(: tegnap annyit beszéltem angolul, ma meg annyit írtam, vigyáznom kell, nehogy itten is angolul nyilvánuljak meg :)
2013-ban feleix és melanie voltak az 1. warmshowerses vendégeim. 7főn olvastam az emailt, hogy kedden érnek pestre, lehetséges -e? gondolkodtam rajta 1 keveset, ui. nem akartam kihagyni a jógát. aztán eszembe jutott, hogy csütörtökön is van, így küldtem felixnek 1 sms-t, hogy jöhetnek, remélem nem vegetáriánusok, mert rajtuk fogom akkor tesztelni az új röfi receptemet.
visszaírt, hogy köszi, jöhet a disznó.
így rendet raktam, előkészítettem mindent.
a biciklimet otthon lesikáltam, mert múltkor nem olajoztam be, és csupa rozsda volt a lánc.
megjöttek. sok cuccal, esőálló bigyókkal, kiszuperált, húszéves biciklikkel.
hát mit mongyak? jó volt velük beszélgetni, eszmét cserélni, elmondani, mi van itt, meghallgatni mi van franciaországban. nevettünk is sokat.
a hús ízlett neki, bár felix elmondta, hogy ő vegetáriánus 1 ideje, de ez valóban fini volt. receptet elküldtem :)
nem tudom visszaidézni, mikről beszélgettünk, mert angolul folyt a társalgás, mai lekötötte a figyelmemet.
cukik voltak.
azt mondják, grúzia nagyon jó hely, megéri odamenni tekerni. a táj és az emberek is lenyűgözőek.
felix valamelyik bringaboltban vett 1 kamáslit, bbb, amit jó nehezen tudott felszenvedni a cipőjére. a boltban nem próbálta meg. azt modja, 42-es lába van, és a kamásli meg 48-as.igaz nem biciklis cipőben nyomja, hanem másban, de így is szenvedett vele.
jóga
vasárnap voltam szórakozni. megemlítette az oktató, hogy nem voltam előző 7en. hát igen, le kellett vágni a disznót. mire ő: az jó. szeretem az igazi házikolbászt, nekem fizethetsz kolbászban is.
:)
na, kérem, ezek után mit várunk? mindig viccesek az órák.
nem megy a fogyókúra már megint. nemtom mi lesz így :( mikro tudom ö.szedni magam fejben?
pörcös
szombaton megrendezésre került a pörcös johanna lángosevési tehetségkutató verseny 10 órai kezdettel. a népek boldog mosollyal az arcukon kezdtek neki a sorbanállásnak. mind közül p.zolié emelkedik ki, aki megteremtette ezt a pörcös hagyományt.
én zac-kel nyáron voltam itt utoljára, akkor a pörcös nem jött be, vmi igénytelen, rosszízű szalonnából csinálták. a magunkéhoz vagyok szokva, magasan van a mérce. (nem is tudom, mi lesz téli túrán, honnan szerzek be ehető és elérhető árú szalonnát)
még a tömeg előtt sorbaálltunk, és ki-ki kikérte magának az adagot. én forraltbort is rendeltem hozzá, hogy teljes legyen az élmény. jómagam a káposztás- fokhagymás-tejfölös-füstöltsajtos verziót próbáltam, ki, s mond6om, nem okozott csalódást. nem sajnálják róla a sajtot, és ez tuti nem vmiféle kutyulmány, hanem valódi sajt. persze a vége felé kezdtem érezni, hogy gyomrom legaljába nehezedik az előemésztett massza, s fel sem merült bennem, hogy elfogyasszak még 1 példányt akár a leglájtosabból is. régebben még bevállaltam volna 1et közvetlenül az 1. után is. öregszem vagy mifene: időnként hányingerem van vagy fáj a gyomrom.
ezért a pörcöst és társait kéretik nagy sebességgel felfalni, hogy legalább addig ne fájjon, amíg eszed.
mindez nem volt elég, zsuzsi kitalálta, hogy térjünk be az augusztba, ha már minőségi táplálkozás, és amúgy is desszerttel kell zárni az étkezést.
megint lőttek a fogyinak... nem akartam kihúzó lenni, és a társasággal tartottam.
mint kiderült, az augusztban van emelet, s kihozzák a sütilapot, jönnek a pincérek.
erre a lángosra ráküldtem 1 krémest, ami meg6ározta további sorsomat: még órákig jajgattam, mire lecsillapodott bennem a sok zsír meg szénhidrát annak ellenére, hogy 20 km-t tekertem a csepeli célpontig. a többiek is hasonlóan nehéz gyomorral hagyták el a cukkrázzdát, s felmerült bennem az is, hogy ma már többet nem eszek.
az auguszt krémesével nem voltam megelégedve. jól nézett ki, de valahogy semmi intenzitás nem volt a vaniliás sárgakrémben, pedig a vaniliapöttyök is benne voltak. nem mintha ez jelentene bármit is, ui. annakidején olcsón vettem a bónusz brigádon 1 csomag vanilia rudat, de azoknak, se ízük-se bűzük, mintha jelen sem lennének az ételben...
falrajz
telített gyomorral hazagyalogoltam, s nekiláttam felpumpálni a biciklit. ez néha nehéz művelet, mert a presta szelepre nem megy rá a pumpa izéje, és ereszt, ereszt, amikor már csak 2 bar van benne, és 100x próbálkoztam, megfordítom a pumpa bigyóját, előszedem a szelepátalakítót, és könnyedén felfújom a kívánt nyomásra...
manóéknál családi ebéd volt, amiből én kihagyattam magam a fenti okok miatt. meg hánytuk-vetettük, hogy hova fessem-rajzoljam a kisherceget meg a rókát meg a rózsát. amit mariannénitől tanultam, azt alkalmaztam. manó hívta fel rá a figyelmemet, hogy a pasztell kréta milyen intenzív, mennyire szép dolgokat lehet vele alkotni. nekem meg van, 10 éve használtam utoljára. miért ne? tegyünk 1 próbát.
először indigóval átmásoltam a róka meg a herceg vonalait.
vízfestékkel aláalapoztam
elkezdtem kidolgozni a képet. persze nem úgy, ahogy a sodics lacibá tanította, azaz nem 1xre fejlesztettem a képet, hanem a legnagyobbal, a kisherceggel kezdtem. aztán a róka. majd a háttér. majd a rózsa.
elszórakoztam a képpel vagy 4-5 órát.
és mi történt?
közben megéheztem.
vacsoráztunk meg ittunk 1 üveg bort és számtalan pálinkát, dumáltunk mindenféléről, és annak ellenére, hogy azt mondtam a gyerekeknek, hogy nem alszok ott, ott aludtam. mondom, jó így is, legalább ha megyünk tekerni, nem kell fölöslegesen annyit bicikliznem :)
vasárnap reggel csodás időnk volt, az egész égbolt 1edlen felhővé tágult, s 9 előtt még elkezdett potyogni vmi az égből. namondom, ebben a dzsuvában én nem biciklizek, inkább lemondom. ez a széldzseki nem jó ez eső ellen.
aztán visszamentem a házba, nézegettem a képet. a festőszalag leszedte a falról a festéket, ami meglepő, ilyet még nem láttam. szombaton a kép elkészülte után rögtön lehúztam. kár is volt felragasztani, most már belátom. a ragasztón belüli rész jelentette a 6árt. le kellett csiszolni a festést, hogy szépen fogjon rá a porpasztell. és lacibá 2. tanácsát sem fogadtam meg, miszerint kitöltjük a rendelkezésre álló teret, a lapon/falon nem marad fehér felület.
manó keretet akart csinálni a képhez a javaslatomra. forgatta a papírt, vágta, mire el6ároztam, hogy a kép nem marad6 így, befejezetlenül, normálisan, téglalap alakúra ki kell húznom a hátteret, adjak már ki rendes munkát a kezem alól. a pasztellal rá lehet menni több rétegben is, nem gond.
így felkerült a kisbolygó is a kép bal oldalára. nem akartam vele szarakodni, de üres volt a kép, hiányzott onnan valami, így fedobtam rá azt is.
szegény hercegecske fejét próbáltam javítani, de az sajnos nem sikerült, még mindig kicsit durcásan néz a messzeségbe. a szemeivel nem tudtam megbirkózni. a száj ameg először volt jó, azonban belejavítottam- ezt nem kellett volna.
összeségében szerintem fasza lett. és meg is dícsértek érte, feltételezem nem udvariasságból. majd lesz kép is, ha lefényképezik a háziak.
közben mardel kitalálta, hogy élhetnék ebből. 1 kép 15.000 + ebéd + 1 liter pálinka + :) ja, nem lenne rossz.
így szépen eltelt az idő, ebédre is csepelen maradtam. még du. játszottam a gyerekekkel, és hazaindultam, hogy le ne késsem a jógát.
jó kis 7vége volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése