biciklitúránk képei
egymillióóóóó dolog történt, azt se tudom, merre kezdjem. talán az időrendi sorrendet kellene tartanom.
kápia
elmentem meló után a fővám piacra. jól telepakoltam a táskámat: vettemˇ~ 3 kg kápiapaprikát, hogy majdan megsütöm, melynek 1 részéből leves lesz, a nagyobbik részét pedig elrakom üvegbe télire. malackarajról szedtem az eljárást. a hátiba már csak 1 kis szőlő fért bele, az akciós görög joghurtról és olajbogyóról le kellett mondanom.
a paprikával egészen addig nem volt gond, míg ki nem kerültek a sütőből. behánytam őket 1 műanyag zacskóba, és megfeledkeztem róluk. reggeli után aztán nekiálltam héjat eltávolítani. az elején lelkes voltam, könnyedén jött le a külső membrán. aztán rá kellett döbbennem, hogy süthettem volna még a paprikákat, mert 1re nehezebben hámoztam. tiszta paszadék volt körülöttem minden.
amikor befejeztem, átmentem tesómékhoz, georgot otthagyva. kamilla dolgozni akart meg játszva dolgozni vagy dolgozva játszani.
a paprikánál maradva: bevágtam a hűtőbe, és csak vasárnap este foyltattam a munkát. befőttesüvegbe bele, rá olaj, gőzben tartani. az olaj eltűnt kicsit- remélem nem romlik meg, mert iszonyú sokat dolgoztam vele.
a maradékból nem csináltam levest, hanem salátát. az egyszrűbb volt. hát ennek a piros kápia paprikán olyna csodálatos íze van sütve, hogy majd' el-á-jul-tam. a sülttök ízére emlékeztet, tuti édes, megbíz6ó zamat. a recept balzsamecetet és olivaolajat javasol rá, valamint nem tiltja a feta rámorzsolását sem. eszméletlen finom ízkombináció jött így létre. megéri a fáradságot. lehet vele villogni a vendégek előtt. próbáljátok ki.
folyt köv
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése