szervezet felfordul

sok mindenre rájöttem már megint.
7végén zabáltam, mint 1 disznó. ez nem tett jót a testemnek. tonnaszám a sütemény meg a pogácsa. borivás terén egészen visszafogtam magam. vasárnap este már nagyon undorodtam magamtól, így el6ároztam, hogy visszaveszek az evés üteméből, azaz kb. fogyókúrázok 1 kicsit. és végre el kellene kezdeni a kerkpáros edzéseket. mert már nagyon le vagyok maradva g-tól és tesómtól. fény-évekkel...
hogy tudok tenni magamért? megvonom a csokit és a süteményt, nem eszek feleslegesen annyi kenyeret. mert 7végén bekenyereztem. pedig arról mostanában eléggé leálltam. nem tezs jót a bőrömnek. nyomatom a zöldségeket, gyümölcsöt. az alkoholról nem mondok le, mostanában nem is iszok annyit.

györgyikétől kaptam 1 szép karkötőt, ami pont passzol az 1ik felsőmhöz. abban virítottam vasárnap a csepel szigeten. kimentem a buli végére. elég volt 1 sör ahhoz, hogy ne érezzem, mennyire böki a csuklómat a karkötő. vmi fura gyöngyökből áll, amik élesek. nem nagyon tudta ráhangolódni az eseményekre. viszonylag hamar berúgtam/csiccsentettem, és hazafele természetesen kavarogtam a csepel szigeten 1 kicsikét. azért folytattam 1-2 érdekes beszélgetést.
mindig kiviláglik, hogy ide sem vagyok való. helyem meg6ároz6atlan a világban, ami engem baromira zavar. 1re jobban. nemtom hova tenni magam. na ettől mindjárt el is bőgöm magam. 1re erősebb ez az érzés. talán hamarosan elmúlik, ha megoldom az életemet. elég homályos ez, mi...

olaszon megint olyan feladat volt, amit k. nem tudtam. lehúzta a kedvemet. ráadásul elkezdett fájni a gyomrom. tudtam, hogy ebből hányás lesz, csak az volt titok vajh mikor és hogyan meg hányszor. mertem remélni az 1et. bár ez nem berúgásos hányás, úgyhogy fölösleges volt bármi optimizmus.
hazaértem, dzs-t beküldtem a szobába, hogy én most hányok, zárt ajtók mögött jobban megy. amikor unokatesóméknál volt vmi hányós bajom, akkro sokáig azért nem mertem, mert a fürdővel szomszédos szobában aludtak, és hogy az milyen ciki. a 10. után már nem érdekelt.
megvolt a prg. fél 9 és éjjel 1 között. azt utálom, hogy k. fáj a gyomrom, de magamtól nem jön ki, csak akkor, ha lenyomom az ujjam a nyelőcsövemen. utána már jön magától is. tudom, amikor szinte megfulladok, akkor ömlik a dzsuva a számból. tényleg olyan, hogy alig kapok levegőt. rettenetes. falfehér lett a fejem már a 3. után. ilyen is ritkán van. úyg szédelegtem, azt hittem összeesek 1 óvatlan pillanatban. dzs. tanácsára megittam vagy fél liter hohesc-t, meg még teát, és az 1ben távozott belőlem. a sav kihajtott mindent. utána még az erő is visszaköltözött a testembe, éreztem, hogy ez volt az utolsó. fekvés.

elgondolkodtató. az a sok szar, amit mostanában összeettem... szóval aszervezetem megelégelte ezt, és tényleg arra bíztat, hogy önmegtartóztassak kicsit. nem lehet átverni. hát így kezdődik a diéta. az ízletes főttkrumplival...

a paradicsompalánták az ablakban elég sokat nőttek a 7vége alatt. jót tett nekik, hogy nem találkoztak velem 2 napig. tegnap levittem őket a szaletlibe, had edződjenek. 7végén kiültetem őket. kicsit gyengék a száraik. az otthoni paprikapalánták egészségesek és erősek. az 1iken már van 1 virág. öntözni mostanában nem kellett meg lehet nem is kell. hihetetlen hogy mennyi eső van...

közben a baráti körben két kisbaba is született. mennyi gyerek!

főcuki belenéz a számba, neked miért ilyen fehérek a fogaid? hm. szerintem nem is annyira fehérek, az övé fehérebbek. olyan jó lett volna ma játszani vele, de sajnos az állapotomra való tekintettel lemondok róla. ki tudja, mit hordozok...

ennyi.