liszt, malom, húsvét

liszt, malom
nem volt kedvem írni, de most mégis van. meghozta a telefonbeszélgetés, amit a malomipari múzeum igazgatójával bonyolítottam le az imént. tegnap találtam 1 receptet itt. bagett. fura volt, hogy 500 g liszthez 1 g élesztőt ír. rákérdeztem a német gasztrobloggernél összeszedve minden némettudásomat, és megerősítette a tényt, valamint küldött pár linket, s így megtudtam, hogy ennek a begett receptnek az eredeti tulajdonosa párizs legjobb bagettkészítője volt 2008-ban, ezek után minden kételyem elpárolgott.
szóval elmélyedtem a lisztekben, s eszembe jutott a malomipari múzeum. hogy végre meglátogatom, s tanulok valamit. nemtom hány évig érleltem ezt magamban, mire elkezdtem szervezni.
az igazgató 1 öreg malomipari szaki, őt kell felhívni. ingyen van a múzeumlátogatás. kérdezte, milyen szempontból érdekel. elmondtam. elkezdtünk beszélgetni. hogy mi a foglalkozásom, hány éves vagyok, inkább postai úton küldi ki a tájékoztatót. a lakhelyemmel is tisztában volt, mert pár házzal odább lakott az édesanyja. és ő is foglalkozott munkahelyi zajjal, porral, hiszen a pékeknél meg a malomiparban aztán van bőven. a bezsélgetés végén már ő szorgalmazta, hogy mindenlépp menjek el, és majd bezsélgetünk lisztekről, zajról. hát ez nagyszerű, jobb szó nincs is rá. úgy örülök!

húsvét
most is jól sikerült a nagyszombat, ezt mindenki megmond6ja, aki részt vett benne.
annyira jól álltunk az idővel, nem kellett kapkodni. ilyen sem volt még soha.
szerncsére jó időnk volt, így pinkára az ételszentelésre biciklivel tudtunk menni. el6ároztuk, hogy nem megyünk be a kocsmába, csak a m-ékhoz. ebből az lett, hogy 3 rokoncsaládot látogattunk meg, lecsúszott vagy 5 pálinka meg némi pezsgő. viszont nem rúgtam be, mert ettem sok sütit. azért a gyomromat tartalékoltam az esti kalács+füstölthús+tojás+torma kombóhoz. aztán elcsaptam vele. meglepődtem, hogy tudok annyit enni, hogy kikészüljön a gyomrom. este 10kor már olvastam az ágyban. úgy hallottam, hogy fatter hányt, de reggel kijavított, hogy csak krákogott. néha könnyű összetéveszteni. mindenestre felbuzogtam, gondoltam, ha befejezi, kimegyek én (is) hányni. ahogy a gyomromon tartottam a könyvet, nyomta, és hámyingerem volt. végül is oldalt fordultam, s megszűnt ez a probléma.
viszont vasárnap regggel... immodiumot vetetett be velem a mutter. mielőtt kiszáradnék. fujj. rumot nem i6tam, mert vezetnem kellett.
szóval így telt ez a húsvét: zabálással. sajnos meg is látszik rajtam, most dolgoz6ok, hogyan fogyjak le 3-4 kilót. el6ároztam, hogy ezentúl iszok, é snem eszek. visszanézve... eddig teljes sikertelenség. nem volt jó a gyomrom még húsvét 7főn sem.

kőszeg
csak 1x rúgtam be, akkor se túlzottan. 3 unicum+6 dl bor. legalább szórakoztató beszélgetéseket folytattunk.
a másnapot könnyedén vettem, pörögtem a konyhában, rétest sütöttem. unikatesóm szerintem nem tanulta meg a technikát, mert mindig mással volt elfoglalva. messziről nézve olyan rohadt egyszerűnek tűnik ez a rétessütés, de végül is ugráltatnom kellett nagynénémet meg unokatesómat, hogy a kezem alá dolgozzanak, különben 1 órával később végeztünk volna. mire a tekerésig jutok, a tészta széle kiszárad. otthon nincs ilyen. valamivel több réteslisztet tettem a tésztába, mint szoktam, így sokkal frankóbban elnyúlott.érdemes megbízni a réteslisztben, meghálálja a rétes.
sütöttünk almásat, mazsolás-túrósat, hagymás-tojásosat, és a levágott szélekből egy cseresznyéset.
gyönyörűek lettek. a tojásos teljesen felpúposodott a tepsiben, és megtartotta formáját. ezt nagyon bírom a rétesben, hogy amikor megsül, piros a tészta, látszik rajta, hogy feszül. mint valami égett bőr. le kell zsírozni aztán, hogy ne hulljon millió kis morzsára az egész. olyan gazdag szeretnék csak lenni, hogy a rétest is nyugodt szívve vajjal csinálhassam zsír helyett. a zsírral sincs semmi bajom -mint köztudott, zsírpárti vagyok- de vajjal mégiscsak más lenne. a hagymás-tijásos most lett először igazán jó. eddig alulsóztam. több só kell bele, mint a sima tojásosba, ugyanis a zsírban dinsztelt hagyma édeskés, felvesz 1 csomó sót. legközelebb mákosat is sütünk.

nem írok le mindent. elég lusta vagyok.

jól telt ez a láblógatós 7.
még volt 1 aranyos: kocsma. én csak szódavizet ittam, mert vezettem. hangulat megvolt. az intézmény. hehe. m. súg vmit a kislányának, aki eltávozik. mi beszélgetünk, iszunk tovább, 1x csak megjelenik a lány 1 csokor tulipánnal, hogy boldog névnapot. így esett meg az, hogy felköszöntött az egész kocsma közelgő névnapom alkalmából... 1, 2, 3... 12 ember. hát meglepődtem. és jólesett. és ezek szerint képes vagyok úgy elvörösödni, hogy észre sem veszem. micsoda fejlődés.

vetemény
majdnem 2 7ig nem láttam a növényeimet. dzs. öntözte őket, most meg már az eső is besegít. nem sokat nőttek, viszont elkezdett gazosodni a veteményes. így hát 7végén gyomlálnom kell. mennyi feladatom lesz... a bagett kísérlet is. pavlova...

eső
tegnap b-val CM matricát oszogattunk a szabadság híd budai hídfőjénél. természetesen szarrá áztam, mire odaértem. felvettem a túrabakancsomat. ez 1 kísérlet volt, hogy vajon beázik -e a felülről jövő esőtől is vagy csak a súrlódó fűszálaktól. jelentem, az 1. a jó válasz, szerintem már a népligetnél éreztem, hogy szivárog be a víz a bakancsomba. ráadásul talppal kellett tekernem, mert ugye túl vastag a talpa. remek volt... mire befejeztük az osztást, szinte sütött a nap. minek veszek iylenben részt? amikor nem is vagyok akkora Cm párti mint régebben. sőt.
este a füredi út- rákos út találkozástól az ond vezér út között elkapott valami olyan zuhé... az ikea környékén jártam, iszonyúan esett, lehet még jég is, alig láttam valamit, kopogott az eső mindenhol, ömlött a víz, és tengerekben állt. mire a fehér út#kerepesi-hez értem, alig szemerkélt, apillangó utca előtt meg már csak az aszfalt volt vizes. a 6ár út#mészáros lőrinc-nél pedg tök száraz volt az úttest. így keveredtem haza. nagy élmény volt. de villámcsapás nem ért.

most meguntam.

7vége

honnantól kezdve nem írtam? mik történtek?

pénteken
semmi extra, nem mentem sehova, csak du. a lehel piacra. onnan átgurultam a pistabácsihoz. meglátogatni meg minden. és eszembe jutott, hogy a pinyóban hagytam a régi szar kerekemet, viszont benne van a gyorszár is, ki kéne venni, jó lesz az még valamire, különösen a múltkori eset miatt. kiszedtem, betettem zacskóba, de hova a fenébe raktam utána? szerintem a pistabácsinál maradt. ha szerencsém van, nem dobta ki. mekkora üzletet csináltam.

d. du. körbeszentelte az új albit tömjénnel. kapcsoltunk spirituális zenét, ő meg végigvonult minden helyiségen 3x. jemenben járt nem túl rég, és onnan hozta a tömjént. én bírom a szagát- a temetésekről ismerem. fertőtlenít. nem csoda, ha 1 temetésen tömjéneznek a pap körül. legalább ő ne rohadjon el, ha esetleg elkap valamit a halottól. hahahahaha. najó, ennek nem sok realitása van jelen kor magyarországában.
este oylan szépen elaludtam olvasás közben. már 9-kor. zuhany után mindig feléledek. és most alig bírtam visszaaludni. pedig nem is pörgettem az agyam semmin.

szombaton
reggel akkor megnéztük a mosógépet. a hülyéje nem akart kicentrifugázni meg leszivattyúzni a vizet. dzs. szedte ki a ruhákat, kézzel csavargatta, úszott a fürdőszoba. szmorúan gondoltunk arra, hogy mosógépszerelőt kell hívni, mennyibe fog ez fájni, jól átbaß majd minket mint hozzánemértőket. megkezdődött a telefonálgatás, kinek van megbíz6ó mosógépszerelő ismerőse. természetesen senkinek. aztán jött 1 suggallat: namondom, már mind1, hogy mennyire úszunk, megnézem azt a szűrőt, hátha van vmi összefüggés... bár nehezen bírtam elképzelni, hogy ha eldugul a szűrő, akkor ilyen tüneteket produkál a mosógép. kinyitottam, kiömlött 15 liter víz, és találtam vmi műanyag db-ot meg szöszt a szűrőben. feltöröltük a vizet. s újracentrifugáztattuk a gépet. s láss csodát! működött! nagy kő esett le a szívünkről. vállonveregetem magam ismét.
ezután jutalmul néhány órát eltöltöttünk a turkálókban. nem mintah nagy szükségem lenne új ruhákra, de változtatni kell. találtam is párat. jó, hogy divatba jött a csőnadrág, én is divatozok, jee. és még jól is áll. persze a seggem lehetne kisebb, de így is örülhetek, hogy csak ekkora, amennyit fölöslegesen zabálok...
paleolit ebédet terveztem. vettem 4 csirkecombot. iszonyúan besóztam, kevésbé iszonyúan beborsoztam őket, extra mennyiségű kacsazsíron megpirítottam, majd jött sok póré meg 1 kis fehérbor, fedő. zöldségköretnek vettem sárgarépát, amit a hámozóval szeltem csíkokra + borsó. jó hoyg ezt sótlanra csináltam. még vajat is raktam rá. enyhén zsííírosra sikeredett a cucc. kis borral le kellett öblíteni, mert aszittem, felfordulok. imádom a zsííírt. ilyenformán.
mondanom sem kell, hoyg amikor du. az üllőin befele tartottam a gödörhöz, már éhes voltam. pedig 2 nagy csirkecombot faltam fel. kettőt. viszont feledtette az az öröm az éhséget, hogy el tudtam úgy jutni a wekerléről a gödörig, hogy nem álltam meg 1x sem. ez a kedvenc játékom. nagyon ritkán sikerül így.
a gödör elől a hűlő levegő miatt elég hamar beszorultunk 1 koscmába. ahol szintén hideg lett, mert akkora volt a jövés-menés. monnyuk izé, legalább jót beszélgettünk.
este flash koncertre mentem n-val abemmoziba. természetesen a koncertre nem nagyon figyeltünk, hanem röhögtünk meg efféle.
mondjuk nem kellett volna meginnom 7 sört... igaz du. 5-től az nem is oylan sok. mi távoztunk utoljára a bemmoziból. már pirkadt szerintem. még a végén odajött 1 srác és megitatott velünk 1-1 metaxát. nem is volt rossz. bár lehet akkor nekem már mind1 volt, hipót is itat6ott volna. szelektiv volt a memóriám mint mindig. otthon afüggőfolyosó korlátjához zártam agizellát. gonoltam, ha majd jön avénasszony, hogy miért van ott, akkor ezt mondom neki: örüljön neki, hogy idáig is fel tudtam hozni, mert annyira részeg voltam. de nem szólt.

vasárnap semmi bajom nem volt. egészen addig, amíg el nem kezdtem sütni a névnapi sütit. elbasztam, de kegyetlenül. a kukában landolt, annyira. égetett tészta. ráadásul vmi bicikliversnyre sütötték először. ezzelakartam virítani abicikliseknek. nem sült át a gané. akkor be lett csukva a sütőajtó, újra átvizesedett és összeesett. majd még próbáltam kiszárítani de nem ment. úgy sem, hogy kettévágtam. és akkor beledobtam a kukába. maradt a gesztenyepüré... és a robotgépemet is a kukába kell dobni, mert folyton kiesik a habverője -ezért dobta ki a mutter. halálra idegesít. a tejszínt a végén már kézzel vertem fel. sebaj, a maradék tejszínből a csodálatos eperlekvárom hozzáadásával csináltam 1 eperfagyit. édes, mint az élet :)

vetemény
csodálatos: kikelt a lengyelországi bicklitúránkon krakkóban vásárolt fűszermustárom is. a retkek és a saláták tovább nővekednek, sőt kibújt a spenót is. sajnos a lábasban nődögélő paprika és paradicsom növények nem néznek ki túl jól. tesóm szerint kevés fényt kaptak, ezért igen megnyúltak. talán a paradicsom megmarad és szép erős egészséges lesz. ha 1általán az a paradicsom, és nem a másik. 1előre nem tudom, még nem olyan árnyalt a különbség a 2fajta között. abból a 2 kis levélből nem látszik. el se hiszem, hogy ezek májusra kiültethető nagyságúakra megnőnek. csak bízom benne. oylan jó lenne. most kényszeres veteménynézegetővé váltam. reggel, este megnézem. teganp villanyfénynél kellett megöntöznöm. a marci aszonta meg az erzsi is, hogy a jani felszereli a slagot, s akkor nem kell fentről hurcolni a vizet. de én ezt kétlem, hoyg felszerelik mostanság. nem is gond ez nekem, csak így dzs-t kell megkérnem, hoyg amíg szabadságon avgyok, öntözze a veteményest... a növény is felelősség... ááhh. a gyereket legalább magaddal kell vinni. de a veteményest otthon kell hagynod, nem viheted magaddal. de jó dolog ez nagyon. mindig figyelni. újabb cél az életemben. elég földhözragadt, de úgyis az kell nekem, hoyg leszálljak a földre. másokat is mindig odairányítok. pedig lebegni jobb. na ne basszam el már a kedvemet! már másodszorra mondom ma ezt és még csak dél van.

jóga
mukes megint izomlázat csinált nekem. úgy remegtek a lábaim jóga után, mint a kocsonya. de legalább most nem kaptam defektet. ez az 1lábonállás dúrva. van 1 olyan, h az ászána vége az, hogy bal lábon állsz, a másik előre kiynújtva derékszögben, s a nagy lábujjadat a jobb kezeddel fogod. szerintem hosszúak a lábaim, ezért nem érem el a végét, csak ha a térdem be van hajlítva.
az öltözőben meg akartam szerelni a csapot, mert szórta szét a vizet, baromira idegesítettem. vittem csőfogót. sejtésem beigazolódott: tele volt vízkővel. ecettel kellene kioldani- azt nem vittem. úgyhogy visszatettem az elszennyezett szűrőt. nekem is volt 1, de az nem ment bele. így marad ez a fröcsögés. nemtom mennyir egáz az, hogy én ön6almúleg megpróbálkozom ilyennel nem a melóban, és nem is az otthonomban... lehet vissza kéne vennem.

vetemény

keddről szerdára azt álomodtam -többek között-, hogy kikelt minden vetésem. baromi sűrű volt, s gondoltam, 1elhetek. de legalább van miből!
tegnap, azaz szerdán hazamentem, vittem 2 öntözőkanna vizet a veteményre. a reteknek kell, különben csípős lesz meg pudvásodik. és mit látok? kibújt 1 csomó minden. B1 sor. mi lehet az? fokhagyma. és a retek a salátával. juhéjj!
a lakásban állandóan alábast nézegetem, hogy kibújt -e már a paradicsom. kényszeres odanézegető vagyok. tegnap este megláttam, hogy ők is nekiálltak mozgolódni. sokkal több magot kellett volna vetnem. kb. fele nem kel ki. tudják ezek a vetőmagosok is, hogy mi a csízió. jó, hogy olyan sokat kiszórtam a kertbe is. boldog lehetek, ha fele kikel és meg is marad. viszont attól tartok a fűszerbnövény funkciójú mustármag nem gog kikelni. majd jól begazosodik... pénteken el kéne vetnem a zellert...

szomorúság és bosszankodás
a kedvenc fekete nadrágom megint elrepedt a hátsó zsebénél. be kell látnom, hogy ennek vége. ennyi volt. elfáradt az anyag, most már folyton szakadozni fog. kukába vele, brühühü. nagyon fáj a szívem, mert szuper szabása volt, slankítpott mint állat, és jól állt. ettől kell megszabadulnom. kereshetem újra az igazit. az igazi nadrágot...

alma
szerintem nálunk terem az ország lefaszább jonatán almája. ez a fán érett meg. szintén igazi. amiket mostanában ehetek, olyan mintha köszönőviszonyban sem lennének a jonatánnal.

veszek fényképezőgépet. msot el6ároztam. tényleg. és megtanulok féynképezni

kolbász
a szuper szalámim... ajajaj. anyáék hoztak 2 szálat. kívülről jól néz ki. tapintásra kissé puha. tegnap nem bírtam magammal és megkezdtem. nem nyűgözött le, és a fatternak adok igazat, aki így nyilatkozott róla: meg lehet enni. már látom az okokat is: a) a zsír:hús arány túl magas b) túlszárítottuk. a húsból kipárolgott a víz, a zsír marad olyan, amilyen volt. lehet túl vizes húst adtak a hentesnél. mert ez nem a saját disznóból volt, hanem vettből. csak a szalonna volt a mienk.
még apróbb kockákra is vág6tuk volna a hozzávalókat. hogy homogénebb legyen, jobban körbevegye a zsír a húst. gyakorlatilag henger alakú szalonna készült így. mondjuk éppen finom, de nem kolbááász. nem adom fel, legközelebb vagy valamikor kevesebb zsírt teszek bele és jó lesz. viszont a füstölése jól sikerült. és mivel túlszáradt, nem 1forma puha a hús meg a szalonna benne, így nem lehet vékony szeleteket vágni, ha megpróbálom, szétomlik az egész. feltaláltam a hengerszalonnát, jeee! nézzük a pozitiv oldalt!

fúú

jóga
most egy sor új gyakorlatot csináltunk. kissé dekoncentrált voltam. mindig elcsodálkozok, hogy mennyire asszimetrikus vagyok. pl. volt 1 olyan gyakorlat, hogy fekvés, bal láb kinyújt, jobb láb felhúz a mellkashoz, és a jobb térdhez ér az áll. nem bírtam kivitelezni. de lábcserével meg simán.
akkor volt a híd. most már meg bírom csinálni, csak mindig csúszik a kezem a matracon, és összeomlik a híd. angolul amúgy wheel. ehhez valóban közelebb áll. pontosabb az angol kifejezés. szóval lemész hídba (vagy feljössz) és a mukes rááll a combodra. a csípődön támaszkodik a kezével. ez annyira dúrva meg vicces is 1ben. hitetlenkedve csavargatom a fejem és mosolygok, hogy denaaagy.

jóga után kint maradtam a recepciónál megvárni, míg a többiek öltözködnek. kicsi ez az öltöző. alig férünk. nekem meg kell tér. és idő is. jött az sms, hogy menjek inni. lassna felöltöztem, s ezen őrlődtem, hogy akkor most levezetésnek olasztanulás vagy kocsma. a recepcióssal beszélgettem, s lassan elindultam. nem voltam biztos a dolgomban. a tanulást választottam végül is. majd felkerekedtem, kilakatoltam, s észrevettem, hogy defekt van. szanfransziszkó! pumpa sem volt nálam, hoyg meggyőződjek, hoyg valódi defekt vagy csak vki leengedte. kivettem az 1. kereket, lelakatoltam agizellát és elindultam a kocsmába... r-valtizenegynéhány sms-t váltottunk, és végül a szénatéren kötöttem ki. hát vicces volt ez a spontán kocsmázás. már nem voltak szomjasak a srácok, így kapcsolódtam be. szórakoztató volt. r. mondta, h ebből a kocsmából még nem rúgták ki őket. nem értettem, hogy miért rugdossák őket kifele máshonnan. egészen addig, míg biciklisek vs. autósok téma elő nem került, és már kiabáltunk. iszonyú hangosak voltunk. oda is jött a pultos, hogy vegyünk vissza, sőt, akik nem vettek részt a vitában, ők is csitítgattak minket. vicces volt.
így megint éjjel mentem haza. farkaséhesen. persze ettem. fél ciabattát megkajáltam. ez 62 gramm lisztet takar. sosem fogyok így le... pedig a saláta, amit bekevertem magamnak, elég finom: 1 narancs gerezdjei felaprítva, 1 alma felaprítva, 1 kis sárgrépa vékony szeletjei, citrom/narancs leve, mandula. és csodálkozom, hoyg újra tele van ragyával az arcom. olyan tuti arclemosót vettem. le volt árazva. lehet be kéne spájzolnom még 1 dobozzal.

defektszerelés
be békávéztam a melóba táskámban a műheylpumpával, kezemben a kerékkel, arcomon mnosollya. milyen fasza, pikk-pakk megszerelem. nettó 3 órát töltöttem a defektszereléssel. vért-iz-zadtam, mire lekerült a külső. gondoltam, ha belepusztulok, akkor is megcsinálom. mire felkerült a külső, szintén vért izzadtam. természetesen kiszúrtam a belsőt néhány helyen- eresztett az egész. kudarcot vallottam. bőgésközeli állapot. hogy még egy kurva defektet sem tudok kijavítani. amikor a konán tök simán megy. ebédeltem mérgemben. a kezemről félig lejött a bőr, és úgy néztem ki, mint 1 autószerelő... nem éppen finom, nőiesek a kezeim. biztos ezért nem tetszik, ha másé olyan. na szóval 2ségbeesés ezerrel. feladtam. hívtam az én bringaangyalomat, azaz tesómat. elhozta nekem az 1ik kerekét, s azért megpróbálkozott az enyémmel is. negyed órába se telt, már kész volt, telenyomva levegővel... vannak dolgok, amikre alkalmatlan vagyok. abicikliszerelés pl. ilyen. szomorúság... mind1. du. elmentem a jógastúdióba, gondoltam lazán belököm a kereket, de valami baromira nem stimmel. nem tudtam beszorítani. végül si valahogy sikerült.
elgurultam tesómékhoz, játszottunk stb. és akkor tolom a gizellát kifele. mi ebben a fura? vmi nem stimmel. hát a kerék ki volt totál lazulva. fél pilanat alatt elképzeltem, hogy mekkorát zakóz6tam volna... kaptam tőle 1 gyorszárat. beszart az enyém. nem csoda, hogy 5 percig bíbelődtem vele.

este nekiálltam olaszt tanulni, de már az 1. feladat megoldása közben 5x elaludtam. 6ékony vagyok...

mindazonáltal tavasz van. kezdődik az izzadás meg a büdösödés. ez jó. lemosok mindenkit az utakról :) najó, nem is.

fú

hát lehet hogy a a 6 sör tegnap túlzás volt...
a hazaútból az üllői út elejéig emléxem. meg hogy nem találtam a biciklizár kulcsát. de az reggel megvolt. érdekes módon a zsebembe tettem. és azt hittem, tán a sufniba se tettem be a biciklimet, csak odatámasztottam valahova. reggel megdöbbenve tapasztaltam, hogy megettem a maradék karácsonyi kalácsot. a rántotthúsra emlékeztem. kolbász is volt. jön fel.... hahahah
már elinduláskor éhes voltam szerintem. s a 2. sör tuti a fejembe szállt. ezek után nagy szükség volt a többire...
és amikor hazafele tekertem, erre emléxem, hogy úgy gondoltam, ez tényleg túlzás volt. ilyeneket ritkán szoktam gondolni. súlyos.

múlt 7végén nekiálltam festeni. nemtom írtam -e, hogy mekkora májer vagyok. hogy mennyire jól sikerült. nem gyakorlok és fejlődök. most bekereteztem. nem végeztem túl szép munkát, viszont eltartott vagy 4 órán át. ikeában vettem a keretet. tulkép. 1 üveg 6 kapoccsal, hátul farostlemez. szóval ennyi a keret. 2 lyukat kellett vágni a papírba. ez tartott ilyen hosszan el... megvettem a rózsaszín papírt, ami annyira kilógott a táskából, hogy pont a sisakomat verte, ezért félrehajtott nyakkal bicikliztem vele. nagy élmény volt így tekerni. mit csinálok a maradékkal? veszegetem a színes papírokat, és utána meg ott marad, nemtok mit kezdeni vele. a szomszédsrác pont iylen színűre fújta le az 1. villáját. lilának tűnt a festék, de rózsaszín jött belőle.

már elkezdtek mozgolódni a lakók a kertben. --> visszakerült a bokrunk alá a halott madár is. még eldöntöm, hogy átdobom -e újra vagy kiviszem a kukába és nem alacsonyodok tovább. de ez olyan vicces, bármennyire is putris dolog ilyet csinálni.
dzs-vel bezsákoltuk a lombokat. a 110 literes műanyag zsákokat jól megraktuk. dögnehezek lettek, mivel az avar csupa víz volt. vagy 20 kilós lett 1 zsák. biztos meglepődnek majd a srácok, maikor hajigálják fel a teherautóra. ezek a levelek ezek a levelek. rengeteg volt belőlük. nem vagyok biztos benne, hogy csak tavalyiak voltak. fű. mennyi levél össze tud gyűlni. dúrva dúrva.

tegnap kitekertünk dunaharasztiba tesómmal az aldiba. nem nagyon volt mit megvenni, de azért költöttem. minek halmozok paradicsom és halkonzerveket? most láttam, h lehet iylet kapni, passzírozott paradicsom. ez jó lehet? komprromisszum -e? mostanság hámozott paradicsom konzervet veszek, mert tuti jobb, mint az igazi paradicsom. az igazinak elég szar íze van. nyáron zamatosabb. kíváncsi vagyok, miylen paradicsomot zabálnak menő éttermekben. oda jó jut biztosan?

kikeltek a magjaim. hogy a paradicsom vagy a paprika, azt nem tudom. és nyitva felejtettem az ablakot. remélem nem fáznak meg a cuki növénykéim... micsoda felelőtlenség!... állítólag ha elkezdenek nőni, jobb nekik a hidegebb.
hidegebb? már most izzadok. elgondolkoztató, mennyire áhítozok a melegre. és nekiállt esni. ahoyg jósolták. ma 2x szarrá áz6ok. mind1. akkor is elmegyek jógázni. ott szárazság van.

folyton ez a báránybőrszag van az orromban. remélem, kipucolódik 1 7 alatt. büdös és meleg, hehehe