2011. január 21., péntek

gizella - fix

hát itt még neeem, de vmi kép mégiscsak kell.
most már higgadt fejjel -hála neked csodálatos napsütés- le tudom írni, hogyan is volt az 1sebességes fixszé alakulása.
pár hete még lelkesedtem a témáért, hogy nekem is fixim lesz, dejó, tamás megfertőzött, de jó, tanulok intelligensen biciklizni, de jó!
az idő előreheladtával a bátorságom 1re csökkent, tamás pedig elkezdte szervezni nekem a fix kereket. hű, ez régen volt, mert karácsony körül már erről értekeztünk telefonon.
köpönyegforgatónak tűnhetek, mert szidtam a fixiseket, ám annyira megtetszett az, hogy nem kell leszállni a bringáról, hogy milyne jó lenne, ha ezt én is meg tudnám csinálni. messziről 1xűbb, mint a gépen ülve...
szóval szerdán szar hangulatban voltam, 1általán nem volt kedvem még bajlódni az örökhajtóssal. hogy tovább rombolja a kedvemet.
na mind1, tamás megcsinálta, én már a külső leszedésénél elakadtam, a kb. 2 A4 oldalnyi káromkodás sem segített semmit.
a kós károyl téren tettünk meg ~40 kört. próbálgattam. lassan. lassan. nagyon meglepődtem, hpgy mennyire nehéz lábbal fékezni. konkrétan nulla erőt éreztem a lábaimban.
tegnap estére bebizonyosodott, hogy a fixiző izmaim még sehol nincsenek, mert olyan izomlázam van ... érdekes módon a jobb combom belsejében, hogy alig bírom felemelni- ezzel húztam. a fixi segít -e eltüntetni az asszimetriát?
csütörtökön (rettegve) indultam el munkába. vagy 100 m-t tehettem meg, amikor már nagyon gyanús volt a bicikli: kacsázott alattam, és suhintó hangokat hallatott. leszálltam. hát töklapos volt a hátsó. hazamentem. belefújtam a 7 bart, s kiderült, hogy a szelep ereszt. nekiálltam megszerelni, kis esélyt adva annak, hogy a kerékkiszedésnél tovább jutok. így is lett. én próbálkoztam leszedni azt a rohadt continental gumit, de nem bírtam vele. ez a 2defekt" rászuperponálódott az addigi szar kedvemre, vártam, hogy megsemmisüljek. ilyenkor jön a bőgés meg hogy miért születtem lánynak, ezt se tudom megcsinálni, hogy akarok én biciklizni stb. otthagytam az egészet a konyhában, és felszálltam a metróra. dühös arccal figyeltem az emberek unott pofáját, és szánalmasnak találtam az én unott pofámat. ezt kell nézni?! fél ember vagyok bicikli nélkül.
végül is túléltem a napot. vettem zsírúj belsőt, tömegeztem. kitöltöttem a januári bérletemet, nehogy belémkössenek az ellenőrök.
tesóm este átjött, és megszerelte. megnyugtatott, hogy nem csoda, hogy nem bírom ezt leszedni, ez 1 rettenetes külső ebből a szempontból. viszont alig kopik.
most abbahagyom, folyt köv.

Nincsenek megjegyzések: