2015. június 22., hétfő

lendületből kékestetőre

fölös
megpróbálom összevakarni magam, és legalább az utolsó bringázásomat közzétenni. balázs ugyanis már fölhánytorgatta, hogy a 2013-as osztrák nyaralásunkat se írtam meg, pedig mennyit jegyzeteltem, és a panske sedlo kört sem. elárulom, hogy a közelmúltban a fekete erdőben is bringáztam :) tehát 3 beszámolót kéne megírnom. és a múltkori gödöllö k100 teljesítménytúra csak most jutott eszembe. pedig fontosak mind az illatok szempontjából:

orgonaillat - dunazug 300 folytatása, 2015.??.??.
akácillat - gödöllő k100, 2015.05.17.
bodzaillat - panske sedlo kör, 2015.06.06
hársfaillat - lendületből kékesre, 2015.06.13. és még mindig virágzik a hársfa! mmm. hogy én ezt mennyire szeretem. jó lenne 1 fiola, amibe vegytiszta hársfaillat lenne elcsomagolva, s mindig beleszippant6nék- sokkal szebb lenne az életem.

előzmények
ezt a túrát gábor találta ki.
mit jelent pontosan a lendületből kékestetőre: magyarország legalacsonyabb pontjától  (tiszasziget, 75 m)elkerékpározni 1 nap alatt a legmagasabb (kékes, 1014 mpontjára). érdekes, hogy a tanulmányaim során ha említették is, de nem maradt meg a fejemben a legalacsonyabb, csak a legmagasabb. ez 245 km volt nekünk a következő útvonalon:
Tiszasziget (75 m)  – Szeged – Sándorfalva – Ópusztaszer – Csanytelek – Csongrád – Bokros – Tiszaalpár – Tőserdő – Lakitelek – Tiszakécske – Tiszabög – Tiszajenő – Szőlőkalja – Jászkarajenő – Kőröstetétlen – Abony – Újszilvás – Tápiószele – Farmos – Jászberény – Jászárokszállás – Vámosgyörk – Atkár - Gyöngyöshalász – Gyöngyös – Mátrafüred – Mátraháza – Kékestető (1014 m)

a résztvevők létszáma folyamatosan változott, végül hárman, balázs, gábor és én vágtunk neki a megmérettetésnek. ó, és ali! alit ki ne felejtsem, hiszen ő volt a hordárunk, aki nélkül keservesebb lett volna ez a móka.
tesóm megcsinálta már magyarország legkeletibb és legnyugatibb pontja közti átbiciklizést, sőt az észak-délt is. ez sokkal kevesebb volt. ha a velence 280-at már 3x túléltem, akkor ez se lehet gond- feltételeztem. gyöngyösig volt vagy 200 m szint az egészben. 227 km-en :) gyöngyöstől kezdődik a big. ez 17,7 km-t és 837 m szintkülönbséget jelent.

haladjak valamiféle sorrendben!

időjárás
kánikulát ígértek. az ismerősök közül többen javasolták, hogy halasszuk el a túrát. nem nagyon értették, hogy erre van szervezve, ekkor érünk rá. gondoltam csak nem lesz olyan meleg, mint tavaly a velence 280-on, a tour de zalakaroson, és a tabu 200-on. hű, a tabu 200-ról se írtam :(
szerintem nem volt olyan kimerítő a hőség. ugyanis az alföldön 30-as átlagot mentünk, volt menetszél, ami csillapította a melegérzetet. persze amikor du. 3 körül gyöngyösről elkezdtük mászni a kékest, és újra kellett használni a kistányért, és araszoltam 10-zel, közben állt a levegő, rekkenőnek éreztem a hőséget. mintha fojtogatott volna. pedig csak a lábamat fojtogatta a cipő.

előző nap
12-én, péntek du. indultunk szegedre a szállásra, hogy korán reggel el tudjuk kezdeni a tekerést. balázzsal kitekertünk az m3 autópálya bevezetőjéhez, ahol ali és gábor vártak már ránk. balázs nem volt túl jól, azt hitte, lefordul a bringáról. az odaúton elfogyott a vizünk, így bementem a kfc-be, hogy adjanak nekem csapvizet. a feltételezhetően kezdő kiszolgáló leány kedves volt, mondta, hogy persze, hogy ad. erre a kolléganője mondta, hogy ne csapvizet adjon, "mert fáj tőle a has", adjon ásványvizet. meglepődtünk mindannyian, hogy a hűtőből?! neeem, ott van a ballonos. szóval enyhén szénsavas hidegvizet kaptunk a kulacsokba. hát nagyon cukik voltak!
a vár6ó hőség miatt már a buszban belőttük a korábbi indulást. végül abban 1eztünk meg, hogy 4.15-kor indulunk a szállásról, és már 5-kor úton leszünk, nyerünk 1 óra hűvöse(bbe)t.

aznap
szegeden az anna panzióban szálltunk meg. ali gáborral osztozott 1 franciaágyon, mi balázzsal 1 2ágyas szobába kerültünk. 7 körül megvacsoráztunk, és elvonultunk. tök világosban elaludni? lehetetlen. bekapcsoltam a tévét, és amerikai favágókról szóló műsort néztem, meg közben beszélgettünk. aztán valahogy csak besötétedett, és elszenderedtem. ébresztő előtt 1 órával felébredtünk,dumáltunk kicsit, majd javasoltam "az 1960-ban ördög szart a katlanba, aki először megszólal, azé lesz az ördögszar" mondóka komolyan vételét. így is tettünk. persze az lett belőle, hogy kb. 10 perc újraalvás után kelni kellett. nem szívesen szedtem össze magam. ilyenkor jobb gyorsan hidegvízzel locsolni az arcomat, belerángatni magam az álomból a valóságba (bár amilyeneket álmodok, jobb a valóságban lenni, mint az álmaimban...). ráadásul még éhes is voltam. hajnali 3/4 4-kor!
kibuszoztunk a helyre. ott van 1 kopjafa, amilyenből 7 van az országban. a következők:
magyarország legészakibb, legdélibb, legnyugatibb, legkeletibb, legmélyebb, legmagasabb pontja és a közepe.
én tartottam az alföldi biciklizéstől, ui. km-ben is sok meg sík is... gábor azt mondta, hogy ő tartósan nem tud 25-28-nál többet menni, mert kifárad. ahhoz képest néha úgy kellett rászólni, hogy tartsa a 30-at, ossza be az erejét (erőnket?)
azonban meglepően kellemes volt az alföldön tekerni. főleg az elején, amikor még nem jött föl a nap. vagy alacsonyan járt. az utat 2oldalt bokrok és fák szegélyezték, tehát elég sok árnyékot adtak. dél körül már mindenki maga alatt hordta az árnyékát, hiába voltak növények körülöttünk.
ali volt tehát a sofőrünk. az 1esületi kisbuszt vezette, cipelte a kajánkat, vizünket, hűtőtáskát. fényképezett is 1 csomót. ez valóban óriási segítség volt, mert nem kellett gondoskodnunk útközben kajáról, minden megvolt a kocsiban. balázs és én a vízellátásunkat kék kutakról terveztük megoldani, ám alig voltak, így ali vett 1 karton ásványvizet a biztonság kedvéért.
még az elején, kb. csongrádnál jött velünk szembe pár országútis kolléga. balázs odakiabált nekik: "nem jöttök kékesre?" reakciójuk olyan volt, mintha a bonettre-re hívta volna őket :)
dél körül megálltunk 1 boltnál, és bevásároltunk balázzsal. azt mondta, időszerű lesz elfogyasztani a fehérje porainkat. igaza volt. komolyan mondom, hasznos ez a fehérjeizolátum . könnyebben regenerálódok tőle, nem érzem magam olyan kimerültnek.
hogy fenntartsuk a folyamatos figyelmet, elkezdtünk számolni mindannyian valamit:
*gábor a vasúti átjárókat
*én természetesen a víztornyokat
*balázsra nagy nehezen sikerült rátukmálni a döglött állatokat.
mint az vár6ó volt, gábor maradt képben 1edül a feladatával, 8-at számolt meg.
én 22 körül feladtam jászberény környékén.
balázs szerintem előbb, 12 körül állt meg. a legtöbb sün volt, de láttunk madarat és lapított borzot is. meg 1 róóókát?
meglepődök mindig, hogy mennyire nehéz megjegyezni, hogy hol tartottam, ha sok idő telik el 2 esemény (jelen esetben víztorony meglátása) között. holott kényszeres számoló vagyok: ha nekiállok hagymát/krumplit/uborkát szeletelni, 1folytában számolom, hány szelet. elkezdem automatikusan, majd amikor rádöbbenek, hogy számolom, abbahagyom. és jön a következő db zöldség...
hááát... 1befolyik minden. pedig volt 1-2 jó sztori.
a forgalomra nem panaszkodtunk, alig voltak autók. még a kékesre menet sem volt sok. pedig azt
gondoltam, hogy ellepik a kirándulók.
az útminőség se nagyon lassított minket.
mint említettem, a 30-as átlagot céloztuk meg. ez az alföldön jól tart6ó, főleg ha számításba vesszük azt is, hogy hátszelünk volt a táv nagy részén. ilyen sebesség mellett van menetszél, ami kellemesebbé teszi a hőségben való tekerést. a menetszél gyöngyöstől gyakorlatilag megszűnt, hiszen, ha 8-cal mész felfelé, és nem fúj 1ébként, akkor áll a levegő, ráadásul elkezdenek kísérni mindenféle rovarok, amiket 1folytában hessegetned kell magad körül. nagyon idegesítő tud lenni- szeretik az izzadtságszagot.
később találtunk kék kutakat, így meg tudtunk mosakodni, sapkát bevizezni. én rácsodálkoztam: hogyhogy megszárad a sapka a sisakom alatt, amikor 1folytában izzadok? úgy, hogy gyorsan mentünk és bazi meleg volt. amikor megkezdtük a kékest, és csak araszolgattam, és 1általán nem volt őszinte a mosolyom, amikor ali fényképezett, na akkor már beleizzadtam a sapkába, és csöpögött rólam a víz.
abony előtt megtanultam elengedett kormánnyal kivenni a zsebemből a müzlit, kibontani, majd megenni. pontosítok: sikerült. nem biztos, hogy újra meg tudnám tenni. ott volt hely, idő, minden.
úgy láttam, hogy gábor jászárokszálláson volt a mélyponton. nekem ilyen nem volt, csak a kékesre fölfele voltam kicsit mérges, mert égett a talpam a cipőben. balázs megmondta, hogy én 180 km után kezdek el pörögni. 1ből figyelni kezdtem magam, aztán figyelmem lankadt. majd amikor elkezdtem hülyeségeket beszélni, balázs szólt, hogy na, erről beszélt.
a hegy előtt gyöngyösön volt az utolsó megálló. találtunk 1 kék kutat. jól "megfürödtünk", feltöltöttük vízkészleteinket, ettünk, pihegtünk, valamint szóba elegyedtem 1 kisteher sofőrjével, aki szintén a kútnál vételezett vizet, csak nem magának, és nem olyan keveset, hanem mint1 4200 galambnak. ezekkel nem lehet tréfálni. postagalambok voltak, amiket németországba vittek, hogy majd onnan hazarepüljenek. azt mondta, rövidebb idő alatt hazaérnek a galambok, mint ők. és volt köztük olyan is, ami 2 millió ft-ot ért! aztán leléptünk. nem hallottam, hogy visszaköszönt volna, miután elköszöntem tőle. ettől kicsit mérges lettem, hogy ha már 1x elbeszélget velünk, miért nem bír köszönni?! nekem ez a mumusom. pl. az 1ik portás letegez. tegnapelőtt kristálytisztán hallottam, hogy az én viszontlátás-omra helló-t köszönt. baszki, most kezd el tegezni?! csak azért, mert biciklivel járok? nincs nekem semmi bajom a tegezéssel, csak itt nem a barátságot érzem benne. meg ez 1 munkahely, és nem úgy vagyok vele napi kapcsolatban, mint a munkatársaimmal.
gábor elnavigált minket a városban, majd amikor már tudtuk az utat, szétszéledtünk, következett a saját tempó. ő rá a bringaútra, mi természetesen nem. nem sokáig bírtam balázzsal tartani az iramot, elhúzott, mint a rakéta.
közben azon agyaltam, hol szálljak le budira. volt 1-2 jó hely, de nem akartam balázstól még jobban lemaradni meg újrakezdeni a biciklizést. 1x a szerpentinen 1ik kanyarban megláttam  a narancssárga, sisakját, namondom, ő elintézte :) végül kényszerleszállást hajtottam végre: amikor tettem vissza a kulacsomat, mellétettem, rámentem, az meg nekiállt gurulni természetesen az út közepe felé. jött 1 motoros is, de szerencsémre nem hajtott rá. 230 km megtétele utáni gyorsasággal odatopogtam érte. úgyis már annyira égett a talpam, örültem is neki, hogy meg kellett állnom. és még benne volt 1 csomó lötty, amit a hegyre tartogattam. huhh.
emlékeztem rá, hogy a meredek rész előtt van 1 kút. már alig vártam, hogy odaérjek, és bevizezzem magam. úgy sejtettem, hogy balázs megvár ott. így is lett. nyomta nekem a jéghideg vizet, meguzsonnáztunk, majd a lazítás után nekivágtunk az utolsó 4 km-nek. tesóm felvetése miszerint lehet majd üdítő lesz az 1síkú alföld után a hegymenet, nem igazolódott be, hiába sulykoltam magamba(n). nézegettem a kanyarokat, örültem a fáknak, hogy árnyékot tartanak, és próbáltam felidézni a 2012-es big dayt -amikor is 3x másztuk meg a kékest-, hogyan voltak a kanyarok, mikor jött a kékestető tábla (ekkor döbbentem rá, hogy a kékestető 1 településnév. a dobogókő is meglepett annakidején :) {én nem értem, hogy az annakidején-t minek hullámozza alá. úgy emlékszem, hogy mindig is 1beírtuk}
kurvára elegem volt, na! ekkor megváltásként az út jobb szélén 1 gyereksereg jött velem szembe, és hallottam, hogy balázsnak szurkolnak meg lepacsiznak vele. mertem remélni, hogy velem is épp ugyanez fog történni. nagyon aranyosak voltak. kiabáltak, hogy hajrá, jó a biciklid, jó vagy, s végigpacsiztam szinte mind1ikükekkl. pont a legjobbkor gyalogolt szembe a lelki segítség. miután hallótávon kerültek, elkezdtek égni az izmaim. nem szálltam le, hiszen el se tudtam volna indulni. csak tekergettem, és vártam a kékestető táblát. 1x csak ott volt előttem. utána már minden könnyebben ment. hipp-hopp fent voltam. kivoltam, mint a disznó. balázs is megkönnyebbülve ült a kő mellett. 1014-en már nem volt rekkenő hőség. jól leizzadtam, nekiálltam fázni, kiültem a napra.
hamarosan gábor is begurult. gratuláltunk 1másnak.
csoportkép, kicsi pihenő, majd vissza a parkolóba a buszhoz. ott rendezkedtünk meg ettünk, aztán lebuszoztunk gábor haverjáért parád felé, majd vissza mátraházán keresztül gyöngyös, hatvan. itt a srácok kidobtak minket a buszból, s balázzsal vonattal jöttünk haza. a restiben még volt idő 1-1 üveg sör elfogyasztására.
és a 19.11-es gyönyörű behűtött piros vonattal magunk mögött hagytuk a mátrát. hogy mi a bánatért kell 20 fokra lehűteni a vonatot?! csak azért nem vettem fel a széldzsekimet, mert nem akartam ö.koszolni az átizzadt testemmel. alig vártam, hogy kiszálljak a melegbe.
és mikor éheztem el? hazafele a wesselényi utcán. alig bírtam forgatni. az erőd utcán legkisebb fokozatba kapcsolva nyeregből kiállva alig bírtam feltekerni. mintha a fixxel lettem volna + 15 kilós hátizsák. valahogy bejutottam a lakásba, és betömtem magamba az utolsó szendvicsemet is meg 1 turmixot.
hú, szép volt ez a nap. ennyi fáradalmat igazán megért. nagyon jó volt, hogy síkon tudtunk 1más mögött haladni meg beszélgetni- már amikor volt hozzá kedvünk.

szumma 245 km-re és 1023 m szintre

kaja közben:
8 szendvics
1 kulacs lötty
3 cerbona
1 balaton szelet
1 túrórudi
1 adag fehérjeturmix
1 kaukázusi kefir
1-2 szelet zserbó
1 banán
víz

kaja itthon:
1 szendvics
1 kis tálka meggy
1 liter banános ribizliturmix

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nagyszerű beszámoló Zsempi! Nagy emlék ez a közös túra!
Köszönet mindkettőért!

zsempi írta...

Gábor,
köszi!
jajó volt. többen könnyebb :)

Névtelen írta...

Veled meg aztán főleg könnyebb!
Humor és lendület egyben. :-)

Ha már elmaradt írások, akkor még sorolom:
- 2011 BIG day - Galyatető
- 2013 Crossroad - Erdély
- 2014 BIG day - Felső-Borovnyák

Ám ez ne feszélyezzen, mert nem kell (és nem is lehet) mindig mindent megírni. Én sem teszem.