2010. december 6., hétfő

nap



























csak a szobanövényes (direkt nem virágot írok. én a szobanövényekre a virág szót használtam kb. 25 évig) képek miatt ez a cím. 7főn délelőtt végigolvasom a gasztroblogjaimat, és sor került fűszeres eszterére is. nagyon jó írás. a megjegyzések között 1 rövid filmet belinkelt valaki, ez is nagyon meg6ó.
mostanában gyakrabban bőgök. régebben nehezebben sírtam el magam. nem , nem lesz a sírás az új hobbim, nehezen barátkozok meg azzal, hogy elbőgöm magam időnként. és akkor azon izgulok, hogy más meg ne lássa. mikor ez tök természetes része az embernek, hogy bőgjön. de nem nekem hahaha. meg kell tanulni mindent. sírni is. enni is. figyelni. szeretni. utálni. talán utálni nem kell megtanulni, csak kezelni a felgyülemlő indulatot, amit könnyelműen utálatnak nevezünk el. közelítem -e a valóságot? ki tudja. az én valóságomat közelítem, és a biztonság kedvéért nem olvasom el, nehogy szembesüljek az esetleges téves következtetéseimmel. hát mi van? azt gondolok, amit akarok.
most megint olyan nehéznek érzem magamat meg a világot, pedig +2 fokban napsütésben tekertem be, és szép volt minden körülöttem. kicsit a földbedöngölt ez az írás.

7végén ettem meg pihentem. semmittevés 2 napig. ahhoz képest egész jól viseltem.

malacbőr?
vendégségben lazán a tányéromra tettem 1 rántotthúst. nem gomba, nem karfiol, biztos rántotthús. belevágok, számhoz emelem, hamm, szétrágom. jesszum, milyen rettenetes ez a rántotthús, nem ilyen szokott lenni... lopva letekintek a tányérra. a keresztmetszete nem húsra utalt, hanem bőrre! megettem belőle 1 falatot. fú, elég szar volt. többet nem eszek ilyet az tuti. tudatosan biztos nem. tehát bíró lajos rántott malacfülét sem tudnám abszolválni.
ha már bíró lajosnál tartok. megvettem a szakácskönyvét. van benne rizsa, azt gyorsan elolvastam. jó benne minden. a receptek is. engem a vele készült interjuh indított el az élelmiszervonalon. a kávérádióban beszélt, osztotta az észt. igen. jelentős dolog volt ez a gasztroműsor az életemben. lehet hogy a bűvös szakácsot előbb megnézegettem, mint a lajost hallottam. nagy flash. az ilyen csávókat tudnám példaképnek tekinteni. a tisztelet szó is kezd körvonalazódni a szótáramban a bíró lajosoktól.
ja. hát ennyi.

Nincsenek megjegyzések: