idő

ígérgetik a rosszidőt. sőt, rémisztgetnek vele. vihar, hó. hóvihar. kellett annak idején az az augusztus huszadika...


csakhogy rájöttem, hogyan pakolgat6om a képeket a blogban. pár év. lassulás van. most úgyis ez az irányzat: slow food. minden lassú. mert az jó nekünk. igaz is. csak azt nem tudom, hogy mi a realitása itthon a lassulásnak. vagy mindenkinek megvalósít6ó lenne, csak a külső körülményekre fogjuk, hogy lehetetlen? nem mintha én nem rohangásznék soxor. de nekem így tetszik. olyan... milyen? jó hogy van mit csinálni, hogy pörgethetem a lábam. hogy kitakarít6ok, utána tisztaság lesz meg rend. ami akár 2 napig is eltart6.

ágy
a 7en a földön aludtam. leterítettem a 2 báránybőrt, rá 1 plédet, következtem én, majd a dunyha. szeretek a földön aludni. így nem nyikorog alattam az ágy. a parketta sem. mert vastag a szőnyeg. szeretem a (vastag) szőnyeget. az előző albérletben csak 1 kicsi zsőnyeg volt a szobában, amire sosem ültem le. pedig a földön törökülésben ülni tökjó dolog. 6 évig alig ültem a földön pesten. tesóméknál lehetett, mert ott szőnyeg van a szobákban. földközeli állapot. én otthon mindig a földön tanultam. kiterítettem a könyveket, füzeteket. előkerültek vonalzók, poharak is. otthon a földön is aludtam 1 szivacson. de a nagy tanulásban gyakran nem volt kedvem elpakolni a cuccaimat, így az ágyra ágyaztam meg magamnak este. lefekvéskor (ekkor még nem volt olvasólámpám, csak 1 nagy lógott a plafonról, aminek a kapcsolója az ajtó mellett van. lámpáról külön bekezdésben) megnéztem a terepet, belőttem, hogy melyik 2 talpalattnyi helyre tudok lépni a papírokon való elcsúszás esélye nélkül, villanyt lekapcsoltam, szökelltem 2t, és be az ágyba.

lámpa
volt 1 óvodás lámpabúránk. jó színes. középiskolás/1etemista koromban ezt megelégeltem, és el6ároztam, hogy én magam készítek 1 másikat. odáig jutottam, hogy leszedtem a búrát, és évekig lógott 1 villanykörte a plafonból. ja, nem. volt 1 keret is körülötte. de az nem sokat tett a látványhoz. a félész lámpabúrám.
1x megelégelték a szüleim, és amikor 7végére hazamentem, várt 1 búrás lámpa. kidobták a régit. ideges lettem. ráadásul nem láttam semmit, olyan sötét volt. kb. folyosóvilágításnak volt elegendő az a szerkezet. később leszedtem. átkerült mamáékhoz az előszobába. ott pont jó helye van, oda elég annyi fény.
és a folyosóvilágító meg a mostani lámpa között nemtom mennyi idő telt el. ez jobb. irányít6ó. mert spotlámpák. bár állítólag ezek ugyanúgy zabálják az áramot, mint a hagyományos izzók. múltkor olvastam. azóta gyűlölöm a spotlámpát. szerencsére az albérletben 1 már kiégett, így az sem fogyaszt.
énö utálom, amikor valamit vki önkényesen eltávolít, ami az enyém. most 1 régi sérelmemet adom közre. már nem érdekel absz., túltettem magam rajta hamar, csak megmaradt az emlékezetemben. volt 1 7up-os pólóm. turkáltam. nagyon jó anyaga volt, de agyonhasználtam, és lyukak keletkeztek rajta, foszlott a nyaka stb., de hát otthonra jó volt így is. apa néha cseszegetett, hogy dobjam ki, ám nem tettem, mert hozzámnőtt. aztán 1x megfogta, és beletépett. ennyi. kuka. teljesen kiborultam. belemászott az aurámba, a személyembe. elrohantam és bőgtem. igazságtalannak tartottam. ja. ez van. mindenkinek van 10^6 ilyen története.

elem
1 bútorlap is lehet tükör. és a frissen felszántott föld vajh tud -e tükör lenni? nem gondolkozok sokat a válaszon. van 1 sejtésem.

pálinka
rettenet. fáj tőle a fejem. vagy a sörre fogjam? alig ittam. vagy a sok sózott antipaleolit földimogyoró, amit megzabáltam ezekhez. ááááá. totálisan szarul étkeztem a 7en. nemtom hogy lehet ezt helyrehozni.