titkok

lámpa világosban

több dologra is rájöttem az elmúlt időszakban. lehet, hogy van, amit már leírtam. lusta vagyok... nem, nem vagyok lusta utánanézni. utánanéztem, nem írtam róluk.

sminklemosó
megtaláltam a legbőrbarátabb sminklemosót: vizes vattára mandulaolajat cseppentek. eddig ez a leg6ékonyabb szemfesték eltávolító, amit próbáltam. és nincs benne semmi vegyszer, adagolása könnyű, nem szárad ki, mint a mostanában oly divatos popsitörlő.

tejhab

ebben nagyon kiműveltem magam. megvettem/kaptam a kávéfőzőt, és végre tudok cappuccinot inni.
a tejhabot -mint megtudtam- hideg tejből lehetséges elkészíteni, és utána felmelegíthető.
tehát van létjogosultsága a tejhabosítómnak. a belelöttyintett tejet 3-4szeres térfogatúra habosítja fel. utána átöntöm  1 kislábasba, és 8-as fokozaton felmelegítem. nem ég oda, hamar felmelegszik. biztos a sok levegő miatt. a tejhab a melegítés 6ására még krémesebb lesz, be-sűrűsödik a hőtől. de kipróbáltam a hideg habos tejeskávét, az is tuti krémes lett.
a sparban le volt árazva a biotej. namondom, veszek azt. megérte. ebből aztán olyan tejhabot lehet csinálni, mint a beton. sőt, belekevertem tegnap a tejbe 1 ksi cukrot, s éppen villa akadt a kezembe, amivel összekevertem, s a villás mozdulatoktól (ahogy a tojást verjük fel), is elkezdett habosodni ez a biotej.
szóval a biotej nem átbaszás? azt mondják, a többi tejet tejporból hígítják vissza. a nyerstejről nem tudok nyilatkozni, ui. az majdnem meg volt savanyodva, amikor habosítani próbáltam. majd frissel újra próbálkozom.

(kerámia)kés

erről még nem írtam. de ez is fontos.
a különböző kuponoldalakon gyakran találkoz6sz színes kerámia késekkel hihetetlen alacsony árakon.
no, ezeket TILOS megvenni!
indoklás: sokáig én sem értettem a dolgot, csakúgy, mint a miért használjunk alapozót a festéskor, de jártam 1-2 késes szakinál az extrametálban, akik megvilágosították az elmémet.
a kerámiakésként reklámozott vágóeszközök valójában kerámiabevonatos kések. azaz az ilyen-olyan minőségű acélpengére rátesznek 1 kerámiabevonatot. a kések kb. addig élesek, amíg ez a bevonat tart. utána élezhetetlenek és szarok, tehát kuka. vettél nyolcezerért 4 kést 4 hónapra... a valódi kerámiakés többtízezer forintba kerül, és házilag hátnemtom, h élezhető -e... azonkívül törik. tehát ha leejted, akkor kampec. ezért jobban jársz, ha veszel 1 normális, acélpengés kést. ezekből is van iszonyat drága. lehet, hogy szép színes a kerámiabevonatos, de szar. 1 átlagos háztartásba úgysem kell olyan sokféle kés. érdemes beruházni olyanba, amit az extrametál is forgalmaz. nem akarok reklámot csinálni nekik, nem fizetnek érte, de hallgatok az ottani szakik véleményére és vannak saját tapasztalataim is.
pl. az ikea és fiskars késeket felejtsd el. pont a 7végén próbáltam 1 ikea kést. hát... lehet régen volt megélezve, és az volt a baja. fiskarst az extrások nem is tartanak. kész csoda, hogy az én santoku-alakú késem jól működik. van 1 görbepengéjű hámozókésem, na az már kínos. a santokut már nagyon régen vettem, lehet, hogy akkor még minőségibb volt a fiskars. azt nem tudom, hogy a kerti eszközei milyenek.
az acél kések közül a tehetősebbek választ6ják a kovácsolt változatot, aki szerényebb anyagi eszközökkel rendelkezik, vegyen sima hengerelt acélkést, abban sem fog csalódni.
(lehet, hogy már írtam késes posztot?)
szóval pár normális késsel jól elboldogul6sz a konyhában. az életlen kések csak foglalják a helyet, balesetveszélyesek és idegesítőek. fatter régebben minden 1es étkezéskor felpattant az asztaltól, és élezett :)
nekem ennyi szuper késem van, amivel mindent el tudok intézni (halat nem eszek, ahhoz nincs speckó eszközöm. meg tyúkot sem bontok):
+húsvágó kés
+santoku (zöldség szeletéshez illetve aprításhoz) kés
+kenyérvágó kés. pékárut szigorúan ezzel vágok, ui. a többi késnek a kemény héj nagyon kiveszi az élét. ez meg hullámos, és fasza. jól bele tud kapni a kenyérbe.
+hámozókés. ez kiskés tulajdonképpen. és 1enespengéjű
+fenőacél. ez elengedhetetlen a jó kések mellé. mert azokra is ráfér az élezés időnként. majd ha már a házi élezés sem segít, akkor mehet a műköszörűshöz. jobb ebből is a nagyobb méretűt venni, hogy végig lehessen rajta húzni a hosszúpengéjű kést is. nem emléxem, hogy nekem mekkora van, de sztem 20 centis.
+spatula. ez meg a cukrászkodáshoz, sütikészítéshez fontos.

 függesztékek

azért szívem szerint vennék még 1 jóminőségű  görbepengéjű zöldségkést. a karalábévájó és a 2féle zölédséghámozó jó kiegészítője a konyhai tevékenységeknek.

a szakácskést megemlíteném még, mert ez aztán univerzális db. ezzel a kenyéren kívül bármit vág6asz, darabol6sz, szeletelhetsz. szerintem 20 cm pengéjű már használ6ó méret. persze több mani esetén, többféle méretet is megvehetsz.

vége a titkoknak, hehe

lámpa
végre a múlt 7en felkerült a helyére a sajátkészítésű lámpabúra.

velence 10x
szanfransziszkóóó, eltolták a dátumot, június 1-jén lesz, nem 15-én... most micsináljak? baromi gyorsan meg kéne tennem ezt a távot, hogy estére odaérhessek a feldmár előadásra. esélytelen...nem vagyok annyira gyors.még van pár napom eldönteni, hogy bukom az előadásra megvett jegyet és helyette versenyre megyek vagy fordítva. ezt nem kalkuláltam bele az életembe...

sütőverseny
ha már szóba hoztam a versenyt.nem is tudok róla lelkesen írni, mert ez a fenti tényező teljesen megzavart. azért megpróbálom. csütörtökön jött az e-mail,  hogy idén tavasszal is megrendezésre kerül az édes sütemények versenye a wekerlei székelykapu napok keretén belül. én már rutinos versenyző vagyok, részt vettem vagy 3x egész jó eredményekkel, ám azért volt mit überelni. gondolkoztam, hogy részt vegyek -e, ha igen, mivel induljak. aztán jött a nagy 5let, hogy van még maradék eprem, kombinálom almával és gyömbérrel, és a tölteléket buktatésztába helyezem. ne 100%-ban másoljam jamie olivert. én csak a bogyóssal és gyömbérrel kiegészített almát gondoltam tovább. az eper is berry, bár a sütés végeredményén észrevehető, hogy a ribizlik sokkal markánsabb ízt kölcsönöznek az almának, mint az eper. a vízízű eper. mert még csak olyan terem a szigetszentmiklósi eperföldön. voltam ott múlt 7en. az eprek nagyok, pirosak, sokan vannak, viszont az ízük nulla. gyorsan megtöltötték a magammal vitt műanyag dobozokat.  visszatérve a sütihez. tehát a héjuktól és magházuktól megfosztott almákat apróra daraboltam, és megdinszteltem kevés vajban megolvasztott cukron, melyhez őrölt gyömbért adtam. amikor majdnem kész volt, ráborítottam fele mennyiségű epret. kicsit főztem

lámpa sötétben az ablakból

1ütt, majd félretettem hűlni, kihűlés után leszűrtem. a buktatészta 1 sima kelttészta volt. bazz, 1 kg lisztből csináltam, ez kicsit sok volt, azt hittem, sose végzek a betöltéssel. természetesen kevés tölteléket készítettem, így a maradék tésztába a fahéjas szilvilekváromból tettem. mondanom sem kell, hogy a lekváros verzió sokkal finomabb lett. a szilva zamatosabb, mint az eper-alma kombó. az alma elnyomja az epret. a buktákat kimártottam olvasztott zsírban, és 1 32 cm-es tortakarikába helyezgettem nem szorosan. szépen megkeltek fél óra alatt. öröm volt rájuk nézni. lekentem őket tojással, és jól megszórtam fahéjas porcukorral, majd megsütöttem, kitettem hűlni, s fél óra múlva döbbentem figyeltem az alját, hogy meg sem sült. visszatettem még sülni. sokat nem változott az aljának a kinézete, mivel odaégetni nem akartam, bíztam a tűpróbában. ja, nem ok nélkül. gyönyörűen megsültek a bukták, 1 nagy körben a sok 1forma buborék. mivel szállítani kell a sütit, ezért mindig olyat kell kitalálnom, ami hátizsákban, biciklivel ugyanolyan ép marad, mint szállítás előtt. a kihűlt buktákat a tortakarikában hagytam, és lefolpackoztam jó szorosan. így nem tudtak ki-buk-ni. rohantam, mint 1 őrült (több okból kifolyólag) le ne késsem a 6áridőt, odaértem 12:26-kor, és erre rámcsodálkoztak, hogy máris hozom a sütit? ezek szerint nem fél 1-ig kellett leadni, hanem fél 1től... gyorsan megszabadultam tőle, s elmentem tesómékhoz. nekik életemben először fasírtot csináltam. amihez beáztattam a sütőben megpirított zsömléket hidegvízbe. namondom, biztos érdekes lesz így, hogy nem levegőn száradt zsömlét teszek bele, hanem sütőben pirítottat. ezt se tudtam meg, ugyanis a nagy kapkodásban belevertem a mosogatóvízbe a zsömlés tálat... julinak pont volt 3 száraz zsömléje, amit nekem adott.
az eredményhirdetés fél 5-kor volt. semmi kedvem nem volt hozzá, nem jött ki velem senki, reméltem, hogy csak pár percet csúsznak, és nem kell sokat unatkoznom a szélben. a bemondó azt mondta, az 1. helyezettel kezdi, ne legyen izgulás. és öcsém, az én nevemet (termékemet) mondta! nem akartam hinni a fülemnek. oké, oké finom volt, de ennyire? hogy nem csinált senki jobbat? szebbet nehéz lett volna, haha. így lettem végre első. írok is joshuának, hogy mi a helyzet :)