nagyon tűnt fel, viszont azon kívül...

+
szóval a szél. olyan bazi nagy szerencsénk volt vele! sásdtól simontornya kb. ék-re van, és dny-i szél fújt. azt nem mondom, hogy nem kellett tekerni, és a dombokra is felfújt minket, de nagyon sokat segített. már ezért megérte az egésznapos biciklizés. ilyen hátszeles alkalom 1 biciklis életében kevés adódik. így történhetett meg, hogy 100 km-t abszolváltunk 3,25 óra alatt. vagy valami ilyesmi.
no, de ne szaladjunk ennyire előre.
az buszhoz visszaérve pakoltunk, és örültünk, hogy milyen jól sikerült ez a nap. a hátamon lévő büfét (balázs találta ki) kipak
oltam, s így leltem rá 1 lekváros kiflire. nem sokat időztünk, elindultunk, mert megcsúsztunk az idővel, és jobb előbb megérkezni, mint később, s lekésni a vonatot.
elindultunk dombóvár felé. csikóstőttös irányába dobtunk 1 jobbost. addig nem ért minket utol a kisbusz.
...
ej, elfelejtettem, olyan régen volt. 1 db-ig, kb. a táv feléig, 2/3-áig váltott vezetéssel mentünk, aztán az én tempóm csökkenni kezdett. tesóm közbe-közbe megvárt. volt 1 domb, ami a megye6áron púposodott ki. ott megálltunk pihenni, vizelni, enni. érdekes dologra lettem figyelmes: zsibbadt a bal lábamon a középső ujjam. sajnos inkább fájdalmas volt, mint érdekes... de a kis pihenő elmulasztotta. az van, hogy nőtt a lábam, ha nem mondtam volna még. és ez a gaerne cipő elég keskeny fajta. próbáltam múltkor montisat is, mert időszerű lenne 1 új 4,5 év szinte mindennapos hazsnálat után, azonban az is tök keskeny szabású. nekem nincsen széles lábam- én nem tudom, kiknek kényelmes ez. outi cipőben oké, de montisban nem tudnék belevenni 1 vastagabb zoknit. pedig még jól is néz ki. és nem olyan anyagból van, hogy annyira tágulna (mint a northwave). úgy vettem észre, hogy nőtt a lábam, hogy alig akart feljönni a csodás fehér-piros csíkos biciklis zokni a lábamra. tavaly ősszel meg lazán fel tudtam húzni. és ezt megérzem az outi cipőmön :/ (ma reggel a jánoshegyről lefele is volt bennem para: szorít a cipő vagy lefagyott a lábam? szerencsére az utóbbi, mert orsi se érezte a lábait.)
szóval ez a megye6ár nagyon fain volt. autó még nullább, fasza széles, sima út; kezdődött 1 lejtő. na, azon aztán lehetett csapatni. tesóm időnként lassított, hogy megvagyok -e (gondolom ezért), ui. néhol kavicsos volt az út.
szakályban megkérdeztünk pár normálisabbnak tűnő helyi arcot, merre kell menni pincehely felé. meg is mondták, és nem mulasztották el megkérdezni, mennyi 1 ilyen bicikli. az 1ikük figyelmeztetett minket, hogy kint vannak a rendőrök. bár szerintem ők rosszabb arcoknak néztek ki, mint mi :) ilyen a környék. sok helyen volt május 1-jei buli. kiköltöztek a focipályára hangfalakkal, étellel, itallal, azt' szórakoztak.
pincehelyen megnéztük a térképet újra, s kiszámoltuk, hogy bőven odaérünk simontornyára a vonatindulásra. mondom, én megeszem a gélt, amit magammal hoztam- jó lesz ez nekem. tesóm is kiszivornyázta az övét, s megkezdtük az utolsó etapot. ez már csak 10 km lehetett.
és hipp-hopp megérkeztünk a kihalt simontornyai vasútállomásra. nem lehetett jegyet venni. tipródtunk 1 kis ideig, majd tesóm indítványozta, hogy együnk valamit. a közelben találtunk 1 büfét, ahol 800 ft-ot fizettünk 1 0,33-as pepsiért meg 2 hamburgerért. mondjuk a húspogácsa olyan is volt. megfogadtam, hogy ezentúl nem eszek olcsó helyen hamburgert, mert annyira szörnyűek ezek az ún. húspogácsák, hogy az ellenségemnek se adnék belőle (ha volna). csak menő helyen adok ki érte pénzt vagy megcsinálom magamnak. finnyás vagyok -e? na mind1, bajom nem lett tőle.
mire visszaértünk, kinyitott a pénztár. az ablakon függött 1 felirat, amit bizonyára vmi jogász fogalmazott meg. ez volt a lényege: ha a jegykiadó ember vonatot is indít/fogad, akkor az indulás előtti 5 percben már nem biztos, hogy  a pénztárban van, ezért nem hibáztat6ó. én ezt úgy értelmeztem, hogy ha 19.42-kor indul a vonat, és én beesek 19.39-kor, és nem tudok jegyet venni, akkor megbüntethetnek érte. érdekes... természetesen bankkártyával nem lehet fizetni. (hű, lógok tesómnak a vonatjegy árával).
szupervonattal mentünk haza. az új piros fleurttel. jó meleg volt.
amikor leszálltam a bicikliről, nem éreztem különösebb fáradtságot, inkább meguntam a tekerést, mint elfáradtam.durvább szokott lenni 200 km után. igaz ebben nem volt olyan sok szint meg a hátszél is könnyített. bezzeg másnap... szombaton kész voltam. du. le kellett feküdnöm aludni. de nem azért, mert elmentem kocsmába még biciklizés után. tényleg.
(képek nincsenek. nem tudtam letölteni. helyette megmutatom a zöldborsót, a madárriasztót meg a gyújtóst :)

szumma: 200 km, ~2000 m szint
kaja:
5 cerbona
6 szendvics
1 kulacs izotóniás lötty
2 kulacs energizáló lötty
1 gél
1 twix
1 hamburger simontornyán

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Már vártam nagyon a beszámolót! Köszönet érte!
Gratulálok a sikeres menethez!

zsempi írta...

köszönöm, Gábor (?)
pontosabban köszönjük!