vágás

a disznóé.
csak részleteket írok.
várakozásainknak megfelelő hőmérsékleti viszonyok alakultak reggel: -10 környéke. ez persze nem feltétlenül kényelmes volt kényelmes, de hát ez volt. szél csak később kerekedett, a hó pedig csak du. kezdett el szállingózni, mindössze 2 centire tudta beborítani a talajt. ez igazi porhó volt. vasárnapra nem olvadt fel, így könnyedén arrébb tudtam volna söpörni.
a disznó hálás 1 jószág volt, kettőt nyikkant, és már ki is múlt. utolsó rángatózásait csendben végezte a földön. ilyet még nem láttam.
alig vártam, hogy a pörzsölés után lekotorjuk, lemossuk, és végre a garázsban tevékenykedjen az egész csapat. végre vág6tam szalonnát a jóska bácsival. elég jól megéleztem a késemet, bár azt a puha, göröngyös zsírt, ami a szalonna bőrössel átellenes oldalán talál6ó amúgy nehéz felvágni, nem akar belekapni a kés. ha negyed órát állna kint a hidegben, könnyebb lenne vágni. mint a hájat. a hájat nagyon bírom. télen pillanatok alatt megkeményedik, és 1 könnyen szeletelhető, darál6ó zsírtömböt kapunk, amivel akár gyurmáz6nának a gyerekek. bezzeg amikor meleg, akkor éppoly kezelhetetlen, mint az előbb említett göröngyös zsír. ilyenkor frissen szétválogatjuk a szebbjét, amit rögtön darálunk is. tettem félre magamnak 1 darabot. ha minden stimmel, du. megcsinálom a hájastésztát. ilyenkor frissen mennyi kráfli készíthető belőle. erről múltkor írtam, azonban fényképekkel nem illusztráltam. a 7en pótolom.

ez a disznó kisebb volt, mint a testvére, melynek életét decemberben oltottuk ki. mégi srengeteg zsírja lett. az 1. sütésnyi adagból petivel jónéhány szalonnakockát kikevertünk az üstből, mivel annyira tele volt. múltkor későn öntöttük hozzá a tejet, és ezért mama stresszben volt, nehogy elfelejtsük. így megtapasztal6tuk, hogyha nem öntünk a sülő zsírhoz tejet időben, vagy kifelejtjük, akkor a töpörtyűnek halvány, élettelen színe lesz. így is fakul valamennyit a préselés során. pedig olyan gyönyörű aranybarna, amikor levesszük a tűzről. peti unokatesóm jól megtanulta: amikor szalmás a töpi, akkor le lehet venni. olyan cuki, ahogy úsznak a töpörtyűk a forró zsíron.
a másik észrevétel a zsírral kapcsolatban: amikor még alig engedett levet, és minden szalonnakocka fehér, és elkezdem 1 irányban középen keverni, úgy mozdul ki az egész, mintha 1 körlap volna.
most menjek végig a zsírsütés fázisain? tehát sorrendben

1. feltesszük főni a szép, bőrtől megszabadított szalonna kockákat. hozzáöntünk 2-3 deci hidegvizet. azért hangsúlyozom a szépet, mert a 2. sütésben kerül bele a háj, a kikövesztett (gyengébbek kedvéért: abált), zsírba szánt szalonnák, a szedett zsír (ez meg a húsokról lefarigcsált zsír)
2. az elején igen nehéz keverni, a szalonnáknak még rózsaszín árnyalatuk van, tömörek.
3. később elkezd kiolvadni a szalonna, a rajtamaradó húsrészek bebarnulnak.
4. egyre több levet enged, szotyogó hangot ad, miközben keverjük. még mindig karizmot próbáló tevékenység a zsírsütés. a keverést csak másodpercekre lehet abbahagyni, különben odaég. és ha odaég, nemcsak a mama lesz ideges, hanem a sok munkával mégis 1 elégett zsírt hozunk létre, rossz mellékízzel. tehát nem érdemes otthagyni, vagy jól aládurrantani és siettetni a kisülést.
5. már elég sok leve van, ha nyugalomba hagyjuk az elegyet, akkor buborékol, sárgásbarnás szappanlé-szerű a folyadékfázis, és mondjuk úgy, ellepi a szalonnát. ekkor jöhet bele 1-1,5 deci tej. ettől lesz u. piros a töpörtyű. ezt sokáig nem értettem. talán a tejben lévő tejcukornak köszönhető a szín. de ez oly csekély mennyiség, hogy szerintem inkább a tej mint katalizátor működik a barnulási folyamatban.
6. a sülés közben a kisülő zsír 1re tisztább lesz. lassan eltűnik az a szappanlé szín, és a végére egy átlátszó, sárgás-barnás/aranyló folyadékot folyadékot kapunk. ez a zsír. a szilárd fázis a töpörtyű képviseli. a töpörtyűkockák a zsír tetjén versengve úszkálnak. ha nyugalomba hagyjuk, azaz nem kevergetjük, akkor valóban szalmás lesz, leszárad a teteje. a hangja is megváltozik, másképp sül, apró buborékokat vet. és ilyenkor nem kell folyamatosan keverni, akár 1-2 perc nemkeverés sem árt6 neki. nyomópróbával ellenőrizzük, hol  tart a kisülési folyamat: kiemelünk 1 kockát, és fakanállal nekinyomjuk az üst oldalának. ha még fehér, kukacszerű izé jön belőle, sütni kell. amikor elkészült a zsír, a megnyomott töpörtyűből nem trutymócska jön ki, hanem folyékony arany.
7. ha a mama áldását adta, levesszük az üstöt a tűzről, és átmerjük (peti) 1 szűrőn keresztül 1 nagy, zománcos fazékba. közben valaki kevergeti még a földön lévő üst tartalmát, ui. simán odaégne, ha ezt nem tenné meg senki. 
8. amikor peti végzett az átmeréssel, én előkerítem jóska bácsiéktól jancsit, aki krumplinyomón átnyomja a töpörtyűt. nagyon igyekeznie kell, mert ha lusta, és nem szoríjja erősen a krumplinyomót, akkor madör szúrós tekintetével kell szembenézni és csípős nyelvéből áradó szavait hallgatnia. de mi jól kiszúrunk vele, mert a töpörtyű állaga évek óta kifogástalan :) míg jancsi nyomorgatja a töpörtyűt, peti szétpiszkál villával minden 1es adagot.
9. a zsír fázis pihen még 1 jó darabig a fazékban, és apa áttölti később a vindőbe a tetejét. az alját később összeöntjük a szedett zsírból származó zsíraljával, és áttöltjük befőttes üvegekbe, amit magdi és/vagy  rita boldogan visznek haza.

ennyit a zsírsütésről.
kérdezte valaki: menny zsírja lett a disznónak? mire én: egy disznó sosem lehet elég zsíros.
ez a zsír nagyon szép lett, selymes, sima, nem ikrás. érdekes, hogy a zsír folyadékként sárga, szilárdulás után meg fehér.

cindy kismacska nem lebzselt körülöttünk, a másiknak színét sem láttuk egész nap. cindy disznóvágáskor képes volt magának valami rigót fogni, ahelyett, hogy dőzsölt volna a röfiből. múltkor vagány volt, és megevet mindent, azonban most kivonta magát az élvezetek alól. csakúgy mint az anyja meg a testvérek. micsoda macskák. néha nem csodálkozom, hogy szidják őket :) pedig annyira cukik. csak éppen megsimogat6atlanok kivéve mucit, az anyjukat.

a presszborsot (préshurka, disznósajt) lett volna legfontosabb lefényképeznem. ui. úgy nézett ki, mint 1 magzat. miután kifőzte keresztapám, vasárnap kilógattuk, ott csüngött az ereszcsatornán. amikor mentünk hátra, mondtam magdinak, vigyázz, nekimész. ő elhajolt és kikerülte. viszont én du. úgy lefejeltem a kisgömböcöt, hogy azt hittem. leesik, és szétloccsan :) apa arrébb is akasztotta.

elmúlt az ihlet, csak a zsír miatt volt az is. még az
utazás
ról is ejtek néhány szót. most vonattal mentünk haza, tesóm otthon hagyta a családot. utoljára kb. 5 éve vonatoztunk 1ütt. zoli szint e2ségbe volt esve, úristen, hogy bírja ki, vennie kellett volna 1 láda sört. minden rendben ment, mindössze fél órát késtünk, és inkább hűtöttek, mint fűtöttek. olyannnyira, hogy én egész úton nagykabátban kucorogtam a helyemen. még világosban indultunk el a keletiből. amikor átkeltünk a duna fölött, látszott, hogy a folyó tele van jéggel, úszkálnak rajta a különböző méretű és formájú jégtáblák.
-nézd, de szép...
-aha.
-olyan, mint a penész.
-aha, tényleg, mint a káposztán*
hahaha. remélem ezt érti valaki rajtunk kívül :)

*savanyúkáposztára gondoltunk.