bírtam az öreget nagyon.
meg írtam is róla itt párszor.
igazi rock'n'roll arc volt.
amikor először megláttam, úgy tűnt a cinkos mosolyával meg a sok aranylánccal a nyakában, hogy örök életű, sose öregszik meg. tényleg lenyűgözött, mondta, hogy tegezzük, meg ő a pistabácsi, nyolcvanéves, boxoló volt...
aztán kiderült, hogy járt amerikában, sitten, taxizott, ismerte a város összes kurváját, az alvilágot, barátnőt mindig tartott, haverja volt a palik... nótázott, pezsgőt ivott vörösborral, s a cigiről se tudott leállni.
nyáron elkezdett gyengülni.
nem is írom tovább
nemtom hogyan kell szépen visszaemlékezni, hogy lejöjjön, amit érzek, gondolok, mint említettem, nem vagyok költő, sem író. ráadásul idevágó idézetet se tudok idebiggyeszteni...
azér' pistabácsi, remélem, érti, mit akarok mondani... maga volt a legidősebb rokker, akit ismertem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése