vágás

egy másik halálesetről is be kell számolnom.
...
disznót vágtunk.
mekkora... bigyó vagyok... ezö túl vad, nem?
nem, nem vaddisznó volt.
a szokásosnál is nagyobb izgalom uralkodott el a mutteron, ui. a röfink jókorára meghízott, 2 hónappal tovább élt, mint terveztük, mert nem bírtuk összeszervezni a disznóvágást családilag. na és ha így kiterebélyesedett, ez azt jelenti, hogy nem csak a térfogata nőtt meg, hanem a tömege is, inkább a 3 mázsához állt közelebb, mint a 2-höz. nagyobb tömegben nagyobb erő lakozik (bár a tömeg a tehetetlenség mértéke... akkor nemtom hogy is van ez?).
mindig nevettem, amikor #apám kiengedte a disznót, és ott futkosott a tyúkok között, akik 2ségbeesetten rebbentek széjjel a nagy test láttán.

hú, hányszor írtam már itt disznóvágásról?

szóval az a tapasztalat -a férfiak mondják-, hogy ha fejbe lövik a disznót szúrás előtt, sokkal durvábban rángatózik szegény. és akkor 1 ilyen nagy állatnál nagy dolgokra számítottunk. de hamar bevégezte, nem sokáig szenvedett.
amikor valami nagy, akkor nagyon szívszorító a halála. ahogy sír- mert a hangja is megvan hozzá. ha az állatok némák lennének, mint a növények, biztos könnyebb lenne őket megölni. szerencsére nem némák.
a disznóvágás elején még nem sok a tennivaló, el lehet gondolkodni dolgokról. aztán később nincs idő ilyesmire, a munka magával sodorja az embert, s teszi a dolgát, ahogy megtanulta.

a vágás így házilag ritka esemény, mégis meg lehet tanulni, hogyan kell. főleg az eleje, a szúrás. meg kell érezni, azt is hogyan kell. hogyan kell lefogni, hogy minél gyorsabb legyen. kevés szenvedés.
nem csoda, ha pálinkát isznak előtte. normális ember nem szeret ölni. tényleg csak letompulva lehet ezt kibírni. fél évig neveltél 1 állatot. éltetted. aztán az életére törsz 1x csak. ez túl dúrva. itt is végig lehet gondolni az élet/halál méylségeit.

viszont a húst szereted. meg a zsírt is. el kell venned a természettől, ahogy az oroszlán teszi a zebrával. vajon gondolkod6 -e valamin is az oroszlán, amikor ráugrik, átharapja, és leteperi a földre a zebrát? vajon mit érezhet az oroszlán, amikor először kell neki 1edül megszereznie a táplálékát? vannak -e benne ellenérzések? vagy csak teszi a dolgát, mert bele van programozva, hogy ha éhes vagy, enned kell, ahhoz meg ölni.

szóval ott volt ez a disznó. el kellett mennie.
amikor pörzsölés van, akkor már vidámabb a társaság. nekem most születtek meg ezek a gondolatok a fejemben, nem akkor. szombaton nem nagyon foglalkoztam ilyennel, ha foglalkoztam volna, nem tettem volna meg azt, hogy a disznó testét művészkedésre használom.
de amikor elkezd égni, eltűnik a szőr, kifeszül a bőr, a szája mosolygósra húzódik, akkor nem moralizálunk, csak nézzük, amint a lángnyelvek nyaldossák a mozdulatlan feketedő testet, adjuk az instrukciókat, s előkerül 1-2 pálinka is még. (ha mikát hallgatnék, akkor tutira másokat írnék ide. asszem, nem is folytatom, majd holnap, ha jobb hangulatban leszek)
...
(másnap van)
szóval pörzsöléskor alig van tennivaló, álldogálunk körben, míg 2 ember dolgozik, s megnyílik az elme, asszociálunk mindenféléket. ilyenkor kezd anyagszerűvé válni a disznó. pöttyös lesz, fekete, feszülős, mint ami mindjárt szét-pattan. a testnyílásai összesülnek.
tehát végeztek a pörzsöléssel, feldobták (mondjuk így. a 280 kilós állatot) a bontószékre. 1ik felét levakartuk, majd a másik felének én láttam hozzá. hisz kikönyörögtem.
bele szoktam karcolni az évszámot, de most ennél többet akartam, vmi képet. kedvenceim raffaello cuki puttói, így ők kerültek a röfink oldalára. sajnos elég antikolt lett a kép, mert nálunk pörzsölés közben is vakargatják a bőrét, és nem szénfekete alapból vakartam vissza.

a sablongyártás fogott ki rajtam leginkább. letöltöttem a netről a képet, és nem bírtam csak fekete-fehérben megcsinálni, ugyanakkor karácsonykor sikerült, hiszen ezeket az angyalokat festettem #apám atlétájára, tehát 1x már sikerült, és nem emlékeztem, hogyan. 3 embert is megkérdeztem. végül leeset, amikor a telefonos segítséggel beszéltem, hogy az elküldött leveleim között meg kell lennie a fekete-fehér képnek. így is volt, csak nagyítottam rajta 1 kicsit. otthon öntapadósból vágtam ki, nemtom miért, hogy gondoltam, hogy tapadni fog az égett bőrre a fólia... mind1, rátámaszkodva egész jól lehetett vele bánni. legalább nem ázott el, mint 1 papír.
mindenki boldog volt. főleg én. máskor is csinálok majd ilyet, csak pörzsöléskor közbe kell lépnem.

aztán eltüntettük a képet- tiszavirág élet...
majd apa felvágta a hasánál. innentől már nincsenek képek, dolgozni kellett, nem értünk rá ilyenekre. kell 1 hivatásos fotós :)
baromi nagy volt ez az állat. 3x kellett feltenni a zsírját.
nagyok voltak a húsai.
mutter isteni májat készített belőle. komolyan mondom, nagyon rendben volt. a sóssága is. ha az egész disznó 1 nagy máj lenne, mi azt se bánnánk a petivel. ez a friss vágás annyira megismételhetetlen ízt kölcsönöz a májnak, hogy évközben nem is érdemes ilyet csinálni- csak csalódáshoz vezet.

olasz szalámit akartam csinálni. 1x már próbálkoztunk vele, fincsi volt nagyon, bár túlszárítottuk. fatter meg én ettük, pontosabban csak ő, mert mire feleszméltem, elhordta otthonról az összeset :)
a zsírvágás oké lett volna, a szalonna szépen kihűlt, az 1 egzakt vmi, jól lehet szeletelni és kockázni (élhossz max 10 mm) ellentétben a hússal, ami meleg volt, és rostos. szerencsére alig vágtam fel vmennyi szalonnát, amikor megvizsgáltam a húst... és feladtam. apa mondogatta, hogy hagyjam, majd szerez húst meg szalonnát, mire legközelebb hazamegyek, és akkor töltünk kolbit hideg alapanyagokból, amiket kezelni is lehet. nem kellett elismételnie 100x... még most is azokat vágnám.
így is jól elment az idő.
a húsleves is kiba. jó lett. mondtam anyának, hogy majdnem olyan finom, mint tyúkból. mert szerintem abból van a legízletesebb húsleves.
na, a másik utánoz6atlan dolog a pecsenye. ilyen húst az életben nem sütsz "állott" húsból.
#apám a préshurka felelős. mondtam neki, hogy ne nyomassa meg túlzottan a nevével ellentétben, mert jó az, ha van közte 1 kis kocsonyás rész is. hát ezt nem sikerült kiviteleznie, de azért finom lett nagyon- ahogy szokott.

a kifolyt kocsonya 1 tepsiben gyűlt össze (nohát, nohát, a gyomor áteresztő...), amit kidobtam a tyúkoknak. az 1ik rögtön felkapta, és ott himbálózott a csőrében 1 kb. 1 a/4-es méretű kocsonyadarab. hát vicces volt, ahogy a buta fejével bólogatott, és táncolt a zselé.
a savanyúkáposztát magdi nem mosta ki annyira, mint amennyire a mutter szereti, s emiatt sokkal finomabb lett, mint szokott. én ki se mosnám (?)
mi volt még?
nem emléxem.
jó volt, nem volt szombat esti családi vitaest.
nem kellett altatót bevennie senkinek sem.
másnap pedig megjött a hó.
szerencsések voltunk az időjárást illetően.

muci
nem a disznóvágáshoz tartozik, de a muci, a macska 1re cukibb és barátságosabb. ha meglátom az udvaron kószálni, ahányszor szólok neki, mindig odajön, dorombol. most szombaton megálltam, leguggoltam, mutattam mucinak, hogy tegye a lábát a combomra. oda támaszkodott. majd átugrott a másik lábamra is. a nyakamhoz dörgölőzött, kis híján nem ugrott feljebb. majd legközelebb.
minek szidják a macskákat otthon? sokat esznek, mindig az ajtó körül sündörögnek, mert éhesek. muci meg a hülye pesti macska. de ebbe az állatba szerintem sok értelem szorult. a család többi tagja ezt még nem ismerte fel.
a rózsi néniéknél van 1 muci hasonmás: a gyereke. csak éppen hosszú a szőre, viszont uo. barátságos.
jó szőre van nagyon, sosem sprőd, akármilyen időjárás van vagy bármit eszik. a régebbi macskáink nem voltak ilyen kiválóak kívülről sem.


zipzár
eránál voltam, amikor a dzsekim (az aldis, többé kevésbé vízálló) zipzárja bemondta az unalmas. erától kölcsönkértem a dzsekimet, s abban távoztam. a parasztvakító sherpáról van szó.
tegnap elvittem a hibás dzsekit, ui.  a sherpával az a legnagyobb baj, ha be van húzva a kapucni a nyakba, akkor vastagabb ottan a izé, hozzádörzsölődik a sisakomhoz, és pár perc alatt kinyitja. meg amúgy is hosszú.
becsöngettem.
beléptem.
feltűnt, hogy igen kikerekedett a hasa a bácsinak. eddig nem volt ekkora. meg hátracsapott baseball sapkában volt, bajuszt növesztett- azt mondta, most követi a trendet. a füle rosszabb lett, mint volt. megvizsgálta a zipzárt, azt mondja, ez 1xű. rácsapott, és kész. rácsodálkoztam. mire ő: én vagyok a zip-király! igaz is :)
meg kellett volna tanulni tőle a zipzár javítást.