2012. július 25., szerda

újra itt

na, hol van ez a tábla?
nem mondanám, hogy agyon vagyok motiválva az írást illetően. de hát el kell kezdeni, mert van mit.
  1. befejezni a balaton kö-t
  2. megcsináltunk 1 horvát biget
  3. főztem, sütöttem
  4. zajlik az élet
  5. teszek-veszek, barkácsolok
alapozó... lichthof festés
ezidáig csak bulikor és kocsmában foglalkoztam vele.
néha az arcomra is rákenték, de lehetett akármilyen menő cucc, arra volt jó, hogy 3 órán belül ragyaten-ger törjön elő alóla.
azonban most végre eljutott az agyamig, hogy miért kell bútorfestés előtt alapozni. eddig nem állt össze a kép. a csiszolás szükségességét nem vitattam eddig sem. aztán amikor otthon csiszoltam a deszkákat, és megláttam, milyenek, és apa mondta, hogy majd a lyukak 1 részét az alapozó eltömi, akkor megvilágosodtam. és láttam, hogy az alapozás után kittel kata. én is így teszek majd. a zománcfesték tehát jobban tapad az alapozott felületre, mint az alapozatlanra. micsoda kifejező szó: alapozó, alapozás. szóval a bútorfestés előtti alapozás szükségességéről meggyőzött a mélyalapozó:
lichthof festés előtt felhívtam 1 festő ismerőst, aki az elmondott paraméterek alapján erősen javallta a mélyalapozó használatát. ugye a lichthof fala 1 vakolt ám festetlen téglafal, amivel a ház megépítése óta nem törődött senki. próbáltam az ezeréves koszt lemosni, de ha még most is sikálnám, akkor is sáros lé jönne le róla. mire volt jó a mélyalapozó? a) megkötötte a falon lévő koszt, port ---> b) és így a kültéri homlokzatfesték nem keveredett a kosszal, azaz nem színezte el a hófehér festéket a szennyeződés c) jobban megtapadt a falfesték. igaz vagy 5x kentem át. a használati útmutató szerint a falfestéket max. 10 %-ig lehetett volna felhígitani, azonban tapasztalatom szerint az én falaimhoz sokkal több vízre volt szükség, sőt az elején el is csesztem, mert túl sűrűre hagytam. így aztán kenegethettem utána. a sötétszürke falakból hófehér lett.
festés végeztével jutott eszembe, hogy ez mind szép és jó, de ettől még ha esik, akkor 5 emelet magasról az összes dzsuva a földszintre mosódik, és meglehet, hogy nem sokáig örülhetek a makulátlan falamnak. ezért valami peremet kéne körberakni, ami elvezeti a vizet, és 1 helyen lecsorgatja. ez a műszaki kérdés az én tudományomat meghaladja. ebben segítségre szorulok.
most már jöhet kamilla falat festeni. a mintán még gondolkozom. valami 1séges kéne, nem mikiegér tűzlilommal keverve.

ciabatta
tegnap megsütöttem. sajnos a munka- és időigényesebb recept eredményezz finomabb végterméket. bár most nem lett annyira jó a cucc. talán kevés időt adtam neki. ez úgy tűnik fel, hogy aprólyukacsos lett a tészta. a ciabattának alapban pedig nagy buborékok vannak a belsejében. azért langyosan kacsazsírral vastagon megkenve a ciabatta hibái eltűntek :)

padlizsán
a szüleim valam másik fajta padlizsán palálnát vettek. ezeknek a tojásgyümölcsöknek nem körte alakja vvan, hanem különféle kidudorodások vannak rajtuk. pl. 2 db boxkesztyű alakú már termett otthon. az alakja végül is lényegtelen, úgyis megesszük a héját, a padlizsánkrémben ugyan nem, de ahhoz sült padlizsán kell, aminek a héja nagyon könnyen eltávolít6ó. benyomtam grill alá a lilaságokat, és hamar megsültek. era anyukájának a receptjét csinálom: a héjától megszabadított padlizsánt vmi faeszközzel szétnyomorgatom, majd hozzákeverek kevés igen apróra vágott vöröshagymát vagy még kevesebb még apróbbra vágott fokhagymát, sót, frissen őrölt borsot, némi olivaolajat, és majonézt. nagyon-nagyon finom. a padlizsánkrémet úgy esszük, hogy a krém min. ugyanolyan vastag legyen, mint a kenyér, amire rákenjük :)

s(ós)tangli
ezeket a kifliket a telekbulira sütöttem, ami még 14-én volt szolnokon. györgyinél volt a gyülekező. ide tekertünk le balázzsal és gáborral. 120 km lett a vége. már éppen meguntam. reggel még azt hittem, hogy mi az alföldön fogunk tekerni, ehhez képest változatos volt a táj, kellett kistányért is használni, össze-vissza kanyargott az út. a tápiós rész nagyon csincsi volt. a táj alföldies, messzeségbe látós csak szolnok előtt lett. mindig meglepődök, hogy az alföldesebb részek tele vannak fákkal, a városok szinte burjánzanak a növényben, az utak mentén bokrok, fák lát6ók, mindig találni valahol 1 kis árnyékot, míg a bakonyban vagy vasban tekerve, keresni kellett az árnyékot, erdő, facsoport sehol, mindenhol csak a végtelen meleg.
a kertipartin házi gíroszt ettünk, amit 1 lomtalanításon elkobzott gíroszsütőn állított elő a házigazda. a pitát vették. talán ez volt a leggyengébb pontja az ételnek. nagyon fincsi volt. a srácok mérhetetlen mennyiségű piát tüntettek el, ami 1eseken meg sem látszott. ahhoz képest, hogy aggódtak mennyire fogy a sör, 1re újabb tálcák kerültek elő a fagyasztóból. meg akartak itatni velem 1 tölcsért. mi ez? van 1 nagy műanyag tölcsér 1 csőhöz csatlakoztatva. beletöltenek 1 üveg sört, és meg kell inni. hát én vízzel próbáltam ki, de mihelyst a számhoz ért a víz rántottam is el a csövet, így a víz a földre loccsant. ez nem nőnek való feladat...
buli elején (számunkra az elején, mert a társaság 1 része már pénteken kezdett) előkerült a ping pong asztal is, és a játék közelebb hozta az embereket.
a legviccesebb az volt az egészben, hogy majd' mindenki ránk csodálkozott amiért >100 km-t tekertünk szolnokig 1 nap alatt :) hogy váó, ők erre nem lennének képesek. így volt: szóval ti vagytok azok, akik eljöttetek szolnokra pestről?
:)
beszámoltunk azért, hogy voltunk nehezebb terepen és nagyobb távolságra is. nekünk ez tetszik, ezt bírjuk :)
azért jólesett. végre tömegesen elismerték a biciklizésbe beleölt energiánkat.

süti
limaránál találtam a fordított rebarbaratortát, amit otthon sárgabarackkal csináltam meg. isteni lett. imádom a sült sárgabarack ízét.  a sülteper is ízlik, viszont a sültbanán ízét nem szeretem.

hátszél
szombaton osztálytalálkozóm volt. 15 éve érettségiztem. ez elképesztő. gyorsan eltelt. és szerintem a júlisu hónap múlik el leghamarabb.
hazafele bringával jöttem szombathelyről. olyan hátszelem volt, hogy 33 km-t 1:05 óra alatt tettem meg. élveztem nagyon. az 1ik faluban az emberek gyanítom misére igyekeztek, és 1 fazon odakiáltott: jó utat, gute fahrt! cuki, mi? :)
aznap vágányzár volt ják és szhely között, így pest felé tartva kénytelen voltam tekerni ezen a szakaszon vonatozás helyett. belefért az időbe, de nem tetszett. ui. a szél nem fordult meg, olyan vadul az arcomba fújt, hogy azt a 11 km-t kb. 40 perc alatt tettem meg. lihegtem, mintha a diósárkon lennék. nehéz volt a hátizsák? túl sok zsírt szedtem fel magamra? mégis edzetlen vagyok? ez a 3 kérdés keringett a fejemben, miközben tekertem. leizzadtam rendesen. a vonaton meg fáztam. feltettem a kulacsomat az alacsonyabb polcra, majd áthelyeztem magam, mert jött rám a hideg. a kulacs alá időközben felszállt 1 utas, akinek a fejére csöpögött a víz. szólt, ezért tudom :)


gizi és a többiek
minden biciklimre költeni kell. gizin láncot kellett cseréltetnem, mert már nagyon dúrva volt. a hátsó kereket már nem lehetett hátrébb tolni, s lötyögött a lánc, kissé veszélyessé vált a skidelés meg 1általán a lábbal fékezés. megláttam, hogy az 1. lánckerékis rossz állapotban van, így k. gyorsan cselekednem kell. az outin a lánc és hátsó sor csere halaszt6atlan, és nem ártana venni végre 1 rövidebb stucnit. a kona pedig >1 éve tesómék padlásán várja, hogy megjavíttassam. lehet erőt kéne venni magamon és megcsináltatni, hátha ez pozitivan befolyásolná a biciklitúra kimenetelét. kérdéses, hogy lesz -e 1általán. széthullt a csapat. szervezői készségem a nullán. nem is értem. annyi kreativ gondolat van a fejemben.

Nincsenek megjegyzések: