2016. május 2., hétfő

éremeső

az úgy volt, hooogy...
tesóóóm a mészkőemberen felnőtt férfi kategóriában 3. lett!
én pedig a csárda bringás teljesítménytúrán 1.
teljesítménytúrákon nem szoktak érmeket osztogatni, de valamiért itt megtették. nem bánom.

bővebben időrendben.

csárda túra 2016
ezt a teljesítménytúrát balázs találta a ttt oldalon. ami nem kérdés, mindent ő talál. én csak megyek, mint a bírkák, hehe. azért mentem el, mert béna voltam, és lemaradtam a pannonhalmi időfutamról: benéztem a nevezési 6áridőt. szar időt jósoltak 7végére, főleg vasárnapra, ezért célszerűnek láttam elmenni szombaton biciklizni, hátha vasárnap nem lehet. feltételeztem 110 km síkon, csak nem csinálom ki magam a mészkőember 6 km-es emelkedője előtt. sőt, azt gondoltam, ezzel ráedzek, és jobban fog menni.
or-sík nem jöttek, így balázs kényelmes autójával kényelemben utaztunk komárnóba. igen, szlovákiában rendezik ezt a csárda túrát immár 14. alkalommal. jórészt magyarok voltak. vagy hogy is mondjam? szlovákiai magyarok, de azért hallottunk 1-2 szlovák szót és nevet is.
balázs 7 körül írt viberen (halloood), hogy indul. ö.kaptam magam, és irány az utca. amikor elindultunk, elég fura idő volt. inkább esőre állt, mint napsütésre. ahogy haladtunk nyugat felé, úgy sötétedett az égbolt, és csak remélni tudtuk, hogy minket kikerül az eső vagy legalábbis később lesz- ahogy jósolták. a budiban a rajtnál azt mondta egy induló öregasszony, hogy du. 4-kor fog esni. és baszki, jók voltak az információi, ui. 4 előtt pár perccel kezdett el esni. először csak szemerkélt, majd később rázendített. na, de ne menjek ennyire előre.
odanavigáltam balázst egy (nem az) óvodához. kiszálltunk, körbejártuk az épületet, én főleg klotyó után kutatva, mert már majd szétrobbant a hólyagom. semmi. bringásokat láttunk, de semmi jelet arra vonatkozóan, hogy itt nagy esemény van. aztán útbaigazítottak minket, egy másik óvodához, ami onnan vagy 200 m-re volt. (óvodák 1más hegyén-hátán?) persze ki volt táblázva, csak nem vettük észre, mint a wc feliratot, ami miatt ezt az óvodát is körbejártuk.
szétnéztünk, hogy mi van, aztán ö.szereltük a bringákat, s beálltunk nevezni. nagyon lassan haladt a sor. rengeteg ember volt. a szervezők később elmondták, hogy ők is meglepődtek, vagy 20 %-kal többen indultak, mint a korábbi években.
a rajtot úgy csinálták, hogy 5percenként indították a bringásokat, a célban pedig úgyse 1 tömegben érkeztek, a célbaérési időt is másodpercre felírták. mire mi elindultunk 10:10-kor, már nem sokan voltak. pont mákunk volt, ui. jött 1 outis csapat, akik menőn néztek ki, mindenki 1forma mezben, jó bringák- na ezekkel majd elmegyünk. volt még pár nem egyenmezes outis, így vagy 12-en bolyoztunk  30 km-t. kelet felé indultunk ki a városból 1 töltésen vezető bringaúton. volt köztük 1 csaj, ő időnként lemaradt, de 1 srác -mint később kiderült, a barátja-, megvárta, és felhozta őt. az elején elég furán mentek a többiek, nagyon nem 1enletes tempóban. egyszer 32, utána 36. ilyen sebességnél ha valaki fékez vagy tempót vált, az engem eléggé meg tud borítani. mondjuk érdekes, mert idén nem sokat mentem tömegben, és velük mégse volt félelemérzetem ellentétben a múltkori bacsekes edzéssel. lehet az is közrejátszott a félelemnélküliségben, hogy itt nem volt forgalom, csak az oszlopokat kellett kerülgetni meg néhány lassabb biciklist. a szlovákok jeleztek mindent, sőt már messziről ordítottak, amikor kósza bringásokat észleltek előttünk. kemény volt a tempó, időnként váltottuk 1mást. 1x balázzsal előrementünk -ez még az elején. örültem neki, mert akkor még nagyon ö-v tekertek. aztán az 1. cp-nél utolértek minket, s az összes nevezési lapot 1 ember pecsételtette le, elmentek a többiek. kicsit mérges voltam, "hogy fulladjanak meg, 1ütt megyünk, erre itt hagynak". de aztán nem mentek 40-nel, így fel bírtam zárkózni.
a bringaútról letérve, rá a rendes országútra, valahogy ö.szedettebb lett a csapat (hát igen, országúti bicikli, nem bringaúti bicikli), szépen váltottuk 1mást kétpercenként. mire sorra kerültem volna, jött a 2. cp. itt volt kaja is. de ezek megint úgy ellószoltak, hogy vagy 2 percembe került, mire utolértem őket. közben balázs megtudta, hogy ők csak a 80 km-es távon mennek, valamikor elválnak útjaink. nem bántam, mert 34-es átlaggal nem bírtam volna végigtekerni a 110 km-t 30 mp-es megállásokkal... kb. a 32. km-nél dobott a csapat 1 balost, mi meg tovább.
110 km-ben elvileg 300 m szint volt, de balázs többet mért. kicsit visszavettünk a tempóból, amiben segített a szembeszél és a kisebb emelkedők. mondtam, hogy a 3. cp-nál álljunk legalább 5 percet meg együnk, mert kidőlök. 
fú, az odafele út nagyon jó volt, levitt az erdőbe minket a zöld nyilacska (amúgy k. jól fel volt festve minden, el se lehetett volna tévedni, nem úgy, mint annakidején a tabu 200-on). szép fák jobbra-balra. volt 1 olyan erdő, ráadásul lombos, aminek nem volt aljnövényzete. nem álltam meg lefényképezni... tehát az erdőben volt a 3. cp. házi pogácsa, minőségi üdítők és nápolyi meg víz. nagyon kedvesek voltak a cp-sek, 1 egész csomag nápolyit oda akartak nekünk adni, meg zacskóban pogácsát, amennyit elbírunk... nagyon jót tett ez a kis pihenés.
utána még dimbi-dombiztunk kicsit az erdőben, követtünk 1 srácot, aki pont a 3. cp-nél ért utol minket. ő se szeret pörgetni- vicces. a nagy lejtő aljában volt 1 sorompó, amire figyelmeztettek, így nem mentünk neki, haha. balázs megpróbált átmászni rajta, miután áttette a bringáját, azonban fennakadt, így átbújt. én meg se kíséreltem felül.
a bringásunkat 1x előztük meg, majd később végleg eltűnt a szemünk elől. falvakon haladtunk keresztül meg réteken, szántókon. egész nap alig volt forgalom. sőt, emberek is csak elvétve fordultak elő. pedig  szombat lévén bevásárol6tak volna vagy vmi.
újgyallán a kastély mellett volt a következő cp. itt már nem lacafacáztunk, csak ledöntöttünk 2 piát, kibontottam 1 nápolyit, és már uzsgyi is tovább.
valamikor bekeveredtünk 1 mg. területre. ez talán utána (gyalla) volt. volt rendes út, csak nagyon gazdálkodtak jobbra-balra. egy tartályos kamion jó sokáig követett minket, mire volt elég helye megelőzni minket. mi itt kerültünk ki 1 nőt, aki -mint később kiderült- 2. lett.
szerintem a vissza irányban is jórészt szembeszélben tekertünk, a végére kezdtem elfáradni. mondtam is balázsnak, hogy előre megyek én, de nagy sebességre ne számítson. a végén felkeveredtünk 1 töltésre, majd kilyukadtunk a felüljárónál, ahol reggel kezdtünk. 
végül 3:41 alatt csináltuk meg a távot. nem bántam, hogy le kell szállni a bicikliről. éééés: idén először élveztem a biciklizést. ez megnyugtatott, hogy valószínűleg nem kell másik hobbit keresnem.
nagyon jó volt a szervezés, nyilak, kaják, minden.
10 fokban indultunk, éppen ránk nem csöppent ez ég, és mire befejeztük a túrát, kisütött a nap, egész meleg lett.
az ovi udvaron már ücsörögtek a célbaért indulók, folyt a kofola meg a sör. lejelentkeztünk, kaptunk kitűzőt és emléklapot, valamint ö.futottunk a reggeli csapatból a lánnyal meg a barátjával, és beszélgettünk velük. végre az arcukat is láttuk, nem csak a hátukat. nagyon kedvesek voltak. kérdezték, hogy sikerült és anci azt mondta, én tuti  dobogós lettem, mert nagyon jól mentem, és szerinte nem nagyon voltak 1éb indulók.
megcsodáltuk anciék csapatmezét, amit pont aznap szenteltek fel. balázs szeme rögtön felcsillant a passzés nadrág láttán, úgyhogy kifaggattuk őket, honnat van a cucc. kiderült, hogy 1 cseh cégtől rendelték, ők dizájnolták meg, és ez 1 baráti társaság, nem bringás 1esület.
mezről: balázs meglátott 1 idősebb bringás arcot, nézte a mezét, hallod a mezen rajta van a saját neve: tibi. aztán amikor a többedik embert hívták tibinek, akkor rájöttünk, hogy ez 1 cégnév...
még jó ideig ott kellett tipródnunk az eredményhirdetésig, pedig még át is öltöztünk, vettünk automatás tejet a fehérjeporunkhoz, megittam 1 sört. addig dolgoztak a szervezők, amíg pontban 4-kor el nem kezdett esni. szemerkélést felváltotta 1 erősebb eső, majd amikor a konkrét eredményhirdetés volt, újra csak enyhén esett. aztán a kocsihoz kb. záporban menekültünk.
volt tombola is. a főnyeremény 1 újkiadású parasztbicikli volt. balázzsal ö.néztünk: úristen,csak ezt ne nyerjük meg, mert nem tudjuk hazavinni. az 1ik bringást majdnem meggyőztem, hogy majd vegye meg tőlünk. nem mi nyertük meg, sőt nem nyertünk semmit,
de legalább a csárda túra extrém 110 km női kategóriában a dobogó tetejére áll6tam. volt bennem 1 kis félsz, hogyan megyek majd fel, néztem a dobogósokat, az 1. vagy a 2. fokra lépnek fel először? már utcai cipőt viseltem, így nem kellett attól félnem, hogy a műanyag stopli elcsúszik a vizes dobogón vagy netán az odafelé vezető vizes úton (a mészkőemberre szállítanak mindig olyan rozoga dobogót, és teszik a leghullámosabb talajra, hogy az embernek nincs is kedve nyerni :). a szomszédom (2. helyezett) elég nagy db nő volt, rácsodálkoztam, hogy megcsinálta a 110 km-t. megkérdezte, hogy mi/én előztük -e meg valahol. utólag végigpörgetve megválaszoltam: igen. amikor km-eken keresztül követett minket 1 kamion, mert nem tudott megelőzni, és a végén bekanyarodott vmi mg. területre, utána előztük meg ezt a nőt, s őt látva eszembe jutott, nem lenne -e kötelességem szólni azoknak a bringásoknak, akiknek látványosan szarul van beállítva a nyeregmagasságuk, s úgy jár a csípőjük, mintha táncolnának. és ők mindezek ellenére is élvezik a bringázást? legalább annyira, mint én... hahaha. nem kell ecsetelnem az idei teljesítményemet és kedvemet...


mészkőember 2016
1 kicsit dilemmáztam, hogy az amatőr kupát válasszam vagy a mészkőembert, aztán győzött a megszokás: mészkő. tesóm benevezett, kifizette a nevezési díjat, és már rajtidőt is kapott, ezért gyorsan körbekérdeztem a többieket, hogy jönnek -e, kit nevezzek, én mennék.
a csapat ö.jött, 6 ember.
mi orsival múlt 7végén kimentünk a naszályra, mert idén még nem is jártunk ott. pont hátszelünk volt odafele, így 1 órán belül vácra értünk, persze orsi elől 40-nel.  alig vártam, hogy leálljunk. 40 sok nekem stéherben és hátszélben is. mondtam, hogy én eljátszom a verseny napját, először felmegyek lazába, gyökkettővel, hogy szokja a testem a hegyet, majd pihenő, és nekiállok izomból. arra emlékszem, hogy amikor 2011-ben 2. lettem, akkor is felmentem 1x, és akkor nem égtek a lábaim. amióta elspórolom a bemelegítő hegymenetet, már az 1. 200 m-en elkezdenek égni a lábaim, és ez rohadt szar, nyeregből kiállás esélytelen, örülök, hogy élek az egész táv alatt.
tehát így cselekedtem. a kocsmához érve a részidőm jobb lett, mint valaha, és felérve azt hittem, hogy kibaszottul sokkal jobbat mentem, mint tavaly, azonban gyors leellenőriztem, és kiderült, hogy nem, sőt rosszabbat. gondoltam, ez verseny idejére javít6ó, benyomok előtte 1 gélt, és repülök, mint a rakéta.
a természet 1ébként nagyon előrehaladott állapotban van. mészkőember környékén a dombok sárgállani szoktak a nyíló nárciszoktól, most ezeknek a virágoknak se híre, se hamva nem volt, sőt már az orgona virágzott.
na, de térjünk vissza április 24-re. nagyon mondták az esőt vasárnapra, a többiek sorban visszamondták a versenyt, így csak tesóm és én maradtunk vasárnap reggelre. ekkor folyamatba esett az eső, 1értelmű volt, hogy autóval kimegyünk, aztán majd lesz valami, valami jó, remélhetőleg csillapodik, netán megáll az eső. odafele még sötétebb lett, reménytelennek tűnt a hejj-zet. az M2 úton mentünk, baszki 1xre jutott eszünkbe, hogy ez hosszabbnak tűnik, mintha bringával mentünk volna a szokásos útvonalunkon.
kiugrottunk vmi bokrosnál budira, amikor már látszott, hogy gyengül az eső. tomi nem mondta le, ő lábon jött a megyeri híd túloldaláról a telekről vagy honnan. láttuk az autóból. jól elázva érkezett meg, és még 11 óra sem volt. (12.15 környékén rajtoltunk mind.)
felvettük a rajtszámot, sakkoztunk a ruhákkal, biciklikkel meg az időnkkel, végül elindultunk 1 bemelegítő körre. tesóm+tomi hamar elhagytak. én -mint mondottam- nem akartam bele erőt tenni, csak lazába, a tartalékaimat a versenyre szántam. csak a kocsmáig mentem, majd visszafordultam, és elkezdtem ideges lenni, hogy tesóm még mindig nem előzött meg, mikor jön már, megint lekési a rajtot és vele 1ütt kések én is?! ui. még a kocsiban volt a rajtszámos mezem. aztán végre megjelent, és mondta, hogy megint gondban van az idővel :)
akkor még az autónál rá kellett operálni a rajtszámot, én meg tiszta ideg voltam, hogy lekési, szórtam a válogatott szitkokat. közben megjött imi is, végre láttam elindulni a mészkőn. váci, mégiscsak itt a helye. ettünk vele a protein szeletemből, benyomtam a gélt, s kapkodva bezártam az autót. majd kapkodva kinyitottam, ui. a telefonom bent maradt, és megkértem orsit, hogy csörgessen meg 12:18-kor, hogy legyen motivációm. úgy számoltam, hogy akkor már a lejtő utáni szakaszon leszek, és nem árt némi biztatás.
tesóm, tomi elrajtoltak.
indulás előtt szólt 1 srác, nehogy megelőzzem. nem értettem, miért mondja, amikor legalább 2 perccel előttem rajtolt...
én csak amiatt izgulok, hogy lesz -e lábégés vagy nem lesz. elindultam, persze kib.lookba  sokkal nehezebb becsatolni, mint az spd-be, de csak sikerült. hamar letettem kistányérra, és raktam a kereket. már csak szemerkélt, be voltam melegedve, nem dideregve kezdtem neki, minden szuper volt. az úton néhány döglött béka hevert, amúgy semmi különös nem volt. szurkolók és fényképészek hada se álldogált a pálya szélén a remek időjárásra való tekintettel. tomival túl hamar ö.futottam: defektet kapott már az elején :( a részidőm jobb lett, mint valaha, azonban mégiscsak elkezdtek égni a lábaim a bánya közeledtével. megpróbáltam kiállni a nyeregből, ám nem sokáig ment, így maradtam ülve. közben megszólalt a hátamból balu kapitány, s ettől némileg lelkesebben tekertem. majd tesóm odaszólt az út széléről mint1 200 m-rel a cél előtt, hogy hajrá, és a célban csoki vár. ekkor ö.szedtem magam, huss. az időmet meg nem néztem a nagy sietségben... a bringás, aki a rajtnál "megkért", hogy ne előzzem meg, elégedett nyugtázta, hogy ő előbb beért, mint én.  engem figyelt minden kanyarban, hol tartok. kérdeztem tőle, miből gondolta, hogy én megelőzöm, de a válaszra sajnos nem emlékszem...
kifújtam magam, és elfogyasztottam a csúcstúrórudit, a csúcscsokit sajnos nem, azt kimostam...
olyan íze volt, mint a régi roll jégkrémnek, ha valaki még emlékszik rá. lehet totál nem olyan íze volt, csak a csomagolásáról eszembe jutott, és úgy ettem. most pedig megkeresem a panda prím jégkrémet a gugliban (ezt dobta ki...). azon nem volt máz ellentétben a roll-lal.
lefele elfutott előttem 1 mókus szerencsére tisztes távolságban. jellemző módon adta a szinuszgörbét a mozgásával. bendzsóra rákiabáltam, hogy szálljon vissza a biciklire :)
tesóm és tomi az autónál vártak. bepakolás, öltözködés, logisztika, budi, tejja. azt nem  is írtam, hogy bezárt a kocsma, csak klotyóként üzemelt immár...
ott maradtunk az eredményhirdetésre, nem lehetett tudni, hogy milyen eredmények születnek, ui. a rossz időjárás miatt eléggé lyukacsos volt a rajtsor, ismert, menőbb bringásokat nem láttunk, illetve 1et, akiről sejthető volt, hogy megnyeri abszolútban, mert megy, mint a ... fény. aztán 10+10+10 perc csúszással megkezdődött az eredményhirdetés. nagy zoltánból kettő szokott lenni, és amikor elhangzott, tesóm kérdőn nézett körbe, hogy ő, mivaaan, nem ment annyira jót... de amikor másodszor elhangzott, hogy nagy zoltán, már ő volt, bár tanakodtak 1 kicsit a szervezők a laptop mellett, kiholmerremilyenkorcsoport. szóval tesóm került a dobogó 3. fokáraaa felnőtt férfi kategóriában!
ezt valahogy szebben is megír6tam volna...
ennyi a családi sikersztori :)

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Már hallottam a nagyszerű eredményekről! Ez úton is gratulálok a Nagy testvéreknek!!!

zsempi írta...

köszönjük, Gábor! :)