ó-a

jóga
mióta ernő lelépett, azóta jópár tanár megfordult a jóga stúdióban, én meg próbálgattam őket. elkeseredtem, hogy nem felelt meg senki sem, és újra rácsodálkoztam, mennyire számít a tanár személyisége, ami olaszon annakidején nagyon észrevehető volt.
aztán volt 1 srác, na mondom, letesztelem őt is, hátha (hatha jóga).
alig voltunk, családias környezetben zajlott az óra. ám nagyon szórakoztató volt. nem  gondoltam volna, hogy a jógaóra ilyen vicces tud lenni. ennek megörültem. említésreméltóan vicces.
ezért volt 1 szabad reggelem, és elmentem még 1 órára is. de hogy?   :
kedden melókarácsony volt, főnököm meg én ittunk rendesen. aki vezet meg aki bringázik, hehe.
utána áttekertem erához, hogy 1ütt múlassuk tovább az időt. kiderült, hogy reggel jönnek az ajtósok hozzá, tehet nem lehet 9-ig heverészni. namondom, akkor elmegyek jógára, mind1 az már, hogy 20 perccel előbb vagy később kelek fel.
elég korán odaérek. hát redőny leeresztve. ú, jaj? mégis be kellett volna jelentkezni? lehet nem jelentkezett be senki, és ezért meg se lesz tartva? amíg ültem a biciklin és ezen tanakodtam, megérkezett a jógaoktató. megnyugodtam.
ez is szórakoztató óra volt. mindig meglepődök, hogy 1-1 ászanával kapcsolatban tudnak új információkat közölni, amitől jobban meg lehet érteni, és könnyebb megvalósítani. a sok tudásmorzsa. csak hamar kimegy a fejemből.
az oktató stílusa nem mindenkinek jött be múltkor, ők lemorzsolódtak.
miután jól kiszórakoztam magam, átöltöztem. nem siettem az igaz, még megettem a buliból maradt pogácsáimat, hogy ki tudjak tekerni csepelre. úgy elhúztam az időt...
felmegyek a pincéből (pinyóban a jóga, felszínen a bolt), nyitom az ajtót. azaz csak nyitnám, mert az bizony zárva volt. úúú, bazz, bezártak! én azt hittem, mire kijövök, már itt lesznek a boltosok, ezért sem rohantam. lemegyek, hahózok, semmi. hát akkor itt maradok 1 db-ig. mit csináljak? leültem. á, felhívom a jógásokat, tudom a számukat, telefonon szoktam bejelentkezni. tárcsázok. kicseng. csak éppen az üzletben. ez nem jött be... felhívtam manót csepelről, hogy ha kiszabadulok, akkor indulok feléjük, ez nemtom mikor lesz, remélhetőleg 10-kor nyitnak és nem 11-kor, és nem késnek sokat. így jól eltrécseltünk. manó otthon, én meg a próbafülkében a puffon ülve. felkeltem, hátha meglelem az ajtón a nyitvatartás táblát. megvolt. 10-kor nyitnak. szuper, akkor nem kell sokat várnom talán. azért még 1x leosontam a pincébe, majd fordulás után hallottam, hogy csörög a kulcs a zárban, valaki jön. az 1ik csaj volt, mondtam neki a ruhák mögül, ne ijedjen meg, csak én vagyok. mind2en nevettünk 1et.
hát így jártam. hehe.
aztán nagy lelkesedésemben loholok a tanár után, 1 másik jóga helyre. ez a régi közelében van, és baromi jó helyen. a világ legkényelmesebb lépcsői vannak ebben a szintén régi házban. sajnos a 2.on van a stúdió, és nem az 5.en, ezért nem gyaloglok annyit. bár hobbiból felmehetnék az 5.re, ha már ennyire imádom ezt a lépcsőt. tesómék régi házában volt hasonló arányú lépcső. az 1esével és 2esével is uo. kényelmes volt. sőt, biciklit cipelni is elég jó volt rajta.
ez az óra is nagyon jó volt. az emberek is.
hm. milyen kibaszott nehéz kinyújtani a végtagjaimat. meg kihúzni magamat. azért néha eszembe jut. televeszem a tüdőmet levegővel, kitágítom a mellkasomat, mintha szét akarna robbanni.
a jógához kapcsolódik a bringás lámpám további története. megvettem ezt a szuper drágaságot, nagyon fasza. megérte. erre 1 7 múlva elhagytam az 1ik szilikon csíkot, amivel a vázra lehet rögzíteni a lámpát. tegnap pedig fordulok ki jógáról, csattanás. mi volt? tőlem vmi műanyag? vizsgálom a kövezetet, nem lelem. 1x csak meglett a kis piros műanyag db. letörtem a lámpa 1ik végéről az odacsíptető műanyagot... scheisse. komolyan mondom, nem hiszem el, hogy ilyen nyomi vagyok. 7 ropi volt a lámpa, de már félig használ6atlanná tettem. najó, még simán megold6ó, de akkor is bosszantó ez az ügyetlenségem. tanulság? az van: ne tegyük a hátizsákra, ne lafogjon, és akkor nem akad bele az ajtórácsba.

ócsa
ó-a
ó-a
mivel karácsony környékén tovább szalonnásodtam, ezért gondoltam jó lesz, ha biciklizek 1et. balázzsal vasárnap reggel nyeregbe pattantunk. nekem 1xű dolgom volt, csak tekernem kellett, ő találta ki az útvonalat. kb. 30 km oda, az télvíz idején is még a vállal6ó kategória.
mondanom sem kell, hogy alulöltöztem magam. pedig tudom ám, hogy a városon kívül sokkal hidegebb van, ezt gondolatban bele is kalkuláltam, de tettekben nem sikerült. az aldis kesztyűben már csepelen fázott a kezem.
na, az elején.
nagyon nem akaródzott felkelnem, de eszembe jutott, hogy múltkor is ez volt, s aztán lázas izgalom és lelkesedés uralkodott el rajtam, hogy biciklizni megyünk. jó korán keltem, mert volt 1-2 tennivalóm. az 1. és legfontosabb, hogy vmi markolatot kreáljak a gizire. ugyanis a rohadék baloldali markolatot már vagy 4x vagy 5x feltettem, azonban folyton lecsúszik. a jobbos simán a helyén marad szappanos rögzítéssel, de a balos állandóan lecsúszkál. még volt ilyen felcsavaroz6ó markolatom, amiben bíztam. de nem jöttem rá, hogyan kell feltenni, lehet nem is csavaros. kb. elbasztam azt is, erre ráuntam, s nem szaroztam, levágtam a baloldali markolatot sniccerrel- húzogassa a rossebb. ez este volt.
reggel elővettem 1 már megkezdett használt belsőt, végigmentem rajta palmatex-szel, megszáradt, és feltekertem. a féknál szigszalaggal rögzítettem. amúgy nem vagyok biztos benne, hogy a palmatex fogja össze a rétegeket, mert a végét igencsak nyomnom kellett, hogy le ne tekeredjen az egész. nem végeztem próbaragasztást a felrakás előtt. a túrát kibírta, már 1 napja szuperál.
no, a lényeg, hogy a város üres volt. alig léázengett 1-2 autó, enyém volt az út. a rudasnál volt jelenősebb mennyiségű gépjármű: előttem 3 csuklós busz, velem szemben meg 2. ez 7.45 környékén lehetett.
már felkelt a nap, aranyosan csillogott minden. elég felhős volt az égbolt. az hittem, tisztább reggelre ébredek, mert az előző este annyira fújt a szél, s gondoltam, minden felhőt eltakarított. de nem. nagyon szép volt így is. ezt minden reggel látni kéne. öröm volt mindenre ránézni. talán még a szemétdarabok is drágakőnek tűnnek ebben a fényben.
pontos voltam, mentünk a szabadkikötő út mellett kialakított bringaúton. sehol senki. csepelen vmi zebránál nekidurrantottam balázsnak. nem estünk el... nyoma maradt: az 1. sárhányó 3 pálcája letört (elengedett a ragasztó). félreálltunk. vmi nem stimmelt a gizivel. ahogy lenyomtama földre, tök kemény érzés volt, defekt nem volt. volt volt volt.
balázs észrevette, hogy kioldódott az 1. kerék  gyorszára... höhöh
balázs 2 hátsó sárhányó pálcáját is letörtem. ő megragasztotta. én csak az 1iket, de az is elég volt.
na, végre nekiálltunk rendesen tekerni. nem volt melegem. csepelről átjutottunk szigetszentmiklósra. az az út elég szar volt, ezért csak lassan mentünk, újra élet keletkezett az ujjaimban.
amúgy minden jó volt, dunaharasztiba is eljutottunk valahogy. jó sok kocsma volt. de mi ócsán szándékoztunk.
alsónémeditől már csak 3 km volt, mondtam balázsnak, rakjuk meg izomból addig. ő befáradt a végére. jól megraktam. mehettem vagy 28-cal szerintem, s azt hittem, meg-szakadok. elpunnyadtam. múltkor is alig bírtam feltekerni az erőt utcán. 1x kitéptem a lábam a pedálból, másszor meg kellett állnom, mert ha sok autó felgyűlik, akkor nekem nincs elég rengeteg helyem, ahhoz, hogy felküzdjem magam. ha lassabb vagyok, több tér kell. emlékeztetem magam a régi szép időkre, amikor 42/16-tal és sima tornacipőben is felmentem, most meg 39/16 + spd, és hullanulla vagyok... tunyulás? zsírosság? öregedés?
na, vissza ócsára. balázs mondta, hogy van 1 római (... utánanéztam... római baaaa, romááán koriii) templom, amit megnézte. hamar megtaláltuk. éppen jött 1 100éves ikarus öregasszonyokkal. na mondom, mi lesz itt? mise?
meg 1általán. szállingóztak az emberek, csak nem a templomba, hanem mellé vmi épületbe. ??
a templom szép kívülről, mellette meg régi zsuppfedeles parasztházak. nagyon cuki 1 rész.
megállítottunk 1 nőt, tudja -e hogyan lehet bejutni a templomba. intézkedett. intézkedett ott mindenki. a vasárnapi istenttiszteletre (evangélikusok a hívek) szép ruhába öltözött emberek között furán mutat6tunk sisakban. 1 néni ránk köszönt, és elbeszélgetett velünk. aranyos volt. büszke erre a templomra.
aztán jött akulcsos néni, aki beengedett minket a templomba. az istentiszteletet ilyen hidegben nem a templomban tartják, hanem mellette 1 kisebb épületben, amit rendesen lehet fűteni. érthető. mert a templomban gyak uo meleg (hideg) volt, mint odakint. a mama elkért fejenként 500 froncsit a belépőért, mait gondolatban sokalltam. főleg hogy 5 percet beszélt, s a karzatra sem lehetett felmenni, mert az orgonista (a fura nő, akit megkérdeztünk) nem engedi. akkora érték.
annakidején a premontreiek építették ezt a katolikus, aztán elfoglalták a törökök, akik mecsetnek hazsnálták, de előtte a falat lefestették, hogy ne kelljen látniuk a pogány falfestékeket. majd kivonultak a törökök, és az evangélikus teleki felajánlotta, hogy rendbehozatja a templomot, de csak akkor, ha nem katolikusként működhet, hanem evangélikusként (teleki ez volt). mária terézia engedélyezte, és így is lett. aztán teltek múltak az évek, a templom újra lepusztult. mint1 10 év alatt rendbehozta a műemlékvédelem: leszedték a török kencét a falakról, csináltak új padokat, megerősítették a falakat, hogy ne málljanak, világítás stb. nagyon cukker templom, akusztikája kitűnő, nyaranta sok koncertet rendeznek itt. (kérem az 500 forintot :) ha szép hangom lett volna, akkor nekiállok énekelni. így családi hármasban nem lett volna ciki. ja, majdnem hangosan kimondtam, hogy valóban fasza.
örültem, hogy nem regélt negyed órát 1 ... templomról, mert akkor már csak arar bírtam koncentrálni, hogy mennyire hideg van, hol 1 jó kis falusi kocsma cserépkályhával.
elég nehéz volt ráakadni erre a kis sarki krimóra. balázs mondta: olyan istenfélő ez a falu, hogy tán még kocsma sincs.
aztán meglett. lakatot nem vittünk, ám a pultoscsaj kedvesen kinyitotta nekünk a kaput, és biztonságba helyeztük a bringákat. a szomszéd telekre átláttunk, és ott ült 1 felemás szemszínű fehér macska.
a kocsmában nem volt túl meleg. teával kezdtem meg rummal. aztán megettem az 1ik szendvicsemet, s amikor rájöttünk arra, hogy ezekben a fotelekben sehogy sem lesz meleg, odavándoroltunk a pult melletti konvektrohoz a lány mellé. így bekapcsolódtunk a falu vérkeringésébe. a gépbe szórták a pénzt, lenyomtak 1 csomó red hot chili peppers számot, azt jött a p-mobil.
jóskától megtudtuk, hogy ócsa nem falu, hanem város és vagy 10ezren lakják, amúgy szar hely, nem törődnek az emberek 1mással. ez általános sajnos. engem simán városinak nézett, megnyugtattam, hogy faluról származom, ilyen vagyok, ez van. már nem is tudom miket beszélt a sok sör között, ui. én s lenyomtam még 2 páleszt, balázs meg sörözgetett. jóska bukója az asztalon volt, tehát ő is 2 keréken érkezett. kértem, hogy vagy előttünk menjen vagy sokkal utánunk. de szerintem nem vette, hogy miért. megnyugtató, hogy nem maradok öreglány, mert azt mondta, ha legközelebb ócsára jövünk, feleségül vesz. hahaha.
amúgy szép házak vannak ócsán. mármint a régiek. az újak uo. rondák, mint máshol. a jóska által ajánlott pincesort nem találtuk meg. a 2órás kocsmai tartózkodásunknak délben vetettünk véget. nem fáztam, jó volt így biciklizni. a fejemben nem, csak a testemben éreztem az alkoholt. hazafele meg keleltt állnom 2 müzliszeletre, mert az eléhezés 6árán voltam. balázs levált a soroksárin, én meg mentem haza. annyira lassú voltam, hogy inkább a lágymányosi hidat választottam, onnan meg a kerékpárutat, s csak az erzsébet hídnál tértem le róla. nagy nehezen felevickéltem az erőd utcán, azt' haza. eléheztem nagyon. gizit újra betuszkoltam alkásba, hogy majd megcsinálom a sárhányót.

bazz, hogy lehet 50 km-ről ennyit írni?

gizi
szegénykém annyira toldozott-foldozott már. ezzel a felemás markolattal aztán csinos.
sokat kell öltenem rá meg a kázmérre is meg a fehérre is.
vettem pillanatragasztót, s megragasztottam a sárhányót. jó lett. de azért kell rá új. bár nemtom mennyit érdemes rá költeni. ez a váz eléggé leharcolt. mennyivel könnyebb tekerni 1 pillekönnyű bringát. tesóméktól elhoztam a konát, és az a váltók ellenére is könnyebb, mint a gizi fixen...
na, folyt köv.