én. igen igen. persze nem 1edül, hanem segítséggel. tamás mondta mit csináljak, én meg tettem a dolgomat. megállapítottam, hogy a bicikliszerelés nem is lenne olyan nagy ördöngősség, ha a) vki elmagyarázná jól b) venném a fáradságot. a női agyam van szöveg azért érvényes rám. olyan 1xűnek tűnik kicsavarni imbuszkulccsal 1 csavart, nekem mégis lassan sikerül, 10x kicsúszik. ez volt általános iskolában technika órán is: nem tudtam lefűrészelni 1nesen 1 db lécet. pedig olyan kis kihívásnak tűnik. a fiúk meg nem tudnak dagasztani. szóval sokkal nagyobb erőfeszítés nekem megcsinálni ilyen műszaki dolgot, mint 1 átlagférfinak. ez tény. és nem 2 ismétlés után tudom gyakorlott mozdulattal megcsinálni. nem. hanem 100, az már majdnem végtelen. ez néha annyira dühítő 1ébként is. hogy bizonyos dolgok nehezen mennek az életemben, próbálkozok, küzdök, mint disznó a jégen, mégsem lesz könnyebb, mintha mindig erőfeszítéseket kéne tennem. örökké. most nincs szar kedvem, akkor nem húzom le ezzel.
ha már a szerelésnél meg a férfi-női munkánál tartok: áltsuli 4.ben palibácsi tartotta a technika órát. nagy asztalok voltak, minden oldalán 1-1 satu, tehát lehetett rajta dolgozni. én pont palibácsi jobbján ültem mindig. kézenfekvő volt, hogy mindig az én alapanyagaimon mutatta be, hogy kell elkezdeni a feladatot. ezzel félig meg is csinálta, majd leosztályozta hármasra, hogy alig dolgoztam vele. én meg a kis bamba csak lestem, nem szóltam semmit, csak csodálkoztam, hogy a saját munkáját is osztályozza ezzel, és miért nem veszi észere, hogy ez igazságtalan. utólag tisztábban látom a helyzetet. kristálytisztán emléxem a pillanatra, amikor palibácsi azt mondta, hogyha leszedünk 1 cseresznyét a fáról, akkor is munkát végzünk. kiakadtam, szinte felháborodtam. ki hallott akkor még a fizikáról? könnyű volt meglepni minket ezzel az állítással.
bicikli
szóval a szerelés. ez az áttételtartomány mo-ra még megfelelt volna, de külföldre már nem. ezért tamás hozta a sok alkatrészt, és kiválogattunk nekem 1 másik hátsó sort. tapasztalat: síkon nagytányéron tudom hajtani, felfelé könnyebb. és majd pörgetnem kell majd mint állat. mind1, fel kell menni a hegyekre, jó lesz ez. ez a késő reggeli indulás az érkezésre rányomta a bélyegét. tele volt minden autóval, felújítás alatt levő utak, fúúú.
7végén horvát, szlovén tekerőzés... remélem, formábban leszek, mint most
most szombaton fecóval bicikliztünk gödöllő környékén. igen fasza volt. 145-öt tettem bele az új km-órámba. ami már fél éves, csak most szenteltem fel, kösz barnabás :)
[munkatársam mondja, hogy olyan szép ez a bicikli, hogy folyton rá kell néznie, amikor elmegy mellette, és ilyen még 1 biciklivel sem fordult elő]
útvonal: bp - pécel - dány - kóka - zsámbok - vácszentlászló - valkó - gödöllő - isaszeg - pécel - bp
gyerekek, zsámbok és kóka között olyan szuper út van! mintha ausztriában tekertünk volna. 1 másik jó minőségű szakasz a szerpentin/emelkedő isaszeg és nagytarcsa között. arra csak felmentünk, majd le. lefele esőben. szerencsére eszembe jutott, hogy a vittoria külsők nem szeretik a vizet, így időben nekiálltam fékezni, a stoptábla előtt 100 m-rel. azért necces volt. 1ből beugrott az mait fecó mondott: itt már 1-2 kamion nem bírt megállni, átment az úton, rá a vasúti sínekre... és a fék is csak száraz időben nyújtja a maximumot. necces necces. 1 röpke záportól eláztam, ui. nincs sárhányóm. viszont nagyon örömteli volt ez az eső, ugyanis olyan szivárványt lát6tunk így, ami mögött nem a borult kék ég van, hanem a táj. olyan térbelis. már ha ez érthető.
a legdurvább szakasz pécelen volt, feltekertünk a trianoni emlékparkhoz. elég szar volt az út, lefele halál, még az outival is féltem, hogy orrabukok.
beugrottunk a túra közben 1ik haverhoz. vicces volt. jött a kéményseprő, és mi adtunk neki kölcsön, mert nem volt otthon készpénze.
gödöllő belvárosa kicsinosítva, kikövezve, szökőkutak stb. ez is tiszta ny-eu-i feeleing. sulyán cukkrázzda kipipálva. ország tortája, a szilvagombócos finom volt.
gödöllő és valkó között van 1 hosszabb emelkedő. picikét vártam fecóra, letelepedtem 1 buszmegállóban. később megkérdezi fecó, hogy miért kék a lábam (lila volt:) nézek, jé, tényleg, én nem tudom. és akkor kitaláltam, hogy biztos a buszmegállóban a pad volt összefirkálva, én meg ráültem. 2 variáció lehetséges: a) friss volt a festés b) a lábamra kent naptej oldotta a festéket. jééé. amúgy könnyedén le tudtam mosni, a 2. zuhanyzás után már tutira nem látszott.
gyerekek, lehet megérjük, hogy újra kommúnista szombat lesz. bár én nem tapasztaltam meg személyesen sosem. mert én gyerek voltam, maikor a szüleim komm.szombatra jártak. tiszta gáz. néznem kell a megfelelő portálokat, hátha lesz vmi tüntetés. ezt nem hagy6juk annyiban. főleg ha még a szabadságot is lecsökkentik. ez olyan dúrva beavatkozás az életünkbe, hogy itt mindenkinek össze kell fogni pártállástól, bőrszíntől függetlenül. jaj előre felmegy a vérnyomásom. annyi baromság van körülöttünk. minden perc olyan mintha 40 perc alatt a föld körült hallgatnánk a kossuthon. ha még megvan ez a műsor. if the kids are united, they will never be divided
túl sok gondoltat halmozódott fel a fejemben. ha 1általán ott születnek a gondolatok. gond gond gondolat. holnap hozok vmi fényképet. mostanában igen elhanyagoltam a fényképezést.
kimostam örnit, ő fog megjelenni. ezt meg folytatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése