615

ha jól számoltam. ez a 3labdás rekordom., és ezt borcsánál, londonban, a kis kulipintyójában sikerült elérnem. igen nagyot lenditettem a 375-ös rekordomon. a sok pihenés (nem dobáltam pár napja) meghozta a gyümölcsét. remélem, a biciklizéssel is hasonlóan jól járok majd. juhéjj

végzés

bár semmi kedvem foglalkozni vele, azért mégis leírom, hogyan fejeződött be az ügyem.

meglepődve szedtem ki a postaládából a levelet. simán bedobták. ezek szerint csak akkor jön tértivevényesen, ha csekket tesznek bele...

baszki, rohadtul utálom végigolvasni a balesetet... hogy mi volt, mit csináltam, mit csinált a yard. nem is gondoltam volna, hogy létezik olyan irat/valami, amit nem azonnal akarok elolvasni.

ugye era elkísért a tárgyalásra, tehát 2 agy emlékszik vissza az ott történtekre. amikor olyat állítanak, amit szerintem én nem mondtam, és ebben 100 % biztos vagyok, még akkor is megkérdőjelezem magamat. biztos, hogy én emlékszem pontosan? de hát csak nem mondtam ipszilont, ha már a kimondáskor tudtam, hogy az iksz... így van ezzel era is. kevésszer volt igazunk gyerekkorunkban :) felhívtam erát a végzés elolvasása után, kérdezgettem, hogy szerinte ezt és ezt mondtam? szerinte nem. és ekkor derült ki, hogy ő is elbizonytalanodik saját igazának helyességét illetően. értitek, ugye?

megerőltetem magam, és leírom, miket csúsztattak. 1 írnok gépelt amúgy. el kellett volna olvasni utána az egész irományt?

".. eljárás alá vont személy ezen 6ározat ellen a törvényi 6áridőn belül kifogással élt, amelyben tagadta szabálysértési felelősségét, elmondta, hogy maga a szabad jelzésen haladt be a kereszteződésbe..."
a kifogásban nem tagadtam a felelősségemet: "Megítélésem szerint a baleset bekövetkeztéért nem kizárólagosan engem terhel a felelősség, mindkét fél egyidejűleg hibázott..." 
és azt sem állítottam sehol, hogy zöldön haladtam be, mert gyanítottam, hogy én is a piroson mentem át, ha ezt ugyan nem számoltam ki.

"... a balesettel összefüggésben elszenvedett sérüléseiből maradéktalanul felgyógyult."
ott magyaráztam a bírónőnek, hogy még gyógytornára járok, és bent vannak a lemezek, remélhetőleg meggyógyulok. még le se zárt a doki.

"...eljárás alá vont személy észlelte, hogy a p.g.  számára irányadó jelzőlámpa 08:06:09-kor pirosra váltott, amire....megkezdte a kereszteződésbe behaladást, noha ekkor még a részére irányadó jelzőlámpa szintén tilos jelzést mutatott, ennek soán a balról jövő forgalmat nem ellenőrizte."
elmondtam a tárgyaláson, hogy elnéztem balra, nem láttam semmit közeledni, ezért indultam el. nyilván az elindulás pillanatában előre néztem, és nem balra. de nem csak a lámpa alapján hoztam meg a döntésemet. 

"az eljárás alá vont személy a tárgyaláson benyújtotta írásba foglalt és felolvasott vallomását, amelyben a kifogásban összefoglaltakkal 1ező módon terjesztette elő védekezését."
ez igaz. ebben a végzésben viszont rosszul szerepel, hogy miket állítottam a kifogásban lásd 1. dőltbetűs szakasz.

aztán leírják, hogy a lámpa fázisterv szerint hogy vált az én lámpám illetve a rendőr lámpája. majd leírják, hogy én a piroson mentem át, ám azt nem közlik, hogy a rendőr is a piroson ment át.
amúgy csak a tárgyaláson szembesültem vele, hogy rosszul néztem a fázistervet. vagyis nem használtam ki megfelelően a lehetőségeit. szóval kimatekozva: ha ők piroson mentek, én narancson. na, ez mind1 is, úgyis szar helyről indultam. akkor is 2 fél kellett hozzá, hogy bekövetkezzen a baleset. bár itt nem ezen volt a hangsúly. de én csak erre kihegyezve tudtam védekezni.

"a bíróság a kifogásban írt számításokat nem fogadta el..."
ok, ezt benyelem, ebben van mérnöki megfontolás. ami arra jó, hogy mindent megkérdőjelezzenek, amit számoltam, s ezzel elmaszatolják a tényeket.
minek dícsért meg a bírónő, hogy milyen faszán kiszámoltam?

"a bíróság utal arra is, hogy nem képezte jelen eljárás tárgyát p.g. tanú kereszteződésbe behaladása szabálytalanságának vizsgálata. ..."
era mondta, hogy ez elhangzott a tárgyaláson. hahh. tényleg teljesen független az ügytől, hogy ő mi a francot csinált...

a végén pedig megállapítják, hogy az v. ker. rk. nem helyesen cslekedett, amikor ugyanazért a cselekményért közig. és szb.sértésileg is elítélt, ezért megváltoztatták a 6ározatot, más kresz pont miatt vagyok bűnös, és nem kell kifizetnem a szabálysértési bírságot. 
ezt ígérte a bírónő a tárgyaláson, ez így is lett.

ennyi a sztori. mindenki gondoljon azt, amit akar...
nem is érdekelne, de amikor basztatja a lemez meg a velőűrsín a karomat meg a csuklómat, akkor kicsit mérges vagyok. és még fél évig ezek bent fognak dekkolni a testemben. és kibaszott edzetlen vagyok, mikor fogok újra a baleseti állapotomba kerülni? hogy lesz a mészkőember? én meg sajnálgattam a yardot, lelkiismeretfurdalásom volt...

főpróba

már szét-izgultam magam, hogy milyen lesz igaziból felülni a colnagora.
orsi letakarította, mire tesóm megjegyezte: hogy lehet 1 bicikli ennyire tiszta?!

a nyerget kellett átcserélnem, amibe majdnem bele is sültem. de végül 1 férfikéz le tudta tekerni a coppiról a nyerget, és így rákerülhetett a colnagora.
a váltót beállítattam a bicikliboltban. az 1ikük még nem látta az új biciklimet, tett is rá (+) megjegyzést :) lehet is. a bringa expón ... hát... ezek az új bringák kifejezetten rondák is tudnak lenni.

a mészkőember teljesítése lebeg a szemeim előtt, ezért a próbautat a naszályra tettük meg orsival kettesben. vácig nem volt probléma, bár észrevehetően később értünk oda, mint tavaly ősszel. bezzeg a naszály. kifigott rajtunk. visszaváltottam, és olyan csigalassúsággal értem fel... éreztem, hogy a combomban semmi izom nincs, csak zsír, és szenved felfelé. enyhe szél volt- még erre se fog6tam. szóval meglátszott az 5 hónap kihagyás.

mit írjak még? igen jó volt menni az új géppel. a karbonvilla hasonló a teleszkóphoz. bár még sosem próbáltam 1 rendes teleszkópos biciklit. szóval kitűnő választás volt ez a bringa. öröm ránézni. öröm vele menni. bár a nyereggel való kapcsolathoz újra vissza kell szoknom.

már nagyon biciklivel szeretnék közlekedni a városban, mert 1re kevésbé bírom ezt a sok hajléktalant, tarháló, síró öregasszonyokat, vonatjegyre gyűjtő tinédzsereket. az úton ezekkel nem kell találkozni. semmi jó elhárítási technikám nincsen. amikor jókedvűen sétálok az utcán, tuti letámad vki, s elrontja. aztán mérges leszek, dohogok, s nehezen állok vissza az eredeti szintre.

a kb. 80 km-es tekerés 6ása a karomra: már előtte is fájt, éreztem ugyanazokat, amiket karácsony körül, csak kisebb mennyiségben.  szerintem a válltorna ártott meg neki. heti 2 alkalom sok.  bringázás után nem lett rosszabb. most rászuperponáltam papírvirágok kivágásából eredő fájdalmakat, úgyhogy ki kéne pihenni a hülyeségeimet. pl. rétesgyúrással, haha.

369 a rekordom. ha még nem írtam volna. és ha jól emlékszem :)

fellélegzés

6-án volt a tárgyalás. erről fogok írni. (biztos elfelejtettem legalább a fele történést)
amire emlékszem belőle.
vegyes, vagyis negatív érzelmekkel indultam neki. 3 7tel a tárgyalás előtt kaptam meg az idézést. bementem a bíróságra, betekintettem az anyagomba. nem túl vastag iratköteg, a lényegesebb részeket ismertem én is. színesben megtekinthettem a képeket az autóról, amin jó látszik, hogy hol érte a bicikli: néhol kék (a váztól), néhol szürke (a gumitól). nagy mákom volt, hogy pont úgy állt a lábam, hogy nem érte...
megláttam, hogy a bíróság kikérte a bkk-tól a lámpa fázistervet, és a közig. elj-ból született 6ározatot.

nosza, felbuzogtam, és kevés utánjárás után nekem is birtokomban volt a fázisterv. balázzsal ugyan mi lemértük, de ki tudja, hogy nem -e változtatták meg a lámpák kapcsolását szeptember 30. és november vége között.
amikor kinyitottam a file-t, teljesen szétcsúsztam. elolvastam, hogy a lámpák másképp voltak beállítva a balesetkor, mint a mérésünkkor, és teljesen kétségbeestem, nem mertem kielemezni, belenézni. vártam vele több napot. kb. annyira dobogott a szívem, és a rosszullét 6árán voltam, mint amikor megnéztem a térfigyelő felvételt. többedszeri megnézés után sikerült semlegesen, fizikai érzet nélkül megtekintenem a felvételt. nagyon meglepő tapasztalat volt ez nekem, sőt új is. korábban el se tudtam képzelni, hogy a francba tudnak emberek elájulni vmi rossz hír hallatán. most már van sejtésem...

itt jegyezném meg, ha már a test felkavarásánál tartok, hogy a féktelenül c. futárfilmet se biztos, hogy végig bírom nézni. ahogy ott száguld a srác és kombinál, én meg azon izgulok, mikor éri baleset... nekem ez túl nagy stressz. nem vagyok hozzászokva. sose bírtam a filmekben az izgulást, most még inkább nem bírom, mert 1általán nem teszem ki magam filmbeli stressznek (azaz nem nézek filmeket). a boldog, békés lelkemet totál megzavarja 1 ilyen. hát nekem úgy kalapál a szívem, hogy őrület. az az érzés, mint amikor a hátamra folyik a hidegvíz.

vissza a tárgyaláshoz.
természetesen 5-én éjjel írtam meg a védekezésemet, pontosabban, érthetően kifejtve- ki tudja, mennyire vágja majd a bíró a témát... aztán közben elkezdtem izgulni, hogy mi a bánatban menjek? fehér ingem nincs. volt 1, csak álltában megsárgult és kidobtam. szoknyák nyáriak. kabátomból hullik a toll, ami remekül mutat az 1etlen ünnepi kardigánomon... eszembe jutott, hogy nekem van szövetkabátom, tollkérdés kipipálva. végül a karácsonyi nadrágomban mentem, amin nem látszik, hogy drága volt, pedig drága volt :) a tanúk nem voltak így "kiöltözve".

eRa felajánlotta, hogy elkísérnek dzsokival, amit el is fogadtam. hogy legyen valaki lelki támasz. ki tudja, hány ellenségem lesz ott, ne érezzem magam olyan 1edül. a környezetemben senki nem járt még bíróságon ilyen ügyben.
a portás kedves volt, mindenki megbámulta a kutyát- a feszültség enyhült. 2x elmentem klotyóra, és reménykedtem, hogy a rendőrök akkor érkeznek meg, amikor én már bent leszek. nem így történt. (talán).

sorrend nagyjából:
1. bírónő elmondja a tárgyalás menetét
2. kikérdez engem a szabálysértési tv. előírásai szerint
3. ismerteti a balesetet
4. elmondja a vallomásomat
5. meghallgatja a hozzáfűznivalómat
6. térképen is átnézzük a balesetet
5. szünet; tanú1 bejön
6. elmondja tanú1 vallomását
7. tanú1 kiegészíti
8. kérdezek tanú1-től
9. tanú2 vallomását felolvassa
10. tanú2 elmondja amit akar
11. szünet
12. megnézzük a térfigyelő felvételét, kielemezzük, 1et hozzászólok
13. szünet
14. bírónő kihirdeti mind3 érintett jelenlétében az ítéletet

én még klotyón voltam, maikor szólítottak... bementünk: era, dzsoki, bírónő, írnok meg én.
örültem, hogy nőkkel van dolgom. a bírónő alapba' nagyon kedves és udvarias volt, elmosolyodott sokszor, bocsánatot kért, ha megint felkeltett. és hivatalos is volt. ahogy kell. én nem tudom, hogy kell, csak sejtettem, hogy így kell.
a szabálysértési törvényben némi jártasságra tettem szert, így nem lepődtem meg, amikor kikérdezett az iskolázottságomtól a vagyoni helyzetemig mindenről. ezeket azért kell tudni, hogy az ítélet megállapításakor figyelembe vegyék, ha szükséges.
nem volt kellemes érzés, amikor felolvasta a vallomásomat.
aztán átadtam neki a papírt, amire kidolgoztam az érthetőbb verziót. azonban ugyancsak meglepődtem, amikor elmondta, hogy ő minden megértett, ott voltak a jegyzetei a lámpa fázisterven, és megdícsért, hogy alaposan felkészültem, gondosan kiszámoltam az igazamat.
néha nevetnem is kellett. szólt is, hogy vegyem komolyabban.
igen, nem volt ez annyira szögletes, mint ahogy képzeltem. ettől kissé megnyugodtam.
a saját dolgom miatt nem volt semmi zűr bennem, viszont látni a rendőröket, meghallgatni őket már tenyérizzasztónak bizonyult.
ők felismertek engem, én őket nem. mondjuk tőlem meg se kérdezték, csak tőlük.
azért volt bennem ez a lámpaláz, mert a saját igazamat meg akartam védeni, de azt meg nem akartam, hogy az legyen az ára, hogy bűncselekménnyel vádolják majd a yardot, és tovább folytatódik az ügy. kecske-káposzta véget szerettem volna. ami azt rejti magában, hogy kártérítés nem valószínű, hogy lesz. nyilván a jó kéz a legnagyobb ajándék a baleset után, de ha már én szívtam a nagyobbat, akkor nincs annyi pénz, amennyi ne jönne jól bárkinek is...
a rendőrök handabandáztak azt tekintve, hogy melyik sávban mentek. era figyelt fel erre, mert ő követte a bírónő testbeszédét, tekintetét (nekem ez a tárgyalás majdnem olyan, mint a baleset/berúgás: alig emlékszem vmire), s feltűnt a bírónőnek, hogy én 6ározpttan emlékeztem, hogy mind2 sáv foglalt volt, tehát ők csak a buszsávban mehettek, mielőtt beértek a kereszteződésbe. meg a folyamatos kocsisor... ami érdekes módon mögöttük hiányzott. ezeket asszem megjegyeztem. 1et kérdeztem az 1iküktől, de már nem emlékszem,, hogy mit.
volt utolsó szó jogán is :)
a bírőnőnek is nagyon fura volt, hogy közig. illetve szabálysértési eljárást is indítottak ellenem ugyanazon cselekmény miatt. a tv-ben az én értelmezésem szerint az szerepel, hogy akit közig. megbüntettek, az ellen meg kell szüntetni a szab.sértési elj-t is. hát nem tudom, akkor most pontosan  mi lett a vége, vissza kellett volna kérdeznem, de el voltam foglalva azzal, hogy nem kell fizetnem, 1 vádpontot visszavontak, nem lesz priuszom, és hogy majd a 6ározatban úgyis elolvasom. már csak 2 7 van hátra a 30 napból.

szóval fel volt készülve a bírónő rendesen. és korrekt volt. azt mondom, nem lehetett átverni.
erával is figyelmes volt, mindig megkérdezte, nem fázik -e. bár inkább döglesztő meleg mint hideg volt a tárgyalóban. joker is jó volt. úgy viselkedett, ahogy 1 okos kutyától elvár6ó.
szóval mindenki királylány volt!

remélem, tanultam, tanultunk az esetből.
tessék, bíróságon is jártam. a lényeg, hogy nem unatkozok :) era megközelítését a magamévá tettem: fogjuk fel 1 kalandnak :)

akkor már csak max. 2 poszt lesz erről a balesetről, aztán fátylat borítok rá, és minden megy tovább, ahogy mennie kell.

próba

szombaton délután leszedtem a stoplit az új téli biciklis cipőmről. jól megtisztogattam, és bezsíroztam, aztán átraktam a nw cipőmre. úgy felbuzogtam, hogy kilakatoltam a colnagót, és betettem a pedált, az udvaron gurulgattam 1et. aztán nekibátorodtam, és kimentem az utcára.
bevallom, attól féltem, hogy félni fogok majd. 1 20perces próbakört tettem. baromi jó idő volt, meleg, napsütés, nem bírtam ellenállni. és le kellett tesztelnem magam, milyen érzelmeket, érzeteket vált ki az új bicikli.
csak síkon mentem, meg 1 picit felfelé. használtam a bicikliutat a szépvölgyi útig, majd onnan vissza a felső rkp-on. döcögős felület sem volt benne.
tapasztalat: nem fájt semmim, és nem féltem, és jó lesz a bicikli. te jó ég, ahogy írom ezeket, ö.szorul a gyomrom. ú. el se akarom hinni.
mostanában úgy érzem, hogy minden a pozitivba megy, és ez csak folyton növekszik. jó érzés. de sajnos mindig ott van a gyanús kisördög, aki megkérdőjelezi a jó dolgok létjogosultságát. ezt el kell intéznem magamban valahogy.
ó ez a gyönyörű bicikli.
már várom a  városi cirkálót. az még képlékeny, de alakul.
szét-robbanok :)