kitiltottak

pontosabban kitiltottÁk
gizit
a melóból.
mivel építettek fedett kerékpártárolót, ezért nincs helye itt. a gondnokkal összefutottam 1ik nap, és ő közölte velem. mondjuk vicces, hogy ha nem futok össze vele, akkor simán becipelhetem a bringámat vagy mi. szegény gizi. mondjuk a biciklitárolóba nem teszem, hanem idelakatolok a hátsó lécsőhöz. én nem gyaloglok annyit. nagyon felidegesítettem magam ezen. olyannyira, hogy azt hittem este, amikor végiggondoltam a napot, hogy el sem tudok aludni. olyan jó volt behozni a biciklit a melegbe. most meg mi lesz ha esik? vagy akkor ázok el, amikor esetleg beteszem a fedett tárolóba a bringát, és idegyaloglok vagy a bicikli ázik el+én amíg lelakatolok ide.
1x minden véget ér...
2 napig kötöttem le gizit a táblához. ma reggel jöttem be, és szerintem már vártak, mert mondták, hogy a tárolóba tegyem. én válaszoltam, hogy annyit nem gyaloglok. nagyon ideges lettem, hogy miért zavarja őket a biciklim. bejöttem, majd kimentem a portán, és lekötöttem az utcára  a bringát.
kész.
mérges vagyok.
bezzeg autóval mindenhol meg lehet állni az udvaron, azoknak ugye nincs parkoló, csak 1 kicsit, de mivel szegénység van, azért az összes talpalattnyi helyet elfoglalják az újabbnál újabb kocsik.
amúgy a bringatároló nem rossz, mert fedett, és olyan izéket nyomtak bele a betonba, amihez könnyű és biztonságos lakatolni. mondjuk nem hiszem, hogy a porta mellől fogják elvinni a bicikliket, de hát lakatolni is könnyebb 1 U vashoz, mint 1olyan régi izéhez, amibe csak az 1. kereket tudod betolni.
szóval nem értem meg a szabályokat, nem tetszik, hogy vége szakad a szokásaimnak. pontosabban nem megérteni kell őket, hanem betartani.
valószínű nincs is igazam. és nem intelligensen kezeltem a kérdést, hanem dühből. leginkább ez zavar az egészben. tehát saját magam.
fú. most is durci az arcom.
iszok 1 tejját. jázmint. az biztos megnyugtat. reklámozom, hogy ilyen jázmin teát vegyetek: stassen. ennél finomabbat még nem ittam. az illat aés az íze is cc. jázmin.

a fényképezőm bemondta az unalmast. el kell vinnem szervizbe, és ott megmondják, hogy javít6ó -e, megéri -e? csak reménykedni tudok.

karácsony
idén felkészültem rendesen. mindenki kap személyes ajándékot.
készítettem 2féle szaloncukrot. az 1ikkel rengeteget szívtam. reggeltől estig a konyhában voltam, csak wcre ültem le. azért jó volt. vmi szakirodalom kellett volna, nem mindent saját kútfőből megcsinálni

víztorony

hehe
hol kezdjem?
akkor a címnél.
szombati terv az volt, hogy orsival mézeskalácsot sütünk. ez borult, így nem kerül rá sor, nyakamon maradt a tészta, 1magamnak kellett vele vmit kezdeni vasárnap. gondoltam, csinálok 1 mézeskalácsházat, ui. már évek óta nem tettem. hát milyen legyen? a szokásos szép meg 1xű, de unalmas. elkezdtem házformákat rajzolgatni, majd jött az 5let- derült égből villámcsapás. legyen víztorony mézeskalács"ház". no, innentől fogva lázas izgalomban terveztem, számoltam, mértem. végül elkészítettem a szabásmintát, s nekiálltam a konkrét megvalósításnak.
hozzáteszem, hogy a mézeskalácsfűszer-keveréket jómagam csináltam a neten talált recept alapján, amiből kihagytam a csillagánizst, és sokkal több fahéjat tettem bele. többet ilyet nem csinálok, mert a kis mozsárban elég munkás szétzúzni a fűszereket, ráadásul nem is lehet nagyon finomra. pedig a szegfűszeget meg az ánizst megvettem őrölve.
a víztorony alkatrészeit 1 sütőlemezre rakosgattam, és jól megsütöttem, hogy minél kevésbé akarjon megpuhulni. a tésztát is vékonyabbra nyújtottam- ez is hasznos puhaság ellen.

a maradék tésztából sima mézes figurákat szúrtam ki. otthon van a sokféle szaggató, rájöttem, hogy nekem itt pesten csak párféle van, így eléggé untam már a 20. csillagot is, főleg a díszítésnél. ami nem sikerült jól, ui. túl hígra keverte a tojásfehérje mázat, és nagyon terült. soha életemben nem csináltam még ilyet. csúnyák lettek. emiatt a víztorony "malterja" is lassan kötött meg, 1 örökkévalóságnak tűnt, amikor már annyira vártam, hogy végre felállíthassam.
szoktam karamellt önteni ablaküvegnek. a tetejére ezek nem sikerültek jól, pontosabban meg kellett volna tervezni. majd legközelebb. meg annyi a gáz még a karamellel, hogy reakcióba lép a mázzal, és besárgítja/barnítja. jövőre alaposabban megtervezem. még vmi szép környezetet is kéne csinálnom a víztoronynak, mert így olyan jelentéktelennek tűnik. kell mellé a fenyőág, hogy karácsonyosabb legyen a hangulat.majd vmit kitalálok.
ez a kreatívkodás is olyan, hogy akkor lehet jól csinálni, ha van ezerféle alapanyag, amiket előbb-utóbb be kell szerezni, s időnként elővenni. én kezdek kifogyni belőlük, meg mindent nem lehet papírból és akrilfestékből megcsinálni...
azt most is elpanaszolom, hogy a mázzal megint órjási gondjaim voltak: folyton felpöndörödött a máz a zacskóra, ahelyett, hogy lefelé folyt volna. miért van ez? kitől kérdezzem meg? talán a vörösmarty téren a karácsonyi vásárban valamelyik mézeskalácsos tudja rá a választ...

tegnap felidegesítettek a tilos rádióék a disznóvágással kapcsolatban. már majdnem betelefonáltam.
az 1. esti mese viszont baromi jó volt, annyira jól mesélt a srác.

najó, most bef. nincs türelmem írni

víztorony

megint ezt a címet adom.
múltkor fatter nézte a forma 1-et, brazíliában volt, ha jól emléxem. és ott mindig mutattak 1 víztornyot.
jelentős.

ma jöttünk a 8-ason hajmáskér mellett, és pont 1más mellett látszott mind3 víztorony. cukik voltak.
holnap írok bővebben.
havazik.
nem veszek fel kamáslit.
gizit b kell zárnom a pinyóba, mert a lakótársak nem bírják, ha a másik pinyó ajtaja elé rakom. múltkor is vki kib... kitette az esőre.1xűbb lett volna arrébb tolnia, de ő inkább kitette az esőre. d. néni megkérdezte, szeretek -e ott lakni? amúgy szeretek. monnyuk arra kíváncsi volnék, hogy aki kirakta gizi szűrét, milyen hangosan csapkodja a postaládájának az ajtaját általánosságban...
nyugodtság van. szeretet.

mi ez?

víztorony

mivel szombatra viszonylag nyugis novemberi időjárást ígértek, és mindketten ráértünk, így balázzsal nekiindultunk a hajmáskéri víztornyok felfedezésének. (ez értelmes?)
idén kezdtem el figyelni, hogy a vonatból 1xre 3 víztornyot is lehet látni, csak meg kéne nézni. ezek szerint világosban utaztam. utoljára a 3. víztornyot már várnak láttam, de még így is maradt legalább 2.

kaja
1 kakaóscsiga
1 giant bar müzliszelet
1 vagy 2 cerbona müzliszelet
3 szelet rozskenyér
zellerkrém, sárgarépa
2 rövid
1 tea
1 sör
_________________________
120 km

péntek este elég hulla voltam. vörös, álmos szemek, csigalassúság, igazi fizikai fáradtság, elnyűttség 6almasodott el rajtam. azt kívántam, bárcsak balázs mondaná le a biciklizést. én nem tettem volna meg :) mivel tudtam, hogy már nem nagyon lesz ilyen 7végénk, amikor ekkorát lehet tekerni, közeleg a tél.
aludtam vagy 5 órát, melynek ellenére egész gyorsan fel tudtam kelni, és már inkább lelkesedést éreztem, mintsem fásultságot.
átszereltem a pedálokat, megállapítottam, hogy az 1. váltó még mindig nem működik, összepakoltam.
tudom, hogy a városon kívül mindig sokkal hidegebb van. belekalkulálom azt is, hogy tekerünk, tehát nem bundában kell menni ennek ellenére majdnem mindig alulöltözöm magam. aminek meg is van a következménye: fázok és izzadok.
ruha rajtam: 3/4-es biciklis nadrág, hosszú zokni, és alatta még 1, rövidujjú mez, karmelegítő, NW többé-kevésbé szélálló hosszúujjú izé, RP kamásli.
ruha táskában: 1 póló, 1 hosszúujjú aláöltözet, 1 pár zokni, biciklis sapka.

útvonal

a kamáslit a nagyszőrös utcánál installáltam, míg vártam balázsra.  erre végi szükségem volt.
nem fűllött a fogam az etyeki emelkedőhöz így kora reggel, inkább a velence tó mellett mentem volna, de végül is ez nem volt rossz útvonal, csak a bp-alcsútdoboz szakasz unalmas 1 kicsit.
forgalom alig volt, a nap nem égette ki a szemünket, kissé ködös volt az idő, főleg délután fele.

budaörs után észleltem, hogy otthon felejtettem a kulacsomat, így kénytelen voltam bián megállni 1 boltnál, hogy vegyek vizet. ez a pihenő kellett is, hogy kicsit felmelegedjünk. bekéredzkedtünk a boltba, hadd költsük el ott a reggelinket. a csaj kissé furcsán nézett, ám nem ellenkezett. vettem magamnak 1 kakaóscsigát. jó, tudom, tudom hogy diétán vagyok, de a biciklizés felment alóla. átmelegedve indultunk tovább.
az etyeki domb nem is volt annyira vészes.
útközben sokat gondolkodtam azon, miért megy jobban a tekerés, mint nyáron az országátszelőn, amikor folyton fázok, 52/...az összes lehetőség (39/... nincs), edzetlenebb vagyok. vajon enynit számított volna, hogy kedden is nagytányéron jöttem/mentem gödöllőre? vagy annyi, hogy nem erőlködtem nagyon, és ezért alig vett ki belőlem energiát a tekerés? 7.00-kor indultunk, és 14.30-kor érkeztünk meg hajmáskérre. 120 km volt ez. nyeregben töltött idő majdnem 6 óra volt.
szóval fehérvár előtt már nagyon hisztis voltam, kocsmát vagy bármi mást akartam, ahol átmelegedhetek, és felvehetem a plusz hosszúujjúmat meg zoknimat.ezt az intersparral szembeni kocsmában tettük meg. beértünk, s j meleg fogadott minket. sejtettem, hogy valójában nincs annyira meleg, csak a biciklizés után felhevülten a 16 fokos helyiség is melegnek tűnik...
rendeltünk 1 jägert meg 1 vilmost és 2 teát.
kibújtam a cipőmből. és dörzsölgettem a lábfejeimet, hátha visszatér beléjük az élet. 1-1,5 óra múlve ez be is következett. érdekes, hogy amikor fázok, és a forró teásbögrét szorongatom, folyton kiráz a hideg.
felvettem a pótzoknit és a pótaláöltözőt, megittunk még 1 rövidet meg jól elbeszélgettünk, és tanakodtunk, mi legyen? hazamenjünk a hidegre való tekintettel? deazmilyenmá? mikor annyira víztornyozni akartam, akkor ez a kis hideg megállítson, s újra el kelljen jönni? megállapodtunk, hogy tovább megyünk, a nehezét letudtunk, felfrissültünk, minden jó lesz.

nádasdladányi templom

így is lett. a jäger és a pálinka megtette 6ását, nagy lelkesedéssel szálltunk nyeregbe, és legalább 1 kicsit úgy tekertünk, mintha óriásira élveznénk. az energiaszintünk gyorsan csökkent, láttam, hogy balázs újra lassul, így megálltunk enni nádasdladányon.  a zellerkrém isteni lett. illett hozzá most is a sárgarépa meg a barna kenyér.
már nem fáztam, remek volt.
a falvak gyorsan jöttek 1más után, és királyszentistván emelkedője most könnyűnek tűnt a nyárihoz képest. az utána következő lejtőt nem élvezhettük teljes hosszában, ui. el kellett kanyarodni sóly felé jobbra.  ez a sóly nagyon cukker kis falu. sok a kő a bakonynak ezen a részén. a kövektől olyan otthonos, régies és szép lesz minden. bírom az ilyen dimbi-dombi keskeny kanyargós falusi utakat.

sóly után átkeltünk a 8-ason, és már be is értünk hajmáskérre. 1ből el balra. a falu szélén a vasútállomásnál elgondolkoztam: lehet nem erre vannak a  víztornyok? ott támasztotta a kerítést 1 srác, és megkérdeztem tőle. elküldött minket a másik irányba. visszakanyarogtunk, s 1.ként ezt a romot láttuk meg.
1911-ben adták át ezt az épületkomplexumot. a monarchiában még. nagy volt a katonai fejlesztés szerte európában, s ide álmodták meg a monarchia legnagyobb laktanyáját, s európa legnagyobb lőterét. a 2. vh. idején a németek foglalták el, majd a szovjetek jöttek, akik átalakították, és lelakták. az 1990-es kivonulásukat követően senki nem gondozza az épületeket, a természet kikezdte már jópár helyen, s kidőlt-bedőlt falait látva szomorú vagyok, hogy ennek a gyönyörű épületnek így kell végeznie. az épületek közül párat hasznosítottak ám. van gábor áron általános iskola pl.
az infokat innen és innen lopkodtam. érdemes elolvasni őket.
hajmáskér is szerepel a magyarországi szellemvárosok között.
van motiváció, hova biciklizzek.
utána elgurultunk a víztornyokhoz. a régi nincs lezárva, simán be lehet menni. sajnos nem merészkedtem fel a vaslépcsőn, csak a betonon. most már bánom. misssztikus időjárás volt. aztán vissza a vasútra. a resti meglepően drága volt ahhoz képest, hogy 1 szutyok kis hely, 320 ft 1 üveg dreher. kimenekültünk onnan, be a látszólagosan meleg váróterembe. lazításképpen elvégeztem néhány jóga gyakorlatot, amiket balázsnak is megmutattam. közben bejött 1 helyi arc, és csodálkozva nézett végig rajtunk, amíg keresztülhaladt a várótermen.
jegyet nem tudtunk hajmáskéren venni, a vonaton adta a kaller. így tudtam meg, hogy kedvezményes kerékpárjegyet csak a pénztárban adnak, a vonaton 100 %-át ki kell fizetni. a k. annyát a mávnak. mintha én tehetnék arról, hogy hajmáskéren nincs pénztár. jól felhúztam magam rajta. egész eddig ezt senki nem közölte velem. aztán lehet nem is igaz, mert ahány vasutas, annyiféleképpen értelmezik a szabályzatot. ezt tapasztaltam, amikor utaztam velence 10x-re. nem írom le, csak csodálkoztam, hogy mennyire nem 1 véleményen vannak a vasutasok.
további képek.

büfé- nádasdladányi takarékszövetkezet előtt

őszülő nyírfa királyszentistvánon/ban

hajmáskér, a laktanya fogadóépülete

főépület

kettősség. balra a régi, jobbra  panel

víztorony a víztoronyból

a régi víztorony

az öreg meg a fiatal

víztorony a víztoronytól

szoborpark

vettem akcijós jegyet a szoborparkba. terv az volt, hogy erával megyünk, és akkor dzsoki is jön velünk, élvezi a nagy szobrokat meg, hogy szabad...abban futkos6.
szerdán tesómékhoz beállítottam az ikeában vásárolt evőeszköztartóval a hátamon. mire eli: ó de jó, pizzát hoztál? ez 1x már járt náluk, akkor épp az ikeából jöttem. csak nem fér bele a fiókba, ezért vissza kellett vinnem. tesóm is megjegyezte, mintha ezt már látta volna nálam.
este áttekertem erához, aki ajtónyitás után ezzel fogadott: csak nem pizzát hoztál?
:)

még 1x vacsoráztam, és a 11-re elkészült sütőtököt is megkóstoltam, amelyet aztán  kitettem az asztalra hűlni.
reggelre fehér pöttyök keletkeztek a kihűlt sütőtök darabokon. elképedtem: ez mi? penész 8 óra alatt? lehetetlen. közelebb hajoltam, és megnyugodtam, hogy nem penész, hanem vmi más, ui. ezek a gömböcskék simák és fényesek voltak, nem pedig szőrösek. pár darab tököt megcukroztam sütés előtt, és azokon alig volt ilyen fehér pötyi. gyorsan felhívtam zolit, hátha ő magyarázattal tud szolgálni. szerinte kivált a cukor. érdekes, érdekes. ilyet még nem láttunk.

víztorony a kertészetből

lassan összeszedelőzködtünk, és kikocsiztunk. a szoborpark bejáratához érve era 1ből kiszúrta a zúzott követ a kapu előtt... sanszos volt, hogy belül is az van, ezért kiszálltam és megkérdeztem a pénztárost, aki sajnálkozva mondta, hogy igen, belül is mindenhol zúzott kő van, és múlt 7en szórták fel, és kerekesszékkel is szoktak jönni, de az izmos. azért kipróbáltuk erával. s távoztunk is.
ott van a szépséges budatétényi víztorony, gondoltam, megmutatom nekik. ekkorra már egész szép idő lett. csendes külváros. dimbi-dombi, jó utak, kis forgalom. előtte beugrottunk a kertészetbe. kihasználtam azt, hogy autóval vagyunk, s bevásároltam. erát rábeszéltem 1 lombseprűre, magamnak pedig vettem 2 téli jázmint és 1 valódit. (a valódit nagynéném elültette, a télieket nekem kéne rendbe tennem ma du. {csütörtökön még péntekre toltam, pénteken vasárnapra...}) srác elmondta, hogy kiirt6atlan, és a téli csüngő fajta, tehát a falon lefelé lógva jó helye lesz, s már februárban virágzik. jól betrágyázom, hadd szívja meg magát, és növekedjen gyorsan. elmondta azt is, hogyan kell visszavágni, de azt elfelejtettem. majd ha eljön az ideje, megkérdezek valakit.
aztán elindultunk a víztorony felé.

erát átpréseltem 2 betonkocka között, s irány az erdő. joya nagyon élvezte, ö-v futkosott. szép, színes volt az erdő. azaz sárga. valami jelölőkőféle akadt utióunkba, amitől joya megijedt- era mondta, én nem vettem észre semmit. érdekes, mennyire jól kitalálja a kutya gondolatait, hogy éppen mi a baja/öröme, mit akar tenni. mondjuk vele él meg 1 csomó kutyával van kapcsolata. én is biztos megtanulnám idővel, ha érdekelne. így meg csak nézek, hogy minek ugrál rám dzsoki, miért akkor szaglászik, amikor én eszek, miért az én lábam alatt ugrál... ugyanúgy nem tudom megfejteni, mint a kisgyerekeket, amikor valamit pötyögnek, és kérdezem az anyjuktól, hogy mivanmitmondott?, mire ők megmondják a magától értetődő választ.
szóval dzsoki kiborult a kő láttán. ezért era ráültetett a kőre, és odahozatta a kutyával a damit (hogy kell írni?), amit nekem át kellett adjon, mire én megjutalmaztam pár szem kutyakajával. úúú. igyekeztem úgy adni, hogy minél kevésbé legyek nyálas. ez sosem sikerül, ezért a kutya simogatást is kap, ha az én kezemből evett. höhö. a tanulási folyamat sikerrel zárult: joya többé nem félt a kőtől.
jó volt az erdőben, nem jártunk rosszul a szoborpark nélkül sem, sőt, sokkal jobban.

ufo az erdőben

megint leteszteltem, amit a prof mondott: az avarra érkező vizelet nem büdös. eddig nem tűnt fel, sosem foglalkoztam a szagával, ha éppen az erdőben kellett pisilnem.

az erdő után elmentünk borkának ágyat venni. hátha nem fekszik bele az emberekébe, höhö. mert era mindig mondja, hogy ha nem figyelnek, akkor előszeretettel pihen az ágyon, kanapén.
és mi lett?
otthon kipakoltunk, elhelyeztem a nappaliban a kutyaágyat, mondtam dzsokinak, hogy próbálja ki, feküdjön bele. először nézett, beleállt, billegett, kijött. később beleterítettem a teflonos ágyba a plédet, era beküldte a kutyát, és kb. mintha odaragsztózták volna, ott maradt. jól bírta maga körül a takarítást is. péntek reggel eszembe jutott, vajon erával aludt -e a kutya vagy az új ágyon? erre kiderült, hogy a nappaliban vészelte át az éjszakát, nem a gazdája mellett! ilyet...

az ágyvásárlás után jött az ikea. már a sűrűjében jártunk, amikor ráeszméltem, hogy az evőeszköztartót a kocsiban felejtettem. nem baj, majd boltozás után visszaviszem, úgyis levásárló kártyát adnak.
a parkolóban era észlelte, hogy budaörsön vagyunk, és az örsön vettem. remek. megint cipelhetem. aztán végül is bevittem, hátha szerencsém lesz, és megszabadulok tőle, majd úgy csinálok, mintha nem vettem volna észre, hogy az örsön vettem. nem szóltak semmit. ezek szerint nekik mind1.

cezanne
kiállításon is jártam aznap. állati volt. nekem inkább az akvarellek jönnek be. meg azok a nemtomilyen képei. a képeket nézegetve megéreztem, hogy tiziano miért kedvelte annyira az olajfestéket, megsejtettem, miért olyan jó dolgozni vele. én még sosem próbáltam, csak a tojástemperát. mariannnéni azt mondta, ez nagyon hasonlít az olajfestékhez. valóban szépen lehetett vele dolgozni.
én szeretek közel hajolni a képhez, és megvizsgálni, hogyan húzta az ecsetet a festő. és mindig rácsodálkozok, hogy ami közelről 1 maszattömbnek látszik, míg messziről 1 gyönyörű, élettel teli festmény. régebben azt szerettem, hogyha élethű volt valami, most már nem. 1 kép tetsszen, azt' jónapot. azért nem árt, ha megvannak az arányok. én is szeretek belevinni olyat (színt) 1 képbe (mintha gyakran festenék. nem is festek gyakorlatilag...), ami 1általán nincs ott, csak úgy érzem, hogy kell oda.