valamit írok

mert régen nem tettem már.
reggel végre napsütés volt és nem eső. még ha fúj is a szél, így kellemesebb. tegnap gondoltam, hogy ebben a ratyi időben még a legoptimistábbak életkedve is elszáll...

lakkzi
rég volt, megvolt. vidámság, mulatozás, amnézia, ciki-miki... 1et megfogadtam: családon belüli ivászat/mulatozás közben megálljt parancsolok a szomjas számnak, azaz nem iszok annyit. abból csak a baj van.

vetemény
itt essen szó a gyomnövényekről, hisz azok is szerves részét képezik a kertnek. az esőben leginkább ezek fejlődnek, nem a haszonnövények. bár a mustár már majdnem virágzik. jó magasra megnőtt, így 1-2 tővel elbánt a szél rendesen. a petrezselyem egészen beindult. asszem ma du. elvetek még pár magot, hogy az egész sorban legyen belőle. a paprikát és a paradicsomot még nem ültettem ki. ilyen körülmények között csak kinyírnám őket. és arról még nem beszéltem, hogy az általam nevelt (mini)palánták kb. csak dísznek valók, és sosem fordulnak termőre, úgyhogy paradicsomot biztosan be kell szereznem a piacról. paprika otthonról jött. a paradicsomjaim közül 3-4 db lehet életképes. mind1, legalább dolgozok vele, és a végén nem lesz belőle semmi. (mostanság a 6ártalan jókedvem 6árosba csapott át, elment a nagy (+) hangulatom 1ik napról a másikra, melynek oka ismeretlen előttem) a retek utolsó db-jait túl sokáig hagytam a földben, így azok megpudvásodtak vagy mi. hiba. spenótból már szedtem, az egész szépen fejlődik. a vetemény 1. részében sokkal kisebbek a növények. gyanítom, ott spóroltam a szárított marhatrágyával. a kapor gyönyörű volt, nemtom miért adtam oda az alsószomszédasszonynak az összeset, amit ki1eltem. vagyis tudom: mert a marci rendes volt, öntözött önként meg ilyenek. de szerencsére valaki leállította, így nem kínos, nem érezzük azt, hogy valamivel tartozunk. és mostanság öntözni sem kellett, mert annyi eső esett.
megvolt az 1. fűnyírás is. a sufnik előtt normális fű van, szinte gyepnek mond6ó. most levágtam én a ház felénk eső részénél, mait meg is köszöntek páran. a végét már esőben csináltam- szerencsére nem ütött agyon az áram.

gyomok
mégis külön bekezdést szánok nekik, mert alapvetően felforgtatták az életemet. múltkor már írtam a málnával, pontosabban a málnahajtással kapcsolatos élményeimről. na, ez hasonló.
lagzi után mikor vasárnap hazaértem, nem akartam pihenni, így kimentem a kertbe kihasználva a jóidőt, meg hogy világosban itthon vagyok, nekiálltam kiásni óriási gyomnvényeket. igen, ide ásó kell, nem kapa. nem is nagyharang... amúgy lehet simán kézzel is ki lehet húzni őket a földből, mert annyira puha a talaj. az otthonival összehasonlítva meg főleg. az otthonihoz ha túlszárad, szinte csákány kell, nem kapa. először az akácfáknak estem neki. elég sokat ki tudtam szedni. 1 naggyal nem bírtam. kiszórtam 1 csomó földet, maradt 1 kráter, de a gyökérzete megmozdít6atlan maradt. ezt később be is temettem. némelyről tényleg csak a hajtásokat tudtam lemetszeni.
huzigáltam ki a nagy gyomokat, amikor 1x csak elkapott az a fura-szar érzés, amit a málnahajtásnál éreztem. eldobtam valamelyik gazt, és kesztyűben folytattam tovább a munkát. majd talán megtalálom, hogy miféle, és akkor közlök róla féynképet. az 1ik 1 nagyon szimmetrikus, 1enes növény. sima zöld szárral. olyasmi levelekkel, mint a fűzfa. hengerszimmetrikus. van benne vmi undorító. abból nem is bírtam kiszedni többet, mert olyan iszonyt éreztem nemhogy az érintésétől, de még a látványától is. sőt, amikor fűnyíróztam, akkor is megálltam, és komolyan össze kellett szednem magam, hogy rámenjek vele. minth a afűnyíró is én lettem volna. ilyen undort régen éreztem bármi iránt is.
idáig jutottam. hogy már a növényektől si undorodok. és ez viccesen hangzik, ha elmesélem, de akkor is gáz nekem. még a csiga is kedvesebbnek tűnik. ...vagy nem? a giliszta minden bizonnyal. a gilisztában van vmi rendes.

wekerlei sodrófa díj
ide neveztem volna: 1 süti sütőversenyt hirdettek awekerle napok alkalmából, amin én is indultam... volna. lefújták az egész rendezvényt, mert olyan ratyi időt jósoltak, hogy a szervezők nem mertek kockáztatni a szabadtéren.
így nem versenyeztem, viszont a kertipartit megtartottuk, amit terveztük. igaz, hogy házibuli lett belőle, de szerintem így is nagyon jó volt. 5 gyerek, 14 felnőtt jött el. életem 2. székelykáposztáját főztem, mindenki szerint nagyon finom lett. a süti kráfli volt, sima, gesztenyés meg lekváros. az is nagyon jó lett. sokan, szinte mindenki, autóval jött, így nem volt nagy alkoholizálás. ez zsúr volt inkább mint esti buli. nem is baj. vasárnap már nem lehet annyit dorbézolni, rá kell pihenni a 7főre. rengeteget ettem. nemtom hoygan fogok ledobni néhány kilót. csak zsírosodok. nem tetszik, és kivagyok tőle, de fogyni sem bírok, csak eszek. ilyen mostanában nem történt velem. zöldségeket kéne rágcsálnom, nem szénhidrátot zabálni. legalább a csokiról álljak le...

kürtőskalács
tegnap az olaszos csoporttársam hozott nekem erdélyből kürtőskalácssütő szettet. persze nem bírtam magammal, és kipróbáltam. a konstrukció nem tökéletes, így történt az, hogy szinte mind1iket odaégettem legalább 1 helyen. már összeállt a fejemben, hogy min kell változtatni, a jobb eredmény elérése érdekében. amúgy a tészta jól sikerült. a citromhéj és a vaniliás cukor csodákat tud tenni a kelttésztával. aztán lehet hogy a parázs felett jól működnének ezek a fák. majd kipróbálom valahol. kell hozzá 1 kert grillező izé vagy otthon is összeállít6ó ez, ha van megfelelő alapanyag.

olasz
hát nekem órán annyira nehezen megy bármit is felfogni

kultúra
múltkor olasz helyett elmentünk színházba. fú. ez a magaskultúra... nálam kiverte a biztosítékot. nagyon modern volt, elég unalmas, nem értettem belőle semmit, legszívesebben kimentem volna, ha elég bátor vagyok. a többieknek tetszett. nekem nem valók az ilyenek. ennél 1xűbb vagyok, igénylem a szájbarágós történeteket, nem értek az átvittből, nekem nem való a mellébeszélés (holott gyakran tuti én is ezt teszem). legalábbis színdarabban meg filmben.

bicikli
nincs kedvem ráülni a konára. mindig csak mondogatom tesómnak, hogy hamarosan áthozom, nekiállok edzeni végre, de csak nem következik be ez...
a nyári biciklitúrát átterveztük vasárnap. emiglia romana és toscana lenne a cél. ha sikerül eljutnunk bolognaig autóval, akkor onnan megcéloz6juk san marinot, meg az em.rom. tartományt is. pármai sonka, parmezán, stb. gasztrotrip. mondjuk jó lenne soványabban hazajönni, mint ahogy elindultam... gyakorolnom kell az olasz nyelvet. azt írják, hogy ez atartomány nagyon híres a gasztronómiájáról. jajj, nagyon jó lesz. van benne sík vidék is meg hegyek, hogy ne maradjak BIGek nélkül. jó lenne annyi hágót abszolválni végre, hoyg bekerüljek az 1. szintre. 7et beterveztem a túrára, és talán még szlovákiában is tekerünk idén, bízom bízom. a san marinoi 1 db BIGet nem hayg6juk ki, hiszen tavaly az 1 szem liechtensteinit sem teljesítettük, amit még mindig bánok. mikor jutok el oda még 1x?

jóga
most 7főn egész jól ment. mert nem volt szar kedvem, nem voltam ideges. ennyi. gyüjjön az izomláz. ez annyira jó. múltkor nem ment a negativ hangulatom miatt, így izomlázam sem lett. ilyen összefüggések vannak. nemhiába monddogatja amukes, hogy minden a fejben dől el. fejlődés van: képes vagyok megcsinálni a hidat. igaz hogy nem olyan szépen meg szabályosan, de legalább tudom. a fejenállás csak fal mellett megy. kéne gyakorolnom, és fal nélkül is megcsinálni. nagyot nőhetnék saját szememben

van még vmi?
mélyen és magasanszántó gondolatoknak 1előre híján vagyok. bele kell temetkeznem az olaszba meg a túrába. jól felkészült turistának lenni. de túlzásokba nem jó bocsátkozni, éljen a spontaneitás meg a helyiek :)