felejt

hű de régen írtam.
múlt 7en szabadságon voltam 3 napot. nagyon gyorsan eltelt, nem is tudom, miket csináltam. még kocsmában se voltam. ja de. 1 sör erejéig. és láss csodát: a fejembe szállt az az 1 sör. grósze katasztrófe. teljesen elszoktam az ivástól. új énem lesz vagy mifene? ne erőltessem. de engem szórakoztat. bele kell nyugodni a változásba.

pénteken a délelőtti ic-vel hazautaztam. meglepődve tapasztaltam, hogy dugig van a vonat néppel. a sok diák már most megy haza? ja meg a 4napos 7vége. olvastam végig a vonaton. nem is aludtam. érdekes, hogy az elején volt rendes fűtés, majd visszavettek belőle, és sárvár után, majdnem a végállomásnál vagyunk újra elég meleg lett a vonaton.
az  
utazási stressz
ez alkalommal sem került el. amíg bejárós voltam, jobban bírtam az utazást. abban volt vmi kiszámít6óság. most meg ritkán utazok, és akkor folyton azon izgulok, amikor tömegezek ki a pályaudvarra, hogy lekésem vagy nem késem le a vonatot. pedig 1xűsítettem már: neten veszem meg a jegyet, és ilyenkor nem kell sorbanállni, csak odaballagok az automatához, és kiköpi a vonatjegyet. és az automaták előtt nem szokott sor lenni.
szóval most új helyről mentem haza. gőzöm nem volt, mennyi idő kell kiérni. ültem a buszon, és stresszeltem. aztán a köki terminálon találtam magam, ami nekem még új. mentem az emberek után, és rátaláltam  a metróra. vártam és stresszeltem. jött a vonat, számolgattam, és úgy ítéltem meg, hogy simán elérem a vonatot. de azért kicsit stresszeltem. a nagyvárad téren átszálltam a villamosra. egyre kevésbé stresszeltem. majd a pu. elé érve láttam, hogy még van >20 percem, akkor menjünk be a fehérneműboltba, és vegyünk harisnyanadrágot. kiszolgáltak, előttem 2 vásárló volt, az 1ikük számlát iratott. közben rápillantottam az órámra... és stresszeltem. persze tudtam, hogy simán elérem a vonatot, de akkor is.
hehe. ha nincs probléma, gyártok magamnak.
a vonatot simán elértem, és vettem 1 rózsaszín harisnyanadrágot 1500-ért. egész meleg. a reggeli 5 fokban nem fáztam benne, pedig rövidnadrágban jöttem. nahát nahát. és tán még szét sem szakad 1,5 használat után sem.

borsóleves
otthon voltam, és vasárnap a mama borsólevest főzött. és meglepődve láttam, hogy tesz bele vegetát... én ugye régen leszoktam a vegetáról, nem használok semmibe, nincs is. minek az?
de nem szóltam inkább bele, mit vitatkozzak? a sütés kapcsán is felmerült pár kérdés.
csak a cukrásziskola elvégzése után a háztartási dolgok némelyike olyan fölöslegesnek vagy bonyolultnak vagy átbaszásnak tűnik.

szarvaspörkölt
találtam a neten 1 nyálcsorgató receptet vaddisznóra. gondoltam ez jó lesz szarvasra is. kellett bele pirosribizli. én fekete ribizlivel helyettesítettem, mert az maradt a jamie oliveres almáspite hozzávalóiból. nem fukarkodtam a fűszerekkel, ám amikor megkóstoltam a húst, hogy elég puha -e, nem éreztem semmit. semmi különöset. hogy ez vad vagy mifene. aztán a főzés végefelé hozzáöntöttem a vörösbort, és felszabadultak az ízek. vadíze lett, kiteljesedett a pörkölt. hát ilyet még nem értem, hogy 1 hozzávaló ennyire megváltoztasson 1 ételt. bebizonyosodott, hogy a vörösbor nemhiába fontos a vadpörkölthöz.

sütőtökleves
jamie oliver szerint.
ebben csak az az érdekes, hogy az alaplevet nem magam főztem, hanem a dm-ben váésáol6ó bio-leveskockából... akartam. 1et találtam a 12 közül, amit nem szálltak meg a molyok. ezek a büdös dögök megesznek mindent. remélem, nem telepítettem be őket erához! a hűtőben lévő maggi kisegített.

jamie oliver szerint
az almás pite. múltkor pirosribizlivel, körtével és almával készítettük, otthon fekete ribizlivel és almával. amikor belekóstoltam a frissen elkészített töltelékbe, nem voltam boldog, nem ízlett. aztán hagytam állni, langyosra hűlt, és összeérettek az ízek, 1 incsi-fincsi lila tölteléket kaptam. kép nincs.

halloween alleycat
ezért jöttem vissza pestre.
majdnem annyit tudok róla írni, mint az utazási stresszről. ugyanis amnéziát kaptam haha. végül is ez volt a cél.
annyira szuper idő volt délután. így az az 1 óra várakozás, ami a gyülekezőtől a startig tartott, nem volt dúrva. de rájöttem, hogy 2 pár zokniban még jobb lett volna. zé szépen (a felismerhetetlenségig) kisminkelte magát az alkalomnak megfelelően. volt még 1-2 jelmezes, félig jelmezes versenyző. orsi jól kidolgozott boszorkány jelmezben jelent meg. én a mama 1ik régi fekete otthonkáját alakítottam át köpennyé. punk pop szupersztáros anyaggal meghosszabbítottam az ujjait, meg a gombokat is ezzel vontam be. az utolsót levágtam, és felvarrtam helyette 1 totál másképpen kinézőt. erősen untam a varrást. és pontatlan is vagyok. 1 kicsi dísztökből faragtam töklámpást, amit a gizire kötöttem. beletettem az 1ik villogómat, és így mentem.
az öltözködésről ennyit.
a verseny elején a manifesztet kissé (kissé?) értetlenül néztem, és kellett volna negyed óra, hogy fel bírjam fogni, mi a feladat tulajdonképpen, hogy is van 1 ilyen? az 1. cp-nél elhagytam a manifesztet. amikor visszaértünk, nem volt cd, ezért várni kellett. orsi szolidarított velem, és én még mindig kába voltam, és nem vette az agyam a futár-rendszert. végre jött 1 ember 1 cd-vel, húzás elfele. a lánchídnál a körforgóban realizáltam, hogy nincs rajtam a hátizsákom. vissza. blö blö. végül a P7 fuvar elején feladtuk. pepe megállt a defektje miatt, aztán feladtuk, úgyse érünk oda, wczni kell, enni kell stb.
én az evést hanyagoltam az este további részében. gondoltam legyen fesztivál feeling: csak italra költök ezután. meg is lett az eredménye hehe.
300 volt a sör, amiből a pénztárcám keddi ellenőrzése után elvileg 8-at vettem/ittam meg. nem tudom, fizettem -e valakinek vagy  hogyan volt. fekete doboz lett az este.
9 körül az albertirsai úton volt 1 sprintverseny, ahol 3. lettem a lányok közül. voltunk vagy 4-en... ekkor már elég hideg volt.
jót szórakoztam én, nagyon jót, csak nem emléxem semmire. vagyis foszlányokra.
haza nem tudom, mikor mentem, azt viszont részben tudom, hogyan. kimentem a hungáriára, onnan balra nagy ívben rá az üllőire. következő kép. úristen, hol vagyok? tán csepelen? áhh, hogy kerültem volna oda? mire rájöttem, hogy kéne 1 utcanév táblát keresni, hogy megtudjam, merre vagyok, eltelt pár100 méter. na és akkor megálltam. üllői út négyszázvalamennyi. haha. ezt is megértem, hogy nem találok 1ből haza. 33 év. minden olyan vicces volt ezen az estén. és még nincs vége.
nyilván félhalott voltam az éhségtől, amikor végre hazaértem. 1 tányéron találtam vmi ehetőt, azt megettem. fura volt az állaga, az ízét nem éreztem. aztán reggel erának mondom, megettem a kajádat. mi volt az? hal, rántott hal. úristen, megettem a halat! 1 egész szeletet! észre se vettem. meg franciadrazsét is ettem hozzá. era megtalálta őket a földön- szétgurultak. jó hogy nem borítottam ki az egész dobozzal. hahaha. még most is röhögök.
nagyon hiányzott nekem 1 ilyen este. nem érdekel, mit csináltam, hogy gáz voltam -e vagy sem.
rakendroll :)
ez az este testi tünetek nélkül nem múl6ott el, 1 algopirint muszáj volt bevennem. kész voltam. este meg jöttek vendégek. de jól 1üttdolgoztunk erával, és minden szuper lett. meg aranyosak az unokahúgai.

http://www.youtube.com/watch?v=CpWAl8C0H0A