2011. február 8., kedd

pedál

legyen ez a cím.
különben a szokásos: sorbaveszem, mi történt a 7végén. a 7 közepére nem emléxem. azt se tudom, mikor írtam. elég érdekes ez: kitörlődnek az agyamból dolgok nagyon hamar, néha semmi nem rémlik, 1 pici foszlány sem. régebben ez nem volt így. vmit olvastam, hogy a nők tízévenként változnak nagyot. lehet eljött az időm...

fix
1re ügyesebb vagyok hahaha (azaz kezdem megszokni). és megrekedtem 1 szinten. aminek több oka is van: a) nem a gizivel vagyok 3 napja b) a gizinek annyira tapadnak a gumijai, hogy szinte lehetetlen vele skidelni. vizes úton nagy koncentrálással 2 centit sikerült. vagy 1 másodpercet.
néha használom a féket. másként nem is lehet. azt még nem kérdeztem meg, hogy vajon ha nem tudok skidelni, akkor az csökkenti -e a fékutat vagy ugyanannyi idő alatt meg lehet -e így állni.
az volt a sztori, hogy kitekertünk budaörsre, majd törökbálintra. még budaörsön jött 1 ilyen vumm-bumm, és valami fura érzés követte pedálon keresztül. múltkor is volt hasonló, ám akkor varázsszóra elmúlt. hullámzó érzés a jobb talp alatt. amikor megáltunk, tamás rákérdezett, hogy nincs -e kilazulva a pedál. de ki volt ááám! elkezdtem kézzel visszatekerni, még most is tekerném, és sose érnék a végére, ugyanis a menet megszakadt, így a pedál se ki-se be. ez volt a jóhír, hogy legalább nem esik ki. közben eszembe jutott, hogy ez a menet újra volt metszve, hát ennyit bírt.
ezek után hazafele vettük az irányt. próbáltam óvatosan tekerni, mert nem bíztam abban, hogy a hátralevő 15 km-en a pedál végig bent akar maradni. budaörsön van 1 kisebb emelkedő, azt jó lett volna nyeregből kiállva bevenni, de nem mertem. mondom ha én ránehezedek, állva tekerek, abból csak baj lehet: elképzeltem amint kiesik a pedál és 1 6almasat zakózok. ezt inkább kikerültem.
kelenföld környékétől már csak bal lábbal hajtottam, a jobbot csak engedtem. közben tamás lemaradt, én mentem tovább, tudtam, hogy utolér. a szabadsághídon megadta magát a rendszer, a pedál a jobb cipőmön maradt. innen már csak pár100 m-t kellett fél lábbal hajtanom. ezzel nem lett volna gond, viszont hogy fogok megállniiii?!tamás a hídon ért utol, előrement, leszállt, és elkapott. fú.
most mi lesz? megkaptam tamás nemrég vett outiját, hogy akkor azzal menjek. na, ettől levert a víz- köztudott, hogy ettől az outi kormánytól halálfélelmem van. és még meg kellett értenem a fékváltókart is. újabb mentális kihívás...

tgy
olyan remekül elment az idő, hogy tök későn értünk a tgy-be. csak 1 sört bírtam abszolválni egész este alatt. meg 1 rumot. nahát. valóban scak ennyit ittam volna? igen kevés... jókedvem volt az biztos. othon megalapoztam. még táncoltunk is.
4-kor már aludtam is. otthon.

outi
vasárnap próbálgattam a gépet, elég fura volt. a kormány, a fékváltókar.
du. bicikliztünk a városban, és a városligetbe is betévedtünk. megnéztük az '56-os emlékművet. nem kellett volna. az a mocsok, amit az emberek oahordanak... félelmetes. a földbe ágyazott díszkivilágítások bezúzva, mindnehol szemét, ***s alsógatya. kifordul a belem. hogy lehetnek az emberek ennyire igénytelenek?! nincs tisztelet a másik és a másik cucca iránt- megmondta ma abringaboltos csávó is.
este tamás megszerelte
volna a gizit. a hajtómű, amit betettem a táskámba, nem felelt meg, ezért hazatekertem a másikért. ekkor éreztem rá az outi ízére. szinte a kapuban majdnem elütött 1 srác. nekem volt 1.bbségem (jobbkezes utcák), de nem figyelt v mi. végül is lehet nem 30-cal kell iylen helyen biciklizgetnem. meg lehet, h azt a pici lámpát se látni tökéletesen. mind1. jól megijedtem, srác is. kérdezte, hogy minden rendben van -e. azt feleltem igen, de legközelebb figyeljen jobban.
a másik hajtómű is szétszedésre került, viszont tamás nem tudta -szerszám híján- kiszedni a középrészt, így zátonyra futott a gizi megjavítása.
nem, a jánsohegyre nem mentem fel, mert ma reggel logisztikázni kellett a biciklikkel. nem akartam 5-kor kelni. mikro 1-kor feküdtem le. kerestem a vonatjegyeimet. elkavartam őket vagy már leadtam? az utóbbinak jobban örülnék, mert akkor nem buknék ~7.000 ft-ot...
amúgy izomlázam van, mint a fene...

kaja
nézzük, miben tüsténkedtem. nekem a legegyszerűbb étel elkészítése is órákat vesz igénybe...
igaz ritkán van olyan, hogy a legegyszerűbbet akarnám sütni/főzni. csak a közepén jövök rá, hogy megint kiválasztottam a legbonyolultabb ételt. tudat alatt így választok.  szórakoztat is közben. pihentet. jó ilyenekkel babrálni.
a sütőtök veloutét elszúrtam, ui. túl sok vízzel (amennyit a recept írt) engedtem fel. mellesleg a sütőtök se volt 1. osztályú, levesnek még éppen elment. amit megsütöttem, az is levesként végezte be. sülttökből 1 fokkal jobb lett, mint főzött tökből. a veloutéba  (tudnám, hogyan kell kiejteni) vaj kell. amikor először csináltam, rácsodálkoztam, hogy mik ezek a fehér pontok a levesben, amikor simának kéne lennie. rájöttem, hogy ez a vaj: kicsapódott a hidegben. ezt melegítéssel korrigál6juk.
a fánkból megmaradt tojásfehérjéből -amint megírtam előzőleg- eszterházy lapokat sütöttem. korongokat habzsákból. ez a gorenje kézi mixer 1 rakás szar, de legalább sokba került és szép. hát igen, aki a háztartási gépet is külalakra veszi, az megérdemli... hogy lehettem ilyen ökör, hogy megvettem?! amikor a nő bekapcsolta a boltban, már feltűnt, hogy túl halk, túl lassúnak tűnik. érted, amikor látod, hallod, hogy kicsi a fordulatszám anélkül, hogy belemerítenéd a kevernivalóba, akkor minek veszed meg?! hát tessék...
iszonyú lassan lesz bármiből is hab, ah ezt a gorenjét hazsnálod. egy kézimixernél ne a teljesítményt nézd, hanem a fordulatszámot. nemtom mihez kell 400 W? talán a botmixeres részéhez. ebben reménykedem. azt meg nem nagyon használom, mert beleteszem a turmixgépbe a cuccot, az aztán kipörgeti. jó vétel volt ez a philips. reklámozok én pozitivan is. nem pont ilyen van nekem, azt nem találtam meg.

jóga
mukes másik csoportot csinál. brühühü. tán tegnap volt az utolsó olyan órája. én meg abankban ücsörögtem, és épp próbált meggyőzni 1 csajszi vmiről. annyira elszaladt az idő, hogy a 15 fokos melegben nem tudtam megrakni ajánoshegyet. meg ma sem.  a mai hidegben.
voltam gerinctornán szombaton. az brutális volt. lehet oda kéne inkább járnom jóga helyett. csak döntsek vmi mellett. ettől is izomlázam lett. remegtem, mint a kocsonya, amit a mama főz. ez azt jelenti, hoyg annyira nem rezegtem vészesen- mama beletesz 1 csomó bőrt, oszt oylan kemény a kocsonya, hogy légkalapáccsal kell feldarabolni.

mostanában reggelente lusta vagyok fülbevalót betenni. biztos a tél miatt van. ezen változtatnom kell. hegyekben áll az éxer (bizsu) a dobozban. a bizsu nem biztos, hogy olcsóbb, mint a rendes éxer. ezt mondták 1x az mmm c. műsorban (mit hol mennyiért). tényleg ezt mondták?
na kussoljak

Nincsenek megjegyzések: