balázs találta ki, hogy menjünk el ide. oké, persze, csak nem halok bele a 35 km gyaloglásba, szint is alig van benne.
végül balázs autójával indultunk zircre a rajthoz. balázs, ancsi és én.
vettem pénteken a tengerszemben a bakancsba zoknit majdnem 3000-ért. hát baszki, nem voltam vele megelégedve. beleizzadt a lábam, és szerintem még csúszkált is. kezdésnek pénteken az edzőteremben 2x nekivágtam a lábamnak az állványt, ami kicsit felhorzsolta a bőrt a sarkam felett. namondom, remélem, nem emiatt fogok szenvedni. szerencsére ez nem játszott be.
aztán beállítottam az ébresztőt (5:40-re, s a másnapon gondolkodva rájöttem, hogy úgy bajosan érek 6-ra a délihez, így felkeltem, s átállítottam 4:40-re), miután 23:00 körül végeztem a pogácsasütéssel. julinak mindig elmondom, hogy a pogácsát tilos túlsütni, erre 2. sarzsot kicsit túlsütöttem. sajnos meglátszott, megérződött rajta. szerintem a pogácsánál nem szabad arra menni, hogy pirosra süljön. amikor még épp nyersenk látod, ki kell venni a sütőből. könnyen kiszárad, mivel kicsi. a tésztája több, mint remek volt. vajat tettem bele, nem margarint (1ébként horváth ilona: tejfölös pogácsa másképp). már az 1. pihentetés után ö.érett a tészta, és olyan tapintása volt, mint a kisgyerek bőrének. komolyan, ilyet még nem éreztem. a vasárnapi fánktésztának is. pedig azt mindig vajjal csinálom, mégsem volt eddig ilyen tapintása. szóval kész vagyok ezektől a tésztáktól. a tapintásról nem esik szó sosem, amikor sorra vesszük az érzékszerveket. vagyis annak nemtom van -e betegsége. mondjuk ha elég vkinek az ujjain a bőre, akkor regenerálódik -e a tapintása, tud -e ugyanúgy érezni az ujjaival, mint előtte? ez jutott eszembe az anyagszerűségről, szivacs (1.) c. bekezdés
zircen az autóból kiszállva úgy éreztem, alulöltöztem magam, és az utazó polár pulóveremet magamon hagytam- a hátizsákban úgyis elfér, mind1 mennyit cipelek, a defektjavító szettemet már kipakoltam.
8:20-kor elindultunk. balázs volt a főnök, én hamar letettem arról, hogy olvassam, merre kell menni.
az erdőbe vitt némi színt, hogy virágzott a hóvirág (fehér), a kankalin (sárga), pettyegetett tüdőfű (kék, rózsaszín) meg pompázott vmi kis cuki csészegomba (piros) is. a hóvirág elképesztő nagy területeket borított el raszterekbe tömörülve.
a cuha patakon többször át kellett kelni, ami kihívás volt, ui. meg volt áradva. 1ik helyen a minket követő majd megelőző embert követtük ancsi sugallatára, aki látta rajta, hogy rutinos róka a környéken, mert 6ározott léptekkel, oldalra se pillantva hagyta el a patakon hidatverő többi túrázót. követtük őt, s kisvártatva megláttuk a hidat, így biztonságban átkelhettünk a patakon. amúgy szeretek patakon átkelni, de jelen esetben elég 2esélyesnek tűnt meg hideg is volt, és az 1ensúlyozórendszerem mond6ni nem tökéletes, így nem kockáztattam.
a cp-ken volt kaja. 1x vmi piskótás csoki, aminek elfogyasztása után nekiállt fájni a hasam. lehet semmi köze nem volt a hasfájásnak az édességhez, de most mire fogjam?
vinyén ki volt téve mindenféle rágcsálnivaló, citromos- illetve kakaós nápolyii meg 2féle szörp, amik közül a bodzát kóstoltam, de az igazán rettenetes volt, citromsav vagy aszkorbinsav íze volt. nápolyit 100 éve nem ettem, így befaltam belőle 1 csomót. 1 almát pedig becsúsztattam a hátizsákomba.
a végén zsíros vagy margarinos kenyér várt minket csalamádéval, lilahagymával, lekvárral. úgy utálok panaszkodni dolgokra, de az a zsír is annyira szar volt, hogy inkább margarinos kenyeret ettem. kb. 1800 ft-ból vehetnének 2 kg kacsahájat, amit 1 óra leforgása alatt kisütnek, és akkor lenne finom, ízletes zsír, nem 1 ilyen rosszízű, szürke massza. 1600 nevezési díjból kitelne...
érdekes volt megfigyelni, hogy az idősebb korosztály 50+ még mindig a vajaskenyér kifejezést használja a margarinosra...
porván a kocsmában a cp-n mindenki kapott 1 nagy és finom pogácsát meg 200 ft-os bont, amit lei6ott helyben. erről később még lesz szó.
látnivalók
a fentemlített virágok minden mennyiségben1 fekete csiga
és amit külön kiemelnék, ez a feltételezhetően béka peste gömb, amit ancsi látott meg 1 tócsában. megpróbáltam arrébb görgetni 1 bottal, azonban a béka gondos volt, vmire oda rögzítette, és csak kilengett, de nem urult el. én nemtom milyen béka képes ennyi petét kinyomni magából, ui. a gömb a legnagyobb békánál is nagyobb volt. bár lehet ezek maguktól nőnek ott, és azt a zselét növesztik maguk körül? végül is jobban belegondolva még sosem morfondíroztam el azon, mivel táplálkozik a vízbe lerakott pete, hogy a bánatban nő meg?! honnan kapj a tápanyagot. az anyukabéka visz neki valamit, s ráöklendezi a zseléhalomra? vagy minden megvan a petében, csak vízold6óvá válik? jólvanna, a szárazföldi petét se értem. erre mintha nem tértek volna ki biológia órán... direkt nem nézek utána.
vincenzot ide soroljam? :) nem, neki külön bekezdés jár.
fiatalító forrás. ide már igazán lusta voltam legyalogolni és plusz 20 m-t beletenni a lábamba, ancsit kértem meg, hogy töltse tele a kulacsomat. ezen a fiatalítón jól elpoénkodtunk, hogy vajon mennyit kell inni ahhoz, hogy 5 évvel fiatalabbak legyünk. mi lesz, ha csecsemőként ébredünk, stb.
 |
| a sok gyökér (áháháháhá) |
hát ez olyan fasza túrabeszámoló, ami információ tekintetében még a bicikliseket is alulmúlja. nem tudok mit mondani a tájról, csak arról amit átéltem. én, személyesen. finoman fogalmazva a felétől kezdve már nem annyira élveztem a gyaloglást. a 27. km környékén azt éreztem, hogy a fenekem 1-1 db kőtömb, később meghosszabbodott a combommal is. a medencém is nekiállt fájni, ezért jobbnak láttam meg se állni, mert akkor el kell indulni, és az elindulás volt különösen szar. így lassítottam csak, és így pakoltattam balázzsal ki-be a hátizsákomból-ba.
azt figyeltem meg, bármilyen hosszú is 1 gyalogtúra, a táv kb. utolsó 25 %-ában már küzdelem; mindenki elcsendesedik, nincs dumálás meg röhögés, csak rakjuk a lábainkat 1más után némán. néha megpróbáltam magamba lelket önteni ancsi vagy balázs cseszegetésével poénból, de az addig tartott, míg 1 szál gyufa elég.
otthon az autóból ki bírtam szállni, nem úgy kellett kirángattatnom magam, nem fájt annyira a medencém, mint szokott.
másnap -sőt már éjjel is- alig bírtam megmozdulni az ágyon. nyaktól bokáig izomláz. a felsőtestemben valószínű a pénteki edzőterem miatt, a többi a gyaloglás kontójára ír6ó. kb. sántítottam nyomorúságomban.
és mit tettem? elporoszkáltam a királyfürdőbe. én! a vízgyűlölő. gondoltam, ez majd lelazít. le is lazított volna, ha kibírom 1 óránál tovább, és tudom hogyan kell gyógyfürdőzni... amúgy érdekes élmény volt. az átlagéletkor annyi lehet, mint a munkahelyemen, haha.
szombaton volt a gyalogtúra, azonban ma=szerda még mindig érzem.
vincenzo
a porvai kocsma közelébe érve, megéreztem, hogy ez az a hely, ahol már 2011 februárjában jártunk a jólsikerült téli túra keretén belül. itt már akkor sem lehetett cigizni. akkor este(felé) és szombat lévén sokan voltak a kocsmában, köztük az a jómadár, vince is, akit a későbbiekben -s talán még helyben is- csak vincenzoként emlegettünk. annakidején dzs-re vetett szemet. most is ott volt, bár nem emlékeztem az arcára, csak 1 megérzés volt, hogy ő vincenzo, aki már fényes nappal tántorog, és böfögi a hülyeséget. amikor lebaszták, hogy vince így-úgy, akkor nem volt kérdés. ancsi és balázs asörét, és a fröccsömet kortyolgatva pihentünk, és szóba elegyedett velünk vincenzo. balázs felvállata a tolmács szerepét, s rögtön el is adott volna neki. jólvan, mindenki röhögött, vicces volt. akkor se volt pénze és most sem. de azért csontrészeg volt... ilyen már 20 éve a helyi cigarettasodrónő szerint. erős szervezet...
itt a vége, fuss elvéle, ha tudsz.
 |
| akkor |
 |
| és most |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése