ashley & james

honlapjuk

leírtam a nevüket, és angolul jönnek a gondolatok... pedig csak 2 napot voltak itt.
mostanában elég sokan megkerestek, hogy elszállásolnám -e őket, mert világkörüli biciklitúrán vannak. csak néztem, nézegettem, mi van itt? mi ez a nagy, soha nem látott lelkesedés az osztrákok meg németek részéről? télvíz idején biciklizni?
aztán írt ash(ley) angliából, aki alkalmas időtartamot jelölt meg, hogy fogadjam őt meg a haverját, jamest. írtam ashnek 1 smst. hogy jöhetnek, ha szépen beszélnek angolul.
gondoltam kéne vmit főznöm, ahogy szoktam. semmi 5letem nem volt, csak a palacsinta. aztán bementem a pinyóba és megláttam a rengeteg kukoricadarát és a palkó mellett felajánlottam a puliszka (nekik polenta) opciót is. puliszka szalonnával. ez utóbbi mellett döntöttek, így kiderül, hogy nem gömbölyű a föld. dolce vita szerint készítettem. ő azt írja, sok vízzel csináljuk, sokáig főzzük, akkor lesz igazán finom. hazaértem, nekiálltam vadul főzni a pulsizkát, közben jó mélyeket szippantottam az illatából, s bizony kiderült: ennek inkább szaga van. kevergettem, kevergettem, csomós is volt, meg szürkés. de leginkább büdös. lehúztam a tűzről, s átrohantam a szíbíébe 1 vállal6ó kukoricadaráért. addig 3 fokot hűlt a 3,5 kg-os massza, amit beleborítottam a kukába, s szerencsére nem olvasztotta meg a kukászacskót. az idő telt, s nagyjából kész akartam lenni, mire jönnek a vendégek. vágyak, remények.
kimostam a lábast, felraktam 1 újabb adag vizet, s beleszagoltam, még annak is pinceszaga volt- hallatlan. addig forraltam, amíg rendes vízillata lett a víznek. ekkor besóztam, majd elkezdtem borítani a kukoricadarát, és negatív irányban keverni a cuccot a hőálló habverővel. és láss csodát: nem lett csomós, kellemesen szaglott, és aranysárgán kavarogtak a daradarabok (hahaha) a vízben. keverés közben kisüt5tem zsírjára a szuper szalonnánkat. nem takarékoskodtam vele, 500 g kukoridarához sok kell, hogy íze is legyen. amikor már fincsi puha volt, belevágtam 1 db vajat és némi reszelt grana padanoval ízesítette, és elkezdtem kiteríteni a sütőlemezre, hogy hűljön.
ekkor megszólalt a kapu-telefooon. ash jelentkezett be. kimentem, s a kapuban csak öreg szivarokat láttam tanácskozni bicikli nélkül. megijedtem 3/4 pillanatra, hogy hol van a hang tulajdonosa? kinéztem, és megláttam a 2 jólmegpakolt bringást. fel bírták magukat küzdeni a lpcsőn. temérdek cuccukat a pinyó és a lakás között eloszlatták, s a nagy találkozásra/meglepetésre megitattam velük 1-1 kupica pálinkát, melynek fogyasztása alól magamat sem vontam ki.
hú annyi mindenről beszélgettünk, annyira jó volt.
azér' a kaja bakik száma 1gyel növekedett: mielőtt rászórtam volna a kiszaggatott puliszkára a túrót, megkóstoltam, és bazz, savanyú volt. itt osztanám meg a tapasztalatomat, hogy a 7en belekóstoltam 1 tejbe, amin éreztem, hogy még 10 másodperc, és megromlik, na ezt aztán nem lehetett tejhabbá alakítani, úgy folyt, mintha habosítót se látott volna.
szóval james-szel hiába kóstoltattam a túrót, ő ezt nem ismeri, és nem találta rossznak. nem akartam őket megmérgezni, ezért ezt is hajítottam a kukába. amúgy a bélyegző szerint volt még 3 napja... a puliszka a kiszaggatás ellenére a sütő hőjétől 1 masszává állt össze, amin nevettük, ám jó szájízzel fogyasztottuk el. a srácok hoztak pár sört a boltból, hogy lemossunk mindent a gyomrunkba. tetszett nekik a puliszka.
aztán felgyalogoltunk a várba, de kb semmit nem láttak belőle, mert gyaloglás közben beszélgetünk.  meg amúgy is a reflektorok mindig szembe világítanak, elvakítanak. de legalább gyalogoltunk 1et.

ash szavaiból úgy tűnik, jóra fordul hamarosan a világ. a sógora vmi bútorokat importál kínából angliába, s az a tapasztalat, hogy x összegért már nem hajlandók megcsinálni a kínaiak, 1re több pénzt követelnek. ez jó. mert akkor lassan őket is megfizetik, s nem fogja megérni kivinni minden melót ázsiába, s újra lesz munkája az európaiaknak is, az amerikaiaknak is. biztos bonyolultabb ennél a képlet. én mindig mondtam, hogy ha a kínai munkások öntudatra ébrednek, akkor ennek a multis, globális világnak be kell dőlnie. az esélyek nőnek.
aztán említették, hogy az volt a nagy üzlet régebben, hogy a nagy angol cégek call centereit elköltöztették indiába. vki rájött, hogy sok indiai beszéli az angolt, s ők majd szarérhugyér elvégzik ezt a munkát is. ugyanakkor azzal nem számoltak, hogy akcentussal beszélnek, és annyira más kulturális, gazdasági környezetben élnek, hogy 1xűen nem értik meg az angol vásárlók panaszait. és elkezdék visszaköltöztetni a call centereket indiából. a bizalom megrendült, ezért 1es cégek úgy reklámozzák magukat, hogy angliában működik a call centerjük, nem indiában.
aztán az angol farmerek is panaszkodnak, hogy 1re nehezebb az élet, nem éri meg termelni, nehéz az olcsó kínai, dél-amerikai árukkal felvenni a versenyt.
világos, hogy a kis közösségben van az a potenciál, ami segíthet visszabillenteni szerencsétlen földünket az 1ensúlyba. angliában sem fűlik az emberek foga a mezőgazdasághoz, és ez bizony nagy baj. a multik koncepciója mindenhova beette magát. nem akarom démonizálni őket, hiszen minden döntést emberek hoznak meg, nem gépek, a multikét is. a tudatos fogyasztókat, hiszen nekik a fogyasztók a társadalom alapelemei 1re nehezebb lesz megvezetni. ha megerősödnek a kisközösségek, akkor a multiknak is fejet kell majd hajtani. lesz sok értelmes munka. a mg. végre visszanyeri méltó helyét. aki lenézi a parasztot, az cseppet gondolkodjon el, hogy mit eszik úgy általánosságban. papírra nyomtatott jelentéseket vagy zöldséget meg húst? attól tartok, sokan nincsenek tisztában azzal, hogy mennyien fáradoznak és micsoda áldozatokat hoznak emberek és állatok, hogy minden nap csirkemellet zabálhassanak a kényes gyomrúak. aki lilának hiszi a tehenet, az azt gondolja vajon, hogy a kaja csak úgy lesz? lepottyan az égből? ott terem a hűtőpultban?
amúgy tegnap este sokat hánytuk-vetettük a témát már a magyar felebarátaimmal.
oké, oké, mindig csak pofázok, mondod te, miért nem állok neki gazdálkodni? erre nem tudom a pontos választ. most kezdek világosabban látni. lassan ülepszik a világ mocska :)

a srácok mostak is 1et. a gép beindítása előtt volt 1 kis félreértés. kérdeztem, hány fokon mosson? 60 vagy 40? 40. oké. aztán nem értettem, hogy miért hőmérsékletezik ash még mindig, amikor megbeszéltük, és ha gyapjút tartalmaz némely ruhájuk, akkor mos6juk kifejezetten gyapjú programon is. aztán el tudta úgy magyarázni, hogy megértsem. szárító prg ugye nincs hozzá, mert az gyepálja a gyapjút. németo-ban nagy divat a szárítógép.
hamar kidőltünk.
én reggel elosontam.
du. haza. ekkor hívott orsi, hogy rabbi szülinap van, lesz megmozdulás.
közben hazaértek a srácok is, szépen, kipihenten, kiáztatták magukat a széchenyiben, sétáltak sokat. kérdezték, hogy akkor főzzenek -e tésztát valamivel vacsorára? erre én előhozakodtam a gofrival, ha szeretik, akkor süssünk azt, főzhetnek még elég tésztát az elkövetkezendő 15 hónapban. gyorsan meg1eztünk, hogy így is lesz. elküldtem őket az üres üvegekkel a boltba. náluk nincs ilyen üvegvisszaváltó masina- nagyon tetszett nekik.
2 adag gofrit bekevertem, s be is vágtuk különböző lekvárokkal meg csokipudinggal. ash sütötte, azt mondta, élvezi, szívesen csinálja. azért ő is tömte magába rendesen. lekvárjaink jelesre vizsgáztak.
amikor elmentem este rabbi buliba, mondtam nekik, hogy majd reggel ébresztem őket, és akkor elbúcsuzunk, leborítom őket hideg vízzel. ash azt felelte, inkább lekvárral, annak nagyon örülne.
a gofrizás nagyon jó volt. meg utána  a buli is. de ezt már lehet írtam.
jaj mennyi írnivaló van.
folytatom 1 másik poszttal.