2010. november 9., kedd

írok valamiket


mert barnabás lebaszott, hogy miért nem írok meg írjak mmmá' höhöhö. itt van ö betű, nem úgy mint az "új" telefonomon.

kicsit lelassultam az írást tekintve.
kavarog a sok gondolat a fejemben. néha jó lenne 1 gondolatolvasó-író berendezés. akkor mindent papírra/moneytorra tudnék vetni. azt mondják, hogy nemsokára kitalálnak 1 olyan készüléket, ami levetíti azt, amit éppen álmodok. jesszum, hát én k. nem örülnék ennek. rettenetes. mindent el akarnak venni az embertől. mindent, ami mangán. közben a másik füledbe meg azt sulykolják, hogy vagy te meg van a világ. te vagy a legfontosabb, tessék leszarni mindenkit. hogy is van ez? de rajtam nem fognak ki, az tutter. ha belőlem sok lenne, akkor már összeomlott volna a fogyasztói társadalom. legalábbis remélem. ebben egészed eddig biztos voltam, míg le nem írtam. kicsit hm milyen is ez? nagyképűes? mind1, most megengedem magamnak.

időjárás
hát kabaszott jó ez a november eleje meg október vége. a ratyi nyárért cserébe ezt dobta nekünk a jóisten. isten tartsa meg jó szokását hahahahaha
nálunk az 1ik fa -sőt több is, ezt reggel figyeltem meg-, úgy hullatta a lombját, hogy először a tetejéről leesett az összes levél, közben az alján ott maradt. minth avonalzóval húzták volna meg a 6árt.
én azóta szeretem az október végefelé lévő estéket/késő délutánokat, amióta megláttam mariann néninek 1 képét, ami 1 aranyló naplemente közeli állapotú tájat ábrázolt. ahogy a sárga leveleket fújja a szél. akkor kicsit megvilágosodtam. azóta mindig ezeket a színeket keresem. megvilágosodtam, mert rájöttem, milyen a természetben az arany. sokáig nem értettem, hogy 1 süteményt hogyan lehet aranybarnára sütni. több év eltelt, mire megláttam a tésztában az aranyat. az arany kezemet hihihi.

bicikli
szegény gizellán eléggé el van kopva mind2 fékpofa. pedig nem is voltak nagy esők. lehet exponenciális a fékpofa kopási függvénye...
most itt van a gizi. le fogom takarítani, és ráragasztom az összes matricát, amit tegnap kaptam a drága feleimtől születésnapomra.
tesóm aszongya, szarul ülök a biciklin. ne felsőtestből tekerjek, hanem lábból. igaza van. megelőzött az üllői úti felüljárón, és bemutatta, hogyan kell tökéletesen ülni a biciklin. ha a lajos is azt mondja, hogy tesóm tökéletesen ül a bringán, akkor ez abszolút igazság, el kell fogadnunk.

születésnapunk
hát az jó volt. kitűnően éreztem magam, bár mostanában 90 %-ban kitűnően érzem magam.
ott kezdődött, hogy nem mentem el jógára. inkább elintéztem 1 hivatali ügyet. amit reggel is megpróbáltam. fent a várban. de mivel balfasz vagyok, odamentem 7főn a pénteki nyitvatartás szerint, és rácsodálkoztam a portásra, hogy délután lehet próbálkozni. mind1, legalább bicikliztem 1et. hazafele úgy szoktam jönni budáról, hogy jövök fent a szt. gellért rakparton, az esetek 90 %-ában mire a szabadság hídhoz érek, pirosat kapunk, a gyalognak zöld, én átmegyek, folytatom az utamat az északi járdán tötörö... szóval jövök, zöld a gyalogoknak, még 1 villanás, és a lámpák sötétségbe burkolóztak. ezt estig nem javították ki. amikor 7 előtt ismét átkeltem, sötét volt a híd, a lámpák, minden. kihazsnálták a fényképezőemberek. érdekes volt látni, hogy a pesti fény előterében fekete alakok mászkálnak, kivilágított biciklisek araszolnak óvatosan.
a hivatalban a néni igen kedves volt. a telefonban is hasonlóképpen viselkedett. örülök neki, hogy ilyen ügyintézővel volt dolgom. rácsodálkozott, hogy biciklivel mászkálok. mondtam semmiség, ez nekem hobbi, vigyázzak magamra, mert tényleg van pár őrült autós.

madör felhívott, és szóban is felköszöntött. mondta, kiszúrtunk vele tesómmal, mert direkt beállította az órát, hogy születésünk perceiben (0:50 és 0:55) köszöntsön minket, erre mind2en kikapcsoltuk a teflont.

tesómmal 1ütt jöttünk el otthonról. kamilla olyan cuki volt. mosolygott és bámult. a fülbevalómat nézte.
...
felragasztottam őket. cigányos lett a gizella. azaz tarka. amúgy tökre örülök ennek a sok matricának. nemtom kinek az 5lete volt, de telitalálat.
most ababhagyom.
tanulnom kell.

Nincsenek megjegyzések: